Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

ft X ii-hogy Seressttefc most MaPsen egy képzcleCbrfi országot, ahol... De valódi ország is megteszi, ha nem szocialista országról van szó, hanem mondjuk,, egy képzeletbeli valódiról, vagy valóban képzeletbeli nyugatiról. Megtaláltuk? Nos, akkor most azt is kép­zeljük el, hogy ebben a képzeletbeli, vagy valós nyu­gati országban a jövőre nézve programot ad egy párt, vagy egy kormány. Mit Ígér ilyeakar ez a párt, vagy ez a kormány? Amit eddig ebbe* az országban, esdnátMk, öttől egg talpalatnyit el nem térünk. Azt tesszük ezután is, amit eddig tettek és tettünk — mondaná ezt abban a bizonyos országban ama pár^ vagy kormány. Meg is bukna azonnal! Egy ilyen programmal?? Képzeljük eá, hogy WíIsmék Angliában töretlen, torypolitikát hirdetnének, vagy wait azé, amit ők csi­náltak néhány évvel ezelőtt? A Német Szövetség! Köztársaság JeRenfeg! kosflf- ciós kormánya ugyanazt ígérné jövőre, mint amit ta­valy tett; vagy tenni akart, vagy nem is tudott meg­tenni? ,,. i w.,.,„, Persze, hogy rffeSpseHrééeBea a* ByimuL NSIü*S Nálunk azt mondja a párt és a kormány: azt tesszük továbbra is, amit eddig, másfél évtízednél is több idő óta tettünk. Attól el nem tántorodunk a jövőben sem. Egyetlen talpalatnyit sem. A változás annyi a tavalyi­hoz képest, vagy a tavalyelőtti politikához képeste hogy jobban dolgozunk. A politika váltrxaaüamága, a cél egyértelműsége, a belső fejlődés szakadatlan vál­tozásokat hozó vnltozaűanaáa* — ezt hőstette és Mjv détí ma is a párt. Í NÍ'*1 • i S ezt várják te «C a magyar iWfeouflSt Egész hetünk eddigi szakasza, fcollefetfv és egyé­ni tervezésünk a jövőre, éppen eme a belül náncfig megújuló, de lényegét és célját illetően mindig vál­tozatlan és egyértelmű politika kősziklájára épQL Naivitás terme és nem te tenné igaz, la a szocialista Magyarországot valamiféle bébe szigetének kiáltanánk ki a világ tengerének kavargó óceánján. Az effajta -népszínműven, istenkalap jánbofcrétás nemlétet osto­basága oly nyilvánvaló, hogy sok szót nem is érde­mes rá vesztegetni. A magyar politikai és gazdasági életnek éppenséggel van gondja bőven, g ezen csak segíthet, de helyettünk meg nem oldhatja a szocialis­ta országok közössége. Két dologban feltétlenül biz­tosak tehetünk a jövőt illetően: a szocializmus építése mind gazdagabb és tartalmasabb életet hoz a szá­munkra. Ez az egyik. A másik: aligha lesznek a to­vábbi években sem kevesebbek a gondjaink. Csak mások lesznek. Gondtalan, élet — elnézést a parado­xonért — csak a temetőben van, ahol a halottak és a már soha meg nem élt tervek nyugodnak gondta­lan mozdulatlanságban. Az élet, a munka, az alkotás, a cselekvés, s még a beteljesülés is az örömök- mel­lett újabb gondok, vajúdások méhe is egyben. Ä lényeg mégis az: a biztonság. A jövőt iTtetőenó A legdinamikusabb társadalmi rend nyújtotta bizton­ság az, amit az emberek elvártak és elvárnak a pánt­tól és a kormánytól ebben az országban- Ebben a szo­cialista országban. És az út folytatásának ígérete és óhaja im teljesen egybeesik nálunk: a szocializmust igényli és igenli dolgozó népünk és a hozzávezető utat, a legkönnyebbet, a leggyorsabbat keresi és je­löli ki a párt. Persze, hogy a legkönnyebb és a leg­gyorsabb fogalma itt aligha értendő a hétköznapi ér­telemben, történelmi időszakról van szó, mint aho­gyan immár egy történelmi időszak áll mögöttünk. Minden mérföldkövére visszatekintve elszámolha­tó 'az ígéret és annak valóra váltása! Soha ilyesmi ebben az országban azelőtt elő nem fordult és soha ilyesmi egyetlen kapitalista országban elő nem fordult még és nem is fordulhat elő. Sem az, hogy egy párt programja ily értelemben a változat­lanság legyen, sem az, hogy visszatekintve el tudjon, vagy el is merjen Számolni az ígéretekkel és azok megvalósításával- Ebben az országban, a szocialista országban ez természetes. Törvényszerű. Eszméinkből, a szocializmus építésének lényegéből fakad. Ezt a törvényszerűséget érzi, érti és várja, e®t a lényeget kívánja továbbra is élete lényegének tekinti dolgozó népünk. A múlt ad nitelt ahhoz, hogy a párt azt ígérhesse: e lényeg lesz munkájának további alapja is. Amit eddig ebben az országban tettünk, 'at­tól egy talpalatnyit sem tántorodunk eL Ez a siker titka, s ennek a nem is titok titoknak ez a sikere ebben az országban. V Illyés Gyula: Dada 1945. január Hajlongva jönnek hegyi házamig a katonák, van ki letérdel, négykézláb kúszik a havon át Lent ködlő, ősz tengerré válva föl Pest, a világ, mögülem bomba és akna fütyül: a Hármas-hegy húsz ágyúja kiált Mióta vendég csak olyan jöhet, mint a gránát, amely bevágta tegnap a gyerek­szoba falát. Bevágta! —■ filök a kihalt hegyen, élem tovább, vas-zömmögés méhésze, csöndesen, elrettentő remeteség korát. Front közt vagyunk. Lépek (iff és a a balkonon. Bizton vagyok. Körülöttem a halál az oltalom. Bujdostam s íme várrá vált a mióta rom. Köpök, gondolom, most gyertek «tenant; mióta golyó kopog kapumon. négyemeletes, kes­keny ház kapujában. A ház a Vérmezőre tekint; eredeti egy­hangúságában hét-y- reállftwa, A kapótól jobbra és balra ke­rek. ablakok, a földszinti la­kások konyhái rejtőznek mögötte. A jobbra eső lakáé­ban éltein 1944. december 24-ig, amikor egy kósza lé­giakna kivitte az ablakokat, s a ház leköltozott az óvó­helyre. Ott állok, ahol Bu­dapest felszabadulása nap­ján. — harminc éve — jp~ akaratú, ám igencsak el­gyöngült emberek föltámo­gattak a napvilágra. Mögöt­tem hozták másfél éves fia­mat, aki vaksin hunyorgott az «ős napsütésben, köny- nyei árkokat vájtak a zsen­ge bőrére tapadó piszokban, olyan volt, minit egy kiásott vakondok-kölyok. Mindnyájan sz§cíe$egJ0nk: az éhségtől, a szomjúságtól, a gyöngeségtől és a levegő­től. A csöndtől, amely iá- ereszkedett a budai tájra, mint egy üveghanamg. Attól tartottam, hogy valahol el­dördül egy lövés, a lövedék­től szétpattan az üvegharang és kezdődik minden elölről. A szomszéd pincéből kibújt 'a kárpitosmester s elővett zsebéből egy tépett újságot. — Pesten mór újság is twm, szerkesztő út. Tessék olvasni Jobb kezembe igazította az újságot, a bal kezem te­hetetlenül csüngött az olda­lamon. Hat aknaszilánk fúr­ta át az izomrostokat, egy a jobb térdem fölött szakított tenyérnyi sebet. A kárpitos rozoga ládát hengerí tett oda és leültetett, mert jártányi erőmet felemésztette a pin­céből felvezető út. Mit ol­vastam a pesti oldalról, ki tudja... Milyen úton érke­zett Budára az első magyar demokratikus napilap, már nem tudom. Csakhamar le is tettem az újságosa nyolc­hetes pinceéletben elgyön­gült szem nem tudott meg­birkózni a feladattal. Inkább az ismerős-ismeretlen képet néztem, amelyet január utol­só napján láttam legutóbb, amikor vízért indultam a Márvány utcába, mert a fiam tüdőgyulladást kapott, s már a fürdőkádakba fa­gyott, mészporos jeget is f®- éttüfe. Ott ért az aknataláSgJj» Fogoly vagyok, — de soha szabadabb sorsom előtt. Meghalhatok, — de nem volt soha rab reménykedőbb. Hetes borostám félig bár fehér: lakat ülők, nagy nászt naponta, mátkámveszélye noha ilyen pendítő szerető«. mm «smewa» * « mm m, az örömet, hogy — szállnak bár gyilkos Jetek, gdtyOtk nem rettegek, hogy bennem üt, .-- fsa, minden* vesztenék«» ■embert telek. ttpgy — döngj, vftSwE •—€f-sorsot ád m ég. i a 'GRSk BHIí filfffírdMte i<Ht -fflffllfifc HM ¥ őrmezőre néz iSb —- grm- itoltam —, számmhkr<z -meg szűnt a háborúC Alett az örvény szélén fel­vet a víz s az első levegőt szívja tüdőre, csak azt érzi, hogy éL Mire gondolhattam volna a háború sötét és for­ró örvényeiből felmerülve, műit az élet csodálatos ízé­re. Szemközt még füstölgőit a Déli-vasút romhalmaza, s a szél ráhajtotta a füstiefhőft. a Vérmezőre, mint egy jóté­kony temetésrendező, aki a túlélőket meg akarja kí­mélni a halál szörnyű látvá­nyától. Volt mit eltakarni. Összetört autók és paraszt- szekerek, kiégett harckocsik és vitorlázó repülőgépek, emberi tetemek és lódögök közt elcsigázott élők ma­tattak vontatott, fáradt moz­dulatokkal, mint egy lassí­tott filmen. Élelmiszert ke­restek, mert a németek az utolsó éjszakákon narancs- vörös és fehér ejtőernyőket dobtak le a Vérmező kat­lanába. De a fehér ejtőer­wyflteC antejfygfc tartályában élelmiszer volt, az éhes SS-ék összegyűjtötték. A na­rancsszínű ejtőernyőkön lő- *acr érkezett Ax első órák, arr etső na­pok egybefolytak. Tudtuk, hogy a hidakat felrobbantot­ták, i a pesti oldal, ahol már újságot írtak és ‘nyom­tattak, ahol már a villany is felpislogott szerencsésebb körzetekben, ahová krump­livonat érkezett, — csillagá­szati messzeségbe távolodott. Aki föl tudott kapaszkodni a foghíjas gránit-lépcsőn a Várba, arról beszélt, hogy odafenn még teljesebb a pusztulás, de Pesten már mozog az élet Ez a híradás, hogy „odaát már mozog to- temP% egyszeriben elsöpörte a bénultságot A cselekvés vágya úgy lobbant fel, iránt a préritűz. Ablakokat von­tak be rejtelmes eredetiül íptakátokkai, egy csikótűz- bely többéi ért, mint ma­napság egy balatoni teleik, villával. Ffitenivaló volt elég, » kibelezett házak ontották az éghető roncsokat Aki íumératéakán kidugott egy szaporán füstölgő kályha­csövet, annak már otthona volt, Az Attila utcában egy pék befStötte a kémére®11 és elrejtett lisztjéből kenye­ret sütött A leleményes kárpitos még mindig tudott friss lóhúst szerezni, a csont- bőkre fogyott kósza állatokat vágták, megmentve őket az éhhaláltcA, s azok is meg­mentettek egynéhány em­berei etet Cij lakótelep — ma. Elbicegtem a Miko utca sarkáig, ahol széles és mély tankcsapdát vájtak, a gö­dörben német hullák hever­tek, egy házmester vezeté­sével betemetésükön fárado­zott, akikben még volt mara­dék erő. Enyhült az időjárás, egyre fullasztóbb lett a le­vegő, sietni kellett az elta­karítással. A Krisztina sar­kán fölfedezték, hogy a víz­hálózat gerincvezetékében tetemes mennyiségű víz ma­radt. Kéziszivattyúval húz­ták fel a kissé már áporodott folyadékot s kannákba mérték a sorban állóknak. Az iszonyatos gond — ho­gyan éljünk tovább, ha mar túléltük — csak lassan osz­ladozott Még az óvóhely«i laktunk, de már ki lehetett tárni a járdára nyíló vasab­lakot Éjszaka bejött a le­vegő, amelynek már nem vök ekratizszaga. A Vérme­ző roncsaiból kordákat esz- kábáltak ügyes emberek és megkezdődött a szállítás. Ezek a keservesen nyikorgó, embervontatta talyigák szál­lították el a holtaikat s hoz­tak valamit az élőknek. Március első napjaiban lo­vas szekérrel 'értük jött egy Pest környéki rokon. Mind­nyájan s minden maradék holmink fölfért a kicsiny szekérre. Itt, a kapuban bú­csúztunk azoktól, akikkel együtt töltöttük a nehéz na­pokat. Azóta mindenki el­búcsúzott a háztól, amely a Vérmezőre néz, egyetlen is­merős nevet sem olvastam a kapu alatt Elindulok hát, átvágva a szépen gondozott Vérmező téli pagonyán a Délivasút pazar tömege felé, hogy felszáj Íjak a metróra és tíz perc múloa megér- ksssem a váró« sűrüjéks. Wm&seá, a&fe&fe

Next

/
Thumbnails
Contents