Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-29 / 24. szám
A gond nemcsak import KÜLÖNBÖZŐ TÉNYEK, »datok forognak közkézen arról, miként dézsmálta meg ermelőm unkánk gyümölcseit L974-ben a cserearányok szánunkra kedvezőtlen változá- a a tőkés külkereskedelém- >en. Előre látható, hogy e látásoktól idén sem függet- eníthetjük magunkat. Akadlak, akik számára mindez nár-már megnyugtatóan íangzik. Ha ilyen folyamatok ajlanak a világgazdaságban, nit tehetünk ellene? Többet tellett fizetni az olajért, ve- Syi termékekért, a műtrágyául, a cukorért, a papírért? savanyú képpel ugyan, de eszurkoltuk azt az árat, me- yet az eladó kért. Gondoljuk neg jobban vásárlásainkat — nondják, s úgy érzik, azt ártják, ha nem következik >e a cserearányok romlása, lázunk táján minden rendien lenne. Nos, az igazság az, hogy ;azdasági problémáinkat temcsak importáltuk, impor- áljuk. Ebből hazai „áruval” s ellátjuk magunkat bőven. Jusztán arról van szó, hogy — amint azt Németh Károly, i Politikai Bizottság tagja, a CB titkára a párt Központi íizottsága 1974. december i-i ülésén elhangzott előadói •eszédében megfogalmazta — ,a külső feltételek kedvezöt- en változása érzékelhetőbbé ette gazdasági munkánk \yengeségeit, szemléltetőbbé i tervező és a szervező munta fogyatékosságait.” Mert lisz’ miféle, határainkon túl- •ól jött problémákban kerestetnénk egyebek mellett a neruházási tevékenység ala- :sony hatékonyságának, az mergia-, a nyersanyag sok telyen fellelhető pazarlásának okait? CÉLRAVEZETŐBB, tisztességesebb, ha először mindig a magunk portáján né- sünk körbe. Igaz ugyan, hogy a világ 113 országával folyatunk úgynevezett szabadde- idzás elszámolású kereskedelmet — azaz sokféle, s olykor váratlan hatásnak vagyunk kitéve —, de ezzel aligha magyarázhatjuk termelőberendezéseink elérhetőnél kisebb kihasználtsági fokát. Az indok nagyon gyakran a szervezetlenségben — az anyag- ellátás akadozásától a megmunkálási műveletek logikus rendjének elhanyagolásáig —, az élőmunka pocsékolásában lelhető. Holott csupán a gépipari vállalatoknál a terme- lőbesendezések kihasználásának tízszázalékos növelése 14—15 milliárd forinttal gyarapítaná a termékkibocsátást, s négymilliárdos többlet- nyereséget hozna a közös konyhára. Jogos a kérdés: jut erre akkora figyelem, mint a tőkés áremelkedések vállalati következményeire? Pedig e tízszázalékos javulás — az üzem- és munka-' szervezésre támaszkodva — nem tartozik a túlzott, teljesíthetetlen követelmények közé. Lebecsülnénk a világgazdasági változások okozta gondjainkat? Aligha. Inkább azt mondhatjuk, hogy a vállalatok, a különböző irányító szervek felcserélik teendőik fontossági sorrendjét, ha a gondolatokat megvilágító fénynyalábot a cserearányok romlására vetik, s a maguk portájára csupán néhány sugárka jut. Mert igaz, a nyersanyagok túlnyomó részét drágábban mérik, mint néhány esztendeje — s a jövő sem ígér lényegesen kedvezőbb feltételeket, de vajon ésszerű gazdálkodással nem tudnánk az anyagköltségekből egy százalékot lefaragni? Ez ugyanis 5,5 milliárd forint megtakarítását tenné lehetővé. Hiszen a drága nyersanyag akkor igazán drága, ha pazarolják, ha nem készül minden kilójából hasznos termék, hanem harmada, fele hulladékba jut. TAPASZTALHATÓ hajlam arra, hogy a vállalati, iparági irányítás elsősorban külső okokban keresse a nehézségek, a megnőtt követelmények forrását, s ha nem a külkereskedelem alakulásában, akkor az ágazati kapcsolatokban, a kooperáció gyengeségeiben, mások mulasztásaiban, fegyelmezetlenségeiben. S csak végül, úgy mellékesen kerülnek elő a saját porta rendetlenségei, lazaságai, ami már a cselekvés irányát és erejét is meghatározza. Ez a szemlélet, s a nyomában kialakuló gyakorlat veszélyesebb, nagyobb károkkal jár, mint a világpiacról származó kedvezőtlen hatás. A fogalmazás nyerseségét az menti, hogy többségében régóta meglevő problémákkal kellene szembenézni — csak utalásszerűén: a gazdaságtalan termelés visszaszorításával, a termékcserélődés gyorsításával, a készletgazdálkodás, gyengéivel —. de ez még nem általános jellemzője a vállalati magatartásnak, az irányító szervek tevékenységének. A külgazdasági háttér megváltozása kétségtelenül hatást gyakorol cselekedeteinkre. Mégis, fontosabb, lényegesebb ennél, hogy ne csak népgazdasági összességben — az ún. makroszinten — ismerjük fel és érvényesítsük a hatékonyság növelésének lehetőségeit, hanem a vállalatoknál, azaz a gazdaság mikroszint- jén is megtörténjék ez. Több intézkedés erre kényszeríti a termelőket, ám nagy hiba lenne megállni ott, ahol a központi megszorítások hatása véget ér. E tagadhatatlan korlátozások célja nem az, hogy béklyót rakjon a termelői közösségre, hanem a jó irányok, a követendő módszerek eddiginél nyomatékosabb megjelölése. A NÉPGAZDASÁGUNKAT kedvezőtlenül érintő külső hatásokat — kemény munkával — mérsékelhetjük. Magunk teremtette, magunk dajkálta problémáinkon azonban — ugyancsak kemény, következetes munkával — úrrá lehetünk. A kettő összefügg, de a teendők élén saját portánk dolgai állnak. Azért is. mert ezt diktálja a tulajdonosi lelkiismeret. És azért is, mert rendben levő portán nyugodtabban szembenézhetünk azzal, ami másoknál történik, s ami vevőként, eladóként, érint bennünket. Mészáros Ottó Óriás- szigetelői Az elmúlt több mint 100 esztendő alatt világszerte ismertté vált a pécsi Zsolnay Porcelángyár neve. ahol több mint 500 munkás dolgozik. A Szovjetunióból, Vinr.yiá ról érkező 750 kV-os távvezeték építéséhez, valamint a Budapest—Munkács között 400 kV-os távvezetékhez készítik a szigetelőket. (MTI Foto — Bisztray Károly felvétele — KS) •• Üzem - az országúton Tavaly ismét nagyot léptek az Egri Közúti Építő Vállalatnál is. Seregnyi jelentős feladatot sikerült megoldani: elvégezték az eger—vadnai út nagyrészének felújítását, eleget tettek az eger—novaji út rendbetételével kapcsolatos megbízásnak, főleg Gyöngyös térségében, illetve a Mátrában egy sor üzemi és különféle bekötőutat építettek. Kiszélesítették, megerősítették a hatvani vasúti felüljárót, új aszfaltszőnyeget terítettek a budapest—salgótarjáni, illetve az ugyancsak nógrádi 21-es útra, hogy csak néhányat említsünk az év munkáiból. Mindezekkel már a 300 millió forintos termelési érték fölé emelkedtek — ami a szakmában tiszteletet, elismerést parancsol. Jók a gazdasági eredmények: több mint félszáz millió forintos nyereségről beszélnek, s az évközi jutalmakon, juttatásokon túl tisztességes részesedésben bizakodnak a dolgozók a három megye területén _ munkálkodó vállalatnál. — Tagadhatatlanul örülünk az említetteknek — mondta beszélgetésünk alkalmával Erdélyi Bertalan, a szakszervezeti bizottság titkára — de legalább eny- nyire kellemes számunkra, hogy más tekintetben is előbbre jutottunk. Nevezetesen arra gondolok, hogy nemcsak a termelésben — ahol két modem aszfaltgyár, így az egész iparágban megcsodált egerbwktai üzem küldi az útanyagot a korszerű gépek alá — hanem az életkörülményeket illetően is mind jobban sikerül nagyüzemi légkört teremtenünk a korábbi mostoha viszonyok helyén. Ma, holnap nyoma sem marad a 1974. márciusában megjelent kormányhatározat kedvező irányban segítette a zöldség-gyümölcs ellátást. A fő forgalmazó vállalat, a SZÖVTERMÉK, közel 3800 vagon burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt értékesített. 400 vagonnal többet, mint 1973-ban a termelőszövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek összefogásával. A megyén belül a lakosság ellátására 1900 vagon árut adtak el, amire még nem volt példa. Az árakban érvényesült a termelői és a fogyasztói érdek, amit a kormányhatározat nyomán a SZÖVTER- MÉK rendelkezésére bocsátott kockázati alap tett lehetővé. A fogyasztói árak az előírt három százalék helyett mindössze 1,8 százalékkal növekedtek. A felvásárlási árak viszont 7,5 százalékkal emelkedtek, amely lehetővé tette a jobb ellátást, és fokozta a termelési kedvet is. Ké'ségielen, hogy a primőrök u‘án júniusban és júliusban az ellátás a rendkívüli időiárás miatt esetenként nem biztosította az igényeket, de általában éves szinten mennyiségben és minőségben jelentősen növekedett. Külön ki szeretném emelni, hogy amíg országosan a fel- vásárlási ár nem érte el az előző évi szintet, megyénkben a 7,5 százalékos erftelés- 6el a termelői érdekeket Számvetés a zöldség-gyümölcs forgalmazásról messzemenően figyelembe vettük. Szólni kell azonban arról is, hogy a lehetőségek koránt sincsenek kihasználva. A megyei ellátás nem volt mindig egyenletes, és esetenként a minőség, az ár sem felelt meg a tényleges piaci helyzetnek. A zöldséggyümölcs ellátás pedig élet- színvonal politikánk igen fontos része, pártunk és kormányunk k: emelten foglalkozik a zöldségtermelés és-for- ga’mazás helyzetével. Tennivalónk tehát bőven akad, ezért vizsgáljuk meg röviden, mi várható az idén? A téli és kora tavaszi ellátásra felkészült a vállalat úgy is, hogy jelentős áru- mennyiséget szerzett be importból és megyén kívülről is. A készlet s’áz vagonnal több, mint az előzó évben volt, figyelembe véve, hogy a zöldség- és gyümölcsféléknek most nagyobb a víztartalmuk. A rendkívüli időjárás miatt nagyobb a romlásveszély is, az árak viszont az elmúlt évinél lényegesen alacsonyabbak. Az idei évre előirányzott 3200 vagon áruból már 2300 vagonra kötöttek szerződést a gazdaságok. Üj vonás, hogy a szövetkezetekkel ötéves szerződést kötött a vállalat, amely kölcsönösen biztonságosabb az eddiginél és elősegíti a jobb ellátást. A termelés szerkezetében is változás történt: például a burgonyatermelés mélypontján túljutottunk a megyében. Az idén jelentősen növekszik a terület és 1976-ban remélhetőleg már a megyében megtermelik a szükséges menynyi séget. Az idei évtől Heves megye zöldségszükségletét — amelyet eddig más megyéktől szereztünk be — az Egyesült Tarnamenti Termelőszövetkezet biztosítja, a vöröshagymát pedig a tamaörsi Dózsa Termelőszövetkezetből szállítjuk majd a piacokra. A jövőben a fogyasztási szövetkezetekkel együttműködve többet kívánunk tenni a háztáji és a kertszövetkezeti áruk fel vásár’ásáért és a helyi ellá’ás javításáért is. A SZÖVTERMÉK technikai feltételei tovább javulnak az idén. őszre 40 milliós költséggel elkészül az egri szabályozott légterű hűtőtároló, év közepére megnyílik a Dobó téri zöldség- gyümölcsbolt és falatozó, év végére pedig a Csebokszári lakótelepi zöldségüzlet. Ezeken kívül jelentős összeget fordítunk a szállítás és a rakodás gépesítésére is. Az eddigi intézkedések tehát a kedvezőbb zöldséggyümölcs ellátást látszanak biztosítani. Ennek ellenére nehézségeink is vannak, főleg a munkaigényes zöldségfélék termelésénél, a göngyölegellátásnál, a szállítási eszközök hiányánál, a folyamatos munka zökkenőmentes szervezésénél, a szezonális jelleg miatt. Ugyanakkor a bevételünk mindössze a forgalom egy százaléka, s ez azt- jelenti, hogy sok, szükségesnek tűnő beruházásra, fejlesztésre nincs pénzünk. Az idei feladatok tehát nem könnyűek, de bízunk abban, hogy a vállalatunknál működő 33 szocialista brigád összefogásával a nép- gazdasígi érdekeket figyelembe véve mégis eredményesen megoldja azokat. A hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára és pártunk XI. kongresszusának tiszteletére kibontakozott munkaversenyben úgy szeretnénk végezni, hogy a lakosság elégedett legyen a zöldség-gyümölcs ellátással. Patkó József igazgató szakmára oly sokáig jellemző állapotoknak. Tető, fal, természetesen ma sincs sőt sohasem lesz az országutak körül, mind általánosabbá válik azonban nálunk is a más munkahelyek számos „tartozéka”. Például a viszonylag rövid bejáróidő — amit a naponkénti munkásszállítással tudtunk kialakítani — a mosdó, az öltöző, a meleg ebéd. »Ez utóbbiakra már olyan helyen is módot találtunk, ahol ilyesmiről azelőtt álmodni sem mertünk. A tavalyi nyáron ugyanis — kísérleti jelleggel, az országban elsőként — speciális kocsikat vettünk használatba. Olyanokat, amelyek munkahelyről' munkahelyre követhetik már dolgozóinkat az országutakon, s igényeiknek tökéletesen megfelelnek. A Közúti Gépellátó Vállalat egri telepén készültek a guruló „szociális létesítmények” s most nálunk próbáznak. Ha beválnak, a jövőben sorozatban készítik ezeket, s természetesen mi is újabbakat vásárolunk. — A feladataink szüntelenül növekednek — magyarázta Z<xna Károly igazgató — így nyilvánvalóan nem állhatunk meg mi sem. Ha elégedettek is vagyunk eredményeinkkel, érthetően, még többet akarunk. E célt szolgálják a különféle tanfolyamok, többi között az, amelyen leendő nehézgépkezelőink vesznek részt vagy éppenséggel a velencei iskola, ahol az iparág először képez — számunkra is — útépítő szakmunkásokat. A megélénkült újítási kedv táplálásával, következetes műszaki fejlesztéssel, vállalati szervezetünk tőké- létesítésével próbálunk igazodni a mindennapi követelményekhez. Az idén — a nógrádi munkahelyeink példájára — Egerben is főépítésvezetőséget szerveztünk a tennivalók rugalmasabb, hatékonyabb végzésére. A startja biztató, reméljük, hogy a folytatás sem okoz kellemetlen meglepetést. . . Ami különben az idei munkát illeti: az útépítők számottevő megbízásra vállalkoznak ismét Nógrádban, Hevesben teljesen befejezik az eger—vadnai utat, a Tar- dosi Fogadótól egészen Ózdiig új aszfaltszőnyeget terítenek. Dolgoznak a bélapátfalvi nagyberuházásnál, a Recski Rézércműnél, a gyöngyös—verpelét—egri úton s többi' között ’•— szokatlan megrendelést teljesítve, 30 méter fesztávolságú hidat emelnek Andor- naktólyán. A kongresszusi munkaverseny — élén a 28 brigád — a vállalás sokszorosát „hozta” tavaly, az említettek mellett 1,2 millió forint értékű volt csupán a különböző társadalmi munkák értéke. S a lelkesedéssel ma sincs baj! Jó a közérzet, az emberek bizakodók, ebben az évben szintén haladni akarnak. Még jobban, mint az előző esztendőben. Ami bizonyára most sem üres ígéret. (gyóni) Nem hiszem, sőt tudom: túlzott. Azt mondta, a szakértő, hogy az építőipar gépeinek harmada kihasználatlan. A drága gépek olcsónak tűnnek sokak előtt, olyan olcsóknak, hogy nem lényeges különösebben sokat törődni velük: hogy dolgoznak-e, vagy sem. Az építőipari gépek valóban olcsóak, ha jól és magas szinten dolgoznak velük, éppenúgy, mint bármely más géppel, az ipar bármely más területén. Annál olcsóbb egy gép, minél többet és hasznosabbat dolgoznak vele. Egy gép (?) túlzással „ingyenbe” is kerülhet, ha eszmei hatásfokát maradéktalanul kihasználnánk. Egy korszerű földmunka- gép napi teljesítménye: sportpálya nagyságú terület előkészítése. Egy óriás daru 1 millió forint. Az előbbieknek a fele nem dolgozik, az utóbbiból minden harmadik áll. Így tehát — maradjunk a darunál — minden ilyen óriás nem egymillió forintba, de háromba kerül. És a földpiunkagépre gondolva, amelyek fele kapacitásukat „adják”, csak a ' szervezés jóvoltából, helyileg is, országosan is dupla költséggel terhelik a népgazdaságot. A lakást, amibe költözünk, vagy beköltöznénk! , Emberek bámulják egy- sstssL Az egyik „fél”, az égttö. aki éppen bámul és nem épít. Azért-e, mert egyszerűen lóg vagy azért-e, mert szervezetlen a munka, az anyagellátás, rribst lényegtelen. Az építő áll és bámul, s mögötte állnak a gépek. De áll és bámulja a semmittevést az utca ejnbe- re is, és még jóízűen oda is mosolyint, hogy milyen ügyes fickók: tudják hogyan kell dolgozni ahhoz, hogy meg ne szakadjon az ember belé. Aztán az utca embere méltatlankodik, hogy drága az építkezés, s eközben nem mosolyog már jóízűen. Aztán az építő munkás is morgolódik, hogy megint felment valaminek „stikában* az ára, pedig a valami gyártásához szükséges üzemcsarnok építésében ő késett hónapokat. Es az idő pénz! Több pénz. így lesz a nagyon is dialektikus kölcsönhatás jóvoltából a valóban nem kis pénzért vett gépből dráge és a drága Hőből c’rsó: a drágából még drágább. Nemcsak az olcsó húsnak lehet híg a leve: a drága húsnak is. ha nem hozzáértő szakács készíti. (gyurkó) HemisSs g* 1975. január 2&, Olcsót drágán, drágát olcsón
