Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-15 / 39. szám
/ fi koflgre'VDsi irányelvek tükrében: Fejlesztések - rangsorolva A népgazdaság negyedik ötéves tervéről 1970. október 3-án elfogadott törvény szerint 480—500 milliárd forint fordítható beruházásokra. Ma rrfár látható, hogy a tényleges felhasználás több mint 50 milliárddal haladja meg ezt az összeget. A pénzügyi keretek túllépése önmagában még nem okozna nehézségeket, ha az eredmény is meghaladná a tervezettet. Sajnos, erről nem beszélhetünk. Érthető, indokolt tehát az. amit a kongresszusi irányelvekben így olvashatunk: „... a beruházási igényeket népgazdasági, társadalmi fontosságuk szerint kell rangsorolni.” Sietség a startig Elgondolkoztató esetek: az egyik, járműfelszereléseket előállító üzem a 37 millió forint értékű bővítést 65 hónap alatt hozta tető alá. Egy 57 milliós költséggel készülő gépgyári csarnok befejezéséig éppen 57 hónap telt el; egy évvel több kellett, mint a kétmilliárd forintos timföldgyári beruházáshoz! Mond valamit a startig tartó, s utána elillanó sietségről az is, hogy a balatonvidéki vasútállomás — 62 milliós munka — 52 hónapig készült... Hasonló példákról szinte naponta hallhatunk, olvashatunk. A rendteremtés ott kezdődik, hogy rangsorolják, ki juthat el a startig. S ott folytatódik, hogy szigorúbban kérik számon, a meghatározott idő alatt célba ért-e?! Mindezt azért, hogy a viszonylag szűkös fejlesztési forrásokat hatékonyabban kamatoztassuk; kiegyensúlyozottabb legyen mind a termelő, mind a nem termelő területeken a gyarapodás. Népgazdasági, vállalati szemszögből egyaránt ez a kívánatos. Mi a fontosabb? Csakhogy tu^éle mérce mutatja meg, ez fontosabb, mint az, tehát rukkoljon előbbre a rangsorban? Bátran leírhatjuk a közhelyet: a mérce a társadalom igényeivel és a népgazdaság lehetőségeivel egyaránt számoló össztársadalmi érdek. Mit diktál ez napjainkban? Elsősorban a már folyamatban levő beruházások mielőbbi befejezését, a kivitelezés meggyorsítását. Azután a népgazdaság szerkezetére lényegesen kiható nagyberuházásoknál az erők összpontosítását, a fejlesztési eszközök szétaprózottságának megszüntetését. Az új beruházások megkezdésének jóval alaposabb előkészítését. Hiba lenne arra gondolni, hogy ezek és a hasonló teendők csupán a központi hatáskörben megvalósuló fejlesztésekre érvényesek. Hiszen idén minden száz forintból, melyet beruházásra költenek, 46,9 forint felett rendelkeznek a központi irányító szervek, 53,1 forintról a vállalatok döntenek! Nem elég tehát a gazdaságosságot csupán a vállalat nézőpontjából megítélni, elengedhetetlen a népgazdasági haszon mérlegelése is. S csak a kettő együtt jelentheti a icváhagyás pecsétjét. JNövekvö összhang 1975-re a vállalati; minisztériumi beruházási igények 150 milliárd forintra emelkedtek. Ennyi pénz nincsen — 129—130 milliard van erre a célra. Ezért is rangsorolni kell. S azért is, hogy növekedjék az összhang a rövid- és a hosszú távú fejlesztések között, aminek döntő feltétele a koncentrálás, a kivitelezési idő csökkentése, az átlagosnál gazdaságosabb befektetések útjának egyengetése. Kiemelt hely illeti például az energiaellátás fejlesztését, az élelmiszeripari, a mezőgazdasági termékek feldolgozását szolgáló beruházásokat napjainkban. Ez utóbbiakat azért, mert a gazdaságos exportnövelés, némely tekintetben az import-megtakarítás forrásai. Hiszen az idén befejezendő miskolci húskombinát nemcsak a hazai ellátást javítja, hanem a terv szerint készítményeiből esztendőnként 10—15 millió dollárért szállíthatunk külföldre. Egy tény a vele megegyezők tucatjaiból. Mert aligha szükséges különösebben méltatni, hogy a már próbaüzemelő új péti műtrágyagyár, a Tiszai Vegyi Kombinát etilénüzeme sem egy beruházás a sok közül. Hanem olyan beruházás, mely messzire sugárzó hatást fejt ki termékeivel idehaza, s erőteljesen beleszól a külkereskedelmi forgalomba is. Egészségesebb arányok Mind az 1975. évi népgazdasági terv, mind a távlatokat megmutató kongresszusi irányelvek az egészségesebb arányok kialakítását — azaz az össztársadalmi érdekek jobb érvényesülését — szorgalmazzák. Azzal, hogy idén 15 nagyberuházás befejezését kellene elérni az erők összpontosításával, s azzal, hogy — mint az irányelvek kimondják — „a műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők ésszerű felhasználásával arra törekszünk, hogy a népgazdaságunk adottságaival összhangban álló területeken a technikai haladás élvonalába kerüljünk”. Vannak és lesznek, akiket a fejlesztések rangsorolása hátrányosan érint; amit elgondoltak, nem tudják megvalósítani. Nehéz tudomásul venni: az érdekek különbözősége esetén nem lehet kivételt tenni, az a fontosabb, ami a népgazdasági, társadalmi célok listáján előbbre áll. Mint például a termelő célú nagy- beruházások és a nagyarányú lakásépítés fenntartása. S el ne feledjük: a rangsorbeli hely nemcsak jogokat ad, hanem kötelezettségeket is teremt. Arra, hogy a megvalósítás ideje, költsége, színvonala, eredményessége tükrözze mindazt, amit a fejlesztésre anyagi és szellemi erőkben, dologi és erkölcsi tőkében adott, áldozott a társadalom. Mészáros Ottó Űjra a tiltott Leverőkről Gyártják, de... Felülvizsgálják a szabványokat a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban A mezőgazdaság és az élelmiszeripar középtávú szabványosítási feladatairól pénteken országos tanácsko-, zást rendeztek a MÉM-ben; a tanácskozáson ott volt Váncsa Jenő miniszterhelyettes és <±r. Sütő Kálmán, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese. A tanácskozáson megállapították: a termelési és műszaki fejlesztéssel együtt folyamatosan korszerűsíteni kell a szabványokat is. A mező- gazdaságban és az élelmiszeriparban a szabványállományt felülvizsgálják és szükség esetén intézkedéseket tesznek a szabványok módosítására, megváltoztatására. Minderre a fogyasztói érdekvédelem szempontjából is szükség van. 'Megállapodtak, hogy a szabványok előírásainak betartását a jövőben az eddiginél fokozottabban ellenőrzik. A kis ügyeknek is lehetnek „nagy” tanúlságai. Mert tulajdonképpen kis ügyről van szó; két minőségileg kifogásolt bútortípusról, amelyeket az Egri Háziipari Szövetkezet gyártott. Tulajdonképpen még a szövetkezet számára sem életbe vágó kérdés, hiszen számos egyéb terméke mellett nem elsőrendű az „Eger” és a „Tibi” he- verők gyártása. Nos, egy kis ismétlésbe bocsátkozva, elevenítsük fel a történetet. A Kereskedelmi Minőség Ellenőrző Intézet tavaly december 9-én közleményt adott ki, amelyben tájékoztatott, hogy letiltotta e két heverőtípus forgalomba hozatalát, mert hibákat észlelt. Történt ugyanis, hogy az ózdi Centrum Áruházban KERMI-en- gedély nélkül forgalomba hozott terméket találtak, az Eger heverőt, s az ezt követő szigorúbb ellenőrzés aztán azonnal példás intézkedést vont maga után. Engedély nélküli áru? A másikon pedig hibák, amelyekre már korábban felhívták a figyelmet és mégiscsak forgalomba kerültek, méghozzá változatlanul hibásan? A kis ügy nőni kezdett, s bizony egyszeriben híre ment az országban, hogy Heves megye székhelyén dolgozik egy szövetkezet, amely nem törődik a vásárlók érdekeit védő KERMI intézkedéseivel. Nem szabad engedni, mi lesz, ha ez elterjed? A szövetkezet meg is kapta a magáét. Bármennyire is objektív, tárgyilagos, feddhetetlen egy ilyen intézmény, mint például a minőségellenőrző intézet, ott is emberek dolgoznak, akiknek döntéseit személyes indítékok is befolyásolhatják. És ez persze egyáltalán nem róható fel hibaként, különösen, ha elismerni is hajlandók. Az engedély nélkül forgalomba hozott Eger heverők ugyanis az elmondottak szerint méltán felingerelték a minőségellenőröket. A Tibi gyerekbeverők néhány egyedi hibája, aztán már eleve súlyosan esett a latba», holott több ezres tételek után évek óta nem is volt reklamáció, s a KERMI mintaellenőrzésénél annak idején észlelt hibákat a sorozatgyártásnál megszüntették. — Júliusban kaptuk meg az Eger heverők letiltásáról szóló értesítést, erről a vevőinket is tájékoztattuk, — mondta Nyúl Miklós, a szövetkezet kereskedelmi osztályvezetője. Raktáron maradt viszont vagy 30 heverő, ezeket a Bizományi Áruháznak akartuk eladni. Az értesítés ellenére azonban néhány üzletből eljöttek hozzánk, többek között Ózdról is és elvitték a raktáron maradt heverőket. Hibásak voltunk, nem lett volna szabad kiadni. Ebből az esetből le is vontuk a tanulságot. Ha a raktárosunk ezt akkor nem teszi, most nincs az egészből ilyen nagy gondunk. A Tibi heverőket, hiába volt azokon már KERMI-engedély, szintén letiltották, egy tavaly novemberi ellenőrzés után, néhány termék egyedi hibája miatt. Dühösek voltak ránk a minőségellenőrök, nagyon súlyos ítéletet hoztak, s a letiltásról minket nem is értesítettek. A kis ügyből akkor kezdett igazán nagy ügy lenni, amikor az újságokban megjelent tájékoztatások után más szervek is vizsgálatot indítottak. A korábbi írásunk megjelenése utáni napokban például a megyei rendőrség társadalmi tulajdonvédelmi osztálya Nö vény védelem Egy elfelejtett újítás... egy nem elfeledett újító A MÉM Repülőgépes Szolgálatának több mint 100 re- péiögépe megkezdte a műtrágya szórását. (MTI Foto — Bisztró-y Károly felv.) A Bács megyei homokról indult el több mint három évtizeddel ezelőtt, h&gy megtalálja azt, amit apró gyermekként megálmodott. A gépekhez akart közel kerülni, a motorok, szerkezetek érdekes világa vonzotta. És ez a vonzalom * tulajdonképpen egyetlen traktornak köszönhető, a harminc lóerős Körmieknek, amely válnia petróleummal működött. Nagybátyja mutatta meg neki működés közben. Akkoriban ez volt az egyetlen erőgép azon a vidéken. A naptár 1940-et mutatott, amikor mindez történt. Szűr- szabó Gusztáv pedig Szegedre került, a felsőipari iskolába. Aztán jött a háború, amely sok mindent kettétört, a fiatalember ambícióit azonban mégsem tudta megtörni. \ gépek iránti vonzalma megmaradt, amikor csak lehetett, mindig szerelt, olykor meghibásodott harckocsit, kiégett autót, motort. Üjat keresett, valami olyat, amely jobb volt a réginél. 1949-ben jött Heves megyébe, nem sokkal azután, hogy megalakultak az első gépállomások Magyarországon. Főgépész lett Lőrinciben, s már akkor ésszerű ötleteivel, újításaival hívta fel magára a figyelmet. — Az 50-es évek elején jelentek meg nálunk az első kombájnok — mondja emlékezve. — Már ott a gépállomáson azon töprengtünk, hogyan lehetne a drága eszközöket még jobban kihasználni, nemcsak gabonabetakarításhoz, hanem például a tisztításhoz is. Ekkor született az első újításom, a kombájnra szerelhető magtisztitó berendezés, amellyel meggyorsítottuk és termelékenyebbé tettük a munkát. Nem kellett már ezután a kézi rosta, mert mindent elvégzett a gép. Ez azonban csak a kezdet volt, Szürszabó Gusztáv első újítása, melyet az évek során újabbak követtek. Közben 1959-ben Hortra került, ahol később a gépállomásból átszervezett MEZŐGÉP gyáregységének igazgatója lett és már 16 esztendeje az. — Elvégeztem az Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karát — folytatja — és diplomamunkám is egy újítás volt, amelyet azóta be is vezettünk. A T—100-as nehéz lánctalpas traktorok javításának új technológiáját dolgoztam ki, amelynek lényege a folyamatos, szalagszerű javítás. Erre épült itt, Horton a korszerű szerelőcsarnokunk. Az igazgató nemcsak a motorokat kedveli, hanem keresi a mezőgazdaság? munkagépek ésszerűbb kihasználásának lehetőségeit is. Erre irányul az a törekvés, amely- lyel a gazdaságosabb talajművelést valósítja meg. Pontosabban a már meglevő gépek egyszerű átalakításával. Például a gyűrűs hengert átalakítja sima hengerré. — Az eljárás rendkívül egyszerű — mondja mosolyogva. — Az ötlet még a 40-es évek végén ott, Lőrinciben született. Szinte a kényszer vitt rá. mert kevés volt a talajművelő eszközünk, viszont arra törekedtünk, hogy azzal a kevéssel minél nagyobb területet műveljünk meg. Akkor próbálkoztam először ezzel az újítással. A hengerre erősített gyúrűsorra acélcsövet húztunk és különösebb beruházás nélkül ezzel a kis átalakítással egy új munkagépet kaptunk: a gyűrűs hen gerből sima hengert. Ez azért jelentős, mert így a gyűrűs hengert egy évben kétszer ki lehet használni. Nyár végén, amikor az őszi vetéshez előkészítik a talajt és apróra törik vele a rögöket. Másodszor pedig tavasszal, amikor kis átalakítással már mint sima hengert használhatják és az áttelelt őszi kalászosok körül lehengerlik vele a felfagyott földet. Ezzel az eljárással tavasszal sok eddig kihasználatlanul állt gépet vonhatnak munkába az üzemek, minden különösebb beruházás nélkül. Az újítás, amely már az 50- es években bevált, most ismét előkerült a feledés homályából és megértőkre talált. A Mosonmagyaróvári Gépgyár hamarosan megkezdi azoknak a gyűrűs hengereknek a sorozatgyártását, amelyek egyszerűen átalakíthatok sima hengerekké is. Így becslések szerint a mezőgazdasági üzemek legalább 50 százalékkal jobban kihasználhatják majd ezeket a talajművelő gépeket. Az ismét elővett újítást azonban hamarosan más is követi majd. Már készül a szőlőkacsozó gép egy korszerűbb .változata, amelyet Szűr- szabó Gusztáv irányításával kis kollektíva végez. Remélhetőleg mihamarabb eredménnyel. .. és a HISZÖV is feltette kérdéseit a szövetkezetnek. Mindezek után már 'bennünket is érdekelt a KERMI illetékeseinek véleménye. — Levélben elnézést kértünk a szövetkezettől, hogy döntésünkről nem tájékoztattuk, — mondta Matlák Zoltán osztályvezető. — A Tibi heverőknél egyébként több alapvető kifogásunk volt. A párnázott habszivacs anyaga nem elég rugalmas, nyúlik a műbőr, gyenge a lábbeépítés. Őszintén szólva nem is any- nyira a nyúlás miatt tartom a műbőrt alkalmatlannak: nem higiénikus ennek az alkalmazása heverő borítására. Én inkább a kárpitozást ajánlottam. A párnázott szabvány szerint habszivacs, de a rugalmassága heverőre alkalmazva szintén nem felel meg az előírásoknak. Gyermekheverőről lévén szó, elképzelhető, hogy engedélyezik a szabványmódosítást, hiszen az eltérés nem nagy. — Ezek a tények, kétségtelen. De az igény nagyra nőtt az 500-^600 forint körüli áron kapható gyermekheverő iránt. Tekintsünk most el attól, ki, mikor hibázott: viszont két hónapja egyáltalán nem gyártják a „Tibi”-t... — A megoldást már közösen is kerestük. A szabványeltérési engedélyt gyorsan megszerezve, a lábbeépílést megerősítve, azt hiszem engedni lehet a további gyártást. A műbőrt, ha arra ilyen nagy a kereslet, alkalmazhatják, de forgalomba kell hozni a drágább, és ezért jobb kárpitos terméket is. Pontosan fel kell tüntetni, hogy olcsóbb áron milyen minőséget kap a vevő. Ebben az esetben űjra gyárthatják a Tibi heverőt és az ára, azt hiszem, nem sokkal lesz több a réginél. — A sürgős megoldás nekünk is jó lenne, — mondta Czuczai Lajos, a szövetkezet elnöke. A Tibi heverőkre igen nagy az igény, állandóan érkeznek a megrendelések, amelyekből már többet visz- szamondtunk, }700-ra pedig még mindig van rendelésünk. A kifogásolt hibák részben egyediek, könnyen megszüntethetek. A műbőrt és a szivacsot mi is úgy vásároljuk, és az volt a célunk, hogy minél olcsóbb alapanyagot építhessünk be. ★ Rövidesen újra kapható lesz tehát a keresett gyermekheverő, bővíti a gyermekbútorok választékát. Azt azonban az igazság kedvéért el kell mondanunk: a KERMI osztályvezetőivel való beszélgetésünkig úgy állt a dolog, hogy egyáltalán nem lesz űjra Tibi gyermekheverő. Már az összes megrendelés visszautasítását tervezték. Mert addia nem ültek le együtt az ellenőrök a gyártókkal, hogy hogyan lehetne megoldást találni. Pedig az ilyen tanácskozásnak van értelme... Hekeli Sándor J(fgőgfi© Men túsz Károly 1975. február lő, szombat
