Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

mnm m^m. »r ^r|<.r||. |-«->m.<VMJTJ (/fafaty t\fUy .. .hogy vitázunk-e és hol ? Egyesek szerint eleget, sőt túl sokat is vitázunk ahhoz, hogy vitáink egy ré­sze ne csak időtöltés legyen, hanem a hasznot hozó böl­csességek öröme is. Mások szerint nemcsak eleget vitá­zunk, ami alatt sokat kell érteni természetesen, de rá­adásul ott is és akkor is, amikor nincs helye a vitá­nak, illetőleg nem az a helye a vitának. Lásd: talpon­állóban szót ejteni az üzemi demokrácia fontosságáról és a vezetés hibáiról, miközben néma és méla csend­del adózni ugyanennek a kérdésnek az üzemi értekez­letek bármelyikén. Lásd: nagy hangon szónokolni a gép mellett, a műszak alatt, hogy már megint nem használják ki jól ebben az üzemben a drága masiná­kat ... Es így tovább. Tehát akkor inkább arról van szó, hogy vitázzunk, de jó helyen? — Dehát kérem, én rendre végighallgatom az or­szággyűlést, elolvasom az újságban, mondjuk a megyei tanács üléséről szóló beszámolókat — mondta volt va­laki vitázó kedvünkről beszélgetve —, de olyan túl­ságosan sok vitát, a szó köznyelvi értelmében én bi­zony ott nem találok. Miért nem ott folyik a vita? — Az ellentmondásra gondol? — Nem az ellentmondásra A mást mondásra! A kérdés és a megjegyzés nemcsak jogos, de okos is, bár ugyanakkor arról is tanúskodik, hogy mert vala­ki végig hallgatja az országgyűlést, vagy elolvassa a me­gyei tanács üléséről szóló bármilyen bő újságbeszámo­lót, voltaképpen mégsem hallotta jóL, amit hallott, s nem is olvasta jól, amit olvasott. Igaz és valóság, hogy — maradjunk most megyei parlamentünknél, a tanács­ülésnél a példa kedvéért — jómagam alig emlékszem arra, hogy elvetettek volna egy napirendet a megyei honatyák. Arra sem sok példa volt, hogy ádáz módon nekiestek volna e^y előterjesztésnek és azt alapjaiban átformálva hagyták volna jóvá. Arra persze emlé­kezem, hogy a felszólalások kiegészítették az előter­jesztést, helyenkint pontosabb fogalmazásává és így hatékonyabbá tették, s arra is emlékezem, emlékezem anélkül, hogy erőltetni kellene a memóriámat, ho­gyan szóltak hozzá a megyei tanácstagok a végrehaj­tás mikéntjét illetően. « De hát akkor hol az a bizonyos felhorkanó, a te­kintélyt kevésbé, az igazságot és a célt annál inkább tisztelő vita? Az országgyűlés ügyében nem vagyak hivatott nyilatkozni, a megyei tanácsot illetően is csak szerényen, de az utóbbiból lehet majd következhetni az előbbire is. Volt olyan napirend a megyei tanács ülésén, amely­nek előkészítése során ezreket kérdeztek meg a me­gyében a külön erre a célra alakult brigádok: teszt­lapok és magnószalagok őrzik a majdan tanácsülésre készült beszámoló nyersanyagát. Más kérdésekben, ha nincs is szükség ilyen széles körű és alapos előkészítés­re, akkor is egy bizottság állít össze egy jelentést a me­gyei tanácstagokból alakult úgynevezett albizottság számára. Ez az albizottság a társadalmi élet egy szű- kebb területének szak- és hozzáértőiből áll. S itt kezd pezsegni a vita. Először. Sokoldalúan, néha visszaadva a vitára előkészített egész anyagot, hogy újból vizsgálják meg és újból vigyék az albizottság elé a tanács ezzel megbízott szakigazgatási dolgozói. Az­tán több órás vita után az albizottság elfogadja a napi­rendet, s így kerül... Ö, dehogyis a megyei tanácsülés elé. A főbizottsághoz! Amelyben most már a társada­lom e problémájával szélesebb szinten is foglalkozó ta­nácstagok és meghívott szakemberek újból megvitat­ják, á szó leghagyományosabb értelmében is a beter­jesztett jelentést — hogy legyen-e belőle valóban je­lentés, vagy sem. És, ha ez a főbizottság már minden oldalról meg­vizsgálta, ki- és megvitatta, tagjai egymást megsértet­ték és megvigasztalták, ha már mindenki mindenkitől elnézést kért és mindenki meg is bocsájtot (vagy sem?), akkor kerül végre a napirend a — tanács végrehajtó bizottság elé. Nem folytatom, mert közben olyan „lé­nyegtelen” fórumok maradtak ki a felsorolásból, mint a megyei tanácstagok járási csoportülése, a községi ta­nács, amely .esetenként már vizsgál és tárgyal is egy megyei problémát, aztán különböző szakértői konzultá­ciók, a szakosztályok dolgozóinak a vitái... Valóban nem folytatom tovább: ezek után kerül a megyei tanács elé a napirend jóváhagyás végett és ezek után emel­kedik szólásra egy-egy megyei tanácstag, aki ugyan más területen dolgozik, s akiben maradéktalan a biza­lom is a beterjesztett napirend előkészítésével kapcso­latban, de úgy véli, hogy választói és a saját véleménye szerint a határozat végrehajtása során a következőkre kell figyelni majd, úgy mint... stb. Vitázunk? Vitázzunk is! Mert van hol és van mit. Na, persze e sorok írója is megpróbálta megvá'tani a világot, vagy ennek egy kisebb részét kávé és konyak mellett, egy füstös presszó mélyén. Be kell vallania töredelmesen: egyszer sem sikerült. Ott! 'cß2*'­»VWVWWAVVVVVVWWWVVVVWWWAVVWVWW'/Wi/VW/VVVW/V assan harminc éve, hogy Budapesten, 1945. április 26-án ülést tartott az Eger­esein Kőszénbánya és Portlandcement- gyár munkabizottsá­ga. Ezen az ülésen az ügyvezető igazgató ismer­tette a háborús károkat és a termelés megindításának fel­tételeit. A hatoldalas, do­kumentum értékű jegyző­könyvben ezeket olvashat­juk: „A 'kivonuló' németek az eger- csehi villamos erőközpont mind- három egységét felrobbantották. A robbanás következtében tel­jesen aram nélkül álló hánya abban a veszélyben forgott, hogy a víz elönti, azonban a helyén maradó Bubics György bányafőmérnök vezetésével a bánya érdekeit szívükön viselő munkássereggel a géproncsok­ból és tarlalékalkatrészekböl 1 db 500 MP egységet 16 munka­nap alatt helyreállítottak, s így a víztelenítes megindulhatott még olyan időpontban, amikor a víz a bányában nagyobb kárt nem okozott. A németek felrobbantották még a monos- béli szénosztályozót is, amely a robbanás következtében a szén- tq rolók kivételével teljesen tönkrement... Az egercsehi szénbányászat ez idő szerint fenntartási munkákat és cse­kély feltárást végez, s mind­össze annyi szenet termel, amennyi a saját szükségletére és a helyi eladások céljára szükséges .. .*• A munkásság az üzeme­kért, a termelésért 1944— 1945. c. dokumentumgyűjte­mény más adatban is emlí­ti Egercsehi nevét: „Három nappal a felszabadó- lás után megkezdődött a ter­melés az egercsehi kőszénbá­nyában is. December 24-én 15 munkás leszállt a bányába, hogy víztelenítse a tárnákat és megmentse a bányagépeket a pusztulástól. Nyolc na­pon át kézi erővel hajtották a szállitókas kerekeit, hogy ne akadjon meg a munka .. .** A bánya megindítását, a háborús romok eltakarítását, az újjáépítés munkáját a kommunista bányászok szer­vezték és irányították Eger- csehiben. A felszabadulást követő napon, 1944. decem­ber 22-én este, a kantin — a mai művelődési otthon — altiszti olvasójában 11 bá­nyász találkozott: Harkó Károly, Sztán Ferenc, Pará- di József, Telek. Lajos, Te­lek József, Bóbita János, Garamszögi József, Horváth Nándor, Bobják Antal, Bar­csa Aladár és Bíró d. József. Ök tizenegyen határozták el a kommunista párt megala­kítását. És december 26-án, a karácsony másnapjának délelőttjén megtartott nagy­gyűlésen, több mint 390 em­ber írta fel nevét a pártta­gok listájára. A történelmi pillanat öt szemtanúját kerestük fel, a történelmi fordulat hiteles tanúit, hogy visszaemlékezé­süket krónikás! hűséggel le­jegyezzük ... A régi kolónia egyik öreg házában lakik feleségével Garamszögi József. Testes, megőszült hajú, szeme mo­solyog, s arcán is a jó mun­kát végzett és tiszta lelkiis­meretű ember derűje. — 1944. december 21-én reggel fél 6-kor találkoztam az első szovjet katonával. A telep népe az óvóhelyen szo­rongott még akkor. Csak órák múltán szállingóztak haza, aztán mentünk segíte­ni a katonáknak, kitolni a hegynek a kisebb ágyúkat, mert a németek az ország­utat is felrobbantották a malom alatt. Másnap gyűl­tünk össze a kantin altiszti olvasójában, hogy a párt megalakításának előkészüle­teit megbeszéljük. Nem vár­tuk meg, hogy másünnen szóljanak, magunk láttunk neki a dolgoknak. Legfon­tosabbnak tartottuk a bánya megindítását, az újjáépítés megkezdését. A felrobban­tott három turbinából sike­rült összeállítani egyet, hogy legelőször is villanyáramunk legyen. Krivos Ignác irányí­totta a centráléban a mun­kát. jSjjel-nappal dolgoztak, szinte emberfeletti volt, amit 30évj Új törté­net kezdő­dött akkoriban véghez vittünk. En ti zennegyedimag aramai december 24-én leszálltam a bányába, hogy a gépek men­tését megkezdjük. Decem­ber 26-án volt az a nagy­gyűlés, ahol kimondtuk a párt megalakulását Zsúfolá­sig tele volt a kantin, a mai kultúrház nagyterme. Az ott levő emberek 90 százaléka aláírta az ívet, hogy belép a pártba. Megválasztottuk a vezetőséget is ezen a gyűlé­sen. Az elnök Harkó Károly lett, a titkár pedig Sztán Ferenc. Engem is beválasz­tottak a vezetőségbe, ahol a gazdasági ügyeket bízták rám. Mindvégig tagja ma­radtam a vezetőségnek, 1947-ben pedig párttitk"r- nak is megválasztottak. Summázva a dől gokat, azt mondhatom: a kommunista párt nevéhez fűződnek ná­lunk a legfontosabb esemé­nyek, s mindaz, ami itt a szocialista építés feladatai­nak teljesítéséért történt Harczos István, a gép­üzem műhelyfőnöke, most 55 éves. ö a felszabadulást megelőző eseményeket idézi fel, részletesen. Élénken él benne a mai napig, mit mű­veltek itt az utolsó pillanat­ban is a német romboló egységek. — 1944. december 20-án a késő esti órákban a centrá- lé gépházában volt a telep lakosságának nagy része, férfiak, asszonyok, gyerekek. Voltunk legalább ötszázan. Meg akartuk akadályozni a centrálé felrobbantását. Hell- mann bácsi, innen a gép- üzemből, beszélt a romboló alakulat parancsnokával, mert ő értett németül. Pró­bált a szívére hatni, de nem volt azoknak szívük. A kor­látnak dőlve sírt. amikor megmondta: a németek hajt­hatatlanok. Bubics főmérnök pénzt ígért a német tiszt­nek, ha nem robbantanak és odaadta az aranygyűrűjét is, amit az apjától kapott még, emlékül. A tiszt a gyűrűt el­fogadta, zsebre tette, aztán azt mondta, hogy a centrá- lét felrobbantják még akkor is, ha az emberek nem haj­landók eltávozni a gépház­ból. Elkeseredésükben sokan sírtak, az asszonyok jajve- székeltek, de mindez sem­mit se ért. Este 11 órakor felrobbantották az erőköz­pontot Amikor a szovjet katonák ideértek, rögtön hozzálát­tunk a munkához, hogy a károkat helyrehozzuk. Az én édesapám, amíg a cent­rálé áramot nem adott, minden áldott nap leszállt a bányába. Létrán járt le el­lenőrizni, milyen a bánya állapota. Jelentést kellett tennie naponta, hogyan áll­nak a vágatok, mennyire gyűlt fel a víz. A párt megalakulásánál én is ott voltam. A pártívet másodiknak írtam alá, az első Sztán Ferenc volt. Emlékszem egy Petrov ne­vezetű őrnagyra, mi csak úgy neveztük: Péter, ö volt a szovjet parancsnokság he­lyi megbízottja. Szerette na­gyon a fiatalokat, sokat se­gített nekünk. A 66 éves Ficzere b. Mik­lós munkásmozgalmi útja messziről indult. Volt kitől tanulnia, édesapja 1919-ben a direktórium tagja volt, s a Tanácsköztársaság eltip- rása után egy időre el is hurcolták. Ö 1926-ban tagja lett a szociáldemokrata párt­nak és szakszervezeti tag is volt. Tizenhárom éven át viselte a munkásőrök kék egyenruháját. Emlékezését az 1940-ben lezajlott sztrájk felidézésével kezdi: — Hadiüzemmé nyílvání­tották a bányát 1940-ben, akkoriban történt itt az em­lékezetes sztrájk. Éhbérért dolgoztunk, a munka veszet­tül nehéz, a családnak, a sok gyereknek kenyér kel­lett volna, de mi szó sze­rint éheztünk, összebeszél­tünk, ez így nem mehet to­vább. És leállt a bánya. Csak a szivattyúsok dolgoz­tak, nehogy elöntse a víz a vágatokat. Egy század ka­tonaságot hoztak ránk, -a jászberényi gyalogezredtől. Körülvették a telepet, csa­tárláncban állták a fegyve­res katonák a dombokon, emberfia ki nem léphetett a faluból. A mai futballpálya helyén gyűlt egybe a tömeg, hogy tárgyaljunk a bánya vezetőségével. Nem tudtunk megegyezni; csak annyit si­került elérni, hogy a szén mázsáját 50 fillérért adják ezután. A sztrájk vezetőit gyorsán összeszedték, 14 em­bert hurcoltak hadbíróság elé, közöttük engemet is. Két hétig tartottak bennün­ket fogva, aztán hazaenged­tek bennünket. Három kis­gyerek maradt itthon az anyjukkal, semmi nélkül. Mikor hazajöttem, állandó megfigyelés alatt tartottak. A csendőrök sokat megáll­tak lakásunk előtt, ellen­őrizni, otthon, vagyok-e. A bányatelepet nem hagyhat­tam el. Még az unokatest­vérem lagzijára se mehet­tem. A párt megalakításának történetét szemtanúként is­merem. Ott voltam a nagy­gyűlésen és gondolkodás nélkül írtam rá nevemet a tagok listájára. Ügy hiszem, nem kell magyarázni, hogy miért... Nagy József a fiatalabbak közül való. Még nem volt 17 éves, amikor a belépési nyilatkozatot aláírta, ugyan­úgy, mint édesapja. — Pontosan emlékszem mindenre, ami harminc éve, karácsony másnapjának dél­előttjén történt. Kora dél­előtt volt a gyűlés. Utána haraptam valamit, mert dél­után őrségbe kellett men­nem. Mi,, fiatalok voltunk a rendfenntartók a telepen. A térüzem istállójától a Be- niczky-aknáig portyázgat- tunk. Fegyverünk nem volt, csak egy furkósbot < A bánya megindításán mindenki szívesen dolgozott. És nem nyolc órát, hanem 12—16-ot, megállás nélkül, hogy minél előbb készen le­gyünk és megindulhasson a termelés. A fizetést akkor senki se kérdezte, a kenye- v rünkről volt szó. A centrálé helyreállítása volt a legfőbb. Január 11+ én délután 5 órakor kigyul­ladt a vilianyíenjf. De nagy örömünnep vou az nekünk. A magashegyi tanyától hoz­ták el Beniczky egyik fatü- zeléses lokomobilját, ez haj­totta meg a gépüzeniben a transzmissziót, hogy a há­rom turbina roncsából ösz- szeállítsunk egyet. A loko- mobilra még lámpát is fel­szereltek, ennek világánál éjszaka is lehetett dolgoz­ni. A lokomobil most ott áll a gépüzem udvarán. Sokáig a monosbéli szénosztályozót, majd a Beniczky-aknát fű­tötte, Kiszolgálta az idejét. Ügy hallottam, lefestik . és kiállítják szabadtéren, mint ipari műemléket. ... Mikor a kassal leg­először, még a centrálé helyreállítása előtt a bá­nyába lementek, a kiszálló, embereknek derekukig ér t a víz az akna aljában. Víz nyaldosta már a főszivattyú motorjának alapját is. Ha sokat késünk, az is víz alá kerül. Szerencsénk volt az is, hogy még a német rom­boló és bénító alakulatok ellenőrzése, megérkezte előtt sok értékes anyagot sikerült elrejteni. Sok fontos beren­dezést, nyersanyagot mentet­tek azzal, hogy a Beniczky- aknánál egy pincében elfa­lazták. Ez tette lehetővé, hogy a helyreállítás meg­kezdődhetett. Még oxigén- palackok is voltak a lefala­zott pincében, így a gépron­csokat össze lehetett he­geszteni. A főszivattyú meg­indulása után pár nappal már szenet küldött a bánya a napfényre Mindenkinél pontosabban emlékszik a párt születésére Horváth Nándor, az SZMT kulturális, agitációs és pro­pagandabizottságának veze­tője. Személyes emlékeit, összegyűjtött adatait feldol­gozta tudományos írásban is, amit felolvasott a Heves megyéi Pártbizottság Okta­tási Igazgatóságának emlék­ülésén is. A hajdani csehi bányász, aki 17 éves korá­ban lett a kommunista párt tagja, s mindjárt a vezető­ségbe is beválasztották, így emlékezik: ­— Az 1944. december 22-i megbeszélésünkön, ami a párt megalakítását megelőz­te, én és Barcza Aladár kaptuk a feladatot, hogy az alakuló gyűlés plakátját el­készítsük. Nagy, fehér cso­magolópapír volt a plakát. Középen vörös minium fes­tékkel állt a sarló-kalapács, alatta pedig: „Felhívás.” A szöveg így hangzott: „A Ma­gyarországi . Bányászmunká­sok Bolsevista Szövetsége nagygyűlést rendez decem­ber 26-án, délelőtt 10 órai kezdettel, a kantin nagyter­mében, melyre a bányatelep lakóit meghívja. Szeretettel várunk mindenkit.” A gyűlésre több mint há­romszázan jöttek el, zsúfo­lásig megtelt a nagyterem. A gyűlés szónoka Sztán Fe­renc volt. A gyűlésen, ahol bejelentettük a Bolsevista Párt megalakulását, s az el­ső tagok aláírták a párttag­ságot megerősítő ívet is, az első vezetőség megválasztá­sára is sor került. Ez a leg­demokratikusabb módon zaj­lott le. Először is „kandidá­ló bizottságot” választottunk, akik javaslatot tettek a ve­zetőség tagjaira. Héttagú ve­zetőséget választottunk, eb­be kerültem be én is, 17 évesen, mint a helyi Lenin- fiúk vezetője... Harminc éve történt mind­ez. Ma már történelem. S e történelemben, amely mi­csoda harcok. küzdelmek, akarások árán vált a reális emberperspektívák történel­mévé, a csehi „Bolsevista Párt” akár egy híd, mely­nek arca éppoly sebzett, forradásos és szép mint azok az évek, amik építették. _ Fataky Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents