Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

* Múzeum a hajú fedélzeten Tengerkutatók együttműködése 1 A déli tengerek biológia-' illával foglalkozó szevasz to- j poii intézet és a tengeri hid- rofizikai intézet tudósai al­kotják azt a szovjet küldött­séget, amely részt vesz az üdén nyálon, Okin a wá ban megtartandó nemzetközi «eeanológiai találkozón. Az értekezlet során a világten­gerekben rejlő nyersanyag­források kutatásának kérdé­seivel foglalkoznak majd. Arkagyij Kolesznyikov Akadémikus, a tengeri hidro-; Sokai intézet igazgatója a; *TASZS2-hírügyn.ökség tudó­sítójának adott interjújában: elmondta, hogy a találkozón részt vevő tudósok előadá­séinak témája a világóceán biológiai tartalékainak meg- ■' i'. és növelése, az óceán éj a légkör kölcsönhatásai­nak tanulmányozása, az; oceanográfiai adatok feldől-' gpzäsa és kiértékelése, a nagy tengermélységek kiaknázása T IzenSt éve, 1960. február 2-án halt meg Hnszka Jenő a Bob herceg és más számos népszerű operett zeneszerzője. , RMfasD’f eptw Működik Franciaországban egy egyetem, amelybe csak 60 éven felüli hallgatók irat­kozhatnak be. Az egyetem, amelyet 1973-ban Toulouse- ban alapítottak, „nyugdíja­sok egyeteme” néven, a ma­ga nemében egyedülálló a világon. Az egyetemre ezer, 60 és 80 év közötti hallgató iratkozott be (van közöttük három 90 éven felüli is.) Ez­zel a kezdeményezéssel a francia hatóságok a nyugdí­jasok legnagyobb ellenségét, a semmittevést szeretnék le­küzdeni. Az öregek elidege­nedését előzik meg különbö­ző tanfolyamokkal, jogi elő­adásokkal, általános kulturá­lis ismeretek terjesztésével. Az egyetemen emellett meg­szervezik a rendszeres orvosi ellenőrzést és a gyógytornát is. A kezdeményezésnek igen nagy a jelentősege, különösen ha meggondoljuk, hogy Fran­ciaországban a hatvan éven felüliek száma 11,3 millió, vagyis az összlakosság 21 szá­zaléka. A tanácskozás alkalmából au egyik legújabb szovjet tudományos kutatóhajó indul majd Szevasz topói ból a ja­pán szigetre. A hajó fedélze­té» berendezik a szovjet oeeanológia múzeumát: ki­állítják egy árapály-erőmű modelljét, a víz alatti labo­ratóriumok makettjeit, azo­kat az eszközöket, amelyek segítségével a mezőgazdaság­ban felhasználható mikro- műtrágyát lehet/a tengervíz­ből kinyerni, bemutatják a legkorszerűbb oceanográfiai eszközöket és berendezéseket. A világtenger kutatásában á szovjet tudósok hatvan or­szággal folytatnak együtt­működést, többek között ja­pán, amerikai, francia, nor­vég, angol, «véd, ausztrál kollégáikkal Majakovszkij „Poloska” című vígjátéka, filmen Szergej Jutkevics szovjet rendező 70. születésnapjának küszöbén megvalósította ré­gi vágyát: filmre vitte Ma­jakovszkij a „Poloska” című vígjátékát. , A filmen együtt dolgoztak három szovjet filmstúdió: a Moszfilm, a Szovjet Rajz­film és a Dokumente mfiím Stúdió munkatársai. Jutkevics megtartotta a mű alapeszméjét — a bár­milyen téren jelentkező nyárspolgár ostorozását — és sajátos művészi formát vá­lasztott filmjéhez. A báb­film és a rajzfilm elemeit, a fotomontázst és a filmkróni- ka dokumentumait játékfilm­jelenetekkel ötvözte Saját kifejezése szerint arra törekedett, hogy „aktív és időszerű filmet” készítsen. A TASZSZ munkatársának elmondotta: már kezdő mű­vész korában foglalkozott a „Poloska” megfilmesítésével, amikor még Majakovszkij tanítványa volt Jutkevics az ötvenes években a moszkvai Szatirikus Színházban ren­dezte Majakovszkij „Gőzfür- dő”-jét és a „Poloská”-ját, majd a „Gőzfürdődből fil­met is készített, és tv-filme- ket alkotott Majakovszkij művészetéről. A szovjet filmművészet fontos fejezetei fűződnek Jut­kevics nevéhez, aki a szín­háztól 1924-ben került át a filmművészethez, a húszas évek végén rendezte az ifjú­ság életével foglalkozó „A csipke” és a „Fekete vitorla” című első filmjeit s „Járóke­lő” című filmje volt az első kísérletek egyike a szovjet munkás életének bemutatá­sára a filmművészet eszkö­zeivel. Szergej Jutkevics részt vett a Lenin-filmek sorozatának elkészítésében is. Az ő mű­ve volt a Nyikolaj Pogogyin színművéből készített „A puskás ember” (1938), • ő rendezte a „Lenin-legendák” és a „Lenin Lengyelország­ban” című filmeket Űj könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között szerepű Kévai József tanulmánya József Attiláról. A marxista teo­retikus utolsó nagy vállalkozása a kiadó népszerű Eszté­tikai kiskönyvtár sorozatában látott napvilágot Pintér István összefoglaló tanulmánya, melyet az MSZMP KB Párttörténeti Intézete gondozott, Magyar antifasizmus és ellenállás címmel jelent meg és összefüggő képet ad a felszabadulást megelőző időszak magyar antifasiszta áram­latairól, a kommunisták ezek irányításában vitt szerepé­ről. Kolosi Tamás Társadalmi struktúra és szocializmus című tanulmánykötete német és orosz nyelvű összefog­lalóval jelent meg. A kiadó népszerű Mit kell tudni... sorozatában látott napvilágot Gáthy Vera kötete. Mii keli tudni az indiai szubkontinensről? címmel. Az Európa Könyvkiadó megjelenítette a már klasszi­kusnak számító francia író, Francois Mauriac Egy hajdani fiatalember című regényét. A Modern Könyvtár új köte­teként látott napvilágot Branimir Scepanovic Az a gyalá­zatos nyár című kisregénye Csehov művei Heliikon-kiádá- sú sorozatában megjelent a nagy orosz elbeszélő 1885— 1886-ban írt elbeszéléseit és kisregényeit tartalmazó kötet, a Beszélgetés a kutyával. Ismét kapható Artur Miller vá­logatott drámáinak kötete, amely ez alkalommal harmadik kiadásban látott napvilágot. Két ízléses miniatűr kiadvány gazdagíthatja az ilyen kiadványok gyűjtőinek könyvtárát: az egyik Guy de Maupassant Héraclius Glos$ doktor cí­mű regénye, a másik Eduard Mörike Mozart prágai uta­zása című életrajzi regénye. A Gondolat Kiadónál látott napvilágot Grótsy Lá*fo Anyanyelvűnk játékai című kötete. A Világjárók sorozat ban jelent meg Komsatantyin Pauszt»vszkij útirajzainak kötete, a Messzi bolyongás. A származási-genetikai prob­lémák iránt érdeklődőknek jelent csemegét Nevűt Sulit' van könyve, A gének üzenete. Az Akadémiai Kiadó újdonságai közt találjuk Sár­közi Zoltán monográfiáját. Az erdélyi szászok 1848—1840- ben címmel. Mikes Kelemen összes műveinek sorozata ban látott napvilágot a negyedik kötet: Az ifjak kalauza. a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi In­tézetének gondozásában történő összkiadás új kötetét Hopp Lajos irodalomtörténész rendezte sajtó alá. A régi magyar irodalom iránti érdeklődést segít kielégíteni Kecskeméti Alexis János prédikációs könyve; a kötet a tiégi magyar prózai emlékek sorozat harmadik köteteként látott nap­világot. A Román Nemzeti Párt megalakulásával kapcso­latos kérdéseket vizsgálja Jordáky hajós monográfiája Az Apollo Könyvtár ötödik köteteként látott napvilágot .Erdélyi Gizella tanulmánya, A római kófaragás és köszob- 'rászát Magyarországon. A Corvina Kiadó új kiadványa Passuth Krisztina tsa­lából jelent meg, Magyar művészek az európai ovantgarde- ban címmel. A kötet a kubjpnustól a konstruktivizmusig, vagyis az 1919—1925 közötti időszakot jelölve ad áttekin­tést erről a mindmáig kevéssé ismert problémakörrőL (KS) Egyik délután, amint a hadi je­lentésnek is beillő statisztikai ki­mutatást pötyögtettem az írógé­pen a téli könyvvásár forgalmá­ról, gyanús jeleket kezdtem ész­lelni a szaglóberendezésem körül: úgy tétszett, sipákolva szelei az orrom, s a bajusznak fenntartott mezŐ6éghen is pörkszárazan viszket a bőröm, ami arra engedett kö­vetkeztetni : a nátha kerülget, megjelentek a szállást biztosító előőrsök, a náthabacilus-pionirok, hogy aztán, kellően fölszaporodva, szívós és elszánt rohamokkal bir­tokba vegyék szervezetemet. S mivel nekem semmi kedvem sem volt alulmaradni a küzdelemben, megelőző támadásról kellett gon­doskodnom. Fentieket alaposan átgondolva, és figyelmen kívül hagyva az Or­vosi rosszalló féjcsóválásokat, úgy döntöttem: féldeci törkölypálinka segítségevei verem vissza az or­vul támadókat S ezért, fél kifli­vel a zsebemben, elindultam a legközelebbi kocsmahivatalba, a „Zsibongónak” becézett italmérés­be, ahol aztán, annak rendje és módja szerint, beálltam a sor végére. Már ahogy az a nagyon keresett árucikkek esetiében szo­kás. A csörgésem közepette föltekin­tettem az általam említett becsü­letsüllyesztő állapotát; a nyári légytáborozások sűrű nyomait a meszelést annyira nélkülöző fala­kon, a maszattá taposott cigaret­tacsikkeket a betonpadozaton, mi­közben oly áporodott bagószag kaparta a torkomat, hogy már jó előre gyakorolni kezdtem a nát­hatrombitások hangszerén. Mindezektől eltekintve, jóleső érzéssel állapítottam meg: a há­rom kiszolgáló — egy férfi és két nő — serényen, derekasan dolgo­zik. Az ivócimborákból, szesztesf- vérekből és egyéb italpártolókből képezett sor, mely italfogyasztó­oszlopban magam is sodródtam, tűrhető sebességgel haladt, kacs­kari ngózott, a bejárati ajtótól a kocsmapultig, ami szintén csak megnyugtatólag hatott rám. Aztán, ahogy szorgalmasan tap- pogva haladtam az emberfüzér­ben, az italmérési eszközök álla­gának látványa ütötte meg a sze­memet. Ugyanis míg hajdanán a féldecis pohár valóságos basaként ágált a kétcentis, háromcentis, stampedLis poharak között, most Püspöki Mihály: Kúp ica báró bizony, szürke kSsöcsüként szemér- meskedett a decis poharak ár­nyékában. Nagyon lehangolt a látvány. S míg szótlanul és elszomorodva nézelődtem a sorból, addig az előttem és mögöttem taposó, .ál­dozásra” várakozó tütüél vezők morgása, méltatlankodása szűrő­dött a fülembe. — Disznóság! — így az egyik kopott ruházatú, a legeslegújabb férfidivatra köpő atyafi — Már egy pofa italért is sorba állunk? — Igen, kedves vendég — tril­lázott az egyik kellemetes kinézé­sű, italt kiszolgáló menyecske, mi­közben rákezdett egy vófiédy-vers- Kigmus töredékére; Csendesen, szép vendég, nem kell itt zsinatolni. (Mert aki zsi na tol. azt az ajtón ki fogjuk tollú... Tovább harsogtak a rendelések, a teljesítést jóváhagyó kiáltások, — Felet a szilvából! — Igenis... fél szólva, hétiiat- van. — Féldecit a legerősebb kerftés- . szaggatóból! — Fél vegyeset a kedves ven­dégnek ... FölmorduJt egy vastag, borízű hang. — Mit csipp-esuppozunk itt? Kérek egy decit a, legerősebbikjé- bőfí — Nagyon helyes, Lajcsákám — így a csapos. — Kerekdecivel az igazi! — Nemo! — ugrott ki belőlem az okvetetlenkedés. — A tömény szeszt decis pohárral inni, azért egy kicsit túlzás... Nem hagyta magát zavartatnia csapos. — Nézze, uram — nézett rám félig közönyösen, félig utálkozva —, kár itt a gőzért! Hogy isznak az emberek? Meglehet. Elvégre azért dolgoznak, hogy igyanak és egyenek. Mert a pénznek forog­nia kell. s manapság már moder­nebb életmódnak hódol mindenki; a zsuvárgó vagyongyarapítás, föld­ragasztás helyett az a legfonto­sabb, hogy tele legyen a horpasz, mát Sőt mi több, a jól dolgozó italméröket rangsorolni kellene. Amiért a dolgozó áldozatot is haj­landó lenne hozni, hogy ezáltal a tekintélyót növelje. Homályosnak tetszett a mondás, befejező része, de ő tovább ma­gyarázta: — Mivel a tv is a hagyomá­nyok ápolásáról regét szívesem venném, ha nekünk, a vendéglá­tóipar dolgozóinak rangsorolásá­nál, három, fokozatot alkalmaz­nának. — Például? — Példáub élső fokozat: kupí- eabáró, cca: százezer forint; má­sodik fokozat: kricsmigróf, há- lomszázezer froncsi; harmadik fo­kozat: hordóherceg, mondjuk, egy kiló Ady-bahkó... — No de, kérem! — rökönyöd­tem meg a valamikori arisztokra­ta címek fura megfelelésének hal­latán, mire ő. oda sem figyelve méltatiankodásomira, a saját sza­vaitól megrészegedve néhány tánc­lépést lejtett, s a következőket ri­koltotta: ' — Képzelje el, barätocsScäin — nézett el felettem fekezelőleg — az lenne csak az elégtétel szá­momra, amikor a gimnazista lány­kámról Imigyen vélekedne az osz­tályfőnöke: „igen, a Mancika ba- ronesz papája tálemtumos italmé­rő!”, mire én azt mondanám: „Kérdezd meg azt az egyszál- bélű tanárkát, hogy milyen ital­féleséget kedvel ? És én, kupica­báró Pocakos Lajos csapos, grá­tisz küldeném a megkívánt itó- kát. A kép, amely egy magáról meg­feledkezett, potyahaszonra éhes ember vitustáncát és rikóltozását mutatta, nagyon lehangolt. Az a félelmetes érzés uralkodott el raj­tam, mi lesz ebben a széles hazá­ban, ha az ilyen hóbortos kíván­ságok meghallgatásra találnak? Mert a számolatlanul összelapátolt pénz, legtöbb italmérőnél már rendelkezésre áll. Fenti eset óta, pálinkás ibrikek víziója üldöz. Lelki szemeim előtt mindig ott táncol a Zsibongónak nevezett tütübolt, ahol a kuncsaft­nak becézett törzsvendégek egy­más hegyén-hátán hevernek, mint valami hanyagul összehányt ölfa­rakás, miközben kupicabáró Po­cakos Lajos csárdamester munka- versenyben dolgozik harmadmagá­val, mert elvégre, a kricsmigróf címet is illik megszerezni. Mar­osak a rájött címkórságos étvágy kielésítése miatt is. No meg a forgalmi tervet mindenkéooen tel­jesíteni kell. Ha decis Dohárral nem megy, akkor rá kell ..kap­csolni” a kétdecis üzemeltetésére. Mert úgy az igazi! szóljon a zene és éljük az dteret ameddig lehet Míg rövid hurka ujjaival a salá- tabamkökat nyálazta vissza a ka­pott százasokból, addig a követke­zőket mondotta: — Tudom, jnaga is az alkohol- ellenes szöveget nyomja, de arra nem gondol, hogy államunknak több milliárd forint haszna szár­mazik a szeszes italók forgalma­zásából. Ez pedig nagy szó, ké­rem! És ha még hozzáteszem sze­rény észrevételemet: e tekinbélyes állami bevételt mi hozzuk, a ven­déglátóipar dolgozói, s mégis... E szavaknál a mártírok ábráza­tával. öblögetett el néhány dupla féldecis poharat! — Igen! — ráncolta össze hom­lokát a sértődöttségtől. — Az el­ismerés, a megbecsülés helyett Lőrehígító, Tütümester a gúnyne­vünk. — Ej, ej! — csóváltam meg te­jemet — Azért nincs teljesen igaza. A gunyoros elnevezések azért legtöfofy esetben, valós meg­figyelésekből fakadnak. Hiszen köztudott: amelyik getanes nem tud hasznot varázsolni a szakma mellett, az csak afféle, erkölcsi csalamádén kérődző bunkó, akit gyorsan el kell tanácsolná a kocs­mahivatalok tájékáról. Megjuhászodott erre az embe­rem. — Jő, jó, igaza van — morgo­lódott szelíden. — A keresettel, a mellékessel nincs is baj, hanem a megbecsülés... az nagyon hiány­zik. — Megbecsülés?! — képedtem el a majdhogynem sírva fakadó csapos sérelmén. — Hát a biza­lom, hogy gebinben dolgozhat, az kutya? Egyszeriben megállt a kocsma­főnök kezében a munka. — Ágikám, gyöngyvirágom — fordult az előbb vőfélyrigmust trillázó, fürge mozgású kartársnő­jéhez —, kezeld a kasszát! Gyors mozdulattal megtörülte víztől csöpögő kezét, s máris tusz­kolt be a söntés mögötti raktár- térbe, ahol aztán egy fenekére for­dított boroshordóra két egvdecis poharat helyezett, amit színültig töltött kecskeméti barackpálinká­val. — Nézze, kérem — fogta meg bizalma jeléül kabátomon a leg­felsőbb gombot —, mi is a „piac­ról” élünik. Kiszabják ránk a for­gaűití tervet —- s résziben ez is buzdítólag hat decispohár reklá­mozására —, és mit tagadjam: a mi szakmánkban, ha picit is élet­revaló a dolgozó, s ismeri a víz, a levegő és a szeszes italok ke­verési furfangját, az nem bal éhen. — Tehát..; — Tehát see. anyagiak terén, mint már az elébb mondottam, nincs panaszom — vágta el a köz- bekottyantásomat. — A hátam mögött hagyott tizenhat esztendő alatt, a régi avas vityilló helyébe építettem majdhogynem kacsalá­bon forgó ‘családi hajlékot, kocsit is «pereltem vagy háromszor, no meg: férjhez adtam három lányt, de ha a negyedik lánykámra gon­dolok, aki most második gimna­zista, akkor, bizony, egyet facsa- rodik a szívem, mert csak „a ge- binesé};” Mancikájának becézik a lánykámat. És mindez csupán azért történik, mert irigyek az emberek. Könnyek tolultak az aprV> ma­lacszemébe. De aztán, mint ami­kor a kutya lerázza magáról a' vizet, elengedte kabátomon a gombot, s egyszeriben bizalmas­kodó hangnembe csapott át. — Kedves barátom’— vereget­te meg váltamat (tehette, hiszen elfogadtam a potyát) —. ne saj­nálja maga az embereket! Ha raj­tam állna, meg ha a mazasságos államvezetésnek picikét több vol­na a sütnival ói a, tovább lehetne fokozni az italfogyasztás forgal-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents