Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-15 / 39. szám
f ) A mecénás házhoz jön... ' Szaderkénypuszta maró Sa~ hu a Végeken. Kőhajításnyira a megyehatár, s jó messzire esik a lehetőségek sarát kínáló város. Keménnyé edződtek itt az emberek, mert a szó szoros értelmében meg kellett birkózniuk a természettel azért az olykor tenyérnyi földszalagért, amit elvehettek a kétoldalt terpeszkedő hegyektől. A tr&díció, az egykori örökség ma is élő, hiszen a ‘echnika sem mindenható, s a modem gépek sem egykönnyen bírnak a kaptátokkal Mégis mennek, felfelé a lejtőn, mert aki nyeregben ül, nem adja fel, akárcsak kétkezi munkás elődei Alig négyszázan élnek itt, méghozzá —- kitartásuk gyümölcseként — jól hiszen ötleteden gazdálkodik a termelőszövetkezet. Olyannyira, hogy a távolabb eső városokból hazajönnek a fiatalok, s a tagság átlagéletkora mindössze harmincöt év. Az elégedettség nem akár»«: milyen vonzóerő. Valószínűleg ez hatott Király Gábor középiskolai tanárra is, aki 1973 nyarán úgy határozott, hogy itt telepszik meg, itt próbál szerencsét. Nemcsak a katedrán, hanem klub- könyvtár-igazgatóként is. 6)0 0 0 Jött, mert fiatal házasfc&A non kapott lakást, s fészek- rakóként arra sem futotta | torintjaiból, hogy kölcsönnel építsen otthonit Megérkezett, s katedrára állt egy mini iskolában, ahol mindössze huszonegy gyerek fogadta. Régóta ismerteim, korábban már beszélgettünk ambícióiról — mindig is bővelkedett nemcsak tervekben, hanem akaratban is, hogy ezeket megvalósítsa — így aztán, amikor hírét vettem a meglepő elhatározásnak, azt hittem, elfásult, megtorpant. Elment a Végekre,' nekikeseredni, tanítóskodni középiskolai tanári diplomával. Erre bizony alig akád példa. Arra gondoltam: anyagilag ugyan rendeződhetnek dolgai, persze csak úgy, ha egykori elképzelései zátonyra futnak. Nemrég találkoztunk s ekkor derült ki, hogy jókorát tévedtem. Az ifjú házas fiatalember nem adott fel semmit, s ebben a zárt, ebben a sajátos mikrovilágban ott folytatta, ahol másutt abbahagyta. Volt miről beszélnie, hiszen a jó másfél év nem múlt el nyomtalanul: A lehetőségek korántsem woiiak rózsásak. A klubkönyvtár éves kol: - ségvetése mindössze tízezer forint. Ebből legfeljebb a tiszteletdíjakra futotta. Meg kellett teremteni a világítás, a fűtés anyagi fedezetét. De honnan és miből? Működött valaha egy nép- dalkórus és egy színjátszó csoport, a régi lelkesedés azonban kissé megcsappant. Az emberek el-elmaradoztak, aikábto vonzotta őket az otthon, a kényelem, s az a kulturális kínálat, amit a rádió, a televízió biztosít nap mint nap. Olyan hatás ez, amely - lyel a városi népművelők sem mérkőznek mindig si kerrel. S az aggályokat gyarapította a pénzhiány. Ki fedezi az utazási költségeiket, kiveszi meg a ruhákat? S végül a legnagyobb kérdés: vajon ki szervezi a kö-' zönséget, hogyan telik meg — egy-egy előadásra a százhúsz személyes „nagyterem”? Reménytelennek látszó helyzet, ám Király Gábor .mégsem adta feL Többek között azért, merít' a mecénás háthoz jött... Számított a fiatalemberre. — Murányi Gábor tsz-él- nök maga is a dalosok közé tartozott. Amikor gondjaimról, terveimről beszéltem, mindjárt felajánlotta segítségét. Az ígéret nem maradt puszta szó, hamarosan tettekben is megmutatkozott:. Életre kelt a népdalkárusj a hetente rendezett próbákról nem hiányzott seniki. A jó példáit Gábor bácsi mutatta: ott volt minden alkalommal, bármermyd dolga is akadt Az eredmény nem is késett A gárda az elmúlt évben fellépett Ostoroson, túljutott a pétervásári selejtezőn és sikerrel szerepelt® járási folklórfeszttválon. Meghívást kaptak a kiste- renyei palócnapra is. Megoldódtak az anyagi nehézségek. A közös gazdaságtól aprófát kaptunk, s így nem kellett szenet vásárolnunk.. A tsz [gondoskodott az autóbuszról, biztosította az ingyenes utazást S ma is bármikor kopogtatok, minden' kérésem készséggel teljesítik. Működik a színjátszó csoport is. Méghozzá nem is akárhogyan. Jöttek az idősebb és fiatalabb termelőszövetkezeti tagak, s munka után, megfeledkezve a fáradtságról, szorgalmasan próbáltak a kulturházigazgató irányításával. 1973 karácsonyára — néhány hónap alatt — megtanultak egy három felvonások, modern vígjátékot s az ünnep estéjén. — telt ház előtt — bemutatták. Ezt követte az egyfel- vonásosokból álló összeáll.!'- tás. Nagyobb művelődési otthonok sem fogadnak szívesen vendégművészeket mert az ilyen, költséges rendezvények rendszerint deficittel zárulnák. A szederkénypusztaiak próbálkozása mégis sikerrel járt mert a tsz vál- . lalta a mecénás szerepét, s nemcsak megvette! a jegyeket, hanem biztosította a közönséget is. Nem látványos, mégis magvas sikerek ezek egy há- romszázkdlencven lakosú községben. A Utók nyitja mindössze annyi, hogy a mecénás házhoz jött, s emberére talált. Az elhatározást Murányi Gábor idézi: — A népművelő pedagógust nem. lehet magáira hagyni gondjaival, mert megértés s forint híján a legjobb elképzelések is zátony- in futhatnak. A pénz önmagában nem sokat jelent, csak akkor valami, ha- segítünk a szervezésben. az apróbb gondok megoldásában is. Nem leereszkedően, valamiféle keiként hanem egyetértve, összefogva. Ehhez kívánkozik még egy nagyon is jellemző sztori, amelyet szintén az elnökiből hallottam: — Elkeseredtem, amikor megtudtam, hogy a szív, az öreg motor nem éppen becsülettel szolgál. Elfogott a félsz, nem találtam a helyem, se otthon, se az irodán. S akikor egy este, társaságban szinte felszakadt belőlem a dal: énekeltem majdhogy erőm fogytáig. Másnap mintha kicseréltek volna- Az orvos azt mondta, ez is egyfajta gyógymód ebben a rohanó világban. Ezért nem hagyok M egyetlen jjrőbát sem.«« o o o o Mondhatná bártcís wtflá- got nem Szederkénypusztán váltják meg. Egy azonban tény — s ez önmagában sokat jelent — az egyetértés közelebb hozta egymáshoz az embereket, akiket keménnyé edzett a földdel vívott harc. Olyan alap ez, amelyre lehet építeni. Nemcsak abban a faluban, amely bár távol esik a várostól, mégis közel került a kultúrához.., Pécsi István 21.25: Volpone Az angol reneszánsz drámairodalom Shakespeare melletti legjelentősebb személyisége Ben Jonson. aki 1605-ben írta meg Volpone című vígjátékát, amely alcíme szerint is: a pénz komédiája. Volpone, a ravasz velencei nemes okos trükköt talál ki, hogy tetemes vagyonát gyarapítsa. Halálos betegnek telteti magát, hogy hűséges „tanítványa”, inasa Mosca segítségével az örökségre várakozókból minél több pénzt, értéket csaljon ki. Volponénak nincsen örököse, így betegágyához sereglenek a „jóbarátok”, Vollere az ügyvéd, Corvino, a kalmár és a vén Corbaccio. ök mindannyian örökséget remélnek hűséges barátságuk fejében. Azonban olyan is akad, aki még Volpone eszén is túljár... A komédiát Illyés Gyula fordítását illetve átköltését felhasználva Fehér György alkalmazta televízióra és rendezte. (A fiatal rendező nemrégen kiváló IIL Richard rendezésével hívta fel magára a figyelmet.) Volpone: Major Tamás. Mosca: Helyei László. A további szereplők: Bánsági Ildikó, Bástt Lajost, Kállai Ferenc. Boldogság? Belep az utolsó panaszos. Átlagosnál csinosát) ban öltő*» zott hölgy, tőle csak a mögötte álló kislány csinosabb es szebb. • — A lányom —- mutatja be őt a mama, miközben» mindketten helyet foglalnak. — Kérem! Én, illetve mi, életbevágóan fontos ügyben jöttünk. Igen, igen. Pontosan és jól tetszett érteni. Ezúttal életbevágó ügyről, mondhatnám úgy is, problémáról van szó. Katit, — vagy ahogyan mi a család odahaza nevezzük, Katyát — szeretnénk elhelyezni ide önökhöz, a vidéki középiskolába ... Az asszony beszél. Dicséri a gyereket, elmeséli, hogy már az óvodában is az óvó néni kedvence volt, és... — Mit ért „a vidék” alatt? — Már úgy értem, hogy én, illetve mi, pestiek vagyunk. Kiatya Budán, egy gimnáziumban tanul és méghozzá nem is rosszul. Különösen a nyelveket szereti. Oroszból ötöse volt félévkor. A körülményesen előadott ügy hallgatása közben rossz-« kor érkezik a telefon. Kellemetlen, megzavar és bizony néha percek kellenek, amíg az ember újra visszazökkenhet a régi kerékvágásba. A fővárosi hölgynek viszont ezúttal úgy látszik, jót tesz a kétperces szilencium, mert utána mát lényegesen rövidebbre fogja a mondanivalóját. — Egy szó mint száz, kérem, én elváltam a férjemtől. Rossz ember volt, goromba és féltékeny. Minden törvényes eljárás lezajlott már és most szabad vagyok. Szabad és azt hiszem, még elég fiatal is ahhoz, hogy új életet kezdjek. Húszadikára tűztük ki az esküvőt Lacival. Neki nincs lakása, a volt férjem viszont elköltözött. Katya nálunk maradna. azaz, hogy éppen az a gond, hogy egy ilyen nagy lány ^ Ön férfi, megérti... Nehezen előcsalt könnyeket töröl kJ zsebkendője sár«' kával a szemébőL Katya semmitmondó tekintettel messze maga elé bámuL Látom, ide sem figyeL Nincs szerepe, csak statisztál az ügyben. A mama tovább játszik és elcsuk- Xó hangon megkéri a lányát, menjen ki az előszobába. — Tudja, kérem! A férjem négy évvel fiatalabb nálam; Azt hiszem, egyetlen megoldás, ha a gyerek otthagyja Pestet és lejön vidékre. Vidéken is akadnak ma már jó iskolák és még ha az első hónapokban a kollégiumi felvétel nehezebben is menne, mi szívesen vállaljuk a költségeket. Elvégre az én boldogságomról van szó... Amikor a mama elbúcsúzik, egy pillanatra beszólt! om a lányt. Áll a szoba közepén, ujjai között egy néger gumibabát gyötör. — Mit szól az ügyhöz? Fanyar mosollyal félrehúzza a száját, ránt egyet a vá'í* Ián és azt mondja: «— Csináljanak, amit akarnak áll: Szalay István Klubmegnyitó az egri i't'udositőmktól.t Megkezdte idei programsorozatát az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola pinceklubja. Rangos események egész sora hivatott meggyorsítani azt a fejlődést, ami az utóbbi hónapokban oly szembetűnő volt a klub életében. Csak néhány kiragadott példa a programból: 1945-re emlékezve vetélkedő, irodalmi est, politikai vitakör, fórum köszönti a nevezetes évfordulói:. A forradalmi ifjúsági napok keretében kiállítás nyílik, melyet a rajzszakos hallgatók művészi igényű munkáiból állítanak össze. A művészed lémáknál maradva említést érdemel még egy több részes zenetörténeti sorozat, továbbá a főiskola költői ambíciókat tápláló hallgatóinak irodalmi műsora. Méltó helyet kapott a programban a magyar nyelv hete, József Attila születésének 70. évfordulója, valamint azok főiskolán az önálló előadói estek, me lyeket Baranyi Ferenc kői tő, Végh Antal, a Sebő együttes, Sándor György humorista neve fémjelez. A diakoncert a politika, a popzene és a fotóművészet sajátos keverékeként tavasz- szal debütál a klub közönsége előtt. A szombati „Klub HB”-k, a disc jockey és a Rongyos bál is hozzájárul majd az oly régóta áhított, nagy létszámú törzsközönség kialakulásához. Nyikoláj Zabelkin. a Szovjetunió Hőse: vt / Az utolsó csata harcoltunk — Tennivaló akad bőven. Mindjárt éreztem, sokat várnak tőlem. Mindenekelőtt azt, hogy felélesszem, s továbbfejlesszem a hagyományokat, vagyis tartalmas kul- turális életet formáljak. Nem ment könnyen, de csak előbbre léptünk,.'. Élelmiszeripari szakközépiskola Szentlörincen Lányok jelentkezését várják A mezőgazdasági szakemberhiány < megszüntetését szolgálja az egyes ágakban, új szakközépiskolák létrehozása. Ezek közül az egyik, a szentlőnnci élelmiszeripari szakközépiskola tejipari tagozata. Az. új szakközépiskola elvégzése után a tanulók érettségi, vizsgát tesznek, s jól képzett szakembereivé válnak a tej keze lésnek, a tejfeldolgozásnak. Alkalmasakká válnak nagyobb gazdaságok tej házainak vezetésére, a tej iparszerű feldolgozását végző üzemek egyes részlegeinek irányítására. Emellett a tanulót- alapképzettséget szereznek élelmiszeripari, labo- ránsi munka ellátására. A Baranya megyei Szentlőrtn- cen létesített iskola Heves megyei tanulók, elsősorban lányok jelentkezését várja. Az iskola bentlakásos jellegű, a tanulók részére térítés mellett kollégiumi ellátást biztosítanak. Ugyanakkor lehetőség nyílik gazdaságokkal J termel őszöyetkezetekkel tanulmányi szerződés megkötésére. Az ilyen tanulmányi szerződéssel rendelkező fiatalok a felvételnél előnyt élveznek. QMMmMj i n ( .). íKíM Uu r .szettből Budapesten Budán, február 12-re virradó éjszaka zajlott le az utolsó csata. Teljesen véletlen, hogy részvevői körött mi is ott voltunk. Előző napon két pihenőnapot kapott egységünk, hogy rendbe tegyük a felszerelést, A Fillér utcában állomásoztunk, és nekiláttunk a munkának. A gépészek javították az autókat, ellenőrizték a sorozatvetőkei:. Koskin őrmester a raktárból felvételezte és kiosztotta a téli ruházatot. amire addig nem jutott idő. A harcosok füröcl- tek, rendbe tették a holmijukat, levelet írtak, azt tették, amit a katonák szabad idejükben szoktak. Este , két géppuskával megerősített őrséget állítottunk. magunk meg egy tágas villában gyűltünk össze, udvarán két katyusa állt. A másik két sorozatvető a szomszéd ház udvarán volt. A tágas hall egyik sarkában, ahol a híradósok tanyáztak, katonák gyűltek össze és vitatkoztak. Ga- limzjan Kaszimov éles hangját többször is hallottam, ’■ittam, hogy Vologya Anyi- mov élénk kézmozdulatokkal magyaráz. Galimz- jan forrófejű, keleti karak- • uyjtv- iüőea. végűi iejaan lett. váll áru dobta köpenyét és kiment az utcára. — Mi történt? — kérdeztem Viktor Duskint. — Semmi különös. Ga- Brnzjan és Vologya összeszólalkozott az ifjúság nevelésén. — Micsodán? I — Hát az apák és a gyermekek problémáján — magyarázta Viktor. — Galimz- jan azt mondta, hogy a háború után ez a probléma megszűnik. Egyszerűen nem iesfe ,Az (Bsaii>6&ek «bös» mimlent' átéltek a háború alatt, hogy a fiatalok is, az öregek is meg akarnak pi- Jienni. Meg nem is lesz rá idő, hiszen mindent feldúlt, szétrombolt a háború ésépíteni kell majd. • a katyusák Budapest utcáin. — És Voiogyának mi a véleménye? — Azt bizonygatta, hogy ez a probléma mindig él, és minden újabb nemzedéknél felvetődik, Vologya azt mondta, hogy az ősi egyiptorfniak is szidták a ttatak&e^ bo&n stmnttt'akci < . fők és biztosan elpusztítják a világot. Furcsa volt hallani ezt a katonáktól. Hiszen még mind abban a korban voltunk, akiket a fiatalok kategóriájába sorolnak. Koskin őrmester, aki a 40-es éveket taposta, öreg embernek tűnt a szemünkben. Igaz, nem feledkeztünk el arról, hogy a háborúban, elsősorban a fronton a fiatalók szellemileg különösen gyorsan érnek. Egy háborús évet ösz- sze se lehet hasonlítani egy békés esztendővel. A vitának azonban akkor nem jutottunk a végére. Meg se lepődtünk, amikor valahol lövések csattantak és Galimzjan Kaszimov berobbant a házba: „A né*ne~ ,tefc.Meei«*i áönngttC Ez volt Budapesten az utolsó csatározás. A fasisztáik, akik érezték, hogy közel a vég, azon az éjszakán még egy elkeseredett kísérlettel megpróbálták áttörni a bekerítés gyűrűjét. Az egyik csoport a mi ütegünk irányába támadott. Golyószóróink és géppisztolyaink heves tüze fogadta őket. Nehéz bármit is mondani erről az összecsapásról: nem volt szükség parancsokra, mindenki tette a dolgát. A harc szinte egész éjszaka tartott, hol csitult egy kicsit, hol meg újult erővel tombolt. Egy hitlerista csoportnak sikerült valahogy kijutnia Budáról, de hadseregünk egységei hamar leszámoltak velük. Ezekben az ütközetekben egyébkén*, vállvetve harcoltak a szőlejét hadsereggel a Budai ön* kéntes Ezred magyar kaitok nái. Bátran, jó katomakénüi küzdöttek, hogy segítsék 4» város felszabadítását. | „ Aztán elcsendesedett ndflT- den. Hosszú harcok után eh város néma volt, mintha még nem hinné, hogy vég® van. Katonáinkkal felmentünk a Gellérthegyre, és először láttuk meg az egész Budapestet A szépséges város romokban hevert. A Duna fölött szárnyszegett madárnak látszottak a fasiszták által fölrobbantott hidak roncsai. Ügy tűnt, nincs erő, amely felélesztené a várost. De ez csak a látszat volt. Az emberek kijöttek a pincékből, a szovjet katonák is segítettek megindítani az életet, a gyárakat; élelmiszert adtak. „Zenélnek”
