Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-11 / 289. szám
Vitatkozva, politizálva r £ POLITIKAI vitakörök viszonylag nem hosszú niúlt- ra tekinthetnek vissza, mégis a szóbeli agitáció egyik legnépszerűbb, legjellegzetesebb fórumaivá váltak. Bizonyítja ezt számuk állandó növekedése: megyénk párt- aiapszervezeteiben az elmúlt év közepén 58 vitakör működött, mintegy ezeregyszáz résztvevővel, jelenleg pedig a körök száma megközelíti a kétszázhúszat, a hallgatók létszáma pedig közel háromszorosára emelkedett. A jó szervező munka és az érdeklődés révén minden valószínűség szerint jövőre már az alapszervezeték nyolcvan százaléka megszervezi ezt a méltán népszerű agitáció6 fórumot. A körök számának gyarapodása láttán joggal felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért váltak ennyire közkedveltté, népszerűvé a vi- iaköri foglalkozások. A sok tényező közül először talán az aktualitást érdemes kiemelni. A központilag készült témavázlatok — nagyon sok térképpel, grafikonnal — szorosan kapcsolódnak a napi politikához, választ adnak azokra a kérdésekre, melyek egy-egy adott időszakban leginkább foglalkoztatják a közvéleményt. Igen nagy érdeklődést váltottak ki mindenütt az ár- és bérpolitikánkkal kapcsolatos anyagok, a népgazdaság helyzetét elemző előadások, vagy az olyan témák, mint például az energiaválság, a szocialista köz- gondolkodás, a közművelődés időszerű kérdései, vagy pártunk szövetségi politikája. A központi anyagokon kívül egyre több helyen dolgoztak fel és dolgoznak fel megyei témákat is, ezzel még inkább aktuálissá, közvetlenné téve a foglalkozásokat. A vitakörök tematikájában szerepeltek például az olyan kérdések, mint a népfront szerepe és helye társadalmunkban, a kispolgári szemlélet és magatartás elleni harc tapasztalatai és feladatai Heves megyében, vagy például az irányítás, érdekeltség és a pártmunka Heves megye gyáregységeiben. Éppen a témák aktualitásából, mindenkit érdeklő jellegéből fakadt és fakad, hogy az előadások után széles körű eszmecserék bontakoztak ki. A vitákban kifejtett vélemények őszinték, nyíltak s az eszmecserék igen jól segítik a párt politikájának megértését és ezenkívül mozgósítanak is a konkrét, helyi feladatok megoldásában. Egyre általánosabbá válik, hogy a vitakör résztvevői munkatársaiknak is kifejtik véleményüket az aktuális kérdésekről s ezzel kedvező irányban befolyásolják a politikai közszellemet, hangulatot. A körök népszerűségének másik „titka” a közvetlenség. Maguk a témavázlatok is nagyon áttekinthetőek, ráirányítják a figyelmet a főbb kérdésekre, a lényeges elemekre. S ami a leglényegesebb: lehetőséget biztosítanak a vitára, a közvetlen véleménycserére. A foglalkozásnak tehát nem csupán az előadás, hanem a vita is szerves része, s éppen ezért — az általános tapasztalatok — szerint igen sokan mondják el véleményüket, esetenként aggályaikat iß. Az emberek többsége igényli is, hogy ő is közölhesse álláspontját, érveljen, vitatkozzék. Mindez elősegíti, hogy még jobban kikristályosodhassanak a helyes nézetek és valóban mindenki megismerje a kérdések lényegét. Ez azért is nagyon fontos, mert a körök résztvevőinek mintegy fele munkás vagy termelőszövetkezeti tag. A SZÓBELI AGITACIÖ e fórumának sikeréhez természetesen az is hozzájárult, hogy a vitakörvezetők többsége igen jól felkészült, képzett kommunista, akik ismereteiket igen jól kamatoztatják e pártmegbízatásuk során. Igen sok párt-, tömegszervezeti és gazdasági vezető vállalta és vállalja e feladatot és gyakori az is, hogy az adott téma legjobb ismerőjét — politikusokat, közgazdászokat, mezőgazdászokat — hívják meg egy- egy adott téma levezetőjének. A közelmúltban a megyei párt-végrehajtóbizottság is megtárgyalta a vitakörök helyzetét, a tartalmi és szervezeti tapasztalatokat. Megállapította, hogy a vitakörök eredményesen segítették a kongresszusi határozatok végrehajtását, betöltik tájékoztató és értelmező funkciójukat. Hatékonyabbá vált, sikeres új formával gazdagodott a szóbeli agitáció, bővült az agitáció rendszere. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra. hogy a vitakörök továbbfejlesztése szükséges és meg kell tenni mindent a színvonal további emelésére és különös gondot kell fordítani az üzenni vitakörök szervezésére, irányítására. A napokban jelentek meg pártunk Központi Bizottságának kongresszusi tézisei, melyek feltérképezik azokat a legfontosabb eredményeket, melyeket elértünk a politikai, ideológiai, gazdasági építőmunka során, s felvázolják a következő időszak feladatait. Az irányelveket a kommunisták párt- csoport-értekezleteken, alap- szervezeti taggyűléseken is megvitatják,, de emellett fontos témát jelentenek a politikai vitaköröknek is. MINDEZ BIZONYARA még inkább hozzájárul ahhoz, hogy a szóbeli agitáció e jellegzetes fóruma még inkább betöltse szerepét, hivatását. Kaposi Levente A kongresszusi munkaversenyről lelentiük i Egy hónapot lefaragtak Nem is filléres összegről van szó, hanem több tízmillióról. Ennyit ér az éves tervhez viszonyítva egy hónap a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemben. Itt tehát ez az esztendő nem tizenkét, hanem tizenhárom hónapból áll az idén. Hogyan lehet ezt elérni? Kérdi az ember azonnal. Varázslók ezek a kitérőgyá- riak, vagy olyan lazán tervezték ezt az évet, hogy a kisujjukból rázzák ki a tizenharmadik hónapot ? Másról van itt szó. November 25-én, ahogy azt már hírül adtuk, letud-/ ták az évet, a tervezett 236 milliós termelési értéket. De még nem jutottak el a kongresszusi vállalásaikhoz, amik között találjuk a következőket is: a „kiváló üzem” szintjének az elérése, a 14.6 milliós túlteljesítés, a ráfordítások 1.8 százalékos csökkentése, ami több mint négymilliós megtakarítást ad. Aztán ilyenek még, hogy jobb szervezés, intenzívebb munka, önkéntes túlórázás. — A tervünk mindig a lehetőségeinkre épül, sőt: egy kicsit feszített is, mert három százalékkal megtoldják — halljuk Koller Gy&rgy igazgatótól. — Hogy mégis így alakult a teljesítés, az a kongresszusi munkaversenynek köszönhető. Ez sarkallta a dolgozókat a fokozottabb eredmények elérésére. Talán furcsán hangzik, de csakugyan így van: a fejlődés bizonyos mértéke ugyan itt is „kötelező”, de korántsem ilyen arányban következik ez el, ha nincs kongresz- szusi verseny. Minek kerülgetni a tényt: az emberek tudnak lelkesedni ilyenért, hogy pártkongresszus és hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója. Meg akarják mutatni a termeléssel is, hogy nekik mindez nagyon is Fiatal intézmény, jelenlegi szervezettségében alig két és fél éves múltra tekint visz- sza. Mégis ezt a két és fél esztendőt, igaz más szervezeti felépítésben, több mint egy évtizedes múlt előzte meg. A Kertészeti Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Karáról van szó, amely 12 éven át felsőfokú mezőgazdasági technikumként működött. Ez a több mint egy évtized pedig gazdag szakmai és pedagógiai tapasztalatokkal zárult. 1960-ban ugyanis elsőként Magyarországon kísérletképpen Gyöngyösön hoztak létre felsőfokú mezőgazdasági technikumot. Később ennek mintájára alakultak az ország más részein is hasonló intézetek. Gyakorlatok három megyében A 70-es évek elején azonban ezek egy részét megszüntették, illetve átszervezték főiskolákká és főiskolai karokká. Gyöngyösön, a Kertészeti Egyetem kertészeti és agronómiái főiskolai kara nyitotta meg kapuit, és ma már fontos szerepet tölt be országosan is a mezőgazdasági üzemmérnök képzésben. Az intézetben jelenleg 50 tanár oktat, melyek közül kettő kandidátusi fokozattal, nyolcán pedig egyetemi doktori címmel rendelkeznek. Az oktatás két fő területre irányul. Egyrészt Éiszak- Magyarország hegyes-dombos vidékén gazdálkodó szövetkezeteknek képeznek speciális szakembereket. Ez újszerű tevékenység, mivel eddig ilyen nem volt. Főleg a lejtős, vízmosta területeken, a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között tevékenykedő Heves, Borsod-Abaúj- Zemplén és Nógrád megyei gazdaságokba kerülnek az új üzemmérnökök. Ezeken a helyeken az adottságok miatt nem lehet hagyományos Tudományos alkotóműhelyek vidéken c- - t■"i I II ... I - II II .............. Ä hegyvidéki termelés szakértői növénytermesztést folytatni. Fontos tehát, hogy a szövetkezetekben elhelyezkedő mérnökök szakértői legyenek a talajvédelemnek, a takarmánytermelésnek, az erre épülő állattenyésztésnek. Értsenek a hegyvidéki termelés gépesítéséhez, a speciális üzem- és munkaszervezéshez. Nem véletlen tehát, hogy a hallgatók három év alatt a gyakorlatok nagy részét Borsod, Nógrád és Heves megyei gazdaságokban végzik, ahol közvetlenül megismerkednek a hegyvidéki gazdálkodás módszereivel és lehetőségeivel. A gyöngyösi főiskola hallgatóinak másik fele szőlészetet és borászatot, illetve zöldségkertészetet tanul. Ennek már nagyobb hagyománya. van a Mátraalján, hiszen az intézetben a korábbi években is volt ilyen irányú képzés. A főiskola tanárai jelentős feladatot vállalnak főleg Heves megyében, a termelőszövetkezeti vezetők folyamatos továbbképzésében is. Ebben a munkában a gyöngyösiek úttörő kezdeményezésről tettek tanúbizonyságot. Itt valósult meg először az országban a szervezett továbbképzés. így ma már a főiskolát továbbképző központként tartják számon, ahol tsz-elnökök, ^mezőgazdászok, főkönyvelők, kertészek ismerkednek a modem gazdálkodás legújabb eredményeivel. Üi síí a Királyleányka A hegyvidéki agronómiái, a szőlész-borász és a zöldiekért észképzést segítik elő a főiskola tanszékein levő kutatások. Ezek elsősorban baz oktató-nevelő munka elmélyítéséhez járulnak hozzá. Dr. Kriszten György kandidátus, tudományos igazgató- helyettes irányításával például a mátraalji bortermő táj fejlesztésének lehetőségeit vizsgálják. A kísérleteket Gyöngyös környéki termelő- szövetkezetekben és újabban pedig néhány alföldi szőlősgazdaságban végzik. Dr, Kriszten György és Németh Márton hosszú évek nemesítő munkájával nemrég új szőlőfajtát állított elő. A Király- leánykát az Országos Fajtaminősítő Tanács is elismerte. így várható, hogy az ország különböző borvidékein is elterjed majd. A szőlőtermesztési tanszéken készítik azokat a műanyag szalagokat, amelyeket a szőlőoltásnál használnak hagyományos rafia helyett. Ezek a szalagok sokkal tar- tósabbak és egységes méretűek. Ezért a gazdaságokban ma már sokfelé szívesen alkalmazzák. A biztonságos szőlőtermelést befolyásoló tényezőket: talaj, éghajlati és mikroszkópos elemzésekkel vizsgálják a természettudományi tanszéken dr. Kaszab László adjunktus irányításával. Érdekes munkát vállalt a Nyeste István főiskolai docens vezette csoport is, amely a nagy múltú hevesi zöldségtermő táj továbbfejlesztését segíti elő. A hegyvidéki talajpusztulás megelőzésére, a lejtős területek öntözésére keres választ dr. Szabó Béla kandidátus, a növénytermesztési tanszék vezetője. Mintegy 30 termelőszövetkezetre kiterjedő vizsgálatot folytat dr. Gull- ner Vilmos főiskolai tanár. Főként az egyesülések nyomán bekövetkezett termelés- szerkezeti változást, valamint a ráfordítás és a terméseredmények közötti ösz- szefüggéseket magyarázza felméréseivel. Kutatási program 1980-i® o A tanszékek a felsorolt témák mellett az utóbbi időben több mezőgazdasági üzemnek készítettek hasznosítási terveket. Ilyen volt például a Verpeléten felépült VOSZK-palackozó működési terve, vagy a gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet távlati fejlesztési, illetve a Kiskunhalasi Állami Gazdaság szőlőtelepítési terve. Ezeket utóbb már meg is valósították. Az oktatást és a kutatást tehat szervezett, kollektív keretek között végzik a főiskolán. Nemrég tették közzé a tanszékek 1980-ig szóló kutatási programját. Ebben olyan témákat jelöltek meg, amelyekkel még jobban elősegítik az oktatás színvonalának növelését, ugyanakkor hozzájárulnak a mezőgazdasági üzemek fejlesztéséhez is. számít, nagyon is komoly dolog.-ár Egy adat: a teljesítmény éves átlaga eddig a 115 százaléknak felel meg. Hát ez csakugyan sok. Szabad-e ilyen mértékben igénybe venni az emberek teherbíró képességét? Amikor kezd lük boncolgatni a plusz tizenöt százalékot, egészen „hétköznapi” dolgok derülnek ki. Az emberek precízebbek, pontosabbak a munkaidőben, a munkában és a különböző szakmai fogásokban. Nem vesznek ki ilyen vagy olyan okkal szabad napokat, eltávozást. Azt keresik, hogyan lehetne a munkadarabot rövi- debb idő alatt, a gép teljesítő képességének határain belül, apró szakmai fogások segítségével : elkészíteni. Az üzemnek van egy „menetrendje”, ami megszabja az egyes üzemrészek tennivalóját Ebben kell mindennek percre klappolnia. Erre a menetrendre ügyelnek most a kongresszusi munkaversenyben a kitérőgyáriak. méghozzá — nagyon. Tehát mindenki sarkallja a másikat, mert a lemaradás tovább gyűrűzik, felborítia a termelés folyamatosságát. Szép dolog a 14.5 milliós többlet-termelés, de hasznosítható-e a termék? Ilyen gondjuk nincs, mert erre az évre összesen 310 milliós igényt jelentettek be az üzemnél, tehát minden termékükre nagyon várnak a megrendelők. Feíhasználnak-e import anyagot, mert ez is lényeges körülmény, hiszen az anyagárak világpiaci mozgása eléggé közismert. Kiderül, hogy a sinragasztáshoz szükséges anyagon kívül semmiféle import terméket nem hasznosítanak. De ez a ragasztó nem lényeges tétel. Ha több volt az igény, mint amennyi a teljesítőképességük, akkor módjuk volt válogatni is. Igen, de a kitérőket mindig le kell gyártaniuk, még akkor is, ha „külső megrendelő” fordul hozzájuk, mondjuk: egy ipari vállalat Ami még ezen felül is marad, abban csakugyan azt keresik, hogy minél többet hozzon. Kevesebb munkával, értékesebb végterméket szállíthassanak. Ebben már fellelhető a megnövekedett anyag- mennyiség tőlük függetlenül is magasabb forintértéke. Ezt nem titkolják. ötlethónapot rendeztek novemberben. Meg akarták mozgatni a gyáriakat: foglalkozzanak az ésszerű megoldásokkal. Ahogy Szabó László főmérnöktől megtudtuk, ez a törekvésük sikerrel járt, nem is akármilyennel. Több mint ezer javaslat érkezett be, amit az erre a célra szervezett bizottság értékel folyamatosan. Amit jónak, megvalósíthatónak találnak, azért 200—500 forintot adnak. De ettől függetlenül az illető nem veszti el a jogát arra sem, hogy javaslatát újításként is benyújtsa. Mit várnak ettől anyagi eredményként is? Végleges számot nem tudnak mondani, de feltételezhetően több milliós megtakarítást hoz majd az üzemnek a javaslatok gyakoroltba való átültetése. A mindennapokban a munka a dolgozókra, az üzemi munkásokra vár, a tervet csak ők teljesíthetik. Mennyire látják ezt a brigádok? A feleletet az 1961. április 14-én alakult Gagarin brigád vezetőjétől, Varga Józseftől kértük. — Megkaptuk, hogy az üzemrésztől mit várnak, ösz- szeültünk és eldöntöttük, e' bői mit tudunk mi adni. „Rá tettük” a magunkét. Meg mondom őszintén, a munka sokban mindig van tartalék. Teljesítik a normát, többet is annál, de ha kell, még mindig „rá tudnak tenni egy lapáttal”. Ezen is változtatnak egy kicsit, azon is módosítanak egy kicsit, persze csak a szigorú műszaki követei Menyeken beiül. Például: a Győri Béla kitalált egy befogókészüléket. Elmondta, hogyan képzeli, gyorsan megvitattuk, szóltunk a művezetőnek, aztán: hajrá, fiú! Csináld. Ha valamelyik kispekulál egy jó fogást, azonnal szól a többieknek. Nincs szakmai féltékenység, titkolódzás, hiszen azonosak az érdekeink. A brigád a kitérőgyártás egyik nagyon fontos területén tevékenykedik. Nagy értékű gépeken dolgoznak mind, három műszakban. A gépek üresjáratban nem mehetnek, a munkaidőt a maxi-* malis módon hasznosítják. Ezért a tervezett 164 órát havi 170-re vállalták és már 172-nél tartanak. Ebben egy szem túlóra sincs. Az éves tervüket már kezdetben megtoldottúk három százalékkal, majd a kongresszus tiszteletére újabb három százalékot tettek hozzá. Most 108.2 százaléknál tartanak, de az év végére a 109 százalékot akarják elérni * Két kommunista műszakai is szerveztek a gyárban, amelyek eredménye 1 200 000 forintos termelési érték. A munkabér elérte a 100 000 forintot, és ezt a* összeget szociális, kulturális célra fordítják. A társadalmi munkának se vége, se hossza. Azt már szinte összeszámolni sem lehet. De arra is kiterjed a brigádok figyelme, hogy takarékoskodjanak munkával éa energiával egyaránt: az anyaghibás öntvényeket azonnal kiemelik, ha a megmunkálás során erre fény derül. Nem engedik tovább a munkafolyamatban. tehetne még tovább folytatni a sort, de a végső kicsengése mindennek: vaa még úgynevezett „belső tartalék”, aminek feltárása tetemes mennyiségű forintokban mérhető a végeredményben. Igaz, ennek a folyamata is állandó, de ezt felgyorsítja, fellendíti egy olyan kiemelkedő alkalom, mint amilyen most a kongresszusi munkaverseny. Tegyük hozzá: a munkások is jól járnak már napjainkban is, mert a megnőtt teljesítmény a fizetési borítékot is megduzzasztja. Megkérdeztük: nem tartanak-e attól a munkások, hogy a mostani magasabb teljesítményük kötelező alappá válik néhány hónap elteltével, esetleg már 1975 kezdetére? — A munkás ma már használja a fejét — mondta csendes mosolygással Varga József brigádvezető —, és mindig van „tartalékja”, tehát nem hajtja le magát. Egy hónapot lefaragni az évből, nem csekélység. Ha ilyet hall az ember, azonnal elkezd hümmögni, szelíden mosolyog és szeretne a kulisszatitkokba belelátni. Csak egyre nem gondol az első percben már, hogy mindennek nagyon „szimpla” oka is lehet: a munkások tenniaka- rása, lelkiismerete, öntudata. Ha egyszer így van, miért nem illik ezeket kimondani? Hogy valamikor visszaéltek ezeknek a fogalmaknak a használatával? Persze. De hagyjuk már a felhánytorga- tását a múltnak, éljünk a mában, és higgyünk a saját szemünknek, fülünknek. Ma is csak a becsülettel végzett munka visz előre mindent G. Mólnál Ferenc B Ti JS0 isii, gSecembHf sassná*.
