Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 7. szám
A gép nem minden T öbb a gép, lassan ugyan, de javul a gépek, berendezések kor és teljesítmény szerinti összetétele. A szocialista szektor beruházásokra költött minden száz forintjából negyvennégyért bel- és külföldről gép, gyártóberendezés kerül az ipari és mezőgazdasági üzemekbe, a szállításba, a kereskedelembe. Az arány nem rossz, illetve — egészen. a hatvanas évek közepéig — volt rosszabb is. Akkor az építésre fordított összeg aránya lényegesen nagyobb volt. Az utóbbi években vesztett uralkodó helyzetéből, már- már felülkerekedőnek látszik a gép, de... S ez a de a népgazdaság egyik súlyos gondjával folytatódik. Valahogy így: felülkerekedőnek látszik a gép, de puszta megvásárlása, beállítása csak lehetőség. Más is kell ahhoz, hogy szerepét betölthesse, rendeltetésének megfelelhessen. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán, az 1975. évi költségvetés tárgyalásakor Németh Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára erről a következőket mondottá: „Fejlődésünk tekintélyes tartaléka a termelőberendezések jelenleginél jobb, hatékonyabb kihasználása. Felmérések szerint az iparbari az átlagos műszakszám 1,4 körül van. Sajnos — részben az elavult gépek lassú kiselejtezése miatt — még a korszerű gépek kihasználásában is csak alig jobb a helyzet. Emiatt nagy részét elveszítjük annak, amit a műszaki fejlesztéssel nyernünk kellene.” Helyben vagyunk. Az álló, vagy alig működtetett gépek, a lehetséges teljesítményét csak ritkán nyújtó berendezés miatti kárunk — mert közös kárunk! — többszörös. Nem kamatozik az eszközért már kiadott pénz, hiányzik az eszköz munkába állításától remélt termék, ennek nélkülözése viszont másutt kelt — akár a felhalmozásban, akár a fogyasztásban — zavarokat. Ma sok szó esik a takarékosságról, de nem állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy ott, ahol megpróbálják a filléreket fülön fogni, a forintok után is kinyújtják a kezüket. Egyszerűbben szólva: a kihasználatlan gép, berendezés a pazarlás szembeszökő esete, s mégis, kevés figyelem jut rá. Ami az . üzem- és munkaszervezésre is fényt vet, de megvilágítja azt a gondolkodásmódot is, amelynek nagy hagyományai vannak, ám jövője aligha lehet. E szemlélet gyakorlói azt tartják, hogy a minél több és jobb, korszerűbb gép a termelés hatékonyabbá tételének egyetlen feltétele. Ne sajnáljuk tehát rá a pénzt, sőt, a fejlesztési alapokból erre adjuk a legtekintélyesebb summát. Lelkesedésükben, az új technika táplálta buzgalmukban azonban mellékesnek ítélnek tényezőket, amik éppenhogy döntőek. Így egyebek mellett az új technikához tartozó új ismeretek elsajátítatását, a megvásárolt gép, berendezés beillesztését, összhangját — ahogy a szakmai nyelv jelöli: organizációját — a már meglévőkkel, a korszerűbb eszközök megkövetelte szervezési keretek kialakítását stb. Szinte köznapinak, már- már megszokottnak számítanak azok a tapasztalatok, hogy az új gép hónapokig kicsomagolatlanul hever, az új berendezés nagy termelékenységét képtelenek kiszolgálni a kapcsolódó eszközök, s hogy a gépcseréket zűrzavar követi, mert versenygép- kocsit és szekeret próbálnak egyszerre futtatni... Az útépítésben visszatérő gond, hogy a gépláncok egyes darabjainak kapacitása erősen eltérő. A textiliparban a nagy termelékenységű fonó- és szövőgépek munkába állítását nem mindenütt követte nyomon a kiegészítő üzemek fejlesztése. A gépipar egyes területein a gyártósorok megnövelt teljesítményét azért nem lehet maradéktalanul kihasználni, mert e tempóhoz nem tudnak igazodni az edző, a festő, az alkatrészgyártó műhelyek. Példákat említettünk, s ha- sonlóakat — sajnos — szinte minden más • területről elsorolhatunk. Egy-egy negyedévben nem kevesebb, mint 10—11 milliárd forintot tesz ki a szocialista szektorban a gépekre, berendezésekre költött összeg. Némelyik üzemben több tucat ország termékei adnak egymásnak találkozót, de a termelésben, a mindennapi üzemmenetben hiányzik közöttük a kapcsolat, az összhang. Ezeken a helyeken aligha lehet tényleges korszerűsítésről, gépi fejlesztésről beszélni. Meggondolatlan pénzköltésről, oktalan nagyvonalúságról van inkább szó. Mert hiába áll betonalapzatán a csillogó „mindentudó”, gép, hiába tölti be a műhelycsarnokot az új gyártó- berendezés, ha az emberek majd csak most kezdik hónapokon át tanulni kezelésüket, karbantartásukat, javításukat ha a kiszolgáló gépegységek oly’ öreglek,' hogy egy órát mennek, s másfelet pihennek életre keltésre várva, ha... Sok, sokféle a ha, s kárát a közös pénztár bánja. ^ rága a korszerű technika — sűrűn hallható panasz. Igaz. Ám még drágább akkor, amikor csak megvásárolják, s nem szervezik, nem biztosítják minél gyorsabb, minél hatékonyabb alkalmazását. Mészáros Ottó Ipar: 35,8, mezőgazdaság 23,3 százalék A népgazdaság munkaerőmérlege Elkészült a népgazdaság munkaerőmérlege, amely az 1974. január elsejei helyzetet tükrözi. Az adatokból kitűnik, hogy a munkaerőforrás évek óta tartó növekedése 1973- ban megszűnt. A munkavállalási korúak száma 28 ezerrel nőtt Ugyan 1973-ban, a tényleges munkaerőforrás mégis 22 ezerrel csökkent, mert a munkavállalási korú lakosság gyarapodás nem pótolta az idős aktív keresők számának jelentős csökkenését. Ugyanakkor a nemek közötti arány is megváltozott, mivel 1973-ban már csupán a női munkaerőforrás növekedett, az is mérsékelten, 15 ezer fővel, a férfi munkaerőforrás viszont 37 ezerrel kisebb , volt, mint egy évvel korábban. Ez azt is jelenti, hogy az új munkahelyek betöltése és a kiesések pótlása a nők foglalkoztatásának további bővítését teszi szükségessé. A népesség, ezen belül a nők foglalkoztatása nemzetközi összehasonlításban is viszonylag magas. 1974. január elsején a lakosság 49 százaléka, 5 millió 74 ezer személy aktív kereső volt, és mindössze 6 százalék volt a munkaerőtartalékként elvileg figyelembe vehető eltartottak aránya, a tényleges munkaerőtartalék viszont ennél is kisebb. Az aktív keresők számának növekedése 1973-ban tovább lassult. Számuk 1971- ben 28 ezerrel, 1972-ben 23 ezerrel, 1973-ban pedig mindössze 12 ezerrel emelkedett. Ez a tendencia a tényleges munkaerőtartalók szűkülésének és a munkába álló fiatalok csökkenő számának következménye. A korábbi években a munkaerőhiányt még enyhítette az MőO-es éveik első felében született fiatalok nagy létszámú évjáratainak fokozatos munkába lépése, de újabban a munkába álló fiatalok száma is csökkent 1970-ben az akltív keresők 30 ezres létszámnövekedéséből 42 százalék, 1971-ben mindössze 4 százalék volt a férfiak aránya. Ezt követően az aktív kereső férfiak számának növekedését csökkenés váltotta fel: számuk 1972-ben 22 ezerrel, 1973-ban további 29 ezerrel lett kevesebb. Az aktív kereső- nők állománya folyamatosan, az utóbbi két évben 86 ezerrel emelkedett. 1974 elején az aktív keresők 44 százaléka volt női munkavállaló. A munkaerő-forrásként számításba jövő nők 68 százaléka folytatott valamilyen kereső tevékenységet. Figyelembe kell venni, hogy jelentős a gyermekgondozási .szabadságot igénybe vevő nők száma is. Ha ők is dolgoznának, a női munkaerőforrásnak mintegy háromnegyede aktív kereső lenne. A keresők ágazati összetételében folytatódott a már korábban is tapasztalt átalakulási folyamat, vagyis növekedett a nem mezőgazdasági ágazatok súlya, csökkent a mezőgazdaságé és nagyobb lett a szolgáltatási ágazatok részaránya. 1973-ban éppen a szolgál- tatási ágazatokban foglalkoztatottak száma emelkedett a legnagyobb mértékben (2,9 százalékkal), ezt megközelítette a kereskedelemben dolgozók létszámának 2,8 százalékos növekedése. Meggyorsult a létszám- emelkedés az építőiparban, míg a szállítás és hírközlés keresőinek száma lényegében változatlan, A mezőgazdaságban az 1973. évi létszámcsökkenés mértéke lényegesen, 4,1 százalékkal magasabb volt, mint a megelőző évben. 1974. január elsején az aktív keresőknek az iparban 35,8, a mezőgazdaságban 23,3, az építőiparban 8,2, a szállítás és hírközlés területén 7,6, a kereskedelemben 8,7, egyéb ágazatokban 16,4 százaléka dolgozott. (MTI) Korszerűsítés a Hatvani Konzervgyárban 320 vagon zakuszka három hónap alatt A nyáron és ősszel tartalékolt paradicsom, paprika, egyéb zöldség felhasználásával az új esztendő első napjaiban megindult a zakuszka készítése a Hatvani Konzervgyárban. Miként ottjár- tunk alkalmával Somogyi István, a főzelék-üzem vezetője elmondotta, az első évnegyedben mintegy 320 vagon készárut kívánnak előállítaná ebből a nagyon, munkaigényes, speciális téli készítményből, amely jobbára szovjet exportra mégy. A termelékenység fokozásához sokban hozzájárulnak azok az univerzális gépek, amelyeket nemrégiben vásárolt az üzem az Élgép Vállalattól. Az öt-hat féle művelet végzésére alkalmas sza- lagrendszérnek ugyanekkor még egy előnye van: kisebb helyet foglal el, kulturáltabbá teszi a mellette dolgozók munkakörülményeit. A szovjet exportcikk idei gyártásánál egy helyi szabadalom alka lmazására szintén sor került. Arról a félautomata töltőgépről van sző, amelyet hatvani szakemberek kísérleteztek ki, s amikor növeli a teljesítményt, kiküszöböli a kési erőt a paprika megtöltésénél. Még ebben az évben elkészül az üzem üvegmosója is, amelynek létesítésénél a különböző egészségügyi követelményekre volt figyelemmel a gyárvezetés. Ne feledkezzünk meg egy nagyon fontos, hasznos, az eddig említetteknél jóval költségesebb korszerűsítési munkáról sem az új esztendő küszöbén! Mint megtudtuk, a különböző konzervgyári készítmények sterilizálása mindmáig autoklávokban történik, amelyek mellé — a nagy hőség miatt! — nehezen tudtak munkaerőt biztosítani. A meglevő 38 autokláv lassan nyugállományba vonul, s szerepüket egy nagy -ítményű, Hunister rend ólyamatos sterilizáló ék veszi át, amelyr. -*1 13mii(Foto: Szabó Sándor) lió forintot áldoz a gyár. Ej a gépezet lehetővé teszi hogy a különböző készítmények teljesen zárt térben fussanak, üvegekbe való adagolásuk is ott történjék A Hunister rendszerű sterilizáló készülék tervek szerint májusban áll munkába, vezérlése egy műszerfal mellől történik majd, s kiszolgálására elegendő lesa egyetlen ember. (m. gy.) A vezetőségválasztó taggyűlésekről jelentjük As új titkár Ne féljünk e szótól: karrier! Hát persze hogy karrier. Szocialista. Ilyen is van, sőt az'a jó, hogy ilyen van. Itt a példa erre egy olyan ember, aki a felszabadulás után évekkel, sem mondhatott magának még egy négyszögöl földét sem, jószerint még egy tehenet sem, akinek a két kezén meg a szívén kívül semmije sem volt. S aki ma, mire e sorok megjelennek, egy nagy szövetkezet pártszervezetének titkára, egy kommunista közösség megbízott vezetője. Mert éppen hogy a legfontosabb értékei voltaic meg ehhez a „karrierhez”: két dolgos keze és a szíve. Ez, a szív volt az, amely 1948-ban, még jóval innen a legénykoron is, alig túl a gyermekkoron a jártba, a kommunisták sorába vezette Gál Jánost. És nehogy bárki is azt higgye, hogy valamiféle „szerény” titkárkodás vár erre a sovány, inas fekete emberre, aki öthónapos pártiskola elméleti és az élet egyetemének gyakorlati tudásával 70 kommunista bizalmát nyerte el. 1 Néhány .napja csak, hogy 1975. január 1-óuei egyesült a füzesabonyi kiét termelő- szövetkezet — a Szabad Nép és a Petőfi — és csatlakozott ehhez immár, mint a triumvirátus harmadik tagja, a dorméndiak szövetkezése is. A most már egységes négyezer hektáros gazdaság 700 tagja három felől verbuválódott, mert.., — .. .így kellett ennek lennie. Mi akartuk. Mi javasoltuk a pártvezetőeégi ülésünkön először, még ott a Szabad Népben, hogy korszerűen gazdálkodni, olcsón és sokat termeim csak így, együttes erővel lehet — mondta Gál János még a taggyűlés előtt, amikor még csak jelölt volt és nem is rejtett izgalommal várta a taggyűlés menetét. — De hát évtizede tán.’ — vagy még több is — nem azzal agitáltunk, hogy a termelőszövetkezet . megoldja a paraszt gondját? — Nem a termelőszövetkezetek egyesülése, hanem a termelőszövetkezet úgy önmagában — vetem közbe inkább provokálva véleményét, hogy tovább jussunk a beszélgetésben. — Évtizede, meg annak előtte a Szabad Nép Termelőszövetkezet * mag* 570 hektárjával az összefogás netovábbja és agitációs munkánk beteljesülése volt. Volt! Ma nevetséges gazdálkodási keret — mondja határozottan Gál, aki 1957-ben lépett a szétcincált Szabad Nép Termelőszövetkezetbe, s aki belépése után párttitkára lett egy maroknyi kis kommunista csoportnak és maradt is 17 éven át, míg most a 18-ikra, az egyesült nagy szövetkezet párttitkárává választották. Végigcsinálta a szövetkezés történelmét, vagy hogy inkább őmaga is már e történelem „hőse” lett és marad is. A taggyűlés egyhangúlag választotta meg titkárnak, hiszen ismerik évek óta, a dormándiak külön is megismerhették érték«, okos hozzászólásával — bíznak benne, mint emberben és bíznak benne, mint a gyakorlott pártmunkásban. — Ki ne örülne, ha ilyen megtiszteltetés éri, ha így megbíznak benne? — mondja szerényen, de valóban nem titkolva örömét. — Nem. nem félek a nagy munkától, nem riadok visz- sza a felelősségtől, pedig tudom, hogy ez á nagy szövetkezet. ez a nagy pártszervezet új stílusú munkát követel tőlem. Hiszem, hogy megbirkózom vele. mert ilyenkor tudja és érzi az ember, hogy valóban nem szólam a pártdemokrácia. Csak a tagsággal, a vezetőséggel együtt lehet dolgozni, hogy sikert érjen el az ember. Azt kérdi, mi a legfontosabb tennivaló? Megteremteni a 70 kommunistából álló pártszervezet egységét és a kommunisták segítségével megvalósítani az egyesült szövetkezet egész tagságának egységét is. Ez most mindennél a legfontosabb. Azért nem rossz dolog, hogy most, a kongresszus évében bíztak meg ilyen szép feladattal — tette .még hozzá búcsúzásul Gál János, aki 1975. január 7-től a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet pártalapszervezeté- nek függetlenített titkára lett. Igaza van: nem rossz dolog. Nem kis dolog. Nagy felelősség! Da ha 70 kommunista bízott Gál Jánosban, milyen jogon lenne oka kételkedni az új titkár munkája sikerében e sorok írójának? Nem is kételkedik. Gyurkó Géza 1975. január 9., csütörtök t
