Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 15. szám
A vezetőségválasztó taggyűlésekről je'entjök iza om másodszor is... B ötvenkilenc kommunista tartozik a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára 3- as számú egri gyáregység egyes pártalapszerve* zetéhez. Valamennyien kétkezi munkások, a termelésben, és az előkészítésben dolgoznak, s ahogyan 1970. szeptemberében, úgy most is munkástórsukat, a 36. éves Hajdú Jánost választották meg titkáruknak. Egyetlen ellenszavazat nélkül... — Őszintén megmondom, számomra örömet jelent, hogy továbbra is élvezhetem ennek a kis kollektívának a bizalmát. — Miért jó, miért szeret velük dolgozni? — Egyrészt, mert a többség együtt kezdte a szakmát, a pályát, másrészt a mi gyárunkban tudja az a szokás: szemtől szembe beszélünk egymással.. Akkor is, ha örülünk, s akkor is ha vitatkozunk, ha veszekszünk. Ez pedig erőt és bizalmat ad « munkához. — A taggyűlésen is sokan kértek és kaptak szót... — Igen, mert érdekli az embereket a politika, országunk élete, jelenünk és a jövőnk is. Ráadásul most különösen jó a hangulat is a gyárban. Múlt éves terveinket túlteljesítettük, s az elmúlt két évben igencsak vastagabbak lettek a borítékok is. Szóval, ahogyan mondani szokás: együtt van a csapat. Persze, ez korántsem azt jelenti, hogy nincs gondunk, nincs min javítani a pártimunkában is. Tovább kell fejleszteni a szocialista brigádmozgalmat, szélesíteni az üzemi demokráciát, s joggal várják tőlünk üzemünk gazdasági, politikai vezetői az eddiginél hatékonyabb agi- tációt is. Elvégre van miről beszélnünk, van mivel lelkesíteni a pártonkívülieket és természetesen egymást is. — A felszólalók közül igen sokan foglalkoztak a gazdasági életünkkel kapcsolatos gondokkal, problémákkal... — Ennek az a magyarázata, hogy mi nemcsak felolvastuk a pártcsoport-gyűlé- seken a kongresszus irányelveit, a kiadott dokumentációkat, hanem igen alaposan meg is vitattuk, meg is magyaráztuk egymásnak, és úgy érzem: meg is értettük a lényeget. Kommunistáink erre alapozták felszólalásaikat, javaslataikat. — Egyik, másik telitalálat volt... — Itt van például az alapanyaggyártás. A kohász, a kovácsüzemek többsége nem szállít pontosan, gyakran éri kifogás termékeik minőségét is. Világos, hogy a rossz alapanyag újabb bajt, gondot jelent a feldolgozóiparban is. Véleményünk szerint eljött az ideje az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével kapcsolatos központi párthatározat végrehajtásának, számonkérésére is. A jókat dicsérjék meg, a gyengéket vonják felelősségre. Gyakran vált ki dolgozóink között nemtetszést a tanácsi szervek egy-egy funkcionáriusának hanyag, nemtörődöm, közömbös munkája is. Nem értjük továbbá azt sem, hogy a vidéki ipartelepítések során a vállalati központok miért mindig Budapesten maradnak, s az illetékes felügyeleti szervek, hatóságok miért nem akadályozzák meg az adminisztráció elburjánzását, az improduktív létszám egészségtelen felduzzasztását.. Rejtély továbbá az is, hogy miért nem vonják felelősségre a rossz beruházások miatt a tervezőket, a kivitelezőket, az üzemeltetőket, s „begyünkben” vannak azok a magánkisiparosok is, akik munka nélkül, különböző trükkökkel, összeköttetésekkel jutnak igen búsás jövedelemhez. Az ilyen iei-m segek igen rossz hatást váltanak ki az üzemi dolgozók között, rontják a hangulatot es a munkafegyelmet is. Nem új dolgok ezek, hiszen m említett gondok, hiányosságok felszámolását már a párt X. kongresszusának határozatai feladatként határozták meg. Félreértés ne ' essék: eredményeinkkel joggal büszkélkedhetünk, hiszen évről évre jobban, szebben élünk, de mi legalábbis úgy érezzük: fizikai, szellemi kapacitásunk okosabb, ésszerűbb kihasználásával még több jutna az ország, s valamennyiünk asztalára is... (k oós) A „mindennapos” üzemi demokráciáért Harmincnégy párttag dolgozik az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalatnál. Az összlétszámhoz viszonyítva nincsenek sokan, ám munkájuk a termelés szervezésében, irányításában annál nagyobb jelentőségű. Legalábbis ez derült ki a vezetőségválasztó taggyűlésen,, ahol a kongresz- szusd irányelvek és a . párt szervezeti szabályzatának módosítása fölött kialakult vita minden résztvevője munkahelyi konkrét feladatokra „fordította le” az irányelvekben foglaltakat. A vita általában nehezen indul, ez már hozzátartozik a tanácskozások lélektanához. Persze, amint a tapasztalatok mutatják, nehezen is folytatódik, ha az első percek hallgatását előre megbeszélt véleménynyilvánításokkal próbálják leküzdeni. A jó vitát, a hozzászólások sorozatát csak az indítja el, ha adódik egy-két eredetien megfogalmazott, fület csiklandozó vélemény. Így történt a sütőipari vállalat kommunistáinak taggyűlésén is, ahol a végén már kérni kellett az elnöknek: tartsunk sorrendet a hozzászólásokkal. Ez mindenképpen jobb légkörre, a demokratizmus természetessé válásának irányára utal A vállalatot .termékei révén nagyon jól isméii mindenki, nemcsak a megyeszékhelyen, de egy sor környékbeli községben, s a bírálatból is több jut a sütőipariaknak. Sokszor nem is alaptalanul. így aztán a vezetőségválasztó taggyűlésen a referátum alatt óhatatlanul azt számolgattam, melyek voltak az utóbbi idő jelentékenyebb „ügyei” .náluk. El kell mondani: kevesebb panaszról tudunk; számban is és a dolog súlyát tekintve is sokkal kevesebb mostanában a reklamáció. Az egri kenyérgyár- — igaz — még változó minőséggel termel, de a gépek, berendezések hiányosságait ott is egyre jobban ellensúlyozzák nagyobb fegyelemmel, hozzáértéssel. Mindez hogyan függ össze a taggyűlésen tapasztalt vitaszellemmel? Szorosan. • Az egyik felszólaló elmondta, hogy a mindennapos üzemi demokrácia továbbfejlesztése érdekében (nagy hangsúlyt kapott ez az irányelvekben is) igazgatói tanács létrehozását javasolja, ahol a fizikai dolgozókat is bevonnák az ügyek intézésébe, a döntésekbe. A vita más résztvevője hangsúlyozta: ha már szigorú mércét állítunk a tagfelvételnél a jelölt elé, köztünk, párttagok között sem ártana megtenni ugyanezt. Szó esett arról, hogyan „gyűrűzik” a selejttermelés a kenyérgyár esetében, a gépgyártásból az élelmiszeriparba; szigorúbb minőségellenőrzéssel jobban lehetne szolgálni a takarékosság elvét. A vállalat igazgatója elmondta, hogy a három pártcsoport értekezletén az irányelvek vitáján sok olyan javaslat született, amely a következő hónapok munkaprogramját kijelölő intézkedési terv fontos része lesz majd. Elhangzott az a vélemény, hogy az üzemi demokrácia nem lehet alkalom a fegyelmezetlenségre, a folyamatos termelés érdekében hozott döntések, határozatok be nem tartására. Munkásnők emeltek szót a borravaló elburjánzása ellen, fiatalok kértek nagyobb támogatást az ifjúsági mozgalomnak. Lehetne még sorolni a vita témáit. Ennék szellemében zajlott le a választás is, ahol újra bizalmat kapott Urbancsik László, a pártszervezet titkára, a négy vezetőségi tag közül pedig ketten most első ízben nyerték el ezt a tisztséget. Persze, a véleménynyilvánítás, a vita lehetősége‘magában még nem üzemi demokrácia. Mint ahogyan a felszólalásoktól a kenyér sem lesz jobb. De, ha a javaslatokat hatásos intézkedés is követi, remény van arra, hogy ez a kialakuló, jó széliem a jövőben is friss marad. Akárcsak a kenyér.-. (hekeli) 1500 tonna f**nal A Magyar Seiyemfonóipari Vállalat tolnai fonógyárának rekonstrukciója 1973-ban fejeződött be. Az új fonalterjedelmesítő üzem tavaly, 1914-ben már teljes kapacitással termelt, így az elmúlt évben 1500 tonna fonalat tudott átadni az ország kötöttáru gyárainak. , (MTI-foto — Gottvald Károly) Megvalósul a kormányprogram * Az utóbbi évek legjobb dohánytermését takarították be megyénkben Az elmúlt év rendkívül változékony időjárása a dohánytermelőknek sem kedvezett túlzottan. Ennek ellenére megyénk déli részén, a Tarnamenti községekben mindenütt elültették a palántákat. Verpeléttöl Hevesig a nagymúltú dohánytermő tájon talán sokak meglepetésére az utóbbi évek legnagyobb dohánytermését takarították be. Az 1973-ban meghirdetett kormányprogram hatására sikeresen elmozdult a holtpontról megyénkben is a dohánytermelés. Tavaly a termelőszövetkezetek már 685 hektáron kötöttek szerződést a termelésre. A gazdaságok a hagyományos agrotechnika mellett az újra is törekedtek. A verpeléti, az Egyesült Tarnamenti, valamint a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben például kanadai gépsorral művelték a dohányt. Ez hat munkafolyamatot végez: fertőtleníti a talajt, elülteti a palántákat, kapál, permetez és végül letöri a beérett dohányleveleket. A korszerű agrotechnikával a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben érték el a legjobb eredményeket, ahol hektáranként 90 mázsa dohányt takarítottak be. A kanadai gépeket ezenkívül a gabonafélék és a kukorica vegyszeres gyomirtására is eredményesen felhasználták a közös gazdaságok. A múlt évben az időjárás kedvezőtlen hatásai miatt a zöld és a száraz dohány begyűjtési időszaka szinte ösz- szeolvadt. A nyár utolján még be sem fejezték a törést, amikor máris hozzáláttak a szárításhoz a közös gazdaságokban. November első napjaiban azután megérkeztek az első szállítmányok a kápolnai dohánybeváltóba. Azóta folyamatosan átveszik a szabolcsi, ,a kálói, a kerti és a Burley-fajtákat. Mint Tóth János iizemveSzilveszter éjszakáján riasztották a hatvani tűzoltókat a cukorgyárból. Mintegy négyszáz vagon szárított répaszelet, az urebetin fontos alapanyaga került veszélybe ön- gyúlladás miatt. A hatalmas mennyiségű takarmányozási nyersanyag egy nemrégiben használatba vett raktárépületben volt felhalmozva, s ha nem akarták, hogy jelentős export-kárt szenvedjen külkereskedelmünk, mielőbb a tűz nyakára kellett lépni. Nos, a riasztásnak immár két hete, s még mindig rit- kább-sűrűbb füst terjeng a gyártelep felett, megállítva a járókelőket. A tüzet csak lokalizálni sikerült. Egyetlen, amit a nyersanyag érdekében tenni lehetett: a menthető mennyiségben kiszállítani az üzem udvarára! Ahogyan a helyi tűzoltóság parancsnoka e pillanatban látja, ez oly mértékben sikerült, hogy a tárolt nyersanyag mintegy 6—7 százaléka vált csak a tűz martalékává. Más kérdés ugyanekkor, hogy a kéthetes megfeszített munka mennyi többletkiadást jelent a vállalatnak! Riasztó hálózat: hibával Természetesen az üzemi tűzeset sokféle kérdést felvet. Figyelembe vették-e a raktár építésénél a tűzrendészed szabályokat? Kivi teHatvani tüzeset, intő tanulságokkal lezésnél ragaszkodtak-e a terv pontos betartásához? Gondoskodtak-e automatikus készülékről, amely ily nagy- mennyiségű anyag raktározásánál, felhalmozásánál jelzi a túlmelegedési? S az is ide kívánkozik: felkészült-e állami tűzoltóságunk hasonló esetekre, továbbá hatékonyan segítették-e tűzoltóinkat a riasztó hálózathoz tartozó különböző intézmények? A hatvani tűzoltó egység parancsnokával folytatott beszélgetés nyomán igyekszünk válaszolni az itt felvetett kérdésekre. Kezdjük talán azzal, hogy a helyi tűzoltóság perceken belül a hatvani cukorgyárba érkezett, s hagyományos felszerelésével, módszereivel igyekezett a katasztrófának elejét venni. Nem sokkal később kisegítő osztagok érkeztek a helyszínre, hogy robbantással férkőzzenek a tűz gócpontjához. Ez a vállalkozás sem járt azonban megfelelő eredménnyel. Ekkor döntöttek úgy a szakemberek, hogy megkezdik a felhalmozott nyersanyag udvarra szállítását. Ehhez természetesen sok erőgépre, szállító alkalmatosságra volt szükség. Evégből riasztották a Hatvanhoz tartozó gazdasási egységeket, amelyek egy tflzelhárítási hálózathoz tartoznak. Sajnos, ami papíron szépen fest, a valóságban másik arcát mutatta. Január elsején hajnalban csupán a hatvani Lenin Termelőszövetkezet sietett gépeivel a cukorgyár segítségére, a tűzbiztonsági rendszerhez tartozó többi huszonhat gazdaság kétnapos késéssel kapcsolódott a mentésbe. Hiányzott az automata Ami a különböző tervezési, telepítési, műszaki kérdéseket illeti, e pillanatban mindre nem tudunk kielégítő és megbízható választ adni. Néhány kérdésben azonban igen határozott a tűzrendészet véleménye. így például az már tisztázódott, hogy a szárított répaszelet raktározására szánt épületnél betervezték az automatikus tűzveszély jelző készüléket, de a kivitelezésnél elmulasztották ennek a felszerelését. A helyi tűzrendészet ahhoz sem járult hozzá, hogy az egyébként erősen beépített ipartelepre még újabb építmény, jelen esetben tároló raktár kerüljön. A hatóságok ennek ellenére kiadták az építési engedéjjrfc Egyedül a Heves megyei Építőipari Vállalat felelőssége tisztázatlan még a tanulságos tűzesetben. A vizsgálat szerint ugyanis a tetőszerkezet hibája miatt becsorgó csapadékvíz indította el az öngyulladás folyamatát. Nos, az építési terv jó. Elképzelhető azonban, hogy a megvalósításnál nem figyeltek a tűréshatárokra, s emiatt keletkezett a födémen olyan meghibásodás, ami a csapadékvíz becsorgásához, az öngyulladáshoz vezetett. Nem önigazolás Mindezek után le kell szögeznünk, hogy a felelősség tisztázása nem a mi feladatunk. Az viszont kötelességünk, hogy a sajnálatos tűzkárból következtetést vonjunk le. Ez pedig igen egyértelmű ! A tűzrendészed szabályok, óvóintézkedések, előírások nem önmagukért vannak. S nem a tűzrendészeti szerveknek szolgálnak önigazolásul. A hatvani példa szemléletesen tanúsítja, mennyire körültekintően, lelkiismeretesen kell kezelni az idevágó jogszabályokat. És hogy ahol vétenek ellene, mihamar előbújhat a tűz ördöge. Tehát fordítsunk több erőt, energiát a megelőzésre, mert ennek az árán szabadulhatunk meg a súlyosabb drágább következményektől. , Moldvay Gyónó zetőtől megtudtuk, Heves megyéből összesen 21 termelő- szövetkezet szállít február elejéig az érett dohánylevelekből. A szezon végéig nem kevesebb, mint 7500 mázsa szárított terményt vesznek át az üzemektől, amely 900 mázsával több, mint 1973- ban volt. A dohánybeváltóba érkezett leveleket néhány hétig füllesztik. Asztagokba rakják, amelyek az önhevüléstől fermentálódnak. Tapasztalatok szerint a múlt évi dohánytermés nemcsak meny- nyiségben, hanem minőségben is igen jó volt. Ízre, zamatra sokkal kedvezőbb, mint amit a korábbi években feldolgoztak. A Kápolnán fermentált dohányból folyamatosan szállítanak az egri, a sátoraljaújhelyi, a debreceni és a pécsi dohánygyárakba. Tavaly például még exportra is csomagoltak 13,5 vagonnal, amelyet Ausztriába és a Német Demokratikus Köztársaságba vittek. A közös gazdaságokban most már az idei évre készülnek. A kápolnai beváltó a kormányprogram további eredményes megvalósítására 710 hektár dohány termelésére kötött szerződést az üzemekkel. A megnövekedett területen a már meglevő négy kanadai komplex gépsor mellé az erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet vásárol egy újat, amely várhatóan márciusban meg is érkezik a gazdaságba. Az erdőtelkiek jövőre még egy újabb gépsor vásárlását is tervezik. A termelési felügyelők ezekben a napokban szaktanácsokkal és vetőmaggal látják el a gazdaságokat. Néhány hét múlva pedig, ha az időjárás is engedi megkezdik majd a fólia alatti melegágyakban a dohány palánták nevelését. A szövetkezetek bizakodással tekintenek az idei év elé, mert szeretnének a tavalyihoz hasonló kedvező eredményeket elérni. (mentusz) ISIS. január 1&» szombat
