Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Zárszámadásra készülve Új hajtás a régi ágon: Lipicai Tulipán A MEZŐGAZDASÁGBAN ugyanis minden esztendőnek megvan a maga jellegzetessége, amelyből a pártszervezeteknek éppen a tsz-ek gazdasági erősödésének, tagjaik tudati fejlődésének érdekében következtetéseket kell levonniuk. Meg kell ezt tenniük az úgynevezett jó időjárású, zökkenők nélküli esztendőkben is. Az idei szélsőséges időjárás okozta nehéz i év után ez' még inkább kötelességük. Milyen gazdasági ared- ménnyel zárják az évet a termelőszövetkezetek? A mezőgazdaság — a sok- S2XX megoldhatatlannak látszó nehézségek ellenére is szépen fejlődött, termelésének növekedése átlagosan 3—4 százalék. A szövetkezeti gazdák többségének is az a véleménye, hogy az egyéni gazdálkodás körülményei között, egy ilyen nehéz, elemi csapásokkal teli esztendő a parasztok százezreit érintette volna tragikusan. Ez nem következik be, annak is köszönhetően, hogy a termelőszövetkezetekben magasabb színvonalon folyik a termelés, másrészt pedig annak a nagy társadalmi összefogásnak következtében, amely a nehéz őszi napokban országszerte kibontakozott. , A 3—4 százalékos termés- növekedés a mezőgazdaságban az országos átlagot jelenti A termelés adatai az előző evekénél nagyobb szóródást takarnak. Még világosabban: a kiváló és kiemelkedő eredményeket elért szövetkezeti gazdaságok mellett nagy számmal lesznek gyengék is. Ezért kell a mostani zárszámadásokat a korábbbiaknál gondosabban előkészíteni, lebonyolítani. A gazdaság helyzetének vizsgálata, elemzése, s ennek alapján a tagság közötti politikai munka, szövetkezetenként más-más feladat elé állítja a kommunistákat Nyilvánvaló, hogy ahol a gazdasági eredmények kielégítők, ott az egészséges jövedelem- színit mellett, az alapok bővítése, ezek célszerű kialakítása a feladat A gyenge gazdasági eredményt elért szövetkezetekben más célokért kell m pártszervezeteknek küzdeniük. Többek között azért, hogy a tsz-tagok gondos gazda módjára még a' jövedelem bizonyos csökkenése árán is biztosítsák a jövő évi gazdálkodás ' feltételeit. A kommunisták felelőssége tehát éppen abban van, hogy politikai ^ennivalóikat sajátos körülményeik figyelem- bevételével alakítsák ki.1 Persze a pártszervezeteknek általános, a párt politikájából adódó feladatai is vannak. Egyetlen szövetkezetben sem mellőzhetik, vagy csorbíthatják a szövetkezeti demokráciát. A nehéz helyzetben levő gazdaságokban, a kivezető ut, éppen a tagokkal való nyílt, őszinte eszmecsere. nem pedig a „kemény kéz” politikája. Ugyancsak nagyon fontos, hogy a döntésekben ne a pillanatnyi érdek, hanem a gondos előrelátás uralkodjék. Érvényesíteni kell a célszerű takarékosságot. biztosítani az anyagok, eszközök felhasználásának hatékonyságát Gondos mérlegelés szükséges a beruházásokról való döntésekben is. A LEGTÖBB termelőszövetkezeti pártszervezet az évek során kialakította a körülményeinek legjobban megfelelő, a célt legjobban szol- gáló módszereket a zárszámadás politikai előkészítésében. Ezekben a módszerekben a közös vonás, hogy a zárszámadó közgyűlést brigád- és üzemegységnyi értekezletek előzik meg. A szőkébb munkahelyi megbeszéléseknek az előnye, hogy itt minden szövetkezeti tag szóhoz jut, s a tapasztalatok szerint bátrabban vetik fel a problémákat, mint a közgyűlésen, a nagyobb közösség előtt Gyakori viszont az is, hogy a kisebb közössé-, gekben elhangzott észrevételek a zárszámadó közgyűlés beszámolójában nem kapnak hangot. Ahol ezt a hibát elkövetik, ott a szövetkezet tagjainak demokratikus jogait sértik meg. A pártszervezeteik ügyeljenek arra, hogy ne sikkadjanak el ezek az észrevételek, javaslatok és a közösséget érintők kerüljenek a beszámolóba. Számos tapasztalat mutatja, hogy helyes, ha a kommunisták már a mérlegkészítés előtt — természetesen a tények birtokában — állást foglalnak a szövetkezetüket érintő gazdaságpolitikai kérdésekben. Ennek előnye, hogy a párttagok, már a munkahelyi megbeszéléseken is képviselhetik a pártszervezet állásfoglalását. Vannak tapasztalatok arról is, hogy a párt- szervezetek vezetőségei a munkahelyi értekezletek — üzem és brigád — tapasztalatainak birtokában értékelik a szövetkezet gazdálkodását, a szövetkezeti élet jellemző vonásait. Ez utóbbi esetben, a' párttaggyűlést jóval a zárszámadó közgyűlés előtt célszerű megtartani. Nincs politikai haszna annak a párttaggyűlésnek, amelyet a zárszámadó közgyűlés napján tartanak. Ebben az esetben ugyanis a kommunistáknak sem módjuk, sem idejük nincs arra, hogy a tsz-tagok- kal megismertessék a taggyűlés véleményét, vagy éppen vitatkozzanak a téves nézeteket valló szövetkezeti tagokkal. Egyre több tsz-ben nemcsak a munkahelyeken tartanak gyűléseket, hanem kü- lön-külön összehívják a tsz- ben dolgozó nőket, fiatalokat, nyugdíjasokat. Ez azért előnyös, mert ily módon a párt- szervezetek, a szövetkezeti tagok egy.-egy rétegének sajátos problémáiról is megbízható képet kapnak. A MOSTANI zárszámadó közgyűléseken — sokkal inkább, mint a korábbi években — az őszinte légkör biztosítása sokoldalú tevékenységet kíván a pártvezetőségektől, az egyes párttagoktól. Ezért a vezetőség beszámolója tükrözze a tsz valóságos helyzetét. Hívja fel a gazdaság vezetőségének figyelmét arra, hogy a beszámoló a szövetkezet valós eredményei- vei, ’ gondjaival, nehézségeivel foglalkozzon — közérthetően. Helyes, ha a mérleg számadatait sokszorosítják és előre megküldik a tez-tagok- nak. A kommunistáknak azzal is biztosi taniok kell a közgyűlések munkajellegét, hogy bátran elmondják véleményüket, s célszerű javaslatokat tesznek a jövő évi gazdálkodásra. Mihók Sándor Könnyed járása rendkívüli magassága — ezekben múlja felül a többieket... A dicsérő jelzőknek se vége, se hossza. Eleinte szinte arra kell gondolni, hogy emberekről, mi több: szép asszonyokról van szó. Jó tartás, szép járás, intelligencia ... Nos, mindez vonatkozhatna szép, számunkra kedves nőkre is, de esetünkben a jelenleg szilvásvárad! illetőségű lipicai ménest illeti a dicséret, az itt tenyésző lovakat. Ezek múlják felül méretben, mozgás- kultúrában, intelligenciában a többi fajtát. Aki pedig úgy szereti a lovakat, mint Szilvásváradon Mátyus Viktor, az nem is tud róluk beszélni másképp, csak szeretettel, soksok szeretettel, kiapadhatatlan mondanivalóval. — Nagyszerű teremtések! — mondja valósággal lelkendezve, és aztán még azt is hozzá teszi, igaz, már halkabban, hogy ezt annak ellenére el kell ismernünk, hogy valamikor, az 1580-as években Habsburg Károly kezdte tenyészteni, karsztvidéken, Lipicáin. Lipizza — olvashatjuk a régi pedigréken, törzskönyveken a helység nevét eredeti — bár „kissé” olaszos — formájában, ahonnan később elszármazott Fogaras- ra, s világhírre tett szert ez a nagyszerű fajta. — Nem csoda — hangzik a lelkes magyarázat —, még felsorolni is gyönyörűség a családokat, amelyekből végül is kialakult ez a remek ló: Favorry, Conversano, Maestoso, Pluto, Neopolitano — ez az eredeti „alapanyag”, aztán az 1873-as áltelepülés után ezekhez kapcsolódott és nemesítette tovább a fajt az Incitato kitenyésztése. És sem a fejlődés, se a vándorlás nem állt meg. Mert igaz ugyan, hogy Fo- garasra a kedvezőbb klíma, környezet, egyszóval a jobb tartási viszonyok miatt került a ménes, az 1912-es Bábolnára való áttelepülés azonban már sokkal inkább az első világháborús időszakkal hozható összefüggésbe. A legutóbbi költözés éve "\Í (Foto: Puskás Anikó) pedig az 1951-es esztendő volt, akikor került Szilvásváradra a lipicai ménes. Gyönyörű környezet, ideális tartási viszonyok és további fejlődés, amelynek eredményeként itt most a Tulipán törzs kezd kialakulni. A szép múltú — és szép reményű ,— ménessel azóta megismerkedett a világ. A Szilvásvárad! Állami Gazdaságot úgy látogatják a jó és szép lovak kedvelői, mint vallásosok a zarándokhelyeket. A legtávolabbi országokból is eljönnek ide. Van aki csak gyönyörködni, legtöbben azonban vásárolni. Vásárolni, jól lehet, egy igazi licipai ló nem olcsó portéka. Mégis megvásárolják őket, hiszen számos nemzetközi versenyen —« elsősorban fogatversenyen — bizonyították már be, hogy a világ legjobbjai közé tartoznak. Színükben eddig a fehér volt az uralkodó, a jelenlegi igény azonban inkább a szjirke és a fekete mellett szól. Ilyen is akad már jó- néhány, s külsejükkel és tudásukkal egyaránt igazolják a sokszor citált sorokat: „... jó járású lónak kár megöregedni.” (becky) Sarlatánok, vagy szobatndósok? Jegyzetek a pszichológiáról Az utóbbi években nemcsak megújhódott, nemcsak reneszánszát éli, hanem divattá is lett hazánkban a pszichológia Az ifjji szakemberekre majd minden valamirevaló üzemben számítanak, mert a „lélekbúvár” jelenléte rangot jelentő státusszimbólum. Arra már kevesebb vezető gondol, hogy testre méretezett feladatokkal is megbízza őket, olyan gyakorlati és elméiéi problémák elemzésével, amelyek tisztázása hatékonyan szolgálhatná a valócfi termelési érdekeket S a gondok köre ezzel egyáltalán nem zárult hiszen pszichológusokat várnak, fogadnak az egyes megyékben működő nevelési pálya- választási tanácsadók, sőt — ma már ez sem ritka — az iskolák i& S ők aztán egészséges alkotókedvvel munkába lendülnek, s dolgoznak kitartóan. szorgalmasan, de legtöbbször magukrá hagyva, tanácstalanul, nemegyszer sarlatánként, vagy éppen a valóságtól elszakadt elvi kérdéseken töprengő szobatudóo- rént. Többek között erről az ggasztó jelenségről is szó sett azon a tájékoztatón, melyet a Magyar Tudomá- 7os Akadémia Pszichológiai ítézetének vezetői és mun^Mbmísm ka társai tartottak a közel-, múltban a sajtó képviselői részére. * m Nagyszerű lehetőség a vakvágányon. így lehetne • pontosan meghatározni ezt a kórtünetet S most nézzük a? elszomorító példák sorát, hozzátéve azt, hogy van miből válogatni, mert egyre inkább gyarapodnak a negatívumok.' Ott a kísérleti laboratórium — szép pénzbe került —, s ott az üzemi pszichológus, s nem hiányzik a feladat sem. Vizsgálja vagy vizsgálják meg a munkaerő-vándorlás összetevőit. Segítenek a szociológusok is — ezt a tudományt is aprópénzre váltják sokan és sokszor! —, s megszületnek a számtalan pontot tartalmazó, terjedelmes kérdőívek. Ezeket természetesen fel kell dolgozni, az összegezésben olykor a számítógép is segít, s kész is a várva várt eredmény: az emberek általában a több pénz, az előnyösebb munkakörülmények miatt mondanák búcsút egykead üzemüknek. Erre bizony bárki választ adhatott volna minden különösebb szakképzettség nélkül is! De lépjünk tovább, a nézzük azt, hogy milyen megbízatásokat teljesítenek az iskolákban, a nevelési és a pályaválasztási tanácsadókban tevékenykedő szakemberek, akiket ötévi tanulás után, gyakorlati felkészülés nélkül azonnal a mély vízpe dobtak. Egy személyes élménnyel kezdem, mert igen kifejező. Türelmesen végigültem egy több órát igénylő vizsgálatot, ahol a kiváló képességű, rokonszenves pszichológus arra keresett választ, hogy milyen pályát válasszon a tanácstalan nyolcadik osztályos tanuló, aki irigylendő nyugalommal töltötte ki a kérdőíveket, a különböző, — egyik sem tűnt nagyon megbízhatónak — tesztlapokat, s viszonylag higgadtan próbált megbirkózni a laboratóriumban rá váró feladatokkal. Ó azok a tesztek! Némelyik aáhyira naív, olyan megalapozatlan, hogy humoreszkek témája lehetne. Látványosak, de nem lényegre törők, s korántsem térképezik fel a lelkivilág, a készségek, adottságok birodalmának megannyi összetevőjét. S a több órás munka eredménye? Egy olyan megállapítás, amelyet bármelyik, tapasztalt, a gyereket ismerő pedagógus egyszerű beszélgetés során produkált volna méghozzá «okkal rövid ebb időn belül. Természetesen a papírfegyverek arzenálja nélkül. Más szóval: vajúdtak a hegyek, s megszületett a kisegér. 2. Igen, á tesztmánia kórje- lenség, jelenkori pszichológia gyakorlatunk egyik leg- aggasztóbb gondja. Kisebb felmérés nagyobbat követ, s vége-hossza nincs az irattömegnek. Egy reprezentatív vizsgálódás keretében például azt bizonygatták, komoly kvalifikált szakemberek, hogy a kezdő tanárnak sokkal ne-* hezebb komoly eredményeket felmutatni, mint annak, aki öt-hat. éve tanít, s gyakorlati tapasztalatok sorára tett szert. Megérte a kérdést boncolgatni? Aligha, hiszen ezt mindenki tudja, mert közkeletű igazság. Ilyen meghökkentő, mosolyt keltő jelenségek lát-' tán, nem túlzás azt mondani, hogy a pszichológia nálunk egyfajta népszórakozássá vált olyan tudománnyá, amelyhez mindenki hozzászól, amelyet mindenki ért. A valóság persze egészen másképpen fest. A Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének munkatársai — nyolcvanötén dolgoznak a tíz éve működő intézményben — lényeges problémákra keresnek választ, olyan kérdésekre, amelyek eredményeit a százezres pedagógustábor nagyszerűen felhasználhatná mindennapos tevékenysége során. Több éve foglalkoznak a megismerés alapfolyamatával, a tanulással, az emlékezéssel, a viselkedés motivációjával, társadalmi meghatározottságának vizsgálatával. Megannyi közérdeklődésre számot tartó téma, s mégis igen nehezen lehet közkincs- csé. 3. Kettősen tragikus helyzet, mert nemcsak napjaink va- ‘ lósága Igényli a kutatók segítségét, hanem eredményeik értékét is kizárólag a gyakorlat fémjelezheti. Még sincs így! A publikációk szakfolyóiratban jelennek meg, s egy szűk táborhoz szólnak. Ennek tagjai értik ugyanis a mindinkább elbur- jánzó tudományos „tolvajnyelvet”. Ezzel nem birkózhat meg az a továbbképzést szomjúhozó tanár, aki a főiskolán, vagy az egyetemen meglehetősen keveset hallott a pszichológiáról, az a pedagógus, aki reménytelenül számít a lélektan szakembereinek olykor rendkívül sokat jelentő segítségére. Valaha, a század eleién a magyar pszichológia sikereit nemzetközi szinten jegyezték, s a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium muris* társ»» » sáladon elsőként fogalmazták meg azt, hogy sem a pedagógiát, sem a pszichológiát nem lehet megtanulni, a felsőoktatási intézményekben, hanem négy-öt éves gyakorlat, tanári munka után ismét foglalkozni kell vele, legalább egy fél évet. Ez a gondolat ma is figyelemre méltó, amikor az egykor jónevű tudomány ismét reneszánszát éli, akkor is. ha a gyors fellendülés negatívumok sorát teremti. Érdemes lenne a régi elképzelés megvalósításán töprengeni, annál is inkább, mert a legjobb iskolapszichológusod a tapasztalatokban bővelkedő nevelőkből formálódnak. Meg lehet, s meg kell javítani az információ-sjolgál- tatást, méghozzá ízes, közérthető. szép magyar nyelven. Ezzel is egy hajdani örökséget folytatnánk: • magyar pszichológia nagyjai ugyanis így tolmácsolták s hétköznapok során is hasznosítható ötleteiket, módszereiket. Jó lenne a meglehetősen szerteágazó, s néha sár 1a- tánságra valló, nemegyszer fából vaskarika jellegű kutatásokat központilag koordinálni. hogy kihulljék az ocsu, s csak a tiszta búza maradjon. Igazolva, hogy ez a tudomány nem tiszavirág életű kedvtelés, nem a sarlatánok, nem a jó szándékú szobatudósok műfaja, hanem azoké, akik napjaink gyakorlata számára szeretnének jövőbe is mutató sikereket vroduStSi ' wL 1925. jagBáP-L ff lesi
