Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
I .. . hogy a nagyszerű dolgok tulajdonképpen akkor válnak igazán nagyszerűvé, — ha egyszerűek lesznek. Mindennaposak, mint a villanykapcsoló, vagy az autó- busz-helyijárat, a kávéfőző masina, avagy a fényké- pezőgéR. Tulajdonképpen a tudomány minden sikere, az ember minden alkotása, akkor válik igazán emberivé, ha köznapivá válik. Ha elmúlik a világ dicsősége: a dolgoké. Ki csodálja manapság a nap minden percében, mert Edison feltalálta, a „villanyt”? Legfeljebb szidjuk Bellt a telefonért, de nem ülünk le percekig tartó töprengő emlékáldozásra, ha ránézünk az éjjel őrjöngve csengő telefonra, ébredve a legjobb álmunkból. Amikor e sorokat írom, a Szál jut 4, a szovjet or- bitális űrállomás még otthont nyújt a benne dolgozó két szovjet űrhajósnak. Ürhajósok-e voltaképpen? Az a nagyszerű, hogy már meg lehet kérdőjelezni olyasmit, amit megkérdőjelezni akár csak két—három évvel ezelőtt is ostobaságnak tűnt volna, de'legalábbis naivitásnak. Hát fenn vannak az űrben, szkafanderben vannak, rakéta vitte fel őket olyan magasba, ahol előttük nem sokan jártak még és ahol néhány esztendővel annak előtte ember még soha nem — és most kell az igéhez az idézőjel! — „járt”. A kérdőjel mégis, ha talán ma még elsietetten, kicsit utópisztikusnak is hat ez, odakívánkozik és azt hiszem, egyre jogosabban kívánkozik oda a mostani firkísérlet résztvevőinek megjelölése után: űrhajósok? Persze hogy azok, persze hogy az űrben dolgoznak, persze hogy , kiképzésük és képességük is, gondolom, aligha mutatna lényegesebb különbséget, ha mast a Hold felszínén járnának a Szaljut 4. kabinja helyett. Mégis a lényeg más és örvendetesebb is: a két szovjet; űrhajós nem űrhajózik, hanem dolgozik. Munkát végez. Speciális, sajátos, eddig még ember ál- taJ ilyen körülmények között ennyi ideig soha nem végzett ilyen munkát. De munkát! Ez átmenet az űrhajósak és az űrmunkások között? Ez azt jelenti, hogyi legalábbis a Föld körüli pályán — egek, már ilyen „legalábbis” van — már megkülönböztetünk űrhajózó szakembert és űrben dolgozó szakmunkást, szakmérnököt, szakembert? Ez azt jelenti, hogy miután az ember nemcsak kilépett a bölcsőjéből, a Föld légköréből és világából, megkezdi és jóformán azonnal megkezdi a speciali- zációt, — az űrbéli specializációt? Túl sok a kérdőjel, s ez voltaképpen nem is jogos. Inkább a sorok írójának bizonytalanságát, vagy még jobban is a gyávaságát próbálja fedezni a sok kérdőjel, hogy ’ e témában, e gondolatsor végigvitelében a kijelentő mondatok józan igazságát a kérdő mondatok óvatos, bármikor bocsánatot és elnézést kérő mondatai helyettesítsék. Nos, az tény, hogy minit e témában is, úgy másban is, rohanó korunk tudományos, társadalmi, politikai és gazdasági változásai közepette az igazság alapjain, és az alpigazságokon kívül minden érték új tartalmat' és minden tartalom új értéket is kap. Egyáltalában nem meglepő hát, hogy a fantázia, majd az utópia világáról kiderítette az ember, hogy az reális világ, s hogy a világ olyan és , nem más, mint amilyen és olyan, mint amit eddig megtudtunk róla. És hogy nem a csodákat varázsolta a Földre csodás képességei folytán, hanem a Földet és a mindenséget hozta egy nevezőre magas fokú tudományos fizikai felkészültsége következtében, — ez sem meglepő. Egyszóval emberi és mindennapi lett az űrhajózás. Még akkor is ki merem ezt jelenteni, ha voltaképpen az emberiség csak egy félénk, óvatos kikandikálásig merészkedett is még csak a Föld köténye mögül; akkor is, ha óvatos, tétova lépései, úgy tűnik, még csak az út kitapogatását, mintsem a rajta való bátor haladást jelentik. Igaz, messze vagyunk még attól, talán meg sem érjük, — talán igen, — hogy az űrhajózás olyan értelemben rutinfeladattá váljék, mint egy szuperszonikus utasszállító gép vezetése. De az is igaz, hogy az űrállomásokon folyó munka: rutinmunka. Nem nekünk, a ma még földön járó és földhöz ragadt szájtátóknak, de azoknak, igen, akikben kétségtelen az a törekvés, hogy ott fenn hétköznapi feladattá süly- lyesszék az űrállomásokon folyó tevékenységet. Vagy annak a szintjére emeljék! Gagarin első űrrepülése, vagy még előbb, az első műhold Föld körüli pályára való juttatása óta alig több mint másfél évtized telt el. A százados szenzációból, mármint, hogy az ember készítette testnek űrpályára való juttatásából mára mi maradt? — egy bejelentés a rádióban. Amire jÓ6zerinit oda sem figyelünk: Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz 567-es műholdat... Műszerei ... Mérései... stb. És ettől nem kevesebb lett az ember, hanem több. A nagyszerű- dolgot sikerült a hétköznapok egyszerű szintjére emelnie. E erről van szó! Az emberiség nem tud mit kezdeni a nagyszerű dolgokkal. Csodálni tudja, ám az emberiség fejlődése a múltban és a jövőben sem a csodálkozás által volt és lesz biztosítva. Hanem a -"»níj dolgok egyszerncóijétői. 55 éve ötvenöt esztendeje, 1920. február 2-án halt meg Szinyei Merse Pál, festőművész. Az évfordulóra világhírű festményével, a Majálissal emlékezünk. Milyen lesz az orvostudomány a huszadik század utolsó negyedében? Mit ad az embernek, meg tudja-e hosszabbítani az ember életét? Matematikai módszerek A gyógyítás művészete mindenkor a betegség diagnózisával kezdődik. A tudományos-technikai haladás lehetővé teszi, hogy a jövő orvosa megbirkózzék a betegre (Vonatkozó azon információfolyamattal, amely nemcsak a hagyományos vizsgálati eljárásoknak lesz köszönhető, hanem a korszerű .instrumentális, gépi és laboratóriumi módszereknek is. Az elektronikus számítástechnika segítségünkre lesz abban, hogy a beteg állapotára vona tkozó ad atok a betegség kifejlődése folyamán bármely időpontban kielemezhetek legyenek. Ez persze nem jelenti azt, hogy az orvosok a jövőben nem tudják majd, mondjuk, a tüdőgyulladás, a szívizominfarktus, a heveny vakbélgyulladás diagnózisát gép nélkül megállapítani. A gépi diagnózis lehetővé teszi, hogy szövődmények esetén, a betegség nem tipikus lefolyásakor. ritka megbetegedések esetén, a betegség jelei és tünetei nagy pontossággal legyenek összevethetők. De ez a matematikai módszereknek nem egyetlen „alkalmazása” az orvostudományban. A sebészet fejlődése / ■ Az orvostudomány egyik élenjáró ágazatának — a sebészetnek — fejlődése nem annyira a mütési technika haladásával kapcsolatos, mint inkább azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az anaesthesiolágia (érzéstelenítés és érzéstelenítő szerekkel foglalkozó tudományág) a reanimatio (az újraélesztéssel — a szívmegállást követő percekben az életfunkciók helyreállításával foglalkozó tudomány) és a műtét utáni időszakban aütaJ- mazott intenzív gyógykezelés iui a sebészetiek. Merre halad az orvostudomány? ÍRTA: GLEB SZOLOVJOV, ÁLLAMI-DÍJAS, Á SZOVJETUNIÓ ORVOSTUDOMÁNYI AKADÉMIÁJÁNAK LEVELEZŐ TAGJA, A SZERV- ÉS SZÖVETÁTULTETÉSI INTÉZET IGAZGATÓJA Nagy klinikákon az elektronikus technika bonyolult sebészeti beavatkozások folyamán és azok után ma már folyamatosan ellenőrzi az ember életfontosságú szerveinek működését, a szervezet belső környezetének állapotát A legközelebbi évtizedben minden gyógyintézetet felszerelünk ezzel a technikával; ez lehetővé teszi, hogy a fellépett károsodásokat az orvosok gyorsan elháríthassák. Ilyen módon a betegek kevesebb kockázattal vészelik át a súlyos sebészeti beavatkozásokat. Megváltozik a sebészeti beavatkozások jellege: azok a helyreállító, rekonstruáló műtétek lesznek túlsúlyban, amelyek nemcsak eltávolítják a károsodott szervrészeket, hiuieat sáiúettkus-anyagokkal, szövetek és szervek átültetése révén helyre is állítják azok működését. Szervátültetés — szervbank A szerv- és szövetátültetés problémája a XX. század utolsó negyedében kétségtelenül még nagyobb arányú továbbfejlesztésre talál. Már most tudunk vesét, szívet, májat, hasnyálmirigyet, tüdőt átültetni olyan reménytelenül súlyos betegekbe, akiken semmiféle gyógymód nem segít. Két körülmény azonban visszatartja ennek az irányzatnak a fejlődését Még nem tártuk fel a szöveti összeférhetetlenség reakciójának összes meg- nyilvánulásd mechanizmusát, és nem tanultuk meg az immunitás biztos szabályozását. 'Másodsorban: tartalék szerv- és szövetkészletek szükségesek ahhoz, hogy a szervátültetési műtétek tömegessé válj anale. Napjainkban a szöveti összeférhetetlenség leküzdésének két reális módja van;, az első — az átültetésre szoruló ember szövetcso- portjámak (a vercsQjpart- meghatározással analóg) meghatározása speciális szérumok segítségével, majd a legalkalmasabb donor kiválasztása. Ez egyaránt tudományos és szervezési probléma. Az átültetésre szolgáló szervek konzerválása, begyűjtési és tárolási problémáinak is vannak tudományos, szervezési, valamint morális-etikai aspektusai. Az Egészségügyi Világ- szervezet adatai szerint világviszonylatban évente 250 ezer ember hal meg autó- és közúti baleset következtében. Ha a köztudat — az orvostudomány eredményeire támaszkodva — felkészül annak megértésére, hogy az elhalt emberek egyes szervei továbbműködhetnek egy másik ember szervezetében és megmenthetik annak élttét, valamint, ha sikerül kidolgozni a szív megállást, az ember halálát követő tiz- hüss percen át életképes ál- naftpftdit sübcmcíp konzerválasi módszereit, akkor az úgynevezett „szervbank” problémája megoldódik. Ami a szöveti összeférhetetlenség leküzdését illeti, az immunitást gátló módszerek már ma lehetővé teszik az idegen szervek és szövetek számára, hogy az új gazdaszervezetben sok éven át működjenek. Meghosszabbodik az élet A világon 15 000 emberen végeztek veseátültetést. Közülük ma sok százan élnek az idegen szervvel. Sokan körülbelül tíz évvel ezelőtt estek át a műtéten. Négy beteg több mint öt évig élt átültetett szívvel, átültetett májjal pedig négy és fél évig élt a beteg. Ezeknek a műtéteknek — különösen a veseátültetéseknél — az eredményei arról győznek meg, hogy a szöveti összeférhetetlenséget képesek vagyunk leküzdeni. Általában szólva az orvostudomány fejlődéséről, határozottan állíthatjuk, hogy annak vívmányai lehetővé teszik az átlagos emberi életkor meghosszabbítását (az átlagos életkor a Szovjetunióban most 70 év); megelőzési eszközök, a munka, az életmód, a pihenés racionális megszervezése segítségével sikerül csökkenteni. a szív- és érrendszeri megbetegedések számát. A legközelebbi évtizedek meghozzák a rosszindulatú daganatok egynémely formája keletkezési okainak és kifejlődési mechanizmusainak megismerését. Ezeknek az eredményeknek a révén tökéletesíthetjük a gyógymódokat. Kétségtelen, hogy nemcsak sebészeti, radiológiai, c hemotherapi ai (Che- motherapia — a fertőző betegségek gyógyítása vegyi anyagokkal) gyógymódok lesznek a rosszindulatú daganatok gyógyításának fegyvertárában, hanem az emberi immunitás rendszerére, a sejt genetikus apparátusára hatást gyakoroló eszközök is. 4AÍ»—KS»
