Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

HEB-doüNzié: Hogyan lehet tovább javítani...? A ter me lőszö vetkezetek és az élelmiszeripari vállalatok kapcsolata Kövek és városok Lengyelországi emlékek in. Kopernikusz szülővárosá­ban, az ékszerdoboz Torun- ban járván, vagy a ragyogó Krakkó köveit koptatván, műemlékesekkel beszélgetvén. sóiak viszont imigyen sóhaj­tottak: „Könnyű nekik 1 Az a két város a megszállást ós a harcokat szinte sértetlenül vészelte at, így a konzerváto- roknak igazi műemlékvédel­mi-restaurátori munkára van A termelőszövetkezetek áruértékesítésének biztonsá­gát vizsgálta a közelmúltban a Heves megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság. Farkasdi Gyu­lának, az Éger—Gyöngyös vi­déki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége titkárá­nak vezetésével a szakértői bizottság arra keresett vá­laszt, hogy a szövetkezetek és az élelmiszeripari vállala­tok szerződéses kapcsolatát hogyan segítik a közgazdasá­gi szabályozók? Milyen to­vábbi lehetőségek vannak a szerződéses kapcsolatok fej­lesztésére? Tizennyolc termelőszövet­kezetben és öt élelmiszer- ipari vállalatnál —, ahol a vizsgálatokat végezték — megállapították, hogy 1971— 1973 között általánossá vált a több éves szerződéskötés. Ez lehetővé tette az áruk biztonságos értékesítését, ugyanakkor a vállalati kapa­citások jobb kihasználását. Heves megyében a vizsgált időszakban növekedett a gaz­daságok árutermelése gabo­nából, szőlőből, zöldségből, gyümölcsből, borból, sertés­ből és vágómarhából. Ezzel szemben kedvezőtlenül ala­kult a burgonya termelése. A SZÖVTERMÉK 1973-ban mindössze 56 vagonnal vásá­rolt a szövetkezetektől, mi­vel nem volt több. A megyét ezért részben importból, il­letve más megyékből látták el burgonyával. Ezenkívül néhány helyen egyéb nehézségek is jelent­keztek. A Hatvani Konzerv­gyár például a paradicsom- szeaon idején korlátozott szá-, mű göngyöleget bocsátott a termelő gazdaságok rendel­kezésére. Ezzel igyekezett meghatározni a hyersanyág átvételét; így viszont a szö­vetkezeteknek veszteséget okozott- A Heves megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vál­lalatnál gyakoriak a kése­delmes átvételek. A felme­rülő költségeket a vállalat csák részben térítette meg a szövetkezeteknek. Azt is megállapították, hogy a termelőszövetkezetek a háztáji gazdaságokból ér­tékesítik a sertést, kisebb mennyiségben a vágómarhát, a tejet, a szőlőt és bort. A vállalatok és a gazdaságok ebben kölcsönösen és sokol­dalúan segítik egymást. A vállalatok elsősorban szakta­nácsadással, feldolgozó és be­takarító gépekkel, vetőmag­vakkal és a növényyédelmi költségek hozzájárulásával segítik elő a termelőszövetke­zetek árutermelését, a szö­vetkezetek pedig szállítójár­művekkel, tárolókkal, gépek­kel és egyéb szolgáltatások­kal támogatják a vállalato­kat. Kölcsönösen részt vesz­nek az áruk minőségvédel­mében. a termékek feldolgo­zásában és tárolásában. A vállalatok arra töreksze­nek, hogy felvásárlóik a mennyiségnek és minőségnek megfelelő árut vegyenek át a termelőszövetkezetektől. A jelenleg érvényben levő köz- gazdasági szabályozók sze­rint a termelő üzemeknek csak a vágóállat és a gyü­mölcs exportszállítására vart lehetőségük. A területi szö­vetségek viszont nagy erőfe­szítéseket tesznek, hogy a termelőszövetkezetek és az élelmiszeripari vállalatok kö­zötti kapcsolat tovább javul­jon, hogy az „egyenrangú partner” élve mielőbb érvé­nyesüljön. Ennek ellenére ezt még csak részben sikerült érvényesíteni. A műszaki fejlesztéssel — főleg a gépesítéssel és a ke- mízálással — a termelőszö­vetkezetekben is bizonyos s-akoeodás tapasztalható. Csökkentették a növények számát és kevesebb növényt, nagyobb területen, nagyobb mennyiségben termelnék. En­nek eredményeként a válla­latok is csökkenő számú Mtasto) rekóoötraá’.juk teljes egészében. Ifct nem is épí­tünk új épületet. Az Óváros, rrs Újváros és a Régi Kül­város területén csak, egyes épületeket restaurálunk. Ez a munka lassan már' a befejezéséhez közeledik, ha egyáltalán befejezésről lehet beszélni. A műemlékesek, restaurátorok élő várost va­rázsoltak a varsói Óvárosnál sokkalta nagyobb település- magból. A holland manieriz­mus és az északi barokk stí­lusában épült külsők mögött modern lakások, s üzletek kaptak helyet. Sőt, a belvá­ros funkciójának átalakításá­ra új tervet dolgoztak ki. A lakások egy részének meg­szüntetése árán és az üzletek, vállalatok egy hányadának kitelepítése után még több éttermet, kávéházat, turista- központot létesítenek. Arra persze vigyáznak, nehogy a lakosság többségét kitelepít­ve, csak nappal működő vá­rosrészt hozzanak iétre. Ré­gi környezet — modem funkció. Ez a jelszavuk. Ahogy Chomicz főrestaurá­tor elmondotta, a munkála­tokat 80 százalékban már el­végeznék és azt tervezik, hogy 1980-ig befejezik a re­konstrukciót. (Természetesen a templomok felújítása ne­héz, sok munkával járó fel­adat.) Gdansk * sok egyedülálló látnivalót nyújt a látogatók­nak. A Dlugán (a főutcán) patríciusházak, a Mariadra holland stílusú, lépcsős, emelt teraszé. számvfejű, déaköpős esöosatornájú ut­ca. Európa legnagyobb kö­zépkori malma és legnagyobb akkori kikötődaruja, egyik legnagyobb gótikus templo­ma (Maria templom) ebben partnertől vásárolják fel a növekvő árumennyiséget• A szerződő felek közötti vita, elégedetlenség általában csök­kent az utóbbi időben. Ezek korábban főleg a szerződések meghiúsulásából, illetve rész­beni teljesítéséből, az árule késedelmes átvételéből és minősítéséből adódtak. A Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Tejipari Vállalatnál pél­dául a vita abból adódott, hogy több termelőszövetke­zettől kötbért követeltek, mert azok nem tettek eleget tejátadási kötelezettségük­nek. A Heves megyei Állat­forgalmi és. Húsipari Válla­lat a vágóállat-átvételek és mlraisítések, a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalattal pedig a ke- veréktakarmónyok számlázá­sa miatt merültek fel viták. A termelőszövetkezetekben viszont elégedetlenséget vál­tott ki, hogy a gabonafelvá­sárló vállalat és az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegaz­daság az üzemek szállítójár­műveinek állási idejét nem térítette meg, a SZÖVTER- MEK pedig nem mindig vet­te figyelembe a felvásárlási áraknál a szövetkezeti rá­fordításokat. Azóta természetesen javult a helyzet. Ahhoz azonban, hogy a jövőben még tovább javíthassák a termelőszövet­kezetek és az élelmiszeripari vállalatok kapcsolataikat, a szakértői bizottság többféle javaslatot tett. Egyebek kö­zött felhívták a figyelmet ar­ra, hogy a területi . szövetsé­gek a termelőszövetkezetek bevonásával vizsgálják meg a vállalatok szerződési felté­teleit és kezdeményezzenek néhány módosítást. Például a termelőszövetkezetek szállí­tási költségeinél, a gazdasá­gokban végzett tárolások dí­jainál, az át nem vett vagy késedelmesen átvett áruvesz­teségek megtérítésénél. Azt is javasolták, hogy a Hatvani Konzervgyár a növényvédel­mi költségtérítést ezután ne a termőterület, hanem a gyárnak átadott áru mennyi­sége alapján fizesse a szö­vetkezeteknek. A szerződéskötések előtt pedig mind a két partner mérje fel a várható áru mennyiségét és minőségét. Olyan feltételeket szabjanak, amelyeket a lehető legki­sebb eltérésekkel teljesíteni tudnak. A szövetkezetek to­vábbra is segítsék a háztáji gazdaságokból származó áruk értékesítését- Ha pedig a szerződött árukat nem tud­jak szállítani, akkor időben értesítsék a felvásárló válla­latokat erről, — hangzik a Heves megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság javaslata... Mentős* Károly tapasztalhattuk azt az ide­genkedést, amelyet az itte­niek varsói kollégáik mód­szeréről hangoztatnak. Avar­Mi újság a Holstein-Friz tehenészeti telepen? Érthetően nagy érdeklő­dés előzte meg mezőgazda- sági nagyüzemeink szakem­berei, vezetői részéről a ti- szanánai termelőszövetkezet merész kezdeményezését: a tavaly átadott új tehenészeti telepüket az Egyesült Álla­mokból vásárolt Holstein— Fríz tejelő típusú állomány- nyál népesítik be. — Ez az érdeklődés, mond­hatnám úgy, hogy kíváncsi­ság, azóta is tart, sőt foko­zódik — mondja Anga Tibor, a közős gazdaság főállatte­nyésztője, aki jelenleg egy­ben a tehenészeti telep ve­zetője is. — Mivel magyarázható ez? — Üj dolog. A megyében nálunk találhatók csupán ilyen tehenek, s a szakem­berek egy része — mint minden újat — ezt sem fo­gadta egyértelmű bizalom­mal. Sokak szerint például úgy áll a helyzet, hogy hiá­ba jelentősen magasabb ezeknek a teheneknek a tej­hozama, az mégsem gazda­ságos, mert nagyobb a rá­fordítás is. — És mi az igazság? — Azt egy pillanatig sem vitatjuk, hogy ezek a tehe­nek tartás- és takarmány- igényesebbek, mint például a hazai fajták, de . mégsem osztjuk ar iménti véleményt. Ugyanis az egy tehénre eső ráfordítás valóban lényege­sen magasabb, mint a ma­gyar tarkánál, de az egy li­ter tejre jutó költségek — éppen a magas tejhozam következtében — jelentősen kisebbek. Nem is beszélve arról a nyereségtöbbletről, amelyet így elérhetünk. — Milyenek a jelenlegi vi­szonyok? Hol tart az első évben az állomány? — 1974 tavaszán és nya­rán érkeztek meg repülőgé­pen a vemhes üszők, össze­sen 237. őszig a szabadban tartottuk őket, s csak igen kis mértékben kaptak „ka- lóriásabb” takarmányt. Fél­tünk az ellési problémák­tól. Ma már megnyugodva tekintünk vissza ezekre a korábbi aggodalmainkra, mert az eddigi eredmények a mi reményeinket is túl­szárnyalták. Ugyanis decem­ber végéig leellett az állo­mány jelentős hányada — éppen kétszáz bocink van már —, s az elhullást arány alig haladja meg a négy százalékot. Ez pedig azt je­lenti, hogy több mint a fe­lére csökkent ennél az állo­mánynál ez a fontos muta­tószám a korábbi állomá­nyunkhoz képest, s tudomá­som szerint a jelenlegi me­gyei átlag is meghaladja a 10 százalékot. — Es mennyi most a tej­hozam? — Nincs mit szégyenkezni miatta: a már rendszeresen tejelő tehenek napi átlaga 15,2 liter, ami éves átlagban máris meghaladja a négyezer litert. Ez a magyar tarkánál szinte a csúcs, ennél a faj­tánál pedig csupán a kezdő átlag. 1975-ben — most már bátrabban abrakalva — sze­retnénk megcélozni az öt­ezer litert... A tengerentúli fekete-tar­ka tehenek tehát eddig min­den tekintetben kitűnően vizsgáztak Tiszanánán, ahon­nan már most napi három­ezer liter tejet szállítanak a tej gyűjtőbe. Csakhogy eza mennyiség máris gondot okoz a tárolásban, a kezelés­ben és a > szállításban. — Telepünkön ugyan van tejhűtő- és tárolóberendezés — mondja a termelőszövet­kezet elnöke —, de hamar kinőttük. Még legalább to­vábbi háromezer literes hű­tő- és tárolókapacitásra len­ne sürgősen szükségünk. Igényeltünk, rendeltünk, de nem kaptunk eddig. Igaz, a tejipari vállalatnak volna fölösleges eladható berende­zése, de csak olyan árukap­csolással adná, hogy ha át­vennénk egyben a községi tejgyűjtő üzemeltetését is. Erre pedig nem merünk vál­lalkozni. .. A megszületett új — im­már a magyar Alföldhöz edződött — utódok legjavá­ból és a még Amerikából érkező további 120 vemhes üszővel rövidesen benépesül a négyszázas létszám tartá­sára épült szakosított tehe- nészti telep. A tiszanánaiak okkal és joggal emlegetik máris ezt a vállalkozást a büszkeségeik között, s úgy tűnik: rajtuk és a teheneken nem is múlik a jövőben sem a siker... i atudi Sándor Zobákon 15 millió forintot költenek biztonsági berendezésekre Tovább fejlesztik Zobákot, a mecseki szénmedence leg­fiatalabb üzemét, .amely az 1964. évi termelési rajt óta több mint hat millió tonna feketeszenet adott A kitű­nő minőségű, kokszolható zobáki szénre elsősorban az új blokkal bővülő dunaúj­városi vasmű tant igényt, tehát hosszú távon biztos fogyasztóra számíthat. Zobákon jelenleg 570 és 630 méter közötti mélység­ből küldik napszitre a sze­net Az egyik szállítóakná­nál 750 méter alá nyomul­nak. új széntelepeket kö­zelítenek meg a jövő ter­melése számára. A közis­merten kedvezőtlen termé­szeti adottságok, * bányave­szélyek leküzdésére, megelő­zésére számos intézkedést tettek. A biztonság fokozá­sára ennél az üzemnél 15 millió forintot költenek az év folyamán. Így példán valamennyi dolgozót ellát nak olyan készülékkel amely oxigénszegény leve­gőben is lehetővé teszi a menekülést lehetőségük. A meglevőt vé­dik, a százados jellegtelen- ségektől-ráépítésektől meg­fosztva kibontják az épüle­tek, kövek eredeti formáját, jelzik a korok váltakozását. Azonban próbáljanak min­ket is megérteni! Nem egy­szerűen művészeti-tudomá­nyos, hanem ideológiai is a mi feladatunk. Nevelünk és öntudatra ébresztünk”. Hasonló * véleménye Romuald Chomicznak, Gdansk város restaurátorá­nak is. — Krakkó után Gdanskban a legtöbb a műemlék Len­gyelországban. A város azon­ban inkább Varsóval jár „egy cipőben”. A háború alatt négyötöde elpusztult. Mint a fővárosban, itt is háromféle megoldás kínálkozott: hagy­juk meg a romvárost, építsük fel a modern, új Gdanskot, vagy rekonstruáljuk az ere­deti Hansa-váro6t. Az utóbbi változat mellett döntöttünk. Határozatunkban a patrio­tizmus mellett közrejátszott az a megfontolás is, hogy zzel Észak-Európa egyik 'gszebb városát keltjük új létre. Munkánkat segítette, tőgy nagyon sok épület vá- '.a megmaradt. Nem makett várost építünk tehát! A nég' részre tagolódó városmagbó csak a Fővárost (Giowny­ßlinmin q 1975. Január 5., vasárnap a városban található. A „legy­eken túl ós mellett azon­ban itt is megkapja ós elbű­völi a látogatót az egységes összkép, a harmónia, a nagy múltú város, a régi lengyel Gdansk és a későbbi német Danzig egységes történelmé­nek folyamatossága a? új Gdanskban, amit a mai Len­gyelország nem rejt el. Gdansk szebbé tételéhez mi, magyarok is hozzájárulunk. A város Kajetan Myk mér­nök tervezte díszkivilágításá­hoz a lámpatesteket Magyar- ország gyártja. 1978-ra Gdansk, észak egyik turista- központja, régi és mégis mo­dem nagyvárosa pompázatos fényben ragyog majd. Dérer Miklós (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents