Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
t «y^WM^SAAAAA^AAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAA^M' ... hogy miről legyen szó: arról e, amiről hallani szeretnének, vagy arról legyen szó, amit mi tartunk fontosnak elmondani? Ott áll a termelési tanácskozás előtt a gyár igazgatója, vágj7 a közgyűlés előtt a termelőszövetkezet elnöke, avagy a pártnap résztvevői előtt aiz előadó: miről legyen hát szó? Arról-e, amiről az emberek szeretnének hallani, vagy arról, amit az igazgató, a szövetkezeti elnök, a pártnapi előadó fontosnak tart? A kérdés korántsem akadémikus. A kérdés nagyon is gyakorlati, ha figyelembe vesszük, hogy az esetek nagyobb többségében az előadók valamilyen elérendő cél, feladat érdekében állanak az emberek elé, míg azok az esetek nagy többségében olyasmire kíváncsiak, amelyek a vezetők számára már köztudottak, általuk megoldott, immár csak a beosztottak által végrehajtandó problémát jelentenek. Sokan vélik és hangoztatják is, ’ hogy a vezetők mindig mást akarnak, mint a vezetettek, hogy olyasmiről tudnak, amiről az emberek általában nem, vagy még nem, vagy nem úgy tudnak. Másszóval: lám ez az oka annak, hogy nincs meg mindig a kellő összhang a gyár, a szövetkezet, avagy éppen a párt vezetése éá az üzem, a szövetkezet, vagy a testület dolgozói, kommunistái között. Miről essék hát szó: arról-e, amit az emberek hallani szeretnének, vagy amit a vezetők elmondani akarnak, vagy szeretnének? Hagyjuk magunk mögött most félúton a kérdést, térjünk át röviden egy más témára, hogy azitán majd a dolgok végén vissza kanyarodjunk a félúton hagyott és árvaságában emiatt majd minden bizonnyal megértéssel fogadó kérdésünkhöz. Hátha közösen örülünk egymásnak: a feltett kérdés, s a reá adott válasz. A gépkocsiban a vezető elől ül. Hogy jól lásson. A hajón is úgy helyezik el a kapitány parancsnokló helyét, hogy messzebbre és előbbre lásson, mint az utasai, tisztjei, a legénysége. Még a lovas kocsiban sem a saroglya végén ül a hajtó. A vezetőnek látnia kell és tudnia kell, hogyan és milyen úton viheti el „utasait” oda, ahová azok jutni akarnak, ahová a „menetlevél” szól. A vezetőnek, a vezetésnek — most már komolyabbra fordítva a szót — előbbre kell tartania a társadalom dolgainak megítélésében, a célok megjelölésében, az azokhoz való eljutás eszközeinek megválasztásában, egyáltalán ítéleteiben, mint a társadalmi köztudatnak. Mily eh vezető az, aki kevesebbet tud az elvégzendő dolgok céljait, eszközeit illetően, mint azok, akikre — vele együtt —, a megvalósítás tennivalói várnak? Semmilyen. így azitán érthető, hogyha jó a vezető, legyen az jó a társadalom bármely szintjén, objektívan előbbre lát, s kell is látnia, hogy helyesen jelölhesse meg a tennivalókat. S így érthetővé válik az is, hogy — jobb szó híján — kétségtelen aszinkronitás van a vezető és a vezetettek között. Ha nincs: nincs vezetés sem. Vezető sem következésképpen. Csak papíron. A probléma ott van, hogy ennek — maradjunk a szónál — az aszinkronitásnak mennyi a tűrhető határa? Köznyelven mondva: mennyire előrelátó és a célokat világosan megmutatni tudó az igazgató a gyárban, vagy mennyire inkább pöfeteg alak, aki csak utasít- gat, de egy kukkot nem mondana, hogy mit miért is kell csinálni. Nyilvánvaló, hogy az ilyen fickó, legyen az bármilyen társadalmi státuszban, csak a megbízatása neve, de nem a végzett munkája alapján vezető. Előbb-utóbb ilyen esetben a végleges szakítás .elkerülhetetlen és a felbomlott frigyben a „lakást” a dolgozóknak ítélik meg, s a volt vezető viheti a bugyor! a hátán. És most kanyarodjunk vissza a félúton válaszo- latlanul hagyott kérdésünkre: miről essék hát szó? Gondolom logikus a válasz, mindenkiben megfogalmazódott már régen: a vezetés szóljon úgy, hogy beszéljen arról, ami a dolgozókat érdekli, de úgy is szóljon, hogy a dolgozókat az is érdekelje, amit a vezetés fontosnak tart. Essék egybe a ma gondja a holnap feladataival, a kisebb-nagyobb közösség mindennapja a nagy, az országos közösség szélesebb és időben is nagyobb távlatokkal rendelkező elképzeléseivel, az egyes ember érdeke a közösség, a társadalom érdekeivel. Könnyű ezt mondani — persze. Leírni talán még könnyebb is. Persze, hogy így van. Ám mégis úgy van, hogy a vezetők és a Vezetettek közötti kapcsolat hídjának nem a leggyengébb pillére a -„szóljon is, és értsen is meg” elv mindennapos gyakorlata. A józan gondolkodású ember, és végtére mi mégis csali ezt a típust tekinthetjük ^társadalmi mércének, megérti, sőt el is várja, hogy a vezető mindig tudjon többet, mint ő. De ebben a többet tudásban benne foglaltassák az ő dolga, gondja, sorsa is. Hogy ez közhely ? Ha gyakran hangoztatunk egy közhelyet, igazság lesz belőle! A Mátra és s« Bükk hazánk legnagyobb összefüggő hegyvidéke százaknak és ezreknek már régóta kedvenc pihenő, kirándulóhelye. Az utóbbi év_ tizedekben különösen megnőtt ezen a vidéken az idegenforgalom: szűkösnek, hiányosnak mutatkozik a vendégfogadás „kapacitása”. A gondok felszámolása érdekében 1971-ben kormányhatározat született az üdülőterület fejlesztésére. Az azóta megtett út tapasztalatairól, az elért fejlődésről tartott a közelmúltban együttes ülést az érintett terület lokálpatriótáit magában foglaló . két tájegységi intéző bizottság elnöksége. Borsodban alig egy fél éve az Észak-magyarországi Intéző Bizottság elnöki tisztét, mint társadalmi megbízatást Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese látja el, Heves megyében pedig a Mátra—Eger—Nyugat-bükiéi Intéző Bizottság élén a múlt év óta — ugyancsak új emberként — dr. Papp Lajos államtitkár,, a Miniszterta- ,nács Tanácsi Hivatalának elnöke tevékenykedik. Az említett együttes ülés után Huszár István miniszterelnök-helyettes és dr. Papp Lájos államtitkár válaszolt munkatársunk kérdéseire. KÉRDÉS: — Hogyan értékelik az első együttes ülés tapasztalatait? Melyek voltak és melyek jelenleg a lokálpatrióták testületének legfontosabb célkitűzései? i DR. PAPP LAJOS-: — Az ülésünk célja volt, hogy áttekintsük az 1971-ben hozott 1026-os Kormányhatározat megvalósításának eddigi ta- , pasztaiatait. De mindenekelőtt célunk volt az is, hogy a két tájegységi intéző bizottság előtt álló feladatokról tanácskozzunk, azokat a jövőben megfelelően összehangolhassuk, hogy ezáltal még hatékonyabban szolgálhassuk mind a belső, mind a külső idegenforgalmat. A két intéző bizottság területét annakidején, amikor a kormány a fejlesztési lehetőségeket áttekintette, hasznosan segítette ezzel a határozatával. Segítette azt, hogy összehangoltabb fejlesztési elképzelés alakuljon ki ezen a területen is, részben a szálloda férőhelyek, részben a vendéglátó egységek fejlesztésével, a kiszolgálás kulturáltabbá tételével, másrészt a fürdési lehetőségek, gyógyvizek jobb kihasználásával. Együttes elnökségi ülésünkön áttekintettük az elmúlt évek ilyen jellegű tapasztalatait is és meghatároztuk egyben azokat a feladatokat, amelyek a két intéző bizottság területén a jövőben, mint lehetőségek adódnak. Ügy ítéljük meg, hogy ez a tanácskozás hozzásegítette intéző bizottságainkat ahhoz, hogy az ötödik ötéves terv célkitűzéseit, s valamennyi ezután következő fejlesztési elgondolást, összehangoltabb munkával tudjuk majd kialakítani. Másrészt azokat a működési lehetőségeket is meghatároztuk, amelyek a tervszerű programok érdekesebbé, a vidéket felkeresők számára is hasznosabbá tételében jelentkeznek. KÉRDÉS:— Hallhatnánk ezekből néhányat? DR. PAPP LAJOS: — Ilyen lehetőség kínálkozik például abban, hogy Egertől egészen Aggtelekig, a Tokajihegyvidéket is bekapcsolva, Borsod nevezetességeit is meglátogatva, olyan összefüggő programokat lehet majd ajánlani, amelyek több napos érdeklődésre is számot tartanak. így részben pihenési, részben turisztikai, részben a táj történelmi hagyományait is bemutató kellemes napokat lehet ezen a vi-' délien eltölteni. De hasznosak lesznek azok az alkalmak is, amelyek Eger, Mezőkövesd, Bükkszék, Párád Ketten — ugyanarról A Máira— Bükk üdülőterület fejlesztése országos érdek... BESZÉLGETÉS HUSZÁR ISTVÁN MINISZTERELNÖK- HELYETTESSEL, AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁGI INJÉZÖ BIZOTTSÁG ELNÖKÉVEL ÉS DR. PAPP LAJOS ÁLLAMTITKÁRRAL, A MÁTRA—EGER NYUGAT-BÜKKI INTÉZŐ BIZOTTSÁG ELNÖKÉVEL gyógyvíz adta lehetőségeinek a kihasználásában kínálkoznak. Mód lesz arra is, hogy a két intéző bizottság területén olyan közös kulturális programokat alakítsanak ki a jövőben, amelyeket eddig külön-külön, szinte megyehatárokhoz igazodóan alakítottak ki. Ugyanakkor nagyon fontos az, hogy a lehetőségek feltárására a jövőben egységes fejlesztési program is készüljön — mégpedig minél előbb — és éppen ezért együttes ülésünk felkérte az Építési és Városfejlesz- ■ tési Minisztériumot, hogy egy programtervezet kidolgozásával 'segítse e két tájegység ösz- szehangolt fejlesztési lehetőségét. Ezen túlmenően itt kell megemlítenem azt is, amelyet együttes ülésünkön főként Berecz István, a ME- BIB ügyvezető alelnöke hangsúlyozott; nem elég csupán a két intéző bizottságban „egy nyelven beszélnünk”, fontos az érintett települések lakóinak, az itt működő vállalatok, szövetkezetek, iparágak vezetődnek szemléletében is egy olyan új elemnek beépülnie, amely figyelembe veszi az idegen- forgalmat is. KÉRDÉS: — Hogyan vélekedik minderről Huszár István, az Észak-magyarországi Intéző Bizottság elnöke? Mit tart az elkövetkezendő napok, hetek legfontosabb feladatainak? HUSZAR ISTVÁN: — Azzal kezdeném —, hogy hangsúlyozzam a fontosságát —, amellyel Papp elvtárs befejezte: nagyon lényeges az egységes szemlélet megteremtése egy . ilyen jellegű . fejlesztés megvalósítása előtt. Ami pedig az elkövetkezendő napok, hetek legfontosabb feladatait illeti, három dolgot említenék. Egyik: világosan megfogalmazni az említett fejlesztési program kimunkálásában az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, a minisztérium szervezeteinek és más . intézményeinek a tennivalóit. Továbbá gondoskodni arról, hogy ez a fejlesztési elgondolás, amiről Papp elvtárs is beszélt, az év közepéig az ÉVM-ben valahogy elkészüljön és alkalmassá váljon arra, hogy a két intézőbizottság, esetleg más érintkező területek intéző bizottságaival közösen ehhez egy állásfoglalást alakítson ki. Másik dolog: fontosnak tartom, hogy már a közös állás- foglalás után, ha tetszik másnap, a két megye szak- intézményei, specializált szervezetei, idegenforgalmi utazási irodáit, IBUSZ kirendeltségek és más intézmények egyeztessék egymással már az ez évi programokat is, és gondolják jól végig azokat a kulcsfontosságú csomópontokat, amelyekben lyamatos egyeztetésekre van szükség. Mi itt, az intéző bizottságban természetesen egyik megye önállóságát sem akarjuk kétségbe vonni, vagy veszélyeztetni, ellenkezőleg: segíteni szeretnénk a tevékenységüket. A harmadik, amit fontosnak tartok, hogy az érintett megyei tanácsok ötödik ötéves tervi fejlesztési tervei egyrészt, a mostani együttes állásfoglalásinak megfelelő szellemben, másrészt a kialakuló fejlesztési koncepció ismeretében, valamint az országos fejlesztési elgondolásokkal összhangban készülj enék el. Tehát másképpen: készüljön el időben az ÉVM-ben az említett fejlesztési program és most induljon meg a gyors, operatív egyeztető tevékenység — ebben ne késlekedjünk — harmadszor a megyei tanácsok által készítendő ötödik ötéves tervi elgondolások mindezeket vegyék figyelembe és kalkuláljanak az országos fejlesztési program két megyére eső részével is. KÉRDÉS: — Az együttes ülés elé terjesztett vitaanyagból, valamint a felszólalásokból egyértelműen kitűnt, hogy a kor* mányhatározat megjelenése óta mindkét megyében számos fontos — a további fejlesztéseket is megalapozó — beruházás, illetve objektum valósult meg. Mindez a továbbiakban a helyi erők képességeit már meghaladja. Huszár elv- társ véleménye szerint várható-e belátható időn belül nagyobb arányú központi támogatás? HUSZÁR ISTVÁN: — A következőket tudom elmondani. Először a kérdés első részére reflektálok. A „bét intéző bizottság elnöksége az együttes ülésen elismeréssel beszélt az 1971-es kormányhatározat óta elért fejlődésről. Több mint három év telt el azóta, s ez alatt az idő alatt a fejlesztések máris összehangoltabbak lettek, valamelyest gyorsultak is. Mind helyi erőforrásból, mind pe- dik központi támogatásból. Azt gondolom, hogy a következőkben is lehet és kell számolni azzal, hogy a Mátra, Bükk fejlesztésére szervezni kell a helyi erőforrásokat, a szónak teljes érteimében. A vállalati erőforrásokból, megyei erőforrásokból rendelkezésre álló tehetőségeket jobban össze kell hangolni, illetve a társadalmi munkát is ebbe az irányba kell befolyásolni. Ugyanakkor számolnunk lehet azzal, hogy a központi támogatás a jövőben sem csökken, hanem legalább olyan ütemben nő, mint eddig, hiszen a Mátra, Bükk üdülőterület fejlesztése valóban nemcsak helyi, de országos érdek is. KÉRDÉS: — Mind Huszár, mind dr. Papp elvtárs a közelmúltban vállalta el e tájegységi intéző bizottságokban az elnöki funkciót. Milyen személyes Óitok, illetve indítékok sarkallták Huszár, illetve Papp elvtársat a megtisztelő társadalmi funkciók elvállalására? DR. PAPP LAJOS: — Kétségtélen, hogy aninyi köze van ennek a szép tájnak ahhoz, hogy ezt a funkciót elvállaltam, hogy nem messze, itt a Mátra és a Bükk nyúlványaitól, a Sajó völgyében, Sa jópüspökiben születtem. Az iskoláim elvégzése után előbb Özdon dolgoztam, s jó ideig a v Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Tanács élén. Minit ifjú, annak idején nagyon sok iskolai kirándulás, másrészt későbbi munkáim is kötöttek ehhez a tájhoz. Sokat jártam ezen a vidéken, ismerem és nagyon megszerettem. Igaz az is, '• hogy a településein,ek nagy részét bejárva azokat a lehetőségeket is már a korábbi évekből is ismerem itt, airne- ' lyék a táj adottságaiban, Eger város történelmi, hagyományaiban jó néhány településének gyógyvíz és egyéb lehetőségeiben rejlenek. Nagyon sok kirándulás, ifjúkori emlék, lényegében, inspirálóan hatott ahhos, hogy most, mint a Mátra— Eger Nyugat-bükki Intéző Bizottság elnöke szívesen, legjobb tudásom szerint segítem azt, hogy a tájegységet még inkább tegyük alkalmassá, fejlődésében és összehangolásában arra, hogy ne csak a külföldiek, hanem mind több belföldi magyar, fiatal, diák, felnőtt érdeklődő, alföldi ember látogtassa meg ezt a szép tájat. A szép munka elvégzése mellett kétségtele- - nül motiváló tényezők azok, amelyeket az elmúlt, évtizedekben az ember szép emlékként őriz magában erről a vidékről. — HUSZÁR ISTVÁN? — Némi változtatással azt mondhatom én is, amit Papp elvtárs elmondott. Nekem is szűkebb szülőföldem -ez a táj: a Hernád völgyében Hernádkakon születtem. Ott éltek a szüleim, ott élnek ismerőseim, rokonaim ma is. Itt jártam iskolába, középiskolába pedig Sárospatakon. Szeretem ezt a tájat, csodálom szépségét, történelmi értékeit, nevezetességeit. Meggyőződésem, hogy aki Magyarország történelmét ismerni akarja, annak ismernie kell e táj történelmét, emlékeit, fejlődését. Én nagy szeretettel jövök mindig erre a tájra és úgy, ahogy Papp elvtárs is mondta, igyekszem a magam lehetőségeivel én is lelkiismeretesen eleget tenni e társadalmi megbízatásnak. Még akkor is, ha iskoláim elvégzése után nem közvetlenül ebhez a tájhoz kötött a munkám, vagyis . az emlékeim, ismereteim egy kissé régebbi keletűek is, mint a Papp elvtársé. Hát ezek voltak azok a személyes indítékok, amelyekért a megyei vezetés felkérésére igent mondtam.«. KÉRDÉS: — Ügy tudom, hogy Huszár elvtárs szívesen keresi fel ezt a vidéket turistaként is, amint erről, mint személyes élményről az együttes ülésen is említést tett? HUSZÁR ISTVÁN: — Valóban szeretek túrázni és nagyon szeretem a hegyeket, az erdőket. Szívesen barangolok napokat, heteket itt, ha erre módom van. És hát tényleg a Mátra, a Bükk, a Zempléni-hegység szerintem az ország legszebb tájaihoz tartozik. Tudom, hogy ebben van némi kis elfogultság is, de talán megbocsátható, hogy akik az intéző bizottságban dolgoznák, azok egy kuné legalább elfogultak7... — Olvasóink nevében mindkettőjüknek köszönjük a beszélgetést. FaMI Bénám i
