Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-21 / 44. szám

NEB-mérleg A népi ellenőrök tavaly Is sokat segítettek Heves megyében A napokban — a legutóbbi testületi ülésen — megvon­ták a NEB megyei mérlegét Is. s eszerint: a népi ellen­őrök tavaly sem okoztak csa­lódást Hevesben. Munkájukat ismét úgy végezték, hogy a legtöbb segítséget nyújtsák a párt- és tanácsi szerveknek soron lévő politikai, gazdasá­gi feladataik megoldásához, a legmegnyugtatóbb válaszokat adják a lakossági bejelenté­sekre, panaszokra. Befejezett — különböző — vizsgálataik száma eléri a nyolcvanat, s jobbára a min­dennapi gazdálkodással, a termelésszervezéssel, a lakos­ság kereskedelmi, egészség- ügyi, szociális és kulturális ellátásával kapcsolatos. Az egyes bizottságok és szakcso­portok tagjainak kellő felké­szültsége, az ellenőrzések megfelelő előkészítése, a kö­rültekintő, gondos munka következtében, a 624 vizsgált egységben egész sor hibát si­került felderíteni, seregnyi ügynél intézkedtek eredmé­nyesen. Jellemző igyekezetük­re, hogy az elmúlt esztendő­ben leleplezett bűncselekmé­nyek elkövetésével okozott kár, illetve a veszélyeztetett érték együttes összege 950 ezer, az egyebek miatt bekö­vetkezett, vagy megakadályo­zott veszteség pedig 1450 mil­lió forint. A feltárt esetekben — ter­mészetesen nem maradt el a felelősségre vonás sem. Hét személy ellen szabálysér­tési feljelentést tettek — az érintetteket az eljárás során, együttesen 4—4 ezer forintos birsággal sújtották — hatvan vétkes ellen pedig fegyelmi, illetve kártérítési eljárást kezdeményeztek. Ez utób­biak az év végéig együttesen 74.4 ezer forintot fizettek „tandíjként”. Ugyanekkor — újabb tizennégy esetben — további 156 ezer forintot té­rítettek mások. Az említettek mellett csak­nem két és fél száz különbö­ző bejelentéssel, panasszal is foglalkoztak a megye népi el­lenőrei tavaly. A levelek többsége az ipart érinti, s beosztással való visszaélésre, önkényeskedésre s más, la­kossági érdekeltségű témára hívta fel a figyelmet. Az ál­lami építőiparral kapcsolatos észrevételek általában minő­ségi kifogások, másrészt ga­ranciális javítások elhúzódá­sáról tájékoztatnak, illetve a bizonylati és pénzügyi fegye­lem megsértését jelzik, kor­rupcióra figyelmeztetnek, a társadalmi tulajdon védelmé­vel függenek össze. Mint kitűnik: a mezőgazda­ság területén a tsz-ekben ta­valy kevesebb volt a panasz — ám még mindig elég sok problémát okoz a kisegítő üzemágak jogszabályellenes tevékenysége. Közel harma­dával csökkent a kereskede­lem területét érintő bejelen­tések, reklamációk száma, ugyanekkor elgondolkodtató, hogy az ügyek csaknem kivé­tel nélkül a vendéglátóiparral kapcsolatosak. Figyelmet érdemlő, hogy az esetek többségében a Jel­adók" a társadalmi tulajdon védelméért emelnek szót, kér­nek segítséget — meglepő azonban, hogy a panaszok, bejelentések közel egyharma- da (több, mint a korábbi év­ben) névtelenül érkezett Az ügyek kétharmadát a népi ellenőrök saját hatás­körben intézték, s az előző évinél több esetben, 30 na­pon belül. Kellemetlen csa­lódást okozott ennek során, hogy — nem véletlen a sok névtelen levélíró — a koráb­bitól több bejelentésnél bizo­nyosodott be, hogy alapta­lan. Megalapozott bejelentések­kel, nn>"9szókkal kapcsolato­san ■ tyes állapot hely­reál 95, a munka ja­vítási J esetben tettek ja­vaslatot a bizottságok, s húsz fegyelmi kártérítési, egy büntető, három szabálysérté­si, illetve ugyanennyi egyéb eljárást kezdeményeztek. Em­lítésre méltó, hogy a közér­dekű bejelentőknek mindeze­kért egyetlen esetben sem kellett jogvédelemért fordul­niuk a járási, vagy megyei NEB-hez. Ez feltétlenül arra vall, hogy o visszásságok fel­fedőit nem üldözték, egyikük ellen sem alkalmaztak ilyen vagy olyan „retorziót”. Röviden: ezt mutatja tehát a tavalyi mérleg. A tapaszta­latok — ahogyan látható — általában kedvezőek. Ennek ellenére is túlzás lenne azon­ban azt állítani, hogy a He­ves megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnál mindennel elé­gedettek. Szerencsére nem nagyok s korántsem kijavíthatatlanok ezek a hiányosságok. S re­mélhetően nem is okoznak sokáig fejfájást a jobb mun­kára, még örvendetesebb eredményekre törekvőknek. Így jövőre minden bizony­nyal elégedettebbek lessünk ■ számvetéssel. Gy. Gy. Két község vize Jó, ha a tsz is segít, ha önérdekből is ' Éppen egy megbeszélés kö­zepébe csöppent az újságíró. Szűcsiben, a község tanács­épületében ott ültek karéj­ban az érdekeltek: a helybe­li tanács, a patai községi ve­zetőség és az egyesült tsz képviselője a tervezőkkel, de a megyei tanács műszaki osz­tályának szakreferense 6em hiányzott. Mindenki együtt volt. aki ebben az ügyben az érdekel­tek véleményét, kívánságát kinyilváníthatta. Ha nem is mindenki olyan személy, alá dönthetett volna a vitás kér­désekben. De a lényeg gyor­san körvonalazódott. Az alap- elvekben megegyeztek. Patinszky Alajos, a szűcsi tanács elnöke később el­mondta, hogy a község már régóta kísérletezik azzal, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez jussanak. Az egyesülés gondolata is évekkel ezelőtt már felme­rült, de akkor a mostani ket­tő: Szűcsi és Pata mellett a harmadikat, Ecsődet is emle­gették. Ügy képzelik, hogy most sikerül a rég áhított vizet „megfogni”. Egy kutat már megfúrtak, de a megbeszélés időpontjában még nem állt a rendelkezésükre megbízha­tó adat a vízhozamról, de a víz minőségéről sem. Szűcsi. Pata és Gyöngyös­tarján tsz-ei egyesültek. Az új és immár nagy gazdaság­nak sürgősen szüksége van vízre. A tanácsok mellé oda- állt tehát mert így mégis könnyebb lesz mind a hár­muknak külön is. Egy sor kiadást megtakaríthatnak, az valószínűnek látszik. Megegyeztek azokban az elvekben is, amelyeknek alapján az arányos részese­dést megoldják. Egy kútra kétszáz köbmé­tert számítanak. A tsz-nekis «lég 6ok víz kell. Tehát végül még legalább három kút kell a meglevő egyhez, hogy a két község és a gazdaság víz­igényét minden nehézség nél­kül biztosítsák. Az építési tervek megren­delését most tisztázták ezen a tanácskozáson. Ügy nyilat­kozott a tervező képviselője, hogy június végére tudják szállítani a szükséges doku­mentumokat, a munkák elő­rehaladásának ütemében ad­ják a rajzokat a későbbiek során. A legnagyobb gond — egyelőre — az építő. Ilyet nem találtak, hiába érdek­lődtek erre is. arra is. Mint­ha á megyénkben nem akad­na vállalkozó erre a mun­kára. Szinte hihetetlen. A víztársulás megalakulá­sának tehát akadálya nincs, az előkészületek is ezt mu­tatják. De az is sürgeti a dolgot, hogy a községben megfelelő minőségű ivóvíz nincs. ★ A kezdet nehézségei: mondhatnánk. Csakugyan így látszik, pedig egy ilyen vál­lalkozásban nemcsak a kez­detnek vannak kritikus pont­jai, hanem a továbbiaknak is. Egészen addig, amíg a megnyitott csapon át foly­ni nem kezd a jó ivóvíz. Ügy számolják, ha minden jól megy, a lakásokba 1977 végére bevezetik a vizet. (—űr) Egerben, az autóbusz-pá­lyaudvar szomszédságában 320 négyzetméteren épül fel az az üzletház, amelyben he­lyet kap a már régén nél­külözött lakberendezési áru­ház és önkiszolgáló étterem. Az üzletház emeletén laká­sok épülnek. A város alatt húzódó pincerendszer meg­nehezíti az építkezést: az épülettömböt 126 földbe fúrt cölöp tartja majd. Az alapo­zási munkálatokat a Buda­pesti Hídépítő Vállalat vég­zi. (Foto: Puskás Anikó) Huszonhét éve — brigádok élén... A hadifogság gond terhes hónapjai után, 1946 tavaszán tért haza szülőfalujába: He­vesre. Amikor leszállt az ál­lomáson és körülnézett, nem akart hinni a szemének. Alig változott valami, csak­nem minden úgy marhdt, mint azelőtt. Igaz, itt is vé­gigsöpört a háború, de na­gyobb pusztulás nem érbe a községet Az állomás környé­kén néhány bombatölcsér je­lezte a háború nyomait Am a régi épület állt és vala­mennyi sínpár a helyén volt, mint mielőtt elment. Amikor begyalogolt a fa­hiba, akkor látta, hogy kevés ember maradt a házakban. Hamar megtudta, hogy He­ves nagy részét kitelepítet­ték. A környező tanyák és falvak fogadták be ideigle­nesen a lakókat. Kukoly Miklós ekkor 23 esztendős volt Summásgyerek. — Malinovszkij marsall fő­hadiszállása volt Heves — mondja emlékeit keresve. — Így a falut védelmi okokból telepítették ki, de az embe­rek a felszabadulást követő­en hazajöttek. Amikor be­nyitottam a házunkba, otthon . találtam a szüléimét. Nagyon megörültem, hogy valameny- nyien életben maradtunk. Édesanyám azzal fogadott, hogy már befejeződött a földosztás és kapott egy holdnyi szőlőt. Kért, hogy mihamarabb fogjunk hozzá a műveléséhez. Én viszont azon töprengtem, hogy nincs ru­hám és kabátom, ami nélkül sokáig nem maradhatok. Fogtam egy batyut, megpa­koltam maradék élelmisze­rekkel, azután irány Pest... Munka viszont bőven akadt. Kukoly Miklós öccsé­vel hamarosan visszatért Lászka János középparaszt földjére, i — A gyümölcsösbe jártunk ásni, nyáron meg aratni, ősszel cukorrépát szedni és kukoricát törni. Keményen dolgoztunk, napi 12—14 órát, mert nagyon kellett a pénz, hiszen semmink sem volt. Aztán 1948 tavaszán egyik nap Ktilos Gyula egykori he­vesi vincellér jött a gyü­mölcsösbe, és összehívott bennünket, napszámosokat: — Emberek! — fordult hozzánk —, gyertek, alapít­suk meg a helyi nemzeti vállalatot. Ezentúl napi nyolc órát kell dolgozni, lesz havi fizetés, mehettek moziba, meg máshová is szórakozni... — Ügy is történt. Tetszett a buzdítás. Többen összefog­tunk nincstelenek, és ősszel létrehoztuk a nemzeti válla­latot a falu határában levő Bercelpusztán, amely ma a hevesi Rákóczi Termelőszö­vetkezet földje. Ebből alakult meg néhány hónappal ké­sőbb, 1949 tavaszán a Hevesi Állami Gazdaság, melynek egyik alapítója lettem. — Ott hogyan kezdte? ■ — Gyalogmunkásként. Na­gyon sokat dolgoztam, de meg is volt a keresetem, he­NAGYON KORAN elje­gyezte magát a munkásmoz­galommal, a társadalmi ha­ladással. Az egyszerű szár­mazású fiatal diák. — 18 esztendős volt mindössze — a baloldali diákok művelő­dési körének tagja, s már egyúttal a Népszava munka­társa volt. Elméleti fogé­konysága és valóságlátása azonban hamarosan szembe­fordította a korabeli magyar- országi és nemzetközi prob­lémákat opportunistán szem­lélő szociáldemokrata veze­tőséggel. A háború alatt — felismerve annak imperialis­ta rablótermészetét — az egyre szélesebb körű tudás­sal felvértezett, egyre felké­szültebb fiatalember a szo­cialista baloldal egyik leg­képzettebb teoretikus publi­cistájává lett. Ezek után szinte magától értetődőnek tűnt, hogy Rudas László a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjának egyik alapító tagjaként, a Kommunista In- temacionálé alapító tagja­ként, kongresszusának ma­gyar küldötteként, a Vörös Újság főszerkesztőjeként volt részese a dicsőséges forra­dalmi napoknak 1918—19f9- ben. A Tanácsköztársaság bu­Rudas László (1885-1950) kása után az emigráció ke­serű kenyerét eszi — majd második otthonra és végre valódi, szabad működési le­hetőségre lel a polgárhábo­rú megpróbáltatásaiból ép­pen kikerülő Szovjetunióban. Tudományos és oktató mun­kával foglalkozik: a Marx—• Engels—Lenin Intézet fő- munkatársa, a Vörös Pro- fesszúra és a Lenin Iskola tanára. Szerte a világon in­ternacionalisták egész nem­zedéke vallotta közvetlen nevelőjének, tanítómesteré­nek Rudas Lászlót, aki pe­dagógiai munkássága mel­lett arra is bőségesen szen­telt időt, hogy élénk publi­cisztikai elméleti tevékeny­séget fejtsen ki, harcoljon a korabeli marxista filozófia és közgazdaságtan tisztasá­gáért, a modem természettu­dományos eredmények mate­rialista interpretálásáért. A tudományos szocializmust éles fegyverként kezelte a burzsoá ideológia és hatásai elleni harcban. A második világháborúban Rudas László a Nemzetközi Antifasiszta Iskola nevelője majd a magyar és német ha­difoglyok között fejtett ki felvilágosító munkát. A fel- szabadulás után pedig végre megadatott neki, hogy szabad hazába térjen vissza mun­káséletét folytatni. Magas politikai tisztségei (képvise­lő, és a párt központi veze­tőségének tagja volt) mellett folytatta elméleti, tudomá­nyos munkásságát is, amely igazán ekkor teljesedett ki. Igazgatója volt a Központi Pártiskolának, majd rektora a Közgazdaságtudományi Egyetemnek, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Élete végén munkásságát Kossuth-díjjal is megbecsül­ték. A halál alkotóereje tel­jében, újabb cikkgyűjtemé­nyének sajtp alá rendezése közben érte. TANÍTVÁNYAI ma is élénken emlékeznek a nagy tudású. magával ragadó egyéniségű és kiváló elő­adó professzorra, aki elmé­leti alapállását a követke­zőkben foglalta össze: „A filozófia az osztályok küzdelmét kísérő ideológiai harc, Ezért nyíltan és leple­zetlenül állást foglaltam a tudományos világnézet el­lenfeleivel szemben, akik tu­dás helyett miszticizmust ter­jesztenek. Mégis remélem, hogy a marxizmus szelleme ellen nem vétettem: minden a múltban jelentős szerepet játszott — akár materialista, akár idealista — irányt, amelyet érintenem kellett, a maga kora mértékével igye­keztem mérni és pl. az idea­lizmus reakciós-misztikus alapvonása feltárása mellett tagadhatatlan érdemeit az emberi gondolkodás fejlődé­sében éppúgy kidomborítot­tam, mint a .régebbi’, Marx előtti materializmus fogyaté­kosságait”. MÉLYSÉGESEN JELLEM­ZŐ, hogy egyik nagy mun­káját, amely a materialista világnézetről szól, 1947-ben a Magyar Kommunista Párt­nak ajánlotta, mint e világ­nézet hazai hordozójának, „amelynek soraiban, beleszá­mítva a Szociáldemokrata Pártban töltött másfél évti­zedet is, immár négy és fél évtizede harcolok, amelynek alapításában tevékenyen részt vettem és amelynek Inindig fegyelmezett és hű katonája igyekeztem lemu” tente két-háromszáz forint. Kapáltam a szőlőben, részt vettem a takarmány terme­lésben, mígnem fogatos let­tem. Kaptam lovat, kocsit es fuvaroztam. Mar 1951-et ír­tunk, amikor fokozatosan kialakult az állami gazdaság termelési szerkezete. Altkor tavasszal egy este üzent >az igazgató, hogy várjam meg, mert beszélni akar velem. Jött is nem sokkal utána, cigarettára gyújtott és az is­tálló előtt azt kérdezte: — Miklós, eddig jó fogatos volt. Mondja, nem akar ezen­túl brigádvezető lenni? Ki­csit meglepődtem azon, amit mondott és nem mertem rög­tön határozott választ adni, hanem csak másnap reggel, műszakkezdéskor említettem, hogy megpróbálom. Ez a próba eredményesnek bizonyult, mert az akkori beszélgetés óta 27 esztendő telt el és Kukoly Miklós most is a brigádok élén áll. Közben elvégezte a mezőgaz­dasági szakmunkásképző is­kolát Kalocsán. 1952-től pe­dig tagja az állami gazdaság szakszervezeti bizottságának, melynek termelési és bérfe­lelőse. ;• — Ha akkor nem lébek azok közé, akikkel együtt alapítottuk a gazdaságot — idézi —, nem is tudom, mi maradtam volna. Nem lehet­tem volna szakmunkás, nem jutott volna könyv, fo­lyóirat, nem ismerhettem volna meg a mezőgazdaság új termelési eljárásait, nem szélesíthettem volna ismere­teimet és* főleg a látókörö­met. Egyszeriben viszont minden kitárulkozott előt­tem. .. Így vélekedik a volt sum- más, a hatszoros kiváló dol­gozó, a megbecsült törzsgár- datag, aki ma az állami gaz­daság lucernatermelési ága­zatvezetője. Harmincnégy ember munkáját irányítja nap mint nap. — Sokszor idegölő munka ez — teszi hozzá —, mert minden ember más és mind­egyikkel meg kell értetni, hogy közös célért dolgozunk. Persze, különösebben nem panaszkodhatunk, mert ta­valy például tízmillió forint Volt a nyereségünk, és majd mindenki egy bő havi fize­tést kapott. Így aztán, ha idegeskedik is az ember, csak megvan az eredménye. Huszonhét esztendő nem kis idő, de úgy érzem, hogy amit a brigádok élén eddig eltöl- töttem, az nem volt hiába­való. .. Mentusz Károly Mpníiitiiti A shay-, (O. MJ 1 1974. február 21, péntek 4 Áruház és éllem lesz ' - coloDolon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents