Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-10 / 288. szám
Felelősséggel — önállósággal A PARTVEZETÖSÉGEK iftjjáválasztása mindig jelentős esemény volt az alapszervezetek eletében. Nem mindegy, hogy az elkövetkező időszakban milyen vezető testülettel és hogyan oldják meg feladataikat, hiszen a párt politikájának végrehajtása, az eredmények és gondok ■nagyban függnek majd a megválasztott új pártvezetőségek munkájától. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a párttagság a fentiek tudatában már most, a jelölőbizottságok megválasztásakor igyekszik elősegíteni az eljövendő iiálasztás sikerét. Olyanokat választanak e bizottságokba, akik jól ismerik a párt káderpolitikáját, akikben bíznak, akik a lehető legjobb vezetőség kialakításán fognak majd fáradozni. A megválasztott jelölőbizottságok akkor járnak el helyesen, ha azonnal munkához látnak, hiszen nagy feladat áll előttük. Rájuk hárul a választás jó káderpolitikai előkészítése. Olyan feladat ez, amelyben a párt káderpolitikái elveinek és azok gyakorlati megvalósításának kell ötvöződnie. A feladatok jó végrehajtásához adottak a feltételek: elegendő az idő a jelölőbizottságok munkájához és mindenek előtt biztosítottak a szükséges politikai feltételek is. A Központi Bizottságnak a káder- és személyzeti munkáról, a nő- és ifjúság- politikai feladatokról szóló határozata, s nem utolsó sorban a március 19—20-i irányelvek a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről világosan megszabják azokat a követelményeket és tennivalókat, amelyek irány- mutatásként szolgálnak. A HATÁROZATOK végrehajtása során megnőtt azoknak a fizikai munkásoknak a száma a pártban, akik különös érdeklődést tanúsítanak a közügyek iránt, érett politikai érzékkel, közösségi szenvedéllyel képviselik a párt politikáját, s ezenkívül a termelőmunkában is pél- damutatóak. Felvetődhet a kérdés, nem túlzás-e a jelölőbizottság szerepét ennyire hangsúlyozni, hiszen végső soron a párttagság egésze választja a vezetőséget? Semmiképpen sem túlzás! A jelölőbizottság ugyanis több vonatkozásban nagyon is fontos „bizalmi” feladatot lát el. Eleget kell tennie többek között a párt általános káderpolitikai követelményeinek; olyan vezetőséget kell javasolnia a választó taggyűlésnek, melynek tagjai a párt politikáját értik és végre is tudják hajtani. A tagok megítélésénél tehát elsődlegesen és döntően a politikai szempontokat kell figyelembe venni. Azok kerüljenek a vezetőségbe, akik élvezik a párttagság és a többi dolgozó bizalmát, akik elvi alapon tudnak dolgozni és szoros kapcsolatot, kialakítani a dolgozókkal. Olyanokat javasoljanak a bizottságok, akik eddigi tevékenységükkel is bizonyították a politikai, mozgalmi munkára való készségüket. Mértéktartó, józan gondolkodású párttagokat javasoljanak, akik képesek a feladatok kialakítására, megmagyarázására, s akik a kitűzött célok megvalósítására magukkal tudják ragadni a dolgozókat. Az emberi jellemvonások, a személyi kvalitások számbavétele során lényeges figyelembe venni az életmódot, a munkához való- viszonyukat, a szavak és a tettek egységét, mert a vezetőség tagjainál különösen fontos a megfelelő példamutatás. Nem statisztikai, hanem politikai kérdés a vezetőség megfelelő összetételének ala- kuiása. Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy híven tükrözze az adott terület párttagságának társadalmi összetételét. Természetesen nem valamiféle mechanikus tükröződésről van szó. De a termelő területeken működő pártszervezeteknél például magától értetődő, hogy a termelőmunkában résztvevők legyenek többségben, mint ahogy az iskolai pártszervezetekben elsősorban a pedagógusok kerüljenek a vezetőségekbe. Az is természetes, hogy a fiatalok és a nők is a jelenleginél nagyobb képviseletet kapjanak. A JELÖLŐBIZOTTSÁGNAK az előkészítés egész folyamatában úgy kell dolgoznia, hogy minden párttag élhessen a Szervezeti Szabályzat által biztosított jogokkal, a pártdemokrácia adta lehetőségekkel. Szorosan összefügg ezzel — külön is hangsúlyozzuk —, hogy a jelölőbizottság nem a régi vezetőség bizottsága. Miután a tagság megválasztotta a bizottságot, annak nem egyes személyek igényeinek, hanem a párttagság egészének, az alapszervezettel szemben támasztott követelményeknek megfelelő vezetőség kialakításán kell fáradoznia. Hogyan tud eleget tenni a felsorolt követelményeknek a jelölőbizottság? Mindenek- előtt tájékozódjon az alapszervezetet irányító pártbizottságnál, hogy hány tagú vezetőséget kell választani és hogy a jelenlegi vezetőség munkáját, tevékenységét azok hogyan ítélik meg. Ezek ismeretében azt tanácsoljuk, hogy a korábbi helyes gyakorlat szerint osszák fel maguk között a párttagságot és türelemmel hallgassák végig minden párttag véleményét a még funkcionáló vezetőség munkájáról, az új vezetőségbe javasolt párttagokról. Az irányító pártszerveknek a több éves munka ismeretében tett személyi javaslata csupán iránymutatás. amelyet hasznosítani lehet és kell a végleges javaslat kialakításánál. Ezzel összhangban az irányító pártszervek törekedjenek arra, hogy segítségükkel ne csorbítsák az alapszervezetek önállóságát, hanem az segítse elő a. pártdemokrácia érvényesülését. Nagyon lényeges az is. hogy a jelölőbizottság alaposan felkészüljön javaslatának megindoklására, hogy a párttagság megfelelő információval rendelkezzék a jelölés elfogadásához, majd bizalommal adhassa szavazatát a javasoltakra. Elképzelhető, hogy a jelölőbizottság jelöltjei közül a nyílt szavazáskor nem kerül fel mindenki a jelölőlistára. Ezért szükség szerint újabb javaslattal kell, hogy éljen a bizottság. Eme az eshetőségre is jó előre fél kell készülni. Bizonyára lesznek oSyan pártvezetőségi tagok, akik különböző okok — betegség, idős kor, fáradtság — miatt azt kérik majd, hogy ne válasszák őket újra. Ez esetben célszerűnek tartjuk, ha már a beszélgetések során megkérdezik őket, hogy a jövőben milyen pártmunkát végeznének szívesen. Az így összegyűjtött véleményeket bocsássák az új pártvezetőség rend el kezesére. SOK MÜLIK a jelölőbizottságokon. Ne sajnálják tehát az erőt és fáradságot, mert rövid idő alatt végzett tevékenységükkel több évre szólóan alapozhatják meg az alapszervezet vezetését, munkáját. Markovics Ferene Alanyi fordulat — Ha valaki három évvel ezelőtt elmondta volna, hogy néhány év múlva a mi földjeinken megháromszorozódik a termésátlag, hogy nem a kilépő tagok, hanem a tagfelvételi kérelmek elutasítása okoz gondot, a szó szoros értelmében kinevettük volna... így vélekedett Atányban az egyik idősebb termelőszövetkezeti tag, s rövidesen kiderült, hogy bizony nem ok nélkül. Atányban ugyanis előbb 1970-ben, majd 1971-ben is szanálni kellett a termelőszövetkezetet. Előbb közel hárommillió forint mérleg szerinti veszteséget állapítottak meg, majd egy év múlva kétszer ennyiről lebbent fel a „takaró” ... ■ a a « — 1970 decemberében ke» rültem a szövetkezet élére elnöknek, s elmondhatom, hogy szinte mindent elölről kellett kezdeni — mondja Kiss István. — Vissza kellett adni az embereknek, a szövetkezet tagjainak a bizalmat a közös iránt. El kellett velük hitetni, hogy igenis van kiút, lehet itt szép eredményeket is elérni. Nem volt valami rózsás a helyzet. El lehet gondolni, két súlyos, veszteséges év egymás után. Kétszeri szanálás egyazon ok miatt... — Hogyan lehetne ezt megfogalmazni? — Hanyag, szakszerűtlen gazdálkodás, laza munka- fegyelem. Ezek mind x egy tőről valók. a@21-bea már valamennyi fontos poszton új, a korábbi kettő helyett 7 felsőfokú végzettségű vezető dolgozott, s körülbelül 1971 végére „igazodtak ki” — amint a pártmunkásból lett elnök mondja — az előző évek káoszában. Ugyanis még arra is akadt példa, hogy a könyvelés szerint lennie kellett 50 vagon szemes takarmánynak, de a valóságban az utolsó szemig vásárolni kellett, hogy legyen mit enni adni a leromlott állapotú, megcsappant állatállománynak ... — Kidolgoztuk a legoptimálisabb gazdálkodás tervezetét — halljuk Szabó Jánostól, a négyezer hektáros gazdaság főmezőgazdászától. — Ügy döntöttünk, hogy a kalászosok termesztése lesz a fő ágazata szövetkezetünknek. A baromfivész elterjedése miatt megszüntettük a baromfitenyésztést, s fokozatosan visszafejlesztettük a sertéságazatot is, mivel a meglevő korszerűtlen körülmények között nem volt perspektívája, új beruházást pedig erőnk nem lett volna kivitelezni. — Es a szarvasmarha-tenyésztés? — Abban fantáziát láttunk — válaszol az elnök. — Noha az első időszakban alig háromszáz-egynehány szarvasmarhánk volt, s a magyar tarka tehenek tejhozama igen alacsony szinten mozgott. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy elsősorban húsirányba szakosítjuk az állományt. Először persze inkább vásároltunk állatokat, ma yisaotó, asasr eladni is tudunk, hiszen a létszám meghaladta a nyolcszázat ... ■ BBS! A sáros, olykor-olykor kisebb tavakká „változó” dű- lőutakon a terepjáró gépkocsit néha hajónak érzi az ember. Egyik oldalból a másikba csúszik, s a „pilótának” erősen kell fognia a kormányt. — Nagyon megnehezítette & most folyó munkákat ez a sok csapadék, de mégis örül a lelkünk, ha szétnézünk a határban. Szépen kel mindenütt a jövő évi kenyér- nekvaló. Mindent elvetettünk, ahogy terveztük. Csak búzából több mint 1500 hektárt — mondja Kiss István, amint járjuk a határt. , — A betakarítással is végeztünk. A négyszáz hektárnyi kukoricából marad mindössze vagy 50 hektár. Azt már nem kínozzuk — mondja a főmezőgazdász, s amikor megérkezünk a kukoricatábla mellé, igazat kell adni Szabó Jánosnak: a még lábon álló kukoricában mindenütt víz és víz... — Ha megjön a fagyás, minden további nélkül rá tudunk menni, s néhány nap alatt ezt is betakarítjuk. Útközben szóba kerülnek a termésátlagok is. Búzából 1971-ben 17 mázsa termett egy hektáron, amely tavaly már 38. az idén pedig .42 mázsa volt. Hasonló szintről tornázták fel az árpa termésátlagát is, amely az idén még az ötven mázsát is meghaladta...! “ Kukoricánk is szépe® Két brigád egy célért... A csarnokban súlyos kalapácsütések formálják az anyagot, meg-megvillan a hegesztőpisztoly ívfénye. A MEZŐGÉP egri gyáregységének gépműhelyében járunk Szabó Imre kíséretében. A kongresszusi munkaversenyről érdeklődünk. — Sok minden megváltozott itt nálunk, amióta megkezdtük a kongresszusi munkaversenyt. Kezdve a termelékenység növekedésével, a minőségi munkavégzéssel, a brigáds'zellem erősödésével. Javult a műszakiak és a munkások, a szocialista brigádok. közötti kapcsolat is. Példának rögtön két kiváló szocialista brigádot hoz fel — a Zalka Máté és a II. Rákóczi Ferenc —, akik minden hónapban teljesítették kongresszusi munkavállalásukat. Idős és fiatal szakmunkás, mérnök és technikus közös erőfeszítéssel, egymás segítésével egy célért dolgozik. Úgy érzem, eredményesen —, mondja Szabó Imre, a gépműhely üzemvezetője. Fényképezőgépünkkel elsőnek a Zalka Máté brigádot látogattuk meg. Műszaki rajz felett tervezgetnek, számolgatnak a brigád tagjai A II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád gépszerelés közben. lesz az idén — mondják a vezetők. — A 350 hektáros közös területen 50 mázsás átlag termett hektáranként. Jövőre még többre számítunk, mert csatlakozni fogunk a zártrendszerű termesztési társuláshoz. Ez természetesen új gépeket, nagy teljesítményű terményszárító létrehozását is jelenti egyben. — Kísérletként 40 hektáron cukorrépát is termesztettünk az idén, s olyan kimagasló átlagot értünk el — 510 mázsát hektáranként! —, hogy jövőre megduplázzuk a cukorrépa vetésterületét is... Atányban' már az 1973-as év nyereséges volt, s egy évvel előbb vissza tudták fizetni a szanálási hitelt. Az egy tízórás munkanapra a 71-es 77 forinttal szemben tavaly már 94 forintot fizettek. Ebben az évben még többre számítanak, mégpedig úgy, hogy közben növekedett a növénytermesztésben dolgozók foglalkoztatottsága is: a téli hónapokban 50—60 tagot foglalkoztat a cirokseprűkötés, amely a közösnek mintegy másfél millió forintos árbevételt eredményez. 1970—71-ben egymás után kellett elbírálni a kilépő tagok kérelmét. Ez év tavaszán 23 új felvételi kérelmet utasítottak el, s azóta is minden hónapban 4—5 jelentkezőnek is nemet kell mondani... — Elvetettünk mindent, jövőre is aratni akarunk — mondták az átányi vezetők Éspedig az idei ősszel kapcsolatban, de úgy tűnik, hogy ez a „vetés” és „aratás” nem csupán egy idényre érvényes. í'aludi SándoK Segítség a fiataloknak... (Foto: Perl Márton) Kiss János em’ékünnepség Kőszegen Kiss János altábornagy emlékünnepséget rendeztek vasárnap Kőszegen. A Juri- sich Miklós Vármúzeumban Kiss János emlékszoba nyílt. Itt látható hagyatéka, amelyet 1972-ben elhunyt özvegye végrendeletileg a múzeumra hagyott. Számos dokumentum, kitüntetés, használati tárgy, s egykori dolgozó- szobájának berendezése idézi az 1883-ban született, s 1044 december 8-án kivégzett, hősi halált halt katona életútját, Az emlékszoba a múzeum új állandó kiállítása. A városi temetőben ko- szorúzási ünnepséget tartottak Kiss János altábornágy síremlékénél. Elhelyezték a tisztelet és az emlékezés virágait a Bajcsy-Zsilinszky utca 12. számú ház falán is. ahol kőszer; évelt töltötte. MÄ éeeessfees' M* kedd
