Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

Felszabadulási Maltas az egri Gárdonyi Gáza Színházban

A közönség bárom északi megye — Borsod, Nógrád és Heves — képzőművészeinek munkáit láthatja ezen a kiállításon. Az anyag úgy gyűlt ősszé, hogy a három megye pályázatot hirdetett a felszabadulás témakörére. Az egri közönség most ennek az egyébként gazdag eredménynek egy részletével ismerkedhetek meg a Gárcto- nyí színház előcsarnokában,

Már maga az a tény is érdekes, hogyan, milyen művekkel válaszoltak művészeink a pályázati felhívásokra. A művészi szándék és a nyitott cél egymásba kapcsolódása, a motívumok, indítékok egymásra találása néhol meglepő újdonságokat is eredményezett. Máshol, más alkotóknál meg kell állapítanunk. hogy bennük ez alkalommal is csak ismerős alaphang szólalt meg esnem mozdultak ki azokból a témakörökből, azokból a számukra természetes és magától értetődő érzelmi viszonyokból, amelyek között alkotnak és élik életüket. Ez a megállapítás nem szembeállítás, vagy elmarasztalás akar lenni, csupán annak érzékeltetése, hogy egy-egy művész „célrepülése” néha az átlagosnál többre, magasabbra repteti a lelket az eddiginél. Az alkotás bonyolult folyamat: kezdete és i égé, az elképzelés és a kész mű között időben és térben is nagy a távolság, liát még aZ az út mekkora, amelyen át a lélek kitermeli a másként meg nem jelenhető, el nem képzelhető tormát ahhoz, amit a művész kivetítem akar.

A kiállítás szolgál néhány meglepetéssel, ezért tehát ezeken kezdenénk. Nagy Ernő három kiállított műve közül az egyik elnyerte a Heves megyei Tanács díját. Itt most nem a díj az izgalmas, bér az is kétségtelen elismerése a művészi teljesítménynek. Nagy Ernő azonban' korábbi, tegnapi önmagához képest adott valami újat, valami egészen mást, mint amit megszoktunk tőle. Azt eddig is tudtuk róla, hogy szerény, visszahúzódó egyéniség, aki nagyon óvatosan lép ki abból a falusi világból, amelynek fehér falú, tapasztott alkotmányát, zsúpos-kontyos valóságát nagyon sok képe őrzi az elmúlás ellen. Tokajból is mindig inkább a csendes lírát hozta haza, hogy aztán az elmerengós pillanatait a színek szemérmes harmóniája zengesse vissza. Most kiment a tág térre, a nyílt alföldi világba, éppen a mátrai hegyek, dombok lába-tövébe és kinyílt előtte az a táj, amely párázó lebegésével szökteti a szemünkbe a visomtai őri- ' ás-létesítmény távlati kontúrjait. Itt nincs pátosz, amely a technikát a századelő harsogó szószedetével dicsérné, de van érzelmi bele- helyezkedés a tájba, a táj szerelése, a téma á/tlényegí- tése. Még akkor is. ha ezt a tájat, ezt az ismerős és mégis annyira új élményt, láttuk mi már harsogóbb színékben, is, nagyobb kontrasztokat is fedeztünk fel már benne, mint ahogyan ezt Nagy Ernő visszaadja, de a téma, a témát megvalósító színbeli és ritmusbeli újdonság a művésznél feltétlenül feljegyzésre méltó. Ezideí sikerét teljesen megérdemeltnek érezzük.

Eddigi tájképeihez képest ugyancsak újat hozott Lóránt János, akin k egy lányportréja, a Lula és az Üj lakás kompozíciója látható ezen a tárlaton. Mintha most elvándorolt volna a művész az egyre sivárabb és kopá- rabb tájakról, ahol nagyon határozott és nagyon sommás ecsettel forgott eddig.

A kis Lula vézna kislány, a valóság és vibráló képzelet szülötte, a színek is világosak, amelyek körüljárják ezt

kämm

19G& március Z~* wasärna»!

a kislányt, aki ül, és kissé riadtan néz maga elé. Az Üj lakás kis családja vonul fel a bérházi lépcsőn. Az apa nyög a súlyos bútor alatt, a fejét a nyakává! együtt benyomja a teher valahová a gerincoszlop elejébe, szeme kiguvad a teher alatt esnem az örömtől, míg az asszony könnyed mozdulattal emeli fel kócos fejét, mintha egy nyomdaszagú jneséskönyvból lépett volna ki. S mintha a gyermek is az anyjára rímelne, hangulatában, munkájában magára hagyva az apát megy a számára derűs, ismeretlen jövő felé. A néző szemelgeti a képet és arra gondol, hány átfüstölgő és mérlegelő óra. mennyi bánat, szomorúság, szorongás és tépelődés előz meg egy ilyen képet? Hogy az összbenyomás mégsem egységes, rokonszenvü n két mégsem nyeri el egészen ez az Űj lakás, az talán azért van, mert a görnyedő apa és a család, az anya és gyermek lelki tartalma között — amit az arcukon hordoznak — túl nagy a feszültség.

Katona Zoltán három kiállított műtárgya közül a legtöbb poézist az Egy kirándulás emlékére című hordozza. A nagy formátum, a lendületes vonalvezetés hat, önmagában is nagyon jelentős, mert dinamikája alól a néző nem szabadul. De mintha ezekből a képekből több emberi meghittség is .áradhatna. S mintha ez az értelmi oldottság itt-ott jelentkezne is a képek en, de másodlagosan.

Kastaly István egy képével, a Cirkuszi mutatványnyal szerepel ezen a tárlaton. A nyolcvanon túl levő művész új utakat, új formákat fedez fel képein. Ez a mutatvány azonban mintha túlhangsúlyozná az ár- tiszti kumot.

Bloskó János ez alkalommal nem hozott újat, a pályázatra korábbi alkotásaiból küldött néhányat: így is külön színfolt, sajátos egyéniség, csak nem hat az újság ingerével.

Barczi Pál Hazai tájai ismerős színkompozíciók. Irányi Ödön, változatlanul a nagy formákkal viaskodik. Harsogó színei feltűnnek, de nem juttatnak mély élményig. Jánossy Ferenc Kovácsműhelyében egy árva kerékpár is szorong, s a törékeny test a vaskos formák között mintha egy kedves adoma lenne. Kalló István Asszonyok-ja idézi Bar- csay kompozíciós törekvéseit. Korkos G. A. V. kapitánya a kékben megfestve Idealizált alak."

Mazsaroff Miklós Pávája ismerős színeket hoz. Pető'

János négy munkájával (kettő grafika) széles skálát szólaltat meg: a Nógrádi séta, a Búcsúzók, a Reggel, a Sziklás táj más-más töltésű művek, s mintha ezek az alkotások az eredeti élmény kivetítése közben idegen hatásokat is felvennének.

JVXóger Ágnes mindhárom kompozíciója az asszonyi szem látását, az asszonyi optikát dicséri. A Felvonulás lobogó színes csoportja, a Madár, de különösen a Hegesztő hat ránk játékosságával, azzal a szükséges és derűs komolytalansággal, ahogyan a pillanatnyi élményt, látványt a művész feldolgozza.

Piupp László Romok című festménye, Réti Zoltán Tájai sajátos szemléletről vallanak. Seres János Ózd ja

atmoszférát teremt. Somoskői Ödön Vörös őre, mintha szobornak képzelték volna el, úgy áll ezen a táblán. Zsignár István Cementgyára mozgalmas kép.

C zinke Ferenc grafikái ugyancsak azt bizonyítják, hogy a művész folyton üj utakat és új fanmai megoldásokat keres mondanivaló jának kifejezésére. Három grafikája elüt korábbi munkáinak közlési rendszerétől, és mintha azt is mutatná, mi volt akkor, korábban a divat abban, amit csinált és esetleg mi az, amit ma korszerűnek vall. Pedig szuverén alkotó Czimke Ferenc.

Engel Tevan István, a salgótarjáni Farkas András, Hibó Tamás, Kovács Imre és Szabados Árpád grafikái mellett Mészáros Erzsébet díjazott munkája, az Ünnep igen színvonalas és átgondolt alkotás. Bizséné Kovács Diana Virágzása inkább nagyméretű ornamentika, a műfajon belül érdekes és értékes.

Király Róbert őt érmét

állított ki. Ez a kisplasztikái anyag azt is mutatja, hogy Király Róbert itt tud a legtöbbet kihozni önmagából: a szovjet katona alakja a kisgyermekkel, a földosztást idéző Cövekverés, a Li- berté kinyújtott, vagy inkább kinyíló tenyere intellektuális töltésről vallanak.

Kishonthy Jenő munkáit hiányoltuk erről a kiállításról.

A felszabadulási tárlat kitűnő alkalomnak tűnik; szemleszerűen felvonulnak az északi országrész festői és képzőművészei és ünnepi hangsúlyt adnak a felszabadulás 30. évfordulójának. Közvetlenül és közvetve egyaránt. Ez is dolga a művészetnek.

Farkas Andris

Ősz Ferenc:

i.

Egy szovjet rakéta repült el a Halászbástya felett.

Ezalatt lent a Duna-par- ton becsapódott az akna, pontosan abba a romhalmazba, amely egy hatalmas háztömbből maradt. A ház előtti villamosvágányon felrobbant egy lőszerrel megrakott szerelvény.

Ezalatt egy öregasszony elindult, hogy feljelentést tegyen ismeretlen tettesek ellen, akik az óvóhelyen eh- lopták három üveg áfonyabefőttjét. Alig lépett azonban ki a kapun, leverte a lábáról egy hatalmas re- peszdarab. Szegény, úgyis hiába ment volna: a rendőrség helyén is csak egy romhalmazt talál.

Ezalatt a város pesti oldalát már felszabadították a szovjetek és néhány színész megtartotta a béke elsőszín- ^házi előadását.

De ezalatt Budán még dúlt n háború és Köpetzy

Mihály nyilas ezredes nagy beszédet tartott a testvéreknek a talajgyökérről, az élettérről, a Kárpát—Duna Nagyhazáról. A testvérek csak annyit értettek a dumából, hogy győzünk és erre addig Ittak, amíg győzték.

Ezalatt egy, az Orsolya apácák gimnáziumában nevelkedett úrüeány odaadta magát egy fiatal nyilas suhantalak, mert nem akart úgy meghalni, hogy ne ismerje meg a szerelmet.

Ezalatt, ugyanebben a házban, a viceházmester leánya, aki a békében egy Conti utcai ház bentlakó tagja volt, örök szüzességet fogadott arra az esetre, ha élve megússza az ostromot.

Ezalatt sok vallásos ember hangosan gyalázta az istent, aki ezt a sok szörnyűséget megengedi.

Ezalatt sok ateista buzgón imádkozott istenhez, hogy vegye ei a keserű pohár«*,

A tegnap ürügyén a máról

A Búsképű Lovag története a 25. ítzínház előadásában

Gyöngyösön

Minden és mindenki egy célt követ: tudtára adni egyértelműen a nézőnek, hogy itt róla van szó, annak ellenére, hogy a történet a múltba viszi vissza, a téma nem új és mégis. Ez ne tévesszen meg senkit.

A tévedés veszélyét csökkenti a színpadkép is, a színészek öltözéke is, tehát minden külsőség, de a tartalmi részek közül a zene is erre törekszik. A legfőbb lényeg:

Gyurka színpadi műve pedig áttételesen hordozza ezt a szándékot, mivel nem célja az irodalomnak soha a tételek megfogalmazása — közvetlenül. Gyurlcó László csak felhasználja és kihasználja Don Quijote és hűséges fegyverhordozója, Sancho Pansa kalandjainak jól ismert keretét.

Sokszoros áttételekkel, olykor többszörös hangsúllyal és eléggé összetetten, de azt akarja az agyunkba és a szívünkbe vésni a színpadi játék megteremtője, hogy a küzdelem és a jó szolgálata soha nem veszítheti el időszerűségét Amíg ember él a földön, addig az igaz ügy szolgálata — bármilyen keserves körülmények között is — a legfontosabb tennivaló.

Ennek a „nehéz” mondanivalónak a feloldására a játék a kulisszák között szándékoltan harsány színekkel oldódik fel, kihasználva a vásári komédiázás szabadabb formáit, közvetlenségét, darabosságát és szókimondó gátlástalanságát is. Mintha azt akarná kiemelni, hogy nincs semmi értelme a finomkodásnak, a fanyalgásnak, a néző képébe kell vágni az igazságot, hadd eméssze lefekvés előtt meg, mégha tele gyomra esetleg fel is fordul az idegességtől.

Még elesettebbé válik a Búsképű Lovag a faparipán, még általánosabb érvényű lesz a színészek együttesének játéka a sima, trikószerű kosztümökben, a harsányság csak növekszik a telefon „beléptetésével”, de minden más, hasonlóan komikus hatású színpadi eszköz játékba állításával.

Nem csak a néző, de a rendező, a díszlettervező, a aé- neszerző és a koreográfus is mindent elkövetett azért, hogy a hajdani vásári komédiák hangulatát minél markánsabbra tömörítse. Ez sikerült is.

A Búsképű Lovag története azonban epikus sodrású apró jelenetek sora. Nincs drámai konfliktus a színpadon, csak a hajdanvolt vitairatok dramatizálása történik meg, kimondottan didaktikus, tanító szándékkal. Ebből a vázból Gyurkó László sem

tudott drámát teremteni. Nem is akart. De komédiát sem, csak ennek is, annak is az eszköztárából vett elő valamit, de az összegezésük nem hozott többletet az alaptételhez képest.

Ennek hatása a nézők figyelmének ingadozásában mérhető le mindenokelőt: Tehát nem másodlagos kérdésről van szó.

Modem színház? Mintha már lennének elődei. De nem is ez a lényeg. Hiszen végül is hat a közönségre, és miután a közönség sem egynemű lények sokasága, különböző mértékben és módon hat De senki sem vonhatja ki magái alóla.

A játék egészére valami nagyon határozott és szigorú egység a jellemző. Ebben Berek Katinak, a rendezőnek az akarata él elsősorban. Nagyon komolyan veszi mindenki azt, amit csinál. Ez pedig erény. Az előadás tehát egy séges és egyenletesen jó színvonalú. Senki nem enged meg magának egy pillanatnyi lazítást sem. Nem is lehet név szerint senkit kiemelni, hiszen a színészi munka hatását a szerep körvonalazta lehetőség is befolyásolja.

Az viszont nem teljesen elfogadható — bizonyára a/, együttes munka hangsúlyozása miatt van így —, hogy a szereposztást a néző egyetlen írásos műsorból sem képes kitalálni. .Csak neveket sorol nak fel, de ez sem mindig igaz, hiszen Iglódi István nem játszott. Ez a névtelenség ellenkezik a színészi munkával. De nem örül neki a néző sem, aki nem feltétlenül ismeri a fiatal színészeket rendre-sorra. Nem jó ez a nézőnek sem, de a színésznek sem.

Még egy megjegyzést: a színház egyik legfontosabb eszköze az élő beszéd. Minden színésznek legfontosabb feladata tehát, hogy érthetően formálja a szavakat, még akkor is, ha a szerep követelte helyen a beszédritmusa felgyorsul. Az értelmetlen hangsorok semmit sem mondanak tehát — általában — fölöslegesek. Nem akarunk most arról a kivételes esetekről is szólni, amikor az ar- tikulátlan hangnak van nagyon fontos drámai feladata.

Kell-e végül valamiféle összegzés az előadásról? Aligha. Hiszen Gyurkó Lászlónál; ezt a színpadi játékát sem lehet néhány kijelentő mondatba belesűríteni.

(G. Molnár F.)--..és ismét új kalandokra indulnak paripáikon.

(Foto: Dózsa tBalázs)

Ezalatt a Budát egyre szorosabban körülzáró gyűrűben a németek reszketve várták a csodafegyvert, a felmentő seregeket és dicső mundérjuk alatt már- legtöbben civil ruhát viseltek.

Ezalatt Zimka pék a salát háza padlásgerendáinak tüzén megszakítás nélkül sütötte a lisztből, korpából, krumpliból és kukoricából gyúrt kenyeret és pénz nélkül osztogatta, csupán egy- egy imát kért vevőitől. Tet- te ezt mindaddig, míg a nyilasok el nem vitték az utolsó csepp lisztjét is. Ettől kezdve magának sem sütött többé. Ült a kialudt kemencéi előtt és ekkor döbbent rá, hogy milyen szörnyű a háború.

Ezalatt a Prónay-különíi- ménv tagjai végigjárták a budai házakat, a 16 éves fiúkat is kihajtották a Széna térre és tankcsapdái ásattak velük.

Ezalatt két ismeretlen fiatalember tüzet nyitott a németek lövészárkaira, melyek a budai Duna-parton húzódtak végig. Hat német fizetett életével, kettőjükért.

Ezalatt sokan azt találgatták, hogy ha sikerül a németeknek kitartaniuk, akkor az angolok vonulnak ‘ be Pestre, ami ugyebár mégis más, elvégre kultúrnépek.

Ezalatt nagy szerencse érte « «örnyékíbetuekfife Egg

kenyérrel megrakott német lovas kocsiba belecsapott az akna A kenyér és a német kocsis nyomtalanul eltűnt, de megmaradt a két friss lótetem, melynek félóra leforgása alatt egy csontját sem találták a helyszínen.

Ezalatt egy nagy bajuszos nyilas keretlegény tíz embert kísért a Duna-partra. Lebújt a sétány kőpárkánya mögé és onnan ordította:

— Tudtok úszni, kutyák? — majd sziszegve hozzátette: — Én most a fejetek fölé lövök, de essetek bele a vízbe. Muszáj lőnöm, meri az a dög Köpetzy figyel. Aki megússza a jeges vizet, ne feledje: Kálózi János tizedes vagyok. Szükségem lesz tanúkra... — és felugatott kezében a géppisztoly.

Kilencen sebesülés nélkül dőltek a jeges vízbe. A tizedik — egy öreg, reszketős zsidó —, sírva mondta:

— Nem tudok úszni, vitéz úr!

Kálózi egy sorozattal né- mította el. Aztán felállt, elfelejtette, hogy a pesti oldalon már szovjetek vannak. Egy mesterlövész golyója pontosan a fejébe fúródott.

Ezalatt Buda felett megjelent néhány repülő. Vörös ejtőernyőket szórtak le, majd sebesen elszálltak nyugat felé. Az ejtőernyős csomagok nagy részét a pesti ol- ralra vitte át a szél. A ládákban lőszer és -röpcédulák

voltak, melyek tudatták, hogy a szovjet gyűrű áttörése hamarosan várható. A pestiek felettébb Örültek az ég ajándékának, mert az ejtőernyők vörös selyméből kitűnő blúzokat szabtak.

Ezalatt a pesti oldalon a rommá lőtt kirakatokban élelmes magánvállalkozók melaszt, cipőfűzőt, rózsafűzért, használt ruhákat árultak és megjelentek az első batyuzók. Egy szekér krumpliért egy szekér ruhát vittek.

Ezalatt Budán a tyúkszemvágóból lett városparancsnok az ejtőernyővel ledobott láda kitüntet« szétosztásán fáradozott, de a testvérek többre becsültek két ezüstkanalat, mint tíz vaskeresztet.

Mindez 1945 januárjába* történt.. „

A ház, amelyről e történetben szó lesz, ma is ott áll a budai Duma-parton. A háború sebeit már régen be gyógyították rajta. Lakói részben kicserélődtek, meghaltak, vagy nyugalomban megöregedtek. Harminc esztendő alatt megfakulnak az emlékek és a tegnapi apró sérelmek már talán fájóbbak, mint ez az őrült néhány hónap.

És talán már senki sero gondol Rózsira. Eötvös háziúrék alföldi cselédlányára, e történet hősére

__

\