Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
I A közelmúltban egy harminc év körüli középiskolai tanárnővel beszélgettem, aki egyik nagyközségünk gimnáziumában oktat-nevel több mint hat éve. Egyedüllétére hivatkoztam, gondjairól kérdeztem, adalékokat remélve a magányról, a társtaLanságról, a megértés igényéről. Hamarosan meggyőzött arról, mindennek az ellenkezője igaz, mert a tizennégy tagú tantestületben szinte családias légkörben tevékenykedik: igazgatója számít ötleteire, javaslataira, kollégái készséggel segítik, s szívesen fogadják munkaidő után. otthonukban is baráti tereferére, töprengő, a közös ügyet tervezgető beszélgetésekre. Így hát joggal mondhatja: révbe jutott. Sajnos, nem mindenütt üyen az atmoszféra. Magam is tanítottam olyan iskolában, ahol mindennapos volt a kisstílű intrika, a forintok utáni hajsza. ahol sátrat vert a- bizaknatlan- sag, a gyanakvás, ahol a direktor úgy járt-kelt mint egy középkori hűbérúr riadt tekintetű jobbágyai köreben. Bizony, ma is akadnak Ilyen testületek, még akkor is, ha a meztelen igazságot olykor diplomatikus máz takargatja úgy-ahogy. Igen, ez a másik véglet, s a két pólus közt mennyi változat, a mindennapi alkotómunkát segítő, hátráltató mozzanatok bonyolult szövevénye, vagyis az iskolai élet demokratizmusának valódi tartalma, hétköznapi realitása, az a lényeg, amely ha áttételesen is, de 'mindenképpen meghatározza, serkenti, vagy gátolja a pedagógusok legfontosabb tevékenységét:- a nevelést. I. ‘ Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a demokratizmus alapvetően fontos kérdés. Nem véletlenül foglalkoztak vele annyit azok, akik részt vettek az állami oktatás helyzetét felmérő nagyszabású vizsgálódásban. Az is tény, hogy a Központi Bizottság 1972. június 15-i határozata összefüggéseiben elemzi, értékeli a témát, megállapítva — többek között — azt, hogy „A tantestületek közösségi élete nem * fejlődött eléggé, demokratizmusa elmaradt a társadalmi demokratizmus átlagos szintjétől." Azóta egyértelműen szó esett a feladatokról, az előbbrelépés megannyi tennivalójáról is. Kétségkívül előbbre jutottunk, kevesebb az elriasztó véglet, csökkent a kiskirályok szerepében gátlástalanul tetszelgő igazgatók száma, többet hallani a testületek véleményéről, a hasznos, a mindenki számára kamatozó elképzelések soráról. Ezek ellenére sem mondhatjuk, hogy célhoz értünk, mert csak adódnak gondok, a biztatónak tűnő felszín alatt rejlő nehézségek, fel sem fedezett kórtünetek. Egyszóval: kevés még az ideális nevelői közösség, I lassan gyarapszik azoknak a száma is, amelyek megközelítik az eszményképet. Azt az atmoszférát, ahol •zárba szökkennek a jobbító ötletek, ahol mindenki egy célért tevékenykedik — méghozzá képességei teljességét nyújtva: — a felnövekvő nemzedékek emberformálásáért. Mennyire igaz, hiszen nem elég a nevelőkről őszinte, szépen (kerekített mondatokkal megemlékezni évente egyszer, amikor köszöntjük őket, méltatjuk munkájukat. Nem elég a törekvést hivatalos elismeréssel, kitüntetésekkel honorálni, mert ' a 1 siker a hétköznapokon születik, méghozzá kizárólag olyan témakörben, ahol zavartalapul jó a közérzet, ahol megértőek, segítőkészek a vezetők. Ha -nincs így, akkor szinte gombamódra burjánzanak a fiaskók, azok a negatívumok, amelyek élesen rögződnek ifjúságunk tudatában. Ha diktatórikusán irányít az igazgató, s nem ismer csak nyersen számon kérő parancsszavakat, ha esküszik az „oszd meg és uralkodj” elvére és gyakorlatára, ha féltékenyen elfojt minden ígéretes kezdetné- nyezést, akkor a tanárok aligha keresik az új módszereket és eszközöket, elkedvetlenednek. s munkájuk csak beidegzetl lélek telep rutin, amelyet egyáltalán nem sarkallnak alkotó ambíciók. S mindehhez általában társul a különböző érdekcsoportok „harca” legtöbbször pénzért és pozícióért. , A valódi tekintélyt, az igazi emberi tartást tisztelő, a hús-vér példaképre vágyó diáksereg mindezt látja, s érzi a bántó ellentmondást: hallja a jól fésült mondatokat, g tapasztalja az ellenkezőjét. Az elveszett hitre, a csalódottságra csak légvárakat lehet építeni, s ezen a talajon csak az érdektelenség, a cinizmusba hajló közömbösség bonthat virágot Ilyen szituációban hogyan formálódhatna egészséges diákönkormányzat, hiszen aki üres szavakat hall, csak azokat adhatja tovább. Még rosszabb a helyzet, ha a pedagógusok egyáltalán nem értik meg az ifjúság kezdeményezőkészségének, javaslatainak jelentőségét, s csak formálisan igénylik deákjaik segítségét. Így is elkészülnek a házirendek, így is működnek a kollégiumi tanácsok, de a csalóka felszín teljes zűrzavart takar. A látszatszereplésre késztetett diákvezetőket nem becsülik társaik, s cselekedeteik hitelességét akkor is megkérdőjelezik, ha azok jó szándéknak. Óriási kár ez, mert az Alma mater életiskola is, s az itt rögződött élmények többnyire egy életre szólnak... Ezért nem szabad megelégedni a párthatározat óta eltelt jó két év során született eredményekkel. Az intézkedéseket csak dicsérni lehet. E2ek sorában különösképp sokat ígér az igazgatók határozott időre szóló kinevezése, amely a kiskirályok korszakának alkonyát jelenti. A direktori szék már nem lesz sem idők végtelenjéig biztosított hitbizomány, sem azok mentsvára, akik képtelenek egy alkotó gárdát irányítani. A hozzáértésen, a vezetői képességeken, az emberségen múlik, hogy ki, meddig birtokolja. S természetesen a tantestületen is! Ha a tanárok szót emelnek a visszásságok ellen, ha figyelmeztetnek a hibákra, akkor ezeket még jókor lehet korrigálni, méghozzá nemcsak a főnök javára, hanem — s ez a legfontosabb ! — a közösség hasznára is. Ahol azonban továbbra is gyakorlat marad az elvtelen főhajtás, a kritikátlanság, a „ne szólj szám, nem -fáj a fejem” — hitvallása, ott nem változik semmi. A demokratizmus szocialista emberlétünk nélkülözhetetlen ábécéje,, s ezt, akárcsak anyanyelvűnket, meg kell tanulni, méghozzá kitartó szorgalommal, megtorpanást nem ismerő igyekezettel. Nemcsak a vezetőknek, hanem a beosztottaknak is. Egy tény: a penzum kész, a lehetőség adott, sokkal inkább, mint valaha volt. A határozat egyértelműen utal erre: „Az iskolák irányításában bővíteni kell a tantestületek javaslattevő és véleményező jogát és növelni szükséges azokat a jogköröket, amelyekben a tantestületek döntenek.” Megindult egy nagyon kedvező folyamat, amelynek még csak kezdeténél tartunk. Biztató, hogy a folytatás még többet ígér azok számára, akik eddig is keresték az újat, a jobbat, a hatékonyabb nevelés útjait, s hittek abban, hogy csak az igaz, a tiszta eszménykép lehet vonzó, s élhet, hathat tovább abban az ifjúságban, amely természeténél fogva szomjúhozza a tettekkel fémjelzett szavakat, s az Emberré formáló életiskolát. Pécsi István Az elv és a cvakor!at aránya... A nők helyzetéről tárgyalt Eger Város Tanácsa Az elmúlt esztendő utolsó ülésén az egri városi tanács többek között a nők helyzetével foglalkozott. A megyeszékhelyen a nők munkába állításának aránya elég magas, s ezt jó érzéssel nyugtázhatták a tanácstagok, hiszen a megfelelő munka- lehetőségek biztosítása elsőrendű feladat. Az iparban — főként az építőiparban —, és a kereskedelemben dolgozó nők száma növekszik, míg például a közlekedésben, a mezőgazdaságban és egyéb ágazatokban csökken. Külön figyelmet érdemel a kereskedelem, mivel itt a nők aránya a dolgozók számához képest igen magas: mintegy 70 százalékot tesz ki. Az elmúlt esztendőben 450 nő helyezkedett el különböző munkaterületeken. A foglalkoztatottság szempontjából jelentősnek tartják az úgynevezett bedolgozói rendszert, valamint a részmunkaidős munkahelyek kialakítását. ■ a ■ ■ Külön foglalkoztak a tanácsülésen a nők munkakörülményeivel. Megállapították, hogy erre a célra a vállalátok, üzemek és intézmények jelentős összeget fordítottak. A déli ipartelepen az üzemek a megfelelő, korszerű szociális létesítményekkel együtt épültek, illetve épülnek. Egerben a nők munkakörülményei javításában a legnagyobb eredményt a 600 nőt foglalkoztató dohánygyár érte el, ahol például a fejlett technológia bevezetésével sikerült megszüntetni a szombat éjszakai műszakot. A szövetkezeteknél azonban már kevesebb jó eredményről számolhatunk be. különösen kedvezőtlen körülmények között dolgoznak egyes ipari szövetkezetek nődolgozói. Különbséget jelent az a tény, hogy például az Egri Vas- és Fémipari Szövetkezet új központi telephelyén már a megfelelő ! szociális és egészségügyi létesítmények mellett épül az új óvoda is. Az Egri Csillagok Tsz-ben az egyesülés biztosította nagyobb anyagi lehetőségek kihasználásával a tanyaközpontban fokozatosan épülnek a szociális és egészség- ügyi létesítmények. A kertészeti telepen — ahol a nők aránya 90 százalékot képvisel — már átadták a korszerű öltöző- és étkezőhelyiséget. Az oktatási és kulturális1 intézményekben az irodagépek korszerűsítése, a kényelmesebb berendezés könnyíti az itt dolgozó nők munkakörülményeit. Különös gondot fordítanak a jobb munkaszervezéssel arra, hogy a nők éjszakai műszakja megszűnjön. A szövetkezetekben ez általában már megoldott, sőt a délutános műszakokban munkaidő-kedvezményt is bevezettek. A kereskedelemben foglalkoztatott nők helyzetén még van sok javítanivaló. Igaz, tavaly bevezették a 44 órás munkahetet, azonban ezt a tényt még nem sikerült egyeztetni a vásárlóközönség igényeivel. ■ ■ ■ ■ A városi tanács ülése e témakörben kiemelten foglalkozott a szociálpolitikai és életkörülményekkel is. Hangsúlyozták, hogy a gyermekintézményi hálózat fejlesztése kiemelt feladatként szerepel a tanács előtt a IV. ötéves terv végrehajtása során. Ä megyeszékhelyen hat tanácsi és három üzemi bölcsőde működik 395 férőhellyel. Mindössze 60 férőhelyes bővítés történt a Csebokszári városrészben, mert korábban úgy gondolták, hogy a gyermekgondozási segély lehetősége csökkenti majd a bölcsődék iránti igényt. Nem ' így történt, mert nem minden anya veszi' igénybe a hároméves időtartamot. A jövőben ennek a tendenciának az erősödésével lehet számolni, így az V. ötéves terv során jelentős hálózat- fejlesztésre lesz szükség. Elégedetten nyugtázták a tanácstagok azt a széles körű társadalmi összefogást, amely az óvodai hálózat fejlesztését segítette. Nemcsak az üzemek anyagi hozzájárulása, hanem az építés, a felszerelés során végzett jelentős társadalmi munka is dicséretet érdemel. Azonban még így is csak 72 százalékos az óvodás korú gyermekek ' óvodai ellátottsága, ezért a jövőben továbbra is fontos téma marad a hálózat fejlesztése. Gyermekgondozási segélyen jelenleg 1288 nő van a városban, akikkel a munkahely továbbra is tartja a kapcsolatot. Látogatják őket, rendszeresen tájékoztatják az üzem életéről, a legfontosabb munkahelyi eseményekről. ■ • ■ ■ A legtöbb tennivaló még mindig az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének ■megvalósításában akad. A nők fizetése az utóbbi években tett erőfeszítések ellenére sem éri el több területen az azonos munkakörben dolgozó férfiak bérét. Részeredmények persze itt is vannak (Egri Dohánygyár, Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, pedagógusi munkakör). Jelentősen növekedett a szakmai képzésben és továbbképzésben részt vevő nők aránya az utóbbi években. Ez azért is fontos, mert például a nők vezető funkcióba állításának egyik fő akadálya volt a szakképzettség nem megfelelő szintje. A nők vezető funkcióba állításánál eddig csak rész- eredmények születtek. Ez elsősorban a pedagógus munkakörben érvényesült a legjobban — a foglalkoztatottság arányának megfelelően. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy a nők jelentős számban vesznek részt* közéletben, a különböző tömegszervezetek munkájában. ■ ■ ■ ■ Általában azt lehet elmondani, hogy a megyeszékhelyen a részeredményektől eltekintve a nők helyzetének javítása még távolról sem megoldott; változatlanul elsőrendű fontosságú feladat marad az élet minden területén. Erre hivatkozik az elfogadott határozati javaslat egy kitétele, mely szerint az eddigi végrehajtás egyes területen indokolatlanul lassú. Célszerű az intézkedési tervek átvizsgálása. (kátai) Kedvezőbb lehetőségek az egyetemi, főiskolai idegen nyelv oktatásban 2. Makarenko lényeglátóan fogalmaz, amikor így ír: „Nem tudom elképzelni. a gyermekközösség szervezését pedagógusközösség nél fcül.” 0 M&kM janBár &> vasarnap ifwÉliftoiÉti Teli strandolok Egerben l (jEotoc Szántó GyJ ktatási intézményekben folyó idegen nyelvek oktatását. Eszerint a cél az, hogy a hallgatók tanulmányaik során legalább egy idegen nyelvet olyan fokon ismerjenek meg, amely — a képzésnek megfelelő — szakirodalom önálló tanulmányozására képessé teszi őket. Cél tovább az is. hogy tegye lehetővé még egy idegen nyelv hasonló fokú elsajátítását és társalgási szintű nyelvtudás megszerzését is. Részletesen fölsorolja az utasítás, hogy kik mentesülhetnek az idegen nyelvi, képzés alól, majd kimondja: Az idegen nyelveket a felsőoktatása intézményekben legalább heti két órában kell és legfeljebb heti 4 órában lehet oktatni. A kötelező nyelvoktatás egész időtartama alatt — azokban a félévekben, amelyekben a kötelező nyelvoktatási órák száma a heti kettőt nem haladja meg — a tanrendbe heti két fakultatív (választható) nyelvórát is be kell állítani. Azokban a félévekben, amelyekben a diákok kötelező nyelvi képzésben nem vesznek részt, heti négy fakultatív nyelvóra is beállítható. Az egyetemeken a kötelező idegén nyelvi képzés időtartama nyolc . félév. A képzési idő első felében (az első-negyedik félévben) a hallgatók orosz nyelvet tanulnak, s a negyedik félév végén záróvizsgát tesznek. A képzési idő második felében (az ötödik-nyolcadik félévben) az egyetemisták választhatnak az orosz társalgás, a második idegen nyelv taezdöfokoa, vagy a második idegen nyelv haladó fokon való tanulása között. A nyolcadik félév végén ismét záróvizsgát tesznek, de a második záróvizsgán már ez utóbbi három képzési forma valamelyikéből adnak számot. (Az első és a második záróvizsga az előírt időpontnál korábban is, bármely félév végén letehető.) Az egyetemeken az orosz nyelven kívül a kari tanács által megállapított — legalább két — másik idegen nyelvet is kell oktatni. A diákok az orosz nyelven ki- vül akár kötelező, akár választható oktatás keretében egy időben csak egy idegen nyelvet tanulhatnak. (Ez utóbbi rendelkezés alól. az intézmény vezetője felmentést adhat.) Mindemellett — legalább öt jelentkező esetében — olyan diákok számára, akik idegen nyelvből állami nyelvvizsgát kívánnak tenni, az egyetemi képzési idő végéig heti négy órában állami nyelvvizsgára előkészítő oktatást is kell szervezni. A főiskolákon a kötelező idegen nyelvi képzés időtartama négy félév. A képzési idő alatt a hallgatók orosz nyelvet tanulnak, és abbóil a negyedik félév végén záróvizsgát tesznek. A főiskolákon az orosz nyelven kívül a főigazgatók (igazgatók) által megállapított legalább egy idegen nyelvet is kell oktatni, fakultatív formában. A hallgatók az orosz nyelven kívül fakultatív oktatás keretében egy időben csak egy idegen nyelvet tanulhatnak. Az utasítás hatályba te» patt (M TI) Az oktatási miniszter — egyetértésben az illetékes tárcák vezetőivel — utasításban szabályozta a felsőIskolai élet, életiskola Töprengés a demokratizmusról
