Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
ft X ii-hogy Seressttefc most MaPsen egy képzcleCbrfi országot, ahol... De valódi ország is megteszi, ha nem szocialista országról van szó, hanem mondjuk,, egy képzeletbeli valódiról, vagy valóban képzeletbeli nyugatiról. Megtaláltuk? Nos, akkor most azt is képzeljük el, hogy ebben a képzeletbeli, vagy valós nyugati országban a jövőre nézve programot ad egy párt, vagy egy kormány. Mit Ígér ilyeakar ez a párt, vagy ez a kormány? Amit eddig ebbe* az országban, esdnátMk, öttől egg talpalatnyit el nem térünk. Azt tesszük ezután is, amit eddig tettek és tettünk — mondaná ezt abban a bizonyos országban ama pár^ vagy kormány. Meg is bukna azonnal! Egy ilyen programmal?? Képzeljük eá, hogy WíIsmék Angliában töretlen, torypolitikát hirdetnének, vagy wait azé, amit ők csináltak néhány évvel ezelőtt? A Német Szövetség! Köztársaság JeRenfeg! kosflf- ciós kormánya ugyanazt ígérné jövőre, mint amit tavaly tett; vagy tenni akart, vagy nem is tudott megtenni? ,,. i w.,.,„, Persze, hogy rffeSpseHrééeBea a* ByimuL NSIü*S Nálunk azt mondja a párt és a kormány: azt tesszük továbbra is, amit eddig, másfél évtízednél is több idő óta tettünk. Attól el nem tántorodunk a jövőben sem. Egyetlen talpalatnyit sem. A változás annyi a tavalyihoz képest, vagy a tavalyelőtti politikához képeste hogy jobban dolgozunk. A politika váltrxaaüamága, a cél egyértelműsége, a belső fejlődés szakadatlan változásokat hozó vnltozaűanaáa* — ezt hőstette és Mjv détí ma is a párt. Í NÍ'*1 • i S ezt várják te «C a magyar iWfeouflSt Egész hetünk eddigi szakasza, fcollefetfv és egyéni tervezésünk a jövőre, éppen eme a belül náncfig megújuló, de lényegét és célját illetően mindig változatlan és egyértelmű politika kősziklájára épQL Naivitás terme és nem te tenné igaz, la a szocialista Magyarországot valamiféle bébe szigetének kiáltanánk ki a világ tengerének kavargó óceánján. Az effajta -népszínműven, istenkalap jánbofcrétás nemlétet ostobasága oly nyilvánvaló, hogy sok szót nem is érdemes rá vesztegetni. A magyar politikai és gazdasági életnek éppenséggel van gondja bőven, g ezen csak segíthet, de helyettünk meg nem oldhatja a szocialista országok közössége. Két dologban feltétlenül biztosak tehetünk a jövőt illetően: a szocializmus építése mind gazdagabb és tartalmasabb életet hoz a számunkra. Ez az egyik. A másik: aligha lesznek a további években sem kevesebbek a gondjaink. Csak mások lesznek. Gondtalan, élet — elnézést a paradoxonért — csak a temetőben van, ahol a halottak és a már soha meg nem élt tervek nyugodnak gondtalan mozdulatlanságban. Az élet, a munka, az alkotás, a cselekvés, s még a beteljesülés is az örömök- mellett újabb gondok, vajúdások méhe is egyben. Ä lényeg mégis az: a biztonság. A jövőt iTtetőenó A legdinamikusabb társadalmi rend nyújtotta biztonság az, amit az emberek elvártak és elvárnak a pánttól és a kormánytól ebben az országban- Ebben a szocialista országban. És az út folytatásának ígérete és óhaja im teljesen egybeesik nálunk: a szocializmust igényli és igenli dolgozó népünk és a hozzávezető utat, a legkönnyebbet, a leggyorsabbat keresi és jelöli ki a párt. Persze, hogy a legkönnyebb és a leggyorsabb fogalma itt aligha értendő a hétköznapi értelemben, történelmi időszakról van szó, mint ahogyan immár egy történelmi időszak áll mögöttünk. Minden mérföldkövére visszatekintve elszámolható 'az ígéret és annak valóra váltása! Soha ilyesmi ebben az országban azelőtt elő nem fordult és soha ilyesmi egyetlen kapitalista országban elő nem fordult még és nem is fordulhat elő. Sem az, hogy egy párt programja ily értelemben a változatlanság legyen, sem az, hogy visszatekintve el tudjon, vagy el is merjen Számolni az ígéretekkel és azok megvalósításával- Ebben az országban, a szocialista országban ez természetes. Törvényszerű. Eszméinkből, a szocializmus építésének lényegéből fakad. Ezt a törvényszerűséget érzi, érti és várja, e®t a lényeget kívánja továbbra is élete lényegének tekinti dolgozó népünk. A múlt ad nitelt ahhoz, hogy a párt azt ígérhesse: e lényeg lesz munkájának további alapja is. Amit eddig ebben az országban tettünk, 'attól egy talpalatnyit sem tántorodunk eL Ez a siker titka, s ennek a nem is titok titoknak ez a sikere ebben az országban. V Illyés Gyula: Dada 1945. január Hajlongva jönnek hegyi házamig a katonák, van ki letérdel, négykézláb kúszik a havon át Lent ködlő, ősz tengerré válva föl Pest, a világ, mögülem bomba és akna fütyül: a Hármas-hegy húsz ágyúja kiált Mióta vendég csak olyan jöhet, mint a gránát, amely bevágta tegnap a gyerekszoba falát. Bevágta! —■ filök a kihalt hegyen, élem tovább, vas-zömmögés méhésze, csöndesen, elrettentő remeteség korát. Front közt vagyunk. Lépek (iff és a a balkonon. Bizton vagyok. Körülöttem a halál az oltalom. Bujdostam s íme várrá vált a mióta rom. Köpök, gondolom, most gyertek «tenant; mióta golyó kopog kapumon. négyemeletes, keskeny ház kapujában. A ház a Vérmezőre tekint; eredeti egyhangúságában hét-y- reállftwa, A kapótól jobbra és balra kerek. ablakok, a földszinti lakások konyhái rejtőznek mögötte. A jobbra eső lakáéban éltein 1944. december 24-ig, amikor egy kósza légiakna kivitte az ablakokat, s a ház leköltozott az óvóhelyre. Ott állok, ahol Budapest felszabadulása napján. — harminc éve — jp~ akaratú, ám igencsak elgyöngült emberek föltámogattak a napvilágra. Mögöttem hozták másfél éves fiamat, aki vaksin hunyorgott az «ős napsütésben, köny- nyei árkokat vájtak a zsenge bőrére tapadó piszokban, olyan volt, minit egy kiásott vakondok-kölyok. Mindnyájan sz§cíe$egJ0nk: az éhségtől, a szomjúságtól, a gyöngeségtől és a levegőtől. A csöndtől, amely iá- ereszkedett a budai tájra, mint egy üveghanamg. Attól tartottam, hogy valahol eldördül egy lövés, a lövedéktől szétpattan az üvegharang és kezdődik minden elölről. A szomszéd pincéből kibújt 'a kárpitosmester s elővett zsebéből egy tépett újságot. — Pesten mór újság is twm, szerkesztő út. Tessék olvasni Jobb kezembe igazította az újságot, a bal kezem tehetetlenül csüngött az oldalamon. Hat aknaszilánk fúrta át az izomrostokat, egy a jobb térdem fölött szakított tenyérnyi sebet. A kárpitos rozoga ládát hengerí tett oda és leültetett, mert jártányi erőmet felemésztette a pincéből felvezető út. Mit olvastam a pesti oldalról, ki tudja... Milyen úton érkezett Budára az első magyar demokratikus napilap, már nem tudom. Csakhamar le is tettem az újságosa nyolchetes pinceéletben elgyöngült szem nem tudott megbirkózni a feladattal. Inkább az ismerős-ismeretlen képet néztem, amelyet január utolsó napján láttam legutóbb, amikor vízért indultam a Márvány utcába, mert a fiam tüdőgyulladást kapott, s már a fürdőkádakba fagyott, mészporos jeget is f®- éttüfe. Ott ért az aknataláSgJj» Fogoly vagyok, — de soha szabadabb sorsom előtt. Meghalhatok, — de nem volt soha rab reménykedőbb. Hetes borostám félig bár fehér: lakat ülők, nagy nászt naponta, mátkámveszélye noha ilyen pendítő szerető«. mm «smewa» * « mm m, az örömet, hogy — szállnak bár gyilkos Jetek, gdtyOtk nem rettegek, hogy bennem üt, .-- fsa, minden* vesztenék«» ■embert telek. ttpgy — döngj, vftSwE •—€f-sorsot ád m ég. i a 'GRSk BHIí filfffírdMte i<Ht -fflffllfifc HM ¥ őrmezőre néz iSb —- grm- itoltam —, számmhkr<z -meg szűnt a háborúC Alett az örvény szélén felvet a víz s az első levegőt szívja tüdőre, csak azt érzi, hogy éL Mire gondolhattam volna a háború sötét és forró örvényeiből felmerülve, műit az élet csodálatos ízére. Szemközt még füstölgőit a Déli-vasút romhalmaza, s a szél ráhajtotta a füstiefhőft. a Vérmezőre, mint egy jótékony temetésrendező, aki a túlélőket meg akarja kímélni a halál szörnyű látványától. Volt mit eltakarni. Összetört autók és paraszt- szekerek, kiégett harckocsik és vitorlázó repülőgépek, emberi tetemek és lódögök közt elcsigázott élők matattak vontatott, fáradt mozdulatokkal, mint egy lassított filmen. Élelmiszert kerestek, mert a németek az utolsó éjszakákon narancs- vörös és fehér ejtőernyőket dobtak le a Vérmező katlanába. De a fehér ejtőerwyflteC antejfygfc tartályában élelmiszer volt, az éhes SS-ék összegyűjtötték. A narancsszínű ejtőernyőkön lő- *acr érkezett Ax első órák, arr etső napok egybefolytak. Tudtuk, hogy a hidakat felrobbantották, i a pesti oldal, ahol már újságot írtak és ‘nyomtattak, ahol már a villany is felpislogott szerencsésebb körzetekben, ahová krumplivonat érkezett, — csillagászati messzeségbe távolodott. Aki föl tudott kapaszkodni a foghíjas gránit-lépcsőn a Várba, arról beszélt, hogy odafenn még teljesebb a pusztulás, de Pesten már mozog az élet Ez a híradás, hogy „odaát már mozog to- temP% egyszeriben elsöpörte a bénultságot A cselekvés vágya úgy lobbant fel, iránt a préritűz. Ablakokat vontak be rejtelmes eredetiül íptakátokkai, egy csikótűz- bely többéi ért, mint manapság egy balatoni teleik, villával. Ffitenivaló volt elég, » kibelezett házak ontották az éghető roncsokat Aki íumératéakán kidugott egy szaporán füstölgő kályhacsövet, annak már otthona volt, Az Attila utcában egy pék befStötte a kémére®11 és elrejtett lisztjéből kenyeret sütött A leleményes kárpitos még mindig tudott friss lóhúst szerezni, a csont- bőkre fogyott kósza állatokat vágták, megmentve őket az éhhaláltcA, s azok is megmentettek egynéhány emberei etet Cij lakótelep — ma. Elbicegtem a Miko utca sarkáig, ahol széles és mély tankcsapdát vájtak, a gödörben német hullák hevertek, egy házmester vezetésével betemetésükön fáradozott, akikben még volt maradék erő. Enyhült az időjárás, egyre fullasztóbb lett a levegő, sietni kellett az eltakarítással. A Krisztina sarkán fölfedezték, hogy a vízhálózat gerincvezetékében tetemes mennyiségű víz maradt. Kéziszivattyúval húzták fel a kissé már áporodott folyadékot s kannákba mérték a sorban állóknak. Az iszonyatos gond — hogyan éljünk tovább, ha mar túléltük — csak lassan oszladozott Még az óvóhely«i laktunk, de már ki lehetett tárni a járdára nyíló vasablakot Éjszaka bejött a levegő, amelynek már nem vök ekratizszaga. A Vérmező roncsaiból kordákat esz- kábáltak ügyes emberek és megkezdődött a szállítás. Ezek a keservesen nyikorgó, embervontatta talyigák szállították el a holtaikat s hoztak valamit az élőknek. Március első napjaiban lovas szekérrel 'értük jött egy Pest környéki rokon. Mindnyájan s minden maradék holmink fölfért a kicsiny szekérre. Itt, a kapuban búcsúztunk azoktól, akikkel együtt töltöttük a nehéz napokat. Azóta mindenki elbúcsúzott a háztól, amely a Vérmezőre néz, egyetlen ismerős nevet sem olvastam a kapu alatt Elindulok hát, átvágva a szépen gondozott Vérmező téli pagonyán a Délivasút pazar tömege felé, hogy felszáj Íjak a metróra és tíz perc múloa megér- ksssem a váró« sűrüjéks. Wm&seá, a&fe&fe
