Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

KI pert: 9 befejezetlen mondatból Fábri Zoltán új filmje Fábri Zoltán ezúttal a magyar irodalom élő klasszi­kusának, Déry Tibornak A befejezetlen mondái című f regényéből írt forgatóköny­vet és rendezett filmet. Nagy lehetőség, de nem kisebb a felelősség sem. Hiszen Déry hosszan és szélesen höm­pölygő epikai müvét az eu­rópai irodalom legjelentő­sebb nagyregényei közé so­rolja az irodalomtörténet. 1934—38 között írta Déry A befejezetlen mondatót, amelyben elemzőén és ösz- szefoglalóan mutatja be a magyar társadalom osztály­helyzetét, a munkásság és a polgárság egymáshoz való viszonyát. így festve átfogó képet a két világháború kö- zötlj Magyarországról. A re­gény csak a felszabadulás után jelenhetett meg nyom­tatásban. és még három év­tizedet kellett várnia, amíg filmszalagra került a pol­gári élettől megcsöroöriött Parcen Nagy Lőrinc törté­nete. m A terjedelmes mű egé­szét, a szerteágazó cselek­ményt szinte lehetetlen filmre vinni, erre Fábri sem vállalkozhatott. Mint a cím is jelzi, csupán 141 percről van. De milyen 141 perc­ről ! Művészi figyelemmel, logikusan; és lényegre törő­en sűrített, határozott po­litikai alapállásból szerkesz­tett két és fél óráról. Olyan percekről, amelyek meggyő­zően érzékeltetik a társa­dalmi konfliktusok alapvető gyökereit, az emberi szen­vedély izzását, a cselekede­tek lélektani motivációit is. Igaz, ki lehetne választa­ni a regényből egy másik 141 percet is. Fábri azonban ezt a 141 percet választotta, * így hősének fogadta Lörin- cel, a nagypolgár gyáros fi­át. s kicsit az ő szemével láttatja a széthulló család csillogását, elviselhetetlen könnyelműségét, felelőtlen unalmát. De az ő lelkiisme- ret-furdaló gondolatain szű­ri át a másik. oldal, a mun­kások és a kommunista mozgalom ábrázolását is. Az eredmény. egy csodá­latosan szép film, okos, szuggesztív alkotás, amely nem kis izgalmat tartogat a nézők számára. Olyan ez a film, mint egy kedves csa­ládi fénykép, amelyet szét­vágtak darabokra, s most az ismerős arcvonásokat kutat­va próbáljuk ismét össze­rakni. Fábri is szétszabdal­ta a cselekményt, kiragadta az idő és a tér szorításából, fegyelmezett rendjéből, s rövid villanásokkal, felkiál­tójelként ható állóképekkel, a visszaemlékezések soroza­taival irányítja figyelmün­ket a legfontosabb mozza­natokra. Sőt még a jöven­dölést is vállalja, amikor elénk vetíti hőseinek későb­bi tragikus sorsát. Azt a kü- löndránSát, miszerint Lőrin- cet, a nagypolgár fiát és szerelmét, a kommunista Évát egyazon indulatból öl­ték meg-, a lányt Németor­szágban ítélték halálra, a fiúval pedig, mint katona­szökevénnyel végeztek ide­haza. így, ezzel az előre kö­zölt információval Fábri szinte arra kényszeríti a né­zőt, hogy ne tekintse tartós­nak a fiatalok szerelmét — amelyet oly szép Imával és mértéktartó egyszerűséggel ábrázolt a film —, hiszen nem lehet megalapozott a két ernbér kapcsolata. Lő­rinc ugyan már megtagad­ta családját, érzelmileg a munkások oldalán áll, még segíteni is szeretne, csak­hogy történelmi igazság,: magánlázadás nem viszi elő­re az osztályharcol. Érdekesen és meggyőzően bizonyítja a film a csupán humanizmusból táplálkozó és meghatározó tettek nél­küli vonzalom 'kilátáslalan- ságát. A nagy polgár fia ugyanis hiába igyekszik ki­lépni saját osztályából, o munkások nem fogadják be, kísérletei sorra kudarcot vallanak, s így tulajdonkép­pen a legrosszabb helyre, a senki földjére kerül. S ek­kor kapja a legfájóbb ököl- csapásokat, a meggyilkolt munkás baratja véresre ve­ri. De Lőrinc nem árulja el a rendőröknek, ki volt a tá­madó. Ekkor már — az utolsó jelenetben — végle­gesen szakított múltjával, családjával. A szétszabdalt történetet Jcéí lövés kapcsolja össze, s ez nyújt eligazítást a visz- szaemlékezések és látomá­sok szövevényében. Az egyik lövéssel Lőrinc apja oltotta ki életét, így mene­külve a sikkasztás szégye­nétől, valamint feleségének kiállhatatlan szeretőjétől. A másik lövés egy gyilkosság: Lipótváros egyik sötét utcá­jában egy munkás fekszik a kövezeten, Lőrinc talál rá, s ő sejti, hogy ki a gyilkos. A két lövésnek szimbolikus jelentése van: az öngyilkos­ság a polgárság hanyatlá­sát, a gyilkosság pedig a munkásokra nehezedő ter­rort jelképezi. A film cselekménye ebből a két halálból kiindulva — a jövőbe és a múltba pil­lantva — bontakozik ki. Fábri gondolatgazdagsága, asszociációs képszerkesztése hatásosan aknázza ki a re­gényben rejlő lehetőségeket. A realizmusból a víziókba, a látomásszerű emlékezésekbe átsuhanó képsorok szabják meg ugyan a film stílusát, de mindezek a formainak tűnő megoldások tulajdon­képpen a meggyőzés eszkö­zéi, s így tartalmat, mon­danivalót fejeznek lei. Ezt szolgálják a pálya magasla­tán álló Illés'' György lát­ványnak is beillő képsorai, a színek nemes játéka és változása, a drámai töltésű közelképek és a hangulati elemek gyakori visszatérése is. Fábri sokoldalúan jellemzi a hanyatló családot, sorra veszi, bemutatja, s egyben indokolja is Lőrinc mene­külését. Az • apja öngyilkos lett. az anyja 20 éve szere­tőt tart, húga csak félig a 20 10 Színész­múzeum A Színészmúzeum mai adása a nagyszerű énekes színészt, az opera-operett- színpad és mozivászon egy­kori közkedvelt sztárját, QSÉWMjj J975. február A6„ vasárnap Sát'dv Jánost mutafja be. \ d unaf öld vári tanító, nagy mbícióval és a tanulnivá- yással készülődött színészi nesterségére. Először Rózsa­hegyi Kálmán színészisko­lájába járt, majd énekelni »nult, s 1937-ben próba- éneklésre jelentkezett az Operába. Felvették. Erre az időszakára Budanovits Má­ria, Orosz Júlia és Palló Imre emlékeznek. Fényes Szabolcs, a Fő­városi Operettszínház akko­ri igazgatója — és zeneszer­zője nemcsak operett, ha­nem filmzenéknek — miu­tán megismerte kiváló ké- rességeit, átcsábította az Operttszínházhoz. Közben jöttek a híres filmek: Alomkeringő, Utolsó dal, Éjféli zene, Tavaszi álom, Koldusdiák. . . Mindezek képsorai felelevenítik Sárdy ■alakját. Petress Zsuzsa a Csókolj meg Katám-beli kö­zös szereplésükre emléke­zik; ez volt Sárdy első mu sical-szerepe. testvére, s mindemellett az örökös családi jelenelek,, a képmutató semmittevés és a görcsös ragaszkodás a def korall v csillogáshoz, amely­nek pedig rég megtörtek a fényei. Reális és történelmileg hi­teles képet fest a film a másik oldalról is, bár az áb­rázolás kevésbé motivált, s egy-kél keményre fogalma­zott portrén túl nem kerül­nek emberközelbe a mun­kások. 'Magatartásukból pe­dig elszánt tenrúakarásuk mellett elsősorban a ki­zsákmányolok elleni bizal­matlanság dominál. Mai ki­csengésként éppen ezt, az általánosság szintjén álló bi­zalmatlanságot kérdőjelezi meg a film azzal, hogy Lő­rinc és Évi megtalálják egy­mást. Pedig a mozgalomban oly akii van tevékenykedő, öntudatos lánynak gyűlölnie kellene az úri fiút, ennek ellenére szereti. t matőrök - profi szinten Beszélgetés Pál Tamással, az Operaház karnagyával 3 Remek színészek egész so­ra népesíti be Déry és Fab- ri világát. Bálint András visszafogottan, finom eszkö­zökkel ábrázolta Parcen Nagy Lőrinc alakját, Cso­mós Mari Évije érett színé­szi teljesítmény, bár he­lyenként kissé vonalasra hangolódott játéka. Latino- vits Zoltán a politikai ka­landor szerepét játssza ki­tűnően. Sáfár Anikó sokszí­nűén ábrázolja a könnyelmű polgárlányt, de megkapó portré Makay Margit idős Parcennéja, Dayka Margit öregasszonya, Orosz . Lujza markáns Rózsánéja, Bisztray Mária hűtlen özvegye és Kern András remekbesza­bott munkása is. Mensáros László, Lukács Sándor és a további sok-sok melléksze­replő tehetséggel szolgálta az író és a rendező gondo­latait. Ezt tette Vukán György zenéje is. Sokan nem olvasták Déry Tibor regényét. Az ő szá­mukra bizony akadnak kér­dőjelek, hiszen a film zárt szerkezete adós marad né­mi információval, az össze­függések feltárásával. De amikorra véget ér a . film, világossá válijc a történet, a mondanivaló: sikerült össze­rakni a fényképet. Márkusz László Jól gondoskodik az Egri Szimfonikus Zenekar arról, hogy ne csak egyre változa­tosabbá tegye repertoárját, hanem hogy egy-egy műso­rán magát a produkciót is ér­dekesebbé tegye. Következe­tesen ragaszkodik ahhoz a formához, hogy alkalman­ként neves vendégművészt kérjen fel akár közreműkö­désre, akár dirigálásra, s így — a vendégművész egyénisé­gén keresztül — az esetleg már hallott zenemű is az új­donság erejével hat. Elég megemlíteni Sulyok Tamást, Kovács Denest, Farkas Feren­cet, Németh Gyulát, vagy Mező Lászlót, akik elismerés­sel nyilatkoztak — a zené­szekre jellemző őszinteséggel — az egri együttesről s a hangverseny látogató közön­ségről. Legutóbb Pál Tamás fiatal karnagy dirigálta az egri ze­nekart. Még a hangversenyt megelőző próbákon beszélget­tünk vele. Azt, hogy fiatal, ta­lán kár is volt hangsúlyozni, hiszen a művészet mérlegén a tehetség képezi a súlyt Az életkor említésére azért ke­rülhetett sor mégis, mert aránylag keveseknek jut osz­tályrészül egyszerre a tehet­ség és a megérdemelt pozíció. Pál Tamás jelenleg az Álla­mi Operaház karmestere, és a Szegedi Szimfonikus Zene­kar igazgatója, illetve a sze­gedi Nemzeti Színház opera- társulatának zeneigazgatója. Nem akármilyen funkció ez — a nagyhírű Vaszy Viktor örökébe lép. — Hogyan kezdődött? — Eléggé „vegyesen” ... — mosolyodon el. — Zongoris­ta is, zeneszerző is szerettem volna lenni, meg karmester is. Valahogy aztán mindegyik megmaradt. Négy évig vé­geztem a zeneszerzési tansza­kot, párhuzamosan a karmes­Haydn: fT-dúr (London) szolódik a próbán. terképzővel, hiszen természe­tes is; a karmesternek nem árt a zeneszerzés tudományá­ban is otthonosan mozognia. Mert — nem elég az autó pe­dálját nyomni, ha fogalmunk sincs e jármű szerkezeté­ről. .. Amikor elvégezte a zene- akadémiát, sikerült korrepe- titori álláshoz jutnia az ope­rában, s néha mar dirigálás­ra is folt lehetősége, amíg végleg ki nem nevezték kar­mesternek. — Nem tartom kisebb je­lentőségűnek a korrepetitor- ságot. Nálam ez nagyon hoz­zátartozott a karmesteri is­kolához. Pál Tamás Gyulán szüle­tett, s a család a zene szere- tetének légkörében nevelte. Gyula; erről azonnal Erkel jut az ember eszébe... — Nagyon szeretem Erkelt, de még csak mostanában fo­gok tőle először dirigálni. Az első azonban számomra min­dig Mozartrnarad. Természe­tesen más műveket is nagyon Szívesen vezényelek, mert mindegyikből igen sokat le­het tanulni. A beszélgetés most az egri szereplés felé fordul. — Igen, már többször hal­lottam az Egri Szimfonikus Zenekarról, többször, és — jót. Mindig szívesen dolgo­zom amatőr együttesekkel, mert számtalanszor beigazo­lódott már, hogy ezeknek a zenekari tagoknak a lelkese­szlmföniája szépen alakul, esi» (Foto: Perl Márton) dése, értése profi színvonalra emeli a produkciót. Már az el­ső egri próbán jóleső érzés volt látni, mennyire felké­szült az együttes, s ez jó alappal szolgált a kölcsönös megértéshez. Nem könnyű különböző korú és felkészült­ségű emberekkel közös neve­zőre jutni. Itt sikerült, s ez Farkas István karnagy érde­me. Hogy így mondjam: a profikkal sokkal nehezebb „lelkizni”... Az amatőrök? Napi munka után. talán fá­radtan, bejönnek az esti, há­rom órás próbára, s gyönyö­rűséget, pihenést, kikapcsoló­dást találnak.' — A karmester szerint mi a jövője az amatőr-mozga­lomnak? — Nehéz megtalálni az op­timális működési formát. Sze­ri ntem az amatőr zenei moz­galom — elsősorban a zene­karokra és a kórusokra gon­dolok — igen fontos szerepet vállalt a zenei életben. A profi együtteseknél néha ne­héz az igazi, őszinte lelkese­dést megtalálni. Az viszont nem árt, s az amatőr együtte­sek szeretik, ha profiként ke­zelik őket. Különböző embe­rek ülnek a zenekari pultok mögött, de — ahogy az egri zenekar példája is matatja — a különböző kvalitás a hangversenyen nem valami „számtani középarányost” te­remt, hanem a jobbak ma­gukhoz emelik a többieket. Jó együtt dolgozni az ilyen zenekarokkal. Kálai Gábor Nyikoláj Zabelkin, a Szovjetunió Hőse: Magyarországért harcoltunk VII. Fronts/erelem Valaki megkérdezte egy­szer az egyik nagy hadve­zért: milyen is a háború? Komolyan felelt: „Ott bi­zony harcolnak, sőt halot­tak is vannak”. Nem szállók vitába egy hadvezérrel. Magasabb a posztja, jobban látja a dol­gokat. Csupán olyan ember­ként szeretném kiegészíte-. ni, aki jóval alacsonyabb rangúként nem lát olyan messze, pontosabban szólva, csak ütegéig, legfeljebb az ezredig lát el. Szóval a mi ütegünkben nemcsak har­coltak a katonák, hanem szerelmesek is lettek. Épp úgy szerelemre gyúltak, mint régen, a háború előtt. Erről szeretnék ezúttal né­hány szót ejteni. Közülünk elsőnek Vologya Any i szí - mov lett szerelmes. Ez a csöndes, filozofáló fiú. Igaz a közmondás: Lassú víz par­tot mos. Egy szép magyar kislány, Rózsika iránt lán­goltak fel érzelmei. Rózsi­kéba egyébként szerelmes volt az egész üteg, ez alól csak Koskin őrmester volt kivétel. S a jelek szerint a lány is jó szívvel volt a semmivel ki nem tűnő ka­tona iránt, akinek öltözet? mindig hagyott maga után kívánnivalót. A magas, vé­kony fiún mindig ráncos volt a köpeny. Az őrmester nem sokra tartotta Anyiszi- movot Es lám, ez történt. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy Rózsika és Vo­logya valami módon ragyo­góan szót értett egymással, pedig a fiú magyar tudása ■csak néhány tucat szóra korlátozódott, a lány meg egyáltalán nem tudott oro­szul. Vologya később még leveleket is írt Ritkának. tek. Ünnepi látogatásra ké­szültünk a kórházba, ahol 2—3 órát a lányok társasá­gában tölthettünk. 'Olyan híreket kaptunk, hogy ott is készülnek az ünnepségre. Nagyszerű nap várt ránk. A parancsnokságtól en­gedélyt kaptunk, hogy kis időre otthagv'ti': a sorozat­Buda felszabadult! A többiek a közelben lé­vő tábori kórház ápolónői­vel kötöttek barátságot. így aztán elképzelhetik, micso­da készülődés előzte meg 1945. március 8-át. Reggel, mintha csak rendelték vol­na, ragyogóan sütött a nap. Nem messze voltunk az el­ső vonaltól. Már este min­denki kikefélte a zubbonyát, sokan ajándékot is készítet­vetőket. így aztán kiadtam a parancsot, hogy álljon elő a zsákmányolt kis autóbusz. A 12 személyes kocsiba az­nap vagy húszán zsúfolód­tunk be. Viktor Bokov he­lyettesített az üteg élén, mi meg elindultunk. A tábori kórház jó tíz kilométerre volt, úgy számítottuk te­hát, hogy fél óra alatt oda­érünk, üé... Amint ugyanis az autó­busz felért egy dombra, fa­siszta tankokat pillantot­tunk meg. Senki sem szá­mított rájuk. A hitlerista páncélosok kicsit jobbra tar­tottak, az ütegünk közelé­ben lévő tüzérek irányába. Abban a pillanatban tel­jes gázzal visszafordultunk és öt perc múlva már a so­rozatvetőknél voltunk. Újabb öt perc és katyusáink be­vetésre készen álltak. A lég­védelmi tüzérek ellen nyo­muló fasiszta páncélosok három eltalált tankot hát­rahagyva egyenesen felénk tartottak. 16, kétméteres ra­kéta zúdult rájuk hatalmas tűzcsóvát hagyva maguk után. majd űjabb 16 indult útnak. A 32 rakétából négy telitalálattal darabokra té­pett négy harckocsit. Né­hány épen maradt tank visszafordult, de egy, amely jóval előbbre hatolt a töb­binél, egyenesen rászaladt az egyik oldalt álló, betöl­tött katyusára. A fasiszta harckocsi vezetője menetből cl akarta tiporni a sorozat­vetőt. Hatalmas robbanás rázkódtatta meg a levegőt, a detonáció darabokra tép­te a tankot is a sorozatvetőt is. Életét vesztette a katyusa parancsnoka és a két keze­lő. A harc után eltemettük őket. Igaz, inkább csak jel- .épesen vettünk' búcsút baj­társainktól, akikből szinte semmi sem maradt Nem vol kedvünk más lá­togatóba menni. A rövid pihenő a jelek szerint a vé­gére járt, új^bb harcokra kellett készül nünk. Estefelé azonban a lányok átjöttek hozzánk, s így mégis meg­ünnepeltük március 8-ák íFolytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents