Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 7. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Új szelek a Rio Grandetól délre VAN VALAMI SZÉP JELKÉP abban, hogy az esztendő fordulója egybeesik a kubai forradalom végleges győzelmének évfordulójával Az ilyen értelemben Kubában kétszeresen Is vidám szilveszter már elmúlt, de a legfrissebb jelentések arról tanúskodnak: gyorsuló ütemben követik egymást Kubában is, szerte Latin-Amerikában is az olyan események, amelyek az idő változását jelzik a Rio Grandetól délre. Magában a szocialista szigetországban egymást követik az olyan személyiségek és delegációk, akiknek, illetve amelyeknek kubai jelenléte még nem is olyan régen elképzelhetetlennek tűnt. Mint a Magyar Távirati Iroda havannai tudósítójának jelentéséből kiderül, magas rangú panamai katonai küldöttség tárgyal a kubai fővárosban, most mond búcsút vendéglátóinak Juan Bosch, a Dominikai Köztársaság minapi elnöke, negyvenöt Costa-Rica-i képviselő ismerkedik az országgal és mindenütt lelkes taps kiséri egy népes mexikói kulturális együttes szereplését. Még 1974-ben is gyakorlatilag csak az utóbbi látogatásról lehetett volna szó: közismert, hogy Mexikó volt az egyetlen ország, amely ellenállt a washingtoni nyomásra meghozott hírhedt bojkott-határozatnak és egyetlen pillanatra 6em szüntette meg kapcsolatait a népi Kubával. Az elmúlt esztendő végén, Quitóban, az Amerikai Államok Szervezetének konferenciáján annyira még érvényesült az északi nyomás, hogy a szervezet intézményesen nem oldotta fel a bojkottot, de tagjainak többsége már világossá tette, hogy kapcsolatokat keres Kubával. Tette ezt még az a Venezuela is, amely annak idején vállalta, hogy beterjeszti a szégyenletes bojkott-j avaslatot. Most pedig — csaknem másfél évtized után — hamarosan megérkezik Havannába az első caracasi kereskedelmi delegáció, amely a hírek szerint olajeladásról is tárgyal majd ... Magában az AÁSZ-ban is „megmozdult a föld”. Újra bebizonyosodott, hogy ebben a szervezetben nem diktálhat többé az Egyesült Államok. Ecuador a legutóbbi órákban jelentette be: ai washingtoni olaj-fe- nyegetőzések miatt tüntetőén távol marad az AÁSZ márciusra tervezett külügyminiszteri értekezletétől, Perez venezuelai elnök a diülomáciai finomságokkal nem sokat törődve „agressziónak és politikai fenyegetésnek” nevezte az olajhelyzettel kapcsolatos amerikai kirohanásokat, a panamai rádió pedig — eddig ugyancsak elképzelhetetlen módon — arról beszélt, hogy „az USA-ből változatlanul hiányzik minden megértés déli szomszédai iránt.” ÜGY TŰNIK, a Rio Grandetól délre új szelek fújdogálnak. 1975 nem sok jót ígér az United Fruit- ra és az ITT-re alapozott latin-amerikai USA-poli- tikának. Sindermann Romániába utazott Horst Sindermann. az NDK áti nlaztertanácsának elnöke szerdán hivatalos baráti látogatásra Romániába utazott. Az NDK kormányfőjét, aki Manea Manescu román miniszterelnök meghívásának tesz eleget, elkíséri útjára Gerhard Weiss miniszterelnök-helyettes, valamint több miniszter és gazdasági szakértő is. Indokínai jelentések Újabb saigoni légitámadások SAIGON A saigarü légierő F—-5-ös gépei szerdáin ismét több hullámban bombázták Loc Ntnh városát és a DIFK ellenőrzése alatt álló más területeket. A saigoni parancsnokság szóvivője azt állította, hogy a légitámadások csak katonai berendezéseket értek, Phuong Nam őrnagy, a DIFK saigoni katonai képviseletének szóvivője viszont közölte, hogy a gépek két órán keresztül lakott településeket -támadtak, és emberéletben is károkat okoztak. Asszad Szíriái elnök befejezte, libanoni látogatását. Képünkön: a sziriai államfő (balról) Frangié libanoni elnök kíséretében a két ország közötti határállomáson. (N épít jság-telef oto — AP—MTI—KS) ARANYLAZ A TŐKÉS VILÁGPIACON 1974. novemberben világrekordot jelentettek a londoni értéktőzsdéről: egy uncia (81,1 gramm) aranyért 183 dollárt fizettek. Az ezt megelőző legmagasabb ár, 1974. április 3-án a zürichi tőzsdén 179,50 dollár volt. A 183 dolláros rekord egyelőre nem állandósult, de a decemberi unciánkénti átlagár a londoni tőzsdén 177,50, a Zürich in 178.50 volt — minden idők legmagasabb ár- szintje. Ezt a felfelé tendáló hullámzást a szokásosnál is éberebben figyelik a közgazdászok. Amikor 1974. júliusának elején az aranyár unciánként 132 dollárra esett vissza, a tőkés világ számos vezető szakembere örömódát zengett. Egymást követték a derülátó prognózisok. Azóta bebizonyosodott, hogy azok a kérlelhetetlen gazdasági folyamatok, amelyek az arany áremelkedését okozzák, folytatódnak. GAZDASÁGI SZEIZMOGRÁF Gorjunov, a Novoje Vrem- Ja című szovjet hetilap kommentátora idézi John Coob amerikai közgazdászt, aki a Business Week című szaklapban megállapítja: „Az aranya ik alakulása úgy kísért a r ugat! pénzügyi rendszer Heisingörjében, mint Hamlet atyjának szelleme”. Ezek az árak néhány év alatt az unciánként 40 dolláros szintről (1968) 180 dollárra QJfaűjsM, #*75, január 9.. esűtört’Sr Tünet és betegség emelkedtek és valószínűleg még januárban elérik a 200 dollárt is. A jelenség természetesen jóval több mint egyetlen, mégoly fontos fém árának alakulása. Az arany évszázadok óta általános gazdasági szeizmográf és most is az. A Bretton Woods-ban megalapozott egész nyugati pénzügyi rendszer lényege éppen az volt, hogy a dollár — és csak a dollár — korlátlanul átváltható meghatározott mennyiségű aranyra. Az Egyesült Államok kötelezte magát arra, hogy ez az összeg tartósan unciánként 35 dollár lesz. Évtizedeken át, a nyugati gazdaság fellendülésének időszakában, be is tudta tartani. A nyugati pénzrendszer egyensúlyát — annál is inkább szavatolhatta, mert a második világháborút kővető esztendőkben az Egyesült Államok birtokolta a tőkés világ arany- készletének kétharmadát. Akkor úgy tűnt, ez az irdatlan aranykészlet viharok esetén is megnyugtató biztosítékot nyújt. Csakhogy a nyugati gazdaságban újra munkálni kezdtek azok a folyamatok. amelyekről azt állították, hogy nem ismétlődhetnek meg többé. Hatásukra a2 Egyesült Államok kénytelen volt leértékelni a dollárt. Először 1971 decemberében: akkor egy uncia arany a korábbi 35 helyett. 38 dollár lett. A tőkés monetáris rendszer pillérét képező stabil dollár arany arány először változott meg, és ez azonnal láncreakciót Indított el. 1972-ben leértékelték az angol font sterlinget, 1973 januárjában, az olasz lírát, egy hónappal később, 1973 februárjában bekövetkezett a dollár második leértékelése — ' elekor lett hivatalosan egy uncia arany 42,22 dollár —. 1974. Januárjában pedig bekövetkezett a francia frank leértékelése. CSAK A JÉGHEGY CSÚCSA... A nyugati közgazdászok a jelenséget valutaválságnak minősítették. A marxista közgazdászok már akkor úgy vélekedtek. a dolog monetáris része csak a jéghegy csúcsa, a mélyben munkáló folyamatok tünete. A tőkés valuta- rendszer felborulása a tőkés struktúra általános válságának szerves része. Ezért nem segíthetett Richard Nixon „új gazdasági politikája” a hetvenes esztendők elején, amelynek lényege az volt, hogy a dollárt „függetlenítette” az aranytól. Meghagyta ugyan a 42,22 dolláros unciánkénti hivatalos árat, de megszűnt a korábbi állapot alapja, a korlátlan átválthatóság, és a hivatalos ár többé nem volt meghatározó tényező. Annyira nem. hogy a nyugati központi-állami bankok is a lebegő, szabadpiaci áraknak megfelelően kereskedtek az aranynyal. Gorjunov felhívja a figyelmet arra, hogy a helyzet romlása — amely csak a hetvenes évek elején vált látványossá —, már a hatvanas esztendőkben megkezdődött. Emlékeztet arra. hogy a legnagyobb aranytartalékokkal rendelkező nyolc nyugati ország, az Egyesült Államok. Nagy-Britannia. Franciaország. a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Svájc, amerikai kezdeményezésre már 1961-ben külön aranyalapot létesített. INJEKCIÓK Ennek az volt az egyetlen funkciója, hogy megmentsék a dollárt — és ezzel az egész szisztéma lényegét. Hogyan? Úgy, hogy az erősödő — és mindig gazdasági bizonytalanságot tükröző! — aranyláz ellensúlyozására állami tartalékokból nagy arany mennyiségeket dobtak piacra. Ezek az injekciók természetesen csak ideig-órálg tartóztathatták fel az eseményeket. A londoni Times vezércikke például ismerteti a pénzügyminisztérium számára készült akadémiai jelentést, amely megállapítja: a nyugati világ inflációs rátája 1975-ben mintegy 20— 25 százalékos szinten lesz. Ez a szint kérdésessé teszi a beruházások jelentős részét, hiszen a pénzromlás miatt nincs megnyugtató biztosíték arra, hogy a befektetett tőke megfelelő profitot hoz-e. A beruházások renyhesége tovább lassítja a gazdasági körforgást, növeli a munka- nélküliek számát és így tovább. „Ha ennek a folyamatnak nem sikerül gátat vetni, kérdésessé válik a nyugati világ minden gazdasági és társadalmi normája”. És ezt a mondatot nem baloldali, nem is liberális lap vetette papírra, hanem az egyik legkonzervatívabb újság, a londoni Times.. Harmat Endre Saigon a jelek szerint nem éri be a légitámadásokkal, mert Le Ngoc Trien vezérőrnagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának tagja egy sajtóértekezleten bejelentette, hogy a hadvezetés nagy ellenoffenzívát készül indítani Phuoc Long tartomány elfoglalására. HANOI A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és az Ideiglenes Forradalmi Kormány küldöttsége a Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a királyi egységkormány meghívására látogatást tett Kambodzsa felszabadított területein, ée tárgyalt az egységfront vezetőivel. A kiadott közöe közleményben a két forradalma erő ünnepélyesen megerősítette azt az eltökéltségét, hogy fokozza harci, szolidaritását ée mi egymásnak nyújtott kölcsönös támogatást. VIENTIANE Vientianeban ülést tartott a vientianei megállapdáa végrehajtásáért felelő® kétoldalú központi vegyesbd- zottság katonai albizottsága, hogy rendezze a laoszi főváros semlegesítésével kapcsolatos bizonyos katonai problémákat. Megállapodtak abban, hogy a vientianei félnek azok a fegyveres erői, beleértve a katonai iskolásokat is, amelyek meghaladják az engedélyezett biztonsági erők létszámát, kivonulnak a főváros 15 kilométeres körzetéből. Az áthelyezés költségeit az Ideiglenes Nemzeti Egységkor* mány fedezi. Marchais-nyilatkozat Georges Marchais, az FKP főtitkára, az AFP számára adott nyilatkozatában kijelentette: Kissinger amerikai külügyminiszter megerősítette, hogy az Egyesült Államok nem zár ki egy, az olajtermelő arab államok elleni katonai akciót. Fel kell hívni a franciák figyelmét e felháborító terv rendkívül súlyos voltára — hangsúlyozta Marchais. Megvalósítása ugyanis nem csupán az imperializmus és a nagy olajtársaságok sági gyámkodását lerázó né» pék elleni szörnyű agresszióé jelentené, hanem veszélybe döntené a világ békéjét Is. Az FKP főtitkára rámutatott, hogy a francia kormány nagyon nyugtalanító magatartást tanúsít ebben a kérdésben. Míg ugyanis több kormány rosszallását, sőt, felháborodását fejezte ki, Gis- card d’Estaing kormánya hallgat, s a közmondás szerint „aki hallgat, az beleegyezik”. Lépre csalt gépeltérítő Több mint kilenc órás drámai feszültség, a „fegyveres” gépeltérítővel folyó alkudozások és egy „álrepülés” után komolyabb incidensek nélkül ért véget a londoni gépeltérítési kísérlet. Mint jelentettük, kedden délután egy burnuszba öltö- ' zött férfi a londoni repülőtéren Párizsba akarta kényszeríteni a British Airways légitársaság repülőgépét, amely Manchesterből érkezett az angol fővárosba. A gépeltérítő — miután megengedte, hogy az utasok elhagyják a repülőgépet, revolvert fogott a személyzetre és azt követelte, hogy szállítsák Párizsba. London Heathrow repülőtéren a géprablóval folytatott alkuldozásoik során a támadó újabb követelésekkel állt elő: ejtőernyőt és 100 ezer font sterlinget kért és kilátásba helyezte, hogy ha a pénzt nem kapja meg, lelövi az egyik légikisasszonyt. Mintegy nyolcórás kiir.erítő alkudozás után a kapitárv a levegőbe emelte a gépet, Párizs helyett azonban — az utazási időt a főváros fölötti körözéssel kitöltve — a London másik oldalán fekvő Stansted repülőtéren landolt. Elfogták a „provok” bombaszakértőjét LONDON Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Az ír Köztársaság fővárosában, Dublinban szerdán elfogták az Ír Köztársasági Hadsereg jobboldali, úgynevezett ideiglenes szárnyának egyik vezető emberét: Kevin Mallon-t. Mállón az angol nyomozó- szervek gyanúja szerint a . provok” bombaszakértője. Már többször volt fogságban Írországban, kétszer kalandos körülmények között szökött meg: egy ízben helikopterrel emelték a magasba a börtönudvarról, másszor robbanóanyaggal tört utat magának a szabadba. Ügy tud/íák, hogy karácsony előtt átsurrant az angol kikötők, repülőterek többszörös biztosító hálóján, és azt hitték, hogy karácsonyi merényletsorozatot készít elő. Ekkor azonban meghirdették a tűzszünetet, amit a szervezet legutóbb január 16-ig hosszabbított meg, s Mállón volt az TRA-nak egyik olyan vezetője, aki személyesen tárgyalt a fegy- vernyugvás előkészítéséről a/, angol kormány nem hivatalos közvetítőjével, egy protestáns lelkésszel. Letartóztatása éppen ezért kényesen érinti a tűzszünetet, amelynek további meghosszabbításában is reménykednek a 1 egder űlátóbbak. A protestáns jobboldal dü- hödten támadja az angol kormány es a szélsőséges katolikus mozgalom továobra is fennálló titkos összeköttetését. Akcióját gondosan jegyeztette a rendőrséggel, amelynek repülőgépe röviddel az eltérített utasszállítógép érkézé- se előtt szállt le a megjelölt repülőtéren. —Annak ellenére, hogy a „Stansted Airport” neonfeliratát is kikapcsolták, a támadó a leszállás után azonnal rájött, hogy lépre csalták. Az eltérített gép személyzetének nagy meglepetésére azonban ahelyett, hogy fenyegetéseit valóra váltotta volna, csupán annyit kért, hogy elhagyhassa a gépet és a partvidékre utazhasson, hogy a csatornán átkelve eljuthasson hőn óhajtott céljához. Erre azonban nem került sor, mert a rendőrök — alighogy kiszállt a gépből — elfogták. Letartóztatása után kiderült, hogy játékpisztoly - lyal és kézigránát-utánzattal tartotta sakkban a gép személyzetét. A gépeltérítési kalandnak ennek ellenére is volt egy sebesült áldozata: egy rendőrkutya beleharapott annak a stewardnak az ülésre használt testrészébe, akit „védőpajzsként” használt a gépeltérítő, amikor megpróbált elmenekülni.
