Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

Bizalom, öt évre...

’ Akadt olyan igazgatóm, aki nemcsak jó vezető volt, hanem ember is a javából.

Viaskodtam olyannal, aki «gy feudális hűbérúr nyerseségével, ellenvéleményt nem ismerve sanyargatta tantestületét.

S ismertem olyat is — jól képzett tanárból lett főnökké —, aki úgy megriadt a gondoktól, mint az egér a kö- •aeledő macskától, s egyre fáradtabban lavírozott az ellentétes indulatok között

Az önkényeskedő, ha emberére akadt, egy másik iskolába távozott s nemegyszer ott folytatta, ahol másutt abbahagyta. Az erélytelen őrlődött az intrikák pergőtüzében, várva a felelősségtől megszabadító nyugdíj- korhatárt.

Így volt, így kellett lennie, mert a bizalmat csak fentről szavazták, méghozzá meghatározatlan időre. Meg sem hallgatva a beosztottak véleményét.

Az 1972-es párthatározat szellemében új rendelkezés született, amely az egyszeri megbízatás felső határát öt évben szabja meg.

Méghozzá úgy, hogy szóhoz jutnak a munkatársak is

Q

Az áttérés folyamatos. Megkezdődött az elmúlt év második felében, s folytatódik tovább 1975-ben.

A füzesabonyi járás eddigi tapasztalatait Gál Piroska, “tanulmányi felügyelő összegzi, értékelve egyben a lehetőségeket is:

• — Régi gondok sora oldódik meg így, s szélesedhet a demokratizmus egészséges alkotómunkára sarkalló légköre. A nevelők, a tantestületek ismerik főnökeik munkáját: értékelik erényeiket, s számon tartják hibáikat Ezt szóba hozhatják azon az értekezleten, ahol lényegében a kinevezés sorsáról döntenek. Itt elmondja meglátásait a pártalapszervezet a szakszervezet képviselője, s szót kérnek, kapnak a pedagógusok, végtére is ők tudják, mire képes igazgatójuk. Ezt mérlegeli a községi tanács elnöke, a járási hivatal vezetője — alapozva természetesen a művelődésügy: osztály- tapasztalataira — s csak ezután határoz a községi tanácsülés. Hat falunkban ez már megtörtént, s mindenütt megnyugtatóan rendeződött a kérdés.

— S mi történik akkor, ha a direktor lemond, vagy éppen nem szavaznak számára bizalmat?

— Tanárként áll a katedrára, s megbecsült emberként dolgozhat. Ha valaki több ciklus után belefáradt, s távozik, anyagilag sem jár túl rosszul, hiszen igazgatói pótlékának ötven százalékát alapbéréhez számíthatják. Nem a személycsere a cél, hanem az. hogy azok Irányítsanak, akik rátermettek és súrlódásmentesen dolgoznak az általuk választott munkatársakkal.

B

S hogyan vélekedne* azok, akiknek sorsáról a pedagógusok is döntöttek?

Bogi Béla, a poroszlói testület vezetője:

— Sokáig emlékezetes marad az a decemberi délután, amikor kollégáim mérlegelték tevékenységem. Kíváncsian ültem közéjük, mert javaslataik sorában hasznosítható ötleteket reméltem. S nem is hiába 1 Méltatták a jót, de felhívták a figyelmet a hibákra is. Egyetértek a határozott időre szóló kinevezéssel. Ha munkatársaim minősítik tevékenységem, akkor még többre vagyok képes, hiszen felelősséggel tartozom nekik, s szeretnék úgy dolgozni, hogy az egyetértés a nevelés javára kamatozzék. Annak a főnöknek nem kell aggódnia, akinek, van mit az asztalra tennie.

'így vélekedik Bak József

is, aki tíz éve igazgató Sarudon:

— Amikor Tiszanánáról idekerültem — ott úttörőcsapatvezető voltam —, senki sem kérdezte a pedagógusok véleményét. Tetszett, nem tetszett, el kellett fogadniuk. Akkor is éreztem, hogy bizonyítanom kell. Ez bizony nem mindig ment könnyen. Különösképp nehéz az utóbbi időszakban, hiszen a jogkör bővülésével a direktori, az ügyintézői, a jogi, a gazdasági feladatok egyaránt rám szakadtak. Jó ez az öt évre szőlő bizalom, s az értékelő számonkérés, az élet követelte, s a demokratizmus egyik szép megnyilatkozása. Gátat vet az autokratáknak, akik bólogató Jánosokkal akarják körülvenni magukat, s lehetőséget ad a becsületes kiugrásra azoknak, akik erélytelenül lavíroztak a nyugdíjkorhatárig. Nevelőim ismét engem fogadtak el, a tanácsülés még nem határozott. Én mégis elégedett vaeyok, mert ilyen megértő légkörben öröm dolgozni, s vállalni az olykor megerőltető pluszt is.

2

A poroszlói tanárokkal — fiatal abbakkal és idősebbekkel egyaránt — a bizalom forrásáról beszélgettünk, elidőzve a testületi jogkör gyarapodásánál is.

Géber hajosné, a pártalap- szervezet titkára, a döntést indokolja, s konkrét érvekkel bizonyít:

— Főnökünk politikailag, szakmailag képzett, s nem feledkezik meg ismereteinek állandó gyarapításáról sem, Keresi, kutatja a leghatékonyabb vezetői módszereket. Nemcsak elvileg, hanem a gyakorlatban is. ötletekre, javaslatokra vár, s a kollegiális, baráti légkörű heti megbeszéléseken minden lényeges témáról szó esik. Jó érzés tudni, hogy elképzeléseink nap mint nap megvalósulnak.

Varadi Jolán a fiatalók nevében szól:

— A fogadtatás olykor egy életre kihat Hagytak bizonyítani, dolgozni Bármilyen probléma volt, a főnök mindig készséggel segített, nem beosztottnak, hanem egy célért tevékenykedő munkatársnak tekintve engem is. Borsod megyébe szerettem volna kerülni, s nem szívesen jöttem ebbe az alföldi nagy faluba. Mégis megszoktam, el se mennék innen, mert segi- tőkész társakat kellene itthagyni, akik ugyanolyan jól érzik magukat mint én.

Gaál Júlia túllépte már a nyugdíjkorhatárt, s több évtizedes munkássága során jó néhány igazgatót megismert:

— Jó, hogy meghallgatnak bennünket, s számítanak véleményünkre, mert csak kiegyensúlyozott, humánus vezetés biztosíthat valódi nevelési sikereket. Nekünk persze szerencsénk van, nálunk az esetenkénti nézeteltérés csak családi összekoccanás. Ezért javasoltuk továbbra i6 direktornak Bagi Bélát.

Túlzás lenne általánosítani egy járás s két iskola tapasztalataiból. Egy azonban tény: egészséges, sókat ígérő folyamat kezdődött, amely a demokratizmus szélesítésének igaz iskolájává nőhet, s hatékonyan szolgálhatja a felnövekvő nemzedék pallérozását.

Vezetői aggodalomra

egyébként sincs ok, még akkor sem, ha a bizalmat csak öt évre szavazták, hiszen megújítható mindazok számára, akik méltók rá...

Pécsi Istváa

20.55;

Tudtuk, hogy más lesz...

A közelgő pártkongresszus jegyében készült tévéműsorsorozat első része. Amelyben épp úgy, mint a sorozat további műsoraiban arról szólnak, hogy a kommunisták helytállása, mindennapi felelős cselekedetei hogyan formálják egy-egy közösség - gyár, tsz, megye életét.

Az első részben Pest megyében járunk. Ebben a sajátos arculatú megyében, ahol a bevándorlókkal naponta szaporodik a lakosság. Ahol a mezőgazdaságból az iparba áramlás tömeges példáival találkozhatunk. Pest megyében, az egykor teljesen mezőgazdasági jellegű területekre korszerű ipar települt. S a mezőgazdaság is mindinkább ipari jellegűvé válik. De hogyan válnak az egykori mezőgazdasági mun- Icások ipari munkássá? Hogyan illeszkednek be új környezetükbe a bevándorlók? Milyen feladatokat ró ez a megye politikai és társadalmi vezetőire? — ilyen és hasonló kérdéseket feszeget a műsor — érdekesen, sokoldalúan.

i.

Egyedül Gabi jött vékony városi cipőben, a többiek bakancsban törték a havat. A lányt mindenki sajnálta, mert hamarosan csurom vizes lett. Persze Szenest előre figyelmeztette, de ö ragyogni akart új magassarkú olasz cipőjében. Az autóbusz- megállótól másfél kilométerre volt a vadőr háza. Nyáron tízperces könnyű séta, most azonban lassan haladtak. Szenes: karjába vette a lányt, de hamar kifulladt. A fotós lomha, elhízott féríi volt. Komikus ügyetlenséggel imbolygóit, majd a segédszi- nésznővel együtt a hóba huppant.

Nevetni kellett ezen.

Hódost bácsit a vadőrt Andorka, a rezes arcú, sovány mérnök ismerte. Az elmúlt években néhányszor hozott már társaságot ide a hegyre. Az ő hátizsákjában volt a magnó és az ital. Mögötte Kati a textiltervező

A négyes bulit még az őszszel beszéltéit meg. Sári lett volna a negyedik. Szenesi régi szeretője. Csakhogy az indulás előtt néhány nappal összevesztek. A totós nem akart egyedül szilveszterezni, s így a művészklubban találomra megkérdezte az első útjába vetődő nőt, van-e kedve szórakozni fenn a hegyen? Gabi gondolkodás nélkül igent mondott.

Azt hitte, hogy remek kalandban lesz majd része.

A kiruccanás rosszul kezdődött, botladozva, fázva követte a társaságot. Még szerencse, hogy Andorka töltögette belé a pálinkát a laposüvegből, s mire végre felérkeztek a csúcsos tetejű házhoz, már alaposan becsípett.

Kopogtatásukra egy öregasszony bújt elő.

— Már azt hittem, nem jönnek. Hozom a kulcsot.

A lány csalódottan nézett körül a vadászszobában. Ez az a.hires hely? Két emeletes vaságy volt benne, egy mm mm két togáipj» *

Solimus kincse

A Mátra oldalából klbugygyanó, s a környéket félkörívben átölelő hegyek szinte tenyerükbe fogják Solimus faluját — Gyöngyössolymost. Az érkezőnek leginkább szemébe tűnik a Kishegy: oldalában ember vájta hatalmas sebhely — a kőbánya. Innét bányásszák a sokfelé ismert kemény riolitkövet. A bányatetőin dózer motorja bőg, gyalulja, takarítja a kövekre rakódott meddőt, földtömeget. Éppen így volt ez azon a napon is, amikor Sándor József dózervezető észrevette, hogy a gép tolólemeze valamit széttúrt maga előtt. Megállította a masinát, s leszállt, hogy megmustrálja a dolgot. Bronztárgyak hevertek szanaszét a friss földrögek között. Magához kurjantotta bányásztársát, Kerek Istvánt, s gondosan összeszedegették a leleteket. Tanka József bányamester, amikor eléje rakták a kincseket, mindjárt Gyöngyösre telefonozott, a Mátra Múzeumba: jöjjenek csodát

látni. Dr. Nagy Gyula, aki azonnal a kishegyi bányába sietett, valóban csodát látott. Gazdag kincslelet hevert előtte: különböző szerszámok,

lándzsák, csatok, tűk, kapcsok, ékszerek, varrótűk, tokos baltáit, tokos vésők, zablarészek, tölcsérek, fűrészlapok, kések, sarlók, karpere- cek. Az egész gyűjtemény 127 darab. S ez pár nap múlva — február 11-én — még újabb 70 darabból álló bronzkinccsel szaporodott.

A Mátra Múzeum boltíves irodájában most magam is a halomnyi kincsben gyönyörködöm. A szép mívű szerszámokban, a finoman formált, ízléssel díszített ékszerekben. Az ékszerek olyannyira formagazdagok, olyannyira tetszetőseit, szépek, hogy a mai nők is bizton ékeskedhetnének velük.

— Gyöngyössolymosról már korábban is kerültek elő bronzkori leletek — magyarázza dr. Nagy Gyula —, ám ez a mostani mind formagazdagságban, mind mennyiségben a legjelentősebb. Ä 40- es évek végén Semegi Ignác kubikos talált a Kishegyen, egy kőbánya földmunkálatai közben, bronzkincset, ami 45 darabból áll és a Nemzeti Múzeumban van. Patkós Péter az 50-es években ugyanitt végzett feltárást és talált 50 centis mélységben bronzeszközöket, amit múzeumunknak ajándékozott. Itt szúrnám közbe, hogy a legmindössze egy agancs az ajtó fölött.

— Nem valami kényelmes,

— mondta elégedetlenül.

A fotós vigyorgott.

— Azt hitted, hogy a Casanovába hoztunk? Itt édesem, nincs bárpult. Előre figyelmeztetlek, a szalmazsák its nagyon kemény lesz...

Míg nevettek, az öregasszony csöndesen állt a petróleumlámpával a kezében. Aztán letette az asztalra és jó mulatást kívánt nekik.

— Hódosa búcsji nincs itthon? —• kérdezte Andorka.

— Fekszik. Kicsit gyengélkedik, — válaszolta a vadőr felesége és kicsoszogott a szobából.

Gabit odaültették a vaskályhához és vizes harisnyáját kiterítették száradni. Andorka bekapcsolta a magnót és a zene hangjainál hirtelen barátságosabbá vált a szoba. A szendvicseket kirakták az asztalra, majd az italokat vették elő a csomagból. Volt két üveg pálinka, három palack bor, egy üveg konyak és egy üveg pezsgő az éjféli koccintáshoz.

Szenesi sorba rakta a palackokat, s elégedetten bólintott.

— Ha mindezt bedobjuk, lesz egy kis zsibbadásunk.

— Én csak kony akot iszom

— .jelentette ki Gabi. —. A pálinkát tartsátok meg ma- jRataipafcJ

újabban előkerült kincsek 4

méteres földréteg alatt rejtőztek. A harmadik kishegyi bronzleletet Füleki István és Godó Lajos bányászok ásták ki a földből, a bánya tetejének tisztítása közben. Lovász István bányász egy remek bronzsarlóval gazdagította múzeumunk régészeti anyagát.

Kezébe emel egy formátlan bronzgöröngyöt, s így folytatja:

— Érdekességei a mostani leletnek ezek az olvasztó vagy öntőrögök, amelyekből 2 kg-ot sikerült összeszedni. Ezek a rögök azt jelzik, hogy a közelben volt a bronz- öntő műhely is. Ha erre gondolok, megelevenedik előttem a Kishegy verős oldala. A sűrű fák közt széles tisztás, közepén tűz lobog. A tűz körül, ágyékukat kemény ál- latbőrrel övezve, emberek szorgoskodnak. Az egyik a tüzet agyusztálja, a másik hatalmas ércrögöt cipel. Közel az oroszi bánya, hozhatták onnan a rezet, amihez kevés ónt adagoltak, s így jött létre az aranysárga bronz. A kész ötvözetet aztán izzó tűzön megolvasztják s agyagból égetett formákba öntik. A formába csurgó bronz sisteregve terül szét a lándzsahegyet, sarlót vagy éppen baltát formázó mintába, hogy lassan lehűlve, fegyver vagy szerszám szülessék belőle Használhattak természetesen kőbe faragott, s egymáshoz illesztett formákat is.

A kulturális miniszter utasításában módosította az egyes pedagógusok középiskolai rajztanárt képzéséről szóló korábbi rendelkezését. A miniszteri utasítás értelmében a képzőművészeti főiskolán három és fél éves levelező oktatás keretében sikeres államvizsgával művészi rajz, szerkesztő és ábrázoló geometria, valamint művészettörténeti oktatásra jogosító középiskolai rajztanári oklevelet szerezhetnek azok, akik pedagógus munkakört töltenek be, általános iskolai rajztanárt oklevéllel rendelkeznek, vagy a képzőA fotós felcsattant.

— Nem szeretem a válogatós nőket! Azt iszol, amit kapsz!

— Egy frászt! Vagy konyak, vagy semmi.

Szenesi roegragadita a vállát.

— Hülye ötlet volt, hogy pont téged csíptelek fel.

— Én voltam a barom. Ilyen pohos alakkal szilveszterezni. '

Kati közbeszólt.

— Ne veszekedjetek. Mindenki azt iszik, amihez kedve van.

A fotós azonban makacskodott.

— Elvi kérdésekben nálam nincs engedmény.

S pálinkát kezdett tölteni a poharakba.

Gabi felvette a féligszá- radt holmijait, majd azt mondta:

— Reggelig majd hazatalálok. Jó mutatást!

Andorka az ajtó elé állt.

— Maradsz! Mit képzelsz, elengedünk egyedül? Nem szeretnék holnap egy megfagyott nővel találkozni. Az újév rosszul kezdődne.

Visszatolta a segédszínésznőt az asztalhoz.

Egy darabig hallgattak. Ez az istenverte tyúk valóban elrontja a szilveszterüket.

KaKti mókázni kezdett.

— Béküljetek ká. Puszi i- ,mak meg,

— Mit tudhatunk még c

bronzkor népéről?

— A leletekből következtethetünk mindennapi életükre. Magas kultúrájú, igényes emberek voltak, amit igazol formaérzékük és művészi képességeik. Vadásztak az erdők rengetegeiben, halásztak a közeli bővizű patakokban és ugyanakkor már intenzív földműveléssel és állattenyésztéssel is foglal* koztak. A talált zablarészekből nyugodtan állítható, hogy a késői bronzkorban — 3000 —3500 esztendővel ezelőtt — a Sólymoson lakó emberek már a lovat is ismerték, s azt háziállatként tartották is. Egész Észak-Magyarország területéről mindeddig csak két bronzkori zabla került elő, s mindkettő Sólymosról.

Elnézést kér egy telefon erejéig. A kishegyi bányát hívja, Tanka József bánya- mester hallózik a vonal végén. „Nem, nem került elő újabb lelet”. „Azért, ha lehetne, szét kellene nézni azon a helyen, ahonnan a kincslelet előkerült. A földkupacot alatt még lehet valami. A töredékek is mind fontosak.” „Gondoltunk erre. Somoskői Gábor 10 tagú szocialista bri gádja vállalta, hogy munka után, szabad idejükben, tű zetesen átvizsgálják a területet, s a legkisebb bronztöredéket is összegyűjtik' „Hálás, köszönet... P’

Igen, hálás köszönet mindazoknak, akik segítettek abban, hogy a több évezrede földben rejtezkedő bronz- kincs, emlékanyag el ne kallódjék, s mielőbb múzeumi oltalmat nyerjen..,

Pataky Dezső

művészeti főiskolán, illetve az iparművészeti főiskolán legalább négy félévet végeztek, a felvételkor 45. életévüket még nem töltötték be. s alakrajzból kiemelkedő képességet tanúsítanak.

A tanév január elsejétől december 31-ig tart, a szorgalmi idő évenként három részre (évharmadra) tagozódik: február 1-től május 31- ig. Július '15-től augusztus 15-ig és október 1-től december 31-ig. Az utolsó félév pedig két részre tagozódik: február 1-től május 31- ig és július 15-től augusztus 15-ig. (MTI)

ök ketten kissé kényszeredetten összehajoltak, a másik pár pedig tapsolt és nevetett. Ezzel már is feloldódott a hangulat. Majszolni kezdték a szendvicseket és ittak szaporán.

Később Kati és Andorte. táncolt. A lámpa fénykörén túl belevesztek a vadász szoba félhomályába.

Gabi meglökte a fotóst.

■— És te? Nem kéred a hölgyet?

Szenesi széttárta a késiéi!

— Reménytelen ügy. Nenft tudok táncolni.

— Unalmas vagy.

— Lehet

A konyakos üveg már félig üres volt. Egyedül Gab8 itta meg. Ahogy a. kesébe? vette a palackot bizonyt* lan. lett a mozdulata.

— Tudod mit, szavalok neked.

— Szavalj — hagyta rá a fotós ernyedten.

Gabi elkezdte. Egy fiatal költő verse volt, amivel felvételire készült a főiskolára. Eleinte csendesen mondta, majd egyre hangosabban. Túlharsogta a magnót is. A táncoló pár előre jött az asztalhoz, majd a produkció végén gratuláltak a lánynak,

Miniszteri utasítás a rajztanári képzésről

Wák. február 2S»,