Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-12 / 290. szám
Ä kinevezett gazdasági vezetők és a választott társadalmi szervek közösen irányítják a gyárak, intézmények életét. Az üzemi demokrácia lényege. hogy vezetők és vezetettek állandó kapcsolatban, széles körű véleménycsere alapján alakulnak ki a kötelezően végrehajtandó döntések. A társadalmi szervek választott tagjai munkatársaik bizalmából vannak jelen minden olyan fórumon, ahol az üzem, a vállalat közös ügyeiről tárgyalnak. A választók megbízatását jól, megfelelően — de rosz- Bzul is lehet teljesíteni. A testület szerepének súlyát - tagjainak felkészültsége, felelősségérzete, közéleti és egyéni tapasztalata határozza meg. Pontosan ezért — a különböző tapasztalatok miatt — fontos, hogy a választott szervek tagjai személyükben Is a társadalom összetételét fejezzék ki. A nők helyzetével, majd az Ifjúsággal foglalkozó párthatározatok a demokratizmusnak ezt a követelményét is megfogalmazzák. A nők és a fiatalok, akik teljes jogú társak a munkában, legyenek azzá a munkahely ügyeinek intézésében is. Ne mások szóljanak róluk és helyettük — beszéljenek ők maguk. A határozatok ennek biztosítékaként szabták meg, milyen arányban kell növelni a választott testületekben a fiatalok és a nők számát. A határozatok köteleznek, az eredmények már jelentkeznek. Erről már statásztiBONYOLULT életünkben szerencsére -ú- vagy talán mégsem? — akadnak egészen alapvető, mondhatni egyszerű dolgok is. Így például tudjuk, hogy amit eladásra készítünk, szánunk, azt úgy hívják, hogy „áru". Az, amit adunk, illetve kapunk érte, az a „pénz”. A mód. ahogyan ezeket átváltjuk egymásra, az a „kereskedelem". Ez tehát egyszerű. Kérdés azonban, hogy maga a folyamat is ilyen egyszerű-e? Pontosabban: nem is kérdés, hiszen mindenki előtt világos, hogy nehéz „tudomány” a kereskedés mestersége. — Bizony, nehéz — mondta Kovács Lászlóné, az egri Centrum Áruház igazgatója. — Sajnos, azonban ezt nem mindenki tudja. Nem is olyan légen például egy kislány jött hozzánk, hogy kereskedő, eladó akar lenni. Egyik nap jött, a másikon már be is jelentette, hogy nem marad. Ö azt gondolta, hogy ez könnyű. De nem az. Nehéz. És ebben igaza volt. Számtalan feltétele van annak, hogy valakiből jó eladó váljék. Szerencsésnek mondhatom magunkat. hogy nálunk, a Centrum 144 dolgozója közt szép számmal akadnak igazán jó kereskedők. — Azt szokták mondani, az a jó kereskedő, aki eszkimóknak is el tud „sózni” néhány hűtőszekrényt. Igaz-e? Mosolyog a kérdésen Kovács Lászlóné: — Nem gondolnám. Nálunk alapelv, hogy csak olyan cikkeket kínálunk megvételre, amit magunk is szívesen megvennénk. Persze, az semmiképpen sem árt, ha a kereskedő ügyes, ha el. tudja mondani egy-egy áru jó tulajdonságait, ha kedvet tud csinálni hozzá. — Erre születni kell... — Érzék kell hozzá, és meg kell tanulni. A jó kereskedőnek nagyon sokat kell tudni. Különösen manapság-, a modern kereskedelemben Amikor már nem lehet a pult „fedezékébe” bújni, a kereskedelem nálunk is alkalmason önkiválasztó és önki- Osolgáló formájában. Igaz, ez kák is tanúskodnak. Folyamatos „leUnssuiesről” számolnák be, egyre töob fiatal egyre több no ül szavazati joggal a tanácskozoaszta.lok mellé. De pontosan itt kell meg- állnunk egy pillanatra. A statisztikák csupán arról szólnak, hogy az érdekeitek az asztalok mellett ülnek. A statisztika — mint a tények rögzítője — egy adott állapotot közöl, s ezzel teljesítette feladatát. Holott a valódi feladat — a társadalmi, az üzemi demokrácia elvének mindennapi, az élet minden területére kiterjedő gyakorlattá váltása — ott kezdődik, ahol a statisztika befejeződik. A határozat végrehajtását mutató biztató adatok kizárólag a lehetőség létrejöttét összegezik. Azét a lehetőségét, amely egyszer s mindenkorra kihagyott lehetőség marad, ha a nők és a fiatalok csak a székeket foglalják el az asztalok mellett, csak ülnek azon, ahelyett, hogy választóik megbízatását teljesítenék. Ez a megbízatás ugyanis nem az „ülésen való részvételre”, a szavazás kézfeltartására szól — hanem a megszólalásra. A terítékre kerülő témák átgondolására, a véleménynyilvánításra. Közéleti gyakorlat nélkül természetesen nehéz először cselekedni, megszólalni. Hivatásból „megszólaló” színészek pályájuk végére sem szabadulnak meg a lámpaláztól. Nem várható, hogy aki most jutott élete első közéleti szerepéhez, azonnal és pontosan Ki m jobb vevő? A „pult" annyival könnyebb, hogy itt a szó régi értelmében nem kell „kiszolgálni”, de annál jobban kell tájékoztatni, útba igazítani, felvilágosítani a vevőket, akik legtöbbje egyelőre szintén csak most tanulja az önkiszolgálást. MAR EBBŐL IS kitűnik: nem olyan nagyon egyszerű dolog ez az eladás-vásárlás. A kereskedőnek a rátermettség mellett nagyon sokat kell tanulni. A Centrum Áruház dolgozói közül 48-an érettségiztek, 14-en most járnak középiskolába, tizenegyen egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkeznek. S emellett az eladók rendszeresen vesznek részt tanfolyamokon. A vevőt azonban természetesen nem lehet tanfolyamra küldeni, pedig nemcsak" az eladás — a vásárlás is valósággal „tudomány”. S ha a vevő véletlenül nincs ennek birtokában, akkor az eladónak kell tudni helyette is. Igen nagy és szép feladatot • tölt be a Centrum Áruház nyolc osztálya, a méteráru, a rádió és tévé eladása pedig különösen jó felkészültséget. nagy tudást kíván. Az igazgatónő egyértelműen elismeréssel nyilatkozik munkatársairól, különösen Rendek Bertalanról, Tóth Imréről, akik 25 évet töltöttek már el a kereskedelemben, valamint a fiatalok közül Mirkóczki Erzsébetről, 'Kormos Editről és Tompa Erikáról. Mindnyájan a szakma legjobbjai közé tartoznak. Elsőként Rendek Bertalant illeti a szó, hogy elmondhassa, hogyan vélekedik ő. szerinte milyennek kell lennie a jó kereskedőnek? — Először is szeretnie kell ezt a szakmát, és persze, érten.: is. A jó eladónak azonosulni kell a vevő gondolatával, valósággal ki kell találnia,’ hogy mire van az illetőnek szüksége. Nagyon fontos az udvariasság, és hogy mindig a legjobbat adjuk és tudja, hogyan oldja meg. De mindennél fontosabb, hogy közéleti szerepet csak olyan emberre szabad rábízni, aki rendelkezik mindazzal a tulajdonsággal, amely képessé teszi mások képviseletére. Aki úgy él egy áramkörben környezetével, hogy önmagán kívül másokra is figyel, át tudja tekinteni a helyzeteket, tud ítéletet alkotni, mer dönteni; és mindezzel együtt nem szerepelni akar amikor megszólal, hanem segíteni. Az emberi tulajdonságnak ezek a jelei elsősorban a munkahelyen, a kötelesség teljesítésének napi egymásra utaltságában mutatkoznak meg. A választók éppen ezért legalább annyira felelősek a szocialista demokrácia lehetőségeinek kihasználásáért, mint a választottak. Ak adják a megbízatást, ” kik üljenek a tanácskozóasztalok mellé. A nő- és ifjúságpolitikai határozat végrehajtását a statisztika csupán számokban érzékeltetheti — de a számok mögött emberek vannak. És nem mindegy milyenek, mert csak a statisztika érheti be any- nyival, hogy nők és fiatalok. A határozatok ennél jóval többre köteleznek. Végrehajtásukért a legrátermettebbek, legalkalmasabbak tehetik a legtöbbet. A közéleti szerepre hivatott emberi tehetségek tehát nem maradhatnak „rejtett kincsek”. Más nem foglalhatja el a helyüket. A székek' rájuk várnak a demokrácia asztalánál. Viczián Erzsébet Kémül as egri bikavér Az idei őszi kedvezőtlen időjárás miatt nagy nehézséget okozott a szüret. A rothadás jelentős veszteséget jelentett a szőlőkben. Ezért az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság borászai most nagy szakértelemmel arra törekszenek, hogy a gyengébb minőségű szőlőkből jó minőségű nedűket készítsenek. A pincegazdaság egri, ár- nyékszalai főpincészetében az elnyújtott szüreti időszakban 90 ezer mázsa sző-- löt' vettek át a termelőktől. Azóta megfeszített erővel dolgoznak és mintegy 7 0 ezer hektó bort érlelnek. Felvételünk az olasz automata kékszőlő-feldolgozóban készült, ahol a. világhírű egri bikavért állítják elő. (MTI foto —Erezi K. Gyula felv.) Prágát építették A Volán 4. számú Vállalatnál is hagyománya van már annak, hogy egy tucatnyi gépkocsi a hozzájuk tartozó személyzettel átvonul a szomszédos Csehszlovákiába, osztozni a baráti ország feladatain. így történt az idén is — lapunk hírt adott az indulásról: — még a tavasz elején felkerekedett a karaván, vagy ahogyan a szakmában nevezik, az „oszlop”, s nekivágott a határnak. — Prágába szólított bennünket az első megbízás — beszéli most már újra idehaza a fiatal Székely Endre, az egykori oszlopvezető — másik oldalán... tanácsot is tudjunk mondani a vásárolt áru anyagáról, felhasználási módjától. — Tehát nagyon sok jó tulajdonság szükséges. De hogyan lehet ezekre szert tenni? — Meg kell tanulni. — És hogyan vélekedik a kereskedő a vásárlókról. Van-e jó és van-e rossz vevő? — Inkább türelmes és türelmetlen, talán inkább így mondhatnánk. Nekünk, kereskedőknek viszont mindig türelmesnek kell lennünk. Meg kell találni mindenkivel a megfelelő és udvarias hangnemet. —• A férfi vagy a női vásárlókat szereti jobban? Szívesen kiszolgálom a férfiakat — hangzik a mosolygós válasz —, de jobban szeretem a nőket. Az színesebb munka, ha egy nőt szolgálunk ki, akkor csillogtathatjuk a tudást... A lényeg azonban, ahogy már mondtam is: szeretni kell ezt a szakmát. Igen, szeretni, ez az igazság. EZ TEHAT AZ idős kereskedő véleménye. Kérdés, így gondolják-e a fiatalok is? A választ Tompa Erika adja meg. ö még csak 19 éves, de már megkapta a Kiváló Ifjú Szakmunkás kitüntető címet. — Milyen legyen a jó kereskedő? — ízelgeti csendesen a kérdést —, hát olyan, hogy szeresse az embereket, tudjon velük bánni. Ügy értem, hogy akkor is legyen kedves mindenkihez, ha neki éppen rossz kedve van .. — Mi a legnehezebb ebben a szakmában? — Én nem tudok különösebb nehézséget, ha csak azt, nem, hogy az a sokféle ember ... mindegyik más, mindegyik mást kíván... — Szabad-e a vevőt rábeszélni valamire? — Szerintem nem. Tudom magamról is, milyen rossz, ha olyat akarnak rámbeszélni, ami nekem nem tetszik. Mert csak az idő telik vele, de úgyse veszem meg. Inkább megmondom én is a tevőnek, mikorra várunk árut, jöjjön be akkor, legközelebb hátha találunk olyat, ami tetszik. — Férfiak vagy a nők a jobb vevők? — Férfiak. — Miért? — Nem is tudom, de valahogy egészen más ... Sok férfi meggondolatlanul, tanácstalanul vásárolna, el kell őket igazítani, segíteni kell nekik... BELÜLRŐL TEHAT így mutat a helyzet: a kereskedők tudják a dolgukat, az idős is, a fiatal is. A kérdés csak az, így vélekednek-e a vevők? Kiss Olivérnét kérdezzük először. Nincs valami’ jó hangulatban: köpenyt szeretne venni, 52-est, de nincs, csak 56-os. — Az a jó kereskedő, aki udvarias, kedvesen kérdez, hogy mit szeretnék, jó beszélő készsége van, tudja ajánlani ... — És ismerje az árut, mindent el tudjon róla mondani — segít a jó kereskedői erényeket felsorakoztatná Póta Béláné, aki elkísérte kolléganőjét erre a kis vásárlásra. Mindketten pontosan tudják, mit lehet elvárni a bolti eladóktól. Nem csoda: rokon szakmában dolgoznak, a vendéglátó vállalatnál. ★ Nehéz, szép feladatot teljesítenek azok, akik a „pult” túlsó oldalán állnak. Mert a pult ugyan eltűnt a modern kereskedelemből, de a jó kereskedőké, jó eladókra változatlanul nagy szükség van. Udvariasságukra, kedvességükre, ember- és szakmaszeretetükre. így adhatják át nekünk az új szövettel, pléddel, miegymással együtt a vásárlás örömét Becky Tibor a főváros új lakónegyedének építéséhez. iMegyedmilíiós lakótelep Érdekes, izgalmas vállalkozás: nem kevesebb, mint 250 ezer ember számára teremtenek itt új, kellemes otthont, vonzó környezetben ... Persze, ebből egyelőre még semmi sem látszik, ha csak az utakból nem lehet következtetni a leendő, óriási telepre. Mert — hadd mondjam el mindjárt: — itt is az utak az elsők. Van. amelyik végleges, s akad olyan is, amely ideiglenes megoldás, mozgatható betonpanelekből. Úgyhogy kitűnően mozoghatunk, foroghatunk rajtuk. Nagy segítség ez. Ha hiányzik: biztosan beragadunk . egy párszor a sárba! — A Volán Tröszt egyik budapesti s a győriek, kaposváriak, salgótarjániak, szegediek, tatabányaiak, veszprémiek, zalaegerszegiek vállalatával dolgoztunk együtt. Földet, követ, kavicsot, aszfaltot szállítottunk — emlékezik Fekete Ferenc, az egyik gépkocsivezető, aki egyébként már a, harmadik alkalommal Vett részt a külföldi munkában. — Éjszaka is dolgoztunk, mert sok volt a dolgunk. Jellemző a teljesítményre, hogy a 10-es vállalattal együtt, ösz- szesen kétmillió tonnányi anyagot fuvaroztunk a tavasz három hónapjában ..„ Eleinte nehéz volt megszoknunk Prágát, mert közlekedési rendje még az egrinél is cifrább, s ráadásul a város három különböző pontján voltunk érdekelve. A műszaki bázisunktól körülbelül 13 kilométerre volt a szállásunk, s nyolcra a munkahelyünk, amelyek között nemegyszer felbontott vagy egészen szűk kis utcákon kellett vezetnünk a kocsikat. Később azonban csak belezökkentünk a „kerékvágásba”, s ment minden, mint a karikacsapás. — Mit láttak Prágából? — kérdem az egri „fiúkat”» — Őszintén szólva: nem olyan túlságosan sokat. Tízórásak voltak a műszakjaink, s eléggé elfáradtunk szinte mindennap ahhoz, hogy „csavarogjunk”. Inkább csak . a kocsiablakból ismerkedtünk a várossal, útközben. No, persze, azért időnként jutott idő arra is, hogy jobban szétnézzünk: felkeressük a várat, sétáljunk az óvárosban, betérjünk egy-két pohár sörre Svejk híres kocsmájába — mesélik. Június közepéig maradtak a fővárosban, aztán a kötelességük Szlovákiába szólította őket. Dombot egyenesítettek öii « — ^ Podbrezova volt az újabb állomásunk, Besztercebányától 35 kiíométernyi- re — folytatja Székely Endre, — Ez egy jókora kotlád most egy Ehhez xaszati központ, s új yasgyár épül. rágtuk a dombot, hogy egyenesebb legyen. Itt már jobban éreztük magunkat, hiszen közelebb voltunk az otthonunkhoz, s amíg Prágából csak háromhetente hozott haza bennünket a csehszlovákok autóbusza, innen kéthetente Egerbe látogathattunk. Meg aztán ismerős is volt a vidék, mert tavaly szintén errefelé dolgoztunk, a hegy, a „Hopok” túlsó oldalán. Szép, kellemes táj ez az Alacsony-Tátrában, amikor csak tehettük, kirándultunk. Három hétre elhoztam a 3,5 éves kisfiámat is: ő volt csak igazán boldog! Volán és fakanál Ahogy emlegetik: jól érezték magukat. Meg akkor is, amikor újból visszamentek Prágába, s minden eddiginél nagyobb „hajtás” kezdődött. Elfogadható szállásuk volt — különösen a podbrezovait dicsérték ma is lelkesen, mert ott a leendő bérházakban, rendes lakásokban éltek, amelyekből még a hűtőszekrény sem hiányzott — a vállalatuk újságokat járatott, tv-t nézhettek. Csak a kinti koszttal nem tudtak megbarátkozni! — No, nem csináltunk magunknak problémát ebből sem — magyarázza Fekete Ferenc: — gyorsan, megoldottuk a főzést. Kis brigá- dolcat alakítottunk egy-egy „konyhára", s felváltva ügyeskedtünk. A végén úgy belejöttünk, hogy például aki az elején még zsír nélkül próbálta sütni a tojást, a végén már palacsintával is bűvészkedett! Volt mindig elegendő készletünk, hoztunk magunkkal otthonról ezt, azt. Úgyhogy igazán semmi sem hiányzott a magyaros ízekhez. Minden különösebb baj, baleset nélkül, néhány hete érkeztek vissza Egerbe. S hogy még milyen eredménnyel, azt talán legjobban a dr. Tompa Ottó teherforgalmi osztályvezető szekrényében őrzött emléklap bizonyítja. A keretezésre váró oklevél a csehszlovák partnerek messzemenő elismerését tolmácsolja. Az itthonmaradottak megelégedésére pedig jellemző, hogv az „oszlop” minden tagját 2500—3000 forint közötti jutalommal várták az érkezésnél. — S most pihennek egp keveset? — kíváncsiskodom tőlük. — Szó sem lehet róla! Éppen hogy csak szusszantunk egyet, s máris megint zsupsz, be a „mély vízbe”. Sok a munka, szükség van a vállalatnál mindenkire — beszélik a világ legtermészetesebb hangján, a búcsúzásnál. Gyón? Gyula JMÄ % 1934, december 1Z.S csütörtSjg A széken nemcsak ülni kell
