Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
Aw MSZMP XI. kongresszusáról jelentünk (Folytatás a 2. oldalról.) nek legfőbb garanciája szövetségünk felszabadítónkkal, igaz barátunkkal, a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal; az a tény, hogy tagjai vagyunk a Varsói Szerződés szövetségi rendszerének. Védelmi szövetségünk katonai szervezete, működési rendje tovább fejlődött és megszilárdult — folytatta. — A katonai vezető szervek maradéktalanul teljesítik feladataikat. Erőnket meghatványozza hadseregeink egységes elveken alapuló, egyeztetett fejlesztése és közös felkészítése. Néphadseregünk, mint eddig, ezután is becsülettel teljesíti szövetségesi kötelezettségét. Ulrich lloneckec beszéde itt, az önök XI. kongresszusán közös harcunk értelmét és célját az elkövetkező szakaszra. Ezért fejti ki teljes erejét a békeszerető emberiség! Az európai biztonsági és együttműködési konferenciának nagy jelentőséget tulajdonítunk. A népek joggal várják a konferencia közeli sikeres befejezését a legmagasabb szinten. Az ehhez való hozzájárulás éppen Európa népeinek a fasizmustól való felszabadítás utáni 30. évben nagy politikai-erkölcsi kötelesség. Az összes antiimperialista erők szoros együttműködését tekintjük a további sikerek döntő feltételének a nemzetközi enyhülés megszilárdításában és elmélyítésében. Fontos szakasz lesz ezen az úton az európai kommunista és munkáspártok konferenciája, amelynek előkészítése sikeresen megkezdődött. Igen megtisztelő kötelességünknek tekintjük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lesz e nagy jelentőségű konferencia színhelye. A szakszervezeti jogok — a dolgozók jogai*.. Gáspár Sándor felszólalása Nagy öröm számomra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa küldötteinek, a szocialista Magyarország kommunistáinak és dolgozóinak átadhatom a Német Demokratikus Köztársaság kommunistái és népe harcos testvéri üdvözletét. Kedves magyar elvtársak! Béke, biztonság és a világ minden népének szabad fejlődése — ezzel a haladó és humanista jelszóval fejezte ki Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, az SZKP lenini békepolitikájának nagy harcosa, — Joggal vagyunk büszkéik rá, hogy pártunk politikája hosszú idő óta töretlen — mondta. — De ez nem azt jelenti, hogy változatlan. A mi pártunk politikájának az alapelvei — ha szabad így mondani: állandó elemei — változatlanok és azok is maradnak. Ilyen alapelvek: a munkásosztály, a párt vezető szerepe, a tervszerűség a népgazdaságban, a proletár internacionalizmus. Más a helyzet a változó elemekkel, a politikánk megvalósítását szolgáló eszközökkel és módszerekkel, mert egy forradalmi pártot az is jellemez, hogy politikáját mindenkor tökéletesíti, csiszolja, a helyzethez igazítja. Ezt tette a Központi Bizottság akkor is, amikor 1972. és 1973. novemberében, majd a múlt esztendő márciusában az ismert kérdéseket megvitatta és az összes szükséges intézkedéseket megtette. A stabilitás és a dinamizmus tehát egyidőben és egyszerre jellemzi pártunk politikáját. — Törvényeink a dolgozó emberek jogainak képviseletét — nagyon fontos kérdésekben — a szakszervezeti választott testületekre ruházták. Ezt a tevékenységet a szakszervezetek mindjobban végzik és még inkább törekednek erre. Ez a munkájuk nemcsak a szakszervezeti tevékenység törvényes formáját jelenti. Ezek a szalcszerve- zeti jogok a dolgozók jogai. Ezért a szakszervezeti testületeknek kötelességük élni a jogaikkal, mert ha ezt nem teszik, a dolgozókat megfosztják annak lehetőségétől, hogy érvényesítsék szocialista törvényeinkben lefektetett széles körű jogaikat Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek mint eddig, úgy a jövőben is felelősen részt kívánnak venni a szocialista társadalom építése a soronlevő feladatainak kidolgozásában és megvalósításában. Hevesben is nott a politikai aktivitás, a pártéletben való tevékeny részvétel Vashó Mihály felszólalása Vaskó Mihály elvtárs, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára felszólalására az úttörők színpompás, kedves köszöntése után került sor. Tisztelt kongresszus! A beterjesztett dokumentumokkal, Kádár János elvtárs és Brutyó János elvtárs beszámolóival egyetértek. Azért támogatom az előterjesztések határozattá történő emelését, mert a kezünkben levő okmányok a X. kongresszus óta bekövetkezett fejlődést — gondjainkat is — a valóságnak megfelelően értékelik és mindenki számára érthetőek. A magyar társadalom valósága, hogy érvényesül a párt, a munkás- osztály vezető szerepe, hogy az elmúlt négy esztendőben a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen érvényesítette fő politikai irányvonalát, hogy végrehajtottuk a X. kongresszus határozatait, hogy dolgozó népünk a párt irányításával magasabb szinten és sikeresen építette a szocialista társadalmat. Ez jellemző Heves megyére is. Ami a jövőnket — céljainkat és feladatainkat — illeti arra vonatkozóan a határozattervezet, a programnyilatkozat tervezete mindenki számára érthető programot ad rövid és hosszú távon egyaránt. Azért támogatom^ a rövid és hosszú távú céljaink és feladataink végrehajtását. mert a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának további folytatását eredményezi, mert a szocialista társadalom további építését, szilárdítását — az ezekkel kapcsolatos feladatokat — tárja elénk, mert a célok és feladatok középpontjába, a dolgozó tömegeket állítja, mert meggyőződésem, hogy feladataink végrehajtásával végső soron közelebb jutunk nagy történelmi célunkhoz, a kommunizmushoz. Pártunk X. kongresszusa óta megyénkben is erősödött a pártfegyelem. A párttagság fegyelme egészében jó, szilárd, tendenciája javuló. Ezt bizonyítja mindenekelőtt az a tény, hogy a megye párttagsága többségében egységesen vett részt a párt politikájának megvalósításában. Nőtt a politikai aktivitás, a pártéletben való tevékeny részvétel, erősödött a felelősségérzet, jó visszhangra találtalf a közélet tisztaságának biztosítása érdekében hozott intézkedések. Kedvezően éreztette hatását a Politikai Bizottság levele és a Központi Ellenőrző Bizottság elvi állásfoglalása. Erősödött a kritikai légkör, határozottabb a rágalmazók. az intrikusok elleni fellépés. Csökkent a fegyelemsértésekkel szembeni megalkuvás, a hibák takar- gatása, az álhumánus elnézés, a pártszervek és szervezetek határozottabban lépnek fel a párttól idegen, a szocializmussal szembenálló tudati jelenségek ellem A párttagság gondolkodásának javulása ellenére a tudati viszonyok fejlődésében azonban nincs kellő összhang a polgári erkölcs ma-, radványai és az újjáéledése elleni munkában, a.követel-; mények és a tényleges hely-! zet alakulása között. Ezért! van az, hogy bizonyos nega-j tív jelenségek még nem szűn-j tek meg, mások új formát! öltenek tót, újabb negatív jelenségek keletkeznék. A X. kongresszus óta Heves megyében a párttagok 3,8 százalékát vonták fegyelmi- leg felelősségre, amely bizonyítja, hogy a pártfegyelem összességében szilárd. A fegyelmi vétséget kiváltó okok megegyeznek a Központi Ellenőrző Bizottság jelentésében foglaltakkal. Még mindig vannak, akik lebecsülik,' elhanyagolják a pártmunkát, a társadalmi munka helyett mellékállást, másodállást töltenek be, és ebből gyakorta erkölcstelen, elvtelen összefonódások is adódnak. Az is tapasztalható, hogy egyes vezetők — túlzott elfoglaltságra hivatkozva — nem vesznek részt rendszeresen az alapszervezetek életében, mások — főleg termelőszövetkezetekben — kisajátítják a pártalap&zer- vezetekben a vezetést. Elég gyakori sajnos még mindig a korrupció különböző változatainak érvényesülése. Egyesek — a vállalat, az intézmény érdekeinek hangoztatása mellett — ügyeskednek, spekulálnak, a vállalati érdeket az össztársadalmi érdek elé helyezik és ezzel kárt' okoznák a népgazdaságnak. Csökken azoknak a párttagoknak a száma, akik munka nélküli jövedelemre törekszenek, de vannak, akik erkölcsösnek tartják azt, hogy saját maguk számára indokolatlanul magas jövedelmeket harcoljanak ki. Egyes párttagokat azért kellett felelősségre vonni, mert a bírálat jogát összekeverték az intrikával, a rágalmazással. Ezeknek a száma nem nagy ugyan, de esetenként egész kollektívákat, hosszabb ideig izgalomban tartottak. Ezek az emberek nagyítóval mindenben hibát keresnek — még akkor is, ha nincs — a hibákat felnagyítják, a hibák elleni fellépés egyedüli bátor szószólóinak „álarcában” tetszelegve rossz légkört teremtenek maguk körül. Pártszerveink nem mindig mernek ezekkel szemben kellő határozottsággal fellépni, mivel attól félnek, hogy a bírálat elfojtóinak tüntetik fel őket. Négy év alatt 149 főt kellett a legsúlyosabb fegyelmi büntetésben részesíteni, eny- nyi párttagot kellett kizárni. Külön figyelmet érdemel az, hogy 88 főnek a kizárása — majdnem azonos mértékben — a népgazdaságnak okozott károk és erkölcstelen magánélet miatt vált szükségessé. A pártépítő munkánk fogyatékosságait jelzi, hogy több olyan személyt is ki kellett zárni a pártból, akik 1971-től léptek be a pártba. Meggyőződésem, hogy a pártfegyelem szilárdítása, a pártfegyelem helyzete elsősorban a párt határozatainak jó végrehajtásával függ ösz- sze. Megyénkből az elmúlt évek alatt több olyan fellebbezés került a Központi Ellenőrző Bizottsághoz, amelyben a megyei szervek döntéseit — indokoltan — megváltoztatták, lényegesen módosították. Ez tulajdonképpen a megyében végzett fegyelmi munkának — enyhén szólva a bírálata. Az egri Ércmű, a 4-es számú Volán Vállalat és a Sírokban elkövetett vizsgálati és megítélésbe!! hibákból komoly következtetéseket kellett a magunk számára levonnunk. A pártfegyelmi ügyek egy részének lezárása indokolatlanul hosszú ideig tart. Ennek oka az is, hogy a pártszervek esetenként a párt álláspontjának a kialakításához, más szervek esetenként hatóságok véleményére várnak akkor is, amikor arra az ügy lezárásához semmi szükség nincs. Esetenként a vizsgálataink nem megalapozottak, nem a lényeges kérdésekre irányulnak, és ennek következtében a döntések sem megalapozottak, és sok- szo- nem állnak arányban a fegyelmi vétséggel. Tapasztalható volt szubjektivizmus, opportunizmus is a fegyelmi munkában és a határozatokban. A pártfegyelem szilárdítása azt követeli meg tőlünk, hogy erősítsük a pártellenőrzést, hogy nagyobb szerepet kapjanak a kommunista kollektívák, hogy döntő szerepet kapjon a kollektív ellenőrzés és nevelés. Biztosítani kell, hogy a pártfegyelem dolgában ne legyen különbség beosztott es vezető között, ne legyen titokzatosság, ha vezetőről és csak akkor nyíltság, ha fizikai dolgozóról van szó. A pártfegyelem erősítésében nagy szerepe van a vezetői magatartásnak, gondoükodás- módnak. A felelősségre vonások esetében többször megfogalmazzák elvtársaink, hogy ha rosszul dolgoznak, ha tényleg súlyos magatartásbeli hibát követnek el, miért nem kaptak figyelmeztetést az illetékes pártszervek? Ennek a véleménynek is helyt kell adni, mert hasznos, ha a figyelmeztetés nem marad el, ha az időben érkezik. Azt azonban ehhez rögtön hozzá kell tenni, ebben megvan az egyénnek is a ezerepe és a felelőssége. Annál is inkább, mert a tömegek részéről valamilyen formában mindig érkezik jelzés, csak ezekre jobban oda kell figyelni, másrészt azért is, mert nem helyes saját felelősségünket megpróbálni másra, vagy másokra áthárítani. A határozattervezet egyik helyen a következőket fogalmazza meg; „Tovább kell erősíteni a pártmunka politikai, mozgalmi jellegét. Minden szinten fel kell lépni a helyenként mutatkozó hivatalnoki stílus ellen, mert ez rontja a dolgozó emberek és a párt kapcsolatát. A felesleges ülések, és az indokolatlanul sok papírmunka figyelmet és energiát von el a tömegek körében folytatott politikai tevékenységtől”. Gondolom, hogy ennek megfogalmazása azért vált szükségessé, mert a pártmunkában általában tapasztalhatók az idézett negatív jelenségek. Mégis én, a mi megyei tapasztalataink alapján szólok e kérdésről, nagyon röviden. Az a véleményem, hogy a pártmunkában jelentkező hivatalnoki munkastílus egyik legfőbb akadálya a hatékony 1 munkának, sok kárt okoz a párt és a tömegek közötti kapcsolatok alakulásának, végső soron akadálya a párt politikája érvényesülésének. Sajnos gyakorta előfordul az, hogy a párt ügyének szolgálata, a következetes nevelő és meggyőző munka helyett — amely az eredmény elérése szempontjából nagyobb erőfeszítést, talán hosszabb időt is igényel —, mint módszert, a parancsolgatást választják. A parancsolgatás sérti az önállóságot, akadályozza a kezdeményezést, fékezi az egészséges kritikai szellem kialakulását, és nem jár hosszú távú eredmény elérésével. A parancsolgatás, mint munkamódszer ott uralkodik el leginkább, ahol a vezető az egyébként jó képességeinek megítélésében nem mondható el szerénynek, vagy amikor a gyenge képességet a parancsolgatással próbálják pótolni, illetve kiegészíteni. Az én .megítélésem szerint sok értekezletet szervezünk, illetve nincs határozott fellépés a más területeken szervezett indokolatlan értekezések ellen sem. A pártmunkások is részt vesznek sok ilyen értekezésen. Az is tény, hogy a pártszerveket a gyakori részvételre inspirálják is, sőt sokan úgy vélekednek, ha a pártszerv nem képviselteti magát, abban az esetben lebecsülik őt. Semmi sem indokolja, — legalábbis ilyen mértékben — ennek az állapotnak a további fenntartását, annál is inkább, mert az esetek jó részében az értekezleteken nem részt veszünk, hanem csak megjelenünk és még dicséretet is kapunk, mondják; „köszönjük! hogy megjelenésével emelte az értekezletünk színvonalát”, akkor amikor egy szót se szóltunk. A területi elv gyakorlati alkalmazása — a párthatározat megjelenése óta — kedvezően befolyásolta a pártmunka eredményességét. A területen végzett munka mennyiségében nőtt, minőségében javult, erősödött a párteilenőrzés. Még ma is kísért azonban bennünket az íróasztalhoz való túlzott kötődés, a sok papírral való bajlódás. Esetenként és helyenként mintha a papírt tekintenék a munka végeredményének. Egyesek — de egyes szervezetek, hivatalok is — az akták, az aktákat, az irományokat egzisztenciális okokból erős beton bunkerként kezelik, amely mögé, ha bebújnak, ők bombák becsapódása esetén sem sérülnek meg. Az is sok kárt okoz, ha az ellenőrzés túlzottan az akták alapján és nem a munka politikai, társadalmi hatásának vizsgálata alapján történik. A munka hatékonyságának növelése azt a követelményt támasztja a pártban, a tanácsban, a szakszervezetben és a máshol dolgozókkal szemben, hogy többet legyünk az emberek között! De az emberek között nem udvarlási és széptevési céllal kell többet lennünk, és nem azért, hogy a statisztika javuljon, hanem azért, hogy tanuljunk, tanítsunk és neveljünk, hogy naprakészen rendelkezzünk gyakorlati életének ismeretével, Tisztelt elvtársak! Mi, Heves megye kommunistái azon leszünk, hogy , a munkában jelentkező negatív jelenségek megszűnjenek, hogy a XI. kongresszus határozatai maradék nélkül megvalósuljanak. Köszönöm a figyelmüket. Pártunk XI. kongresszusa mia folytatódik. Leonéid Brezsnyev elutazott Budapestről Szerdán elutazott hazánkból Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, aki részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán. Vele együtt elutazott V. V. Scerbickij, as. SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Búcsúztatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, A szovjet pártküldöttség vezetését K. F. Katusev, az SZKP KB titkára vette át. Szerdán hazautazott Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára és Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára is. Mmísmq 1975. március 20« csütörtök (
