Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-11 / 289. szám
«yurmäzök az Óvodában (MTI Foto: Molnár Edit felvétele KS) Szigorított őrizet „Plusz évek” — a társadalom védelméért 20 30 Színház — falak nélkül Valóságos díszletek nélkül — csak a gondolat díszleteivel — alkalmaz televízióra drámai műveket a most Induló sorozat. Díszletek, mindenféle külsőség nélkül (még jelmez nélkül is) a színészi játékra és a mű mondanivalójára építve. Nagyobb teret adva ezzel a színész és a néző képzeletének, fantáziájának. Ezúttal — Szász Péter rendezésében három, látszólag egymástól független, más-más élethelyzeteket ábrázoló egyfelvoná- sos kerül a nézők elé. (Bertolt Brecht: Alti igent mond és aki nemet mond; Tennessee Williams: Ez a ház bontásra vár és Alonso Alegria: Kötélen a Niagara fölött). De a darabok különbözősége ellenére is sok a közös gondolat, az ember szépre. többre vágyásának, akarásának kifejezése e drámákban. December első felében az egri Művelődési Központ ad otthont Tilless Béla debreceni festőművész kiállítási anyagának, amely hetekkel ezelőtt a budapesti Fényes Adolf-teremben került a közönség elé. A festőművész törekvéseit már akitar figyelemmel kísértük, amikor egri tartózkodása során különböző kiállításokon szemlélhettük képeit. Az egri belváros épületei, a Vár alatti házsorok sokszor jelentek meg képein, ahogyan az ócska háztömegek a maguk egymásra zsúfoltságában, ilyen vagy olyan mállóit színekkel köszöntek visz- sza a nézőnek. Mert Tilless Béla élménye á házakról, a barokk környezetről, a köznapi életről akkor Ilyen lehetett. A lelki tartalom ilyen közvetett formákban történő kifejtését akkor bizonyos mértékig tartózkodásnak, esetlegesen divatkényszer- nek tudtuk be, mondván: aki meg akarja találni a saját útlát, az előbb-utóbb rátér arra. Nos, az idők folyamán értesültünk több kisebb-na- gyobb jeladásból, hogy Túless Itt is, ott is kiállít, „neve van” ég ez a név nő. E kiállítás kapcsán megismerkedhettünk Thoma László 1971-es tanulmányával, amelyet Mimézis címen írt Tlllessnek néhány kiállított munkájához, Túless felfogásáról a művészetről és TUles művészi témáiról, céljairól. Akkor, 1971. októberében— novemberében csak hét művet állított ki a művész, a Hódolat a kéznek sorozatot. Thoma László teszi e tanulmányban az alábbi megállapításokat: „Tilless Mimézisét a tér, anyag, motívum hármas egysége határozza meg. Maga a cselekvés, a nem-egyedi dolog tárgyiasul a térben. A történelemhez való odafordulás, mint motívum realizálódik a képen, a motívum pedig a sorozat darabjainak egymáshoz való viszonylatában telítődik sokértelmű tartalommal. Maga a folyamat a lényeg.” Ahogy mi érijük Thoma Lászlót, ez a megállapítássor az itt és most kiállított művekre is érvényes. Az Ablaksorozat kilenc tételből áll és ugyancsak 1971-ből származik mint a Mimézis. Van még itt Kétoldalas kép. ahol lehet a tér, anyag, motívum hármas egységet keresni, reliefek, mennyezet-tervek, mobil és immobil térplasztikák. Az kinek-kinek saját gondja, öröme és adottsága hangulat és vérmérséklet szerint, mi és miért tetszik, vagy nem tetszik neki, mi és miért és főként hogyan juttatja élményhez, együttérzéshez vagy elutasításhoz. Tilless Béla festőművésszel sem kívánunk vitatkozni. mert mindenki úgy fejezi ki magát és gondolatait, ahogyan az a bizonyos belső törvény diktálja. Semmi kétség, a művészt valóban izgatja a fi& Mpjwifßß. vJr / UMti iavi, december 11„ szerda Tilless Béla tárlatáról tér, az anyag és a közölnivaló problémái á, hiszen komoly belső vívódásokon keresztül kellett mennie ahhoz, hogy ilyen szokatlan, bér egyre inkább mástól is látható megoldási, közlési formákhoz jusson el. Ennek a kiállításnak döntő anyaga az Ablaksorozat. Itt kapjuk azt a Tillesst, aki a tér, az anyag és a motívum hármas szorítójába kényszeríti magát. Az idő is bejön az alkotásra kényszerítő okok közé, hiszen ő a történelmen akar végigpillantani ezekből az ablakokból. A Múlt, a Romantika, az Információs, az Angela-tükör, az Antik, az Aranyháló, a Piknik, a Giccs, a Vakablak korokat akar felidézni, emberi magatartásokat, amelyeket az idő kiművelt az emberekben, vagy az emberek műveltek ki magukból az Időben. Nem mindegy?! Most már az a kérdés, hogy ezek az alkotások — ahogyan Thoma írja —, a sorozat darabjai „egymáshoz való viszonylatukban” hogyan telítődnek „sokértelmű tartalommal”? Aztán az is kérdés, hogy egy-egy alkotásnak, vagy több alkotásnak kell-e, lehet-e sokértelmű tartalommal telítődnie, amikor „a cselekvés a nem-egyedi dolog tárgyiasul a térben.” Mi az a szint, ami már, vagy ami még, a műalkotás közérthetőségét és tartalmi egyediségét biztosítja? Hol van az a formai határ, amikor még a közönség, a művet élvezni akaró kortársi tömeg követni is akarja és követni is tudja az emberi egyetemességet felfogná akaró művészt, a történelmen átvonuló ember keze és lábnyomát, az emberi figyelésnek és látásnak azokat a formáit, amelyek nélkül azonban nem lehetett sem tegnap gazdagabb, sem ma, sem a jövőben nem lehet az? Az Ablakok helyett a tér, az anyag és a motívum hármas szorítására mégis inkább a reliefeknél kellene a választ keresnünk. Ahogyan a formák és a színek kilépnek a síkból, ahogy az anyag hármas dimenziójú valósága sugallja a teremtés formáit Tillessnek, nyilvánvaló. Csak azt nem tudjuk, hogy a sok- értelmű tartalom mikor és hol jelenik meg; csak1 azt nem értjük, hogy ezek a szolid formák mitől 'nyernek akkora filozófiát, mint amekkorát ráakasztanak? Mit is ír Fábián László a kiállítási anyag katalógusában : „ ... talán sosem fogod megtudni, hol ez az utca, hol vannak ezek az ablakok, és most mégis benézel ezeken az ablakokon, vagy önnön világod tekint ki ezeken az ablakokon, ne riadj meg, ha csattan a zsalugáter.. Honnan tudja az író, hogy az én világom ezeken az ab- ’nkokon tekint ki és miért kéri. ne riadjak meg, ha a zsalugáter csattan? Csattan-e egyáltalán? Van itt polgárpukkasiztás az Antikban, de hol vannak a pukkasztandó polgárok? Van itt a látást meghökkenteni akaró tükör, ahol az építmény és a tükörrel megszerkesztett látvány elszórakoztat. De hova visz ez az út, ezzel a nem is egészen új vágánnyal, ha Tilless valóban festőművész, a színek és formák szerelmese? Kell-e egy festőnek ilyen tér, anyag, téma szorításában keresnie a kifejezést, amelynek végül is egyértelműen kell szólnia a közönséghez, azokhoz az emberekhez, akik a történelmet ma és itt csinálják. Azzal, hogy élnek, hogy érzéseik vannak. Ma és itt! A térnek ilyetén való megfejtése sokszorozható, bár fáradságos munka, a művész és a közönség reális kapcsolatát azonban nem az ilyen alkotások építik talán még ma sem. Technika és divat lehet felhajtó ereje sikernek és haladásnak. De mert szerető gondokat ébresztett Tilless egri kiállítása, leírtuk aggodalmunkat a megfilozófált művészi öntudat és szándék méreteit és irányát illetően. Farkas András Jogpoíitikánk alapvető tételei közé tartozik ez a megfogalmazás: „Nem a bűn elkövetőjét, a bűnt üldözzük ..Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az ember nevelhető: a büntetés kiszabásakor a bíróságok büntetési célt emlegetnek. Nagyobb arányokban ezzel nincs is probléma, vagyis a szocialista társadalom jogalkalmazása kiállta a próbát. Mégis a gyakorlat ismer olyan eseteket, amikor igenis az elkövetővel van a probléma! Erről tanúskodnak a visszaesők, akiknél úgy látszik, a büntetési célt, a nevelés legfontosabbját: visszavezetni az elkövetőt a becsületes emberek társadalmába. nem sikerült elérni. Mondhatnánk, hogy ezek az emberek elenyésző százalékot képviselnek az összességben, de — amit és ahogyan elkövetnek, arról a bűnügyi krónikák nem apró betűkkel emlékeznek meg. Foglalkoztatják a közvéleményt, s a közvélemény hatásosabb megtorlást követel, így született meg az 1974. évi 9. , számú törvényerejű rendelet a szigorított őrizetről. Mit jelent ez? S mit várunk tőle? Ezzel kapcsolatban kerestük fel dr. Mórász Miklóst, Heves megye főügyészét. — A társadalom védelmét jelenti olyan személyek ellen, akikre a korábbi büntetések kiszabása nem volt ja- yító hatással. A közrendre, a közbiztonságra veszélyes, visszaesőkről van szó, akik már többször álltak bíróság előtt. A személy elleni bűncselekmények, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűntettek, illetve a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűntettek következetes elkövetőiről van szó. Velük szemben, a társadalom védelmének érdekében . került bevezetésre a szigorított őrizetbevétel, amely a legutóbb elkövetett bűncselekményért kiszabott szabadságvesztés letöltése után lép életbe. — Ez tehát azt' jelenti, hogy a büntetés letöltése nem jár az azonnali szabadulással? — Az idézett törvényerejű rendelet úgy fogalmazza meg ezt, hogy az a többszörösen visszaeső, akinél a kiszabott fegyházbüntetés meghaladja a három évet, s — ez nagyon fontos —, akinek az életmódja, magatartása arra utal. hogy következetesen szembehelyezkedik törvényeinkkel, a büntetés letöltése után nem szabadul azonnal, hanem szigorított Őrizetben marad. — Meddig? — A bírói ítéletben nem mondják ki a szigorított őrizet időtartamát, mert a törvényerejű rendelet szerint a legrövidebb idő két esztendő, a leghosszabb öt év lehet. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy ezzel a megoldással fokozzuk a büntetési cél jelentőségét és súlyát. Természetesen szem előtt maradnak ezek az emberek, olyannyira, hogy ha magatartásuk, munkátok erre okot ad, ügyészi indítványra a bíróság két év után elrendelheti az ideiglenes szabadon bocsátást. Ez az időtartam maximum három esztendő lehet. Ha az illető ez alatt az idő alatt olyan bűncselekményt követ el, amiért javító-nevelő munkára vagy pénzbüntetésre ítélik, a bíróság megszüntetheti az ideiglenes elbocsátást. Ha szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztés büntetést szabnak ki rá, akkor az ideiglenes elbocsátást a szigorított őrizetből meg kell szüntetnie a bíróságnak. Ügy érzem, mindezekből következtetni lehet a társadalom fokozottabb védekezésére, s ugyanakkor a további, talán hatásosabb nevelési lehetőségekre is. — A büntetési fokosatok a szabadságvesztés kiszabásában jól jelzik a bűncselekmény elkövetésének körülményein és az illető addigi életmódján alapuló differenciálást. A legszigorúbb fokozat a fegyházbüntetés... A gás világos beszéd Stancsics Mihály számára. Idegfeszítővé válnak a pillanatok. Most ezerszeresen rabnak érzi magát. Végre, estefelé bejön Stancsicshoz a térparancsnok, aki egyúttal a börtön felügyelője. Igen tisztelettudóan elmondja, hogy Pesten—Budán forradalom van, Petőfi és társai fellázították a népet, megtagadták az engedelmességet a helytartó tanácsnak, ellenben átvette a hatalmat a pesti városházán ülésező forradalmi bizottmány. A térparancsnok valósággal referál, mintha felettesének tenne jelentést, majd védelmet kér, mert — úgymond — a tömeg máris útban van Stancsics Mihály kiszabadítására. Néhány perc múlva valóban szabad. Nyári Pál és Klauzál Gábor érkezik a tömeg élén. A cellájába hatolnak, a térparancsnokot elsodorják, észre sem veszik. Felesége, Teréz ezekkel a szavakkal repül a karjaiba: — Mihály! Nincs többé cenzúra! / Fogat várakozik rá, a pes- ■■ti fiatalok leveszik a hámot a lovakról, maguk húzzák lelkesülten a Lánchídon át Pestre a kocsit, amelyben a boldog-restellkedő Stancsics és felesége ül. Rengeteg ember az utcákon, az ablakokban, megéljenzik, ahol elhaladnak. Ütba ejtik a Nemzeti Színházat, amely a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán, az Astoria Szállóval szembeni telken állt. Követeli az ünneplő közönség, hogy foglalja el a nádor — a királv helyettese — díszpáholyát, de ő a rend és illendőség híveként a pesti városházára siet, hogy bemutassa magát a forradalmi bizottmány előtt: valóban szabad. így is történik, ám az ünnepélyes alkatom feszengő helyzetté váltogat szigorított őrizet ténye )e lent valamilyen, ennél is ma gasabb fokozatot? — Annyit mondható!' hogy ez az őrizet a fegyház büntetés letöltését követ rendkívül szigorú, különle ges bünteíésvégrehajtási In tézményl S nemcsak a kö rülmények lényegesek, ha nem az is, hogy milyen idj tartamra vonja ki az Iga? ságszolgáltatás a társadalom ból az elkövetőt. Csalt p.i daként: valaki visszaesőké i négyévi fegyházbünte ' • kap. Az ezt követő őrizet ké évnél nem lehet rövidé cl de maximum öt évig tart hat. Ez az ember tehát vaj hat, vagy az „intervallum szerint legkésőbb kilenc é‘ múlva szabadul, őrizetbe tanúsított magatartását*: függően. — Volt már konkrét péld erre a megyében? — A szigorított őrizet ki szabása ügyészi indítványr történik. Ennek megfelelő en a legfőbb ügyészi utas: tás mellett a területnek meg felelő módon és súllyal me gyei főügyészi utasítás i született, amelyben felhív tam a figyelmet a megyébe: leggyakrabban előforduld legjellemzőbb bűncselekmé nyekre, a közrendet és köz biztonságot legjobban vészé lyeztető ügyekre. Az idé: júliusban életbe lépett tör vényerejű rendelet alapjái eddig már az ügyészek né hány ügyben indítványoztál a szigorított őrizet kiszabé sát, és a bíróság egyik bűn ügyben már el is rendelte ; szigorított őrizetet. Ismételten leszögezzük hogy csak egy elenyésző ré tegről van szó, de annyin azért szerepük nem „enyé szik el”, hogy ne kellene ve lük hatásosabban foglalkoz ni. Ezért volt szükség erre: rendeletre, amely remélhető leg — a társadalom védel mének érdekében — ered ményesebb lesz e szánkéi; bevezetésével is indokolt nevelési eredménytelenséf után. Rátái Gábor A kiszabadított férfiú félre dobva mindenféle úri titulust, a legnépibb módoi „kendtek”-nek nevezi a for radalmi bizottmányt, amely nek tagjai — lévén mind annyian nemesek — elvár nák á tekintetes megszólítást De Stancsics nem soka ad az érzékenységükre. Szá mára a forradalom — for radalom. Csak a radikális változásokat hajlandó támogatni. Jól tudja, a megszólítás csupán formai kérdés, de hadd lássák mindjárt az elején hovatartozását azok, akik a nemzet újjászületés forradalmától i nemesi uralom átmentéséi remélik a jobb időkbe. Ilyesmikről beszél a Nádor Szálló erkélyéről, ahoví vendégnek hívta Hauer, a fogadó bérlője. Késő este van, a tömeg nem hajlandó mellőle tágítani. Búcsúzóul azzal lelkesíti hallgatóit, hogy a forradalom céljaiért elszántan, a tennivalók világos ismeretében kell küzde-j ni, s ez a küzdelem éppen-i csak elkezdődött a mai nappal. E nap emlékére Stan-i csicsról Táncsicsra változtatja a nevét, amelyet Így ejtett kislánya, aki meghalt. Ez a megszólítás is formai dolog, miként a „kendtek” megszólítás. De számárasokkal több: nem változtatható vissza, miként az eszméihez való ragaszkodása sem változtatható meg. ö már örökké Táncsics Mihály marad — a nép ügyétől soha el nem tántorítható forradalmár. \ Nem derült ki mindjárt, mennyire egyedül fog maradni elveivel, törekvéseivel a politikai élet küzdőporondján. Megsegítésére gyűjtést rendeztek, s kézhez kapott 110O pengőforintot, (Folytatjuk) GERENCSÉR MIKLÓS: i IBUHIIIÍl iimunusüic TÁNCSICS MIHÁLY életregényé Némi halványan derengő kitekintést jelent számára, hogy néha kézhez kaphatja a börtönparancsnok jóvoltából a német nyelvű kormánylapot. De ennek is csak egyik-másik példányát, amelyben nincs semmi egyenes híranyag, kommentár, az aktuális politikáról. Stancsics az ilyen lapokból hámozza ki az igazságot. Ad- dig-addig böngészi a közvetett összefüggéseket, míg meg nem szerzi a legszükségesebb tájékozottságot. így silabizálja ki a sorok közül, hogy Párizsban for a V im van. Feltételezése teljesen bizonyossá válik a további lapok utalásaiból. Bár Párizs messze van es a franciaországi viszonyok sem azonosak a magyarországival, szent meggyőződése lesz, hogy itthon is kitörőben a forradalom. Biztos abban, hogy már csak napok kérdése, melyiken nyílik meg börtöne ajtaja. 1848. március 15-e kora reggele csak annyiban különbözik a többi naptól, hogy vigasztalanul zuhog az eső. Cellájának ablaka az utcára néz, alsó négyötöde befalazva, csak egy kis rést hagytak a világosságnak. Fel szokott kapaszkodni, hogy kilásson. Most semmi értelme az érdeklődésnek a zuhogó eső miatt. A porkoláb mogorva, a köszönését sem fogadja — nyilván a nekikeseredett idő miatt rossz a kedve. Rövidesen kiderül: még- serp. A zuhogó eső ellenére nagy sürgés-forgás támad az egyébként csendes utcában. S nemcsak jönnek-mennek, de zajonganak is az emberek, bár szavaik értelme nem hatol át a vastag börtönfalakon. A fegyvercsörgés hangja azonban egyértelmű. Stancsics az udvar felől szintén zajokat hall — ezek a helyőrség katonái, gyakran váltják egymást, kibe vonuló osztagaik léptei alatt dong az udvar kövezete. A kettő együtt: az utca morajlása, meg az udvar felőli íegyvercsörges, lábdobo-
