Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
A kórházi ágyak mellett Hiányzik egy korosztály Nővérke kérem, egy pillanatra. .. nővérke én még nem kaptam meg a csillapítóm... nővérke, ha lenne szíves... Kérő tekintetek, türelmetlenné vált hangsúly, és berreg a csengő úgy tetszik néha vég nélkül, a hosszú folyosó egyik végéből a másikba szólítva az ügyeletest. Különösen a délutáni órákban van ez ígyeAmi- kor kevesebb a nővér, amikor az alattomosan felfelé kúszó lázak türelmetlenebbé teszik azokat, akiket a kór ágyba kényszerít. És a nővér — aki éppen van — igyekszik, de egy ember nem végezheti kettőnek a munkáját. Végül néha maga is ingerültebbé válik. Az egészségügy régi „betegsége” a nővérhiány. Azaz, ahogy a hatvani kórházban rögtönzött kis „kerékasztal” beszélgetésünkön elhangzik, tulajdonképpen nincs is nővérhiány. Legalább is papíron nincs. A fiatal intézményben papíron minden nővérstátusz: be van töltve. Szakszerűen így fogalmazza meg az intézet igazgató főorvosa: szakember-ellátottságunk X04 százalékos, nem csak az országos, de a megyei átlag felett is van. S az ötszáz főt meghaladó dolgozó átlagos életikora meglehetősen alacsony. Sok a fiatat Éppen ebből születtek a problémák, melyek úgy tetszik, néha szinte megold hatatlanok Manapság napirenden szerepel a nőpolitika, az anya és gyermekvédelem, a népesedéspolitika. Egymástól elválaszthatatlan dolgok. Rendeletek, határozatok egész sora biztosítja a legkülönfélébb kedvezményeket, egyik másik egyedül álló lehetőséget nyújt az anyának Óriási vívmányok Ám a segítség, amit ezen a téren nyújt az állam, a másik oldalon nagyon nagy gondokat okoz. Ott is, ahol „csupán” arról van szó, hogy nem tudnak a dollárokért vásárolt gépeken két-, netán három műszakot beállítani, ahol „csak” a termelésben jelentkezik kiesés. De mennyivel nagyobb ez a gond ott, ahol forintokkal nem mérhető a hiány, mert emberek egészségéről, talán túlzás nélkül is mondhatjuk, életéről van S2ó. Az egészségügyben. A kórházi ágy mellett. Hogyan lehet ezt az egymással néha egészen ellentétben állónak tűnő dolgot „összebékíteni”? Először talán a gondokról. Néhány számszerű adat. A hatvani kórházban — beleszámítva a rendelőintézeti alkalmazottakat is, valamivel 500 felett van a létszám. A betegágyak mellett 152 nővér dolgozik. Dolgozna .. Egyhar- mad részük ugyanis szülési szabadságon, vagy gyermek- gondozási segélyen van. Az ápolónők nagyon kis százalékát kivéve egybe veszik mind a három évet, a három műszak miatt. S nem egy közülük már négy-öt esztendeje van távol, második, sőt harmadik gyermekét várva. S akik bent vannak, azokkal kell megoldani a felada-x tokát. Az hogy fiatalok dolgoznak itt, csak fokozza a gondot, mert hiányzik a közép korosztály, amely a kisgyermek nevelésének sok gondján túljutva, jobban pótolhatná a távollevőket. De az élet nem áll meg. A munkát végezni kell, mit tehetnek? Nem ültek ölbe tett kézzel, ez bizonyos. S erre is azonnal tényekkel szolgálnak. A legkézenfekvőbb megoldásnak az kínálkozott, hogy nézzenek körül a helyi gimnázium egészségügyi tagozatán. Felkeresték a gyerekeket, meghívták a lányokat látogatásra, megmutatták a nővérszállást, elmondták milyen anyagiakra számíthatnak. 10 lánnyal kötöttek szerződést, ők havi 250 forintot kapnak az érettségiig, s az érettségi után idejönnek dolgozni. Meghívták a megyei egészségügyi szakiskola első osztályos hallgatóit is egy kis „üzemlátogatásra”, felkínálva nekik is a lehetőséget a tanulmányi szerződésre. Innen még nem jelentkezett senki, de akkor még a félévi vizsgák előtt álltak, elején a szakma minden nehézségének, de a hivatástudat megerősödésének is. Remélik, hogy innen is jelentkezik utánpótlás. Ami a leggyorsabb megoldásnak, illetve a helyzet leggyorsabb javításának tűnik, még ebben a hónapban megindítanak egy munka melletti tanfolyamot, huszonhárom résztvevővel. A 23 fiatal nő heti 12 órát tanul, 32 órát a betegek mellett tölt, egyelőre természetesen csak délelőtt, amikor szakképzett ápolónők irányítása mellett végzik a munkát. Mindezek a megoldások tulajdonképpen csak egy-kétév múlva jelentenek igazi köny- nyebbséget. Azaz,.ki tudja? Az élet nem áll meg, az újak is fiatalok, férjhez mennek, gyermeket várnak majd, és a körforgás kezdődik élőiről. Furcsa dolog hallani egy egészségügyi intézménynél, de itt is elhangzott a megoldásokat keresendő, hogy vannak belső „rejtett tartalékok”. Például egy sor munkának központi megoldása. tehermentesíti a nővéreket olyan munkák alól, amihez nem feltétlenül szükséges a szakképzettség. Például. Gondolkoz— nak egy központi sterilizáló szervezésén. Már is egy munkával kevesebb. És vajon, csak szakképzett ápolónő tudja kimérni a déli levest? Kiterjednének ezek a tervek a különböző speciálisan képzett emberek — mint a műtős személyzet — munkájának központosítására, különböző osztályok műtéti programjainak összehangolásával. Így is felszabadulnának szakképzettek, akik a betegA Balaton nyári programja A Balaton kulturális és szórakoztató programjának szervezői — bár még további szerződéseket kötnek és egyesítik az esemény- naptárt — nagyjából összeállították a nyári műsort. Eszerint a szezonnyitóra május 18-án kerül sor a hagyományos vitorlabontó ünnepséggel. A szezonnyitót megelőzik a május 13—16 között megrendezendő keszthelyi Helikon ünnepségek. Az ászaid parton az idén három nagyszabású eseményre készülnek. Június 20 —26 között a balatonfüredi nagylaborban tartják a szocialista országok kempingCírUmisM találkozóját Hároméves szünet után augusztus 2—3-án ismét megrendezik a nagyvázsonyi történelmi lovasjátékokat. Kiemelkedik a programból a balatonfüredi Anna-bál. amelyet 150. alkalommal rendeznek meg. A komoly és a könnyűzene rajongói szinte minden nap találnák magúiknak programot a nagyobb üdülőhelyeken. Gyarapítják a folklór- rendezvények számát. A fó- idónyben a siófoki „Balaton”’ népláncegyüttes rendszeresen szerepel Balaton- földváron. Az üdülőhelyi klubban grafikusok, népművészek és képzőművészek több kiállítására kerül sor. Az idei nyáron a kiránduló program is jobban kapcsolódik. a kulturális rendezveágy mellett sok kai nagyobb segítséget jelentenek. Természetesen ezek távlati tervek, melyek nagyon jól átgondolt felmérések alapján születhetnek majd meg. A belső erő nem elegendő. Külső segítségre is szükség lenne. Már az is sok segítséget jelentene, elsősorban a három műszaknál — s ennél az intézménynél nem lehet megszüntetni a harmadik műszakot, a beteg éjjel is beteg —, ha átszervezhetnék a műszakbeosztást Más módon meghatározva a munkaidőt De ehhez szükséges lenne, hogy módosuljon a város bölcsődéinek, óvodáinak nyitvatartási ideje, pontosabban; kétműszakos bölcsődékre, óvodákra lenne szükség. Igaz, ez szakemberek és pénz kérdése a városban. De felmerül a kérdés, nem kell-e újra alaposan fontolóra venni ezt az ismételt kérést, hiszen az egész kórház gyógyító munkájának zavartalanságát segítené, ha néhánnyal több volna a gyermekgondozónő, az óvónő, ha minden bölcsőde és óvoda két műszakos lenne. Arról már csak egészen zárójelbe beszélnek az érdekeltek — a kórház vezetői —, hogy a legjobb megoldás az intézmény saját bölcsődéje, óvodája lenne, melynek nyitva tartása alkalmazkodna a munkarendhez, már az elképzelt új munkarendhez. Hozzá kell tenni mindehhez, sok gyermekről van szó! És egyre többről lesz, hiszen az itt dolgozó nők fiatalok, s ritka közöttük, aki csak egy gyermeket akar, vagy akart. Fiatal intézmény. Fiatalok kórháza — már ami a gyógyító gárdát, köztük az ápolónői gárdát illeti. S a fiatal intézmény gondjai, a speciális helyzetből adódóan, hagyok. S nem jelent mindig megoldást, a nagyobb differenciálási lehetőség a béreknél, az első osztályú szállónak megfelelő nővérszállás sem. A rendelkezés, mely kimondhatatlanul sokat nyújt a gyermekekért — kimondhatatlanul sok gondot is okoz a vezetőknek. S ez sürgeti a megoldások keresését, túl a helyi ötleteken, erőkön. A gyermekintézmények helyeinek további növelését, olykor még más beruházás rovására is, az észszerűbb munkaszervezéseiket. Mert ezek nélkül csak tűzoltó munka lesz minden amit végzünk. S amit nyerünk a réven, itt-ott elúszik a vámnál __ D eák Rózsi 0. — Mit parancsol a doktor úr? Téliszalámit? De hová tetszik gondol™, kérem? Hónapok óta nem is láttunk, kérem. Mit hónapok, évek óta. Megmondom magának őszintén, én már ide-oda harminc éve csinálom ezt a szakmát, de a múltkoriban csak úgy jutottam téliszalámihoz, hogy az anyósam meglátogatott az Alföldről, s onnan hozott egy fél kilót. No nem azért, mintha annyira szeretném, egyszerűbb embereknek, kérem, megteszi a turista is, vagy a parizer, de hát akadnak ugye olyanok is, akik nem restellik a fél várost begya- lögolni egy negyed kilóért Mert hát, ugye, van rá idejük. De én ide vagyok láncolva a pulthoz, s akárhányszor kérdezik tőlem, hogy van-e téliszalámi, nekem mindig udvariasan kell válaszolnom. mert, ugye, kérem, én. csak egyszerű éladó vagyok, s a kedves vevő a fontos, azért kell mindent megtennünk. — De, kérem! — Jó, jó. Ugye, most a fogorvos úr van felháborodva, pedig hát engem zaklatnák, nap mint nap. B— Maga jött aszal a rozzant járgánnyal ? Na akkor csak várjon, mindegy hogy fedél alatt, vagy a szabadÍebí uaí lé» A szálak az iskolához vezetnek. Aldebrói pendülések Nap, mint nap új hírek érkeznek AJdebrőről: zenebarátok klubját alakított a KISZ-szervezet, az általános iskolában újjászervezték a báb- és gyermekszínjátszó csoportot, klubkönyvtárat létesítettek a volt iskolában, megtartotta első * összejövetelét az aldebrói tsz-kórus. Ezek a jó hírak csaltak ki a kis községbe. A szálak az iskolához vezetnek. Könyvek — étvágygerj esztővel Kovács Emilnét, a két éve épített iskola alsó tagozatos nevelőjét, az idén nevezték ki népművelési ügyintézőnek. A tanítás mellett fáradhatatlan mozgatója a falu kulturális életének. Valóságos kis csapatot gyűjtött maga köré a tenni vágyó, aktív emberekből. A barna, középkorú, fürgeszavú asz- szony a tanári szobában beszel új munkaköréről. — Ha valaki most akar dolgozni, sok mindent elérhet. A régi iskolaépületben, a megyei központ segítségévei, új könyvtárat, s mellette új KISZ-klubat létesítettünk. Sokat várunk ettől a két helyiségtől, hiszen az itteni barátságos környezet, a hangulatos berendezés szinte csalogatja befelé az olvasni, művelődni vágyókat. Több anyagi, erkölcsi támogatást is kapunk a tsz- től és a tanácstól, s ha van valami jó kezdeményezés, lelkesednek a falubeliek is. Minczér Andrásné, a község fiatal könyvtárosa, aki szintén az általános iskolában tanít, a szünetben toppant be a beszélgetésre; — Lexikonok, kézikönyvek. szótárak, enciklopédiák kellenének és az olvasnivaló mellé egy magnót is kémek a fiatalok. Ezt azért is szeretnénk, mert akkor több rendezvényt szervezhetnénk oda, a könyvek közé. Ügy tervezem, a foglalkozások előtt és után kiállítást, könyvajánlást tantok majd, afféle étvágygerjesztőt. Van olyan tervünk, hogy nemsokára ott tartjuk az asszonykórus próbáit is. Hogy a kórusra terelődött a szó. ismét Kovács Emilné veszi fel a fonalat. — Régebben is úgy volt, ^ hogy énekeltek nálunk az asszonyok munka közben a földeken. Verseket, tréfás rímeket faragtak, már ismert dallamokra. Ezt a hagyományt akartuk föleleveníteni. továbbfejleszteni, amikor összeszedtük a régi kórust. Csatlakozott hozzájuk néhány új tag is, hát így alakult meg a kis csoport. Irányítójuk Tóth Vásárhelyi Józsefné, a vezető óvónő lett Mutassák a hangjukat! Az egész faluban Icuka néninek ismert ősz hajú, de fiatalos lendületű óvónővel már az apróságok birodalmában, az oviban beszélgetünk. — Fekete szoknya, hímzett blúz. Ilyen lesz az egyenruhánk, melyet patro- nálónktól, a tsz-től kapunk. A zárszámadáskor rukkolunk ki először, egy kisnép- dalcsokorraL, egyelőre tizenöten vagyunk, 38—53 évesek. Jó volna vegyes kórussá alakulni, már számitgat- juk, melyik embernek van jó torka a faluban. — Mert erre ám kényesek vagyunk — vág közbe Tóth Ferencivé, a másik óvónő, akinek öléből három gyerek integet — Hogy jártunk mi is, amikor először beállítottunk a régi gárdába! Az asszonyok csak néztek, pisloglak ránk, újakra, aztán pusmogás kezdődött. Végül is az egyik neki pirosodott és előállt. -Az a kívánság, hogy mutassák már a hangjukat! Mert akárkivel nem énekelünk.” Kicsit lam- palázasak lettünk, de a próba sikerült, befogadtak az asszonyok. — Ha elfáradunk munka közben, kis zenetörténeti előadást rögtönzök. Ki volt az a Kodály Zoltán, s merre gyűjtögette a dalokat?... Ha megfeledkezem róla, már hiányolják: „Icuka néni. ma nem mesél semmit?” Tóth Vásárhelyi Jőzsefné nemcsak az idősebbeket tanítja, ' vezeti, de ő a bábszakkör irányítója is. Citrom, Cézár és Narancs Nóra Miközben beszélgetünk, telik az idő, s a kiscsoportos apróságok ebédhez sorakoznak. Ilyenkor, déltájban — mint most is — mindig megjelenik két kislány, Tófalusi Zsuzsanna és Szabó Irén, hogy segítsenek az étkeztetésnél. Az csak természetes, hogy ők ketten, akik óvónők szeretnének lenni, benne vannak a bábszakkörben, hiszen így jövendő hivatásukra is készülődhetnek. Nem sok biztatás kell, s máris fürgén szedegetik elő a kesztyűből, fakartóFbal, kócból, papírból, fabrikált bábokat, amelyeknek raktára szintén az óvodában van. A szakkör most éppen Hagymácska és Almácska meséjét dolgozza föL A gőgös Citrom Cézárt Zsuzsi, a kényes Narancs Nórát pedig Irénke alakítja. A napokban is iskolai farsangra készülődnek, a Hagymácskával ott mutatkoznak be először, de később több községbe is ellátogatnak majd műsorukkal. A hosszúba] űak és a komoly zene Lefler Imrét, a tsz húszéves gépszerelőjét, a központban találjuk. — Bizony megpendült egész Debrö szerdán — nyújtja üdvözlésre le törül - hetedemül olajos kezét. — Meghívót kapott szánté minden fiatal az' iskolától a Zenebarátok Klubjába. Csak kérdezgettük egymástól, mi lesz ez? „Komoly zene hallgatás. Műsoron Kodály Zoltán: Mátrai képek.” Kíváncsi lettem, el is mentünk mind a cimborákkal. — Soha ennyi nagy hajú, szakállas, bajszos lepényt nem láttam még egybegyűlve a faluból — nevet Kovács Emilné. — El is csuklóit a hangom, amikor a bevezetőt mondtam. Énekes Erzsi, a piros arcú, szőke énektamáimő, a klub szervezője, vezetője folytatja; —i Először Kodály Zoltán életéről, munkásságáról beszéltem, majd lemezei közül hallgattunk meg néhányat. Aztán táncolni lett kedvünk. Tízre olyan hangülat kerekedett; hogy- csak úgy zengett a ház, ha a . társasjátékok közben feldlattant a nevetés. Legközelebb már az újdonsült klubtagok kívánsága szerint állítjuk össze a programot. Gershwin, Mozart műveire kíváncsiak a legtöbben. Van itt egy nagy szakállú agronómus, ő azt mondta, nyár elején szívesen megrendezi az aldebrői Ki nyer mát? Akkor majd kiderül, mennyit tanultak a fiatalok. — Hát igen — mondja Kovács Emilné —, úgy szeretnénk, ha hasznosan szórakoznának a gyerekek. És nemcsak ók, hanem az egész falu, a legfiatalabbtól a legidősebbig. Németi Zsuzsa lyeCt, bogy betófflná. kénem, hogy a sok munkánk, meg aztán az autójavítás nem vakolás, -hogy nesze neki, rá a maltert a falra, már harmadik napja sürget, hogy javítsam ki azt a roncsot. — Micsoda? Hogy faluról jár be ide a városba, a boltba dolgozni? Mi közöm van nekem ehhez, kérem? Én megmondom magának őszintén, jobban jönne ki, ha eladná a tragacsát és buszbérletet váltana. Legalább spórolna a benzinnel is, most úgyis olvashatja az újságból, hogy energiatakarékosság ideje következik. — Hogy legalább azt mondjam meg, hogy mi baja van és mikorra lesz kész? Nézze, én nem jós, hanem szerelő vagyok. Majd, ha lesz időm belenézni a motorba, akkor megmondom, hogy mi baja van, de hogy mikorra lesz kész, azt nem. Mert lehet, ugye, hogy olyan alkatrész kell bele, amit nem is lehet jelenleg kapná.—. — Ja. hogy azt hitte, hogy m szerviz mért van, hogy kérem, hea nem tartanák fenn az embert lépten-nyo- non. / — Ha a kedves ügyfél szíveskedett volna egy pillantást vetni az előcsarnokban elhelyezett táblára, akkor leolvashatta volna a fekete tábláról az aranybetűs értesítést, hogy ma nincs fogadónap. Így aztán, kérem szépen, magát sem fárasztotta volna a lépcsőn való gyaloglással, meg ugye, bár ez természetesen nem az ön dolga, ugye. nem gátolná a hivatalos ügyek intézését sem. — Ja, hogy már negyedszer jön? Kérem szépen, én ezt egy pillanatig sem vonom kétségbe, de remélem, ön is tisztában van azzal, hogy egy főosztályvezetőnek, 'vagy egy alosztályvezetőnek is van munkája, és nem mindig tartózkodhat benn az irodában. — Hogy házai épít.? Helyes, kérem, helyes, de ezért a hivatalos formáikat be mi tehetünk, hogy az autószervizben, ahol dolgozik, már szóvá fették, hogy naponként szaladgál az ügyeit intézni. Megértheti, kérem, hogy a hivatali munka nem autóverseny. — Hogy esetleg én intézzem el? Sajnos. nem tehetem. Az ön ügye nem az én „asztalom”, ezért csak azt tudom tanácsolni, hogy fáradjon be a legközelebbi fogadónapon. 0* — Türelem, kedves páciens, türelem. Nos, ha egész éjjé! nem aludt a fogfájástól, akkor azt a néhány percet még kibírja, amíg elszaladok a büfébe és megiszom a kávét. Nézzem szét, jyiennyien jönnek ide nap mint nap, az ember alig áll a lábán. — Hogy sietne, mert ügyfélfogadás lesz? Hát, kérem szépen, döntse el, hogy most fogat akar húzatni, vagy panaszosokkal akar tárgyalni. No, most szépen megkapja az injekciót úgyis várrá kell vele legalább egy negyedóráig. Higgye el. hogy az ügyfelek is tudnak várni tizenöt-húsz per-i D-- ha nagyon siet akko i . diatom most azoreia kció nélkül is, de ebbe,,. a/, esetben ne panaszkodjon a kedves páciens, hogy fáj, mert én arról igazán nesm tehetek, hogy a betegek ingerültek és türelmetlenek.
