Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám
Céljuk a rend Ahogyan a tudományból termelő erő lesz f Az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalkozása a KITE, vagy ismertebb megfogalmazásban a nádudvari kukoricatermeszté- *i és növénytermesztési rendszer. A rendszerhez csatlakozott termelőszövetkezetek Bzáma tavaly már megközelítette a 200-at, s az általuk előállított termelési érték jóval meghaladta a 30 milliárd forintot. Az elmúlt év őszén — a hatékonyabb irányítás céljából — a vállalkozás hat alközpontot hozott létre az országban, így többek között egyet Hevesen. Gáspár Jenövei, a hevesi alközpont vezetőjével az eddigi tapasztalatokról, valamint a rendszer jövőjéről beszélgettünk. — Még az alközpont létrehozása előtt több Heves megyei termelőszövetkezet csatlakozott a KITE-hez, felismerve az iparszerű termesztési rendszerek jelentőségét, eredményességét. Jelenleg a taggazdaságaink száma 15, s az általuk — természetesen a rendszer keretében — megművelt földterület' mintegy 12 ezer hektár. Mivel megyénkben is és az országban is évről évre bővül a tagszövetkezetek köre, szükségessé vált az alközpontok létrehozása- így jóval egyszerűbb az' irányítás, közvetlenebb a kapcsolat a gazdaságokkal és gyorsabb a hibás gépek kijavítása, a szükséges alkatrészek beszerzése. Még ebben az évben Hevesen elkészül egy anyag- és alkatrészraktár, s négy szervizkocsink járja majd állandóan a határt. Az alközponttól, a legmesszebb levő tagszövetkezet is csupán 50—60 kilométerre van, s ez lehetővé teszi a gyors intézkedést. Ezenkívül közvetlen telexösszéköttetés- ben vagyunk Nádudvarral, a rendszer gazdájával, s így bármilyen problémát köny- nyen meg tudunk oldani. — Heves megyében milyenek az eddigi tapasztalatok? — A rendszer keretén belül a megyei tagszövetkezetek eddig főként kukoricát termeltek. Az úgynevezett bázisátlaghoz képest (ez azt jelenti, hogy öt év eredményeiből kiveszik a legrosz- szabb és a legjobb év eredményét, és a három közepes év átlagát számolják) például Erdőtelken 22 mázsáról 5(T mázsára, a hevesi Rákóczi Hí az a KITE? Termelőszövetkezetben 42 mázsáról 65 mázsára, Sarudon 21 mázsáról 46 mázsára. Poroszlón 20 mázsáról 63 mázsára emelkedett az átlag. Természetesen akadnak olyan szövetkezetek is, ahol nincs ilyen nagyarányú emelkedés és csak szerényebben növekedtek a hozamok. — Az előbb azt említette, hogy megyénk tagszövetkezetei főként kukoricát termeltek a rendszerben. Lehet talán mást is? — Hogyne. Az idén például a kukorica mellett mintegy 1500 hektáron cukorrépát is termelnek a gazdaságok, de akad olyan szövetkezet is, amelyik például napraforgót is térmel. S ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy egyre inkább az a cél — a fejlődés következtében —, hogy a taggazdaságok ne csupán egy növényfajtát termeljenek iparszerűen. hanem komplex növénytermesztési rendszert alakítsanak ki. Ugyanis a nagy teljesítményű gépek kihasználása és sok más egyéb tényező miatt is szinte „kikényszeríti” a rendszer magának, hogy egyre több növény kerüljön bele. Éppen ezért az idén ősztől a gabonatermesztési rendszerrel is „bővülünk”. A gazdálkodás hatékonysága miatt rövidesen az a helyzet alakul ki, hogy a gazdaságok a területük 70—80 százalékára kiterjesztik a komplex növény- termesztési rendszert, a fennmaradó részen pedig munkaigényes ágazatot, például zöldség-, vagy dohánytermesztést honosítanak meg. — A Valóság 1974 decemberi számában Szabó István, a TOT és egyben a nádudvari gazdaszövetkezet elnöke azt nyilatkozta, hogy szövetkezetükben — éppen az iparszerű termelési rendszer következtében — kukoricából 70—80, cukorrépából pedig 600—620 mázsára növelték a hektáronkénti hozamot. E fantasztikusnak tűnő eredmények kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon meddig növelhetők a hozamok. — El szeretném mondani, hogy a szakemberek véleménye szerint egy rendszer addig életképes, ameddig biztosítani tudja, hogy a terméseredmények évről évre növekedjenek. Tartalékaink jelenleg még bőségesen vannak. Hadd mondjam el, hogy a nádudvari tsz-ben olyan terület is akadt, amelyről hektáronként majdnem ezer mázsa cukorrépát takarítottak be. Ez azt jelenti, hogy még Nádudvaron is van tartalék, nálunk pedig, ahol csak jóval szerényebb eredmények vannak, még több. De hogy megyei példát is mondjak, megemlítem a hevesi Rákóczi Tsz-t, ahol tavaly 17 kukoricafajtával kísérleteztek, hogy megállapítsák, melyek a legalkalmasabbak a rendszerben való termesztésre. Az átlagtermés 50—90 mázsa között alakult, fajtától függően. Nyilvánvaló tehát, hogy csupán egyetlen termelési tényező helyes megváltoztatása, mint például egy fajta jobbra való kicserélése, már önmagában is jelentős termésnövekedést eredményezhet. Egy termesztési rendszer pedig igen sok termelési tényező egymásba láncolódó kapcsolata, tehát minél többet változtatunk meg helyesen, annál nagyobbak a lehetőségek a termelés növelésére. — A jelenlegi világgazdasági helyzetben igen sokan felvetik, hogy megéri-e az igen költséges nyugati gépeket behozni azért, hogy a termelési rendszerek zavartalanul működhessenek. — Ha azt veszem alapul, hogy a termelési eredmények lényegesen javultak, akkor azt lehet mondani, hogy igen. A gépeket egyébként a többletként előállított termékekből kell kifizetni, s ez, azt hiszem, előnyös a népgazdaságnak, de a tagszövetkezeteknek is. A kérdésre egyébként még azt lehet elmondani, hogy egyre erősebb a törekvés arra, hogy mind több hazai és szocialista országban előállított gépet alkalmazzunk. Tehát nem teljes nyugati géprendszert vásárolunk, hanem ahol lehetséges, ott egyes elemeket hazai, vagy szocialista országokban készült géppel helyettesítünk. Az idén elkezdődik a Győri Vagon- és Gépgyárban az úgynevezett Rába—Steiger- traktorok gyártása, és tudomásom szerint a KITE is jelentős mennyiséget rendelt belőlük. — Végezetül még annyit, hogy önnek -személy szerint mit jelent a munkája? — Nézze, hayonta 5—6 ezer kilométert járok a saját gépkocsimmal, annyit, mint egy hivatásos gépkocsi- vezető. Ebből következik, hogy nincs sok időm a pihenésre. Mégis, mint agrármérnök, rendkívül elégedett vagyok azzal, hogy az én munkám is hozzájárul a jelenleg legmodernebb technológia, technika elterjesztéséhez. Nem szeretem a frázisokat, de elmondhatom, hogy e munkánál valóban látni lehet, hogy a tudomány hogyan alakul át közvetlen termelő erővé. Örülök, hogy én is szerény részese lehetek e munkának. Kaposi Levente Jó néhányan úgy fogják fel, hogy a népi ellenőrök nek egyetlen céljuk még a kákán is csomót keresni. Hibákat, szabálytalanságokat akarnak találni, hogy felelősségre lehessen vonni a mulasztókat. Téves felfogás ez. A népi ellenőrök célja a rend, a törvényesség megőrzése és fenntartása, a szabályok megtartása. Némákkor boldogok, ha valahol lazaságokat fedezhetnek fel, hanem akkor érzik jól magukat, ha a vizsgálódásuk beigazolja: itt és itt rendes fegyelem található mindenben. Mindez azért jutott eszünkbe, mert a népi ellenőrök is elkészítik rendre a maguk évi összefoglalóját, ahogy tették ezt a gyöngyösi járási-városi szervezetnél is. összeállítanak statisztikai jellegű kivonatokat, megfogalmaznak általánosítható észrevételeket és ebből bizonyos, hasznosítható tapasztalatokat is levonnak. Ne üres, diplomatikusan semmitmondó frázisnak tűnjék a mondat, amely szerint az elmúlt év során fejlődést állapítottak meg a vizsgálatokkor a gazdálkodó szervek működésében, örömmel látták azt is, hogy egyre kevesebb helyen fogadják a népi ellenőröket kényszeredett udvariassággal, sokkal inkább a segítő szándék feltételezése teszi természetessé az ilyen találkozásokat. Ebből kár volna azt a következtetést levonni, mintha bárhol hejehujázva, újjongva, dterával és csirkepaprikással köszöntenék a nép ellenőreit. Az Is a realitásokhoz tartozik. hogy előfordul még kisebb lazaság az ellenőrzési munkákban is. Pontatlan megállapítások, helytelen következtetések rontják esetenként a népi ellenőrzésről kialakított közvélemény hitelét. De hát a népi ellenőrök is emberek, ha nem is tartjuk „természetesnek” a tévedésüket. Hiszen a felelősségük a társadalom iránt óriási. Amit végeznek munkát, azt anyagi ellenszolgáltatás nélkül csinálják. Ilyenkor, az év végi összesítések idején, annyi „jutalmat” kapnak esetleg, hogy megköszönik az illetékes pártós állami szervek a fáradozásukat, egyikük nek-mási - kuknak valami csekély ju-1 talmat is adnak át. Inkább jelképes értelme van ennek a gesztusnak, semmint tényleges anyagi értéke. Hadd mondjunk hát rrd is néhány elismerő szót azokról most, a munkájuk számvetése idején, akik mindannyiunkért fáradoznak, és szándékuk szerint a rendnek, a törvényességnek, a szabályosságnak az őrzői — mindannyiunk érdekében. (gmf) Kongresszustól kongresszusig Tudás és kényelem hétmillióért A X. pártkongresszus óta eltelt időszakban szűkebb hazánk, Heves megye is több jelentős kulturális létesítménynyel gazdagodott. Mátrafüreden, a Heves megye Tanácsi Építőipari Vállalat kivitelezésében épült fel, hétpiillió forintot meghaladó beruházási költséggel egy négytantermes, felsötagozatos iskola és egy 80 személyes kollégium, ahol a múlt év szeptemberében 150 Mátra környékbeli kis tanuló kezdhette meg a tanévet. A legmodernebb kísérleti eszközök tartozékai egy új iskolának. Képünkön: a „mindent tudó” elektrovaria készülék előtt Nyeső Jánósné fizikatanár és Száraz Tünde tanuló. (Foto: Puskás Anikó.) Moszkvától Leningrádig Egri fiatalok — jutalom’ utazáson Harmincegy egri ifjúmunkás száll majd fel Egerben arra a vonatra, amelyik Budapesten át Moszkvába, illetve Leningrádba repíti őket expressz gyorsasággal és — Expressz kalauzolással... Az egri városi KlSZ-bizott- ság, valamint a megyeszékhely üzemei által szervezet' jutalomutazáson azok a munkásfiatalok vesznek részt, akik az elmúlt időszakban eredményesen dolgoztak az üzemi alapszervezetekben, s élen jártak a helyi kongresz- szusi és felszabadulási mun- kaverseryben. Utazásuk során “ a csopor tagjai megism rkednek a szovjet föld, a főváros, illetve az Észak Velencéjének nevezett történelmi város, Leningrád minden nevezetességével. A jutalomutazás résztvevői február 24-én indulnak el a több ezer kilométeres útra és március 7-én vissza Egerbe. AZ EZERNYI SZÍNBEN pompázó, virágos parkjairól, a forró nyári napokon is hús enyhet adó ligeteiről híres tengerparti városkában, a jugoszláviai Rovinj- ban hallottam az anekdotát: ha annak idején egy családban gyermek született,, az apa másnap mély gödröt ásott, s egy zsenge, vékony törzsű facsemetét ültetett bele. Gondozta, ápolta, locsol- gatta, mígnem a kis fa gyökeret eresztett. Legyen a fiad olyan erős, vihart bíró, a lányod karcsú, sudár és termékeny — mondták ilyenkor az öregek —, mint ez a megfogant ciprusfa... Mondták, egykor — ha a családban gyermek született — nálunk is ez a szokás járta. Hajlékony facsemete került az udvar szegletébe. hogy majdan lombos termő fává érve, hűs árnyékba telepedhessen az ifjú gazda. Na és — kérdezhetik — mi köze mindennek a nyarat idéző nyereményekhez? A választ, azt hiszem, Heves megye két településén. Ostoroson és Lőrinciben minden ember tudja. Mert annak a bizonyos nyereméqyoek a tulajdonosai ók, Nyarai idéző nyeremények... a két község lakói, aikik az elmúlt évben a legkiemelkedőbb eredményt érték el a faluszépítési mozgalomban. Igaz, nem ültettek fát minden újszülött érkezésekor, mint hajdani elődeik, mégis nyaranta apró ligetek, virágdíszes előkertek pompáznak minden utcában. — Ma már nem az újszülött érkezésekor ültetünk fát, hanem mindig, amikor csak lehet. Igaz, a gyermekeink egészségéért... • — mondják. OSTOROSON MOST A tél <jere öleli át a fiatal facsemetéket. Az utcákban, az előkertekben, s az udvarokban 2—390 díszfát ültettek el a falubeliek, családonként 4—5 darabot. Magevfa, japán cseresznye, dísz- és ezüstjuhar, gömbakác váltogatja egymást a frissen sö£- rött járda mellett, ' ahol rüsvfakadáskor háromszáz tő rózsa kel majd életre, s díszsövény fogja le az út porát, — Több mint ezerhétszáz falubeli keze munkája ez. Nehéz számokban kifejezni az összefogást, a szép környezetért, otthonért végzett munkát, mégis megkíséreltük: 130 ezer forint értékű önkéntes munkát jegyezhettünk fel a közösség „számlájára” — mondja Farkasdi Gyuláné tanácstag, akinek a helybeliek véleménye szerint a „legrosszabb” körzet jutott. Az erősen lejtős, patakkal átszelt területen hetvenhét ember él, néhányuk kivételével valamennyien 60—80 év közöttiek, akiknek az otthoni munka is nehéz. — Az annak idején elhanyagolt, piszkos, szemetes patakpart, az utcasor ma egészen más képet muta*. Ezt tulajdonkénpen az öregek akara'erejének, s az úttörők segítők íszségének köszönhetjük. A fiatalok jöttek el segítem az ültetés kor, a szemétdombok eltakarításakor. a fák téli be- kötözésekor Így ezzel a körzettel sgm vallottunk szégyent ... A hideg téli szél eltüntette a hóbuckákat « patak partjáról, a kerítések tövéből, s előtűntek a virágágyások, ahol nyáron ezerszámra virítanak a szebbnél szebb szirmok ... — Nyáron kellett volna látnia, hogy milyen szépek, virágosak és tiszták voltak ezek az utcák — mutat a térkép egy tízcentinyi szakaszára Lőrinci tanácselnöke, Szentgyörgyi János. — Láttam... — próbálom felidézni az emlékeimet, de ő már egy másik falurész- röl beszél. Itt folytatják az idén a több mint tíz éve megkezdett lakóhelyszépítési munkálatokat, amelyhez a lőrinciek tavaly 1 millió 113 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Csak a Mátravidéki Hőerőmű Vállalat lakótelepén 13 ezer 200 órát dolgoztak a lakók. Czitor Lászióné, a 2 számú körzet tanácstagi pedig a tavalyi év első f. lére ötezer forint ér*” parkosítási munkáról ' dött jelentést a f*’ mozgalmat irányító bi Ságnak. LŐRINCIBEN MAR A tavaszra készülnek: már most eldöntik, hogy ki melyik területért felel majd. A lehetőségek ugyanis megnövekedtek. A lőrinciek — nagyközségi kategóriában — elsők lettek a megyei környezetvédelmi és lakóhelyszépítési versenyben. Az os- torosiak a kisközségek között a „legvirágosabbak”. — Megérte a fáradságot? — Mindenképpen — válaszolják mindkét helyen. Való igaz, szemet gyönyörködtető látvány az üdezöld, virágdíszes utcasor. S szívet melengető érzés tudni arról, hogy Ostoroson óvodát bővítenék, egészségházat építenek, vízvezetéket fektetnek le abból a pénzből, amit nyertek. Lőrinciben sem ad iák alább: új berendezést kaptak az óvodások, korszerű egészségház épül itt is — és sok-sok park. Ugye, aki a szépet sze réti... Szilvás István Nwrnäf UFA február IX, cttUörlök
