Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

Penny Gold Angol film Akiknek a bölcsőde az otthon kér a­A néző az utóbbi időben joggal hiszi azt, hogy a világ filmtermésének nagy része az izgalmakat tálaló krimikből tevődik össze. Lejárt a nagy történelmi alkotások kora, évek óta egyetlen nagy sze­mélyiség eletéhez, sorsához nem nyúltak. S mintha a fil­meseket manapság nem ér­dekelné a színházi művek világa sem. Itt vannak a re­gények, a jól megolajozott számítással kitervelt krimik, és a néző választhat a csinos, vagy kevésbé tetszetős hul­lák között. Persze mindenütt keresve a motívumot, a pszichikai és egyéb tényező­ket, amelyeket a nyomozók olyan mesteri biztonsággal és éppen a legjobb lélektani pillanatban fedeznek fel egy- egy elejtett szóban, vagy egy jól felcicomázott képzettár­sításban. Mindezt természete­sen a néző kedvéért, aki be­lefeledkezik a kimódosulások között a látványba, a pergő képek torlódásába. A végén már nem ih igen veszi észre, hogy a képsor közötti apró vágási és egyéb szünetekben, történési átkötésekben itt-ott megszakad a logikai lánc á. Mindez eszünkbe jutott, amíg Windsor és London kö­zött néhányszor megfordul­nak a Penny Gold hősei, kü­lönféle autócsodákon. Vagy mentőautón. Kit hogy részel­tet ez a krimi a szerencsé­ben. Itt ugyanis mindenki gyilkos- vagy hullajelölt. No, peisze vannak rendőrök is, akik ebbe a két kategóriába mégsem sorolhatók be: az ő feladatuk, hogy az elegáns és szemre valóban tetszetős környezetben kiderítsék az esetet. Nem az igazságot! Mert itt például az első igazság, hogy az emberölést nagyon nyakatekert bújócs­ka követi, míg az egyes sze­mélyek valódisága vagy va­lótlansága kiderül. De ami a krimi! mindenképpen ki- világl nit talán a filmren­dező akart különöseb­ben belehangsúlyozni a két hullával is rendelkező játsz­I 20 10 Ványa bácsi Csehov drámájából 1970- ';en készített filmet Andrej 4ihalkov Koncsalovszkij. Eb­ben a filmben is, mint Cse­hov színműveiben, az ábrá­zolt emberek élete esemény­telenül telik, a nyomasztó szürkeség rátelepszik a lélek­re és minden elpusztul. Hősei elvágyódnak a reménytelen világból, de a vágynál többre nem futja erejükből, s egy fellobbanás után visszahulla­nak régi életükbe. Értelmet­len emberi szenvedés, hiába­való önfeláldozás teszi tönk­re a nemes lelkű, nagyra hi­vatott tehetséges emberek életét a Ványa bácsiban is. Kínlódásukkal az érdem­telen felfuvalkodott parazitát — Szerebjakovot — segítik a gondtalan élethez. A Ványa bácsi szereplői elkallódott hő­sei annak a világnak, ahol csak a másik ember kizsák­mányolása visz előbbre. A Csehov-drámából készült szovjet film címszereplője Innokentyij Szmoktunovsz- kij, aki.t a magyar közönség Az el nem küldött levél, az Egy év kilenc napja és a Hamlet című filmekből is­mer. i mába, az a kegyetlen üres­ség. A rideg és sivár konok- ság, amivel és ahogyan ezek a krimihősök kitervelik és végrehajtják cselekedeteiket. A lassú mozgású filmmesé­ben a végén már nem is a megoldás érdekel, hiszen a keresés köre egyre szűkül, hanem az, hogyan vonszoló­dik végül is kínpadra, bi­lincsbe, börtönbe az a bűn, amit ezek az emberek — ar­cukról olvasva a visszapil­lantás — egyszerűen csak pechnek, hibának: minősíte-, nek. Mintha azt mondanák „ezek a hősök” a nem is olyan riadt tekintetükkel, hogy ez egyszer nem volt szerencsénk, de hát nem le­het mindenki mázlista. Ez a sízemlélet, ez a „lelkiismereti űr” fogott meg minket eb­ben a krimimesében. fis talán annál mélyebben hatott ez az érzéketlen hitványság, mert a társadalmi körítés, a felsó tízezrek tomboló gazdagsá­ga a háttér, s ez még inkább kiemeli e lelki elfajzás és szellemi toprongyosság aljas­ságát, a minimális emberi fe­gyelem hiányának a durvasá­gát. Pénz, divat, technika minden együtt van itt és nincs benne semmi, ami ér­telmessé tenné mindezt. A krimi forgatókönyvírói David Osborne és Liz Char­les-Williams, a rendező Jack Cardiff; az operatőri munkát Ken Hodges és John Cardiff vezették. Mindnyájan kitűnő szakemberek és a krimin túl valami fontosat, egy lélekta­ni diagnózist is adtak az an­gol polgári társadalomról. John Scott zenéje néhol jól vált a harsogás és az ér- zelmesség között. S hogy ez a film nemcsak bűncselekményekről számol be, az talán annak is köszön­hető, hogy a női főszerepet Frances ca Annis játszotta, akit Roman Polanski Lady Macbeth-ként tudott elkép­zelni. Az igényes tálalásban több jó színész is részt vesz. így többek között: James Booth, Nicky Henson, Una Stubbs, Joseph O’Connor, Richard Heffer, Joss Ackland és a modellt alakító Sue Lloyd. (farkas) GYES: Igen? Nem? inikniők A GYES-ró} van szó, a gyermekgondozási segélyről, amely a dolgozó anyák hely­zetét hivatott , könnyíteni, amely lehetőséget kíván ad­ni arra, hogy a még mindig szűkös bölcsődei viszonyok mellett a szülő édesanyák aránylag megfelelő anyagi körülmények között nevel-* hesék otthon kisgyermeküket, egészen addig, míg az apró­ság el nem éri a hároméves kort, amikor már óvodaérett. Mindez természetesen ma már egyáltalán nem újság mindenki tudja, hogy van GYES — és ezzel igen sok ember szempontjából elinté- zettnék tekinthető a kérdés. Az alábbiakban mégis erről lesz szó, mert azért mégsem olyan egyszerű a helyzet, mint gondolnánk. Az a kérdés ugyanis, hogy igen-e vagy nem? Hogy a gyermeket szülő dolgozó asz- szonyok megfelelően élfiek-e d GYES-adta lehetőségekkel, vagy sem? Már elöljáróban meg kell mondani hogy egeszen pon­tos választ még megyei szin­ten sem lehet adni a kérdés­re. S ebben nincs is semmi különös, nem az adminisztrá­ció fogyatékosságaira utal ez a helyzet, hanem csak ter­mészetes köyetekezménye annak, hogy napról napra változik a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyák száma. Vannak, akik most kezdik, vannak,, akiknek most járt le, vannak, akik a három év lejárta előtt visz- • szamennek a munkahelyük­re. A tapasztalat mindenesetre azt mutatja, hogy — a GYES minden népszerűsége mellett — sokan vannak, akik egy­általán nem élnek ezzel a le­hetőséggel. Heves megyében például az elmúlt év decem­berében egy gyermekkel 6062, két gyermekkel 540, há­rom gyermekkel 8 édesanya vette igénybe a gyermekgon­dozási segélyt, összesen te­hát 6610-en, amely ebben a hónapban összességében meg­haladta a 6 millió 146 ezer forintot. Továbbá statisztikai adat áll rendelkezésre arról is, hogy ezzel szentben hány olyan édesanya volt ebben az időszakban, alá jogosult a gyermekgondozási segély­re, mert dolgozik, és van egy vagy több három éven aluli kisgyermeke. Számuk 1972- ben, 1973-ban és 1974 első félévében pontosan 12 ezer 306 volt. Elegendő egyetlen pillantás a számokra: a jogosultak száma 12306, az igénybevevő­ké 6610. Tehát a kisgyermekes édesanyáknak alig több mint fele veszi igénybe a gyer­mekgondozási segély kínálta lehetőségeket. » Miért? — kérdezhetnénk, bár jól tudjuk, sok ember számára naivnak tűnhet már ez, mert a válasz „kapásból” sorolható: — mert 2000 forint körüli fizetés esetén már nem éri meg; — mert három év alatt — különösen, ha nagyobb szak­tudást igénylő munkahely­ről van szó — könnyen le­marad az ember; — mert... — és lehetne so­rolni tovább, a se vége, se hossza indokokat, erre azon­ban itt nincs mód, hiszen itt is érvényes az „ahány ház, annyi. szokás”, annyi magya­rázat Annyi mindenesetre biztos, hogy a gyermek első szüle­tésnapjáig az anyák 90 szá­zaléka él a GYES lehetősé­geivel. Utána azonban na­gyon sókan lemondanak ró­la, különböző meggondolások alapján igyekeznek vissza munkahelyükre, a gyárba, üzembe, hivatalba. Mondhatnánk: magánügy. Mindenki maga tudja legjob­ban a saját helyzetét És ez igaz is. Azonban... Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy társadalmunk igen sokat áldoz azért, hogy az édesanyák nyugodtan ne­velhessék gyermeküket. A GYES léte önmagában is mutatja ezt, de nem elha­nyagolható tényező az sem, hogy nagyon sok vállalat sa­ját nyereségalapjából épít bölcsődét óvodát és ezek általában zsúfoltak. Márpe­dig nem kevés azoknak a száma sem, akik a három év letelte előtt visszatérnek munkahelyükre, és egyben kérik gyerAiekük felvételéta bölcsődébe. így aztán a helyzet, amely korábban sem volt éppen rózsás, ily módon tovább romlik, tovább sűrű­södnek a gondok. Rábeszélni természetesen senkit sem lehet. Azt mond­tuk: mindenki maga tudja legjobban a saját helyzetét. Tehát, hogy igen vagy nem. Ha azonban javasolhatunk, hadd maradjunk az igen mellett. Mert a GYES nem­csak egy-egy gyerek nyu­godt, otthoni fejlődésének le­hetőségeit hivatott biztosíta­ni, hanem — és nem utolsó­sorban — azoknak a kicsi­nyeknek fejlődését is bizto­sítani kívánja — akik ese­tében nincs választási lehető­ség, Akikkel — különböző okok miatt nem maradhat­nak otthon az édesanyák —, akik számára a bölcsőde az egyetlen megoldás, akiknek a bölcsőde az otthon. Becky Tibor (Foto: CTK—MTI—KS) Pintér István: FEJHETEK A FEGYVERES El TÖRTÉNETÉBŐL Harcunk Budapestért A kommunista párt akció­gárdáit a nyilas hatalomát­vétel sem tudta letéríteni ki­tűzött feladatukról: a nácik és bérenceik elleni kímélet­len harcról. A terror egyik célja az volt, hogy megbé­nítsa a magyar nép ellenál­lását. A kommunista párt akciógárdái viszont fegyve­res akcióikkal bátorítani, ösz­tönözni, a fegyveres harcra mozgósítani akarták a meg­félemlített, elbátortalanodott embereket. Végrehajtott ak­cióik ezért nem annyira ka­tonai jelentőségűek, mint in­kább mozgósító, demonstra­tív, erkölcsi hatásúak voltak. A párt jelentősebb akciógár­dái a Marót-, Laci-, Szír­csoport, a novemberben, de­cemberben, főként a vasas tornászokból alakult KISZ- partizángárdák — a Homok-, a Kelen-, Lakatos-, Turcsá- nyi-, Ságvári-csoport többsé­gük vezetőjükről kapta ne­vét A csoportok tömegesen tajtottak vége aebbantáso­kat, kézigránát-akciókat, ka­tonai járművek, telefonveze­tékek, nyilas- és SS-csopor- tok ellen. A párt akciógár­dáinak egyik összehangolt tette volt pl. a Kelénföld, Rákosrendező, Zugló és Göd közötti, úgynevezett körvas­út több alkalommal, egyszer­re több helyen végrehajtott felrobbantása. Demonstratív jelleggel bírt a bánhídai és mátraházi — a főváros áram­szolgáltatását — biztosító fő­vezeték oszlopok megrongá­lása Óbudán, Pesthidegkú- ton és Kispest határában. Ál­landó célpolntjaik voltak a nyilas kerületi és körzeti párthelyiségek, az olyan épü­letek, ahol a fasiszták egy- egy reprezentatív szerve szé­kelt, mint pl. az Üllői úti hírhedt ABIT — Antibolse- vista Ifjúsági Tábor, — a Tisza Kálmán — ma Köz­társaság téri — Volksbund- székház, vagy az SS-ek egyik saórakozóhelye, a Metropol Szálló és a különböző nyilas könyvesboltok. Az akciógárdák néhány ak­ciójáról bővebben is szól­nánk: A Weinberger Dezső vezet­te Szír-csoport 1944 novem­ber végén a nyilaspárt főha­diszállásának, a Hűség Há­zának a megtámadását kapta feladatul. Az akció komoly előkészületeket kívánt. Min­den elhamarkodott, meggon­dolatlan lépés újabb, a fel- szabaditó bizottsághoz ha­sonló lebukáshoz vezetett vol­na, a siker pedig bizonyítot­ta, hogy a terror, a letartóz­tatások sem tudják a haza­fiak hangját elnémítani. Gondos terepszemle után no­vember 27-én este került sor az akcióra. Először a cso­port egyik tagja elterelő ma­nőverként kézigránátot do­bott az Andrássy'út 60. előtt álló nyilas őrszemre és ma­gára vonta a Hűség Házban tartózkodók figyelmét. így társai a Csengery utcából vi­szonylagos biztonságban ha­jíthatták kézigránátjaikat a nyilas székház hátsó ablakai­ba. Az akció nagyszerűen si­került. Bizonyította, hogy a nyilasok még a legjobban vé­dett „Otthonukban” sem érezhetik biztonságban ma­gukat. A Padányi Mihály vezette Marót-csoport vállalkozott a december 3-ára a Városi Színházba — ma Erkel Szín­ház — tervezett nyilas nagy­gyűlés szétrobbantására. A nyilasok eddig egyetlen nagygyűlést sem mertek tar­tani hatalomra kerülésük óta. Egyes hadiüzemekben kísér­leteztek ugyan „népgyűlések­kel”, de itt legtöbbször az összeterelt munkásság el'ke- scredesevod találták caem­ben magukat. A fővárosiak ellenállásának mind határo­zottabb megnyilvánulását propagandagyűlésekkel sze­rették volna leszerelni. Ezért a nyilasok nagyon sokat vár­tak az első nyilvános nagy­gyűléstől, amelynek sikeré­től függően többet is tervez­tek. December 3-án, a nagygyű­lésre érkező nyilas csopor­tok közé vegyülve jutottak a színházterembe a Marót- csoport tagjai. Nagy lelemé­nyességre, bátorságra és egy kis szerencsére volt szükség ahhoz, hogy az erkély és a földszint egy-egy páholyában elhelyezzék az előzőleg már acetonnal „élesített” robba­nóanyagot és időben elhagy­ják a veszélyeztetett helyet. A gyűlés megkezdődött. A nyilas induló hangjai után Gera József nyilas pártveze­tő emelkedett szólásra. Alig beszélt azonban néhány per­cig, amikor a földszinti pá­holyban robbant aZ első bomba. „Óriási füst, por és sikoltozás — írja Fehér La­jos, Harcunk Budapestért cí­mű könyvében. — Mindenki maradjon a helyén, az elő­adást folytatjuk! — kiabál­tak mindenfelől... Az erké­lyen több nyilas pisztolyt rántott és azzal akarta visz- szanyomni a megzavarodott nyilas tömegeket. „Gera alig­hogy a kedélyek lecsillapítása után ismét szóhoz jutott, robbant a második bomba. Bábeli zűrzavar kezdődött, a megvadult nyilas tömeg a székek tetején keresztül ro­hant az ajtóik felé, törték, zúzták, gázolták egymást. A nagygyűlés folytatása lehe­tetlenné váll. Ez az akció kudarcba ful­lasztotta az első és egyben utolsó nyilas gyűlést is, mert ezt követően a nyilasok nem mertek sem a fővárosban, sem vidéken nyilvános tö- meggyűlést tartani. Az akció végrehajtói pedig a legma­gasabb pártelismerésben, pártdicséretben részesültek. A kommunisták harci gár­dáihoz hasonló szerepre vál­lalkoztak a számban és ösz- szetételben is jelentősen el­térő, úgynevezett Kiska — teljes nevén kisegítő karha­talmi alakulatok, — amelye­ket a rendszer urai hoztak létre éppen az ellenállók el­len. Később a kommunisták és más hazafiak felismerve a nagy lehetőséget, a nácielle­nes tisztekkel együttműköd­ve üldözötteket, harcra kész embereket juttattak a Kiska- alakulatokba. Az ellenállók ott legalizálódtak és látszó­lag a rendszert szolgálták, a valóságban azonban ott. és úgy léptek fel a nyilasok el­len, ahogy tudtak. Legna­gyobb ilyen antifasiszta ala­kulat a XIII/1-es és a X1V/2- es zászlóalj, illetve század volt. Utóbbiban legalizálta magát a kommunista, szo­cialista fiatalokból álló Vö­rös Brigád, tagjai többségét a nyilasok elfogták és a Várban kivégezték. Hasonló — bár számszerűen kisebb — alakulat minden kerület­ben megtalálható volt. Az alakulatok közül több kap­csolatba került az egyre na­gyobb jelentőségre szert tett, főként a peremkerületekben szerveződött parti zanegysé­gekkeL 197i. januar 26., vasárnap jValytatja*|

Next

/
Thumbnails
Contents