Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

Offenzív vetőmagok A tanácsi vb-ülésekrő! jelentjük: Tovább javult Hatvan betegellátása — Kitüntetések adományozásáról döntöttek Egerben — Gyöngyös igénye új könyvtár Csütörtökön , délelőtt ülést tartott Hatvan Város Taná­csának Végrehajtó Bizottsá­ga és az idei közművelődési terv, valamint a tanácsszer­vek munkájának törvényes­ségi helyzetéről folytatott vita mellett elemezte az egészségügyi osztály tevé­kenységét. E téma kapcsán ki kell emelnünk, hogy a párt XI. kongresszusának irányelveiből eredően több fontos feladat megoldását tűzte maga elé a tanács szakigazgatási szerve. Az ipartelepek vezetőivel foly­tatott egyeztetés alapján fej­leszteni kívánják az üzem­orvosi szolgálatot. Az álta­lános orvosi körzetekben alaposan feljavítják a ren­delők szakmai, tárgyi felté­teleit. amivel felszámolható a párhuzamos orvosi ellátás, valamint a betegek felesle­ges küldözgetése. Figyelmet fordít az osztály a nyugdí­jasok jobb ellátására is, te­kintettel élettani sajátossá­gaikra. Külön szólunk az egész­ségügyi osztály azon törek­véséről, amely a szociális célkitűzések érdekében tör­ténik. Fejleszteni fogjál« kapcsolatukat a társadalmi és tomegszervezetekkel, hogy minél jobb eredménnyel jár­jon Hatvanban, továbbá a város környéki községekben a családvédelmi, egészség­ügyi felvilágosító munka és az alkoholizmus elleni küz­delem. ★ Dr. Varga Jánosnak, 1 az egri városi tanács elnökének vezetésivel csütörtökön rend­kívüli ülést tartott Egerben a testület végrehajtó bizott­sága. A tanácskozás részt- 1 vevőd két témáról ejtettek szót. Kozmáry Györgynek, a tanács termelésellátás-fel­ügyeleti osztálya vezetőjé­nek előterjesztésében elő­ször meghallgatták, maid megvitatták azt a tanács­rendelet-tervezetet, amely a vásárokról és a piacokról in­tézkedik. Azután dr. Varga János ismertette azokat a javaslatokat, amelyek a dísz­polgári cím, a Pro Agria plakett, valamint a Felsza­badulási emlékplakett ado­mányozására vonatkoznak. A rendkívüli végrehajtó bizottsági ülés résztvevői az előterjesztéseket elfogadták, majd javasolták, hogy az említett két napirend anya­gát bocsássák vitára a mai, pénteki városi tanácsülésen is. ★ Művelődésügyi napirendeket tárgyalt a Gyöngyösi Város) Tanács V. B. tegnapi ülésén Berenyi József tanácselnök irányításával. A városi könyvtárhálózat: munkájáról Fejes János, a művelődés­ügyi osztály vezetője szá­molt be. Bár sokat fejlődött a könyvtárhálózat az utóbbi időben Gyöngyösön, ezeket az előrelépéseket mégis az átmenetiség jellemzi. Sem a központi könyvtár, sem en­nek kihelyezett fiókjai nem felelnek meg hiánytalanul a követelményeknek. Gyön­gyösnek szüksége volna az érvényes normák szerint egy B-típusú közkönyvtárra, aminek megépítésére azon­ban belátható időn belül nem kerül sor. 'A meglevő feltételek is alkalmasak azonban arra, hogy a párt fel özművelődési határozatát eredményesen szolgálhassák a könyvtár dolgozói. Ezután a mozáüzemi vál­lalat igazgatója, Pók Lajos tájékoztatta a vb tagjait a városban működő filmszín­házak tevékenységéről. A sta­tisztikai adatok egyértelmű fejlődést bizonyítanak mind a filmek látogatottságára, mind a hatékonyságra vo­natkozóan. Elhangzott a fej­lesztési tervek között, hogy az új művelődési központ­ban művészmozi, a régi mű­velődési házban mesefilm­színház, míg a déli város­részben klubkönyvtárral együtt egy új mozi kialakí­tása szerepel, ha ezekben a törekvéseiben a városi ta­nács támogatja a moziüzemi vállalatot. Túl az üzleten... Egy hónai* megtakarítás A Testvériség gázvezeték magyarországi szakaszának a szovjet határtól Leninvárosig befejezték a csövek fekteté­sét, hegesztését és szigetelését. A szovjet vezetéképítők je­lenleg hat helyen a szakaszoló állomások építésén, a gáz­vezeték gömbcsapjait szerelik. A SZAJUZZAGRANGAZ dolgozói az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy a munkát március 31. helyett március 1-re befejezik. Vállalásukat teljesítik és március elején ünnepélyesen át­adják a Testvériség gázvezeték magyarországi első szaka­szát és ezt követően hozzálátnak a második szakasz építé­séhez. (MTI Foto — Balogh P. László.) Üdítő ital 61 millióért Ötéves jubileum — 30 napi nyereséggel NAPJAINKBAN egyre ál­talánosabbá válik a terme­lőszövetkezetek és az élel­miszeripari vállalatok közöt­ti üzleti kapcsolat. Heves megyében a kölcsönös előnyök alapján álló partneri kapcso­latok kialakításában évek óta élen jár az Eger—Gyön­gyös vidéki Pincegazdaság. Jelenleg 126 termelőszövet­kezettel van szerződéses kap­csolatuk, melyek közül több öt, sőt, tíz évre szól. Ezek az említett üzemek megyénk határain túl, a szomszédos Bonsod-Abaúj-Zemplén. to­vábbá Szabolcs-Szatmár, Haj- dú-Bihar és Nógrád megyei gazdaságokra is kiterjednek. A partneri együttműködés érdekessége, hogy nemcsak közvetlenül a termelésre és eladásra vonatkozik, hanem ennél lényegesen többre is. Ahogy arról Váradi János, az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság főmérnöke részletesen beszámolt, a na­pokban tartott országos an- kéton. Elmondta, hogy a pin­cegazdaság évek óta komoly erőfeszítéseket tesz a kor­szerű borgazdálkodás megte­remtésére, és a tabasztalato- kat igyekeznek közzétenni, hogy az üzemi szakemberek is minél jobban megismerjék és hasznosítsák. Ebben a tevékenységben elsőrendű szerepe van a fo­lyamatos , szaktanácsadásnak. Miután a pincegazdaság a szövetkezetekben termelt sző­lő mintegy 95 százalékát fel­vásárolja, így fontos felada­tuknak tekintik, hogy a partnereket rendszeresen el­lássák termelési tanácsokkal. Erre szolgálnak az újszerű Írásos kiadványok, amelye­ket rendszeresen eljuttatnak a szövetkezeteknek. Ezekben a füzetekben legutóbb példá­ul a kormányprogram áltql ösztönzött, korszerű magas művelésű szőlőtelepítésekről és a nagyüzemi növenyvede- lemröl volt szó. Február kö­zepén pedig a pincegazdaság egerszóláti mintaüzemében 31 szövetkezet 81 szőlész-bo­rásza vett részt azon a be­mutatón. ahol a legújabb metszési módokat szemléltet­ték. A PINCEGAZDASÁG szakemberei rendszeresen részt vesznek a termelőszö­vetkezeti borgazdasági léte­sítmények tervbírálatán, az új szőlőtelepítéseknél pedig a fajták kiválasztásánál. Ilyen volt például az egri, az ostorosi, az andonaktályai és a visontai borgazdasági beru­házás megvalósítása, vagy a verpeléti és ostorosi szőlőte­lepítés, melyekben1 a pince­gazdaságiak is aktívan köz­reműködtek. A szaktanácsadást a kor­szerű eljárásokkal készített fehér és vörös borok értéke­sítésénél is épp oly fontos­nak tartják, mint a termelés­nél. Ezt szolgálják a külön­féle árubemutatók, melyeket részben a termelőknek mu­tatnak be azzal a céllal, hogy szemléltessék, hogyan is ké­szül az üde, szölőillatot őr­ző debrői hárslevelű, a le­ányka, vagy a muskotály. Másrészt pedig a vendéglá­tóipari szakembereknek, akik eladás előtt az egyes borok tulajdonságait ismertetik. El­mondják és bemutatják, hogy A nehézipar kulcsüzemei­nek államosítását követelő nyilatkozatnak több százezer budapesti dolgozó tömegtün­tetése adott nyomatékot. Csakhamar a Kisgazdapárt demokratái, élükön Dobi Istvánnal, Szintén nyilatko­zatban hangoztatták, hogy egyetértenek a munkáspár­tokkal és a Nemzeti Paraszt- párttal. Ily formán a Kisgaz­dapárt reakciós szárnya el­szigetelődött, vereséget szen­vedett. De a nehéziparért folyó harc ezzel még korántsem fejeződött be. A nagytőké­nek vissza kellett vonulnia, de miközben az MKP min­den erejét a stabilizáció, a forint megteremtésének és megszilárdításának feladatai kötötték le, ismét lélegzethez jutott é^ ellentámadásba ment át. A támadás kerülő úton indult, a cél az álla­mosítás hitelének lerontása volt. E végből sorozatos cik­kekben az állami szénbányá­szatot igyekeztek hamis szín­ben feltüntetni, majd a Kis Üjság több vezércikkben a demokrácia államosítási po­litikáját rágalmazta. Ennek ellenére a kormány kikül­a különböző ételek mellé mi­lyen bor való. melyiket cél­szerű felszolgálni. Ezzel a fogyasztói ízlést is formálják. A SZAKTANACSADAS- BAN, a jó partneri kapcso­latok kialakításában már eddig is komoly eredménye­ket ért el az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság. Ezt a továbbiakban szeretnék még gyümölcsözőbbé tenni. Erre szolgálnak azok az újabb tö­rekvések, melyek egyike a tudományos alapokon nyug­vó laboratóriumi talaj- és levélvizsgálatok a szövetke­zetek részére. Ezzel a tuda­tos tápanyag-utánpótlást kí­vánják elősegíteni a közös gazdaságok szőlőültetvényei­ben. Ezenkívül az idén újabb nyomtatott füzeteket bocsáta­nak majd a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére, me­lyekben a szőlőtermelés, a borászat modem eljárásait ismertetik. Mentusz Károly II. Harc a nehéziparért dött a nehézipari üzemekhez vállalatvezetőket. Novem­ber 21-én Vas Zoltán, az MKP megbízásából kijelen­ti, hogy „a nehézipari nagy­üzemek állami kezelésbe vé­telét soron kívül meg kell oldani”. November 23-án a minisztertanács rendeletet ad ki a Nehézipari Központ megalakításáról, ezzel a ne­hézipar a Weiss bárók ke­zéből az állam irányítása alá került. Ezzel a nehéziparért folyó harcnak ismét új fejezete kezdődik. Ha eddig a nehéz­ipar irányításának átvételé­ért, most az állami kezelésbe jutott üzemek termelésének emeléséért, a költségek le­szorításáért folyik a küzde­lem. A nehézségeket súlyos­bítja, hogy a jobboldali szo­ciáldemokraták szabotázsát is le kell küzdeni. Sok bajt okoz a deficit is, amely az 1947-es év egyes hónapjaiban egyenesen a stabilizációt ve­szélyezteti. Mindezeket a nehézségeket az MKP céltudatos gazdasá­gi politikája és a mögéje fel­sorakozó, a termelés érde­keit szivükön viselő nehéz­ipari dolgozók együttes műn­öt esztendővel ezelőtt töl­tötték meg az első palackot üdítő itallal a Fővárosi Ás­vány- és Jégipari Vállalat gyöngyösi üzemében. Az ak­koriban évi 5—6 millió fo­rintos termelési értéket pro­dukáló gyáregység mára „felnőtt”: jelenleg 61 millió forintos termelési tervet tűz­tek maguk elő az üzem dol­gozói. S hogy az ígéretüket valóra is váltják, arra ga­ranciát vállalt a két szocia­lista brigád, amelynek tagjai — összesen kilencvenketten — műszakonként 30 ezer pá­kája küzdi le. A magyar ne­hézipar termelésének, gaz­dálkodásának alakulása 17 hónappal az államosítás után, élő bizonyítékká válik az államosítás ügye mellett. A NIK, egy héttel az MKP 1947. őszi kormányprogram­jában kitűzött idő előtt, le- küzdi a deficitet és 1948. áp­rilis utolsó hetében így for­dul a kormányhoz: ,.1946. decemberében szervezetlen, megfelelő vezetés nélkül ál­ló, hónapról hónapra defici­tet mutató, hanyatló vállala­tokat vett át az állam. 65 000 fizikai dolgozó termelésének értéke alig haladta meg a havi 67 millió forintot. 1948 márciusában ugyanazokat az árakat alapul véve, 71 000 fi­zikai munkással a termelés értéke elérte a 166 milliót, magasan túlszárnyalta a há­roméves terv előirányzatát. Termelésünk túlhaladta az 1938-as szintet és saját sza­nálási munkatervünkben a vállalatok elé tűzött előirány­zatot is...” A NIK vezetői a deficit­mentességet bejelentő sajtó- értekezleten azt is elmond­ják, mi tette ezeket az ered­ményeket lehetővé: az álla­lackot töltenek meg a kelle­mes aromájú üdítő nedűk­kel. Az üzem dolgozói most jubileumra készülnek: elő­ször adják át ugyanis a itörzsgárdatagokat megillető emlékplaketteket, illetve a jutalmakat, másrészt az ed­digieknél sokkal nagyobb összegű nyereséget fizetnek az idén. A legjobbak között 50 ezer fonrint jutalmat osz­tanak szét, s 30 napi nyere­séget fizetnek a „cola-gyár” dolgozóinak. Nem. Nem arról van szá, hogy olyan vetömagvakat kísérleteztek ki a biológusok, amelyek harcászati műve­letekre képesek. A vetőma­gok továbbra sem üzennek hadat, nem rombolják le a barikádokat és nem foglal­ják el az ellenséges hadállá­sokat. A Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalat Észak­magyarországi Központjá­nak sajtótájékoztatóján csu­pán az hangzott el, hogy a vállalat , 1973-ban 63 millió forintot könyvelhetett el ma­gának exporttevékenysége után. Az összeg az elmúlt évben 95 millió forintra emelkedett, s ez már magá­ban azt bizonyítja, hogy ja­vult a külkereskedelmi tevé­kenység. Ha még azt is hoz­zá tesszük, hogy ezt a több­letbevételt úgy érték el, hogy az exportra szállított vetőmag mennyisége csupán két vagonnal emelkedett, akkor már közel járunk ah­hoz, hogy megleljük az of­fenzív vetőmagokat. A helyzet külkereskgdclmi szempontból roppant tanul­ságos. Az elmúlt esztendő­ben ugyanis nagy mértékben növekedtek a világpiaci árak, többet kellett fizet­nünk ugyanazért a behozott árumennyiségért mint akár csak egy esztendővel ezelőtt. De nem. csupán ez jelentett gondot. A hazai áremelkedés messze elmarad a nyugati piacokon tapasztalt arányok­tól, s ennek őszintén örül­hetünk. Annak viszont már kevésbé, hogy nyugatra szál­lított áruinkért is kevesebb pénzt kapunk éppen az em­lített okok miatt. Ezért hangoztatták és íiO ták le a külkereskedelmi szakemberek annyiszor, hogy romlott a külkereskedelmi cserearány. Azaz a mi áruink deffenzívába vonul­tak. Es ezért örültem meg annyira az offenzív vetőma­goknak. Azért mert bebizo­nyítottuk, hogy mi is meg tudjuk keresni azokat a ter­mékeket, amelyeket már nem akarnak nélkülözni partnereink, és ezekkel a termékekkel védekezni tu­dunk a nyugati piac rohama ellen, sőt támadást is lehet kezdeményezni. Csupán két vagonnal több vetőmagot szállítottunk és 32 millióval többet kaptunk érte. Ne szé­gyelljük, jogosan és okosan cselekedtünk. Támadtak, vé­dekeztünk, offenzívába mentünk. Remélhetőleg a „harcias” vetőmagvak példáját más külkereskedelmi ágazatok, cégek, vállalatok is követni fogják, s olyan szintre ér­kezünk el, hogy módszerre módszerrel tudunk válaszol­ni, és nem is rosszul. — szyA — A nép tulajdonában mosítással járó előnyök. A politikai és gazdasági fejlő­déssel, az államosítás kiter­jesztésével, a dolgozók mind szélesebb rétegei látják, hogy az országot maguknak épí­tik. A profitért való verseny helyébe, a gyárak közti együttműködés lépett: segí­tik egymást gyártási tapasz­talatokkal, nyersanyaggal, megosztják a rendeléseket és mindegyik üzem a maga vo­nalán fokozottan rendezke­dik be típusgyártásra. A leg­fontosabb azonban a dolgo­zók lelkesedése, növekvő munkakedve, munkaversenye. A stabilizáció nemcsak a dolgozók életszínvonalát emelte fel: „stabilizálta” a tőkéseket is. Fokozott éles­séggel vetődött fel a kérdés: Kinek építjük az országot? A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa ezt felelte: „Nem a tőkéseknek, a nép­nél« építjük az országot!” A kongresszus után kő­vetkező hónapokat elsősorban a nehézipar állami kezelés­be vétele vette igénybe. A bankok ellenőrzése még csak program maradt. Antos Ist­ván pénzügyi államtitkár, 1947 májusi nyilatkozata sze­rint ,,a bankokra vonatkozó ellenőrzési szabályok több, mint egy fél éve készen van­nak, de nem valósultak meg”. Az időközben leleplezett ösz- szeesküvés megmutatta, hogy a harc végsőkig kiéleződött líria. február 28« és az ellenség semmilyen eszköztől sem riad visz- sza. Döntő lépésre volt tehát szükség. 1947. május 9-én, a stabilizációt bejelentő gyűlés évfordulóján az MKP kép­viselője hangoztatta: „A ti­zedik hónapban levő stabili­záció tapasztalatai azt mu­tatják, hogy nem lehet meg­gyorsítani gazdasági életünk talpraállítását, ha tűrjük a nagybankok harácsolását... A hároméves terv a dolgo­zók életszínvonalának ko­moly és gyors emelése pa- rancsolóan megköveteli, hogy hitelgazdaságunkban is lét­rejöjjön végre az elengedhe­tetlen tervszerűség, amelynek előfeltétele a Nemzeti Bank és a három nagybank álla­mosítása.” A magyar nagy­tőke érezte, hogy ez a lépés végzetes csapást mér rá, legfontosabb pozícióinak egyi­kétől fosztja meg — és azonnal megindította a ban­kok államosítása ellen a po­litikai harcot. KŐSZEGI FRIGYES Következik: A REAKCIÓ IGAZI ARCA

Next

/
Thumbnails
Contents