Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
\ 44' óra — ezer gond a kereskedelemnek Sajnos-dolgok: sajnos-boltok Megtréfál bennünket, fintort vág ránk időnként az élet: ad valamit váratlanul, és mi először őrülünk az ajándéknak, amiről aztán kiderül, hogy nemigen tudjuk hasznát venni, inkább csak a gondunk nőtt meg vele. Efféle öröm érte az elmúlt év júliusában a kereskedelmi- és vendéglátóipari dolgozókat a 44 órás munkahét bevezetésével. Hogyne örülitek volna, hiszen azt remélték, hogy most már ők is részesülhetnek a szabad szombatok, a szabadnapok áldásaiban. Persze, jószerével inkább csak azok, akiknek nem volt feladatuk, hogy az intézkedés megvalósításán is törjék a fejüket. Mert az az igazság, hogy a szakma dolgozóinak egy szűkebb rétege már jóval a rendelkezés hatályba lépte előtt látta: nem lesz könnyű dolog, sok probléma lesz a 44 órával... Azóta a szakmai lapok melleit több újságcikk, valamint a tévé Hét című műsora is foglalkozott a kérdéssel, s írtunk a kezdet gondjairól a Népújságban is. Legutóbb a „Kereskedelem technika” ez évi első számában Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese irta újévi köszöntőjében: „A 44 órás munkahét bevezetésével dolgozóink körülményei javultak, bár az intézkedés sok probléma forrása volt, elsősorban munkaerő- hiány miatt. Az új év feladatai között szerepel a munkaidő-csökkentésből származó gondok megszüntetése is.” Aki felhívta a figyelmet a cikkre: Gőz Pál, az ÁFÉSZ elnöke Hevesen. S hogy utal az írásra, az természetesen nem véletlen. Mert a 44 órás munkahét betartása elsősorban a kisebb üzletek nagy gondja. — Hogy miért? ■— kérdezte szinte önmagától. — Azért, mert — és ezt sokan látjuk így — a feltételek még nem értek meg a mi területünkön egy ilyen rendelet bevezetésére, minden jó szándék ellenére sem. Ha már mégis így döntöttek, lehetőséget kellett volna teremteni az intézkedés rugalmasabb alkalmazására. Mert miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a 44 órás munkahét bevezetésével nem csökkenhet a nyitvatartási tidő. Ha a vásárlók érdekeit nézzük, akkor persze nem is mondhatunk mást, hogy ez így jó, így helyes, nem szabad korábban bezárni az üzleteket. Nagy boltoknál, áruházak esetében nem is gondol ✓ erre senki. Mert ha nem is mindig olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik, ilyen helyeken mégis megoldható, hogy a kereskedelmi dolgozók kivehessék az őket is megillető szabad - • napot. De a kis boltok! Az egyszemélyesek és még a 2—3 személyesek is! Nagyon jó „fregoli’-készletre, helyettesítő garnitúrára lenne ahhoz szükség, hogy szabadnapokon a pult mögé állhassanak. De hiszen, amikor a szabadságok idején, esetleges betegségek esetén sem egykönnyű meglelelő helyettest találni. Példa szükséges? Van az is: az átányi iparcikk kiskereskedelmi üzlet három hónapon át, májustól augusztusig zárva tartott. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert a három női dolgozó közül kettő szinte egyszerre ment el: egyikük szülési szabadságra, a másikuk pedig kellemetlenebb ügyben: ő veszélyeztetett terhes volt. Egyedül maradt volna a harmadik kartársnőjük — egy idősebb asszony —■ de ilyen körülmények között ő sem vállalta. És más sem. Nem is hozhatott más döntést az ÁFÉSZ vezetősége, mint hogy be kell zárni a boltot. íbMőmU, W3&. iarmar HL vafiárnitf Ezek után már nem is kérdéses, hogy valóban vannak-e gondok a kereskedelemben, és a vendéglátó- iparban a 44 órás munkahét bevezetésével. Vannak bizony, és sajnos, nemcsak az átányi példa igazolja ezt, hanem sokkal inkább az, hogy 1974-ben kétezerrel dolgoztak kevesebben a kereskedelemben, mint 1973- ban, és ezért csak a fővárosban 500 boltot kellett bezárni. Nem véletlenül, és nem megalapozatlanul hangoztatják ezek után sokan: az élelmiszer-kereskedelemben rosszabbodott a munkaerő-helyzet, s nem utolsósorban ezzel is magyarázható, hogy ezeken a helyeken a 44 óra nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha nem lenne olyan merev a rendelkezés! — mondta többszörös Gőz Pál. — Mert lépcsőzetes zárással, illetve nyitva tartással sok helyen megoldható lenne a szabad szombat, — Hlég, ha csak arra gondolunk — sorolta tovább érveit —, hogy a mi körzetünkben Erdőtelken három, Pélyen két, Hevesen hat azonos profilú, élelmiszer-jellegű boltunk van. Azonos településen belül tehát lenne vásárlási lehetőség egy bolt zárva maradása esetén is. De nemcsak, hogy erre nincs »lehetőség, hanem még arra sem, hogy például az üveg- és porcelán szaküzlet, vagy a könyvesbolt, tártson zárva szombat délután... Csak győznénk sorolni, egyedül a hevesi körzetben annyi a gönd. A kereskedelmi dolgozók napi munkaideje csak elvben napi 7 óra, a gyakorlatban sokkal több. Elég, ha az ismert tényezőkön túl az áruátvételre gondolunk, ami egy vegyesboltban havonta átlagosan 26! Hogy ez mit jelent, azt csak azok tudják igazán, akik . benne vannak. Ráadásul — különösen a vasszakmában — hiagyon sok a hiány. — Már „Sajnosék”- nak neveznek bennünket a környékén — mondta az ÁFÉSZ elnöke, mert olyan sokszor kell mondanunk a • Üvegbe A korong egyenletesen pörög. Öblös bádogedényből folyamatosan csiszolópor hull rá. A látvány pillanatok alatt változik. Idős, svájcisapkás férfi karcsú üvegvázát tart kezében és vékony tetejét a korong oldalához nyomja. A pörgő korong belemar az áttetsző rideg anyagba, amely felsír a nyomás alatt. A váza tompa teteje lekopik, sima lesz. A kezek gyors egymásutáni mozdulatokkal váltanak. Hosszú szárú, kecses metszett üvegpoharak, boros- és likő- röskészletek, hamutartók, vázák jelzik az új születését. Horváth Géza kezei alatt az új formálódik. Üvegbe vési elképzeléseit, életet visz a homokból, mészkőből és szódából kevert anyagba egyetlen koronggal. Tizennégy , esztendős volt, amikor nevét bejegyezték a Parádi Üveggyár dolgozói közé. Heten voltak testvérek. Bátyját és őt a szegénység vezérelte a sasvári völgybe, a már akkor működő hutába. Kezdetben csak a kényszer vezette, de aztán mégis rabul ejtette az üveg, amelytől később már nem is tudott szabadulni. — ^Csodálatos dolog, amikor a nyers üvegbe az ember saját elképzelései alapján, valami újat, egyedit vihet — mondja a korongot megállítva az idős férfi. — Amikor a pályámat kezdtem, még nem voltak ilyen korszerű gépiek. Kulinka Gyula földbirtokosé volt a kis üzem. ahol benzinmotorok hajtották a gépeket. Akkoriban mindössze húszán dolgoztunk. Ilyenkor, ha visz- szap.illant az ember arra az időre, látja, hogy már csak egyedül niaeadl itt a régiek. vevőknek: Sajnos ez sincs, sajnos az sincs... Nem is csoda, hogy sokan elmennek tőlünk, hogy gyakran a régi dolgozóinkat is agitálni kell: ne menjenek el, maradjanak. Hasonló a helyzet Poroszlón is. Baksa Jenőné, az ÁFÉSZ főkönyvelője mondta: — Örültünk a 44 órának, természetesen nagyon örültünk. Több variációnk is volt a megvalósításra, úgy hogy a nyitvatartási idő és a dolgozók bére sem csökken. De — különösen az egyszemélyes boltoknál — nagyon nehéz helyzet alakult ki, egyszerűen nem tudtuk megoldani. Mit tehettünk, hozzácsaptuk a szabad szombatokat az éves szabadsághoz, de ez sem jó, hiszen arra a pihenésre éppen az egész héten át végzett nehéz munka után lenne szükség. Azonban nem megy. Az orvos elmehet, a patika bezárhat — pedig ezekből csak egy van! — a boltnak nyitva kell maradni, noha az ellátást nem zavarná a váltott zárva tartás. Poroszlón 4—5 olyan bolt van, amelyben probléma a szabad szombat kiadása. Mint Baksa Jenőné elmondta, azt szeretnék elérni, hogy ezek két hetenként egy-egy napig zárva tarthassanak. Igen alkalmasnak találnák erre a hétfői napot, amikor a legkisebb a forgalom... Üj vívmányaink és egyben új gondjaink egyik legfrissebbáke: a <44 órás munkahét megvalósítása a kereskedelemben, elsősorban azokon a helyeken, amelyekről szóltunk. Jó lenne tudni, végül is találnak-e lehetőséget a szakemberek, akiknek feladatuk ezzel foglalkozni — a gyakorlati megvalósításra,? Olyan intézkedésre — lehetőleg rugalmasra — lenne szükség, amely jó is, elfogadható is mind a vásárlók, mind a kereskedelmi dolgozók számára. S mert utóbbiak helyzete különösen nehéz, kimondhatjuk: — Jó lenne minél hamarabb. Beczky Tibor vésve,.. közül. Sokan nyugdíjba mentek már, meg is haltak, mások meg nem bírták türelemmel és pályát változtattak ... Én mégis maradtam, pedig keményen fogott a mesterem, Stadler Lajos, aki sajnos már szintén nem él. Nehéz volt tehát a kezdet, mert az első munkám abból állt, hogy egy jókora fadézsábari mosogattam a kész üvegpoharakat. De nem kellett búslakodni, mert másnap már egy vaskorong mellé ültetett a mester és mindent megmutatott. Univerzális munkára nevelt bennünket, megtanított üveget fúrni, marni, szögletezni, csak egyet hem mutatott meg és ezt saját magamnak kellett kiformálni, az egyéniséget. Azt, hogy minden egyes mintába valami egyénit vigyünk. És ez volt a legnehezebb. amit sikerült megtalálni. Persze az évtizedek erre is megtanítottak. Negyvenhárom év alatt, amelyet Horváth Géza eddig a gyárban eltöltött sokan mentek és jöttek is. Generációk nőttek fel ez idő alatt, akik közül jó néhányan ugyancsak az üveghez kötötték életüket. — Hogy mennyire kezdetleges és nehéz körülmények között dolgoztunk —- folytatja emlékezését —, azt saját bőrömön tapasztaltam. Meri a szilikózis engem se kímélt. A több évtizedes álló- munka pedig érszűkületet okozott a lábamban. Most már gyakran le kell ülni, mert gyötör a fájás. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy azért mégiscsak megérte. Most öreg fejjel is él bennem a büszkeség, hogy 1936. őszén már magam készítettem el az első csiszolt ütmpoüvegeL Bébi üdülő Sopronban A soproni Lővérek aljában levő egyik üdülőt a gyermekgondozási segélyen levő kismamák és gyermekeik üdültetésére alakították át. Az első csoport — huszonegy szülő és gyermekeik — most töltik első hetüket a festői környezetben. Az üdülőben teakonyhák álltiak a kismamák rendelkezésére, ahol gyermekeik számára külön főzhetnek. A játszó szobában sokféle játék biztosítja a gyermekek gondtalan szórakozását. (MTI foto — Hadas János felvétele) 3000 mű — 148 ezer példány Jubilál a Corvina Kiadó: húszéves fennállása óta több mint 3000 művet jelentetett: meg, ossz-példányszámuk meghaladja ' a 22 milliót. Az első évben, 1955- ben még csak 51 művet adtak (ki, összesen 148 ezer példányban. A Corvina kezdetben csak idegennyelvű könyvkiadó volt. 1965 elejétől már a magyar nyelvű képzőművészeti könyvkiadás feladatának javarészét is ellátja. A két évtized alatt hazáink kulturális, gazdasági és politikai életét ismertető politikai-társadalomtudományi kiadványok sorát jelentette meg. A Corvinát hazánkban és külföldön is leginkább művészeti kiadványairól ismerik, mégsem elhanyagolható a kiadó szépirodalmi termése.. Elsősorban klasszikusokat és antológiákat jelentetnek meg. Például Madách Imre: Az ember tragédiája hat angol, négy francia, négy német kiadásban és eszperantó nyelven jelent meg; Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából kiadták Illyés Gyula: Petőfi életrajzát angolul és németül; Kö- peczi Béla: Petőfi lázadó, vagy forradalmár? című tanulmány- és dokumentumkötetét angolul, franciául és németül. A Corvina, Hungarin lib- rari sorozatában a többi között Jókai, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula., Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Babits Mihály, Illyés Gyula, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Szerb Antal, Illés Béla, Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc, Szabó Magda, Fekete Gyula, Sar- kadi Imre és Moldova György könyvei jelentek meg angolul. A kiadónak számos olyan könyve létezik, amely több kiadsában sé nyelven jelent meg, közöttük is „rekorder” Baccsai Jenő művészeti anatómiája; eddig kilenc angol kiadást ért meg, a tizedik most van előkészületben. Ezen kívül a könyv megjelent oroszul, franciául, németül, olaszul és spanyolul neves külföldi kiadók koprodukcióiban, összesen 130 ezer példányban. A könyvet egyébként több külföldi egyetemen tankönyvként használják. ' A Corvina művészeti sorozatai jelentős szerepet játszanak a hazai művészeti nevelésben s művészetünk, valamint műkincseink külföldi megismertetésében. A műkincsek sorozat a magyarországi múzeumok, főként a Szépművészeti és az esztergomi Keresztény Múzeum legértékesebb festményeit mutatja be. Eddig 15 kötet jelent meg magyar, angol, francia, német és orosz nyelven, néhány közülük több kiadásban. 1975-ben a kiadó új sorozatokat indít. Például sorozatot szentelnek a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteménye bemutatásának. Első kötet. — Gerszi Teréz munkája — a németalföldi rajzokat mutatja be. Sorozatban számolnak be a jelenkori képzőművészet kérdéseiről is, az első két kötet a 60-as évek művészete, illetve a reklámpropaganda-művészet címeit viseli. A zenei könyvek, az idegenforgalmi könyvelt, a magyar tájakat és városokat bemutató fotóalbumok, a szakácskönyvek, különböző sporttárgyú kiadványok mellett a Corvina tevékenységében jelantős helyet foglalnak el a nagy példány- 'számban, gyakran külföldi partnerekkel közös kiadásban megjelentetett ifjúsági és gyermekkönyvek. Nem szűkölködik tervekben a kiadó a következő évekre sem. 1975-ben hazánk felszabadulásának 30. évfordulója jegyében bocsátják ki Urbán Ernő: „Eleven történetek” című riportkönyvét magyar és orosz változatban. A munka arról ad képet, hogy milyen módon él a társadalomban a történelmi sorsforduló, hazánk felszabadulása» „A felszabadulás dokumentumokban” című, számos fotóval illusztrált könyvet Esti Béla, a Munkásmozgalmi Múzeum igazgatója szerkesztette; bemutatja a, magyar uralkodó osztály utolsó percig tartó vakságát, a magyar nép legjobbjainak ellenállását is. Ugyancsak felszabadulásunk évfordulója előtt tisztelgésnek szánják a „Magyar népművészet” című könyvet Hofer Tamás és Fél Edit közös munkáját. A magyar festészet 1945—75 című kisméretű kötetéit, amelyet az MSZMP XI. kongresszusának küldöttei ajándékként kapnak meg. Az idén ünnepli a világ Michelangelo születésének 500. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Corvina Kiadó közreadja Tolnai Károly, a Lukács György köréhez tartozott világhírű művészettörténész könyvét, amely a reneszánsz halhatatlan művészének életét és munkásságát egyaránt' bemutatja. «MS* Csak később tudtam meg, hogy Svájcba szállították. Szigorú mesterem azután mást is rám bizott és arra ösztönzött: — Géza! Meg kell fogni a munkát, mert többet várnak tőlünk ... — Emlékszem, poharakat adott, azokat szögleteztem a régi szíjáttételes korongon De hol van az már! Azóta nem csak új generációk nőttek fel, hanem legalább ötféle géptípust ki is 'cseréltek itt a gyárban. Valóságos ipartörténet ez ma már. A gépek ugyan megváltoztak, én viszont maradtam. Igaz, elíá- radtam, kimélnj kell magam, de még mindig úgy lelkesedek az üveg iránt, mint akkor kezdetben. Mert higgye el, varázsa van egy-egy ólomkristály vázának, díszes pohárnak, hamutálnak. ■Három év múlva nyugdíjba (Foto: Szántó György.) megy, de erről beszél a legkevésbé szívesen. Bár megfáradt, megtörték az évtizedek, élete mégis szorosan összeforrt a gyár életével. Aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett szocialista brigád- tag, ötször nyerte el a kiváló dolgozó címet és legutóob, november 7-én pedig aranygyűrűvel jutalmazták, mint a gyár egyik legidősebb törzs- gárdatagját. Télen-nyáron fél ötkor kel és alig egy órával később már munkahelyén találni; a korong mellett. Három gyereket nevelt fel és mind a három itt, a gyárban talált munkát. örülök, hogy ők is az üveghez kötötték életüket — mondja — és folytatják, amit nekem majd hamarosan abba kell hagynom.. Mentasz Karói# a Corvina Kiadó