Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-14 / 292. szám

18.45: A mű és ahogyan mi látjuk Kéozőművészeti sorozat első része Megszületett a képzőművé­szet Bemsteinje. John Ber­ger személyében olyan egyé­niséggel ismerkedhetnek meg a nézők az új képzőművé­szeti filmsorozatban, aki Bemsteinhez hasonlóan, de nem a zene, hanem a kép­zőművészet, festészet, szob­rászat világában kalauzolja el az érdeklődőket. A neves művészettörténész magával ragadó, szugesszív stílusa, ki­váló beszélőkészsége mellett nagyszerű érvelő, meggyőző szemléltető is. A négyszer harmincperces sorozat egyes darabjaiban áttekintést kap­hatnak a nézők az európai festészetről, művek elemzé­se és alkotók bemutatása so­rán. Közel kerülhetünk olyan alkotásokhoz, amelyek külföldi múzeumok féltfett kincsei. A sorozat az érdeklődők tudását elmélyíti: és érdek­lődővé. érdekeltté teszi azt is, aki még nem ismerte eze­ket a világhírű műveket. (KS) A színész Gojko Mitie és a rendező Gottfried Kolditz tizenegy filmmel ezelőtt ta­lálkoztak össze, hogy soro­zatban állítsanak emléket az indiánok vegh arcának. A híres indiánhistóriák lassan- kint már elfogytak, de ez a két művész, nyilván meg­szállottja a témakörnek és saját lehetőségeinek; csak gyártják-alkotják ezekejt a filmeket tovább. Most pél­dául megírták az Apacsok folytatását. Igényt elégítenek ki, mert a számok bizonyít­ják, hogy az Apacsokat ná­lunk is százezren nézték vé­gig. A néző megkérdezi magá­tól, mi az oka, hogy ez a Gojko Mitte és a körülötte sereglő világ úgy tud hatni rájuk? Hiszen a képlet csak­nem a pofonegyszerűségig világos: az indiánok — akár ilyenek, akár olyanok —ro­konszenvesek, jó emberek, egyenes jelleműek, ügyesek, túljárnak a pénzzel, fegy­verrel, ravaszsággal és tit- kolhatatlan rosszindulattal ellenük induló fehérek eszén. Talán az emberi megértés és erkölcsi alapállás az oka, hogy a néző mindig a gyen­gébbnek szorít, azt szeretné, ha mindig győzne a kiesd Dávid a hatalmas Góliát el­len. Ennek a lélektani rugó­nak nagy szerepe van ebben a filmben iá. Ulzana vég- játszmában, szorongatott helyzetben védi önmagát és mintegy háromszáz főnyi né­pét. Itt és most mexikói felesége van. Leona, aki vé­gül is áldozatul esik annak a hitvány és törleszkedő szándéknak, amely a kapi­tányt hajtja az asszony fe­lé. Ulzana előtt gyanúba ke­veredik Leona, de a néző tudja, mert tudnia kell, hogy az ilyen törhetetlen jellemekben nem eshetik hi­Oros/tanárok lesznek... Nyelvtanulók Vlagyimirben Az ország öt pedagógus- képző intézményéből — a szegedi, a pécsi, a nyíregy­házi, a szombathelyi és az . egri tanárképző főiskoláról — mintegy kilencven orosz 'fcíakos hallgató készül élet­hivatására, a nyelvtanári pá­lyára a szovjetunióbeli Vla- gyimirben. Az ősi orosz vá­ros. Moszkvától 180 kilomé­tere keletre, a Kljazma fo­lyó partján fekszik, turista­központ, tele építészeti re­mekekkel. Az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola tizenhét harmadéves hallgatója hat hónapot tölt a Lebegyev- Poljanszkij Tanárképző Fő­iskolán, ahol az ottani hall­atokkal együtt sajátítják el a szükséges ismereteket. Az orosz nyelvű előadásokon nyelvtanból, irodalomból, lexikából, fonetikából és tu­dományos szocializmusból készülnek fel a vizsgákra. A iskolai feladatok megoldása után, a szabad órákban jut idő a barátkozásra, az ismer­kedésre is: a szovjet fiata­lok kedves vendéglátók. Se­gítenek a tanulásban, a szó­rakozási programok megszer­vezésében, s — amennyire tőlük telik — a honvágy le­küzdésében is... A kinn tanuló diákok az elmúlt hetekben ellátogat­tak Moszkvába és Leningrád- ba, ahol megismerkedtek a nevezetességekkel, az egy­kori történelmi események színhelyeivel. Mint a szer­kesztőségünkhöz irt levelük­ben írták, felejthetetlen él­ményt jelentett ez a két ki­rándulás: a Kreml, a Lenin- mauzóleum, a Tretyakov Képtár■ az Ermitázs. Az em­léken túl pedig óriási segít­séget nyújt ahhoz, hogy itt­hon, már kész nyelvtanár­ként, szemléletesebben és vonzóbban adják át ismere­teiket a tanítványaiknak. Öt „pompában" Véglegesen elkészült a Bu­davári Palota kupolája, a „C” épület. Történelmi műemlé­künk, mely hazánk egyik Q*lwwm, um. december IX. aaombat büszkesége, méltó székhelye lesz a Nemzeti Galériának. A kupolát átalakították és rejtett belső világítást ka­pott. A Nemzeti Galéria vég­legesen 1975 tavaszán köl­tözteti át az értékes szobro­kat és más kiállítási tárgya­it. (MTI Foto — Kozák Albert felvétele — KS) tJlsana NDK film ba, megalkuvás és főképp árulás nem! A rendező színesen, szé­les vásznon meséli el a bo­nyolultnak nem nevezhető történetet, s közben csak úgy mellékesen vadnyugati dallamok hangzanak el, kö­zelebbről látjuk egy kicsiny indián falu életét, az indiá­nok népművészetét és a tá­jat, amely mindig és újból csatamezővé válik a min­denre éhes fehérek és az üldözött indiánok között. A mesében addig jutunk el, amíg Ulzana megbosszulhat­ja felesége halálát és nyit­va marad a kapu, illetve a vadnyugati táj az újabb ka­landok és újabb harcok előtt. Ügy érezzük, a film leg­nagyobb vonzóéi t-je mégis ez a Gojko Mitie, aki re­méli íéríipéidány, ügyesen is lovagol és arcában a sokat sejtető nyugalommal meg tudja dobbantatni a kaland­ra és érzelmekre vágyódó sziveket. Ügy látszik, ko­runk érzelmi szegénységben szenved, a néző ezt és a romantikát akarja kapni. Hol vagyunk már a Z, a fe­kete lovastól! Itt minden korrekt, szabályos és így van hatása a nézőre. Kis vágta, nagy vágta menekülés, csel­szövés, bosszú, az igazság szolgáltatása az íratlan tör­vények alapján. Vagy mindez csak merő nosztalgia a városi embe­rekben a tágas térségek, a rengeteg erdők és hegyek után? Egy biztos: a film kassza- siker. Farkas András Művészeti estek, újabb tárlatok Hatvanban Ahogyan a télbe haladunk, egyre mozgalmasabbá válik az élet a hatvani Vörös­marty Művelődési Központ­ban. Erről tanúskodik az a művész-est sorozat, amelyet most szombaton Mikes Lilla előadóművésznő műsora ve­zet be. Később a színház­terem deszkáin láthatják a helybeliek Gobbi Hildát, Sinkovits Imrét, Mezey Má­riát. Ugyanekkor megindultak az előkészületek a művelő­dési központ Hatvani Galé­riájának újabb kiállításaira is. Tervüket a megyei tanács művelődésügyi osztálya jó­váhagyta, s ennek megfele­lően a jövő esztendőt két művészeti díjasunk, az idő­sebb generációt képviselő Kastály István és Kátay Mi­hály közös tárlata vezeti be. Ezt követően Fejér Csa­ba, Németh József és Bor­sos Milliós szerepel önálló anyaggal a Hatvani Galériá­ban. Munkájukról ugyanekkor rövidesen számot adnak a Hatvani Képzőművészeti Stúdió Öntevékeny festői. A vásárhelyi nyári táborozáson készített képekből rendeznek kiállítást a tél folyamán a művelődési központban, amely ezzel kívánja felkelte­ni az érdeklődést az önmű­velés, a stúdió tevékenysé­ge iránt. Közeli esemény színhelye a Hatvány Lajos Múzeum! Vasárnap délelőtt 11 órakor dr. László Gyula nyitja meg azt a rajzkiállítást, ame­lyet Medgyessy Ferenc hát­ramaradt műveiből, illetve a Kolowsváry-gy ű j lemény bői válogattak. Vélemény — Mit olvas? , — Az Irányelvet. — De hiszen maga pártonkivüli! Les, és nagy szemeket mereszt. — Hát aztán? Gondolja, hogy rám nem vonatkozikV t bor árát nekem is felemelték, jövő július elsejével az ei apám nyugdíját is rendezik, szóval az én életszínvonalam i rajta van ezen az íráson. Jó humorú, értelmes munkásember Sanyi bácsi. — Mit szól az áremelkedéshez? — Nem örülök neki! — Ezen kívül mi a véleménye? — Csak rosszabb ne legyen! Széket ránt, bort tölt a pohárba. — Ez már a felemelt bor? — Saját termés. — Ne bolondozzon! . — Százhetvenhárom tőkém már termőre fordult. Em lékszik, milyen volt az a föld öt évvel ezelőtt? Mim macskaszőr, amikor hátrafelé simogatják. Látná most! Dicséri az öreg a borát, nyalogattatja. kóstolgattatj velem. Azt mondja forgassam a számban és az orromon en gedjem ki az illatát. — Szóval megérti a helyzetet? — Még csodálkozom is! Olvastam, hogy Amerikába: három üveg szódavíz egy dollár. Tavaly még nyolcat adtai érte. Nem beszélve a húsról, a szolgáltatásról. Tudja én az tartom: Amíg nálunk a kenyérhez nem nyúlnak, addig nag ,baj nem lehet... Sok minden szóba kerül még a beszélgetés során. Szó váltunk arról, hogy leszerelt a fiú, nősülne, és hogy bízón; jó lenne mór nekik is a lakás. Később a munkára terelődi! a diskurzus. — Elég nagy nálunk is a lógás. — Mire gondol? — Ténferegnek, csalingáznak az emberek. Az a fontos hogy teljen az idő. t — Mi a véleménye erről? — Nem vezetne jóra, ha tovább hagynák! Meg aztá: előbb-utóbb úgyis mi isszuk meg a levét. Alacsonyabb termelés, kisebb a forint... Csibukra pöffent az öreg, bodor füstkarikákat ereget levegőbe. — Szóval, nagy ám a pocséklás is! Jól írják! Nálunk a építkezésnél legalább három köbméter fenyődeszkát a sár ba tiportak tegnap a teherautók. — A jó istenit a szemeteknek! — ordítottam is rájul de még nekik állt feljebb. Megint tölt Sanyi bácsi és biztat. — Igyon csak! Szívesen adom... Elköszönőben még azt mondja: — Meglátja! Nem lesz itt baj, csak egy kicsit szét kel néznünk a saját portánkon... Szalay István gelencsér miklos: ItSliSilliil illUHUUSiCIC TÁNCSICS MIHÁLY életregénye önként — még mindig jobb 3«. Gyula felé sodródott a tá­bor, erre terelte a cári ka­tonaságból mindenütt jelen­levő sűrű őrség. Pankotáig vánszorgott a beláthatatlan tömeg, ott aztán elnyugod­hattak éjszakára & szabad ég alatt. Reggel sikerült megszöknie, mivel civil ru­hát viselt. Olmos, lidérces élmények során át vergődik vissza Aradra, ahonnan gyor­san szökteti családját Gyu­laváriba, Qsváth Imre re­formátus tiszteleteshez. A császáriak máris megkez­dett hajtóvadászata elől az életösztön diktálta vakme­rőséggel nyert egérutat. An­nál inkább sietnie kellett, mert sokan felismerték, no­ha levágatta szakállát. Osváth Imre nagylelkű és kockázatvállaló a Táncsics család érdekében. Azzal pró­bálja segíteni a halálos ve­szedelemben forgó forradal­márt, hogy rendelkezésére bocsát nyolcvan hold földet, kis házikóval, gyulavári határrészében, Erdőgyara- kon. De amilyen alkalmas­nak látszik a terv, olyan nehéz betartani. Éppen mert a bujdosók a legeldugottabb helyeket keresik, Erdőgyara- kon is megfordulnak. Men­demonda kerekedik, gyanút fog a tanyavilág népe. Ami­kor pedig Szacsvay Imre szintén volt képviselő erre - vetődik, végképp megszűnik a titok titok maradni. Szacs- vay javasolja, jelentkezzék néhány esztendeig sáncmun­kára ítéltetni, mint a búj- dosásban vergődni. Táncsics nem fogadja meg menekülő társa tanácsát, de gyulavári környékén sem maradhatnak. Asszonyával és néhány hónapos kislá­nyával kalandos, veszélyes körülmények között jut el Gyomén, Mezőtúron át Szol­nokra. Remélik, itt kifújhat­ják magukat: népesebb vá­ros, mégis kevesebben is­merik, akik viszont ismerik, azok a barátai. Csalódnia kell. Hűvös fogadtatásban részesülnek. Nagy nehézsé­gek árán tud csak útlevelet szerezni az asszonynak és gyermekének. Jobbnak lát­ja, ha minél hamarabb fel­hagynak a közös bújdosás- sal. Családját nem bánthat­ják, éljenek csak otthon a Józsefvárosban, ő pedig egyedül kevésbé feltűnő, mozgékonyabb is, igénytele­nebb is. Azzal a határozott ígérettel vesz búcsút Teréz- től, hogy szeptember 29-ig, Mihály napjáig tűzön-vízen át hazaér. Ha mégsem úgy történne, akkor bajba Ju­tott. Emlékezett rá, földesúr lett Tápióbicskén Deák Má­tyás, hajdani tanítványa Izsákról. Hozzásietett a me­zőkön át, elkerülve a forgal­mas utakat. Ügy tervezte, megkéri Deák Mátyást, fo­gadja napszámosnak a bir­tokára. hiszen jól ért ő mindenféle paraszti munká­hoz. EgyMbri tanítványa azonban hűvösen begombol­kozott, azzal hárította el a kérést,, hogy lehetetlent kí­ván tőle Táncsics, mert a forradalom idején írt cik­keire igen jól emlékeznek a tápióbicskei birtokosok, erő­sen haragszanak rá. Ha va­lahol, hát akkor ezen a tá­jon bizony rövid ideig szív­hatna szabad levegőt Lelkileg, testileg megtör­tén bújdosott tovább, mindig csak Pest fe­lé. , Hiába volt legendásan jó gyalogló, borzalmasan le­romlott a nélkülözésektől. Csont-bőrré aszalódva érte el Pest határát szeptember 25-én délben a józsefvárosi temetőnél. Távolról megke­rülte a sorompót, és azzal az eltökéltséggel lépte át a határárkot, hogy lesz, ami lesz, nem éli tovább a föl­dönfutók életét. Itt marad a városban, leleményességére és a jó sorsra bízza magát. A jó sors mindenekelőtt Teréz volt A feleség, aki­nek egyszerű, halk hősies­sége csodával ért fel. Mint­ha idegei nem is lettek vol­na, csak jósága, meg köte­lességtudata. Ha ő nincs, Táncsics Mihályt ma vérta­núként tartaná számon az utókor. Teréz intézett min­dent. Gondoskodott a válta­kozó rejtekhelyekről, a meg­élhetésről, csalhatatlan ösz­tönnel választotta meg azt a néhány embert, akit beavat­hatott a szigorú titokba. E kevesek közé tartozott Ma­gyar Mihály könyvárus. Mé­száros Ignác orvos, Kocsis Imre ügyvéd. Varga Ágos­ton orvosnövendék és Kál- layné, a jótevő földbirtokos asszony. Egymástól függet­lenül tudtak a titokról, hogy ezzel megkétszereződjék fe­lelősségérzetük a rejtezkedő iránt. Annál szörnyűbb ve­szedelmet jelentett rájuk ,egy hold földjük bérlője, Prokotka György kertész. Ez a rosszindulatú ember a maga javára fordította a bajt. Hallgatása fejében ki­csikarta a haszonbér elenge­dését, s amikor Táncsics kénytelen-kelletlen enge­dett, rákapott az állandó zsarolásra. Jószerében a ker­tészhez vándoroltak a bará­ti segítségnyújtás garasai, sőt a hallgatás árát Teréz keresményével Is meg kel­lett toldani.* Hosszúnak ígérkezett a kertész kényelmes üzlet éppúgy, mint Táncsics éle veszedelme. A terrorhel; zetben súlyos nyomatéi« kaptak Prokotka Györ§ szavai, akárhányszor feljí lentéssel fenyegette meg b relt földje gazdáját. Feles ge pedig valósággal bold< volt, amikoc nap nap utó elmondhatta a városból h< zott hírek alapján, hogy k két fogtak el már megir hány embert akasztottak f az Újépület udvarán. I épp elegendő borzalomé számolt be a sokkal hl teli sebb forrás, a Pester Ze tung. A rejtőzködő Táncsl minden fontosat megtudh tott belőle: Batthyány L jós volt miniszterelnök és 13 tábornok kivégzésé Szavay Imre kötél általi hi Iáira való1 ítéltetését. Sz< gény Szacsvay! Néhány es: tendei sáncmunkában r ménykedett... Táncsics Mihálynak ne kellett töprengenie, milyc sors várt volna reá, 1 megfogadja a boldogtale Szacsvay Imre tanácsát. M vei hasztalan kutatták ü dözői, bizonyosra vetté hogy a török birodalom! menekült a szabadságba többi jelentős személyiségi vei együtt Ezért sok távo levőhöz hasonlóan kötél ó tali halálra ítélték, s « ítéletet jelképesen hajtottó végre. — Nevét táblára ín kötötték bitóra. Eddig sei volt mostantól pedig vé; képp nem lehetett kétség afelől, hogy mi történne vele, ha az osztrákok kéz re kerülne. Rejtőzködésébe lassan múlik az idő, mégi a borzalmak hallatán, ami ga sorsa körüli izgalmi közepette máris 1851-et í tak. Végre sikerült mégsz badulnia a kertésztől, a h szonbérlet lejártával. Pri kotka nem nagyon lelkes dett jó jövedelemforráf megszűntéért, s amikor kö tűzött, a koösi tetejéről u cahosszat kiabálta, a rejte kedŐre célozva: „Ennék Kossuth-kutyának is ri akasztófán lenne a helye (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents