Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

V. Etiópia ébren Ahogyan a brigádvezetők látják Ahoi aratott az éhhalál •NT ««lidí fúrnak* főterén* bei oldaM egy bem. / A gép, amelyen WoOo fő­városába, Dessiébe igyek- szem, nem közvetlenül a tar* tomány központjában száll le, hanem egy közjeli városka, Kambolcsa határában. Azaz Dessié meg huszonhét kilo­méter! Vendéglátóm, a hé- rommiliós tartomány egyet­len állami kórházának ma­gyar sebész főorvosa vár a repülőtéren. Egy Renault Ki­essel vágunk ne&i az útnak, életem legveszélyesebb útjá­nak. A* alig több mint 20 kilométeres szakaszon több mint kétszáz kanyar, hajtű­kanyarok, az út hatalmas hegytömbök oldalán kapasz­kodik mindegyre feljebb, egy­re magasabbra, egészen 280« méterig. A tető« kicsit megsaetidíM az út. Arra leszek figyelmes, hogy a zöldellő pázsitban el­szórtan, itt is, ott is kis tó- kupacok fehérlen ék. — Sírok •— mondja ven­déglátóm. — Ide hozták ki a városból egy részét azoknak, akik tavalyelőtt a gyilkos szárazság idején éhen, szom - jan pusztultak. Temető nincs? — kérdem. Van, de koránt­sem oly nagy, hogy vala­mennyi halottat el lehetett volna helyezni benne. Tíz­ezer holttestnek kellett vol­na hely, — £s • kövek* — Csupán azért rakják őket a sírra, hogy a szél ne hordja el onnan a földet. S közben, ahogy haladunk, az egyik fáról lomhán felre­pül egy hatalmas testű dög­keselyű, — Ide szoktak tavaly á hullára — mondja orvc* is­merősöm ■—3 a azóta itt is maradtak, Gépkocsink ráfordul Des­sié főutcájára. Kétsávos út, már oly módon, hogy ketté osztották. Középütt valami szigetféle. De így is nehezen haladunk. Az egylovas, két­kerekű kocogó garik — des- siéi taxik —, amelyeken a hajtó mellett ott ül a bakon am utas is, méghozzá hatal­mas esernyőt tartva a teje fölé, mert így védekeznek a nap szúrása ellen, állandóan lefékeznek lendületünkben. A városnak egyáltalán nem ne­vezhető település föútjának két oldalán apró kis kuckó­félék sorakoznak, alig vala­mi különbség köztük, ajta­juk felett: Bár, Bár, Bár. Sorban egymás után. Élet, mozgás nem. látszik bennük. Bezzeg este és éjszaka! — mondja Póczik doktor. Álta­lában olcsó szórakozást kí­nálnak. Az iltaL, amit mér­nek, többnyire csempészáru. S a lányok is, egy-egy bár­nak három-négy törzstagja van, s már potom egy dollár­ért nyújtják az örömöt A nyolcvanezres városban ugyanis alig akad munka, egyetlen egy üzemecske dol­gozik, az is automatizált ás­ványvízüzem, ahol a Tossa készül. A mi Mohai Ágnes- vizünkhöz hasonlít alig drá­gább, mint a tiszta víz. Egy üveg Tossáért 35 centet fi­zetek, a múlt esztendei szá­razság idején egy liter tiszta víz 30 centbe került Dessié amharául: én örö­mem. Amit iátok azonban, inkább lehangol, semmint jó­kedvre derít Legfeljebb a császár trónörökös fiának, a jelenleg Svájcban betegeske­dő Asia Wossennek telhet öröme a piszokfészekben. Dessié ugyanis az ő birodal­ma — volt. Palotája van a főúton, bár jó, ha évente egy­szer ellátogatott ide. Miért is jönne? Adószedői hűségesen végzik a dolgukat S a ház­bérekből befolyó összeg rend­szeresen vándorol a herceg zsebébe Még most a válto­zások után is néki fizetik a lakók a lakbért De már az átmenetnek is megvannak a jelei, olykor mulatságos formában. Orvos ismerősöm révén hivatalos vagyok a felcserképző iskola növendékeinek diplomaosz­tására. Megjelennék a helyi notabilitások, s az első sor­ban ott ül maga a tartaná­nyí kormányzó is. Elkezdődik a hivatalos ceremónia. Köte­lező ünnepi beszédek, majd az eskütétel következik. A fő dresszőr előmondja az eskü szövegét és a szokás szerint a leendő dresszőrök elismét- lik a szöveget „Én” — kezdi és a többiek kórusban ismét­lik: „én”, majd ki-ki a saját nevét mondja, ám ekkor hir­telen megakad az eskü. A fő dresszőr nem folytatja. Nem tudni, miért? Először arra gyanakszunk, hogy valamifé­le szellemi rövidzárlat követ­kezett be. Aztán mégis foly­tatja: „a felséges császár hű­séges alattvalója”, de itt már nem tudja megállni: elneveti magát S akkor kitör a hall­gatóságon is a nevetés. Ne­vetni kezd a kórház direkto­ra, folytatja a városi tanács elnöke, majd a rendőrfőnök, s végül a kormányzó, aki pe­dig szigorú embernek lát­szik. .. S csak miután, jól ki­nevették magukat akkor folytatódik az ünnepélyes ce­remónia. Hát igen’ Már új szelek fújdogálnak, s a szellem is új, ahogy mondanánk. De lám a szöveg, az még a régi! Másnap egy „éhségtáborba” vagyok hivatalos. Valkó Mihály (Következik: Élet a táborbanJ Vezetők ok is: brigádveae- tők. Fáradhatatlanul szer­veznek, figyelemmel kísérik a brigád tevékenységét, in­tézik a tagok ügyes-bajos dol­gait Közülük kerestünk -fel hármat az apci Qualität Vál­lalatnál. Érdeklődtünk fel­adataikról, gondjaikról, hogy mindezek elvégzéséhez mi­lyen támogatást kapnak és varnak. Strobán József, az Április 4 ezüstkoszorús szocialista brigád vezetője. Sietős moz­dulataival igyekszik tudtom­ra adni, hogy kevés ideje van a beszélgetésre, sürgetik a tennivalók. Huszonhét fős brigádjának valamennyi tag­ja villanyszerelő. — Nálunk szinte mindig így kell sietni, ritkaság, ha nem hívnak valamilyen gyors javításra. Ezért aztán a bri­gád fő feladata a gyors és kifogástalan hibaelhárítás. Vállalásaink első pontjaként is azt'írtuk, hogy elsődleges feladatunknak tekintjük a szakszerű, kifogástalan, a legrövidebb idő alatt elvég­zett üzemzavar elhárítást. Ez a minden évben ismétlődő felajánlás teljesítése nagy összefogást vár a brigádtól. — A tekintélyem? MW mondjak? Én. vagyok a vil­lanyszerelők csoportvezetője is. S úgy érzem, nemcsak a csoport beosztottjai, hanem a brigádtagok is elismernek, tisztelnek. Persze, része van ebben annak is, hogy komoly segítséget, támogatást kapok a vállalat gazdasági és tár­sadalmi vezetőitől. Autóbuszt adnak, ha' kirándulni me­gyünk, de segítenek, ha bár­milyen más problémával for­dulok is hozzájuk a brigád- tagok nevében. Jó érzés az a sikerélmény, amikor látom, hogy a kollektívát így is, úgy is sikerült összekovácsolnom. Szekeres Ferencivé a nyo­másos öntöde brigád vezető je. Rövid gondolkodás után vá­laszol. — Ismerve a brigádot, tud­va, hogy nagyon is szókimon- dóak, eddig úgy érzem, bíz­nak bennem. Tudják, hogy bárhol is szólalok fel, mindig őértük teszem, így aztán segí­tenek is a munkámban. Sőt, legutóbb ajándékkal leptek meg névnapomon, ez igazán jólesett. A brigádon belül nagy az összetartás, jó a kol­lektív szellem. Gyakran az étkezési szünetet is arra hasz­náljuk, hogy megbeszéljük a problémákat, gazdálkodunk a brigád pénzzel, tervezgetünk. S hogy mint brigád vezető mégis mit hiányolok? A tar­talmas brigád vezetői tanács­Fejlődik, szépül Mezőszemere is (Tudósítónktól) A mezőszemere! községi ta­nács jól fejlett intézményhá­lózattal rendelkezik. A lakos­ság igényeinek kielégítését szolgálja a bölcsőde, az óvo­da, a kisdiákok és az öregek napközi otthona, az úttörő- otthon, a községi könyvtár és az iskolaszövetkezet, A községben élő nők fog­lalkoztatottságát a termelő- szövetkezeten kívül a buda­pesti Szolidaritás Háziipari Szövetkezet helyi részlege biztosítja.' Itt jelenleg is 30 nő dolgozik gépen és tanulja a szakmát, hetvernhatan pe­dig lakásaikon bedolgozóként segítik a részleg termelését. A helyi tanács vezetői a negyedik ötéves terv utolsó évében is sokat tesznek a község fejlődéséért- Az utcá­kat jelenleg több mint 4200 gömbakác díszíti. Az idén újabb fásítást, parkbővítést végeznek. A forgalmasabb ut­cákon a jövőben az út mind­két oldalán kiépülnek a jár­dák, A közeljövőben kerül sor a Tarkanyi és a Május 1 út kövezésére. A tanács ezer tonna követ vásárolt meg er­re a célra. Az idén a kő terí­tése, jövőre pedig az útügyi szervek segítségével annak aszfalttal történő leöntése, hengerezése történik meg. Az ötödik ötéves terv leg­nagyobb beruházása Mezősze' merén az általános iskola épületének bővítése lesz. A körzeti iskolává fejlődő in­tézmény újabb helyiségekkel, tornateremmel, közművelődé­si célokra alkalmas nagyte­remmel, klubkönyvtári rész­leggel bővül. A bővítés 8 millió forintos költségeinek egy része állami támogatás­ból, másik része pedig helyi erőforrásokból adódik. Másik jelentős beruházás a háziipari szövetkezet által tervezett korszerű, két mű­szakban dolgozó varroda lé­tesítése lesz. A másfél milliós költséggel megépítésre kerülő üzem száz állandó, és ugyan­annyi bedolgozó munkásnőt tud majd foglalkoztatni. Császár István Hegkezdődik a Felszabadulás téri metróállomás építése (Jj forgalmi rend február 3-től A metró észak—déli vo­nalán, a Felszabadulás téren és környékén hozzálátnak ahhoz a nagyarányúi mun­kához, amelynek során 1976 végéig megépítik a felszíni állomást és a gyalogos alul­járókat. A csomópont át­rendezése miatt az építésre kijelölt részről február 3- tól, hétfő reggeltől elterelik a forgalmat. Eszerint le­zárják a Károlyi Mihály ut­cának a Reáltanoda utca és a Felszabadulás tér közötti .szakaszát. Az Egyetem tér felől érkező járművek két terelő útvonalon közleked­hetnek: a Károlyi Mihály «»tea—Reáltanoda utca—Szép «to«* illetve a Kar«#» Mi­hály utca—Irányi utca—Ve­res P£lné utca—Duna utca —Belgrád rakpart—Kígyó utca—Váci utca—Erzsébet híd útvonalon. Ezzel egyide­jűleg a közúti forgalom elől szintén lezárják a Városház utca torkolati szakaszát is. Ez idő alatt az északi irány­ba haladó járművek a Kos­suth Lajos utcából kis ív­ben kanyarodhatnak a Pető­fi Sándor utcába. Mint a Fővárosa Tanács közlekedési főigazgatóságán elmondták, a forgalomelte­relés a metró felszíni léte­sítményeinek átadásáig, te­hát 1976 végéig marad er­Alagút a gyógyítás szolgálatában t A Bányászati Aknamélyitő Vállalat dorogi körzetének vájárai építik azt az alagút­rendszert a Gellérthegy gyomrában, amely majd összeköti a Gellért-, a Rudas- és a Rácz-fürdöket. Az építők a Kelenhegyi út alatt elérték a Gellért Gyógyfürdő épületét. A munkálatolt során forrásokat tártak fel, amelyeknek hévizeit később csőrendsze­ren szállítják a gyógyfürdőkbe. A képen; a kész alagútszákasz egy részlete. _____, íMXl-fottK Bont háoám jtúoét&e — XS) k ozáeokat. Mert érdekéi min­ket is a vállalat helyzete, gondja, s minden egyéb, ama munkánkkal összefügg. Jó lene, ha gyakrabban kikér­nék a véleményünket. Bizo­nyára mi, brigádvezetők is, akik közvetlenül a termelés­ben tevékenykedünk, sok hasznos tanácsot adhatnánk a vállalat vezetőinek. Magam sem tudom pontosan, de amolyan kötetlen beszelgete- sekre gondolok. Öt éve vezeti a vegyeskoha- szat Petőfi-brigádját Csorba II. János. A csapat különle­ges feladatai közé tartózik a magnéziumöntés és a közleke­désben nélkülözhetetlen sin- hegesztő por gyártása. — Nem könnyű feladat egy brigád vezetése, főleg ak­kor, ha szíwel-lélekkel aka­rom csinálni. Ezt pedig csak úgy lehet, ha nem hiányzik a segítség, az összefogás. Együtt beszéljük meg a problémá­kat, a javaslatokat megvitat­juk, ha jó, elfogadjuk. Egy- egy ilyen brigádgyűlésen so­kat tanul a brigádvezető, számtalan jó tanáccsal gaz­dagodik. Ügy találom: jó a közérzetünk, nincs különö­sebb baj. Ám nem tagadom, többet szeretnék. S mint tár­sadalmi aktíva, most nem csupán az én kis kollektívám érdekeiért szólnék. Vállalati szinte kellene javítani ne­hány hiányosságon, mint pél­dául az ütemes anyagellátá­son, a hulladéktárolás áldat­lan helyzetén, az anyag- és energiatakarékosságon, ami őszintén szólva, nem nagy dolog. Csak szervezés kérdé­sé. Alapvető feltétele visaoní a mi jó munkánknak. Horváth Attila Láthatatlan munkások Nem új tendenciáról orra szó, évek óta igen sok vál­lalat küzd munkaerőgon dokkal szerte az országban de megyénkben is. Nincs is arra szükség, hogy ezt kü­lönböző statisztikai adatok­kal alátámasszuk, elég csu pán néhány pillantást vet ni az újságok hirdetési ol­dalaira, melyek tucatszám- ra közlik a különböző ál­láslehetőségeket és a ked­vező feltételeket. Arról is igen sok szó esett már. hogy az üzemek, vállala­tok, vagy éppen mezőgaz­dasági termelőszövetkeze­tek sok esetben már nem is keresik, hanem egyene­sen csábítják a munkáso­kat. Pedig hát nem mindet esetben biztos, hogy való­ban annyira kell az ű-j munkaerő. Illetve, esetleg másképpen is lehetne segí­teni a gondokon. Például a munka termelékenységének állandó emelésével, javítá­sával. E gondolat alátá­masztására hadd idézzünk példát a Német Demok­ratikus Köztársaságból Az NDK-ban a mostani öt­éves terv célkitűzéseinek megvalósítása igen megala­pozottan és sikeresen tör­ténik. Nem utolsósorban éppen a munlca termelé­kenységének állandó foko­zásával Ahogy az NSZEP Központi Bizottságának múlt év végi beszámolóit megállapítja, a tervidőszak során a foglalkoztatottak száma a termelő szférában szinte alig változott. A gaz­dasági növekedés hordozója majdnem kizárólag a ter­melékenység emelése volt S a termelékenység folytán nyert plusz munkaidő 1971 és 1973 között megfelel kö­rülbelül egymillió dolgost, évi munkaidőalapjának. E számadathoz aligha, szükséges kommentár. Min­denesetre az bizonyos, hogy a termelékenység növelte dése folytán „láthatatlan munkások” enyhítik t munkaerőgondokat, (kapótól JÜÍ0 4M». IfltauM k> 'vmhtsay

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents