Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám

Filmszalagon a vörösmajori üzem

Mennyi hasznot hozott a felmérés?

Néhány hónapja munkahely-tanulmány készítését kezdte meg a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem munkacsoportja a Csőszerelőipari Vállalat selyp-vörösma- jori üzeméről: a csőhajlítók

munkáját öt napon át állandóan figyelte a több különböző ponton felállított filmkamera. A tapasztalatokról, a feltárt veszteségidőkről, s a hatékonyabb munkát segítő javaslatokról nemrégiben két vaskos kötetet kitevő tanulmány készült, bőséges képi- illusztrációval.

A tanulmányt megrendelő vállalat célja az volt, hogy választ kapjon a kérdésekre: jó-e az a fejlesztési elképzelés, amelyet a következő hónapokban, években szándékoznak megvalósítani, hol vannak hasznosítható tartalékok?

Nem is olyan régen még kis műhelyekben dolgoztak itt az emberek, A fokozatosan bővülő telep egyre nagyobb ütemben fejlődik a vörösmajori házak szomszédságában, s úgy tűnik, ez az ütem tovább gyorsul a következő években. Mint Csőszerelőipari Vállalat egyetlen vidéki termelő üzeme, nagy jövő előtt áll, ide érkeznek ugyanis a budapesti kitelepítés során felszabadult gépek, berendezések. Az itt gyártott, megmunkált termékekre pedig nagy szükség van a beruházásokon, a lakótelepek távfűtőrendszereinek kialakításánál és még sok más területen. Ezért volt fontos, hogy tudományos módszerekkel is felmérjék, hogyan fogjanak hozzá a fejlesztéshez, melyik az az út, amelyen elindulhatnak. Egyúttal persze arra is választ kerestek, hogy a jelenlegi körülmények között hogyan lehet takarékosabban, nagyobb hatékonysággal dolgozni.

— Első olvasásra Igen bonyolultnak tűnt a tanulmány, hiszen egy-egy műszaknak szinte minden percét figyelemmel kísérték és véleményt mondtak róla — tájékoztatott Tóth Mátyás, az üzem vezetője. —i Viszont egy sor jól hasznosítható ötletet, javaslatot szűrhettünk le belőle. Több, házilag is elkészíthető berendezést javasolt a tanulmány, ezek nagy részét már elkészítettük. Ennek eredményeként és az azóta megvalósított új technológiai mozzanatokkal, szervezési intézkedésekkel tulajdonképpen létszámnövelés nélkül kétszereztük meg a csőhajlítók részlegének termelését. Naponta 30 ezer forint többlettermelést eredményeztek a tanulmánytervet követő intézkedések. Fejlesztettük a szállítást, az anyagmozgatást, új munkavédelmi felszereléseket vásároltunk. Munkába állítunk például egy úgynevezett tapogató hőmérőt, amely az izzó hajlított csövek hőmérsékletét ellenőrzik. Ez a műszer a selejt csökkentéséT nél lehet nagy jelentőségű.

Mindezekből természetesen már korábban is terveztünk megvalósítani néhány dolgot, de jó, hogy elképzeléseinkben még ez az alapos felmérés is megerősített.

— A nagyobb teljesítményeket követően változott-e a dolgozók fizetése?

— A teljesítmény nagyobb lett, s nem azzal, hogy a munka üteme lett gyorsabb, hanem szervezéssel, ugyanany- nyi idő alatt több munkafolyamat elvégzése lehetséges. Jobban kihasználják a munkaidőt. A fizetések pedig — bérjegyzékek bizonyítják — 27 százalékkal emelkedtek ezen a területen. így tehát mindenki jól járt a munkahely-tanulmánnyal.

— Milyen beruházások valósulnak meg itt a közeljövőben?

— Szociális létesítményeink kivitelezése kezdődik meg hamarosan. Emellett a már említett csőhajlító részleget tovább bővítjük, mintegy 12 millió forintos beruházással. Három új, redős csőhajlító berendezést szerelünk fel, és tovább fejlesztjük a technológiát is.

Ebben az évben egyébként kongresszusi vállalásunk teljesítése érdekében nagyobb arányú szervezési feladatokat oldunk meg. A Csőszerelőipari Vállalat a MÉLYÉPTERV- vel és a Fővárosi Beruházási Vállalattal közösen tett ugyanis felajánlást. A nagy lakótelepek távfútőberende- zéseinél egyre nagyobb átmérőjű vezetékekre van szükség, s a hőtágulós kiegyenlítéséhez használt íveket eddig nyugati importból hoztuk be. A vállalatunk kidolgozta a hazai hegesztett csővezetékek hajlítási technológiáját, s a Vasipari Kutatóintézettel közösen elvégezték a műszaki vizsgálatokat; így vált lehetővé a nagy átmérőjű csövek itthoni hajlítása, amelyet a mi üzemünk végez el a jövőben. Ezzel a tevékenységünkkel a kongresszusig előreláthatóan 23 millió forint beruházási megtakarítást és 34 millió forint devizamegtakarítást érhetnek el a vállalatok. Ennek a megtakarításnak egy részét a lakásszerelések gépesítésének további fejlesztésére, .importgépek beszerzésére fordíthatják. Először áprilisban, felszabadulásunk évfordulója alkalmából értékeljük a vállalások teljesítését.

(hekeli)

Melyiket

a százkilencvenből

Állami és társadalmi segítség a pályaválasztáshoz

Az általános iskolából idén kikerülő mintegy 125 ezer fiatal és szüleik számára ezekben a hetekben az egyik leggyakoribb téma a pálya- választás. A jelentkezési lapokat már a legtöbb helyen továbbították az illetékes iskolákhoz, s március végéig a fiatalok is megkapják a választ, van-e lehetőség felvételükre a választott iskolatípusban. Azok, akik valamely szakmunkát választják élethivatásul, körülbelül 190 szakmakörből válogathatnak az idén is.

textil-, a papír- és az üvegipar kiemelt területein..

Egyébként a könnyebb tájékozódást szolgálja, hogy feloldották a közigazgatási határokat, s a lakóhelyhez legközelebb eső szomszédos megyei tanácsadó intézetekhez is fordulhatnak problémáikkal az érdeklődők. Érdemes felfigyelni arra is, hogy az érettségizőknek lehetőségük van ad egyetemi felvételi kérelemmel egyidőben valamely szakmára is jelentkezni.

Külszíni szén fejtés

Pécs keleti részén, a felszín alatt néhány méterre mintegy 4—4,5 millió tonna szénvagyon húzódik. A Mecseki Szénbányák Külfejtési Üzeme az idén ebből 348 ezer tonnát termel ki, amelynek egy részét a pécsi hősfőmű használja fel. A bányaüzem dolgozói — hasonlóan a bánya mélyén dolgozó társaikhoz — részt vesznek a kongresszusi munkaversenyben. Vállalták, hogy a tavalyi tervhez képest 20 ezer tonnával több szenet termelnek ki, takarékoskodnak a gépeket üzemeltető gázolajjal, és csökkentik az önköltséget. Kép a külszíni fejtésről.

(MTl-foto: Bajkor József

felvétele — KS)

A szaktanácsadás műszerrel nem mérhető...

Országos borászati tanácskozás Egerben

A tudományos-technikai forradalom eredményeként a szőlészetben és borászatban is nagy változás tapasztalható. A termelés, feldolgozás és értékesítés elsajátításában ezért komoly szerepe van a tudásnak, a műveltségnek és ezen keresztül a szaktanács- adásnak. Ennek jelentőségéről tanácskoztak szerdán délelőtt Egerben, a Technika Házában azon az országos ankétem, melyen a badacsonyi, a dél-alföldi, a középmagyarországi, a Mecsek vidéki, a Pest megyei és az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság, valamint a HUN- GAROVIN export vállalat képviselői vettek részt. Eljöttek a termelőszövetkezeti elnökök és borászok is.

A tanácskozás elnökségében foglalt helyet dr. Varró József, a Mezőgazdasági és, Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetője, Dömötör József, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója és dr. Tóth Dezső, az Országos Mezőgazdasági Szaktanácsadási Bizottság tagja is.

A megjelent szakembereket a vendéglátók nevében

Dancz Pál, az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság igazgatója köszöntötte. Ezután dr. Adonyi Miklós, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének osztályvezetője tartott vitaindító előadást a pincegazdasági szaktanács- adás tapasztalatairól, és feladatairól. Rámutatott, hogy az országosan is tért hódító iparszerű szőlőtermelés, valamint a tökéletesedő borászati technológia még jobban elmélyíti az üzemek közötti együttműködést. A közös gazdaságokban örvendetesen egyre inkább felhasználják és alkalmazzák a tudomány újabb eredményeit, a szőlőtelepítéstől egészen a szüretig, illetve a borfeldolgozásig.

Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi piacon a friss, üde, a szőlőillatot megőrző boroknak is nagy a jelentőségük. Ezek előállításához viszont komoly ismeretekre és technológiai jártasságra van szükség. A szaktanácsadás pedig éppen olyan szolgáltatás, amely az üzemeket még eredményesebb gazdálkodásra és nagyobb termelékenységre ösztönzi. Ezt szolgálják a bemutató gazdaságok, a különböző kiállítások is, melyekből egyre többet rendeznek hazánkban.

Váradi János, az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság főmérnöke referátumában a szaktanácsadás szerepét elemezte a borászati technológia fejlesztésében. Elmondta, hogy a pincegazdaság a közös érdekeltség alapján több éves kapcsolatot alakított ki a termelő- szövetkezetekkel. Ezért fokozott gondot fordítanak a szaktanácsadásra. Tavaly pél dául írásos kiadványokat adtak közre a gazdaságoknak, a szőlőtelepítésről és a növényvédelemről. Ezenkívül részt vesznek a termelőszövetkezetek borgazdasági létesítményeinek tervbírálatán. És a közös gazdaságoknak borfeldolgozási, kezelési bemutatókat is tartanak. Mindezekkel hozzájárulnak a jobb szakmai kapcsolatokhoz.

Az előadások után vitára került sor, majd Dömötör József értékelte a tapasztalatokat. Az ankét árubemutatóval zárult.

(—túsz)

A nép tulajdonában

A pályaválasztásban már mintegy 4000 iskolai felelős, továbbá 19 megyei székhelyen és a fővárosban működő pályaválasztási tanácsadó intézetek segítenek. Se szeri,/ se száma azoknak a felvilágosító kiadványoknak, filmeknek és más segédeszközöknek, amelyeket a fiatalok számára legmegfelelőbb döntés érdekében mozgósítanak. Tavaly csupán a nyomtatott anyagokra 640 000 forintot fordítottak, de ez évben e célra már 1 300 000 forintot irányoztak elő. A filmek mellett újabban hanglemezek is szolgálják a tájékoztatást a pályaválasztási tanácsadó intézetben, ötven zenei anyaggal színezett lemezre mindkét oldalon néhány perces szakmai ismertetőt vettek fel, a leglényegesebb tudnivalókkal. Tervezik, hogy valamennyi tanácsadó intézet kap majd ilyen „Válaszd magad” ön- kiszolgáló berendezést. Addig is, amíg erre az anyagi lehetőségek módot adnak, e lemezek normál lemezjátszóval is meghallgathatók. Ezek. jó szolgálatot tehetnek a pályaválasztási kiállításokon is. A pályaválasztókat, az eligazodásban a szülők részvételével rendezett munkaértekezletek, szakszervezeti rendezvények, a helyzetet leginkább ismerő üzemi fórumok is segítik,

A legjobb esélyekkel természetesen most is azok pályázhatnak, akik a legtöbb utánpótlást igénylő' 43 szakma valamelyikét választják. Ezek között vannak azok, amelyekben a tanuló felemelt ösztöndíjban részesültet. egyebek mellett a kohászat az építő-, a cipő-, a

Látszólagos ellentmondás, hogy a népi demokrácia útjára lépő Magyarország gazdasági fejlődése a felszabadulás után szinte tisztán tőkés keretek között indult meg. „Honfoglalás” című cikkében erről a következőket írja a Szabad Nép: „Magyarország számára 1945- ben, az újrakezdés pillanatában csak a polgári termelési rendszer volt az egyetlen járható út... A nép első igénye nem a „rendszer” volt, hanem az, hogy élni akar, s ehhez bányászatra, közlekedésre, működő iparra volt szüksége.

A kérdés tehát így állott előttünk: mondjunk-e le a termelés ugrásszerű emelé- 'séröl, sőt az újjáépítésről, csak azért, merj ezzel a profit is ugrásszérüen nő és nagyrészt a magántőkét építjük újjá? ... A Magyar Kommunista Partnak teljes erővel a termelés, az újjáépítés oldalára kellett állnia ...”

Az idézett cikk-részletből kiderül, hogy a gazdasági feladat is valójában politikai volt: politikai harc kérdése volt, mennyire sikerül az újjáépülő ország gazdasági életét a nagytőke kezéből a nép tulajdonába átadni. Ezért S gazdasági célokért vívott csaták minden esetben politikai küzdelmekkel fonódtak össze, amelyeknek' gyakran csak a reakció egy-egy harcba dobott

I.

Első a szénvagyon

szárnyának teljes megsemmisítése vetett véget.

Már á Függetlenségi Front első szegedi programjában szerepelt a követelés, hogy a „föld méhének kincseit” a nép tulajdonába kell venni. Nem véletlen, hogy csak ennyi szerepelt a kezdeti programban az államosításokból. Abban az időszakban, amikor a nemzeti erőknek a fasizmus elleni teljes összefogása volt napirenden, amikor még a nagytőke egyes német- és fasisztaellenes csoportjaival, sőt a nagybirtokos osztály bizonyos képviselőivel is együtt kellett haladnunk, minden szélesebb körű államosítási javaslat felvetése egyenesen zavartkeltőleg hatott vobia. Az 1945-ös választások előtt a Magyar Kommunista Párt ezt, az addig megvalósulatlan követelést ismét napirendre tűzte, majd programja nyomán az egész Függetlenségi Front is felvetette a bányák köztulajdonba vételének kérdését: „Államosítani a föld méhének kincseit, valamint az erőmű- telepeket, hogy biztosítsuk iparunk számára a legfontosabb anyagokat és ezeknek leggazdaságosabb felhasználását a nemzet javára...”

Elsősorban természetesen a szénről volt szó, egész iparunk nekilendülésének fő akadálya a szénhiány volt. A reakció, amely akkor még teljes nyíltsággal nem mert színre lépni, tudta, hogy a

széntermelés az a gazdasági kulcspozíció, ahonnan aránylag veszélytelenül szabotálhatja az újjáépítést. A termelés, amelyet az éhezve és rongyosan dolgozó bányászok szeptemberig mégis napi 1700 ‘ vagonra emeltek, esni kezdett és novemberben napi 1300 vagonos átlaggal a mélypontra zuhant. Ráadásul a kitermelt szén nagy része az üzérek, spekulánsok martaléka lett.

„A mai súlyos helyzetben — jelentette ki a Kommunista Párt — csakis az államosítás segíthet.”

Ez annyira nyilvánvaló volt, és a tömegek, elsősorban a Magyar Kommunista Párt mögött felzárkózó bányamunkásság annyira az államosítás mellett állt, hogy a reakció nem is merte nyíltan felvenni a harcot és a nemzetgyűlés december 6- án egyhangú határozattal elfogadta az MKP-nak a bányák államosításáról benyújtott javaslatát.

1946. január 1-én a szénbányák állami kezelésbe kerültek. A magyar bányász- ságnak, de az egész magyar demokráciának is feledhetetlenül dicsőséges napjai következtek ezután. Nagy-Bu- dapest üzemeinek dolgozói felhívásokat intéztek a bányamunkásokhoz: adatszerűén felsorolták, milyen üzemeik tudnának megindulni, milyen iparcikkek gyártását vállalhatják, ha szenet kapnának. Nógrádi Sándor elvtárs, akkor iparügyi államtitkár vezetésével megindult a széncsata, kezdetét vette a széntermelés állandó emelése, amelyet nyomon követett az iparcikkek termelésének növekedése is. Ennek köszönhető, hogy néhány hónap múlva sikérült biztosítani az inflációt megfékező stabilizációhoz szükséges árumennyiséget. _____

A dolgozókat sújtó pénzromlás 1946 elején követhetetlen iramot vett és az MKP átfogó gazdasági tervet dolgozott ki megállítására. Kétségtelen, hogy az ország számára a legnagyobb veszélyt nagy nehézipari gyáraink helyzete jelentette.

A gyárak tulajdonosai, vagy azok megbízottai a termelés fokozása és olcsóbbí- ftása helyett az alacsony termelés mellett igyekeztek nagy hasznukat megkeresni és az állam, amely rájuk volt utalva, kénytelen volt hallatlanul magas áraikat megfizetni — a bankóprés igénybevételével. így tehát az állam számára dolgozó és az állam pénzével újjáépült nagyüzemekből a tőkések óriási hasznot préseltek ki és ráadásul szabotázscselekményekre is alkalmuk nyílott, a termelés növelését is akadályozhatták.

Ebben a helyzetben a Kommunista Párt felvetette nehézipari kulcsüzemek államosításának kérdését.

1946. február 16-án, a Sportcsarnokban ismertette ezzel kapcsolatos álláspontját: „Ami a termelés fokozását illeti, nincs serkentöbb valami a mankó* számára.

mint az államosítás. A Weiss Manfréd, a Rimamurányi ózdi üzeme, a különböző Ganz-gyáralc a következő esztendőkben jobbára állami megrendelésre dolgoznak majd és ezért természetes és helyes, ha ezeket a gyárakat az állam saját kezelésébe veszi át...”

A hallgatóság ezt az indítványt lelkes tapsviharral fogadta. A Kisgazdapártban ekkor már egyre nyíltabban fellépő reakció viszont kijelentette, hogy egy tapodtat sem enged tovább az államosítások terén és a közfigyelem elterelésére interpellációk pergőtüzével támadta a feladata magaslatán álló demokratikus rendőrséget. A Kommunista Párt ekkor a népet hívta segítségül. Az ország minden részét elöntő népmozgalom egybekovácsolta a tevékeny, demokrata tömegeket és megteremtette a Baloldali Blokk pártjait. Ezek és a Szakszervezeti Tanács nyilatkozatban tették magukévá az MKP követelését. A nyilatkozat kimondja: „A reakciós szabotázs letörésére, a termelés fokozása és jóvátételi kötelezettségeink teljesítése érdeliében szükségesnek tartjuk a magyar nehézipar legfontosabb üzemeinek sürgállami kezelésbe vétel'' ”

KŐSZEG? ÜGYESKövetkezik: Harc a nehéziparért.

1973. február csütörtök