Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

Szer külpolitikai kommentárunk: Itália reményei AZ OLASZ KÖZVÉLEMÉNY most ismét — mint már annyiszor — a kommunistákra figyel. Ezt a tényt tükrözi a beszéd után megjelent olasz sajtó is. Az Olasz Kommunista Párt főtitkárának a központi bizottság előtt elmondott beszédéről a tv is részletes beszámolót közölt. Már az összefoglaló terjedelméből is következtetni lehe­tett, hogy a megnyilatkozás több okból is az olasz bel­politika kiemelkedő eseménye. Mindenekelőtt azért, mert Berlinguer kijelentette: márciusra összehívják az Olasz Kommunista Párt XIV. kongresszusát. De nem kevésbé azért is, mert az 52 napos maratoni kormányválság után a Berlinguer-beszéd volt az első nagyszabású kommunista megnyilatkozás. Még­hozzá a párt fóruma előtt és ez csak emelte a beszéd je­lentőségét. Az olasz közvélemény ugyanis hajlamos arra, hogy ne bízzék az egymást sűrűn követő kormányok ígé­retében. Az viszont most már Olaszországban a napnál is világosabb (karácsonyhoz közeledvén is sürget Ró­ma fölött), hogy az OKP a krízis alakulásának és meg­oldásának problémájában kezdettől gazdaságpolitikai és társadalmi kérdésekben egyaránt helyes és reális állás­pontot képviselt. Nem rajta múlt, ami történt, vagyis: az ország a háború utáni évek legmélyebb' válságát éli át. Az infláció, a korrupció, a manipuláció, a terrorcse­lekmények gyötrelmei sújtják mindenekelőtt a békére, biztonságra és nyugalomra vágyó dolgozókat. Berlinguer beszédéből is világosan kitűnik: ha a kor­mányválságot pillanatnyilag sikerült is megoldani, ez önmagában nem sokat jelent. Itália gazdasági válsága változatlanul fennáll és ez továbbra is meghatározója az ország és valamennyi állampolgára sorsának. A FŐTITKÁR BESZEDE tartalmazza mindazokat a vonásokat, amelyek megjelölik a válságból kivezető utat Mindenekelőtt a jog és igazság tekintélyének helyreállí­tására olyan gazdasági és szociális reformokra van szük­ség, amelyek megalapozzák a társadalmi biztonságot, fel­keltik a reményt a közvéleményben Olaszország jövője iránt Olyan demokratikus fordulat szükséges, amely szo­cialista elemeket tartalmaz — társadalmi és gazdasági vonatkozásban egyaránt Fel kell építeni az új Olasz­országot! A Moro-kormány tiszteletre méltó erőfeszítései ebből még nem sokat sejtetnek. S mégis, a tények kedvéért ír­juk le: mintha valami megmozdult volna Olaszország­ban. A már ismert rádió- és tv-fprvényen túl, amely egyenlő jogokat biztosít valamennyi demokratikus párt­nak a tömegtájékoztató eszközök használatában, most új fejleményként felelősségre vonják, vádat emelnek az Andreotti-kormány hét volt minisztere — ahogy itt ne­vezik: a szuperbürokraták — ellen, akik politikai udvar­tartásukat pazar, dé törvénytelen honoráriumokkal ju­talmazták. BÁRMENNYIRE VELETLEN IS, mégis szinte sors­szerű, hogy Berlinguer beszédének napján az olasz tele­vízió partizánokról szóló dokumentumjátékot sugárzott: az Ostola-völgyi garibaldisták megrázó történetét. Azok­ból az Időkből, amikor a katonatisztek és a demokratikus erők összefogtak Itália becsületének megmentésére. A mai válságos helyzetből is ez az egyetlen kiút Közös piaci csúcs Ax alapvető kérdések megoldatlanok BRÜSSZEL „Kis csúcstalálkozó, kis eredményekkel” — ebben foglalta össze Leo Tinde- mans, belga miniszterein öl: a Közös Piac kilenc tagálla, ma párizsi csúcstalálkozójá­nak tanulságait. A belga rá­dió első kommentárja sze­rint a tanácskozás csak rend­kívül mérsékelt eredménye­ket hozott: az alapvető kér­dések megoldatlanok marad­tak. Nem történt előrehala­dás például az energiaprob­léma rendezésében, amely változatlanul megosztja a Közös Piac tagállamait. Bár ezen a téren nem számítot­tak lényeges módosulásra Franciaország politikájában Giscard d’Estaing, francia és Ford, amerikai elnök so­ron következő tanácskozása előtt, f az ellentétek élessége még a brüsszeli megfigyelő­ket is meglepte. Csupán ál­talánosságokban mozog a megállapodás a gazdasági kérdések területén, nem si­került előbbre jutni az egy­séges pénzügyi és gazdasági politika kialakításában sem. Az intézmények reformja terén elmaradt a megegye­zés az európai parlament jövőjéről és a közös piaci csúcstalálkozó „munkaérte­kezletté” történő átalakítása is egyelőre bizonytalannak tűnik. Ami a közös terület- fejlesztési alapot Illeti, a brüsszeli kommentárok an­nak „kísérleti” jellegét húz­zák alá, hangsúlyozva, hogy a megszavazott összeg jóval kevesebb a tényleges szük­ségletnél. Nagy teret szentel a belga sajtó az angol— francia ellentéteknek, és bár az első kommentárok sze­rint sikerült megmenteni a Közös Piac egységét, a jövő változatlanul bizonytalan. Kissinger amerikai külügyminiszter Brüsszelben megbeszé­lést folytatott görög kollégájával. (Népújság telefoto — AP — MTI — KS) Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy a világszervezet közgyűlése 1975-öt a „nők nemzetközi evének” nyilvánította. A fér­fiak és nők egyenjogúságá­nak elvét — mondotta — már meghirdette az ENSZ alapok­mánya és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is; mindazonáltal a nők hátrá­nyos megkülönböztetése még sok országban mindennapos gyakorlat és súlyosan akadá­lyozza a tényleges társadal­mi, gazdasági és politikai ha­ladást. A nemzetközi nőévet — 1975 Nemzetközi nöév folytatódik a főtitkár nyilat­kozata — arra kell felhasz­nálni, hogy a férfiak és nők egyenlősége ne csak jogilag, hanem a gyakorlatban is megvalósuljon; arra, hogy a nőket minél nagyobb szám­ban vonják be a nemzetközi béke fenntartásáért és az életkörülmények általános megjavításáért kifejtett erő­feszítésekbe. Harminchat államfő írta alá azt a nyilatkozatot, amely hangot ad annak a remény­nek, hogy ia nemzetközi nőév alkalmából konkrét intézke­déseket hoznak a nők tényle­ges egyenjogúságának megte­remtése érdekében. A dokumentumot az em­beri jogok egyetemes nyilat­kozatának 26. évfordulója al­kalmából nyújtotta át Waldheim ENSZ-főtitkámak Asraf iráni hercegnő, az em­beri jogok nemzetközi konfe­renciájának jelenlegi elnöke. NüTO-hadögvminiszterek tanácskozása Kis Csaba, az MTI Sftója jelenti: tudó­A NATO hadügyminiszte­rei szerdai tanácskozásukon folytatták a vitát az euró­pai katonai helyzetről, a NATO katonai feladatairól. Több felszólalás is utalt arra a lehetőségre, hogy a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásokat terjesszék ki. olyan témakörökre is, ame­lyek jelenleg nem szere­pelnek a napirenden, így az Európában levő amerikai taktikai nukleáris fegyverek számának esetleges csök­kentésére. Bár a NATO-tag- államok az ilyen kiterjesz­tés lehetőségét meglehetősen bonyolult és sokszor egyol­dalú feltételekhez akarják kötni, a szerdai vitában né- hányán utaltak arra, hogy nem tartják kizártnak az ilyen lehetőséget. Schlesinger amerikai had­ügyminiszter a taktikai nuk­leáris fegyverek kérdését szorosan összekapcsolta az európai NATO-tagállamok hagyományos fegyveres erői­nek fejlesztésével, Schle­singer nyomatékosan köve­telte, hogy az európai1 tag­országok növeljék katonai kiadásaikat. Mint ismeretes, a NATO az idén már több mint 131 GÖRÖGORSZÁGBAN A MONARCHIA elvesztette a játszmát. Konstantin, a szám­űzetésben. élő király már érezhette helyzetének re­ménytelenségét, mert néhány nappai korábban egy „de­mokratikus rohamában” azt nyilatkozta: hajlandó akár egyszerű polgárként is visz- sza térni Görögországba. Hogy erre sor kerül-e, az a jövő titka — de politikai fontossága egyébként sincs. A monarchia és a köztársa­ság között döntő népszavazás a vártnál jóval nagyobb túl­súlyt eredményezett a köz­társaság javára. A Görögor­szágban hagyományos ará­nyú, körülbelül 25 százalékos tartózkodás mellett a voksok jóval több mint kétharmada jutott a köztársaságra. Görögországban nem sokan ejtenek könnyet érte. Idegen, német származású uralkodó család volt, amelyet erőszak­kal kényszerítették rá a haj­dani nagyhatalmak Görögor­szág népére. Ráadásul: a má­sodik világháborút, majd a görög polgárháborút követő időszakban a níonarchia tel­jes súlyával fedezte az egy­mást követő, gyakorlatilag félfasisztának tekinthető „te­kintélyuralmi kormányok” elnyomó politikáját. Sőt: Konstantin anyjának, a mér­hetetlenül becsvágyó Frideri­ka anyakirálynőnek vezetése CX MSamtüM 1974. december 12., csütörtök Athén — korona nélkül alatt működő királyi kama- rilla voltaképpen „megágya­zott” az ezredesek fasiszta diktatúrájának. Hiszen 1965-ben, amikor a polgári demokrácia játéksza­bályait betartó Papandreu- kormány ellen a hadsereg Garufaliasz akkori hadügy­miniszter irányításával puccsra készülődött — az ud­var a törvényes kormány he­lyett egyértelműen a hadse­reget választotta. 1965. július 15-én az úgynevezett „hideg királyi puccs” lemondatta Papandreu miniszterelnököt. Ettől kezdve a királyi kama- rilla által kijelölt miniszter- elnökök vezetésével tántor­gott Görögország az 1967 áp­rilisában bekövetkezett kato­nai puccs felé. Ez volt a kez­deté az ezredesek hétéves fa­siszta rendszerének, amely végül 1974-ben a ciprusi be­avatkozási kísérlet kataszt­rófája nyomán omlott össze. Persze: az ezredesek rend­szere, amikor már megszilár­dult, a maga törvényei' sze­rint fejlődött. A katonai dik­tatúra számára a monarchia és az udvari kamarilla szük­ségtelen sallanggá vált. így konfliktus keletkezett az ez­redesek és Konstantin között. 1967 decemberében a király, egyes monarchista katonai egységekre támaszkodva, ügyetlen és elvetélt puccsot kísérelt meg, amely 24 óra alatt összeomlott és Konstan­tin kénytelen volt repülőgé­pen Rómába menekülni. NOVEMBER 17-ÉN, a ka­tonai rendszer bukását köve­tő első és túlságosan is gyor­san tartott választáson a mo­narchia felett az ellenzéki pártok programja egyértel­mű ítéletet mondott. Nem­csak az Egyesült Baloldal, hanem a Papandreu fia által vezetett Pánhellén Szocialista Tömörülés és a Mavrosz ál­tal irányított, polgári közép- pártnak tekinthető Centrum Unió is nyíltan felvette prog­ramjába a monarchia vissza­térésének elutasítását. Miután ezek a pártok a választáso­kon együttesen a szavazatok csaknem 46 százalékát sze­rezték meg, Konstantin ve­resége már előrevetette ár­nyékát. Köztudott volt az is. hogy Karamanlisz, a válasz^- tásokon győztes konzervatív miniszterelnök sem híve a király visszatérésének. Nem annyira elvi okokból, sokkal­ta inkább azért, mert még korábbi miniszterelnöksége idején éles személyi konflik­tusba keveredett a királyi családdal és különösen an­nak kulisszák mögötti vezér­alakjával, Friderikával. Karamanlisz, aki a válasz­tásokon a szavazatok több mini 54 százalékát kapta, mindamellett nem nyilatko­zott sem a monarchia ellen, sem mellette! Ennek több oka is volt. A választások előtt nyilvánvalóan azért, mert senki sem ismerte a monar­chista szavazók tényleges arányát és Karamanlisz nem akarta elidegeníteni ezeket a konzervatív szavazórétegeket. A választásokat követően pe­dig azért hallgatott, mert a monarchia vagy köztársaság között döntő népszavazás eredményétől függött az ál­tala létrehozandó rezsim for­mája. Ebben az értelemben a gö­rög politika lényeges kérdé­sei szempontjából a köztár­saság melletti döntés pozitív jelentősége csak a jövőben bontakozik majd ki. A mo­narchia elvetése, ugyanis megteremti a szükséges ke­reteket ahhoz, hogy a repub­likánus és baloldali ellenzék megerősödjék Görögország­ban. A közvetlen jövő azon­ban Karamanliszé. Most már módja van dönteni arról, hogy melyiket választja a köztársasági rendszer két le­hetséges hatalmi formája kö­zül. Az egyik változat a gaul- leista típusú „elnöki köztár­saság”. A másik egy gyenge köztársasági elnök és mellet­te egy „miniszterelnöki köz­társaság”. GÖRÖGORSZÁG ELHAJÍ­TOTTA a koronát. A tényle­ges hatalom most Karaman­lisz kezébe került. A kérdés csak az, hogy köztársasági el­nöknek. vagy miniszterelnök­nek nevezik-e majd. •"'■ I milliárd dollárt fordított katonai célokra, csaknem tiz- milliárd dollárral többet, mint egy évvel korábban. Schlesinger délutáni saj­tókonferenciáján. az MTI tu­dósítójának kérdésére alá­húzta: véleménye szerint a vlagyivosztoki szovjet—ame­rikai tárgyalások, amelye­ken megállapodás született a stratégiai nukleáris fegyve­rek korlátozásáról, kedvező kihatással lehetnek a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sok kimenetelére. Az ame­rikai hadügyminiszter ugyanakkor hozzáfűzte, hogy erről még nincs konkrét el­képzelése, csupán arra gon­dol, hogy a Vlagyivosztok­ban elfogadott' elvékét á bé- esi haderőcsökkentési tár­gyalásokon is alkalmazni le­het. ! B'Fa'w^fiansági indítvány a francia kormány elten A Francia Nemzetgyűlés kommunista és szocialista képviselőcsoportjai bejelen­tették, hogy a jövő hét során bizalmatlansági indítványt terjesztenek elő a nemzet­gyűlésben a kormány politi­kája ellen. A bizalmatlansági indít­vány rámutat arra, hogy a franciák aggodalma növek­szik, mert egyre tovább rom­lik a gazdasági helyzet a két legfontosabb területen, a foglalkoztatottság és az in­fláció terén. A köztársasági elnöknek a választási kam­pányban tett ígéreteit nem váltották be, pedig a kor­mánynak minden módja meg lett volna arra, hogy hatéko­nyan küzdjön a munkanélkü- ellen és az infláció meg­yéért. Ez azonban nem I következett be. A közös bizalmatlansági indítvány előterjesztését a szocialisták javasolták. Az FKP képviselői ezzel kapcso­latban mái korábban rámu­tattak arra: a jelenlegi par­lamenti erőviszonyok között a kormánytöbbség természe­tesen el fogja utasítani ezt a bizalmatlansági indítványt. Mindazonáltal csatlakozták a szocialisták javaslatához, da hangsúlyozva: e bizalmad an- sági indítvány előterjesztése a pillanatnyi helyzetben nem a leghatékonyabb eszköz. Makariosz visszatérése A HiT-ben Kalandos hajó- és repülő­út után hazaérkezett a tele­vízió 2 tagú forgatócsoportja Ciprus szigetéről. Sugár András riporter és Márton. •.József operatőr filmje, amely {bemutatja Makatfosz elwjs.. visszatérését és átfogó képei ad a ciprusi helyzetről, va­sárnap kerül a nézők elé A HÉT műsorában. Helsinki és a KGST Január 1-től Finnország 60 százalékkal mérsékli a legtöbb szocialista állam, így hazánk ipari termékeire ki­rótt vámokat, rövidesen pe­dig gyakorlatilag vámmen­tesen. kerülhetnek a finn piacra Magyarország, Len­gyelország, Bulgária, Cseh­szlovákia és az NDK áru­cikkei. A Szovjetunióval már jóval korábban, 1961-ben megvalósult a szabadkeres­kedelem. „Finnország Kelet­re nyit” — írta a közel­múltban a tekintélyes sváj­ci Neue Zürcher Zeitung. Idézi a finn központi bank októberi jelentését, amely többek között rámutat: „Finnország egyenlő keres­kedelmi feltételeket kíván nyújtani a keleti és a nyu­gati országoknak.” Ebben a szellemben kötötte Helsinki az egyezményeket a szocia­lista államokkal a kereske­delmi akadályok leépítésé­ről, és ugyancsak ez a gon­dolat húzódott meg a finn elhatározás mögött, hogy egyidejűleg lép közvetlen kapcsolatba a KGST-vei és a Közös Piaccal. A KGST- vel kötött egyezmény tavaly júliusban lépett hatályba. Helsinki vélemények szerint a világgazdaság közelmúlt­ban lezajlott fejleményei, ha lehet, még fontosabbá tették ez* az egyezményt. A nyugati országokban mutatkozó gazdasági vissza­esés rontotta Finnország ex­portlehetőségeit a kapitalis­ta piacokon. kereskedelmi mérlege az Idén a londoni Financial Time^ szerint 800 millió dolláros hiánnyal zá­rul. A szocialista országok stabil és egyre bővülő pia­cot jelentenek a finn ter­mékeknek — mutat rá a lap. Az energiaszűke külö­nösen értékessé teszi a szov­jet kőolajszállításokal, ame­lyek mértéke már megha­ladja az évi 6 millió tonnái, az évente több mini \ mil­liárd köbméter szovje' lölc! ­gázt, a Lengyelország által szállított szenet. (Épp a múlt héten született megál­lapodás Lengyelországgal a szénexport bővítéséről: a jelenleg évi 3,5 millió tonna szénkivitelt 1990-ig 6—8 mil­lió tonnára növelik.) A szo­cialista országok is számíta­nak a fejlett finn faipar termékeire, s különféle ipa­ri fogyasztási cikkekre. (A közelmúltban tett piackuta­tó látogatást Finnországban egy magyar küldöttség, Szúr-' di István belkereskedelmi miniszter vezetésével.) A kapcsolatokban még na­gyok a kiaknázatlan lehető­ségek: bár a Szovjetunió Finnország legnagyobb kül­kereskedelmi partnere; a KGST-országok részesedése a finn exportban 15, az im- por 3 an pedig 23 százalék körül alakuL Október végén tartotta második ülésszakát Helsin­kiben a KGST és Finnor-_ szag vegyes bizottsága, amely megtette első' ajánlásait, hol mélyítsék el a kapcsolato­kat. Mint Laine, finn külke- - reskedelmi miniszter az. . ülésszak után adott nyilat-; kozatában elmondotta, a legnagyobb előrelépés - . a- vegyiparban történhet. A vegyes bizottság ajánlotta a. , KGST-országoknak: kösse­nek hosszú lejáratú együtt­működési megállapodásokat Helsinkivel, a vegyiszálak, a műtrágya, a festékek és a gyógyszerek termelésének szakosításáról. Ajánlás szil-, letett a cellulózipari együtt­működés elmélyítéséről te. Lehetőségek kínálkoznak- úgyszintén a gépgyártás szakosításában: elsősorban az emelök, és útépítő gépeli gyártásában jöhet létremeg:. , állapodás. A vámok leépítése és a/; . elmélyülő munkamegos-/ i ÍV minden bizonnyal lökést at ■ Fmnors-’g és a KGST-or-v.« s ‘óik kereskedelménak Boronkay Tamás »

Next

/
Thumbnails
Contents