Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 15. szám
Bekötött szemmel Kováé* Aiulras Ú| bluije A Thurso Gábor regény- részletének '• dthas«nálásával készült film címe tulajdonképpen jelképes. Iga/., hogy a kivégzés előtt bekötik a halálraítélt katonaszökevény szemét, de sok ember látását takarja el a hit, a gyűlölet, vagy a hazugság fonalából szón legenda, amely égi csodával táplálja a sokat szenvedett katonákat, akik nagyon is megelégelték már a háborút. Ilyen katona Balog is, akinek még valamilyen népmeséi ’ együgyűség is „beköti" a szemét. Nem is ért ö semmit ebből az egész második világháborúból. csak azt tudja, hogy igen messze került az otthonától, ahová pedig húsvétra feltétlenül haza kell mennie, mert akkor sz«I az asszony. Nem szökik ő „csak egyszerűen haza akar menni”, ezt azonban senki nem akarja megérteni, legkevésbé a hadbíróság, amely a doni vereség után gyakori halálos ítéletekkel igyekszik „bátorságot önteni” a katonákba. Balog megdöbbentő nyugalommal fogadja a halálos ítéletet, s még az isteni vigaszt is elutasítja, amelyet pedig oly őszinte buzgalommal szorgalmaz a tábori lelkész, a Káplán. A Káplán szemét a vallásos hit tartja bekötve. Igaz • és tiszta ember ő, aki megsejt valamit a háború céltalan borzalmaiból, de az igazi felismerés útján a katonával. való találkozása, Balog belső nyugalma, tettének bátor vállalása indítja el. Döbbenetesen hallgatja a siralomházban várakozó katona elbeszélését az otthonról, a tervekről, a feleségének szóló utolsó üzenetet az élet apró hétköznapi dolgairól. S lám a katona csak az utolsó pillanatban ismétli a Káplán szavait, s igy Kaszap István imájával búcsúzik az élettől. A kivégzést azonban légitámadás zavarja meg, s mikorra a katonák előbújnak a fedezékből, Balogot már sehol sem találják. — Megmenekült! Csoda történt! — ismétlik a sokat szenvedett katonák, s gyorsan megszületik a legenda: az egykori jezsuita szerzetes Kaszap István csodát tett, megmentette a szerencsétlen katonát. S mert abban a kilátástalan háborúban nagy szükség volt már valamiféle buzdításra, az egyház felkarolta a csodát, amelynek hitelét a Káplánnal kívánták igazolni. Csakhogy a Káplán tudta, nincs semmiféle csoda, hiszen bizonyossága van arra, hogy Balog meghalt a légitámadás során... Lényegre törő fogalmazásban mutatja be a film a két ember kapcsolatát. Mozgalmas jelenetek váltják a dialógusokat, döbbenetes, sokatmondó képsorok peregnek a nézők előtt, Gyötrel- mes kórházvonat halad az egyik sínpáron, hazafelé viszi a sebesülteket, míg egy másik szerelvény a frontra szállítja az utánpótlást, az egészségeseket, a későbbi halottakat és sebesülteket. S a két szerelvény utasai végigmérik egymást... Nagyszerű és kifejező képi megoldás. A film második része már nélkülözi a mozgalmas jeleneteket, itt inkább arra törekszik a rendező, hogy puritán egyszerűséggel tárja a néző elé a Káplán lelkiisme-' réti válságát. Az alapkérdés világos: megmondhatja-e a pap az igazat, avagy szerepet kell vállalnia a szenttéavatás manipulációjában. Kovács András logikusan, helyenként már csaknem tételesen bizonyítja, hogy a Káplán válsága azért elkerülhetetlen, mert a hiten belül akar maradni. Ha ugyanis az igazságot választja és nem segédkezik a csoda szentesítésében, akkor tulajdonképpen ki kellene lépnie az egyházból. Erre viszont képtelen, hiszen hívő ember, s így a vallás keretei között keresi a megoldást. Jó érzékkel mutatja be a film azt is, hogyan kerül kettős szorítóba a Káplán, akitől nemcsak felettesei, hanem maguk az egyszerű katonák is' azt akarják hallani, hogy valóban megtörtént a csoda. Osszeegyeztethető-e a hit és az igazság? — tulajdonképpen erre a kérdésre válaszol egyértelmű nemmel a film, amelyben feszes és izgalmas párbeszédekben ütközik össze a racionális és az irracionális nézet, illetve magatartás. A Káplán végül is amikor aláírja a csodát, elveszti ugyan élete értelmét, de a racionalizmust képviselő ideggyógyász szavai sejtetni engedik a kibontakozás lehetőségét. Remény van rá, mert a Káplán lelkiismeretes ember, akit nem hagy nyugodni az igazságtalanság. Végig Izgalmas és nehéz kérdéseket feszegető már- már filozofikus töltetű film a Bekötött szemmel. Olyan alkotás, amely mának szóló kicsengésével és művészi megoldásaival kiemelkedő produkciónak számít. Felmerül azonban néhány vitatható kérdés. Az egyik a katonához kapcsolódik. Balog valóban érdekes jellem, s nagyszerűen képvisel egy természetesen naiv magatartást. Csakhogy ez az ártatlan együgyüség elfogadható egy tanyasi embertől, de kevésbé X egy városi iparostól. Márpedig a történet szerint Balog városi ember és asztalos a mestersége. A másik probléma a film mai kicsengésével kapcsolatban fogalmazódik meg. Kovács András mintha kissé leegyszerűVI. Észak-magyarországi Eotomíívészeti Szemle Egeiben Fejér István nívódíjat nyert Január 20-án délután 4 órakor, az egri Gárdonyi Géza Színháziján nyitják meg a VI. .-szak-magyarországi Foton-_i veszett Szemlét. A hat évvél ezelőtt, a Népművelési Intézet, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, valamint Borsod. Nógrád és Heves megye Tanácsa művelődésügyi osztályainak összefogásával megszervezett szemOM&M& m*. január 1$., lét másodszor rendezik megyénkben. A fotópályázatra évről évre több alkotás érkezik be. Az idén 250 fekete-fehér fotóból és közel háromszáz diapozitívből válogathatott a zsűri. A kiállításra mintegy 70 papírképet és száz diapozitívet fogadtak el. Fejér István Munkás című képe a Magyar Fotóművészek Szövetsége Nívódíját, Veres Attila Ősz után című diapo- zitívje pedig a Népművelési Intézet, plakettját nyerte el. A megnyitó napján, hat órakor a Megyei Művelődési Központban levetítik a kiállító« diapozitív jeit. sítené a kérdést, amikor arra utal, hogy a hiten kívül már könnyebb az igazság. Holott a valóságban a valláson innen is, tehát attól függetlenül is felmerülhetnek nehezen megválaszolható kérdések. Végül: bárcsak egy kicsit mozgalmasabb lenne a film második része is, mert akkor ugyanez a mondanivaló jobban eljutna a közönséghez. Kozák András formálja meg a hit és az igazság mes- gyéjén vívódó Káplánt, a katonát Madaras József alakítja szuggesztiv erővel. A két főszereplő — valamint kisebb szerepekben Koltai János, Avar István, Horváth Sándor, Öze Lajos és Kútvölgyi Erzsébet — tehetséggel szolgálja a rendező határozott elképzelését. Ezt teszi kifejező képsoraival, jól jellemzett közelképeivel Szécsényi Ferenc, az operatőr Márkus/ László Háború és béke Európában Az utóbbi évtizedek egyik legjobb. legmaradandóbb szovjet filmjét — a Szállnak a darvak címűt — tűzi ezen az estén műsorára a televízió. Kalatozov 1957-ben készített filmje bensőséges lírával, mélységes humanizmussal szól a háborúról. Az ; Eizenstein—Pudovkin teremtette film nyelvén — képszerű látásmóddal, a montázstechnika alkalmazásával és : kiváló színészek szerepelte- : tésével. Kalatozov e filmben bízza meg Tatjana Szamojlo- vát élete első főszerepével. A Cannes-i fesztiválon a Szállnak a darvak Arany Pálma díjat kapott, s az indoklás külön kiemelte Sza- mojlova játékának nagyszerűségét, mértéktartó stílusát, bensőséges jellemzési eszközeit. Veronika és Borisz szerelméről, s a háború miatti elválásukról, sorsuk tragikusra fordulásáról szól ez a meghatóan s művészien szép film, amelyet örömmel nézünk meg újra és újra. (KS) Gyöngyös és három község Gyöngyös város Tanácsának választott vezetői, valamint a szakigazgatási szervek irányítói tegnap Herényi József tanácselnök vezetésével tanácskozást tartottak, amelyen részt vettek a Gyöngyöshöz tartozó három község tanácsainak elnökei és titkárai is. Dr. Márton Béla, a városi tanács vb-titkára ismertette azokat a feladatokat, amelyek a város környéki községek új helyzetéből fakadnak. A köz- > ségek január, 1-től tartoznak | Gyöngyöshöz, a felügyelettel r járó tevékenység ezért az év I elejétől kezdve a gyöngyösi ' hatóságok köréhez tartozik. Berényi József felhívta a; figyelmet arra, hogy a három ; környékbeli község továbbra; is önálló marad, a községi ta- , nácsok vezetőinek á felelős- ; sége tehát változatlan az ál- ; , taluk képviselt több mint; hétezer lakossal szemben.-*z érzékeny — Milyen ember ez a Kovács, igazgató karúira? — Kicsoda? Ja igen! A Kovács. Derék ember, csak v an egy nagy baja. — No, ne mondja! — Mindjárt megsértődik... — Hogy van Kovács kartárs ? — Köszönöm, élek. — Azt mondják az üzemben, hogy maga nem elég szigorú az emberekhez. Megaztán egyszer másszor el is késik. Rossz példát mutat. i Kovács elgondolkodik és válaszol: ,— Így van kérem! A határozottság valóban nem erős oldalam, a késés is gyakran előfordul. Bár elhatároztam ... Utána még sokáig diskurálunk Kováccsal és Kovács nem sértődik meg. Még egy próbát teszek: — Hallom Kovács kartárs, hogy magának nem mindig pontosak a jelentései. Kovács újra eltűnődik és válaszol: — Sajnos, ez is előfordult már. Ezt sem tagadom! Értetlenül nézek. Megáll az ember esze! Miért nem sértődik meg ez a Kovács? Az igazgató szerint már régen a plafonban kellene lennie... Jön éppen egy ismerős. — Erő, izom Sanyi bácsi! — Magának is jó egészséget! De hol jár errefelé? — Tudja, csak úgy benéztem az igazgatóhoz, meg- azlan érdekelne ez a Kovács, — Mit akar maga a Kováccsal? — Semmit a világon, csak éppen... Az öreg hunyorog, és mint régi szomszédnak, bizalmasan mondja: — Ez a Kovács derék ember. Nekem, mint szak- szervezeti bizalminak már csak elhiheti. Felcsillan a szemem. Helyben is vagyunk, hiszen ha az öx-eg szaki a bizalmi, akkor itt különösen helyén való az érdeklődés. — Azt mondja az igazgató kartárs, hogy a Kovács sértődös. Az öregcsont megvakarja a fejét és nekitámaszkodik a szerszámos asztalnak. — Idehallgasson! Tavaly a Kovácsnak járt volna törzsgárdapénz. A vezér nem adta meg neki. A Kovács megsértődött. Piszkálni kezdték jogtalanul, és háta mögött az asszony lányát a munkahelyén, mert „állítólag” bejelentés érkezett ellene. A Kovács megsértődött. Értel- metlenül egyik üzemrészből a másikba helyezték. A Ko- váqs megsértődött. — Pardon, Kovácskám! — mondták. Sajnos ez nem volt előre egyeztetve a pártszervezettel. És — képzelje —, Kovács megint megsértődött... — Szóval ez a véleménye a Kovácsról ? — Ez! Az a hibája, hogy mindig megsértődik, ha sértegetik. Szalay István Honoré de Balzac: „A kispolgár természetrajzából' A hivatalszolga Annak az emberpiramisnak az alján, amelynek tetején a miniszter trónol, találunk egy boldog embert, megbújva kuckójában, kriptájában, spanyolfala mögött, színes-paszomántas. sötétkék libériájában. Ez az ember a hivatalszolga! Esténként könnyen átváltozhat színházi jegyszedővé, rácsos ablak mögött ülő pénztárossá vagy egy estilap kihordójává. Nem emelkedhet magasabbra a portási, .illetve kapusi rangnál; de mivel kevés a portás manapság, s a miniszterek, főigazgatók még bizonyos" testalkatot, megjelenést, modort és lábikrákat is megkövetelnek, ez a hely a hivatalszolga marsallbotjával egyenlő — vagyis rendkívül ritka. A hivatalszolga a minisztérium pillére, a bürokratikus szokások főszakértője. Szükségletei szerények, ruházkodása költségeit az állam viseli, jól fűtött helyiségben ül, igénytelenségében gazdag, nincs egyéb dolga, mint elevenen boncolni a hivatalnokokat. Nincs is egyéb szórakozása. mint megfigvelni őket. Ismeri rögeszméiket, tudja, mekkora a hitelük, s tapintatosan bonyolítja le diszkrét, megbízatásait. Elviszi a zálogházba a hivatalnokok értéktárgyait, kiváltja őket. zálogiegveket vásárol, s kamat nélkül ad kölcsönöket. mégpedig a következő okból: soha hivatalnok úqv nem kér tőle kölcsön, s úgy nem fizeti vissza a legcsekélyebb összeget sem. hogy ne toldaná, meg némi kis borravalóval: a kölcsönkért ösz- saeyjek nem nagyok, a visszafizetés határideje igen rövid, az üzlet tehát fölér a legszebb uzsorakölcsönnel. rendkívül biztos és nagy haszonnal jár. Szolgának szolga, de gazdája nincsen; öt órakor leveti libériáját, dolga addig is kevés, fizetése hét-nyolcszáz frank. Újévi ajándékkal, borravalóval, miegymással jövedelme felmegy ezerkétszáz frankra, és abban a helyzetben van, hogy még egyszer ennyit megkeres a hivatalnokoktól. Esti mellékfoglalkozása pedig mintegy háromszáz frankot hoz a konyhára, A hivatalszolga felesége ápolónő, foltozónő, > csipke javítással, tisztítással foglalkozik. divatárusnő, néha dohányárudét tart fenn. vagy házmesternő egy gazdag bérházban, és ugyanannyit keres, mint a férje. Mindezek után nem ritkán találni olyan hivatalszolgát, aki választójoggal bír és háza van Párizsban. Harminc évi szolgálat után hatszáz frank nyugdíja van, de a nyugdíjasok lajstromában olyan nyugdíjas hivatalszolgát is találunk, akinek ellátmánya e zerhá romszá z- ezer- négyszáz frankra rúg. E legalsóbb rangú hivatalnoktípus érdekesebb, semmint az ember hinné, mert az igazi bölcs mindig ritka jelenség: márpedig a hivatal- szolga (aki kivétel nélkül mindig házasember) a közigazgatás bölcselőié. Mindent lát a hivatalban, megvan a maga véleménye, a maga külön politikája: és a közönség előtt te megvari a tekintélye, ő é hatalmas sze- rály eunuchja; minél kevesebb a dolga, annál többet panaszkodik. Ha történetesen tízszer szólítják a délelőtt folyamán, ha háromszor megy át egyik minisztériumból a másikba, ha egyik osztályról a másikra küldik, mint a tollaslabdát egyik ütőről . a másikra, már panaszkodik. s kijelenti, hogy az ember elveszíti a fejét ebben a hajszában. íme a hivatalszolga eszményképe. Amikor 1830-ban az a nagy nemzeti megmozdulás történt, melyet csak ezzel a mélyenszántó politikai mondással foglalhatunk össze, hogy: „Kotródj innét, hadd üljek a helyedbe!” — mert ez vezérelte a liberáli - s. kát kivétel nélkül —, a hivatalokon végi gszántott a vihar, temérdek áthelyezés 'történt a felső régióktól a legalsókig. A torraduiu» különösen közelről érintette a hivatalszolgákat, akik nem szeretik az új arcokat. Egy barátunk, jókor reggel' érkezvén a minisztériumba, a következő párbeszédet hallgatta ki két hivatalszolga között: — No. mit csinál a tiéd? Egy új osztályfőnökről volt szó. — Ne is kérdezd, nem tudom, mit kezdjek vele. Csönget, és megkérdi, nem láttam-e a zsebkendőjét, vagy a burnótszelencéjét. Mindenkit tüstént fogad, nem várakoztatja az embereket, nincs benne semmi méltóság. Néha már muszáj neki megmondanom: De uram, elődje, a gróf úr, a hatalom érdekében toll- késével farigcsálta a fotel karfáját, hogy azt a látszatot keltse, mintha dolgoznék. Ez meg mindent összezavar! Minden a legnagyobb összevisszaságban van nála. Nem konyít semmihez. Hát a tiéd? — Az enyém? Öh, azt már megneveltem! Már tudja, hol van a levélpapírja, a borítékja, egyszóval a holmija. A régi szitkozódott, ez meg szelíd... de azért nemigazi űr, nincs kitüntetése. Én nem szeretem, ha a főnöknek nincs kitüntetése, valaki még közénkvalónak nézhetné, ez megalázó. Hazahordja a hivatal papírját, és megkérdezte, nem mennék-e el hozzá felszolgálni, amikor estélyt ad. — Hajjaj, micsoda kormány ez, öregem! — Az ám, mind krajeáros- kodnak — Csak minket ki ne kezdjenek ! — Félek, arra is sor kerül. \ parlament szörnyen a köi-- rtére néz mindenkinek. Még az ágast is megfejné! — Eh! Nem is tarthat «« sokáig, ha ilyen Kukaoosan akarják csinálni a óoigokai. I
