Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-14 / 292. szám

f A% ÍDEJ ŐSZ ugyancsak 1 próbára tett embert és gé­pet a mezőgazdaságban. A november közepi jó idő után az utóbbi héten ismét­lődő kisebb-nagyobb esőzé­sek a vetési és szállítási munkákat jelentős mérték­ben nehezítették. A munka lendülete azonban nem csök­kent. Ennek köszönhető, hogy mire e sorok napvilá­got látnak, remélhetőleg mindenütt földbe kerül a mag és kevés kukorica ki­vételével termény sem ma­rad a mezőkön. Ehhez azonban további jelentős erőfeszítések szük­ségesek. Egy napig sem hagyhat alább a betakarítási munkák lendülete, ahol még nem végeztek. Vannak még ilyen területek. A mély fekvésű, rendszerint víz bo­rította földeken helyenként még látni kukoricát és cu­korrépát. Ezekről a terüle­tekről valószínűleg csak a fagyok beállta után lehet majd lehozni a terményt, de a szükséges munkákat eze­ken a helyeken sem lehet jövőre halasztani. A kukorica betakarítása befejezéshez közeledik. En­nek ütemét a rendelkezés­re álló szárítókapacitás ha­tározza meg, ezért kár len­ne türelmetlenkedni. A munkák szervezetten és jó minőségben december köze­péig mindenütt befejezhe- tők. Fontos, hogy arái még kukoricából kint van a föl­deken, jó minőségben kerül­jön raktárakba. » Hasonlóképpen elmondhat­juk ezt a cukorrépáról is, amelyet a földből már min­denütt kiszedtek, de az el­szállítás még sok helyen ezután történik. Amíg erre sor kerülhet, nagyüzemeink gondoskodjanak arról, hogy minél kisebb legyen a fa­gyási veszteség. Közismer­tek azok a gondok és nép- gazdasági érdekek, amelyek cukor- es cukorrépa-terme­lésünk fejlesztéséhez fűződ­nek. Ezért, ha az őszi mun- teákkal végeztünk, idejében jel kell készülnünk arra is, hogy jövőre az alkalmas vi­dékeken nagyüzemeink az eddiginél nagyobb területen termeljenek cukorrépát. Mi­nél hamarabb elkezdjük az ezzel kapcsolatos előkészítő és szervező munkát, annál biztosabb, hogy jövőre meg­termeljük a hazai ellátáshoz szükséges, tervezett cukor­répa-mennyiséget. Heves me­gyében is hozzáláttak a cu­korrépa-terület növelésének előkészítéséhez. Egyik éjszaka különleges vendégeket fogadott a Mon­te Carló-i kaszinó. Szaúd- Arábiából érkeztek az olaj­sejkek és nagy tétben kí­vántak játszani a rulettasz­talnál. Egyetlen éjszaka 6 millió dollárt vesztettek el, miközben a hamutartókat ürítő pincérek minden al­kalommal négyszáz dollár borravalót kaptak. Ezt a kalandfilmbe kívánkozó tör­ténetet azért érdemes meg­említeni, mert két nagyon lényeges dolgot sűrít magá­ba. Az első, hogy a kőolaj­exportáló országokban me­sés vagyon halmozódott fel. Ebben az esztendőben az olajtermelő országok vágyó­ira 65—80 milliárd dollárra rúgott, de ha így halad to­vább a felhalmozás, 1935-re a 800 milliárd dollárt is el­érheti az olaj vagyon. Jelen­leg percenként 155 ezer dol­lár halmozódik fel az olaj­termelőknél. A második lé­nyeges dolog, hogy ezt a hi­hetetlen nagy pénzmennyi­séget az olajtermelő orszá­gok nem tudják mire költe­ni. A dollármilíiárdokat el­helyezik a nyugat-európai bankokban — általában azonnali lehívásra —, s ez a bankok fölött is állandó­an a csőd rémét lebegteti. Az olajtermelő és -expor­táló országok két legjelen­tősebb állama Szaúd-Arábia és Irán például ahelyett, hogy a társadalom számára használná fel a milliárdokat, fegyverkezésre költekezik. Irán az elmúlt esztendőben a haderő korszerűsítésére csupán 10.68 milliárd nyu­gatnémet márkát költött. A fegvve'"': ’etbe visszavándor- ló rrr'■'*>!{ és milliárdok, márityk és dollárok pedig holt be-uh ázások. Ezek a beruházások nem fognak anyagi javakát termelni, Vizsga és tanulság A KENYÉRGABONA ve­tését a nagy esőzések miatt több hetes késéssel, de vé­gül is csaknem ‘az egész or­szágban a tervezett nagy­ságú területen teljesítették szocialista gazdaságaink. Rozsból a teljesítés másfél százalékkal nagyobb a ter­vezettnél, búzából azonban december első hetében még egy százalékkal alatta ma­radt. Mégis állíthatjuk, hogy nagyüzemeink az ország jö­vő évi kenyérellátását már biztonsággal megalapozták. Ez vonatkozik megyénk kö­zös gazdaságaira is. A vetések jól kelnek és a növényzet szépen fejlődik. A vetések állapota a Du­nántúlon megközelíti a tava­lyit, az Alföldön és az or­szág északi részén pedig az előző évinél kedvezőbb. A betakarítás és vetés befejezésével, helyes ha nagyüzemeink a cukorrépa földről történő leszállításá­ra, a kukoricabetakarítás befejezésére és az őszi mély­szántás ütemének gyorsításá­ra összpontosítják erőiket. Ha erős fagy hirtelen nem köszönt ránk, az őszi mély­szántást egyre gyorsabb ütemben végezhetik. A mély­szántást a kukoricaföldeken, nehezíti a nagy tömegű szár­maradvány, de éppen ezek­re a területekre kell össz­pontosítani a talajmunkát végző traktorokat. Ha szán- tatlanul marad a nagy tö­megű kukoricaszár, a tava­szi szántás esetén termés­csökkentő hatású lehet. A gépek nyújtott és kettős mű­szakos üzemeltetése tehát kiemelkedő fontosságú a kö­vetkező hetekben is. Végül néhány szót még a tanulságokról. Ezek levoná­sára persze bőven lesz még idő és alkalom, de máris sorra vehetünk néhány lé­nyeges tapasztalatot. Az egyik fontos tanulság, hogy a mezőgazdaságban so­hasem elégedhetünk meg az őszi kampánytervek kidol­gozásakor egyetlen tervvál­tozattal. Poroszlón például éltek is ezzel ® lehetőséggel. Az üzemek egy részében az okozott késést helyenként kapkodást, hogy nem voltak terveik arra, mit tesznek, ha az időjárás a sokévi át­lagnál rosszabb lesz. Több­ségük szerencsére — rész­ben a központi és a helyi szervek kezdeményezésére — hamar túljutott a bizonyta­lanságon és még idejében igazodott a sok tekintetben nehezebbé vált feltételekhez. a munkák zömét a nagyüzemek saját erejük és a helybeli lakosság mozgósí­tásával, gépeik kapacitásá­nak fokozott kihasználásával érték el. Ezt egészítette ki idejében az a nagyarányú társadalmi segítség, amely a munkás—paraszt szövetség, a szocialista nemzeti össze­fogás szép példájaként ke­rült történelmünk lapjaira. A társadalmi munkaerő, a honvédek, a szovjet kato­nák, a diákok, a szocialista brigádok, az ipari és egyéb üzemek munkásai, a hivata­lok és az intézmények dol­gozói áldozatkész munká­jukkal jelentős értékeket mentettek meg. Különösen számottevő volt segítségük a szőlő, a gyümölcs, a fagyra érzékeny zöldségek és ipari növények betakarításában. Az időjárás kiszámíthatat­lansága miatt, a társadalmi munkaerő foglalkoztatása az őszi munkacsúcsok idején a jövőben is nélkülözhetetlen lehet. Ugyanezt mondhatjuk az őszi munkákban közremű­ködő ellátó, szolgáltató, fel­dolgozó és szállító vállala­tok, valamint a mezőgazda- sági üzemek jó együttmű­ködéséről is. Különösen je­lentős volt a Volán 4. szá­mú Vállalat és a MÁV terv­szerű segítése a szállítások­ban. A ki- és berakodás meggyorsítása, a holtfuva­rok csökkentése, szóval a szállítás tervszerű megszer­vezése a jövőben is egyik legfontosabb feladat lesz. Figyelemre méltó tanulsá­gokkal szolgál a gépi munka jó megszervezése, a megle­vő géppark kapacitásának maximális kihasználása és természetesen a munkaerő tervszerű foglalkoztatása. Ez főleg a mezőgazdasági veze­tőket tette próbára, öröm­mel nyugtázhatjuk, hogy többségük a próbát kiállta, helytállásuk, hivatásszerete- tük példamutató. Az össze­fogást, az együttműködést erősítette a gépek üzemek közötti átcsoportosítása, a kölcsönös segítség megszer­vezése, amelyből a gazda-- ságok többsége ugyancsak jól vizsgázott. SOK TANULSÁGOT, sok megszívlelendő tapasztala­tot hozott ez az őszi idő­szak. Érdemes lesz ezeket mind az irányító szervek­nek, mind a mezőgazdasági nagyüzemeknek elemezni, a kedvező és a kedvezőtlen jelenségeket egyaránt ala­posan megvizsgálni, és a ta­nulságokat jövőre hasznosí­tani. Cs, E. A párttaggyfiPéseskHü feíentfSkí: A megnövekedett feladatokat is teljesíteni akarják a Selypi Cukorgyár kommunistái ötven párttagot számlál Selypen a cukorgyár I. szá­mú pártaiapszervezete, amely a három közül egyben a gyár legnagyobb pártaiapszerveze­te is. Tagságának döntő több­ségét fizikai és műszaki dol­gozók alkotják, akik beosztá­suk révén felölelik a cukor­gyár szinte valamennyi mun­katerületét. így aztán min­denki nagy érdeklődéssel fi­gyelte Szusnyi István alap­szervi titkár tolmácsolásában az alapszervezet négy éves munkájáról készült vezetősé­gi beszámolót, mert ez egy­ben nemcsak arra adott vá­laszt, hogy milyen volt az alapszerv belső pártélete, a párttagok politikai tevékeny­sége, a határozatok végrehaj­tásában végzett munkájuk, hanem arra is: a gyár kom­munistái miként segítették elő, jártak élen a termelés­ben, lendítették előre a fej­lődésben a gyárat, munkál­kodtak a szorgalmas kollek­tíva kialakításában? Nos, mind a beszámoló, mind a hozzászólások — négy órán át tanácskoztak a selypiek — jónak ítélte meg ezt a tevékenységet annak ellenére, hogy voltak bukta­tók, hibák is a vizsgált idő­szak alatt. Névreszólóan „címezték” a dicséretet és a bírálatot. Az alapszervi ve­zetés is önkritikus volt, ami­kor arról beszélt, hogy a szer­vezettség három éven át jól fejlődött, az utolsó évben azonban megtorpant, mert a két gyár; a hatvani és a selypi egyesítése után — át­szervezésekre került sor — nem tudták gyorsgn rendes kerékvágásba zökkenteni az alapszervi életet. Így a párt­építési munka is lehetett volna erőteljesebb, különö­sen több munkást és fiatalt, nőt vehettek volna fel a pártba. Érvényesült a demokratikus centralizmus elve a párt- szervezetben. nem volt külö­nösebb hiba a fegyelmi hely­zettel. jónak mondható a párttagok politikai képzett­sége — sokan rendelkeznek felsőbb pártiskolai végzett­séggel — alapos körültekin­téssel folyt a kádermunka, előrehaladás történt a párt- megbízatások adásában, mi-’ nőségileg sokat javult a párt- csonortok' tevékenysége, erő­södött a pártalapszervezet és Szigethy András A dráguló világárak giyemábati (81.) Az oiajmilliárdok sorsa nem lehet őket elosztani. Pedig Szaúd-Aráhiában csaknem hatmillió nomád vagy félnomád pásztor él, a lakosság 90 százaléka anal­fabéta, az iskolaköteles gye­rekek 10 százaléka jár isko­lába. Volna mire költeni a pénzt. A pénzt viszont újabb pénzszerzésre használják fel. Irán az idén felvásárolta a Krupp cég részvényeinek jelentős részét, ami lehet, hogy jó befektetés, de ismét nem termel elosztható anya­gi javakat. S míg az olajállamokban halmozódnak a milliárdok, addig az olajfelhasználó or­szágok fizetési mérleghiány­nyal küzdenek. Ha egy pil­lantást vetünk néhány nyu­gat-európai társadalom ál­lamháztartására a követke­ző képet kapjuk 1974 végén. Angliában 9,8 milliárd dol­lár, Olaszországban 8,8, Fran­ciaországban 6,2, a felkelő nap országában Japánban ' 7,8 milliárd dollár a fizetési mérleghiány. Brazíliában, ahol az olajszükséglet 70 százalékát fedezik külföld­ről, az infláció az idén meghaladja a 40 százalékot. Az arab olajembargó te­hát alapjaiban remegtette meg a gazdasági stabilitást. Kétségtelen tény azonban, hogy az utóbbi időben a Kőolajexportáló Országok Szervezetén (OPEC) belüli s éleződnek az ellentétek. Erő­södnek azok a nézetek, mely szerint mérsékelni kell az olajárakat. Az 1973-as olaj­zárlat ugyanis erőteljesen kezd visszahatni az arab ál­lamokra, amelyekben igen jelentős a készáruk import­ja. A készáruk pedig éppen az olajválság következtében egyre drágulnak és egyre nehezebb megfizetni ezeket az árukat az arab világ fo­gyasztóinak. Az sem töltheti el túlzott biztonságérzettel az OPEC tagállamait, hogy minden fejlett ország lázasan foly­tatja energiaszerkezetének átalakítását, épülnek az atomerőművek, újra nyitják a szénbányákat, folyik az északi tengeralatti olajme­zők felkutatása és feltárása, ezzel egyidőben a belső készletek kiaknázásának új hulláma. Az USA már ki­dolgozta energia-önellátási programját: 1980-ra 15,1985- re 25 százalékkal csökkenti az olajimportot. Japánban — amelyik a legnagyobb olajimportőr — beruházási stoppot rendeltek el az energiaigényes iparágakban, korlátozzák a nagy energia­felhasználást kívánó áruk gyártását. Ezek a távoli jö­vőre nézve egyáltalán nem jósolnak túl biztató álmo­kat az OPEC-nek, mert egyetlen — igaz ma busás kincset érő — termékkel tudnak fentmaradni a vi­lággazdasági versenyben — az olajjal. Belső struktúrá­juk nem tudja megoldani a társa dalmi-gazdasági alaku­lat gondjait. Az olajárak új arcot raj­zoltak a világgazdaságban, amelynek legfőbb jellemzője az alapanyagok és ebből ter­mészetes következményként a készáruk drágulása. Az árak és a fizetések egyen­súlya megbillent, az úgyne­vezett fogyasztói társadal­makban a gazdálkodásban a zavar és a kapkodás jelei is jól fellelhetők voltak. Az olajválság és hatása azonban nem korlátozható csupán a tőkés világra, sú­lyos hiba volna azt feltéte­lezni, hogy a felmerült gon­dok a világkereskedelem át­tételein keresztül nem érin­tenek bennünket. A helyzet az, hogy az olajválság kez­detén nem számoltunk az­zal, , hogy a válság nem lo­kalizálható szűk területre a tőkés gazdaság szerkezetén belül, nem olyan jelenségről van szó, amely kisebb-na­gyobb közgazdasági, üzleti manőverezés szükségességét kívánta meg, hanem olyan helyzet állt elő, amely a működésben levő gazdasági alakulatok átértékelését vár­ta' eL Ezzel a gonddal pedig nem számolt előre a világ- gazdaság, s mégis azt kell mondani, hogy jelenleg ez a kisebb gond a XX. század utolsó harmadában. Sokkal nehezebb a helyzet a világ élelmiszer-termelése és -el­osztása körül. Ez a gond annyira komoly, hogy nem­zetközi szaktekintélyek a katasztrófa veszélyét emle­getik, ha földünk mezőgaz­dasági termelése, kerül a tárgyalóasztalra. iEolytatjuk.) a tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetés kapcsola­ta. A napokban megjelent kongresszusi irányelvek is­meretében, a gyár sajátossá­gának megfelelően hosszú kiót szentelt a beszámoló, de valamennyi hozzászóló is a gazdasági épitőmunkában elért eredményeknek és ne­hézségeknek. Elmondták, hogy az elmúlt négy év fo­lyamán a cukoripar nyers­anyag-ellátása — így a sely­pi gyáré is — akadozott. Kü­lönösen 1971-ben volt kevés a cukorrépatermés, mindösz- sze 14 927 vagon répát dolgo­zott fel Selyp, az idei várha­tó 25 ezer vagonnal szem­ben. A termelés fokozására mintegy 60 millió forint be­ruházási költséggel megépí­tették Selypen a répamag előkészítő üzemet, melynek hivatása, hogy egycsirájú gé­pi vetésre alkalmas répa­maggal lássa el a mezőgaz­daságot. Közben megkezdték a gyár rekonstrukciós beru­házási munkáit, amely nem­csak a termelés növekedését, de a nehéz fizikai munka ki­küszöbölését is segíti. Büsz­kén sorolták fel, hogy a négy év alatt valósították meg a porcukor fél kilogrammos csomagolását, vágott kocka­cukor helyett áttértek a hi­degen préselt kockacukrok gyártására, melyet Kékes né­ven, fél kilogrammos, Picco­lo néven pedig egy kilo­grammos csomagolásban hoz­tak forgalomba. A kereslet­nek megfelelően 1971-hez ké­pest 32 százalékkal nőve.» „ék az egy kilogrammos csomago­lású cukrok előállítását és ki­fogás alig volt gyártmányaik iránt. A jelen gondjairól is szó esett a kommunisták tanács­kozásán. A rendkívüli időjá­rás miatt ugyanis a gyár há­rom hétig „állt”, — s most ezt a lemaradást szeretnék csökkenteni. A munka óriá­si feladatot ró mindenkire. A beérkező répaszállítmány annyira sáros, amilyenre még soha nem volt példa az üzem történetében. A mosok lefo­lyói eldugulnak, az itteni munkához kevés a dolgozó, a kirakodás ideje is többszörö­se a régieknek, s így minden­kinek — a kommunistáknak különösen — a maximálisai kell nyújtania ahhoz, hogy a cukor mielőbb zsákba kerül­jön. E rendkívüli feladat megoldásához, valamint a jövő megnövekedett tenniva­lóihoz adtak a felszólalók öt­leteket és vállalták, nogy biztosítják a népgazdaság ter­véből a rájuk eső rész telje­sítését. Az aktivitásában harcos­nak mondható alapszeryi tag­gyűlés végül elfogadta a be­számolót, a kiegészítéseket, valamint a határozati javas­latot, majd tájékoztató hang­zott el a Központi Bizottság december 5-i határozatáról. (fazekas) E»v programoz© állást keres Egy hónap nfáu — i*eniénvveszfclfen Mátis Károly 21 éves szá­mítógépprogramozó állást keres Egerben. Arról már kerek egy hónapja lemon­dott, hogy a képzettségének megfelelő munkahelyen he­lyezkedjen el, most már bár­milyen állást elfogadna — amit a helyzete lehetővé tesz. Nem véletlenül hang­súlyozzuk, hogy amit a hely­zete lehetővé lesz, erre még később visszatérünk. tűz esetén nem tudom le­venni. Az egri járási hivatal mun­kaügyi előadójának szobájá­ban beszélgettünk. A szőke hajú fiatalember csüggedt, elkeseredett. — 1972-ben Budapesten vé­geztem el a gimnáziumot, utánna a Csepel Vas és Fémművekbe kerültem, mint könyvelő. Ott dolgozom je­lenleg is. Közben beiratkoz­tam a Számítástechnikai Ok­tatóközpont 2 éves számító­gép-programozói tanfolyamá­ra, s ez év augusztusában kaptam meg az oklevelet. A fémművekkel annak ide­jén olyan szóbeli megállapo­dást kötöttem, hogy az isko­la elvégzéséig dolgozom ott, utánna máshol próbálok el­helyezkedni. Pontosan ki­lenc helyen próbálkoztam, de mindenhol csak hiteget­tek, hogy jöjjek vissza két hét múlva, egy hónap múl­va, de sehol nem történt semmi. Ferenc János, az egri já­rási hivatal munkaügyi elő­adója: — Mátis János csökkent münkaképességű. A menyasszonya szintén az. Minden segítségre, támoga­tásra szükségük van, azaz­hogy lenne. Eddig sajnos én sem tudtam segíteni, nem tudtarri neki megfelelő ál­lást szerezni. Megmondom őszintén, sajnálom őket. A múltkor itt fent voltak ná­lam, az első emeleten. Alig tudtak a lépcsőn feljönni, meg lemenni. Több megér­tést emberséget érdemelné­nek. Mátis Károly: — Tudja, amikor 'beme­gyek valahová és rámnéz­nek, már érzem, hogy nem fog sikerülni. De azt mond­ják, hogy jöjjek vissza, hát­ha akad majd valami állás. Talán a sikertelen kilin- cselgetés is közrejátszott ab­ban, hogy Mátis Károly menyasszonyával úgy hatá­rozott, hogy Egerbe próbál­nak letelepedni, közelebb valamelyik szülői házhoz. Menyasszonyának ' szülei ugyanis Ostoroson laknak. Négy hónappal ezelőtt kezdtem el állást keresni Egerben. — Három hónap után az­tán rájöttem, hogy a szak­mámban nem tudok elhe­lyezkedni. Ezután már bár­milyen állást is elfoglaltam volna, ahol el tudom végez­ni a munkát. Több helyen is próbáltam portásként el­helyezkedni. de sehol sem sikerült. A tanárképző fő­iskolán azzal utasítottak el, hogy a poroltó készülék szá­momra túl magasan, száz­nyolcvan centiméter magas­ságban vsa letasrelye, e A kisgyermekkori agyhár­tyagyulladás maradandó ká­rokat okozott az idegekben, a végtagokban. Az akarat­erő azonban erősebbnek bi­zonyult az elkeseredésnél, Mátis Károly elvégezte a középiskolát, majd a számí­tógép-programozói tanfolya­mot. A lélekben ejtett se­bek azonban már-már le­gyűrik az akaraterőt. — Sajnos, először csak azt hittem, hogy mint progra­mozóra nincs rám szükség. De most már látom, hogy nem ez a helyzet. Az újságíró hivatkozhatna jogszabályokra, állásfoglalá­sokra, melyek hivatottak elő­segíteni a csökkent munka­képességűek társadalomba való beleilleszkedését. Hivat­kozhatna a humanitásra, az emberségből fakadó köteles­ségekre. Ehelyett csupán — megszegve a hirdetési sza­bályokat — azt kopogtatja le záróakkordként az írógép: Mátis Károly 21 éves szá­mítógép-programozó állást keres. Kaposi Levente Ä37&. december 14» szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents