Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

Az MSZMP XI. kongresszusáról jelentjük .. í" I mim» II 111 ■ um «II III m ■ ■■■ — —"i. '■ '"■■■■ L eonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és EdwaWI Gierek, a LEMP KB első titkára a kongresszus szüneté­ben. Középütt Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára, (MTI Foto — Vigovszki Ferenc felvétele — KSJ (folytatás a 3. oldalról.) feszültségek megszüntetésé­ben értünk is el nem lebe­csülendő eredményeket. Ami azonban az egységes szemléle­tet illeti, a javulás csak átme­netinek mutatkozott. Ennek következtében a gazdasági életben bekövetkezett kedve­ző változások tartósságáról ma sem lehetünk meggyő­ződve. Újra és újra azt tapasztal­juk, hogy több beruházást kezdenek el, mint amennyit határidőre, az anyagi esz­közök hiánya vagy a kivite­lező kapacitás elégtelensége miatt be lehet fejezni. A termelői árak változta­tásának már a hírére is az üzemek jó előre készleteket gyűjtenek. Ez történt a múlt év végén is, és ezzel sok te­rületen zavart okoznak a termelés folyamatosságában. És sorolhatnék még jó né­hány, mindenki által ismert negatív jelenséget, amelyet el lehetne kerülni, ha a mi­nisztériumok vezetői össz- kormányzati fejjel gondol­kodnának és ebben a szel- , lemben irányítanák, ellenő­riznék vállalataikat. A kormány munkájában alapvetően két hiba van. Az egyik elcsépelt frázisnak hangzik, de sajnos ma is igaz: tapasztalható bizonyos tárcasovinizmus, és ennek következménye az igen fon­tos kérdésekben nem min­dig igazolható kompromisz- szum. A másik hiba, hogy — ha a kormány minden tagja jól végezné is a munkáját — a Minisztertanács mint egy­séges vezető testület nem áll feladata magaslatán. Ezen mindenekelőtt azt értem, hogy általában jó határoza­tokat hozunk, végrehajtásuk azonban késedelmes. Legfőbb oka ennek, hogy bár a kormány tagjai is tisztában vannak a vezetés lenini __ meghatározásával, amely' szerint a vezető tevé­kenységének jelentős részét az ellenőrzés teszi ki, a Mi­nisztertanácsnak, mint testü­letnek munkája e téren nem volt kielégítő. Holott az el­lenőrzés a határozat fontos része, úgy is mondhatnám, hogy a végrehajtás biztosí­téka és sohasem a bizalmat­lanság jele. A kormány tagjai közé természetesen magamat is beleértem. Megjegyzéseim a kormány testületi felelőssé­géről szólnak, az általam fel­vetett hiányosságok tehát rám ugyanúgy vonatkoznak, mint a kormány bármely tagjára. Tárcaszemlélet — beosztásomból adódóan — ugyan nincs bennem, de ez 1975. március 19- szerda nem enyhíti felelősségemet, hogy 8 év alatt, amióta mi­niszterelnök vagyok, nem tudtunk jelentős előrehala­dást elérni abban, hogy min­denkit elsősorban a népgaz­dasági összérdekekért érzett felelősség hasson át. A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése összefüggé­seiben, teljes mélységében elemezte a helyzetet és min­denekelőtt politikai szem­pontból vizsgálta a felada­tokat. A Központi Bizottság határozatában feltárt fogya­tékosságok rámutattak a kormányzati munka gyenge­ségeire, tevékenysége követ­kezetlenségeire. Ezután a kormány — bár véleményem szerint tevékenységében az említett hiányosságok to­vábbra is fennmaradtak — igyekezett erőfeszítéseit a határozatok hiánytalan vég­rehajtására összpontosítani. A munka jobb összehango­lása és a tervszerűség erősí­tése érdekében létrehoztuk az Állami Tervbizottságot. A közművelődés fejlesztésén belül előtérbe helyeztük a szakmai műveltség színvona­lának emelését, a munkások továbbképzési rendszerét és a vezetőképzést. Konkrét lé­péseket tettünk a jövede­lemelosztásban tapasztalt aránytalanságok csökkenté­sére, illetve fokozatos meg­szüntetésére. A munkások bérének nö­vekedése mind az előirány­zathoz, mind az ipari ered­ményekhez képest elmaradt és ezért kiigazításra szorult. A kormány fontos felada­tának tekintette a nők hely­zetének megjavításáról szóló párthatározatok végrehajtá­sának elősegítését. Értékelte a gyermekgondozási segély, a gyermekintézmény-fejlesz­tés és egészében véve a de­mográfiai helyzet alakulását, a lakásépítés helyzetét. A tények, a számszerű ered­mények azt bizonyítják — úgy vélem, nem szerényte­lenség, ha ezt megállapítom —, hogy mindezeknek a kér­déseknek a vizsgálatát meg­felelő intézkedések követték, amelyek mind a párt elvi útmutatásának, mind a la­kosság jogos várakozásainak megfeleltek. Űj fejezetet nyitunk a ma­gyar energiatermelés törté­netében, amikor 1980-ban üzembe helyezzük a Paksi Atomerőmű első 440 mega­wattos gépegységét. Atom­erőmű-kapacitásunkat 1990- ig ennek mintegy tízszeresé­re kívánjuk emelni. Az erőműépítés és -fejlesz­tés mellett továbbra is fon­tos szerepe van energiagaz­dálkodásunkban az importált energiának. 1974-ben például 750 (megawatt villamosener- gia-teljesítményt vettünk igénybe a Szovjetuniótól. 1978 őszén az érdekelt or­szágok részvételével üzembe helyezzük a KGST egyesí­tett energetikai rendszerének 750 kilovoltos vezetékét, Vi­nyica—Albertirsa között. Ezen a vezetéken újabb 600 megawatt villamos energia áll majd rendelkezésünkre. A földgáztermelés az 1970. évi 3,5 milliárd köbméterrel szemben ez évben megköze­líti a. 6 milliárd köhmétert. A közeli hetekben üzembe helyezendő Testvériség gáz­vezetéken ebben az évben már 600 millió köbméter szovjet földgáz is érkezik hazánkba. A hazai gáztermelés a kö­vetkező évtizedben is kb. évi 6 milliárd köbmétert fog ki­tenni. Javítja energiaellátá-. sunkat a KGST-országok kö­zös erőfeszítésével épülő orenburgi gázvezeték, ame­lyen — az ötödik ötéves terv végén — a Szovjetunióból évente csaknem 4 milliárd köb­méter földgázt importál­hatunk. Mindemellett arra van szükség, hogy a hazai ener­giahordozók, közöttük a szén fokozottabb felhasználására is ráirányítsuk a figyelmet. A hazai széntermelés nö­velése az igényeket figye­lembe véve mindenképpen indokolt és lehetséges. Meg­levő bányáink egy része fejleszthető, s a még szabad szénvagyonra új bányák te­lepíthetők. A szénbányászatnak van jövője, feladatunknak tartjuk tehát, hogy a bá­nyászok munkáját ez­után is kellő figyelem-, ben részesítsük. Az új bányák megnyitása és néhány meglevő bánya rekonstrukciója lehetővé te­szi további nagy teljesítőké­pességű széntüzeléses erőmű­vek létesítését. Döntés van már arról, hogy Bükkábrány térségében új külszíni fej­tése« bányát nyitunk és 2000 megawattos erőművet létesí­tünk. Ennek előkészítése, tervezése megkezdődött. Űj mélyművelés es bányák telepítésére alkalmas szén­mezők is vannak az észak­dunántúli szénmedlencében. A becslések szerint több mint 200 millió torma kiter­melhető szénvagyon húzódik meg a területen a föld alatt. 1500—2000 megawattos gyűj­tőerőmű létesítését tervezzük erre a szénvagyonra. Intézkedéseket tettünk egyes zavaró társadalmi fe­szültségek megszüntetésére. Ide sorolhatók a magas jö­vedelmek fokozott megadóz­tatása, a telek- és üdülőtu­lajdon korlátozása, a tisz­tességtelen haszonról, a gaz­dasági bírságról intézkedő jogszabályok, a büntetőeljá­rásban a vagyoni hátrány­nyal járó büntetések széles körű alkalmazásáról, vala­mint a fokozott önellenőr­zésről szóló intézkedések. Határozatot hoztunk továbbá a munkáslakás-építés foko­zottabb segítésére, bérügyi és más szociális kedvezmé­nyek bevezetésére, valamint az alacsony nyugdíjak eme­lésére. A gazdasági szerkezet fo­lyamatos átalakítására töre­kedve, döntést hoztunk a központi fejlesztési progra­mok jobb műszaki-gazdasági előkészítéséről, a gazdaság­irányítás szabályozó rend­szerének továbbfejlesztésé­ről is. Vizsgáltuk a vállala­ti termékszerkezet gazdasá­gosságát javító lehetősége­ket. Ezután a kormányzati munka fejlesztésének továb­bi feladatairól szólott, majd rátért az érdekviszonyok problémáira: Pártunk felismerte,. ele­mezte és meghatározta az egyéni, a csoport- és a nép- gazdasági érdekek egymás­hoz való viszonyát, világo­san megjelölte az ezzel kap­csolatos konkrét teendőket. E három érdek létezésével és egyidejű hatásával to­vábbra is számolnunk kell. ezért arra törekszünk, hogy közöttük megfelelő összhan­got tartsunk fenn. Ez nem egyszerű feladat. Voltak és számolnunk kell vele, hogy a jövőben is lesznek olyan esetek, amikor a helyi, a csoportérdekek ütköznek az össztársadalmi érdekekkel.. Uyen esetekben nem elegen­dő hangoztatni . a társadalmi érdekek elsődlegességét, ha­nem cselekedni kell érvé­nyesítéséért. Az állami szerveknek min­dig kötelességük megvizsgál­ni, hogy az adott esetben miért ütköztek össze az ér­dekek és a kiváltó okokat kell megszüntetni, A párt- és a társadalmi szerveknek minden szin­ten olyan légkört kell ki­alakítaniuk, amelyben helyileg is eredményesen érvényesíteni lehet a népgazdasági, az össztár­sadalmi érdekeket. Azok ellen, akik a törvé­nyes rendelkezéseket — cso­portérdekekre hivatkozva — tudatosan megsértik, ter­mészetesen továbbra is a törvények szigorával kell eljárni. Nem kevésbé szigorúan kell fellépni per­sze azok ellen, akik a konk­rét ügyek kellő elemzése nélkül, az össztársadalmi ér­dekekre hivatkozva elnyom­ják az egész társadalom ér­dekét jól szolgáló helyi, üzemi, vállalati, szövetkezeti kezdeményezéseket. Az egész társadalom javára biztosíta­nunk kell az egyéni, a cso­port- és a társadalmi érdek összhangját. A továbbiakban a IV. öt­éves terv eddigi teljesítésé­nek eredményeit ismertette, és kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a kijelölt cé­lokat sikerrel megvalósítjuk, majd részletesen, elemezte energiagazdálkodásunk hely­zetét: A tőkésvilágban tapasztal­ható energiaválság, az ener­giahordozók emelkedő világ­piaci ára nálunk is a figye­lem középpontjába állította egész energiagazdálkodásun­kat A magyar energetikai rendszer ez év végén 4460 megawatt villamos energia előállítására lesz képes. A jövő évben befejeződik Száz­halombattán a Dunamenti Hőerőmű bővítése. 1978-ban elkészül Lenin városban a Tiszai Hőerőmű 860 mega­wattos fejlesztése. Mind a két erőművet szénhidrogénre ter­veztük. Figyelembe kell venni, hogy a földgáz és az olaj túl drága és túl értékes nyers­anyag ahhoz, hogy azt erő­műveinkben eltüzeljük. Az a véleményem, hogy a fo­lyamatban levő erőműépítés befejezése után a következő két évtizedben egyetlen erő- jnűvet sem szabad olaj- vagy gáztüzelésre alapozni. Az atomerőművek létesítése és a Gabcsikovo-Nagymarosi Vízi Erőmű felépítése mel­lett kizárólag szénnel fűtött hőerőművet szabad tervezni és építeni. Ha e gazdasági megfonto­lásoknak következetesen ér­vényt szerzünk, még akkor is állandóan növekedni fog olaj- és gázfelhasználásunk. De relatív értelemben csökkenthetjük behozatalun­kat, ha növeljük a nyers­olajból lepárolt, úgynevezett fehéráruk — benzinfélék, fűtőolaj, gázolaj stb. — mennyiségét. Népgazdaságunk helyzeté­ről szólva kijelentette: — Figyelembe véve a ka­pitalista világban végbeme­nő válságjelenségeket, alig­ha becsülhetjük túl annak jelentőségét, hogy országunk a legdinamikusabban és tervszerűen fejlődő ország­csoportnak, a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa kö­zösségének tagja. Eredményeink és Jövő fejlődésünk egyaránt el­választhatatlan a KGST- tagországokkal, minde­nekelőtt a Szovjetunió­val kialakított gazdasági együttműködéstől. Hangsúlyozta a továbbiak­ban, hogy a szocialista in­tegráció létfontosságú nép­gazdaságunknak, majd el­mondotta: — Az utóbbi hónapokban nálunk beszédtéma, ellensé­geink pedig felhánytorgat- ják, hogy már ebben az év­ben közös megegyezéssel kölcsönösen megváltoztattuk azoknak a termékeknek ára­it, amelyek túlzottan elsza­kadtak a világpiaci ártól. Érdekünk fűződik hozzá, hogy kereskedelmünk reális árakon folyjék. Így tudjuk biztosítani az egymás közötti kereskede­lemben a kölcsönösen elő­nyös, kedvező feltételeket, és a helyes orientációt a ter­melők és a felhasználók szá­mára, azt, hogy a szocialista országok egymás közötti ke­reskedelmi forgalma dina­mikusan tovább növekedjék. Az árak reálisabb megál­lapítása országunkban is ösz­tönöz az energiahordozók és a nyersanyagok fokozottabb feltárására, az energia- és anyagtakarékosságra, a ter­melési szerkezet adottsá­gainknak jobban megfelelő, gyorsabb átalakítására. Az árak házisa a világ­piaci ár. A világpiaci árakat azonban mindig meg kell tisztítani azoktól a konjunk­turális, spekulatív elemektől, amelyek a tőkés világpiaci árak alakulásában jelentői szerepet játszanak. így jár­tunk el most is, amikor a kölcsönös érdekek figyelem- bevételével 1975-re — mind az exportban, mind az tó­portban — árkorrekciókat határoztunk el. Röviden megemlítek még egy jelen­tős változást, amelyet a KGST Végrehajtó Bizottsá­gában döntöttünk el: a következő években m árakat nem öt évre elő-, re, hanem évenként, a megelőző öt év világpia-, ci átlagárai alapján ha­tározzuk meg. Ennek az árrendszernek kezdeti nehézségeit a Szov­jetunió segítségével, az ál­tala adott tízéves áruhitellel hidaljuk át. Ez az idő elegendő ahhoz, hogy a vi­lággazdaságban végbemenő változások nyomán gazdasá­gi szerkezetünkben is ^végre­hajtsuk a szükséges struktu­rális változtatásokat. Az új árrendszer a közép­távú tervezés munkáját né­mileg megnehezíti ugyan, de a problémát nem szabad el­túlozni. Arra azonban fel kell készülnünk, hogy terve­ző- és irányító munkánk — sokkal inkább, mint eddig — képes legyen számításba venni és érvényesíteni a vál­tozó körülményekből adódó követelményeket. Vonatkozik ez minden gazdasági egység­re, a minisztériumokra, ter­vező szerveinkre, külkeres­kedelmi tevékenységünkre és végső soron a Miniszter- tanácsra is. Ami a jövőt illeti, elha­tározott szándékunk, hogy magunk is (Folytatás gz 5. oldaiomj A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusáról, a Magyar Televízió egyenes adást közvetített. A budapesti utcákon az érdeklődök a kirakatokban elhelyezett készülé­keken nézhették a közvetítést. (MTI Foto — Hadas János felv. — KS.) A TASZSZ kedden közölte az alábbi törvényerejű rendeletet: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendelete a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak a Népek Barátsága Érdemrenddel való kitüntetéséről A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió népei barátságának és együttmű­ködésének szilárdításában és fejlesztésében szerzett nagy érdemeiért a Népek Barát­sága Érdemrenddel tüntetjük ki a MAGYAR—SZOVJET BARÁTI TÁRSASÁGOT. N. PODGORNIJ, M. GEORGADZE, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Elnökségének titkára Moszkva, Kreml, 1975. március 18. .

Next

/
Thumbnails
Contents