Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

4 szkíták

(Illett

Legendáktól övezve, szinte mondatszerűen tárják elebünk ez’ antik irók a szkíták életéről szóló adatokat, történeteket. Ez az erős és nyughatatlan lovas- nép, amely két és fél ezer esztendeje a Fekete-tengertől északra elterülő sztyeppékét járta, csodálatot és rémületet ébresztett ‘ maga iránt Ázsiában es Európában is; elhatolt Egyiptomig, Kínáig.

A szkíták mintegy négyszáz esztendőn keresztül, az időszámításunk előtti hetedik

• és harmadik század között főszerepet játszottak az antik történelem színpadán. Azután eltűntek, s nyomukat már csak <i Don és a Duna között még ma is nagy számban felleit sírok őrzik.

A régészet számára éppen a szkíta sírok teszik lehetővé a szkíták kultúrájának tanulmányozását. A nomád nép sem városokat, sem erődítményeket nem hagyott maga után, a sírokban talált értékes leleteket azonban a múzeumok, kiállítások legbecsesebb darabjai gyanánt tartják számon.

Világszerte jól ismert például lvan Jégbirovics Szabelin orosz archeológus lelete, amely a múlt. század közepe táján a Dnyeper kikötővárosa, a Nyi- kopol melletti egyik szkita te- Ehetőben került felszínre. A gyűjtemény legszebb darabjai közé tartozik például az az ara- nvozott ezüstamfóra, amely a szkita állattenyésztők munkáját illusztráló vezetet tartalmaz. Hasonlóképpen szenzációs ' Volt egy %későbbi lelet; egy arany fésű, amelynek felső része' három szkita harjcos és egy római lovag küzdelmét ábrázolja.

Az eddigi legérdekesebb szkita sirt Borisz Moszolovszkii szovjet régész tárta fel 1971-ben. A Dnyepropetrovszk közelében feltárt sfr magassága 9,60 méter volt. 15 000 köbméter föld elmozdítása után a szkíták kultúrájának eddigi legnagyobb értékű emlékére bukkantak: egy mintegy egy kilogramm súlyú arany ékszerre, amelynek díszítése a szkíták mindennapjaiból Tfett jeleneteket mutatja be. A szomszédos sírban, ahová annak idején a királynőt és a trónörököst temették, ugyancsak értékes leleteket találtak a kutatók.

A szkita sírokban fellelt tárgyak, maradványok igazolják Hérodotosznak, az ókori görög ;történetírónak a megállapítását : hogy ugyanis a szkita

uralkodók temetésekor annak Idején számos embert és állatot dobtak be a sírba. Az értékes dísztárgyak mellett a régészek csaknem minden, sírban emberi és lócsontvázakat találtak — s halott tiszteletére ugyanis a szkíták ember- és állatáldozatot mutattak be*

Az archeológusok új meg új sírok után kutatnak.

Érdekesség

három témában

Beszélő könyv

Jugoszláv tudósok egész újszerű módszert javasolnak az élő emberi hang papíron való megőrzésére. Olyan „beszélő” könyvet állítottak elő, amelyben a szöveg minden egyes sora alá benyomták a hangok sorát. Ha egy töltőtollra emlékeztető szerkezetet e soron végighúznak, megszólal a nyomtatott szöveg. Az ilyen eljárással készített könyvet elsősorban az idegen nyelvek tanulásában lehet nagy sikerrel alkalmazni.

Televízió süketek számára

Az olasz televízió új, kísérleti műsort kezdett sugározni. A műsort süketeknek és süketnémáknak szánjak. A műsorban elhangzó párbeszédet és tv-kommentárokat „ujj- beszédének” bejátszásával kísérik.

Zenés gyógyítás

A wroclawi zenei főiskolán nemrég megnyitották a zent', terápiái osztályt Orvosok közreműködésével az idegi és pszichés megbetegedések olyan újfajta gyógymódját kísérletezik ki, amelyben a gyógyítás alapvető eszköze a muzsika.

BOOR ANDRÁS:

óm

ffiAJJMAIli

Tegnapi bánat

régi nóta j

Beietapoava sárba hóba Alszik a hajnal

leng a pára : Kuporgó házak számlapjára « Elhagyott var jó

szól a térben ' Katona-cinke fnt merészen . Tavalyi bánat

régi móka ;

Beietapoava sár ha hóba

Ballada az álomról

Jiri Wolker veisei raagyaiui halálának félszázados évfordulóiára

A költő, kinek verseskönyvét most kézbe veszi az olvasó, ötven éve halott. Amikor eltávozott az élők sorából, mindössze huszonnégy éves volt: embernek is, költőnek is igazán fiatal. Életében csak három kötete jelent meg s lám, mégis a század legnagyobb cseh lírikusainak egyike. Az első cseh proletárköltő, a külvárosok világának lírikusa, kinek szavára hamar odafigyel Európa is. Elég csak annyit leírni most: első magyar tolmácsolóinak egyike József Attila volt, a harmincas évek derekán már az ő átültetésében olvashatták magyarul az Arc az üveg mögött s a Ballada a fűtő szemeiről c. Wolker-venseket.

Wolker verseit lapozva hamar rájövünk: mennyire totálisan élte meg a költő kora valóságát A háborút követő ' évek világát, amelyben ott kísért a háborús vérontás szörnyű négy esztendejének minden keserűsége, 5 amelynek legfájóbb nyílt sebe a népnyomor. A zágrábi temető katonasírjait látva „Oroszország, Cseh- s Németalföld katonáit”, „Frankhon”, sír-vér-hagyartékát”, s a Főid Minden Harcterének” „halottjait” idézi meg (Mirogoj); a nagyváros utcáinak látványa nyomán két világ: a pénz, a gazdagság, s a nyomor kontrasztjának valósága mozdítja tollát (Arc az üveg mögött); de ő is felfedezi a költészet számára a külváros világát, a „város peremén” a „kormos utcát”, a „padlásszobákat”, a „gyárakból, padlásszobákból” vonuló „munkáshadat". A proletáréletről festett megrázó képei csak az európai proletár-költészet szintjén mérhetők igazán:

A pincelakó asztmás szenesemben a viceházmester,

a varrónő, kinek orva sápadt gyolcsát hímezi hektikás pirosság, a télen megözvegyült szomorú tisztviselő,

” • földszintről a korhely, az alagsorból hat gyerek,

a Ringhofer-gyár olajszartos munkásai, asszonyok, kiszáradt meUüek és .gyermektelenek, a nyomor és a kő pártjába tömörültek, iélhalottak és sebesülek, elindulnak a lépcsőn sorba._

Wolker tiszta szavú költő, lírájának fő erénye az egyszerűség s a formai fegyelmezettség. Még a szabadversekben is! Nincs tán egyetlen hivalkodó képe sem, mindig mindenről tárgyias pontossággal valL Innen van, hogy sorai mindig a törvény tisztaságával csendülnek s írjon bár a legrettenetesebb munkásnyomorról, vagy a társadalom koldus-elesettjeiről, véréiből mindig egy jobb világ eljövetelébe vetett hit árad. Meggyőződéssel vallotta mindig: a .gyárakból, padlásszobákból” vonuló - „munkáshad” katonái egyedül „örök örökösei a teremtett világnak”..

LiÖKÖS ISTVÁN

T. Szabó Gyula:

Éjszakai műszak

— Rendben van. Maradjon még egy kicsit, s ha fáradtnak érzi magát, menjen szépen haza — egyezett bele végül az elnök, mert látta: fölösleges minden további tiltakozás vita, a traktorosból lett traktorost keményebb fából faragták annál, mintsem szándékán egyhamar változtasson.

Félórás ellenőrzést tartottak. Rendben találták a csoroszlyákat, a boronát s a zetort is. A tompí- : tott fény helyett a reflektor széles. ölelkező csóvái vetődtek a táblára. Ahogy le-fel dolgoztak, messziről parányi csillagoknak tűnhettek.

— Szépen haladunk — állapította meg Virág Zoli, miközben üzemanyagot vett feL

Éjfél körül szemei nehezedni kezdtek. Oldalt a sötétség feneketlen mélységnek tűnt. Keze s lába alig engedelmeskedett. Ügy érezte, mintha ezer apró tűvel bök- dösnék. A fordulóban meleg teát ivott, az felfrissítette. Nem ringatta már a zötyögés, ébren tartotta, túl volt a holtponton. Egy óra tájt aztán újra feltűnt az elnöki autó.

— Bírja még? — kérdezte Bar- ta. miután kiszállt a kormány mögül. Gépkocsivezetőjét három napja nélkülözte. Kombájnosként segít a kukoricabetakarításban.

— Igen — válaszolt Virág Zoli. Azon tétovázott, hogy mondja, vagy ne mondja? Végül elkezdte:

— Elnök elvtárs! Szeretném visszacsinálni a dolgot. Mégis jobb itt a termelőszövetkezetben. Lehet róla szó?

Az elnök fáradt arcára mosoly ült s csak annyit mondott:

— Jól van, Zoli! Maid ha kipihente magát az éjszakai műszak után, beszélgetünk róla. Remek «trakoros, miért ne dolgozhatna nálunk? Nem haragszik, magára senki...

V

irág köszönőm-íélét motyogott, aztán felült a gépre.

— Jó éjszakát! — azt, hitte, hogy elbúcsúzott: az elnöktől, pe-. dig csak magában gondolta. Felkai ti ntotta a reflektort, s gázt adott.

Ö

«S, ne ugrálj előttem, mert a bütyködre lépek! — hes- eegette arrébb Virág Zoli a fiatal

targoncásfiút. Hetek óta ilyen kötekedő kedve volt. Négy hónapja hagyta ott a termelőszövetkezetet. Üj elnök került a gazdaság élére, akinek első dolga volt, hogy az üzemegységekből a központba. vonta össze a gépieket.

— A közös érdeke kívánja így. Tűrhetetlen, hogy a traktorosok akkor kezdik a munkát, amikor kedvük szottyan és akkor fejezik be, amikor jólesik — magyarázta Barta%Tamás elnök a termelési értekezleten, mert azt is bevezette. Értékeibe a munkát, dicsért és osztogatta a tüskéket.

— Mindenki munkájába számítunk, de ha valaki el akar menni, nyitya a kapu — mondta.

— Nem lesz ennek jó vége, elnök elvtárs — súgta óvatoskodva Virág az egyik hangos beszélgetés után: — Az emberek nem értenek meg egyszerre mindent.

— Majd elválik... — válaszolt röviden az elnök.

Elsőnek az egyik szerelő ment el. öt követte Virág Zoli. Nem tudott elszámolni nyolcvan liter üzemanyaggal. Levonták a béréből.

— A szentségit! Nem elég, hogy látástól vakulásig megyek? Még a benzint is én fizessem meg? Ebből nem kérek — s megírta a felmondólevelét.

A maszek fuvarokra nincs lehetőség. A gyárban ledolgozom a nyolc órát és.sikta — győzködte otthon az asszonyt elhatározása helyességéről.

Á többiek hiába marasztalták, hajthatatlan maradt.

— Nem sajnálod a tíz évet? — kérdezte tőle Bakos Ignác a hrigád vezetője.

— De ... — mondta csendesen s másnap reggel már anyagmozgatóként állt munkába a megye- székhelyen.

— Megleszek én nélkületek is

mormogta magában, de mosd a negyedik hónap után kutyául érezte magát. Megvolt a pénze, de a gép — az, nagyon hiányzott neki.

A fürdőből kifelé menet is ezen törte a fejét, amikor Rácz Lajos, az alapszervezet titkára lépett hozzá:

— Pocsék ősz van a mezőgazdaságra, Zoli!

— Az.

— Tudod-e, hogy a városi bizottság kérte: írjuk össze a gyárban, kik voltak korábban traktorosok?

— Na és?

— Neked is az a szakmád, nem? — Igen.

— A vetésnek éjjel-nappal mennie kell. Kevés az ember a két műszakhoz. A faludba is kémek három traktorost. Jó lenne, ha egy hétig te is segítenél nekik — fűzte tovább a szót Rácz.

„Hát innen fúj a szél! Bajban vannak a fickók” — gondolta magában Virág Zoltán.

— Hogy gondoljátok? Nem azért jöttem el, hogy visszamenjek. Kiröhögnek a többiek — mondta.

— Annyi a munkájuk, hogy még levegőt venni sincs sok idejük.

— Küldjétek mást!

— A határt tőled jobban kevesebben ismerik, nem beszélve a gépekről, emberekről. Nem szívességet kérünk. A párt küld, a jövő évi kenyérről van szó — érvelt a párttitkár. Vitáztak egy negyedóráig.

— Megértem a helyzeted, de te is értsd meg az övéket. Légy szíves, most tett félre a személyes dolgaidat, ne játszd a sértődöttet

nekem! Mégy vagy nem? — szegezte a kérdést türelme fogytával Virágnak.

— Megyek — hangzott a bizonytalan válasz.

— Jól van, pajtás — veregette meg vállát barátságosan az idős kommunista.

M

ásnap hajnalban Zoli, mint tíz éve megszokta már. kibandukolt a műhelybe, ott kellett jelentkezniük.

— Jó reggelt! — köszönt az egymás után érkező traktorosoknak, akik már tudtak érkezéséről.

— Szervusz, Zoli! — rázta meg kezét Bakos Ignác.

Jött az elnök is.

— Maguk nappal mennek majd a Csipkés-dűlőben, öt emberünk éjszaka is vetett — magyarázta.

— Ez mindig ilyen korán kel? — kérdezte suttogva Virág a brigádvezetőtől.

— Le sem feküdt talán.

A rövid eligazítás után rögtön indultak. Az éjszakai műszakosak épp a fülkéből kászlódtak ki.

— Itt a géped, öreg — mondta kedélyesen Virágnak az álmos szemeit dörzsölgető Győri Bandi.

Az MTZ motorja lassan járt. Tavalyelőtt vették, Virág kapta, aki most minden különösebb bizsergés nélkül lépett a gázpedálra — Négy hónap kiesés semmit sem jelent — gondolta, s a forgó után nekivágott a lankának. Elől a nyomat, a tükörből a fasort tartotta szemmel. Indultak a többiek is a reggeli csípős szélben.

— Még ezt sem vették le — esett tekintete a jobb oldali ajtto lemezére. Annak idején ő ragasztotta oda a Képes Újság címlapját.

Csak délben álltak meg rövi* debb pihenőre, leszámítva a tartály töltésére fordított időt.

— Nem felejtetted még el, Zoli” — kérdezték tőle társai.

— Mennyi van hátra? — kiváncsiskodott válasz helyett.

— Ötszáz hekitár,

— Sok... — mondta magában. — Még akkor is, ha ilyen emberek dolgoznak a földeken.

A délután eseménytelenül telt el. Sűrűn néztek az égre a traktorosok. Borult volt, de nem esett,. Tapasztalatból tudták, igy marad éjszakára is. Mióta rákényszerültek az éjszakai vetésre, az emberek furcsa lázban égtek. Virágnak szokatlannak tűnt a nagy igyekezet, meg is kérdezte, amikor hat előtt néhány perccel kiszállt a vezetőfülkéből:

— Sok premcsit tűztek ki?

— Egy fillért se, a vetéssel így is, úgy is végezni kell!

N

em törhette fejét a válaszon, mert az elnök Volgája érkezett. Barta Tamást és a váltást hozta.

— Köszönöm a munkájukat, derekasan dolgoztak. Reggel újra számítok magukra — fordulás a gyáriakhoz.

Aztán Virágra nézett.

— Virág elvtárs! Arra kérem, a gépét vigye a. műhelybe. Váltótársát, Győrit alkatrészért küldtem, ki tudja, mikor ér haza! így éjjel csak a négy gép megy.

— Viszi a fene’ — mordult egyet a traktoros. — Kinn maradok én éjszakára is. Nem ördöngős dolog csillagok alatt vetni. Csináltam már nemegyszer.

— Pihenésre van szüksége — tiltakozott az elnök.

— Es a vetés? — vágott '"issza amaz, s már döntött, ha törik, ha szakad, az éjszakát is itt tölti. Az elmúlt tíz esztendő alatt dolgozott 5 már harminc órát is egyfolytában.

— Nem engedhetem, hogy egészségét és a gépet kockáztassa. Még valami baja-esik.

— Nekem? — ezt úgy mondta Virág, mintha legalább öt munkavédelmi őr vigyázna rá.