Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-13 / 37. szám

MIL'VITT A Testuérláiogató sorén Kispista István vasárnap Borsodnádasdra vitte hall gatóit. A völgykatlanba n cpült falu lakóinak nagyobb része munkás. Életüket az üzeni. Ózd közelsége, a szer­vezett munka határozza m eg. Sokan egy eletet töl - röttek el Izzó vaslemezek között, de megőrizték kul- torális értékeiket. Kocsis ;.éni mesélte, hogy amikor \ ége volt a műszaknak, ro­hantak haza, „hányták ma­sukra a ruhát" és mentek a lönóházba. Ezek a falusi . kocaUszigetek” őrizték a szép magvar beszédet. a népdalokat, utóbb a mun- kásdalokst. A gyár 110 éve épült és niunkásgenerációk nőttek fel a község és a gyár együtt­élésében. Sokuk a paraszti eletet hagyta el és vállalta a „gyár-ba táró paraszt” megkülönböztetést. A föld- nélküli6ég, a sovány földek nem adtak életlehetőséget az embereknek, ezért vál­lalták az üzemi munkát A faluban mindenki a gyárhoz ragaszkodott és csak mun­ka után műveltek földet, így van ez most is: a főut­cán 30—40 ember várja az autóbuszt Nagy részük nyugdíjas s most tavaszi munkára, szőlőmetszésre mennek egy bajai állami gazdaságba. De ez már nem a régi summóssors. Házépí­tésre, fiúknak és unokáknak új bútorra, háztartási gé­pekre keresnek. Vannak, akik évi rendes szabadságu­kat használják fel erre. A munkaerőhiánnyal küszködő nagy alföldi gazdaságok szí­vesen fogadják a munkához szokott munkaszerető le­mezgyári munkásokat. De új munkásréteg is szü­letik Nádasdon, mert. a helybeli, a bekölcei és ba­latoni asszonyok járnak be dolgozni a tavaly létesíteti i'ehémeműüzemibe. Ez más •munka, mint otthon a láb­bal hajtott varrógépek mel­lett, egy új életforma kiin­duló pontjai. Keresetük fe­lét sem élik fel, mert a kert a bérelt föld mester­im a családnak az élelmet: építkeznek. Murányi péld­áknál három generáció él az emeletes házban. A riport arra is fényt ve­tett. hogy a rnnkások és pa­rasztok testvérisége és szö­vetsége új életet teremt 21.30 Százszorszép Államunk nemzetiségi politi­kájának egyik fő törekvése: le­hetőséget teremteni a hazánk­ban élő nemzetiségek számára hagyományaik, nyelvük, kultú­rájuk ápolására, fejlesztésére. E helyes nemzetiségi politika eredményeképpen látunk két­nyelvű feliratokat a több nem­zetiségű falvak középületein, hallunk idegen szót az iskolái­ban. De nemes-ék politikai öntuda­tuk, nyelvük ápolására van le­hetőségük. Szoros kapcsolat­iján a szomszédos rokonnépek­kel lehetőségük van kulturális értékeik megőrzésére, állandó cseréjére, szüntelen felfrissíté­sére. Anyanyelvűk, Irodalmuk mellett népi hagyományaikat, viseletűket, szokásaikat, zené­jüket, táncukat Is megőrzik. A televízió Százszorszép című összeállításában a magyaror­szági nemzetiségek zenéjének, dallamvilágának, táncainak be­mutatására kerül sor a kis, he­lyi együtteseket összefogó Nemzetiségek Központi F.gyüt- : egének előadásában. Szerepel­nek a műsorban a délszláv, né­met. román és szlovák népek dalai. ?enéi, táncai. A műsor koreográfusa Kics- kovics András. szerkesztője hengyelfi Miklós. rendezője: Balázs András. Nádasdon és hogy a kettő nem választható el egymás tói. 0 O O O A Versszinpad pénteki be­mutatóján Lator László, Kálnoky László és Nemes Nagy Ágnes a látszólag ér­telmetlen versek értelméről beszélgetett. A halandzsa- vers ősi kifejezési lehetőség. Ki ne emlékezne a , gyer­mekmondókára, a kiszámo­ló versekre, a primitív né­pek orfikus rigmusaira! A modem haiadzsavers költő­je is maga teremt hangso­rokat. új szavakat és szó- kapcsolatokat. Van. áld azt vallja, hogy ez a legtisztább vers. De van-e értelme az értelmetlen versnek? Ter­mészetesen. sokan Karinthy paródiái segítségével tanul­ták meg a Nyugat-nemze­dék irodalomtörténetét. Pa­ródiáiban több a komolyság mint a nevetségesség. Ha va­lakiről írt, az kissé a tiszte­let jele volt. Karinthy soha nem gondolt arra. hogv Ba- biteot, Adyt, Balázs 'Bélát, Lukács Györgyöt vagy Mó- riczot nevetségessé tegye. Kálnoky a XIX. Henrikben új szavakat, meghökkentő sorokat alkot. Néhány ige és jelzős szerkezet a versből: ..subái, dibározik, morcolán- kodik, fölcihell, elsümérel. pityog. ésotvál, szétmanda- gol’”; ,,a franc föld kiinyső parlata pohontyot vesztő nyögsanyarta nép. puhornya, pöhös nyagóc, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma". Mindez, értelmessé válik, ha az egész verset halljuk, mert az értelmet nem min­den esetben fejezik ki az értelmes szavak. Első hal­lásra mindég elképesztő (egyébként minden műalko­tás az) és azonnal felveti a rádiós nyelv és stílus de­mokratizmusának kérdését, de aztán arra gondol az ember, hogy mit érezhetett az olvasó a XIX. század elején, amikor először hal­lott Kazinczy megújított nyelvén verset?' Az abszt­rakt vers megpendít érzel­mi lehetőségeiket, asszociá­ciós bázisokat teremt és a laza szövegben mint jelző­lámpáik kigyúrtnak a vezér­szavak: görög váza, torzó, Dunakorzó, Fenyő, Osvát, a francia király, Richard, a nyegle Henrik, a kevély Mars. Ebergényi Tibor Színes film Hatvanról Évek óta megoldatlan gon dot igyekszik a múltnak adni a hatvani Lenin Termelőszö­vetkezet, amikor úgy döntött, hogy a Hámán Kató utcában kis kulturális központot ala­kit ki. A ma még raktározás­ra szolgáló épületet rövidesen rendbe hozzák, s itt jut fe­délhez minden közművelődé- is esemény, ami a szövetke­zeti tagokat, dolgozókat ér­dekli. — Elsősorban a fiatalokra számítunk a klub munkájá­ban, de ez nem azt jelenti, hogy bárkit távol tartanánk a Hámán Kató utcában össz­pontosuló programtól mondotta beszélgetésünk al­kalmával Rabecz Lajos elnök. — Elképzelhető ott nyugdíja­saink rendszeres összejövete­le, a nőbizottság különféle rendezvénye, vagy például szűkebb kört érdeklő szakmai előadások sorozata Azzal is foglalkozunk, hogy mindezen munkák szervezésére, össze­fogására megfelelő személyt függetlenítünk. Utóbbi tűnik a legnehezebbnek. S nem anyagiakon múlik. Jó szak­embert nehéz találni. Itt kap helyiségeket a Vörös­marty Művelődési Központ­tól átvett filmklub is, tagjai megörökítik majd a szövetke­zet életének jelentősebb ese­ményeit, a különböző szak­ágazatokban folyó munkát, az alkalmazott műszaki, ter­mesztési eljárásokat. De ugyanekkor minden támoga­tást megkapnak egy Hatvan­ról készülő, a város múltját, fejlődését bemutató, negyven perces színes film elkészítésé­hez is, amelynek ünnepélyes bemutatóját júniusra, a vá­rossá alakulás harmincadik évfordulójára tervezik. Ez a film azonban közös vállalko­zásban készül, előállításának anyagi fedezetéhez hozzájá­rul a konzervgyár, az ÁFÉSZ, a Szakmunkásképző Intézet és a cukorgyár. A várostörté­neti film előkészítése már igen előrehaladott állapotban van. A Lenin Termelőszövet­kezet „stábja” Németh Ist­ván szaktanácsadó és Dora Győző klubvezető irányításá­val megörökíti a zárszámadó közgyűlést, forgat a városi pártértekezleten. Amit még a föllendülő ter­melőszövetkezeti kulturális munkáról el kell mondanunk: az Ady Endre Könyvtár haj­landó a gazdaság különböző telepein letéti anyagot elhe­lyezni, amelynek mozgatása, népszerűsítése szintén a füg­getlenített közművelődési ügyvezetőre vár majd. (nt. (n i Ha este preroier Öten egy szerelmi háromszögben J. Cocteau Rettenetes szülők című drámája az egri színházban Próbák, főpróbák, megbe­szélések, viták a szerepek­ről, szituációkról, az író gondolatairól... Alkotómű­hely. Üj bemutató érlelő­dik a színpadon. Ez alka­lommal Egerben készültek fel a színészek, s a Gárdo­nyi Géza Színházban játsz- szák először Jean Cocteau Rettenetes szülök / című drámáját, amelynek szerep­lői most bemutat köznak az olvasóknak. KOVÁCS MARIA: Yvonne vagyok, a rettenetes szülők egyike. Tönkretett az élet, a család, idegbeteg va­gyok. Azt is mondjak, hogy önző a természetem. Lehet. Anya vagyok, s ragaszko­dom a fiamhoz, az én kis fiamhoz. Első eset, hogy már két napja nem jött ha­za... Talán valami baj ér­te. .. Istenem, elüthette egy autó... Egy lánynál van — azt is mondják, de nem, nem lehet igaz. Az én fiam! Nem akarok lemondani ró­la! Aztán mégis megjelenik az a lány és ekkor a fiam, az én drága fiam, már szin­te észre sem veszi az any­ját. Nincs szüksége rá. Vége az életemnek... SIMON GYÖRGY: — Én vagyok Georges, a másik rettenetes szülő. Az 50. esz­tendőt járom, s ebben a csa­ládiban mái' nehezen érzi jól magát a magamfajta ember. Én is egy fiatal nőnél kere­sem a boldogságot és ami­kor már megtaláltam, köz­bejött egy harmadik: a lány megismerkedett egy fiatal­emberrel, és abba lett sze­relmes. És az a fiatalember az én fiam! Rettenetes hely­zet. Kétségbeesésemben a legrosszabb megoldást vá­lasztom: ha már enyém nem lehet az a lány, ne legyen a fiamé sem! Igen, a'sértett hiúság... De hát nehezen veszi tudomásul az ember, hogy eljárt felette az idő. MATHE EVA: — Léonie vagyok, a vónlány, aki fel­áldozza egész életét. Vala­mikor régen úgy volt, hogy Georges engem vesz félesé­gül, de aztán a húgomat választotta. Azért én most is szeretem. Régi szerelem, reménytelen! Egyébként sok­féle tulajdonság megfér berniem. Jó vagyok, rossz vagyok, de azt is mondják, hogy gonosz, és olykor bölcs Simon György. Kovács Mária és Máthé Eva a dráma egyik jelenetében. (Foto: Puskás Anikó.) is. Rámkiabálják, hogy gyöt­röm a családot. Ez nem igaz! Én legalább megértem Michelt. Legalább ez a fiú legyen boldog, ha már ne­künk ez nem sikerült. M. SZILAGYI LAJOS: — Mindennek én vagyok az oka, Michel, a 22 éves, anyáskodó fiú. Furcsa csa­lád a mienk. A nagynóném szerint olyan, mint egy cir­kuszkocsi, amelyben szinte naponta mindenki eljátssza kisded játékait. De azért én minden bolondériájával együtt szeretem ezt a csalá­dot. S mint minden fiatal, én is keresem a helyem az életben. Ügy érzem, Made- laine mellett meg is talá­lom. Szeretjük egymást... HECZEY ÉVA: — Nevem Madelaine. A szegénységből jöttem, már leszámoltam mindennel, amikor találkoz­tam Georges-zsáL ö felka­rolt, állást szerzett, én pe­dig úgy éreztem, hogy szin­te az életemmel tartozom neki. Beleszerettem, és ak­kor jött Michel, az igazi nagy szerelem. De nem tud­tam, hogy ki az apja...! Szörnyű helyzet, de én nem tehetek róla... Imádom Michelt, nem tudok élni nél­küle. Az apja pedig meg­mentette az életem, hiszen amikor találkoztunk, már az öngyilkosság határán áll­tam ... ★ Csaknem 40 esztendeje született a dráma. Vajon milyen üzenetet közöl a be­mutatóval a rendező, Sallós Gábor? — A színháznál nem tá­volság az a négy évtized Ha jó a dráma, évszázado­kat is kibír. Ha pedig ross-/.. semmitmondó, néhány év múlva is elfelejtik. Cocteau mondanivalója sajnos, majd nem örök érvényű. Az író egy kispolgári család szél - hullását ábrázolja, a polgári társadalom keretei között. A drámát nem kellett aktuali­zálni, hiszen bizonyos átté­tellel sok mindén érvényes napjainkra is, amikor az élet különböző területén küzdünk a kispolgári mentalitás el­len. A színpadon ábrázolt család hazugságra, áhszesn- teskedésre épül, s ezért arr. emberek elhidegülnek egy­mástól és szétesik a közös­ség. Azt is mondhatnám, hogy az önzés és a magá­nyosság drámá ját láthatja a közönség, amelynek tanul­sága ma is érvényes. Bemutató ma este, az eg­ri Gárdonyi Géza Színház ban. (márktisz) Nvikoláj Zabeikin, a Szovjetunió Hőse: Magyarországéi*! harcoltunk rv. Szilveszter riadóval A fasiszta német parancs­nokság minden áron ki akar­ta szabadítani a Budapestnél bekerített csapatait. Komá­rom térségében válogatott páncélos, gyalogos és tüzér­ségi erőket vont össze. Újév­re virradóra nagy ellentáma­dást kezdett a szovjet hadse­reg egységei ellen. A hitleris­ta terv végül is összeomlott. A 3. Ukrán Front csapatai felmorzsolták az összevont fasiszta csapatokat. Az első időben azonban bizonyos si­kereket értek el á támadók. Ütegünk a Szilveszter éj­szakát Szomód községben töl­tötte. A falu mögött a sima réten álltak katyusáink, amely szükség esetén tüzelő­állásul is szolgálhatott. A legénység a faluszéli két ház­ban helyezkedett el. Vaszilij Koskin törzsőrmester és fu­tárom, Vologya Anyiszimov az ezred raktárából vétele­zett élelmiszerekből egyszerű, mégis ünnepi vacsorát vará­zsolt. Mindenkinek jó volt a hangulata. Az új év bekö­szöntése mindig is az egyik legkedvesebb ünnep, de ez­úttal különösen az volt, hi­szen pontosan tudtuk: már nincs messze a háború vége. Akárhogy őrjöngjenek is a fasiszták, hamarosan eléri Amíg a vacsora készült, a törzsőrmester előszedte a ki tudja, hol rejtegetett tartalék vodkáját, sőt konyakot is va­rázsolt. Az egyik szakaszpa­rancsnokkal elindultam, hogy még egyszer ellenőrizzük az őrséget a falu szélén. Csodá­latos Szilveszter éjszaka volt, enyhe faggyal, s fölöttünk — mint mesebeli óriás kará­csonyfa dísze — világított a telihold. Fényében valószí- .nűtlen színt kaptak a házak, a fák, a gépkocsik. Mélységes volt a csend, mintha a világ­ban nem is lenne háború, ha­nem nyugalom és boldogság honolna. Szinte azt vártuk, hogy kigyúlnak a csillagsző- rók, megszólal a muzsika. Szívesen elábrándozna ilyen pillanatokban az ember... Minden készen várt ben­nünket, amikor visszatértünk. A törzsőrmester az ünnepi előkészületekre azzal tette fel a koronát, hogy kitöltötte a tábori bögrékbe az „üzem­anyagot”. A beszélgetés is el­csendesedett, az órát néztük, felemeltük „poharainkat". De azon az éjszakán nem sike­rült koccintanunk. . . Váratla­nul nyílt az aj-tó, és a küszö­bön az őr kíséretében megje­lent egy kislány, yastag ken­dőbe burkolózva reszketett a hidegtől, — vagy az izgalom­tól. Még be se lépett a szobá­ba, gyorsan beszélni kezdett. Gcaik naäMofc «ee? «stefc. tűk, mit mond, hiszen nem tudtunk magyarul. Végre va­laki félbeszakította és meg­kérdezte, nem tud-e németül? Az ismeretlen leányka ener­gikusan bólintott, látszott, megörült, hogy végre meg­értik, és elég jól elismételte németül, amit magyarul el­kezdett. jobb félni, mint megijedni. Óvatosnak kell lennünk. Riadó! Harcosaink pillana­tok alatt elfoglalták helyüket a katyusók mellett. Igaz, ezek nem géppuskák, nem is ágyúk, nem lehet velük köze­li ellenséget megsemmisíteni, a katyusáknak térségre van szükségük, de a falunál ez nem volt. A katyusákat úgy helyeztük el, hogy szükség esetén azonnal rá tudjanak fordulni az egyetlen útra, amely a dombok közé éke­lődve az erdőbe vezetett. Az perccel később a holdfényné! géppisztolyos k'atonákatszállí- tó teherautókat pillantottunk meg. Amikor az első kocsik már egészen közel voltak hoz­zánk, egyszerre nyitottak rá­juk tüzet a géppuskák, gép­pisztolyok, röpültek a gráná­tok, és 2—3 teherautó azonnal lángba borult. A hatás leírha­tatlan volt. A lángok fényé­nél futkosó fasisztákat kaszál­ták a géppuskák. így tartót t vagy 15 percig, míg fel nem hangzott a közeledő ellensé­ges páncélosok dübörgése. El Azért küldték, hogy meg­mondja: a németek titokban friss erőket vontak össze, és éjszaka nagy támadást indí­tanak, és akik őt küldték, úgy gondolják, hogy az oro­szoknak, akik kevesen van­nak a faluban, erről tudniuk kell. Mit tegyünk? Vegyük ko­molyan, amit ez a kislány mondott, vagy koccintsunk az m úwseiij Úsjr döBtottiHikg Roham Budapest határában. út mentén és a domboldalon a géppuskások gyorsan beás­ták magukat, megkeresték a természetes fedezékeket, ame­lyeket a domboldal kínált, és felkészültek a védekezésre. Vártunk. Eltelt félóra, egy óra. Teljes a csend. Mind makacsabban tért vissza a gondolat, hátha fölösleges volt az egész riadó. Akkor az erdő felől egyre erősödő mo­iocaígás hailaósapí.’. ftébMlV kellett hagynunk a falut. De az ideiglenes visszavonulás okozta keserűséget enyhítette az a nagyszerű érzés, hogy magyar földön mind több ba­rátunk van. Meghatottan gondoltunk a máig ismeret­len magyar kislányra és azokra, akik elküldték, hogy figyelmeztessen bennünket. Azon az éjszakán sokan ne­ki köszönhettük az életünket, iPohitaiiukl »*■ 'W *

Next

/
Thumbnails
Contents