Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
Uj vonások a zárszámadási közgyűléseken Cehet inén úttörő £B * a szüipadcn és 6za- v*L Puska q Falu című versét mondja kissé felsaegen, meg-meg botolva a verssorok között, de a hallgatóság pisszenés nélküli csendben ügyel. Érdekli őket a vers, mivelhogy ők is falusi emberek, s a község életében az egyik legfontosabb mozzanatra — a termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésére — megtelnék a művelődési ház padsorai. Keresve sem lehetne jobb alkalmat találni arra, hogy verset lehessen tolmácsolni olyan embereknek, akik egész esztendőben, a földdel, a geppel, a természettel való folytonos munkában nemigen érnek iá verset hallgatni. Éz a pontja a zárszámadási közgyűlésnek — a horti Kossuth Tsz zárszámadásán történt — sokkalta több volt mint egy jó ötlet és követésre, kiszélesítésre, továbbfejlesztésre méltónak ígérkezik mindenképpen. Az a tény, hogy a termelőszövetkezeten belül fontosnak tartják a kultúra ügyéé még akkor is, amikor — nem titok senki előtt — elsősorban az anyagiak érdeklikas embereket az egész évi munka után, nagyon fontos dolog. Közvetlenül ide kapcsolódik, hogy a tamaörsi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke amikor megelégedetten beszélt a közgyűlésen arról, hogy a nehéz esztendő ellenére eredményes évet zárt a közösség, emelkedett az elosztható jövedelem, s szemberek jobban élnek, többet költenek tartós fogyasztási cikkekre, ugyanakkor art is megállapította az elnök, hogy nem emelkedett az előfizetők száma, kevés napilap és folyóirat jár a faluba, nem lehetnek megelégedve azzal az összeggel, amelyet könyvekre fordítanak a község lakói. A hozzászólások toftaöK pedig nem egy foglalkozott továbbra is a kultúra kérdésével. De miért fordult egyszeriben ennyire az érdeklődés a kultúra félé? Az idei zárszámadások sok egyéb mellett azt bizonyítják, hogy egyre inkább helyreáll egy mesterségesen kettészakított egység, történetesen a kultúra és a civilizáció kérdésének egysége Ilyenkor derül ki, hogy az elvont és akadémikus vitáknak ható polémiák nagyon is mindennapi valóságot takarnak, amelyek irodalmi és társadalomtudományi folyóirataik: hasábjaira merülnek feL A tamaörsi zarezámadó közgyűlésen az egyik hozzászóló azt fejtegette, hogy önmagában véve á modern gépek semmit nem érnének, ha az emberek hozzáértése, akarata és munkafelfogása rossz volna. Ezeket az egyre korszerűbb termelési eszközöket pedig csak nagyobb szakértelemmel, nagyobb tudással, magasabb szintű munkamorállal lehet megfelelően felhasználni. Ezért fontos annyira a kultúra kérdése. Ezért merült fél a zár- számadási közgyűlésen azaz igény, hogy több újság, folyóirat, könyv és szakkönyv kerüljön a mezőgazdasági dolgozók kezébe. Lényegbe- vágóan fontos ugyanis, hogy a modem gépeket hozzáértő jól képzett, ugyanakkor olyan eleven kultúrával rendelkező emberek használják, akik a szakmai tudáson — műveltségen — túl, jól tudják meghatározni egyéni munkájuk kapcsolatát a közösség viszonyával, egyéni érdeküket integrálni tudják a közösségi érdekbe. Kétségtelen tény, hogy ha nem is így megfogalmazva, de ezek a gondok ma mór igenje foglalkoztatják termelőszövetkezeteink vezetőit és tagságát egyaránt. Hogy a zárszámadásokon hangsúlyt kapott a kultúra kérdése, örvendetes és figyelemre méltó dolog. Legalább ennyire forth» az a kezdeményezés, hogy a termelőszövetkezeti , tagok egyes helyeken előre, írásban megkapták a termelőszövetkezet elmúlt évi gazdálkodásának főbb eredményeit, leglényegesebb mutatóit, statisztikai kimutatást a mindenkit érdeklő dolgokról. Ez is bizonyítja, hogy nem formális dolognak tartják a demokráciának a kérdését A nyomtatásba kiküldött számok, tények közérthetően és világosan tartalmazzák azokat az adatokat, amelyek minden termelőszövetkezeti tagot érdekelnek, s egyben lehetőséget nyújtanak arra, hogy megfelelő idő álljon annak a rendelkezésére, aki alkotó módon kíván beleszólni a nagy közösség érdekébe, a dolgok további menetébe. E zek a vonások új színnel gazdagították a zárszámadási közgyűléseket, s azért érdemes feltétlenül elidőzni, tovább gondolkodni e tartalmi vonatkozásokon, mivel élesen világítanak rá arra a minőségi fordulópontra, ahová mezőgazdaságunk elérkezett. Szigethy András Balszerencsés igazgatói Selypen lakik, félesége ott tanítónő, bét szép, serdülő leánya van, s tavaly július óta naponta bejár Hatvanba, ahol akkor vette át De- csi Ferenciül a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat igazgatását Ez a feladat szabályos körülmények között sem kicsi. Az iparág most van felfejlődőben. Mind a korszerűsítés, mind pedig a növekvő répatermés évről, évre szaporítja, növeli a terheket. S akkor jönnek sorozatban a csarasok, szerencsétlenségek. Előbb a szélsőséges időjárás, ami százmillió forintot vett ki a vállalat zsebéből. Utána halálos végű üzemi baleset Selypen. Végül öngyulladás az új raktárban, tetemes kárral. — Sok ez egy kezdő igazgatónak! — Ha nem készül fel rá az ember — mondja Vra- becz Mátyás. végigsimítva hullámos, enyhén őszülő haját. — (Mögöttem azonban, huszonhat keményen átdolgozott esztendő volit, amit mind a cukoriparban töltöttéin, bíztam tehát magamban, munkatársaimban. Kgyébként is ilyen beosztást eleve úgy vállal az ember, hogy számol a termelésben rejlő veszélyforrásokkal. Ennyire összefusson minden? Erre persze legrosszabb álmomban ae*n volt. példa! Mégis úgy vagyok: vele, most már teljes erővel előre, az idei év, az újabb szezon sikeréért.„4 A bajok forrása Bevezetőben százmiHUi forintot említettünk, amit a szeszélyes időjárás húzott lei a vállalat zsebéből. Vrabecz Mátyás megvilágította ennek az összetevőit, — Nem a répa hSäpy»t*fc, mert a tervezett 60 ezer vs- gonnyft nyersanyag beérkezett a két telepre. Elsősorban a beszállítás költségei emelkedtek meg mérhetetlenül. Ezzel összefüggésben jó egy hónappal megnyúlt a szezon is, hiszen Selypen december vége helyett január 26-án, Hatvanban pedig február másodikén fejeztük be a feldolgozási. Végezetül, éppen a szállítás, tárolás nehézségei következtében, a begyűjtött répa cukortartalma a tervezett 15 százalékról tizenháromra csökkent. Ez a hét százalék különbség, termékben kifejezve, mintegy 1200 vagon cukrot jelent. Vagyis ennyivel maradtunk adósak. — S a selypa baleset , *•& lammt a tűzkár? — A szerencsétílensőg: ügyében még nem fejeződött be a vizsgálat, addig erről nem akarok beszélni... A szárított répaszelet raktárban december 31-én bekövetkezett tűzesettel kapcsolatban pedig előre kívánom bocsátani, hogy ennek az anyagnak a tárolásától minden eukarüaem fűzik. Víz hatására a szárított répaszelet nagyon hirtelen begyullad, s oltása mindmáig megoldatlan kérdés. Az anyag megmentésének egyetlen útja pillanatnyilag: hordani, hordani, hordani. Mielőbb ki a raktárból. ami még hasznosítható! Ért csináltuk mi is ezúttal, természetesen széles körű segédlettel, amiben a városi és üzemi tűzoltó egységek jártak az élen. Anyagi tekintetben nem túl nagy a tűzkár. Lélektanilag azonban hatott ránk. S arra ösztönzött, hogy az idei esztendőnek több előrelátással induljunk. Ugyanez vonatkozik természetesen az új szezon egyéb feladataira’ További fejlesztés Elmondotta beszélgetésünk során Vrabecz Mátyás igazgató, hogy az elmúlt években ugyan jelentős korszerűsítéseket -végeztek Selypen és Hatvanban, ezek. azonban most már nem felélnek meg a kívánalmak" nak. Az eddigi 16 ezer hektárról 20 ezerre nőtt a vállalat répítSennő területe, ami 75—78 ezer vagon nyers- anyagnak felel meg. Ha a jelenlegi módszerrel és technológiával kell eat a meny- nyiséget feldolgozni, akkor az új szezon 160 napranyú- Kk, s augusztusi kezdés mellett is csak 1976 februárjában fejeződik be. Éspedig az élő anyag” károsodásához, az itt-ott tárolt répa cukortartalmának apadásához vezet. TVahat hiába a több termőterület, a magasabb répahozam, velük arányosan nem gyarapszik * nyert cukor! — Hogyan mennek a gond elébe? — LcgjcicnnscöD juj*?“ sunk egy 70 millió forintra felújítás. Ezen belül is see összeg egy részét a répáét- vevő-helyek gépesítésére költjük, mert a termést szerződéseink értelmében 60 napon belül át kefl vennünk a mezőgazdasági üzemektől. Ugyanakkor igen sokat fordítanak a gyártelepi répafogadás úikédetesi-■ lésére, ami régi igény... Ezek az intézkedések azonban nem szüntetik meg a fő hibaforrást, nem remélhetjük tőlük, hogy az optimális 110—120 napira rövidül a termés feldolgozásának az ideje. Ideális az lenne, ha megfelelő anyagiak, birtokában jó külső tárolóhelyeket alakíthatnánk ki. A prizmák szellőztetésével például ellensúlyozni lehet a cukorcsökkenést, ami a répában végbemegy. IyesEélé- re azonban csak az V. ötéves terv vége felé gondolhatunk, amikorra országosan befejeződik az iparé«; rekonstrukciója. Edzett család Az eddigiekből nyitva»» valóan bebizonyosodott, amit többször megfogalmaztunk: a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat igazgatói széke teljes embert követel. Olyan vezetőt, aki a nap minden percében a gyártelepekkel lélegzik, gondjaikban merül el. Mi jut hát Vrabecz Mátyásból a családnak? A kérdésre kicsit előredől foteljében az igazgató, s némi félhő fut át homlokán. — Kétségtelen, nagyon keveset vagyok otthon, s akkor sem anodic. « legjobb naitgoiaffbau De «sekftez már hozzáedzodütt a csalad! Vagy jobb talán, ha úgy fejezem ki magamat, hogy megértenek. Érzik, tudják, emberek százaiért felelek, s ez nagy kötöttség... Egy évben két hét azonban mindig az övék. Ilyenkor elmegyünk feleségemmel és a lányokkal valami jó hazai nyaralóhelyre, esetleg külföldi kirándulásra. KSszóra- ■kazzuk magunkat, jól össze- melegszünk, hogy aztán egy esztendeig megint bírjuk a hajtást. — S ha vékftlcnffl adödbfc néhány szabad órája? — Legszívesebben a ház kört» bütykölök, vagy kimegyek a futballmeccsre. Van egy käs baráti társaságunk, évente hánam-mégy- szer fölmegyünk a Mátrába. Ez is mindig emlékezetes. Sokszor hetekig idézgetjük, felelevenítjük a Mr rándulás különböző eacmc' nyert. — Mí a véleménye.' a KSnizsiiöL? — A selyp! te, a hatvani te mélyen a lehetőségek alatt szerepel. Ha mi annak idején ennyi támogatást kaptunk volna! De nem folytatom, Ismert nóta Az idill rége Egy telefonhívás veget vet a családi idilinek. Visszazökkenünk a vállalat hétköznapi gondjaiba, a Vrabecz Mátyás előtt álló legközelebbi problémákhoz. — Vége a cukoiszezon- naffc, indul a karbantartás. Mondanom sem kell, az elmúlt év lehetetlen termelési viszonyai nagyon igénybe vették gyárainkat, tehát alaposabb mynkára lesz most szükség — jegyzi meg a tőle szokott csendességgel — De a tempót is feszítenünk kell, mert a késő zárás és a tervezett augusztusi kezdés miatt igencsak megrövidült a rendelkezésünkre álló idő. Én azonban munkásokban, műszaki vezetőkben egyaránt, bízom. S nem alaptalanul. Amit a múlt szezonban nyújtottak, szinte hőskölteménybe kívánkozik. Csak M írja meg? Hát erre nem vállalkozunk. Amit azonban a Vrabecz Mátyással folytatott beszélgetésből papírra vetettünk, úgy érezzük, több egy személyes interjúnál. KivUáglik belőle a két gyár dolgozóinak jó közösségi szelleme, munkahelyükhöz való ragaszkodása. S a jövőt formáló tiszta szándék, ami nélkül nincs tett, nincs alkotás. Moldva* Gjfc* Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság ámyékszaUU pincészetében evente száznegyvenezer hektoliter bort kezelnek illetve palackoznak. A bor javarészét itthon értékesítik de jut belőle exportra isi tavaly hárommillió-kétszázezer palackkal értékesítették »»Uai*«.. .... .-„r ............mmoto - Érái K. Gyulai T ÍZEZER KOMMUNISTA megbízásából választó* - uk az elmúlt hét végé« megtartott pártértekezleteken új pártbizottságokat ét küldötteket » február 22— 23-1 megyei pártértekezletre megyénk kommunistái. Es a készülődés természetesen tovább tart: sok-sok munkahelyen. — vállal» toknál, intézményekben, üzemekben — érnek el újabb sikereket dolgozóink abban a szocialista munkaversenyben. amellyel pártunk XI. kongresszusát és felszabadulásunk 30. évfordulóját kívánják méltóképpen köszönteni. A munkáról, munkánk eredményeiről egyébként is sok szó esik napjainkban. A zárszámadó közgyűlések idejét éljük. A közös gazdaságok vezetői most adnak számot a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak az elmúlt évben végzett munka eredményeiről, és sok szó esik azokról a feladatokról is, amelyek a kővetkező hetekben, hónapokban várnak a tsz-ek tagjaira. EZEN A HÉTEN tudtuk meg azt is. bogy ismét vágányzár les* Eger és Füzesabony között, amely«* ezúttal a vonal villamosítása indokol. Maga a tény örvendetes: kényelmesebb, gyorsabb less a közlekedésünk. a bír hallatán érzett örömünket azonban beárnyékolja egy kis aggodalom. Mert a pálya felújítása miatt nemrégiben szintén volt már vágányzár errefelé, és ez a közlekedésben igen sok gondot okozott. Emlékszünk még arra. hogy a kiiktatott járatokat autóbuszok helyettesítették — nem kimondottan közmegelégedésre. Nemegyszer- jött közbe „váratlan körülmény”, kevés volt a busz, járatok maradtak ki. nagyon sokan késtek le a csatlakozásról, aránylag rövid távolságra 1* csak hősi. szú, keserves órák alatt tehetett eljutni. Mit mondjunk? — Reméljük, ezúttal nem így lesz, reméljük, hogy a MAv és a VOLÁN előrelátóbban. körültekintőbben oldja meg utazási gondjainkat. PONTOS ESEMENY vota ezen a héten az egri városi tanács végrehajtó bizottságának ülése, amelyen a lakásépítő és fenntartó szövetkezetekről tanácskoztak, lói esett hallani a hír!, hogy a szövetkezetek eredményesen. a jogszabályok - nak megfelelően végzik munkájukat. Életünknek ezt a rövid szakaszát áttekintve természetesen ezúttal is a munka áll érdeklődésünk középpontjában, az, hogy mit és hogyan végeztünk, s hogy mitlkell még tennünk. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál az elmúlt évben végzett munka gyümölcséről esett sok szó csütörtökön — ekkor fizették ugyanis, a megyében elsőként — a nyereségrészesedést. Az összeg, amelyet az iparcikk Kiskereskedelem dolgozói felvettek. átlagosan 18 napi munkabérnek felelt meg. Ök már bizonyára beosztották, s közülük sokan el is költötték a „tizenharmadik havi” fizetést. ERRE AZ ELMÚLT ltot egyébként is jó alkalmat Kínált: tartott meg a ruházati cikkek időleges ár- beszállítása. Akinek lehetősége — tehát* pénze — volt, most olcsón, jól vásárolhatott. Elmondhatjuk tehát a hétről, amelyet magunk mögött hagytunk, hogy — sok ilyet szeretnénk. Becky Tibor rfyg/WBif) , 197Ä február 16. vasam*
