Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-21 / 44. szám

r 'tk *fii ■ mti> ‘ m ■muff ni . «ii2g A «pnanywg «01 ewe latkor Indulnak a kocsik. Az akció célja: átfésülni Hatvan «órakozóhelyeit, mert újab­ban igen sokan keresik fel ezeket fiatalkorúak. A köz- rendvédelmi alosztálynak se« gft az önkéntes rendőri est» port, s beültek a gépjármü­vekbe a KISZ-bizottság if- fúgárdistái. . . . 18 óra 10 pere, ÁFÉSZ- bisztró: a sontésbejáratnál Barócsi József őrmester tart­ja a frontot, a többiek bel­jebb elosztanak az asztalok­nál. A gyors, udvarias iga­zoltatás nagyon hamar ered­ménnyel. jár. Három fiatal­embernél nincs személyi iga­zolvány, további kettőnek nines munkaviszonya. Varja •József személyében pedig a rendőrség régi ismerőse akad horogra. Vétsége ezúttal új sodnezetfi. Egy tizenhárom éves, általános Moolás le­ányzó van a társaságában, s -lőttük italospoharak. A helyzet félreérthetett«, Az egyik ifjúgárdista. PaMcrtcó Márta, már jegyzi is a ma- bélysértők személyi adataik, ■ ■ ■ ■ t9 óra IS pere; -sasdfiS fen® «: két fiatalnál hiányzik a személyi igazolvány, egynek nincs bejegyzett munkahely®, — Kérem szépen, most al­kalmilag szenem a pénzt Az előző helyen nem bírtam a melót, nagyon nehéz volt, Tété tfzik látni, milyen gyenge m Ckakumoml Adatfelvételek, sátán Kői rúzs László főhadnagy irá­nyításával sorra vesszük a várótermeket. Már az első­ben hárman alszanak, végig­nyúlva a pádon. Felettük do­hányfüst erős pá Unkaillat Megbökdösik őket, bágyad-; tan felülnek. —- Kérem a saemélyi iga, ^Díványokat! Az egyik gyűrött képű fér- fi vakaródzik. keresgél zse­beiben, majd keservesen elő­halász valami könyvecskét, — Magának Taksonyban van bejelentett lakása. Mit keres most Itt? — Megmondom az őszin jeséget, tisztelt kapitány úr, tulajdonképpen a bátyóeék- nál vendégeskedünk. Heré­den! Csak néhány napja ősz» szeszólalkoztunk, — Ss azóta? — Megmondom az őszintét aéget, itt szoktunk éjszakáz­ni az asszonnyal • >. SO óra 12 pere, konzerv-­gyári művelődési ház: Razzia, mondja a büfében egy fehér köpenyes hölgy. S jelentőség teljesen a kiszolgálópult félé pillant Az Ifjúgárdisták pa­rancsnoka, Cserkút! Csaba eközben igazoltat Mint ki­derül, itt is akad egy régi ismerős. Hipszki Jánost több­ször figyelmeztette már a rendőrség, de munkaviszonyt 1974 novembere óta ezúttal Ben tud bizonyítani. Egy göndör fürtű, sárga pulóverra biliárdozónál pedig hiányzik az igazolvány, Odébb Csaná­di Gyula, az önkéntes rend­őri csoport parancsnoka _doM gorik”. — Munkahelye? — Gödöllői gépgyár, — S maga, kislány, irány éves? — Tizennégy múl tam. ' — Mit iszik? — Kólát Csanádi Gyula felemeli fi sötét színű folyadékkal teli poharat, orrához viszi, majd megjegyzi? — Igen, vermutváltozat­ban! , ■ ■ ■ ■ Üj-Hatvanban, a túrái ter­melőszövetkezet pohárazó ja ezúttal szolidabb. Mindöasze hat-nyolc idős törzsvendég szopogatja a napi betevő li­terjét. Annál cifrább eredményi nyel jár az Aranyfácánban 21.15; Küzdelem Hatalmas, bár napjaink­ban nem példa nélküli drá­ma feszül ebben a dokumen­tumfilmben, amely a Csepeli Motorkerékpárgyárban ké­szült A gyár temelése gaz­daságtalan lett, ezért felszá­molására kerül sor; megszű­nik a motorkerékpárgyártás Magyarországon. A gazda­sági ésszerűség követeli meg ezt De a gyár munká­sai szeretik üzemüket. Sze­retik szakmájukat, rajonga­nak a motorért, nemcsak kenyérkeresetnek, hivatás­nak is, életük nélkülözhetet­len elemének tekintik mun­kájukat A gyár konstruk­tőrei akkor is, amikor már tudtak a gyár megszünteté­séről, új és új konstrukciók kai, sikeres, kiállításokon is bemutatásra került model­lekkel álltak elő. Mindeze­ket olyan rövid idő alatt ké­szítették el, mintha örökké elsők akarnának maradni a motorkerékpárgyártás nem­zetközi porondján. Szívük mélyén remény, tudatukban a bizonyosság: ez már csak búcsúfellépés volt A dokumentumfilm meg­győző erővel mutatja be e helyzet emberi-érzelmi és társadalmi-gazdasági olda­lának konfliktusát O.Nwim »75. február ZL, péntek történt látogatás. Aa egyik asztaltársaság konzervgyári „izompacsirtája” körül nin­csen ugyan gáz, a harmadik ifjú azonban már nem tudja magát igazolni. Szembe ve­lük pedig iszogató kislányok. Este nyolc után, lezseren, le­génnyel az oldalukon. Jó. ha tizenöt évesek! Cserkuti Csa­ba közelebb lép. — Ez meg cipőgyári segéd­munkás. Ma írtam alá neki egy háromszáz forintos kiu­talást. Segélyt kért a KISZ- től, mondván, otthon szülei elszedik a keresetét Tériké, hát neked fácánozásra, ital­ra kellett a segély? Nem ruhadarabokat veszel belő­le...? *1 éra 18 perc, Rózsa cuk­rászda: Sütő György, az if­júságvédelmi önkéntes rend­őri csoport tagjai, egy homá­lyos szegletbal felfedezi a József Attila Nevelőotthon két „szökevényét", akiknek eltűnését rádión már útköz­ben jelezték. Mindkettőt be­tessékelték a mikrobuszba. Csanádi Gyula három álta­lános iskolás adatait jegyzi Jdentőriapra, Human György századra pedig öswegctt az akció eredményét. — Hasznos volt az összefo­gással végrehajtott razzia! Valóban sok a fiatalkort a hatvani szórakozóhelyeken, • még több as igazolvány nélkül lődörgő. munkavi­szonyban nem álló, számunk­ra régóta ismerő«, kétes egyén. Természetesen minden esetben megtesszük a sza­bálysértés feljelentést, az általános iskolásoknál pedig értesítést küldünk az Igazga­tónak. De nem mulaszthatom el megjegyezni, az esetek el­burjánzásában szerepük van az üzletvezetőknek, akik megtűrik eső órákban a fia­talkorúakat. sőt, engedik ré­szükre a szeszes ital felszol­gálást. S még egy felisme­rés: sűrítenünk kell ezeket az utakat. Egyrészt a köz- biztonság, másfelől az ifjak érdekében. Moldva? Győzd 1976-ra ígérik Helyzetkép - parkügyben... As agyét a Laokoón-cso- port óriáskígyóid fonja kö­rül. Az érintettek közül ugyanis senki sem tud sza­badulni a szorításából... De azoknak az aktáknak a tö­megétől sem, amelyek az eg­ri városi tanács, illetve a KISZ városi bizottsága irat­tárában halmozódtak fel az évek során. Mert a levelek jöttek, az átiratok mentek — az Ifjúsági park ügye azon­ban nem mozdult el a holt­pontról! Egészen mostanáig. A közelmúltban azonban megtört a jég: a tanács ille­tékesei kijelölték a leendő ifjúsági park helyét. A fia­talok — bár a parkerdő ter­vezésekor nemcsak az ő pi­henésükre gondoltak — a Csebokszári - lakótelep köze­lében kapnak majd állandó nyári szórakozóhelyet egy másfél kilométer hosszú tomakerttel, ko6ár-, röplab­da- és futball pályával, terep­sakkal, lengőtekével, sza­badtéri színpaddal és termé­szetesen „táncptaceaT, amely előtt bömbölhet a kétszáz wattos elektromos erősítő, Tíz-tíz millió forint ve u fásítást a közeljövőben megkezdik a Csebokszári részen, s ideiglenesen egy fapódiumot is felállítanak. Már ez is vonzó lenne a vá­ros fiataljainak, ideszokná­nak, s ha a magukénak ér­zik majd a helyet, bizonyá­ra szívesebben jönnek el dolgozni, segíteni is, ,mond­ták. Sőt, arról is szó volt, hogy a társadalmi munká­val megtakarított összeget a tervezett ifjúsági ház — a volt szakszervezeti székház — kialakítására fordítanák,. A KISZ felelőssége Az ifjúsági parksal kap­csolatos beszélgetések so­rán többször is szóba került « KISZ felelőssége. A tanács illetékesei szerint a várra if­júsági vezetői nem fordítot­tak kellő figyelmet az előké­szítő-, tervezőmunkára. Ez volt az oka, hogy a tanácsi, tervezők későn láttak mun­kához. Valamikor úgy a: to arról esett szó, hogy a KISZ városi bizottsága társadal­mi munkában megtervezi az egész ifjúsági szórakozóhe­lyet ... ! A KISZ-esek vi­szont az ellenkezőjét állít­ják: ők csupán az építke­zéshez ajánlottak fel jelen­tős társadalmi munkát. Ezt az ígéretüket a mai napig is tartják, s mint mondták, akár már holnap is munká­hoz tudna látni legalább háromezer fiatal, ha tudnák, hogy pontosan hol jelölték ki a park területét. Mert őket a helyszínbejárásra el­felejtették meghívni! Ugye, nem túlzás állítani! az ügyet valóban a Laokoón- csoport óriáskígyója fonja körül Pedig ki lehetne sza­badulni az egyre erősödő szorításból, csupán egyszer le kellene ülni egy komoly tárgyalásra, s egyértelműen eldönteni: kire milyen fel­adatok varnak az ifjúság* park építésénél».. (szilvás. tétkor tests « terhekből valóság, mikor kerül végre pont az oly régóta húzódó parkíigy végére? Mint a vá­rosi tanács vezetői elmond­ták, ők megtették a szüksé­ges intézkedéseket, hogy 1978. nyarára a teljesen ki­épített ifjúsági parkban szó­rakozhassanak a város mun­kás»- és diákfiataljai. Egye­bek között pályázatot adtak be az Állami Ifjúsági Bi­zottsághoz, s kérték, hogy adjanak támogatást az ifjú­sági létesítmény megépíté­séhez. Az összeg, amelyre számíthatnak: tízmillió fo­rint. Ehhez a város és a me­gye által biztosított tízmil­lió jön még — s a fiatalok önként vállalt társadalmi munkája. A park pavilonso­rát, színpadát és a táncolás­ra alkalmas helyet a tanácsi tervezők vetik rajzpap írra erekben a hetekben... Természetesen a tanácsi vezetők is gondoltak arra, hogy már az idei nyáron is jól jönne a fiataloknak egy szünidei, hét végi szórako­zóhely. Ezért úgy döntöttek, hogy a tereprendezést, illet­Befejezés előtt a novají művelődési ház ÜJ léteeftmémyt avatni ebben az évben Novaion. A községi tanács mellett, épü­lő művelődési otthonban mod, háaaaaágKfltóteran, If­júsági klub és könyvtár vár­ja majd a falu lakóit. A több mint másfa millió forint értékű épületet a Pétervásá- ra Nagyközségi Közös Tanács Költségvetési Üzemének dol­gozói építik. A kultúrhás belső famunkáit, bútorait as egri Agria Bútorgyár készí­ti, a filmszínház berendezé­sét — a kezdve a vetHőberendeze- «ékig — a MOKEP szere* majd fid. Az új épületben végre megfelelő helyi® kerül a, község könyvtára is. Eddig «gyanta a tanács egy ma­gánlakás kis szobáját béreH ás ki könyvtárnak. A nem­sokára átadásra kerülő új klubkönyvtár szabadpolcos olvasóteremmel áll majd a szórakozni, művelődni vá­gyó fiatalok és nyugdíjasok rendelkezésére. Pannonhalmi herbárium 'A pannonhalmi apátság a pécsi tanárképző főisko­lának adományozta híres növénygyűjteményét, ’ ame­lyet a szakirodalom „pan­nonhalmi herbárium” néven tart számon, az egyik leg­régibb és legteljesebb ma­gyar herbárium ez, anyagát 1843 és 1936 között gyűjtöt­ték. Mintegy 40 ezer lapot tartalmaz, felöleli a Kárpát­medence egész növényvilá­gát, sőt külföldi, dél-európai, valamint egyiptomi, színál és Palesztinái — növények is találhatók a gyűjtemény-; ben. Dokument fesat***? A regi kolónia szélében la­kott, két házzal a világ vége előtt. Társa volt a sötétség. Mindig együtt jöttók-menték a gyár és a kolónia között, reggel & meg este is. A sötét­ség hajnalonta a dombtetőig, a kolónia és a város határáig kísérte, onnét nem merész­kedett tovább, visszahúzó­dott a völgybe, mert bántotta szemét a fény. Este ugyanott várt rá. ahol elváltak, s egé­szen hazáig kísérte. Mikor elfújta a petróleumlámpát, látta, hogy a kapu mögött hasal, mint valami hűséges kutya. Azon a napon. • sötétség nem maradt él mellőle a domb után sem, követte a vá­ros utcáin is. Ez a dolog za­varta. Ugyanúgy, mint az, hogy nem találkozott ismerő­seivel a szokott helyeken. Scát ismerőse vcrit, tudta a mesterségüket, keresztnevü­ket. Csak az arcukat nem lát­ta soha, mivel mindig csak sötétben találkoztak. Beszél­gettek, tréfálkoztak egymás­sal, de csakis ilyenkor. Ha napközben találkoznak, biz­tosan elmentek volna egymás mellett egy szó nélkül. Most azonban nem jött senki az ismerősök közül. Pe­dig a nagydarab kovács, a restül halló nagy pöröly ös mindig olyan pontosan ér­kezett a sásos tóhoz, mint a gyorsvonat. A köhécselő ho- mokformázóval sem találko­zott a kerekeskútnál. S nem Jött az a lakatos sem. rkit már fél kilométerrel meg­előz az öklendeztető, szúrós Túl korán indult volna el otthonról, vagy lekéste a csat­lakozásokat? Meglehet, hiszen borús, felhős az ég, különben már virradna. A felesége próbálta lebe­szélni, maradjon otthon, ne menjen be a gyárba, hiszen alig ment el a háború, nem lehet messzebb egynapi járó­földnél. ö legyintett, mond­ván: nem olyan szegény a háború, hogy gyalog járjon, mint egy vasgyári hamus. Megaztán, a németek úgy el­pucoltak, hogy többet már vissza se akarnak jönni, hi­szen még a legkisebb hidakat, átereszeket is mind felrob- bantgatták maguk mögött. Léptek zajára lett figyel­mes. Szabályos ütemű kopo­gás közeledett feléje. Olyan kopogás, mintha valaki az aszfaltot kalapálná, arra kí­váncsian, hol van feltáskáso- dás. Ez az üveggyári kapus lesz. Egyik lába térdéből hiányzik, a falába meg a bot­ja kopog ennyire. — Jó reggelt — köszönt rá örömmel, amikor a köreiébe ért. — Nem késünk el a mun­kából, cimbora? — Csak a munka el ne kés­sen tőlünk — mondta a falá­bú. — A többi cimborával ugyan mi lehet? — Annyit tudok róluk, mint maga... — Mit szól ehhez a sötét­séghez? — Azt. hogy nekünk is jobb lett volna otthon marad­ni. Az asszony azzal rémisz- getett, hogy németnek néznek és rámgyújtanak egy sorozat­tal. Hát ez könnyen meges­het, ahogy belegondolok. — Csak nem fél...? — Ha félnék, ezt most nem kérdezhetné meg tőlem... A saroknál elváltak, mert az üveggyár más irányban volt. Újra egyedül maradt a sötétséggeL Befordult a ke­resztutcán. Síri csend vette körül. Es egyszer csak éles kiáltást hallott közvetlen közelróL — Sztoj !! ? Ijedten állt meg. Két fegy­veres katona fogta közre. Egyikük, a fiatalabb, rávilá­gított a zseblámpával és vizslatva körül járta. A bőr­táskájára mutatott: „Da­vaj ! !” — Csak HitJer-szalorma van benne, cimbora. Hiszen szegényen élünk, muszáj dié­tázni ugye... — Sto. Hitler...?! — kap­ta fel fejét mogorván a fiatal katona. A másik orosz öreg volt. Vastag, állóig lekonyuló ba­jusszal. Csak nézett és szu­szogott. A fiatal visszaadta a táskát és parancsol óan azt kérdezte: — Dokument jeszt.. ,?1 — Van egy fényképes iga­zolványom. Csak azzal enged­nek be a gyárba. Vasgyári hamus vagyok én, cimbora. Ügy huszonöt éve. A fiatal orosz megnézte az igazolványt és visszaadta. — Dokument — mondta követelőző hangon. — Nincs más, csak ez van, cimbora*-.«. ... Még többet is akart mon­dani, de a két katona egy­mással kezdett beszélni. A bajuszosnak náthás hangja volt. ö is rávilágított a maga zseblámpájával és magyara- zóan a ruhájára mutogatott. A fiatal azonban hajthatatlan­nak látszott, mindegyre csak azt hajtogatta: „nyemecki !" „nyemecki!” Aztán pattogás hangon sürgette újra: — Dokument! Do-fcur- ment! Nincs más papírja, mit le­het itt tenni. Ha ez itt né­metnek nézi az embert, hát hadd higgye. Az öreg orosz hozzá lépert — Robotnyik? — Hogy robot-e? Az bi­zony, bátyuskám. Kutya-ne­héz robot, istenemre mon­dom. Egész nap csak lapátol­ni a salakot, a troszkát és nyelni a hamut. Ez a robot. Estére le akar szakadni a két karom... — Do-ku-ment! — patto­gott a fiatal katona éles hangja, mert őt semmi más nem érdekelte. — A szép jó istenit arcnak a dokumentumnak — nyomta el magában a káromkodást és kezét mérgesen a zseblámpa fénykévéje alá vágta, mutat­va a tenyerét. — Hát nesze, cimbora, itt van a dokument! A két katona meghökkenve meredt az üres tenyérre. — No, nézzétek, ez a do* kument! Az öreg bajszos találta fel magát hamarább, s kezével tapogatni kezdte a tenyeret. Tapogatta és közben felsza­badultan, jóízűen nevetett: — H arasó, harasó doku­ment... Aztán az öreg noeaogatnl I kezdte a fiatalt, éflenőrűa» csak ő is a dokumentet Volt mit tapogatni azon a tenyé­ren, mert olyan kemény volt azon a kéreg, mint a páncél. — Mondjátok, cimborák, megfelel ez a dokument? —• kérdezte a hamus. A fiatal katona hallgatott, csak az öreg mondta helyes­lőén: — Da, da... dokument — és intett, hogy mehet tovább nyugodtan a maga útján. A hamus, ahogy ballagott , jólesően áradt szét benne az öröm. Lám, csak a tenyerét kellett megmutatni, s ennyi elég volt arra, hogy tudják? akinek ilyen kérges a tenye­re, azt nem tőn a nyavalya azért, hogy háborúzzon. A gyárkapuban fegyver munkásőrök fogadták. — Kijárási tilalom raög nem tudja...? — Dolgozni jöttem én to) nem kijárkálni. — Nem találkozott atsS azokkal? — Találkoztam bisoox í —- És mi történt? — Nagyon rendes emberéi voltak, kicsit etbeszélgettünig együtt — Nagy SBerencséje twag hogy be nem kísérték. — Ugyan, miért kísértéül volna be engem, cimbora? — Sok német bujkál a vriÖ rosban civil ruhában, azért, Igazán szerencse, hogy eien? gedték. — Engem elengednek, cítth bora. Azért, mert nekem do- kumentem van. Olyan doku­ment, amit nem lehet hami­sítani se. Értem, cimbora??— És nagy-nagy nyugalom­mal, fölényesen lépett be a gyár kapuján. . Patak? Desső Razzia-fiatalokért

Next

/
Thumbnails
Contents