Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
4 A szervezeti szabályzat módosításáról A kongresszusok hivatottak arra, hogy módosítsák a párt szervezeti életének, működésének alapokmányát, « párt alkotmányát, a szervezeti szabályzatot. A párt soronlevő XI. kongresszusának napirendjén is szerepel a szervezeti szabályzat módosításának terve. A Központi Bizottság a közelmúltban nyilvánosságra hozta a módosításra vonatkozó javaslatait azzal a szándékkal, hogy azt a párttagság tanulmányozza, taggyűlésen megvitassa és javaslataival kiegészítse, tovább gazdagítsa. A szervezeti szabályzat tervezet nem tartalmaz alapvető változásokat. Nem érintik azokat az alapelveket, melyek pártunknak és minden marxista—leninista párt szervezeti életének alaptörvényei. Az érvényben levő szervezeti szabályzat minden fő vonásában összhangban áll a párt politikai • feladataival. A folyamatosság hangsúlyozása azonban nem kisebbítheti és nem csökkentheti a javasolt módosítások jelentőségét Ezeknek fő jellemzője a párttagokkal szembeni magasabb követelmények. A párt eddig is megkülönböztetett figyelmet szentelt tagjainak politikai, erkölcsi magatartására, kommunista tudatosságuk és jellemük formálására. Ennek eredményeként soraiban tömöríti a magyar munkásosztály, a dolgozók legjobbjait. Annál kirívóbb egyes párttagok elmaradása, kötelezettségük elmulasztása, kommunistához nem illő magatartása. A magasabb követelmények azonban mindenekelőtt a szocialista építés soron levő feladatainak bonyolultságával, nagyobb igényeivel függnek össze. Elsősorban a párt tagjainak kell munkájukban, magatartásukban a fejlett szocialista viszonyoknak megfelelni. A tervezet ezért kiegészfti és- bővíti a szervezeti szabályzat követelményrendszerét, így például a feddhetetlen előélet kitétel arra késztet, hogy a pártba jelentkezőknél nem csak a pillanatnyi erkölcsi állapotot, hanem az egész életutat szem előtt I 11 kell tartani. Csak így lehet megfelelő erkölcsi alapot biztosítani a trásadalomban előforduló immorális jelenségek elleni fokozott harchoz. Ugyanebben a pontban olvashatjuk kiegészítésként, hogy a párt tagja többek között, az lehet, aki munkája, magatartása társadalmi tevékenysége alapján megbecsülést élvez. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az élet egyre pa- rancsolóbban veti fel a párttagok marxista—leninista műveltsége színvonalának emelését. A társadalmi, politikai kérdésekben való eligazodás, az ideológiai harc kiélezettebb körülményei közötti helytállás e nélkül elképzelhetetlen. Ezért a párttagok kötelezettségei között újszerű megfogalmazást kap a párttagok elméleti tudásának fejlesztése. Ugyané új kiegészítés, hogy h árttag tanúsítson forradalmi éberséget minden sz sializmusellenes jelenséggel szemben: továbbá: következetesen szolgálja a szocializmus ügyét és minden körülmények között álljon ki a szocialista társadalom érdekeiért, védelméért A párttagokkal szembeni magasabb követelmények általános érvényűek, mind politikai, elméleti — ideológiai, erkölcsi, magatartásbeli — vonatkozásban emelik a mércét, nagyobb helytállást elvszerűbb és szilárdabb viselkedést követelnek. A módosításoknak egy másik része a pártélet demokratizmusának fejlesztését szolgálja. Többek között ide tartozik az is, hogy a párttagok nemcsak a felsőbb párt- szervekhez fordulhatnak kéréssel, javaálatokkal, beadvánnyal, hanem az alapszervezetekhez is. Ez egyben az alapszervezetek szerepét, politikai súlyát is növeli és közvetlenebbé teszi a párttagsággal való kapcsolatot. A magasabb követelményekkel is összefügg a pártból való kilépésre vonatkozó módosítás. Ez egyrészt a saját elhatározásra, másrészt az alapszervezet kezdeményezésére egyaránt vonatkozik. Ahogyan a belépésnél szigorúan ügyelünk a párttagság önkéntes vállalására, úgy biztosítanunk kell ezt a kilépésnél is. Ha a párttag úgy érzi, hogy valamilyen oknál fogva nem képes megfelelni a megnövekedett követelményeknek, joga van arra, hogy kérje a kilépést. A párttagsággal járó kötelezettségek teljesítése nem mindig köny- nyű, komoly helytállást, minden szempontból bizonyos többletvállalást követel. Vannak esetek, amikor ezeknek a teljesítése saját vagy a szubjektív szándéktól független okok miatt nem lehetséges. A különféle konfliktusok elkerülése és kiéleződésük megakadályozása érdekében célszerű a kilépés kezdeményezése. A demokratizmus erősítését szolgálja, hogy a módosítás egyértelműbbé teszi: mikor kell pártfegyelmi eljárást indítani és kinél kell pártbüntetést alkalmazni. Továbbá hasonló okokból kötelezi a pártszerveket, hogy fegyelmi ügyének tárgyalására meg kell hívni a párttagot, ami feltétlenül többet jelent az eddigiektől, amikor is csak a párttag személyes meghallgatása volt kötelező. A módosítások a fegyelmi eljárással kapcsolatban is nagyobb szerepet biztosítanak az alapszervezeteknek, mert kötelezik a felsőbb pártszerveket, hogy a fegyelmi döntés előtt meg kell ismerniük a taggyűlés állás- foglalását. Az. alapszervezeti munka erősítésére irányuló törekvés fejeződik ki abban a módosításban is, amely az évenként tartandó beszámoló taggyűlések feladatát bővíti a megválasztott bizalmiaknak a taggyűlés által történő megerősítésével, valamint új megállapításként az alapszervezeteknek a személyi és káderkérdés eikbeni jogkörének gyakorlatával. A szervezeti szabályzat tervezett több módosítást tartalmaz a párt működési rendjére. 15-ről 20 százalékra javasolja növelni a választott testületekbe való kooptálóst: javasolja a kongresszusok 5 éves időszakonként történő megtartását. E módosítást a gyakorlati tapasztalat indokolja. Így jobban összehangolható a párt tevékenysége a tervgazdálkodás 5 éves ciklusaival. Rákos Imre I A balesetnek — legyen a« , súlyosabb vagy könnyebb — , az anyagi káron, s egy ember sorsának sajnálatos fordulatán Uil még nagyon sokféle következménye lehet. A munkahelyein történt baleset idegesíti a többieket, a közelben, s távolabb, hasonló körülmények között dolgozókat. Ott, ahol gyakori a sérülés munka közben, nem szívesen maradnak az emberek, nehezebb fegyelmet tartani. Egyetlen üzemi baleset is többnek okoz kárt: a szocialista brigádnak, amely vállalást tett, az üzemnek a kiesett munkaóra miatt, a dolgozónak, mert kevesebb pénzt visz haza. ! De itt álljunk is meg egy szóra. (Miért olyan egyértelmű a külső szemlélőnek, hogy a balesetet szenvedő dolgozó kevesebb pénzt visz haza? Miért maradt ez meg a tudatunkban: bárhogy is történjék, a dolgozó, a szen- í védő fél, anyagilag is min- 1 dig ráfizet a balesetre? 1 Mert ez az állapot nálunk [ sajnos gyakorlattá vált. I A jogszabály kimondja, í hogy „a vállalat a dolgozó- 1 nak okozott káráért vétkességre való tekintet nélkül felel.! Vagyis arról van szó, hogy a benyújtott kárigények alapján az üzemi baleset okainak alapos kivi/»gálái a mellett valamit mindig kell téríteni. S mi a helyzet valójában? 1971—72-ben az SZMT munkavédelmi bizottságának kimutatása szerint a balesetek nem egészen 19 százalékánál nyújtottak be kárigényt, s alig több mint 11 százalékánál adtak helyt ennek a kárigénynek. 1973- ban 28 százalékot tett ki a kárigény-bejelentés (termelőszövetkezeteknél jóval kevesebb) s szintén alacsony a kifizetések a^ánva. végleges összegzések meg nincsenek 1974-rőL.' a jelek szerint ebben az esztendőben sem sokat 'javult a helyzet. Kevesen élnek a kárigénynyel, inkább szeretnék minél hamarabb elfelejteni az egészet, folytatni a munkát, nem pedig még tetézni á bajt újabb kellemetlenségekkel. Hogy miért gondolkodik így az emberek többsége? Kissé naiv dolog lenne feltenni ezt a kérdést. Hiszen mindjárt ott jön utána a másik kérdés: a művezető, üzemvezető talán jó szemmel nézi azt, aki mindenáron igyekszik bizonygatni, hogy az ellenőrzés hiánya, a szervezetlenség, a védőeszközök nem szakszerű használata miatt következett be a baleset, s esetleg többen is felelősek. ^ Jegyzőkönyv, vizsgálat. Nem elég, hogy rontja a statisztikát, még ilyenekkel jön az illető. Hát akkor inkább nem jön „ilye- ■nekkel”. Persze, az is biztos, efféle kijelentéseket nem szívesen mondana „hivatalosan” sem vezető, sem beosztott, bármennyire is így áll a dolog. De staiisztikákból, árulkodó számokból, a panaszos levelek témáinak összevetéséből csak erre a következtetésre juthatunk. S - erre a következtetésre jutott a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége is elmúlt üléseinek egyikén, ahol a balesetekkel kapcsolatos kártérítési űgvekről készült jelentést terjesztettek elő. A téma pedig különösen aktuális már csak azért is. mert úsv tűnik, néhánv szakmánál 1974 nem éppen örvendetes gyarapodást hozott a baleseti statisztikában, az első háromnegyed év adatai sajnos erre utalnak. Több a Daleset — több tehát az elhaUgatnivaló is. Sürgős dolog megoldást keresni, elsősorban más szemléletre, vezetői felfogásra van szükség. Nézzük ismét a jogszabályt: a Munka Törvénykönyve 15. paragrafusának második bekezdése kimondja, hogy a szakszervezet képviselheti a dolgozót különböző fórumok, bíróságok előtt, a dolgozó nevében, helyette, akár külön felhatalmazás nélkül is. A szakszervezeteknek egyik legfőbb szerepük, joguk az érdekképviselet, különösen pedig, ha balesetről van szó. Ezzel szemben legtöbbször az tapasztalható — s erre az SZMT munkavédelmi bizottsága is felhívta már a figyelmet —, hogy a szakszervezet képviselője jelen sincs a baleset kivizsgálásánál, s tudomásul veszi a felelősséget, persze leggyakrabban a dolgozó felelősségét megállapító határozatot. Így aztán nem véletlen, hogy olyan „különleges” megállapítások is előfordulnak, mint például egyik esetben közműépítő vállalatunknál. Itt az történt, hogy a munkást, akire a rosszul ki támasztott csator- naaödör fala ráomlott. ezért tették felelőssé a baleset miatt, mert nem ugrott ki mind űrt. amikor a művezető szólt neki. Az SZMT mimkavédel™* bizottsága egv ízben vizsgálta. hogv ál+alában kiket vonnak felelősségre baleketek következményeként. Meglepetéssel tapasztalták, hogy a 36.000 köbméter a Bükkből A litlafüredi erdészet * ezer négyszáz hektáron ge», dálkodik, A faállomány hatvanöt százaléka bükk, és mint» egy tíz százaléka fenyő. A gazdaság erdőiből 1974-ben harminchatezer köbméter fát termeltek ki. (MTI Foto —■ Erezi K. Gyula) ■■ Üzlet és áruház Lejárt a régi szatócsboltok, az egy-két személyes kopott kis üzletek ideje: napjaink megváltozott igényei, ízlései sokkal inkább korszerűbb árudákat, nagyobb alapterületű kereskedelmi egységeket, s kimondottan nagy alapterületű áruházakat követelnek hazánkban is. Üj formákra, módszerekre, határozott technikai fejlesztésre van szükség városon és falun egyaránt. Mindez, szerencsére már nemcsak felismerés, hanem komoly törekvés is, amelyet országszerte tapasztalhatunk. A változások természetesen még nem egyértelműek, korántsem általánosak. Több helyütt támaszkodni , kell a múlt örökségeire — az elavult épületekre, helyiségekre, sőt, itt-ott az öreg berendezésre is — ami átmeneti kényszerűség, miután e gondokat sem lehet egyik napról a másikra eltüntetni. A téma, a jelentős feladat a szakemberek egész seregét foglalkoztatja. Keresik az előbbre lépés lehetőségeit és legtöbb fegyelmit maguk a sérülteik kapták. Hát kinek van ilyenkor aztán még kezdve kártérítésért szaladgálni? Az előbbieknél sokkal nagyobb örömmel számolunk be pozitív, követésre méltó példákról is, amelyek talán ha gyakoribbá válnak, a kiutat jelenthetik a mostani áldatlan állapotból. A hatvani konzervgyárban az szb a következő kezdeményezéssel élt: azoknak a balesetet szenvedett dolgozóknak, akik nem jelentettek be kárigényt, az ügyét saját hatáskörben rendezték. Minden /kikérés nélkül, helyettük jelentettek be kárigényt, a vizsgálat után. Az eredmény: a balesetek90 százalékánál helyt adott az igényeknek a gazdasági vezető. Az egri Finomszerei- vénygyárban, a Mátravidéki Fémmüveknél. az apci Qualitálnál előkészítő bizottságok vizsgálják a kárigényt, a baleset okait a szakszervezet képviselőjével együtt. Döntéseiket nem igen utasíthatja el az igazgató. . Nem elsősorban a felelősséget, inkább a baleset okait keU alaposan kivizsgálni. S ha a közelmúltban hozott intézkedések nyomán több kártérítést lesznek kénytelenek fizetni a vezetők, akkor bizonyára nagyobb érdekük fűződik majd a balesetek okainak megszüntetéséhez is. Mert mégiscsak az a legfőbb cél. hogy egy esetből tanulva megelőzzünk tíz másikat. .. Hekeli Sándor eszközeit, sokoldalúan elemzik a körülményeket, hogy egy-egy területen, településen vagy tájegységen belül megtalálják a legjobb megoldást. A KERORG országos bizottságot szervezett nemrégiben a nemes ügy érdekében, s tapasztalataival, javaslataival egyben a KGST- programhoz is próbál segítséget adni. ' Módunk volt a közelmúltban a szakbizottság egyik ülésén részt venni s ez alkalommal részletesebben is tájékozódni a jelenlegi helyzetről, illetve közelebbről megismerni az elképzeléseket, a soron következő tennivalókat. Amint az elhangzottak is alátámasztották: a korszerűsödés folyamatában bevált forma az önkiszolgáló rendszer, s ez az útja a további fejlődésnek is. Egyrészt, mert bizonyos mértékben áthidalja a kereskedelem létszámgondjait, másrészt pedig szerencsésen találkozik a vásárlók óhajával. A fogyasztó — a vevő — közelebbi kapcsolatba kerül az áruval, kívánsága szerint válogathat a legkülönbözőbb cikkekből, s így játékos, szórakozó kedvét is remekül kiélheti. Nem véletlen, hogy a kisebb árudák mellett még az egészen nagy áruházak is szívesen alkalmazzák a módszert, egymás után szakítanak a mind kevésbé vonzó hagyományokkal. Tagadhatatlan, hogy a modern, nagy áruházaké a jövő. Azoké, amelyekben több ezer, sőt, több tízezer cikket kínálnak az érdeklődőknek. Természetes, hogy népszerű, valósaggal fogalom hazánkéban a fővárosi „Corvin”, ahol az egyes árufajtákat és azok változatait — méreteit, színeit — tekintve, ma mintegy 40 ezres készletből választhatja ki a vevő a neki legmegfelelőbbet. S aligha kell különösebben hangsúlyozni, hogy a kornak még inkább megfelelő 100—120, sőt, 300 ezer cikket árusító szuperáruhazak — amelyekkel némely külföldi országban maris találkozhatunk — még csábítóbbak. Kézenfekvő lenne, hogv: nosza, építsünk hát ilyen nagy áruházakat! Igenám, de az efféle létesítmények meglehetősen költségesek, jelenleg még túlságosan igénybe vennék anyagi erőforrásainkat. Be kell érnünk a szerényebbekkel is. legfeljebb egyet-egyet építhetünk a megálmodottakból. Lehet azonban szerényebb lehetőségeinken belül is okosan, ügyesen fejleszteni kereskedelmünket. Jó ötlettel, érzékkel a pillanatnvilag adott körűiménv°'íet is eevre jobban kih»sznáihati"k. Elegendő csuoán arra gondol"* hogv a bemutatási form ét- variálásával. egy-egv szén eredeti «kirakattal, jól megvilágított vagy kiemelt üzletrésszel, forgó polccal, művészi belső dekorációval mekkora hatást lehet gyakorolni a vevőre! Mit jelent például a tükör, a próbafülke vagy éppenséggel a mozgólépcső, milyen jóleső érzés a vásárló számára, ha az áruház „praktikus”, ha a sok „mászkálás” közben egy-egy kis büfében megpihenhet, felüdülhet. Mennyire kellemes egy-egy apró, nagyobb szolgáltatást is igénybe venni mindjárt ott helyben, a vásárlás idején! A vásárlás ma már nemcsak egyszerű szükségszerűség, hanem — nyugodtan mondhatjuk, hogy — program is. A cél pedig az, hogy — s nem túlzás ez —: az életörömök egyik fajtájává is avassuk. S ehhez — gondoljunk csak az iméntiekre — nem feltétlenül szükséges olyan áruházakat építeni, mint egyes országokban már van rá példa, hojy a vásárló egyidejűleg élvezhesse — többi között — a mindenfélével felszerelt gyermekmegőrző, a kényelmes ruhatár, a mozi, a tusolóhelyiség, a tornaterem, vagy éppenséggel az igényesein berendezett presz- szó. bár örömét je. Kétségtelen az egyszerűbb — de célszerűbb — áruházak sikere is. S egyáltalán: vitathatatlan, hogy a nagy áruházaké a jövő. Igaz viszont az is, hogy önmagukban nem elegendők. Kisáru- da, természetesen modern kis szaküzlet nélkül, valójában elképzelhetetlen az igazi kereskedelem. Tények igazolják, hogy ma is rendkívül keresettek a jól felszerelt, jól ellátott szakboltok, egy- egy határozott vásárlást programnál sokan kizárólag ezekre esküsznek. S érdekes módon az áruházak is fontosnak, szükségesnek ítélik, saját maguk hasznos kiegészítőjének tartják. Olyany- nyira kívánatosaknak, hogy — például külföldön, számos nyugati nagyvárosban — egyenesen támogatják az áruházóriások körüli építésüket, miután a sajátos igények kielégítésével mentesítik emezeket bizonyos feladatoktól. A csakis új, hatalmas áruházak építése helyett tehát a meglevők ésszerű tökéletesítésével, s ezek körül a minden tekintetben korszerű szakiízlet-bokrok kialakításával is sokat haladhatunk. amit a kereskedőknek, a kereskedelem avatott szakembereinek percig sem szatv/d felejteniük. Évtizedes mulasztásokat hiányosságokat lehet pótolni a figyelmes munkával — gvakran az erőnket megha’adó áldozatok nélkül is. S egyelőre inkább ez is a cél. Gvőni Gyula .Jjfjgfrt«’ *) 1975. januar 5-, vasárnap Üzemi balesetek és kártérítés Ki fizet rá?
