Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk; Szovfet—angol párbeszéd HAROLD WILSON brit kormányfő — Callaghan külügyminiszter társaságában — ma Moszkvába látogat. A munkáspárti politikus miniszterelnöki minőségében második alkalommal tárgyal majd a szovjet vezetőkkel, ezenkívül kétszer rhár járt Moszkvában. Mostani megbeszéléseit érthető várakozás előzi meg: a szovjet—brit kapcsolatokban ugyanis hosszú szünet következett be, amióta 1971-ben 105 szovjet diplomatát kiutasították a szigetországból. A két ország miniszterelnökei utoljára 1968-ban tanácskoztak. Megfigyelők szerint mindenekelőtt a két ország gazdasági együttműködése áll majd az eszmecserék középpontjában. Annál is inkább, mert a szovjet—angol kereskedelem grafikonja furcsa görbét mutat. 1964- ben Anglia volt az első kapitalista ország, amely hosz- szú lejáratú vásárlási hitéit nyújtott a Szovjetuniónak és sokáig a szovjet népgazdaság kapitalista partnerei közül az első helyen állt. Az utóbbi időben viszont a hatodik helyre esett vissza. Nem mintha Moszkvában nem lenne meg a készség a gazdasági együttműködés bővítésére, csakhogy a múlt év májusában aláírt kétoldalú megállapodás a tízéves gazdasági, műszaki-tudományos és ipari kooperációra egyelőre csak a keretet, a lehetőségeket vázolja, konkrét tartalma vajmi csekély. A BRIT KORMÁNYFŐ látogatásának küszöbén Moszkvában utaltak rá, hogy szeretnék az angliai export szerkezetét a gépek és a berendezésék irányába számottevő mértékben megváltoztatni. Ezenkívül nagy fontosságot tulajdonítanak — más tőkés vállalatokkal létrejött együttműködéshez hasonlóan — a termelési- műszaki kooperációs kapcsolatok bővítésének. Bár sem az angol, sem a szovjet kommentátorok nem fűznék túlzott reményeket Wilson moszkvai látogatásához, abban egyetértenek, hogy a növekvő munkanélküliséggel, a rohamosan emelkedő árakkal és a Közös Piac sok más velejárójával küszködő Nagy-Bri- tannia számára a szovjet népgazdaság sok biztos lehetőséget kínál. FIGYELEMREMÉLTÓNAK keD tekinteni a szovjet—angol párbeszéd külpolitikai vonatkozásait is. Ami az európai biztonsági konferenciát illeti, talán van remény, hogy az egykori passzív brit magatartás némileg módosuL Bizonyos energiagazdálkodási gondok arra kényszeríthetik Angliát, hogy a közel-keleti témakörben is közeledjék álláspontja a Szovjetunióéhoz. Mindent egybevetve: a moszkvai szovjet—angol párbeszéd szorosan beleillik az enyhülési folyamat jelenlegi szakaszába és hozzájárulhat a Moszkva és London £ közti távolság átvitt értelemben vett csökkenteséhez. < Kereszt g András, az MTI tudósítója jelenti: Szerdán népes szakértő gárda kíséretéiben Kairóba érkezett Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. A több mint negyvenfős szakértő csoportban ott van Joseph Sisco, a közel-keleti ügyekért felelős államtitkár és Robert Anderson kormányszóvivő is. Az elmúlt napokban Egyiptomban többször nyilvánosan megismételték azokat az alapelveket, amelyek a kairói lapok szerint az amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon kiinduló pontúi szolgálnak majd. Az Al Gumhuri ja szerint az egyitomi követelések így hangzanak: 1. Az új izraeli visszavonulás a Sinai félszigeten a jelenlegi csapatszétválasztás továbbfolytatása volna, 2. Az izraeli csapatoknak vissza kell vonulniuk a hágók mögé és ki kell üríteniük az olajmezőket, mindenféle politikai feltétel nélkül, mert az új csapatmozgás kizárólag katonai természetű. 3. Egyiptom nem fogadja el a háborús állapot megszüntetésének részleges kinyilvánítását. Erre csak egy végső és általános rendezés keretében kerülhet sor. Ez a genfi konferencián történhet meg, amelyen valamennyi félnek részt kell vennie. 4. Egyiptom nem fogadja el a helyzet befagyasztását, abban az esetben sem, ha sor kerülne a visszavonulás új szakaszára. Az új visszavonulást haladéktalanul a genfi konferenciának keU követnie. v 5. Izraelnek garantálnia keU, hogy hasonló csapatvisszavonást hajt végre a Jordán folyó nyugati partján, a Golán fennsíkon, hogy meg lehessen szüntetni a jelenlegi robbanékony helyzetet a Közel-Keleten és meg lehessen tartani a genfi konferenciát. Az urbinói képrablók nyomában ROMA» A hatóságok az urbinói képrablók nyomára akadtak: a rendőrség Milánóban őrizetbe vett egy Antonio Arcidiacono nevű férfit. Nem sokkal később az ügyészség elrendelte Arcidiacono letartóztatását, miután sikerült elegendő bizonyítékot szereznie. A hatóságok alapos feltételezése szerint a letartóztatott és négy társa követte el — megbízásra — a múlt héten Urbinóban az „évszázad képrablását” egy Raffaello és két Piero Della Frances- ca-festmény, az olasz reneszánsz képzőművészet három kiemelkedő darabjának elrablásával. Folyamatban van a banda többi tagjának kézre kerítése is. A hatóságok remélik, hogy ezután sikerül majd megtalálni az elrabolt képeket is. Rómában közben bejelentették, hogy a belügyminisztérium és a hadügyminisztérium közreműködésével a múzeumok és más műkincsek védelméhez ideiglenesen segítséget nyújtanak a fegyveres testületek. 6. A palesztinotoknak, joguk van — az ENSZ-hitáro- zatok, ezen belül a közgyűlés legutóbbi határozata alapján — részt venni a rendezés minden szakaszában Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán Kairó mellett megbeszélést folytatott Szadat egyiptomi elnökkel a közel-keleti helyzet rendezéséről. A megbeszélésen Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Hermann Bilts, kairói amerikai nagykövet is részt vett, A találkozó után az amerikai diplomácia vezetője újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy az egyiptomi államfővel áttekintették azokat a témaköröket, és irányokat, amelyekben a közel-keleti konfliktus rendezésére irányuló tárgyalásokat a jövőben folytatni kell. Szád at elnök szerint a két tárgyaló fél áttekintette az egész közeü-kelerti problémát- „Az adott helyzetben ez teljesen elegendő” — mondotta az egyiptomi államfő. WASHINGTONT Ford elnök kedden. este azt a reményét fejezte ki, hogy Kissinger külügyminiszter „bátorító hírrel” tér majd haza jelenlegi közel- keleti közvetítő tá’"1',ra'ásai- róL, s ebben tat esetben mint mondotta — „valószínűleg hamarosan visszatér a Közel-Keletre, reményünk szerint, egy 1 épésröl-lépésre alapon történő rendezés létrehozása céljából”. Amennyiben Kissinger tárgyalásain — mondotta az elnök — „nem érünk el haladást, akkor megítélésem szerint igen komoly egy Kis Csaba, az MTI tudóOttója jelenti: Csütörtökön Dublinben politikai konzultációs megbeszélésre ül össze a kilenc közös piaci külügyminiszter. A megbeszélések egyik központi témája az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájának alakulása lesz: a kilenc nyugat- európai ország egyezteti álláspontját az értekezlet kérdésében. Az értekezlethez közelálló körökben úgy tájékoztatták az MTI brüsszeli tudósítóját, hogy az EGK-tagállamok megítélése szerint megvan a lehetőség a konferencia jelenlegi genfi szakaszának viszonylag gyors befejezéseújabb közel-kedeta háború kilátása. Márpedig, ha ez bekövetkezne, akkor felvetődik egy újabb olajembargó eshetősége is. Ismételten [ azt a reményét hangoztatva, hogy Kissinger közel-keleti közvetítése „elháríthatja egy újabb olajembargó eshetőségét”. Ford — szavait félreérthetetlenül Kissinger hazai bírálóinak címezve — nyomatékosan hozzátette: „A külügyminiszter teljes támogatásomat élvezi, s úgy gondolom, hogy nehéz feladatában rászolgál az amerikai nép és a kongresszus teljes támogatására.” Vlagyimir Pereszada, a Pravda kommentátora írja a lap szerdai számábn: Tél Aviv döntése, amely- lyel a katonai stratégiai és politikai kialakításával foglalkozó különleges kormány- bizottságot hoz létre Rabin miniszterelnök vezetésével, újabb tanú jele az izraeli vezetés háborús készülődésének. Az utóbbi időben az izraeli vezetők úgynevezett részleges rendezési tervekkel, külön-külön folytatandó _ béketárgyalások gondolatával igyekeznek megosztani az arab országok közös frontját. Az arab államokban azonban felismerték az agresszor „békekezdeményezései” mögött húzódó igazi szándékokat. A megosztó törekvések éles visszautasításra találtak az arab sajtóban, az egyiptomi és Szíriái vezetők számos nyilatkozatában, Ezért folyamodik most Izrael a katonai zsarolás taktikájához — hangsúlyozza a Pravda szemleírója. re, még a nyár előtt. Ami a harmadik szakaszt illeti, a ki- lencek egy része tulajdonképpen már lehetségesnek tartja, hogy a zárószakaszt legmagasabb szinten tartsák — ahogy azt például Leonyid BrezsnyeV és Valery Giscard d’Estaing tavalyi megbeszélésein is leszögezték —, de forma szerint ehhez csak a második szakasz befejezésekor kívánnak hozzájárulni. A kilencek egyébként négy kérdést tekintenek még rendezetlennek, hangsúlyozva, hogy „kölcsönös jóindulat” esetén ezek a vitatott témák is megoldhatók. Az első ilyen témakör a határok békés eszközökkel történő megváltoztatása, illetve az úgynevezett bizalomkeltő intézkedések, például a hadgyakorlatok előzetes bejelentési kötelezettsége, A második a gazdasági jellegű intézkedések „kölcsönössége”, a harmadik néhány, a nyugati diplomaták által kisebb jelentőségűnek minősített kérdés, az úgynevezett „humanitárius” problémák köréből. Megoldásra vár végül a kilencek szerint a biztonsági konferenciát követő időszak problematikája. ífSfsrss Ulti r*r sár** t Mrs. Margaret Thatcher, az angol konzervatív párt újonnan megválasztott vezére, akire 146 képviselő szavazott, héttel többen a megkívánt abszolút többségnél. A 48 éves volt miniszter asszony új tisztségében először találkozott a sajtó képviselőivel. (Népújság telefoto — AP— MTI—KS.) Waldheim Bejrutban Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár szerdán befejezte kél - napos hivatalos olaszországi látogatását, és Rómából kőrútjának .következő állomására, Ankarába utazott. Rómában Waldheim tárgyalásokat folytatott Rumor külügyminiszterrel, találkozott Moto koi-mányíővel és Leone köz- társasági elnökkel. A közel-keleti válsággal, ; kapcsolatos kérdésekre vájá-,’^' szólva Waldheim sulyokusiv^ minősítette a térséjjjjen kialakult helyzetét, és 'nyomatékosan rámutatott, hogy a válság rendezésében különleges felelőssége van a Szoyjetunip- ,. nak és az Egyesült Államoknak, mint a genfi értekezlet társelnökeinek. BEJRUT: Kurt Waldheim ENSZ-íő- titkár szerdán — úton Szaúd- Arábia felé — rövid időre megszakította útját" Bejrutban. Waldheim megbeszélést folytatott Philipoe Takla li- . banoni külügyminiszterrel a közel-keleti helyzetről, s az .. izraeli agressziós cselekmények következtében kiéleződött dél-libanoni problémáról. „Kilencek” politikai konferenciája Banglades új élete A VILÁG egyik legszegényebb és legtragikusabb sorsú országa, Banglades néhány nappal ezelőtt történelmi útjának új fejezetét: kezdte meg. A függetlenségét mindössze három esztendeje elnyert fiatal köztársaságban az ország jóformán egyetlen nemzetközi értelemben is kiemelkedő politikusát, Mudzsibur Rahman eddigi miniszterelnököt elnöki címmel és teljhatalommal ruházták fel. A fordulat megértéséhez emlékeztetni kell árra, hogy Banglades születését 1971 decemberében előbb a pakisztáni hadsereg félelmetes és kegyeden terrorja előzte meg. Hiszen. Banglades „Ke- let-Pakisztáin” néven az India kettéosztásakor létrehozott pakisztáni állam egyik tartománya volt. A pakisztáni hadsereg elnyomó hadjáratával szemben nemcsak Banglades népének belső ellenállása bontakozott ki. A „keleti tartomány” nagyszabású világpolitikai és stratégiai összecsapás középpontja is lett. Bangladest Kínától csak India egyik tartományának vékony szegélye választja el. Peking számára ezen az országon keresztül kínálkozik a legrövidebb út a Bangál- öbölig, az Indiai-óceán dön• «***.. .Mmiär IS« «iiörtok tő stratégiai fontosságú északi pereméig. Gyökeresen más nézőpontból, saját hatalmi érdekeiből kiindulva az amerikai stratégák is fontosnak tartották ezt a területet így történhetett hogy míg a Szovjetunió és India támogatta Banglades függetlenségi harcát Kína és az Egyesült Államok minden erővel • igyekezett azt elgáncsolni. A VÉGEREDMÉNY az amerikai és a kínai stratégia érzékeny vereségét hozta. Banglades születésével egyértelműen India vált a térség katonailag és stratégiailag legerősebb országává, Pakisztán viszonylagos fontossága pedig csökkent Érthető, hogy ezt, a vereséget — különösen a földrajzilag közelebb levő Kína — igyekezett a belső ellentétek szításával a visszájára fordítani. Ehhez megfelelő gazdasági alapot szolgáltatott, hogy Banglades- ben az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem az indiai átlagnál is 20 százalékkal alacsonyabb. Ráadásul a legutóbbi három évben az egyébként is gyötrő szegénységet százezernyi áldozatot követelő természeti csapá- g-yí,.,; sora tette még el- •Ute é. A kínaiak ' ven körülmények • között párhuzamos taktikát alka!- maztailfc, A íe©»'*’ rés csoportok illegális, erőszakos akcióit a kifinomultabb, lassú politikai behatolással párosítva szervezték az ellenállást az óriási nehézségekkel küzdő kormány ellen. Nyíltan meg keU mondani azonban, hogy ez a kínai aknamunka — akár csak az amerikai ügynökök tevékenysége a burzsoázia legfelsőbb köreiben — nem teremthetett volna igazan válságos helyzetet az ország vezető pártjának bomlása és korrupciója nélkül. Ez a párt, az Avarrá Liga évtizedeken keresztül a pakisztáni államon belüli belső önkormányzat követelésének hordozója volt. Az elnyomás viszonyai között tehát haladó szerepet töltött be és a burzsoázia legkülönfélébb • csoportjaitól a széles paraszt tömegekig a lakosság nagy részét befolyása alá vonta. Banglades hároméves történelme azonban bebizonyította. hogy az Avami Liga a régi formájában alkalmatlan az ország vezetésére. A párt középszintű, főként vidéki, apparátusa a korrupció mocsarába süllyedt. Miközben az ultrabal fegyveres csoportok százszámra ölték meg a helví közigazgatási vezetőket és a nép éhezett — az Avami Liga ap- pansti&áf esc. 44 korrupt séteg páratlan arányú rn®- és jutacsempészésre, s az ezzel összefüggő devizaspekulációkra használta fel. Voltaképpen ezt a bűnszövetkezetet akarta felszámolni a körülbelül egy hónappal ezelőtt kihirdetett rerid- kívüii állapot Az Avami Liga korrupciója, a külföldről pénzelt és szított aknamunka, valamint a tavalyi katasztrofális árvizet követő éhínség azonban olyan helyzetet teremtett, hogy már a rendkívüli állapot sem segített. Egyetlen kiút maradt: a tömegek körében feltétlen népszerűséget élvező Mudzsibur Rahman kezébe tenni a teljhatalmat és ezzel a szigorú rendcsinálás lehetőségét. A TELJHATALOM természetesen a pártok megszűnésével is jár. Így a baloldal pártjai, a kommunista párt és a Nemzeti Avami Párt is beszüntetik tevékenységüket. Ezek a pártok azonban felismerték, hogy az adott helyzetben ennek másodlagos jelentősége van. Hiszen Banglades nemzeti létének kérdései, több mint nyolcvanmillió ember sorsa forog kockán. A baloldal — s a világ haladó követelménye is — úgy fogadta az elnöki rendszer bevezetését, mint az egyetlen megmaradt lehetőséget Banglades ta’oraállítására. Ettől pedig nemcsak egy sokat szenvedett nap jövője függ — hanem az indiai szubkontinens békéje és stabilitása is. Négy órával az ellene elkövetett merénylet után, kedden este belehalt lőtt sebeibe Richard Ratsimandra- va ezredes, aki február 5-én vette át a Malgas Köztársaság állam- és kormányfői tisztét. Időközben 19 tagú katonai tanács alakult az ország ügyeinek irányítására. Az új katonai kormány vezetője Gilles Andriamazö tábornok, tagjai a Malgas Köztársaság hat tartományából, delegált tisztek. Köztük Van Didier Ratiaka százados, volt kiilGSTTkeriárgyalásÉ Genfben megkezdődtek a GATT körtárgyalásai. A tárgyalások legmagasabb fóru- t mán a legnagyobb külkereskedelmet lebonyolító nyugati országok, köztük az Egyesült Államok, a Közös Piac tagállamai, Jaján és Kanada sorban bejelentették készségüket az érdemi tárgyalások megkezdésére. Gilles Andriamazö tábornok, az új katonai kormányzat vezetője a rádióban sugárzott ultimátumban szólította fel a gyilkosokat, hogy ..minden vérontás elkerülésére, amelyet teljes -mértékben és egyedül őket terhelné a felelősség”, adják meg magukat a hatóságoknak. A rádió szerint a tettesek a — korábban köztársasági biztonsági erőknek nevezett — „gépesített rendőrségi „alakulat” egyik különítményéAz elnök belehalt sérüléseibe Katonai tanács vette át a hatalmat Malgas Közlársaságban Kissinger Szódat elnökkel tárgyalt
