Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-12 / 36. szám

Láng Vince — civilben (Puskás Anikó felvételei.) Az egri szimfonikusok az Országos Filharmónia bérletsorozatában Az Országos Filharmónia bérletsorozata ba n most az egri Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt hétfőn es­te a Gárdonyi Géza Színház­ban. Közönsége nagy szere­tettel és elismeréssé! ünne­pelte zenekarát. Nem valami provinciális elfogultság vezetteti be így a beszámolót. Ez a szemünk előtt és gyakori hallásunktól kísérve fejlődő együttes most a fegyelmezett zenélésbőr ki­tűnőre vizsgázott. Nem egy alkalommal és minden bi­zonnyal nem alaptalanul ma­rasztalták el már vidéken játszó fővárosi — egyébként kiváló együtteseket azért, mert a feladatot nem vették eléggé komolyan, vagy egyéb laltatása közben kialakul benne, de egy bizonyos: a harmónia eluralkodik a hall­gatóság lelkén és vezeti a zeneszerző által megalkotott világba. Hogy ez mennyire így van, arra talán válasz­ként nem is a Haydn-szimfó- niát, de Schubertnek a kon­certen is felhangzó befeje­zetlen, VIII. szimfóniáját hoznánk ide tanúul: a már a romantika elemeit csíráztató szenvedélyes muzsika és an­nak pátosza azt bizonyította, hogy az érzelmek a zene hal­latára összetoborzódnak és egy emelkedettebb „rendcsi­nálás” alakul ki a hallgató lelkében. Ezeket az élményeket és gon dolatokat a vendégkar­zongoraversenyét adta elő. A második tételnél nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb já­tékot. Úgy tűnik, a lírai vo­nulatokat tudja legtisztábban megvalósítani. Az első tétel­ben elhangzott improvizáció­ja inkább Lantos lelkivilágát hozta hozzánk közelebb, és a zárt zenei környezettél mintha eltávolodott volna. A harmadik tételben lejátszott kádenciája már jobban tet­szett. S mintha á művész fel­tűnően idegesen játszott vol­na. Lehet, hogy kifogásaink merőben azért keletkeztek, keletkezhetnek, mert Lantos István a versenyműnek szá­mára passzív részeiben fel­tűnő mozdulatokkal fejezte A színpadon egy töpren­gő. érett fiatalember, egy rohanó, fontoskodó egyete­mista, majd pironkodó heb- renes kamasz, aztán csibész mosolyú szoknyavadász, egy ideges, méltatlankodó, cinikus, felszínes, harsogó, könnyed. vidám figura, egyik pillanatban á lelkes Petőfi, a másikban a gunyo- ros Mercutio. Még egy gesztus, kis szem­rebbenés, egy végső akkord 21,25. Kezdőkör A Kezdőkör tizenegyedik állásához érkezett. Ez a so­rozat mindén alkalommal két-két olyan fiatalt mutat be, akik életük, hivatásuk leljesítésének elején varinak, az életben kezdő lépéseiket, ..Kezdőkörüket” teszik meg. A mai adás két résztvevő­je Nyáriné Táj ti Anna. Ul- iés község tanácsának elnö­ke és dr. Sárospataky Ist­ván fogorvos. Nyáriné Tajti Anna mindössze húsz esz­tendős, a legutóbbi tanácsi választásokon mégis ő kap­ta meg a község bizalmát. Ezt megelőzően KISZ-titkár volt. A kamera segítségével ÜUés községbe is ellátoga­tunk, hogy megtudjuk: mi­lyen kérdések foglalkoztat­ják a falu népét, miért is került sor Anna megvá­lasztására, ki, miért szava­zott ellene? ' T)r. Sárospataky István fog­orvos — és drámaíró. Múlt ev novemberében mutatta be egyik drámáját a Zórát a pécsi Nemzeti Szánház. A fiatal orvos-íróról szívesen nyilatkoznak a színház veze­tői; édesanyja, aki egyéb­ként tanárnő, a riporter, Feledy Péter kérdéseire ar­ról beszél: hogyan is lesz egy kisfiúból orvos és drá­maíró. Kőbánya 30 én ' Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kedden „Kőbánya 30 éve” címmel kiállítás nyílt a X. kerületi pártbizottság szék­házában. A tárlatot — ame­lyet a helyi pártbizottság, tanács és népfrontbizottság rendezett —, dr. Baranyai Pál, a X. kerületi pártbizott­ság titkára nyitotta meg. Az ünnepségen megjelent dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, kulturális miniszter, Bo­risz Petrovics Ivanov vezér- ezredes. az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó déli hadseregcsoport parancsno­ka, és Oszipov Nyikolaj, a szovjet nagykövetség taná­csosa. (foto; Szántó Gt/örgirf ét, felcsattan a taps. Verej­tékező homlokkal lép a szín­falak mögé, fáradt mozdu­lattal hátracsapja szeméire hulló haját, s előttünk áll Harsányt Gábor. A Thália Színház fiatal művészét „Műhelytitkok” cí­mű előadóestjének szüneté­ben kerestük meg, s a tit­kokról kérdeztük tovább. — Nem szokatlan ilyen kis pódiumon szerepelni? — Egyáltalán nem, hiszen amikor csak időm engedi, elmegyek vidékre. Tulajdon­képpen a közönségtől függ, hogy mennyire érzem jól magam. Ha tapsolnak. ha érzik amit mondok, ha együtt gondolkodnak velem, akkor kitágul a színpad. Ma este úgy érzem sikerült, megtaláltuk a közös hangot — válaszol fél-le járkálva a kis öltözőben; pohár vizet iszik, cigarettára gyújt, la­zít. Csak néhány perc telt el.-de már alig látszik, hogy egy órán keresztül a szín­padon változott egyik alak­ból a másikba. — Egyszerű a magyará­zat, nagyon sokat, sportolok. Szabad időmben úszom, lo­vagolok, csel gáncsolom. Eb­ben különben olyan mester vagyok, hogy pár évvel ez­előtt versenyre akartak kül­deni. Némelyik szerephez elengedhetetlenül fontos a jó fizikai erőnlét. — Főleg, ha bunyózni is kell — teszi hozzá cinkos mosollyal s arckifejezésével pillanatok alatt felidézi Ladát, a Fiúk a térről című film egyik központi alakját, amint csé­peli az úri gyerekeket. Aztán egy újabb mozdula(. s már a Jó estét nyár, jó estét szerelem tragikus hő­se, a kis görög áll előttem, aztán Kakuk Marci jelenik meg, Kosztya kapitány néz rám és Láng Vince. Szere­pek, jó szerepek: a színház­ban, a moziban, a képer­nyőn. — A filmet kedveli job­ban vagy a színházat? — Azt hiszem, inkább a színház az igazi világom, ehhez ragaszkodom jobban. Igaz, gyakran filmezek is. Jelenleg a Makk Károly rendezésében készülő Solion bűnét forgatjuk. A Tháliá- ban pedig az Állítsátok meg Arturo Vit című Brecht-da- rab Hitlert idéző szerepét alakítom. — Hogyan készül fel sze­repeire? — Amikor csak tehetem, mindig megpróbálom meg­keresni az életben azt az embert, akit el kell játsza­nom. Ilyenkor sokat csavar­gók, arckifejezéseket lesek, kézmozdulatokat figyelek, néha egy-egy utcán elka­pott mondat érezteti meg a figura lényegét. Úgy jöt­tem ebbe a városba is, hogy reméltem, lesz egy rövid sé­tára idő az egr i emberek között __ talán majd más­k or. — Árulja «#, hogyan fe­jeződik be az Egy óra múl­va. itt vagyok? — Nem, a befejezést nem árulom el — neveti el ma­gát —, hiszen nemsokára úgyis kiderül, véget ér a sorozat, de remélem, egy új szerepben egy új alakban ismét megkedvel majd a kö­zönség. Bátortalan kopogás, majd két buksi fei nyomul be, s a kisfiúk egymást noszogat­va, tollat és noteszt nyújta­nak. S a művész már írja is az autogramot. — De azt is tessék odaír­ni — suttogja a kisebbik áhítattal —, hogy partizán­hadnagy. Hát igen, mosolyog Har- sányi Gábor — egy darabig még Láng Vince maradok. Nem. is bánom■... Németi Zsuzsa okoknál fogva széteső, nehe­zen élvezhető produkciót nyújtottak! Ilyen vád az egri szimfonikusokat nem érheti. Vannak tőlük jóval felké­szültebb együttesek ebben az országban, egységesebb, ösz- szetételüket tekintve kiegyen­súlyozottabb zenekarok, de fegyelmezettség dolgában itt nincs hiba. Haydn d-dúr (londoni) szimfóniáját, főképp annak harmadik tételét érzéklete­sen, a népi muzsikából ára­dó lendülettel szólaltatták meg. Azt ugyan a zeneélvező közönség sem tudja ponto­san megmondani, mi az, ami végül is az érzelmek, a vi­lágosabb és a sötétebb tó­nusú hangok, hangulatok és gondolatok közlése, megszó­mesternék. Pál Tamásnak is köszönhetjük. Szemmel lát­hatóan azonnal meghitt kap­csolatot teremtett a zene­karral. Egyéniségét, dinami­kai elgondolásait befogadta a zenekar. Nem kis meg­elégedéssel lehetett megálla­pítani, hogy ennek a kitűnő kapcsolatnak az eredménye­ként a karmester elképzelé­sei plasztikusan megvaló­sultak az egyes számoknál. Pál Tamás nemcsak széles mozdulatokkal dirigál, de ez a nyitott gesztusokból álló vezénylési stílus szemléletet is hordoz:' lehetőleg mindig átfogni az egész zenekart, miközben az egyes szólamo­kat felhívja a részletek pon­tos kidolgozására. Az est .zongoraművésze. Lantos István Mozart d-moll ki azt a* idegi viharzást. amely benne — nyilvánvaló­an — a zene hatása alatt, a zene hallásának hatására lét­rejön. Ezt a lelki viharzá.tt el is hisszük! De a közön­ség nem tud bem odafigyel­ni a látványra és ez a „vi­zuális bejátszás” zavarja őt összpontosításában. Meri, azt is el kell hinni: a közönség is teljes Idegrendszerével részt vesz ebben a közös játékban. Az egri szimfonikusok si­keres hangversenyének nyug­tázásakor e mii énünk kell a siker egy: k kovácsát, az együttes karmesterét, Farkas Istvánt. A zenetörténeti bevezető­ket Varga Ferenc zenetörté­nész mondotta el. Farkas András Nvikoláj Zabel kin. a Szovjetunió IIo9e: Magyarországért harcoltunk in. Szeuibeu a tankkal Ahogy múlt: az idő, a szovjet hadsereg tovább ha­ladt Nyugat feléi újabb ma­gyar falvakat és városokat szabadított fel. Minél re­ménytelenebbé vált a né­met fasiszta hadsereg hely­zete, annál elkeseredetteb­bek lettek a harcok. Rendkívül nehéz csaták bontakoztak ki december­ben, amikor végéhez közele­dett az ellenség budapesti csoportosulásának bekeríté­se. Ebben az időben Katyu- sa-ütegeink egy lövészezred­del működtek együtt, amely a 3. Ukrán Front más egy­ségeivel együtt a Velencei- tótól keletre, Bicske irányá­ba tört előre. Rövid tüzérségi előkészí­tés után, amelyben Kátyú- sáink is részi: vettek, a lö­vészalegységek rohamra in­dultak. Futárommal, Volo- gva Anyiszimovval és két rádióssal az első zászlóalj megfi gyeiőpontjan tartóz­kodtam. A zászlóalj az ezreddel együtt néhányszor támadás­ba lendült, de a tüzet egy pillanatra se szüneteltetvén mindannyiszor kénytelen volt visszatérni kiindulő ál­lasaü» Az «ássjase= iek a nap második felében sikerült három oldalról át­karolnia az ellenség meg­szállta dombot és akkor tud­tuk kivetni állásaiból. A hitleristák kezdtek hátrálni. Hogy ne veszítsük őket szem elől. előre kellett kúsznunk Fjodor Petrovics Nyeverov géppuskás szakaszának lö­vészárkába. Nyeverovról hal­lottam már. Tudtam, hogy nem hivatásos katona és a háború előtt iskolaigazgató volt. Az a hír járta róla. hogy rettenthetetlen és a csatában szerencsés tiszt. Most úgy hozta a sors, hogy vállvetve küzdöttünk együtt. Nem túloztak a hírek, va­lóban rendkívül bátor, harc­edzett katona. A fasiszták egy óra múl­tán erősítést kaphattak, és ellentámadásba lendültek, hogy visszafoglalják állásai­kat. Három fasiszta tank Nyeverov lövészárka felé lobogott. Az egyik különö­sen nagy sebességgel tört előre, szinte rengett a föld alatta. Nyeverov intésére a katonák a lövészárok mélyé­re emelték át a géppuskát A szakasz parancsnoka dob­ta az első tankelhárító grá­nátot a lánctalpak alá. Az acélmonstrum megremegett, de tovább haladt. A főhad­nagy újabb gránátot hají- 'oht a paaoräFw. cs*fc aw» állt meg. Szinte már a feje fölött süvítettek lövedékei. A forró légörvény lesodorta sapkáját, de felvenni nincs Parancsnoki idő, már csak 4—5 materre van a páncélos, amikor a parancsnok odavágta az utolsó gránátot. A lövész­árok fölött, az épen rríaradt egyik lánctalpon még for­dult egyet a tank, a tisztet belepte a föld, de a páncé­los mozdulatlanná merev e­Nyeverov kikászálódott a iászóródott földből, nyugodt mozdulattal kiemelte a gép­puskát . és tüzet nyitott a páncélos mögött már csak pár lépésre rohamozó fasisz­ta gyalogságra. Ez olyan vá­ratlanul érle őket, hogy még elvetődni sem volt idejük. Egy részük visszafordult, a többieket lekaszálta a gép­puska. A másik két páncé­lost Katyusáink vették cél­ba. Az ellenség, a páncélos fedezetét elveszítvén, fej­vesztve hátrált a szomszé­dos állásokból is. Nyeverov lövés-zárkához érvén 1 gratuláltam s csata sikeres beíejezesehea Maid.­hogynem közömbösen fogad­ta. Nem tudtam eldönteni, hogy rendkívüli fegyelem, vagy tényleges passzivitás volt-e az oka. Rágyújtot­tunk, pár szót váltottunk, de sehogy sem akart kiala­kulni a beszélgetés. Lassan megtudtam, milyen szörnyű tragédiát élt át ez a férfi. Említettem, hogy Nyeve­rov a háború előtt iskola- igazgató volt egy Sztálin­grád környéki faluban. A hitleristák megszállták a fa­lut, az egész családja el­pusztult. A fasiszták agyon­lőtték szüleit, feleségét, még kicsiny gyermekének se ke­gyelmeztek, mert az öccse csatlakozott a partizánokhoz. Kötélidegekre volt szüksége ahhoz, hogy mindezek után ilyen fegyelmezett, nyugodt lehessen. Igaz, a fasiszták iránt nem ismert irgalmat, Rövid cigarettaszünet után tovább indultunk — nyitva állt az út Bicske felé, ame­lyet estére el is értünk. Az állomáson hadifelszereléssel megrakott szerelvények vesz­tegeltek. Látszott, hogy * fasiszták nagy sietve vcewnl- tak vissza. Nem számítottak arra, hogy a szovjet csapa­tok ilyen gyorsan áttörik védelmüket. Hadseregünk: Esztergom irányába igyeke­zett, ott kellett találkoznunk a 2. Ukrán Fronttal, hogy bezárjuk a gyűrűt Budapest körül. harcalluspont. HMUMgrtkp

Next

/
Thumbnails
Contents