Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

J MeI aste premier wmVUW'TT­l A Ma hullámhosszán si­kere után nem kevesebb a népszerűsége A XX. század mítoszai c. előadássorozat­nak. A beszélgetések tartal­ma évszázadunk hiteihez, rögeszméihez kapcsolódik. Filozófiai, történelmi, társa­dalmi, vallási kérdések sze­repeltek az eddigi témák kö­zött. Ilyenek mint „A tör­ténelem és a hamis tudat”, „Prometheus új leláncolá- sa”, „Az értelmetlen univer­zum** s legutóbb „A trón­fosztott ész”. A beszélgetések résztvevői filozófusok, esztéták, szocio­lógusok, ezúttal Mátrai László és Hermann István. Az első pillanatra úgy tű­nik, hogy Zeley László, a sorozat szerkesztője túlságo­san elvont kérdések vizsgá­latába kezdett, de a beszél­getések és ismétlések után kialakult viták arra mutat­nia, hogy a rádió az ország egyik legnyilvánosabb vita­fóruma, egyúttal legnagyobb ismeretterjesztő előadóterme is. Baráti, vitatkozó körök­ben a „Prometheus új le- láncolása” váltott M élénk eszmecserét. hiszen Pro­metheus az emberiség egyik legnagyobb jótevője. A lo­pott, az istenek féltve őrzött kincsével, a tűzzel az em­beriséget a legnagyobb nél­külözésektől szabadította meg. Sziklához láncolt, bűn­hődő alakja jelkép is kissé, de követendő példakép is. Beszélhetünk-e tehát napja­inkban új leláncolásról, ami­kor a technikai-műszaki forradalom napról napra új tudományos eredmények megértése elé állítja az em­beriséget? Mi fosztotta meg az észt uralmától? Mint sok más hiedelemnek, a fasizmus ki­indulópontjait is a XIX. században kell keresnünk. Ott, amikor a polgárság Eu­rópában és Közép-Európá- ban is szembefordult a feu­dális mítoszokkal. Amikor a polgárságnak az ész min­denhatóságába vetett hite megrendült, akkor lépett színre a fasizmus és mint uralkodóvá váló államrend­Amatőr néptáncosok műsora December 22-én, vasárnap rendezi meg az amatőr nép­táncmozgalom hagyományos év végi műsorát a Madách Színházban a Népművelési Intézet és a Fővárosi Műve­lődési Ház. Délelőtt 10 óra­kor é6 délután fél 2-kor ha­gyományőrző népi együtte­sek, a „Népművészet mes­tere” címmel kitüntetett tán­cosok, „Aranysarkantyús” fiatalok, valamint fővárosi és vidéki tánccsoportok lép­nek a közönség elé. Az ösz- szeállításban 12 táncegyüt­tes szerepel az ország min­den részéből, köztük külön­böző nemzetiségű tánccso­portok is. A „Táncintológia 74” cí­mű műsor a Hosszúhetényi Népi Együttes Baranyai tán- cokat megelevenítő produk­ciójával kezdődik, de szín­padra lép az ÉDOSZ Sze­ged Táncegyüttes, a 'Mecsek táncegyüttes, a Fejér me­gyei Népi Együttes, a Vasas, a Zalai táncegyüttes, a Deb­receni Népi Együttes is. A válogatás külön érdekessége az a műsorszám, amelyben népművészeink bihari, sza­bolcsi és szatmári férfitán­cokat mutatnak be. A Be­loiannisz táncegyüttes görög táncai is nagy tapsra szá­míthatnak. A Bihari János táncegyüttes a Kőműves Kelemen ballada táncfel­dolgozásával lepi meg a kö­zönséget. A program a Ba­lassi és a Körös összevont táncegyüttesek magyar nép­táncokat felvonultató egy­velegével ér véget. szer — Olaszországban, Ma­gyarországon, Németország­ban — imperialista módon kívánt beleszólni Európa és a térség életébe. A néme­teknek térre és rabszolgákra volt szükségük, de mert rabszolgák már nem voltak, ki kellett őket találni. Így kerültek aztán a zsidók mellett ebbe a sorba az uk­ránok, lengyelek, cigányok, magyarok. A német töme­gek először védekeztek a hamis tudattal szemben, de a húszas és harmincas évek fordulóján annyira megnőtt a munkanélküliség, hogy ennivaló reményében léptek be az SS és SA osztagokba. A német nagypolgárság csak a harmincas évek végén vált fasisztává. A fasizmus­ban tehát lényegében egy gazdasági és egy pszicholó­giai tényező jutott érvény­re, a versailles-i béke és a német kisebbségérzet. Ez a két faktor demoralizálta az európai tömegeket, akik számára a népek esztelen kiirtása, a háború a legna­gyobb nemzeti és hazafias tett volt. Ebben a tudatban és életérzésben alakulhatott ki a vezérmítosz, hit és cso­dálat az egyetlen, tévedhe­tetlen emberben, akit a megtévesztett tömegek mi­tikus jellemvonásokkal ru­háztak fel. Visszatérve a kiindulópon­tokra. fel kell tennünk a kérdést: van-e értelme, fon­tos-e a század utolsó, re-' ményteljes évtizedeiben meg­ismerni az évszázad első fe­lének téveszméit, hitregéit? Természetesen. Ezért te van igaza a tudományos ripor­ternek, aki most már hetek óta hidat épít a tudomá­nyos gondolkodás és min­dennapi ismeretterjesztés közé, vállalva a szakma és dilettánsok időnként elma­rasztaló ítéletét. Ebergényi Tibor 21.10 Téli könyvvásár 1974 Mint minden évben, az idén te megrendezi a tele­vízió a téli könyvvásárt Bemutatva új műveket — s jó ötleteket adva felnőtt­nek, gyereknek a karácso­nyi ajándékozáshoz. Az ol­vasóknak ajánlott művekből megelevenítve jelenetet lát­hatunk Gábor Andor A ka­csavadász című írásából. Villon, Neruda, Ladányi Mi­hály verseit hallhatjuk. Be­mutatják a Magyarország felfedezése sorozatban Mol­nár Géza szociográfiáját Pesterzsébetről. A „Párizsi elégiák” című kötetből ma­gyar költők és képzőművé­szek vallomásait halljuk-lát- juk Párizsról. Kass Jáno6 Fejek című rendkívül érde­kes és tipográfiai szempont­ból is nagyon szép kötetét, A szovjet drámák című an­tológiát és Krúdy Gyula Al­mos könyvét te megismer­hetjük. Végül említjük azt a mű­vet, amelyből a leghosszabb jelenet kerül képernyőre: Jókai Anna Mindhalálig cí­mű regényét. Ennek részle­téből mulatságos történetet jelenítették meg az orvos­ifeleség, az író férj és az idős házvezetőnő, Kincsi néni mindennapjairól. Az írói munkáról, s arról, hogy eb­be a kisember. Kincsi néni te beleszól. (KS) US tini ran 1914. december U* csütöstók GERENCSÉR MIKLÓS» tcsmiiiiii iuunuuiuii TÁNCSICS MIHÁLY életregénye Esze ágában sem volt a közadományt, amelyért meg nem dolgozott, személyes cé­lokra költeni. Lapot akart indítani, erre tartogatta a pénzt. Egy este vékonydon- gájú fiú állít be Tömő utcai lakására: Petőfi Sándor. Nyolcvan forintot hozott írótársának. Ekkor még nem tudta Táncsics. mennyire egyugyanazon módon ítélik meg a helyzetet, képzelik el a forradalmat, szeretnék elő­remozdítani az ország sor­sát. Más alkalommal nem is találkozott Petőfivel. Nem alapvető, de mégiscsak fon­tos elválasztó az életkor. Ö már az ötvenediket ta­posta, a költő feleannyit. Igaz, Bem tábornok iránti fiúi ragaszkodását nem gá­tolta a korkülönbség. Tény, hogy Petőfi és Táncsics sze­mélyes útjai a szabadság- harc egész ideje alatt töb­bé nem találkoztak. Politi­kai útjaik annál inkább. Mindketten a teljes népsza­badság feltétlen hívei, mind­ketten a volt nemesi osz­tály önzésében látták a füg­getlenné lett haza legna­gyobb belső veszedelmét, magát az ellenforradalmat. Mert Petőfi mór nem a Habsburgok Becséhez, ha­nem a Pozsonyban ülésező magyar rendekhez és karok­hoz írta: „Még kér a nép._" Ettől a politikai célazo­nosságtól eltekintve Táncsics Mihály magányos küzdő ma­radt egész a világosi fegy­verletételig. Kiszabadulása után néhány nappal botrány kavarta fel a pesti közvéle­ményt Mivel a város pol­gárainak többsége német ajkú, ők jutnak vezető sze­rephez a nemzetőrség meg­alakításánál. Kijelentik, semmi áron nem hajlandók beleegyezni, hogy a zsidó­felekezetű ifjak is nemzet­őrökké legyenek az ő sora­ik között. Táncsicsot felhá­borítja az eset, elszánt híve a teljes emberi jogegyenlő­ségnek, hiszen minden írá­sában emellett szállt síkra, ezért üldözték, s csukták börtönbe. Magától értetődő, hogy a zsidó vallású ifjak védelmére kel. Lapja még nincs, ígyhát Vahot Imre Divatlapjában tör lándzsát jogaik mellett. Nosza, a né­met polgárok veszettül ne­kiesnek, szidják, gyalázzák, agyon lövéssel fenyegetik. Yerma, Egerben A címszereplő: Gyöngyössy Katalin. (FV>to: Kerényi László.) „Sokára születik még, ha tán születik egyszer ily tisz­ta andalúz..Federico Garcia Lorca szavai ezek, amelyeket méltán választha­tunk mottóul akkor, ha a hu­szadik századi Spanyolor­szágénak egyik legzseniáli­sabb és legtisztább életű köl­tőjéről akarunk szólni. „.A szív\ olyan szenvedé­lyes volt, mint kevés másnak, egyéniségét napról napra ne- mesítete a szerelem és a szenvedés.” így mutatja be Lorcát a költő egyik barátja, s ilyenek a nagy granadai hő­sei is. Különösen Yerma, ez a spanyol asszony, akit most az egri színpadon szólaltat meg a színház. Bár Lorca neve nem isme­Táncsics Mihály nem hátrál. Bátran és nagy kedvvel kü­lön nemzetőr csoportot szer­vez a zsidó ifjakból, akik fölkérik, hogy német nevük helyett adjon nekik magyar családi nevet. A csoportnak maga is tagja lesz, csakúgy, mint sok magyarajkú fiatal. Az így megalakult nemzetőr csoport hálából díszkardot ajándékozott Táncsics Mi­hálynak. Végre teljesül régi vágya, saját lapjában, a szabad saj­tó viszonyai között, minden cenzúra nélkül hirdetheti né­zeteik Április elején indít­ja útjára az 1848—1849-es szabadságharc idejének leg­harcosabb, legnépibb orgá­numát, a Munkások Üjsá- gát. Célja az, amiről már a kiszabadulás napján, a Ná­dor Szálló erkélyén beszélt. Végigvinni a megkezdett forradalmak Programjában szerepel többek között, hogy magyarázni fogja a 12 pon­tok meg mindazt a renge­teg új törvényt, amelyet sza­kadatlanul alkotott a pozso­nyi országgyűlés. Mint meg­hirdette, feladatának tekinti, hogy bevilágítson a politika bonyolult útvesztőibe, tisz­ta, közérthető szóval tájé­koztassa az egyszerű népet mindarról, amiben érdekelt úgy is, mint a polgári jogok birtokosa, úgy is, mint a terhek fő viselője. Igaz, nincsen cenzúra, ki­nyilvánították a sajtószabad­ságot — ez is igaz. Még sincs minden rendben ezzel a friss sajtószabadsággal. Épp most érkezett Pozsony­ból a sajtótörvény elfogadás­ra javasolt szövege. A pozso­nyi törvényalkotók kérték; hogy nyilvánítson véleményt a pesti forradalmi bizott­mány. Bizony, a javaslat elég megdöbbentő: aki napi­lapot óhajt indítani, az húszezer pengőforint óvadé­kot köteles letétbe helyezni a lapalapítás engedélyezésé­re jogosult hatóságnál. Heti­lap esetén tízezer pengőfo­rint az összeg. A pesti for­radalmi bizottmány hatáskö­retien közönségünk előtt, hiszen Bernanda Álba haza című drámája Egerben is műsorra került, a Yerma mostani bemutatása bizonyos „perújrafelvételt” igényel. „Ügy nézünk feléje, — írja Tolnai Gábor mint a fel- szabadulás előtti magyar művészet és irodalom oly sok képviselőjére, akiknek pólyá­ját erőszakos kezek kettétör­ték ... Milyen magaslatokra juthattak volna még el, hogy ha életben maradnak?! Gra­cia Lorca bizonyára ott har­colt volna az író fegyvereivel a spanyol népfront oldalán, népe függetlenségéért, a spa­nyol felszabadulásért. Ott állt volna a spanyol nép oldalán a polgáérháborúban...” Az irodalomtörténész sza­vaiban aligha kételkedhe­tünk, hiszen ez a zseniális al­kotó számtalanszor emelte fel szavát, hogy megszaba­dítsa népét a lelki béklyók­tól, új erkölcsi tudatot plán­táljon az emberekbe, s osto­rozza az előítéletekét. Drá­máiban központi helyet fog­lal el a nő. Yerma tulajdon­képpen mint az elnyomás sa­játos jelképe is felfogható. Illés Istvánnal, az előadás rendezőjével a Yermáról be­szélgetünk. — Azt hiszem vannak az embernek olyan izgalmas té­mái — vagy ha úgy tetszik, drámái — amelyektől nem tud és nem is akar szabadul­ni. Az utóbbi fél év folya­mán én Lorcának köteleztem el magam, közelebbről ennek a calderóni becsületdrámá­nak. Természetesen többről van itt szó, mint egy gyer­mektelen asszony vágyairól, vívódásáról. Engem — vagy mondhatom úgy, hogy ben­nünket, Yerma együttesét — az emberi kapcsolatok fog­lalkoztatnak, izgatnak első­sorban. Yerma olyan férj mellé kényszerül, aki (persze a maga módján) igyekszik felhőtlenné tenni a házassá­got, csak éppen semmit nem ért meg Yerma vágyaiból, szenvedéseiből*. Az asszony­nak nincs tehát társa, kap­csolata. Ezért is vágyik any­re kiterjed * lapengedélye­zésre. Mitévők legyenek? Erről tárgyalnak egész nap, még az estébe nyúló órák­ban is. A. tömeg pedig várja a városháza előtti téren a döntést. Pillanatig sem vitás, hogy a forradalmi tömeg el­lenzi a kihívóan magas biz­tosítékot. Zajonganak, sürge­tik a döntést. Táncsics Mi­hály erre fáklyát kér és nyilvánosan megégeti a tör­vényjavaslat jelenlévő pél­dányát. Tudja, merész ez a cselekedet. Csapást mér ve­le a nemzeti törvényalkotók tekintélyére. Mégsem tehet másként. Miféle forradalom az, amely magasabb kauciót követel, mint a megdöntött önkény? Miféle demokrácia az, amely csak a legpénze­sebb embereknek engedi meg, hogy lapot indíthassa­nak? Hiszen ha elfogadják a javaslatot, azonnal be kell szüntetnie a Munkások Új­ságát! A javaslatot nem fo­gadják el. De Táncsics Mi­hály tettét sem felejtették. Új országgyűlést hirdet a király Pestre, július 2-ára. Megindulnak a választások. Táncsics kiáll Petőfiért, lap­jában a költő mellé buzdítja a szabadszállásiakat. Széche­nyi István megkérdezi föle, nem tartja-e tűi fiatalnak Petőfit a képviselőségre. Eléggé nyersen azt felelte, bár fiatal a költő, de ezer­szer inkább méltó eddigi tettei által a nép képviselé­sére, mint akármelyik idő­sebb mágnás. Széchenyi, aki még Kossuthot is túlon-túl radikálisnak tartotta, elhide- gül az eddig csak távolról ismert Táncsicstól. A mérsékelt politikusok féltek Táncsicstól, szerették volna távol tartani az or­szággyűléstől. Először kita­lálták, azért nem lehet kö­vet, mert 6emmi vagyona sincs. Erre Tarnóczy Nándor nagyharsányi bíró kijelenti, hajlandó a nevére íratni fe­le földjét. Akkor meg azzal hozakodtak elő, hogy bori tönben ült, ezért nem lehet tagja az országgyűlésnek. nyiira a gyerekáldásra', min­denképpen rneg akar kapus lcodni valakiben. Hamar ki­derül, hogy ez a házasság minden szempontból (bioló­giailag, erkölcsileg és érzel­mileg) terméketlen. De hát nincs kiút. A köztársaság 1932-ben megszavazta ugyan a válási törvényt, de a házas­ság felbontását és új házas­ság kötését nemcsak vallási évszázados íratlan erkölcs: parancsok is tiltották. Az asszonyt, aki ebben i zárt körben, szorító közegá.r él, aki tiszta hittel, nyitottal fogadná be párját, hogy a- a együtt s egymásért éljenek Gyöngyössy Katalin formál­ja meg. A színésznő — alt általában nem szívesen nyi­latkozik — most felszabadul tan beszél szerepéről. — Számomra — min Yerma számára — Juan (; férj) racionalizmusa őrjítő Ez az ember egyszerűen sü két Yerma szavaira. Az asz szony így fejezi ki élete tra gédiáját. „Vizet akarok inni s nincsen pohár, sem víz; Fö akarok menni a hegyre, é nincs lábam, ki akarom a. alsószoknyámat varrni, s név lelem a szálat...” A férj er re úgy válaszol, hogy van fe dél a fejem fölött (a Yerm feje fölött), megvédenék há zának falai, étellel, italla gondoskodik rólam. Yermá nak azonban mindez kevés Ettől nem termékenyül meg nem válik tartalmassá a élete. A férj más asszon; mellett talán boldog lehetn< Yerma mellett azonban csal nyugtalanságot érez. A szere rendkívül magas érzelmi hő fokot kíván. De a bennem él Yermával — felemelő öror ennek a kálváriának mindé stációja. Vagy talán jobb, h úgy mondom: megtisztít szenvedés. ★ Gyöngyössy partnere!: Pa láncz Ferenc, Blaskó Pété 1 Jancsó Sarolta, Máthé Évi Lenkey Edit és sokan másol Bemutató ma este a Gárdc nyi Géza Színházban. (gyarmati) Ferde és hamis logika volt bűn lehet az a raboskodás amelyet éppen a jelenleg változásokért szenvedett el Amellett Kossuth Lajos i börtönben ült, ugyanabbar mint ő, csak éppen jóvá hosszabb ideig. Mégis, mer né-e valaki kétségbe vonn jogát a képviselőséghez? Politikai boldogulását csal a felső körökben gáncsoltál ott kellett egyszál magána állnia a pillanatra sem szí nő támadásokat. A nép kő rében ragaszkodtak hozz! igen sokan csak benne bíz tak. Igazának tudata mellet ez adott neki erőt nemcsaJ ahhoz, hogy állja a támadá sokat, de ahhoz is, hogy ir galmatlanul visszavágjor Versengtek érte a különbőz választói kerületek. Követjé nek szerette volna tudni Be kés városa és a siklósi kör zet,, de hozzá ragaszkodtál az izsákiak is, az ómoravi caiak is. Ez volt a legna gyobb elismerés, amit kap hatott e két utóbbi helyrő ahol segédtanító, illetve ne velő korából emlékeztek rí Végül a siklósiak jelölése fogadta el, mivel egy köve csak egy kerületnek lehetet képviselője. Személyes mi voltéban se ha nem törekedett csillogat ra, nem is volt alkalma ilyesmire, kifelé nehézke befelé töprengő természet« vei. Szellemi és erkölci magabiztosságát, nem tud! kifejezni fellépéssel, élő szí val. Ezért hasztalan keret nénk őt az 1848-as orszái gyűlés gyakori szereplői ki zött. Lelkiismeretesen rés: vett minden ülésen, tői vényhozói rangját élete leg nagyobb megtiszteltetéséne tekintette, de véleményét ir kább a munkások újság; ban, a széles nyilvánossá előtt mondotta el. Fáradha tatlanul támadta a birtok sok önzését, a maradéktala jobbágyfelszabadítás körű huzavonát. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents