Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-04 / 3. szám
Szenzáció - a gondmentes tanévkezdés Egy sTjtótáiékoztató nyomán Pr. Gosztonyl János ok- • talási államtitkár ' tájékoztatta a sajtó képviselőit a közoktatás- politika időszerű kérdéseiről. mindenekelőtt az altalános és középiskolai oktatás-nevelés helyzetéről, s néhány várható intézkedésről. Az ilyen találkozókra az újságíró mindig újdonságra, szenzációra szomjúhozVa érkezik, s természetesen azt is várja, hogy látókörét tájékozottságát bővítő, gyarapító információkat szerezzen, amelyeket sokoldalúan hasznosíthat mindennapi munkája során. Nos, erről a tájékoztatóról hiányoztak a meglepetés erejével ható hírek. Az Oktatási Minisztérium képviselői — az államtitkár és az általános, valamint az újonnan létesült középiskolai főosztályok vezetői — egy gondos felmérés tapasztalatairól számoltak be, s tényekkel, adatokkal érvelve az 1974— 75-ös tanév indításáról beszéltek. Nem akármilyen rajt volt ez, hiszen a korábbi év során lépett életbe egy sor intézkedés, amely az oktatás- politikai párthatározat nyomán született, s mindenekelőtt azt a célt szolgálta, hogy megkönnyítse mind a tanulók, mind a pedagógusok munkáját, hogy korszerűbbé formálja az iskolák oktató-nevelő munkáját. © © © © Összegezték a rendtartások nyomán megformált általános iskolai házirendek összeállításának jellemzőit. Az eredmény pozitív, még akkor is, ha néhány helyütt mellőzték az úttörőcsapat véleményét, vagy csak formálisan, úgy tessék-lássék hallgatták meg a diákokat. Az alapötlet jó volt, az elképzelés bevált, mert ez a módszer hozzájárult az is- I kólái élet demokratizmusának fejlesztéséhez, az önkormányzati tevékenység szélesítéséhez. Ezt a célt szolgálták 1 tét úttörőparlamentek is, nagyszerű lehetőséget nyújtva az önálló véleményalkotáshoz, a közéleti szereplés ábécéjével való ismerkedéshez. A fiatalok bizonyították, hogy felelősségtudattal mérlegelnek, s csak olyan gondokat vetnek fel, amelyekkel valóban érdemes foglalkozni, törődni. Sokan kritizálták a harmadik testnevelési óra bevezetését, s arra hivatkoztak, hogy általános iskoláink jelentős részében hiányzik a tornaterem. A gyakorlat mégsem a kétkedőket igazolta. hanem azokat, akik bíztak abban, hogy a szaktanárok élnek a lehetőségekkel, s kétségkívül meglevő nehézségek ellenére is jól hasznosítják a plusz egy órát Javult a taneszközellátás. A száztizenhárom alapeszköz általános iskoláink nyolcvanöt százalékában a tanulók rendelkezésére áll. © O O o Az óraszámcsökkentés egyértelmű elégedettséget váltott ki országszerte. Még akkor is, ha tulajdonképpen az életszínvonal növelését szolgálta, hiszen tanáraink zöme a feladatokat ezentúl túlórában látja el. Nem részesültek ebben a' kedvezményben a tanítók. Az Oktatási Minisztérium képviselői határozottan megfogalmazták, hogy ez egyáltalán nem jelenti rendkívül fontos munkájuk lebecsülését, mindösz- sze arról van szó — s ezt mint realitást meg kell érteni —. hogy a rendelkezésre álló forintokból csak az általános és középiskolai tanárak jogos kívánságának teljesítésére futotta. Legközelebb azok következnek, akik írásra, olvasásra, a számtan OMiwm 1#TV január 4„ »rem-HíU és mértan alapelemeire oktatják a kisiskolásokat. Szó esett az óvodai gondokról is. Méghozzá kendő- zésmentesen. Ez nagyon lényeges, mert a népesedéspolitikai intézkedések hatásaként 1980-ig előreláthatólag 12(r ezerrel nö az óvodásko- mindent megtesznek, hogy az eddiginél jóval több férd apróságok száma. Az illetékesek számolnak ezzel, s röhelvet biztosítsanak, s gyarapítsák az óvónők számát. Ezt a célt szolgálják azok a szakközépiskolák, ahol a fiatalok négyévi elméleti és gyakorlati tanulás során szerzik meg a képesítést. Ezt a képzésformát többen megkérdőjelezik — a tájékoztatón is parázs vita formálódott erről a kérdésről —, s színvonalzuhanásra hivatkoznak. Egyet kell érteni az Oktatási Minisztérium érvelésével, hiszen jelen pillanatban csak így lehet megoldani a nehézségeket, mivel évről évre több Óvónőre van szükség, s az is tény — minek is kendőznénk —, hogy nincs pénz, hiányoznak a felsőfokú intézmények létesítéséhez nélkülözhetetlen tízmilliók. Nem lehet minden kezdeményezést megkérdőjelezni, különösképp ha azok megfontolt mérlegelés, a reális lehetőségek számbavétele nyomán születtek. S még egy: az egykori tanítókat is tizenkét év alatt képezték: többségük mégis helytállt Miért ne várhatnánk ezt apróságaink leendő nevelőitől, akik szintén annyi időt töltenek az iskolapadban. o © o o Képesítés nélkül tanítók? Sajnos nem csökkent, hanem növekedett számuk. Még akkor is, ha nyugdíjasok alkalmazásával próbálták csökkenteni a gondokait. Meg kell vallani — s ezt is megfogalmazták a tájékoztatók —, hogy minden eddigi elképzelés eredménytelennek bizonyult A továbblépés útja? Véleményünk szerint csak egy lehet: adminisztratív intézkedések kellenének. Az ugyanis mindenképpen fura helyzet, hogy friss diplomás tanáraink jelentős része egyáltalán nem áll katedrára, hanem másutt keres — mindenekelőtt a városokban — jobban fizető, kényelmes munkahelyet így aztán gyakorlatilag kárbavesznek a képzésükre fordított százezrek. Gondmentesen kezdődött az új tanév gimnáziumainkban, szakközépiskoláinkban és szakmunkásképző intézeteinkben is. Ez annál is inkább jelentős, hiszen több helyütt folyik biztató eredményt ígérő kísérlet, s bevezettek fakultatív tárgyakat is néhány helyen, elsősorban azért, hogy a tovább nem tanuló érettségizettek elhelyezkedését megkönnyítsék. Ezekben a gimnáziumokban ugyanis műszaki rajzot vagy gyors- és gépírást tanulnak a diákok, egyszóval olyan ismereteket, amelyeket kitűnően hasznosíthatnak az életben. Megindult — rendkívül jó ötlet volt — a szakmunkások szakközépiskolája. Számítottak az érdeklődésre. arra azonban még a legoptmis tábbak se gondoltak, hogy az országban 11 034 jelentkező szeretné általános műveltségét gyarapítani, s kedvező körülmények között, maxi tnális segítséggel megszerezni az érettségi bizonyítványt, Azzal kellene törődni — s erről is szó esett —. hogy az eddiginél sokkal kedvezőbb feltételeket biztosítsunk az egészséges művelődési kedv számára. © © O 0 S még egy csinnadratta nélküli, de mégis igazi szenzáció: az államtitkár ezen a tájékoztatón arról is beszélt, hogy az Oktatási Minisztérium rendelkezései nem kinyilatkoztatások. Készek korrigálni minden olyan intézkedést.- amelyet a gyakorlat kérdőjelezett, meg. Ezek sorába tartozik az elmúlt tanév végén debütáló új érettségi szabályzat. A pedagógusok joggal nehezményezték a minősítést. Kritikai észrevételeiket figyelembe vették, s módosítják az eredeti elképzelést: a maturáló diákok teljesítményét ezentúl ismét öt kalkulussal mérlegelik. Általános tetszést vált ki ez a szimpatikus alapállás, amely a demokratizmus igen szép példája, s az is tény, hogy á korábbi évek, évtizedek során nem mindig ez a gyakorlat dívott, s éppen emiatt siklott vakvágányra igen sok, alapvetően jó szándékú, de kinyilatkoztatásként diktált utasítás. Ezen az úton valóban érdemes haladni, mert csak így valósítható meg az az egészséges együttműködés, amely egyértelműen szolgálja a felnövekvő nemzedék szakmai képzését, világnézetének formálását, s a több mint százezres pedagógustá- bor alkotókedvre sarkalló jó közérzetét. Ez legalább olyan szenzáció, mint a gondmentes tanévkezdés. ., Pécsi István 21.20: A táncokat tervezte: Seregi László Egy kitűnő tánckomponís- ' ta portréjával ismerkedhetünk meg ebben a színes,; változatos műsorban. Seregi László, a Magyar; Állami Operaház koreográ-1 fusa vall életéről, művészi! hitvallásáról. Megtudjuk, : hogy az Iparművészeti Főiskolát végzett, s előbb ipar- ; művész ég képzőművészként ; dolgozó fiatalemberből hogyan lett táncos, inaid koreográfus. Látjuk a balett-teremben, amint táncot tervez, ; és mint tanítja a táncosokat. Megismerhetjük a sokak szá- ; mára nehezen elképzelhető; alkotás folyamatát. S viszont; láthatjuk a papíron, a próbán tervezett táncokat — az ; opera színpadán. Részleteket; láthatunk Delibes, Prokof-; jev, Gershwin zenéjére komponált Sereg László-tánco- ; kát AMÍG A Nö ELKÉSZÜL... — Drágám, stábod jón megjegyeznem, hogy a szín- • ház jegyek már tegnap estére szóltak..» B. U. É. K. Elbúcsúztunk az óévtől és várjuk az újat Azt már tudjuk, hogy milyen volt 1974, de hogy milyen lesz az új év, azt előre csak remélni lehet. — Mit hozott a búcsúzó esztendő? — Egy tündén kislányt. Most már ketten vannak.. — És magának, fiatalember? — Áz idén kaptunk lakást. A gyárban a fizetésemet is emelték. A feleségem sikeresen letette a vizsgáit és. . , Persze gondjai, bajai is voltak az óévnek, amelyeket a számlájára írunk. — Miért szomorú, nagylány? — Nem vettek fel az orvosira. — És maga, András bácsi? — Ne is kérdezze! Az idén már kétszer voltam a reuma-kórházban. Tudja, a köszvény, meg az öregség. Nagyon rendesek voltak hozzám, de aZért ha az időjárás megbolondul, mint mostanában, olyan gyakran ... Tehát kinek ezt, kinek azt, legtöbbünknek jót is, rósz szat is hozott az 1974-es év. Az életünk gyarapodott, gazdagodtunk, nem éltünk rosszul. Néhány gond, baj pedig véglegesen eltűnt az életünkből. Nézzük csak egy 1936-ban kelt riport néhány kérdését: — Mikor árverezték el a házát? Mióta nincs állása? . Honnan vett pénzt a patikára? Ne tessék rossznéven venni a múlt felhánytorgatását, de így, új esztendő táján, nemcsak az óévről, az életünkről is készítünk valamilyen mérleget. Számba vesszük, felleltározzuk önmagunkat, eltervezzük a jövőt. Igen, a jövő! Milyen is lesz a jövő? Az új év? — Mit várnak? — Békességet, egészséget, gyereket, autót, jobb állást, több fizetést, szebb bútort, hobbikertet... Ugye, önmagunkra ismerünk? Mennyi gondolat kering az ember agyában így, új év táján. Mennyi elégedettség, megbánás, bizakodás... — Egy pillanatra, ha nem zavarom. Csak egyetlen kérdést: Mit vár 1975-től? — Azt, hogy jobbak, kedvesebbek lesznek egy máshol az emberek! Mellbe csap a válasz. Erre nem is gondoltam! És menynyire igaza van ennek az asszonynak! Miért is ne? Milyen jó lenne! Gondoljuk csak el: kedvesek lennének velünk minden üzletben, az asszisztensnők a redelőben, udvariasabbak és szolgálatkészebbek a tanácsnál. Jobbak és megértőbbek lennének a lakótársak, a házastársak, a gyerekek... Es mindezek természetesen csak rajtunk, embereken múlhatnak. Akarat kell hozzá. És egy jó elhatározás: kezdjük mindjárt önmagunkon!---S zörnyű, mennyi minden eszébe jut az embernek így év elején. Bocsánat Elnézést a csapongásért Csak még azt szeretném mondani: Boldog új esztendőt! Szalay István BENCZE KLZfRf (Befejező rész) Kicsit meghúzom az orrát. Nem, ezt nem szeretem, mondja az arckifejezés, hagyjál. „Igen, a fajdalomra reagál- Ez az egyetlen kapcsolatunk vele” — mondja az orvos. „Botondné! Hall engem? Botondné?” — üvöltött a fülébe az osztályos orvos, amikor lumbálta. Mellette egy fiatalasszony jajgatott. Ha legalább ő is jajgatna! A nevét se hallotta. Még mindig elhárítottam a lehetségest, a valószínűt. Minden baj elhárult, viccé vált, amíg volt. Bajt, betegséget, hamar kihevert. Nála a baj nem lehet komoly. — Hagyjátok csak itt. Remélem, nem halok meg — mondta játékosan, amikor jobban volt és az értékeit haza akartuk vinni. Olyan képtelenségnek tetszett a halála, hogv felelni se tartottuk érdemesnek. Arankának eszébe Jutót!, hogy bent marad nála éjszakára. Megengedték. A betegek nem tudtak aludni, a nővér nem tudott dolgozni Zel- ka miatt. Folyton fel akart kelni. És menni haza, hogy a családját ellássa. „Ja, engem táncolva tesznek a koporsóba is” — mondogatta, örökmozgó magamagára. Nekem eszembe se jutott; éjszakára vele maradhatok Nekem csak az jutott eszembe Mi ee.? Kél öeesk* ** ágyán. Bedeszkázták! Mint egy haldoklót! Te jó isten! — Hogy le ne essen, fel ne tudjon kelni — világosít fel a nővér. — Legyen szíves, vegye le! Leveszi, de közben értó pillantást vált a betegekkel, hogy ha elmegyek, majd tegyék visszaMegkönnyebbülés Zelka szemében. Mennyivel jobb így! — közli a tekintete. „Nem tudtam, mi az ott kétoldalt, hogy nem látok ki tőle, olyan, mintha fa volna. Nem kapok levegőt tőle. Köszönöm, sokkal jobb igy”. Még beszél, de nem érteni, mit, a szavak egymásbator- lódnak, alig mozduló ajkán, csak bólogatni lehet rá, nyugtatni. „Állapota súlyos'* Soha mást nem mondanak. Nem hagynak egy csepp reményt sem. Csodát sem említenek. Megtesszük, amit tudunk — csak ezt mondják az orvosok. De nem tudnak semmit Tehetetlenek. Rohannak a napok. „Állapota súlyos” — mondják még reggel nyolckor. A délelőtti távirat elkerült. Megyünk be. Nem akarnak felereszteni. Várjunk. Aztán csak felmegyünk. „Az orvos operál. Megmondom hát én” — szól a főnővér. „Neki jobb Kilenc óra húszkor meghalt ” F.xitált. mondja' lent a portás, amikor a várható családtag érkezését bejelentjük neki. ..Hát nem exitált a Botondné?” De.igen. Meghalt. Mintha az valami önkéntes cselekre*, cselekvés lenne egyáltalán. Az öngyilkos meghalt. Ügy akarta. De a többi? Kiragadta közülünk valami ismeretlen hatalom. „Dohányos ember háromféle halálra számíthat! Tüdőrák, szívinfarktus, agyvérzés .. Az utcán megy egy nő és folynak a könnyei. ★ Folytan harcolt értem- „Hülye állat voltam. Nem tudom becsülni magamat” — pa- naszlottam. „Engem becsülsz?” — kérdezte. „Téged, igen”. „Akkor becsüld magad azért, mert az én lányom vagy!” „Ember légy” — oktatott. — „A többi nem fontos”. Milyen meleg volt az ágya! Talán azért nem fázott soha sem. Fogvacogtató télben is kosztümben járt. Régi paplanokat, párnákat rakott maga alá. Fűtött az ágya az életre. A szörnyek, a nyugtalanító álmok, a fe- nvegető, kínzó gondolatok elől ott volt a menekvés. Összehúzódott, hogy töbt} hely legyen, kényelmesebben lehessek. A meleget adta. a biztonságot, a védelmet. Minden elől vállalta a védelmemet. „Nem tudok dolgozni” — mondtam. „Nem bai. ne féli, amíg engem látsz. Majd vállalok takarítást, házvezetést. és eltartalak. Ne félj, amíg engem látsz.” * Gvereklánv korában fenvőt árult a jeges Duna partján, polírozott egy futóo» ezüstművesműhelyben, vitte haza a pénzt az anyjának, büszkén, mert olykor az egész család élt a keresetéből. Mikor, melyik gyereknek volt munkája, abból. Úgy ment férjhez, mint s legtöbb lány. „Ha otthon nem egyeznek bele a házasságunkba, megszökünk” — állapodtak meg Uhuval, aki hét évig udvarolt. Szökni nem kellett. De élni! Fiatalasszony korában volt egy helyiségük- Műhely és lakás. Diót ettek. Vettek eg zsákkal, míg az tartott, ették A dió héjával aztán fűtötték éjjelre a vaskálv' Az ágyban egyik oldala kályha felól, majd megé a másik majd megfag Felöltözve kellett lefeküc mert levetközödni nem hol. A műhelyben dől go: az uráék, hajnalig. Hajr ban ő kelt, ment dolgoz Éhesen. Jókedvűen. Ha negyvenötben húsz éves, miniszter lehetett volna belőle. Már családanya volt és háztartásbeli. Olyan férjjel az oldalán, akinek munka- és üzlettársa, ha nem is pénzügyi, lelki menedzsere, élettársa kellett legyen egy személyben. De ha akkor húszéves dolgozó nő. ma miniszter. Mondjuk, munkaügyi, Olyan poszton érvényesülhettek volna igazán a képességei. Okossága, ahogy bánni tudott az emberekkel. Hivatalban, üzletben. boltban, családban. Szerették, amerre ismerték. Bizalmasa, tanácsadója volt számtalan embernek. „Olyan jó a kisugárzása” — mondta egy ismerős, aki miatta csináltatta a ruhákat Uhuval, egyre-másra. Muskátlik, begóniák pirosa. A sírján a virágok olyan meleg színűek. .. • De Uhu a minap úgv mondta a távirat szövegét, ahogv régen. „Ha az édes »»MEs toknak—* »
