Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

A KISZ Heves megyei Bi­zottságának vendégeként az elmúlt hét végén néhány na­pot megyénkben töltött a Bolgár Dimitrovi Koinszamol Targoviste megyei Bizottsá­gának delegációja. A testvér- megye ifjúkommunistáinak képviselőit gazdag program várta. Vendéglátóik kíséreté­ben mozgalmi tapasztalatcse­rén, nagygyűlésen, ifjúsági találkozón, üzemlátogatáson és kiránduláson vettek részt a rövidre szabott idő alatt. A baráti látogatás befejez­tével, az elutazás előtti per­cekben kértük meg a delegá­ció vezetőjét, Ivan Vaszilje- vet, Targoviste megye Kom- (szomol-bizottságának első titkárát, hogy válaszoljon kérdéseinkre. — Vasziljev elvtárs, min- denekelőtt arra kér)ük, vá­zolja, hogy melyek napjaink­ban a Dimitrovi Komszomol főbb feladatai, s ezekből eredően milyen konkrét ten­nivaló vár a Targoviste me­gyei ifjúsági vezetőkre és az alapszervezetek tagjaira? — Ifjúsági szövetségünk ebben az évben egy hosszabb, felelősségteljes időszakot zár le. A Dimitrovi Komszomol tagsága csaknem hét év munkájának a mérlegét von­ja meg 1974. október és 1975. február között. Azok­nak a feladatoknak a vég­rehajtásáról lesz szó ez alatt a pár hónap alatt, amelye­ket a Bolgár Kommunista Párt még 1967-ben tűzött az ifjúsági szövetség vezetői és tagjai elé. Országszerte be­számolnak a különböző szin­tű ifjúsági fórumokon arról, hogy a bolgár fiatalok mi­ként sajátították el a marxiz­mus—leninizmus tanait, mi­FURCSA MÓDÓN vagyok egyes falvakkal. Jobban a szívemhez nőttek mint a többiek, s magam sem tu­dom, miért. Itt van például Sarud. Isten háta mögötti sárfészek lehet, gondolja az ember, akár Tiszanána, akár Poroszló felől rákanyarodik a falu felé vezető útra, mely mostoha, szikes földek mel­lett szalad. Szalad? Jócskán ráférne egy kis javítás, hi­szen amióta csak erre té­vedek, három-négyévenként, mindig ilyen félig kátyús volt. Pedig javítgatták nem is egyszer. Mostoha út, mesz- szi falu, mégis szívesen ke­rülök erre néha. Barátok­hoz látogatok —, legalábbis én így érzem. Már a falu elején — ahogy Űjlőrinc- í'alva felől átmegyünk a hí­don, ismerősként üdvözölnek a régi gépállomás épületei. Aprócska szobáiban de sok­szor meghány tűk-vetettük az ország gondját, úgy a ma­gunk szintjén és módján. Mennyit beszélgettünk arról, tizennyolc esztendővel ez­előtt, hogy milyen gépek kellenének erre a talajra. A régi malomra meg rá sem ismerek. Üj köntösbe, üzem­mé avanzsált. Takarmány­tó pkeverő elnevezéssel, az ipart képviseli. Még arrébb, hatalmas üvegablakokkal, a tsz központi irodája. Nem tehetek róla, valahányszor meglátom, mindig Berényi bácsi jut eszembe — az idő­sebb — amint két mellény­zsebében hordozta az akkori­ban alakult tsz teljes irattá­rát. AHOGY SZÁMOLOK, las­san tizenhét esztendeje lesz annak, hogy az akkor új tanácselnökkel. Pásztor End­rével számba vettük, egy esős őszi délután, a falu gondjait. A legnagyobbról, az ivóvízről beszélgettünk. jMarí Mába folyt itt éL bő­„Céljaink azonosak, s ez a legfontosabb...1* Beszélgetés Iván Vaszülievvel a Bolgár Dimitrovi Komszomol Targoviste megyei Bizottságának e'ső titkárával lyen eredményeket értek el a szocialista hazafiság es a nemzetközi interna cionaliz- mus ©mélyítésében, a honvé­delmi munkában, a sportban, a tanulásban, s megtalálták-e helyüket a termelésben... — Az elmondottakból kö­vetkezik, hogy t Targoviste megyében is, akárcsak az or­szág más részeiben, a beszá­moló, értékelő taggyűlések megtartására kerül sor ezek­ben a hetekben. Komoly ta­pasztalataink vannak arra, hőgy pontról pontra megvizs­gáljuk: milyen fokon tudtuk megvalósítani megyénkben a párt ifjúságpolitikai határo­zatait. őszinte értékelésre van szükség, hogy február 15-én, a megyei Komszomol- konferencián hú képet fest­hessünk fiataljaink életéről, mozgalmi munkájáról, köz­életi tevékenységéről. Szá­mot szeretnénk adni arról az akcióról is, amely a BKP Targoviste megyei pártbi­zottságának felhívása alap­ján indult el. Egy új város születésekor, Antonovó város­sá avatásakor hangzott el, az országban először, a párt felhívása a fiatalokhoz: jobb munkával járuljanak hozzá az idei termelési tervek tel­jesítéséhez, a jövő év, vala­mint a VI. ötéves terv gaz­dasági alapjának megterem­téséhez. Ez tulajdonképpen egy munkaverseny-felhívás, amelyet az 1975-ben kezdődő új ötéves terv, illetve az 1976-ban megtartandó XI. pártkongresszus tiszteletére hirdettek meg. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hi­szen a Heves megyei fiata­lok is részt vesznek a fel- szabadulási és a kongresszu­si munkaversenyben, hogy milyen fontos teendők vár­nak a targovistei fiatalokra. — Rövid itt-tartózkodásuk alatt több megbeszélést tar­tottak a vendéglátó K1SZ- bizottság vezetőivel Miként értékeli ezeket a tárgyalá­sokat? — Delegációnk Heves me­gyei látogatásának hármas célja volt. Először is az, hogy megismerjük a KISZ megyei bizottságának szervezeti fel­építését, a munkastílusát, a fiatalok alkotó kezdeménye­zéseit. Ezen túl pedig a munkaversenyben való rész­vételüket tanulmányoztuk, végül pedig, s itt válaszolok a kérdésre, a két testvér­szervezet kapcsolatainak a bővítéséről tárgyaltunk. A megbeszéléseink értékesek voltak: jövőre a Heves me­gyei KISZ-bizottság delegá­ciója látogat el hozzánk, út­törők üdültetéséről gondos­kodunk, ifjúsági vezetők ta­pasztalatcseréjére kerül sor, s tervezzük az Orbita és az Expressz ifjúsági utazási iroda turistaprogramjának bővítését is. Ha végiggondol­juk, hogy mi mindent jelen­tenek ezek a gyakorlatban, a két ország fiataljainak bará­ti közeledésében, akkor min­denképpen eredményesnek mondhatók a megbeszélé­seink. — Túl a hivatalos progra­mokon, látogatásokon, ön mi­lyen személyes élménnyel,' emlékkel gazdagodott e pár nap alatt? — Gyermekkorom óta imá­dom a lovakat. Óriási él­ményt jelentett hát, amikor közelről is megszemlélhettem a Szilvásvárad! Állami Gaz­daság lipicai ménéit, örül­tem, hogy találkozhattam Tóth Lászlóval, a gazdaság egyik fiatal szakemberével, mert láthattam, milyen sze­retettel és gonddal végzi a munkáját a ménes körül. Mi is azt szeretnénk elérni, hogy a fiataljaink legalább ilyen odaadással, figyelem­mel és érdeklődéssel végez­zék a napi munkájukat... — Kedves emlék marad számomra az is, hogy közvet­len kapcsolatot alakíthattunk ki a két ifjúsági szervezet megyei és járási vezetői kö­zött, megismerhettük egy­mást, megbeszélhettük ter­veinket, gondjainkat és min­denütt, ahol csak jártunk, barátként mondhattuk el véleményünket. Szeretnénk, ha hasonlóan kellemes be­nyomásokkal érkeznének majd haza a Targoviste me­gyében járt magyar fiatalok is — fejezte be a beszélge­tést Ivan Vasziljev. Szilvás István Szubjektív tudósítás vizűén a Tisza, s öntötte el egy-egy tavaszi áradásnál a határ egy részét, jó, egészsé­ges ivóvíz, az nem volt. Va­lami, sok falu összefogásá­ból készült vízműről „álmo­doztunk”. Taposva a falu sáros utcá­it, házakat is mutatott. Be­szögezett ablakaikkal szomo­rú mutatói voltak annak, hogy néptelenedik a község, elvágynak a fiatalok. Bármennyire is szeretem ezt az alföldi falut — talán éppen az vonz, hogy emlé­keztet távoli szülőföldem, szőkébb hazám, a Viharsa­rok kis falvaira — ritkán kerülök erre, ezért is tu­dok annyira szívből örülni egy-egy változásnak. Mert minden látogatásomra vár valami új. Folytonosan for­málódik, alakul, s erről so­kat mondanak nekem oly­kor a statisztikai számok is. Még emlékszem a beszö­gezett ablakú házakra. Most. 1974-ben, 28 új ház épült a faluban, hat olyan félkészen áll. Egy másik adat. Igényként meaült fel a tanácstagi be­számolón, hogy újabb 2000 valahány méterrel bővíteni kell a vízvezeték-hálózatot. Jelenleg 148 házba vezették már be a vizet és 68 lakás­ban berendezett fürdőszoba van! Arról is szó esett évekkel ezelőtt, milyen nagy gond az. hogy egy becsületes gyűlést nem lehet tartani, mert nincs hol. Azóta!? Megépült a pártház, amely pillanatnyi­lag otthont ad hatalmas ter­mében egy-egy nagygyűlés­nek, a fiatalok is helyet ta­láltad berniem addig, amíg«! nem készül az új klubkönyv­tárnak emlegetett épület, amely lehetne éppen műve­lődési otthon is. Ott helye lesz a mozinak, a könyvtár­nak, az ifiklubnak. Alig hat esztendeje, hogy lelkendezve írtam arról, egy egész falu összefogott, s a szó legszorosabb értelmében saját kezével épít egy óvo­dát. Mert kell. Dolgoztak ott fiatalok, akiknek majd ez­után kell az óvoda, s öregek, akiknek már ugyan nem kell, legfeljebb az unoka járhat oda, de csinálták, mert vál­lalták. Most arról panasz­kodnak, nem eléggé korsze­rű, kinőtte a falu. Több a gyerek. Kell a férőhely. Igaz is, ide kívánkozik, hogy míg 1973-ban összesen 14 gyerék született a faluban. 1974-ben csak az első fél évben 16 új sarud! honpolgár látta meg a napvilágot. EVEKKEL EZELŐTT nem volt napközi otthon az isko­lában, most arról beszélnek, tovább kell bővíteni, korsze­rűtlen a konyhája, az sem tartható állapot, hogy a tan­teremben legyenek a gyere­kek, otthonosabbá kell tenni, ha már van. Sürgetően meg­oldásra váró feladatként je­lentkezik mindez. — Nincs szórakozási lehe­tőség, elvágynak a fiatalok a faluból — igy összegezte a tapasztalatait alig több mint egy évtizede a tanácselnök. — Reprezentatív jellegű közvélemény-kutatásfélét' rendeztünk 'a fiatalok között. Azt válaszolták, meg vannak elégedve a lehetőséggel, na­gyon sokat várnak az új klubkönyvtártól, s a kereset isi kielégítő — ezt mondta * Mikrohullxmú berendezések az ORlON-bó! Az Orion Gyár fejlesztést osztályának dolgozói a XI. pártkongresszus tiszteleiére egy hónappal a határidő előtt elkészítették egy új típusú mikrohullámú berendezés prototípusát. A hat hónap alatt kifejlesztett berendezést a Villamos Erőmüvek Tröszt­je az üzemviteli informá­ciók továbbítására, használja majd. Képünkön: a btfejező méréseket végzik a berende­zésen. (MTI-foto — Danis Barim felvétele — KS.) Eletek megrontója: az alkohol V * E, K. Zj, 30 esztendős, nő­sülés előtt álló fiatalember, pincér, 2000 forintot, kere­sete felét költötte szeszre havonta. Mint mondja, egy­re nagyobb adagok elvise­lésére tette képessé szerve­zetét: három-négy liter bort és nyolc-tíz fél konyakot is elfogyasztott naponta. Édes­anyja kérésére, munkatár­sai biztatására négyszer vett részt elvonókúrán, több-ke­vesebb eredménnyel, ugyan­is nem vált antialkoholistá­vá. Az orvosokat gyakran elgondolkoztatta: szervezete rendkívül jól megbirkózott az alkohol ártalmaival, a kezelések K. Z.-nél csak különlegesen nagy adag gyógyszerrel keltettek bor­zongást ... Az ital magabiztossá tett — Miért ivott? —- A szesz magabiztossá tett. Vonzott a nagyvilági élet. az előkelő társaság, a szép nők,'gazdag külföldi­ek... Aztán nagyjából ugyan­ezzel a társasággal ismét ta­Sarudról ma a községi alapszervezet párttitkára. Megvallom, sok emberrel beszélgettem látogatásaim so­rán, például arról, miért vál­lalnak olyan sokan társadal­mi munkát, még olyan épü­leteknél is, amelyeknek ők, személy szerint, már nem él­vezhetik a hasznát. Sokféle­képpen válaszoltak, de őszin­tén megmondom, ma sem tudnám pontosan megfogal­mazni, mi hajtja őket. Mi­nek köszönhető, hogy min­dent megtesznek azért, hogy a szinte minden forgalomtól annyira kieső falut fejlesz- szék. A lokálpatriotizmusnak szép és nagyon elismerendő fajtáját ismertem meg itt. Épült társadalmi munkában tisztasági fürdő, óvoda, párt­ház, öregek napközije, de van társadalmi munka a vil­lanyhálózat korszerűsítésé­ben, a klubkönyvtár építésé­ben. Szinte minden sarudi polgár, ha elérte azt a bizo­nyos kort, elültette a maga fácskájátis a parkokban, az utak mentén. Küszködnek a sárral, ered­ményesen, eredménytelenül, mindig újra és újra kezdve fáradhatatlanul. Mindezt a faluért, mely húsz évvel ez­előtt még meglehetősen mos­tohán bánt lakóival, de amely most egyre többet ad Persze, fogalmazhatnám úgy is, egyre többet tettek önma gukért. 1919 LELKET számlál a falu. A részletesebb népszánj- lálási adatok persze nem olyan szívderitőek, még min­dig viselik annak a nyomát, hogy esztendőkön át csak öregedett a község. Közel hetvennel több m eitartaiató lálkozott K. Z. A Pomázi Munkatherápiás Intézetben, ahol az alkoholisták foko­zatos rehabilitációjával fog­lalkoznak orvosok, pszicho­lógusok, ápolók. Az intézet­ben az átlag, három-öt hó­napig tartó komplex keze­lés befejezése után az el­bocsátott beteget (alkoho­listát)) az intézet mezőgaz­dasági üzeme alkalmazza. A szállás ingyenes, a betegek étkezéséhez hozzájárul az ál­lam, ingyen munkaruhát ad­nak és a kezeltek az ápolók felügyelete mellett naponta kétszer beveszik az An- taethyl tablettát Győrül és nevel ■— A társadalom minden rétegéből vannak ott bete­gek — folytatja K. Z. — Az intézet vezetői a munka után sport- és /kulturális foglalkozásokat is szervez­tek. Esténként együtt néz­hettük a tv-t, ki-ki sakkoz­hatott, olvasgathatott, be­szélgethetett, egy-egy pohár üdítő ital, cola mellett. — Miben látja a Pomázi Munkatherápiás Intézet hasz­nát? • nyugdíjasok száma, mint a felnövő, új nemzedéké 14 év alatt. S az igazán munkaké­pes korúak száma alig ha­ladja meg az öregekét és gyermekekét összesen. Mégis van valami örökké fiatal eb­ben a faluban. Fiatalos a% a lendület, amellyel állandóan épül, s a szemlélet, mely egyre változó. Csaknem hét­száz újság jár a faluba. A 422 televízió azt jelenti, hogy szinte minden családnak van. És a csecsemőket is beleért­ve, minden 5. lakos a könyv­tár olvasója. Hát ennyi min­den mellett maradhat itt maradi az ember?! És még mindig tele van­nak új és új tervekkel. Most például arról beszéltek, kor­szerűsíteni kell a közvilágí­tást, hogy „nyugalomba he­lyezzék” a zseblámpákat, ké­zi lámpákat, amelyekkel most még közlekednek a sötét ut­cákon. A gyerekeknek a már meglevő kézilabdapálya mel­lé kosár- és röplabdapálya kel! Parkosítás, járdaépítés, útépítés. S már beszélnek az új nagy feladatról, hiszen ez a község ott fekszik a leen­dő második Balaton, a kis­körei víztározó nagy tava mellett. Üdülőtelkek lesznek, számítani kell a megnövek­vő forgalomra — már nem is lesz az „isten háta mögött" — át kell alakítani az egyik italboltot korszerű kisven­déglővé, készülni kell a nem is olyan távoli jövőre, amely­ben idegenforgalom is lesz. NEM HISZEM, hogy van szebb élmény, mint látni esz­tendőkkel ezelőtt még távoli jövőkre szőtt tervek megva­lósítását. Nekem Sarud ezt az élményt is adja. A föld­ből kinövő új épületeivel, változó, formálódó emberei­vel. !&eá& íI — Abban, hogy gyógyít és nevel egyszerre. „Magunk között” vagyunk, könnyen oldódik az ember nyelve. Előbb-utóbb rájövünk arra: semmi értelme az ivásnak, és onnan kikerülve új éle­tet, tiszta lapot kezdhetünk. Kiszakítva a nem > ivók tár­sadalmából és az ivókéból is, amolyan harmadik cso­portot alkot a pomázi kö­zösség : a gyógyuló, az ivás- ból kiábrándult ivókét. Mert számtalan hibájával, gyön- geségével .együtt az alkoho­lista is ember, aki megér­tésre, baráti szóra, közös­ségre vágyik. Segítsen a közösség! — Tudja, van valami ész­bontó ellentmondás nálunk az alkoholisták és a nem ivók tábora között. A társa­dalom, a munkahelyi közös­ségek aránylag jól elviselik az ivó, a rendszeresen ivó embertársaikat. Csak akkor nyúlnak erélyes eszközök­höz, ha az alkoholista kirí­vó cselekedeteivel már tűr­hetetlenné teszi a körülmé­nyeket Pedig akkor már legtöbbször késő! — mond­ja elkomorodva K. Z. — Aztán: az elvonókúra, a kezelés után visszatért sa­ját munkatársukat, szom­szédjukat, sőt, családtagju­kat is nagy-nagy ellenszenv­vel fogadják. Megbélyegzett­nek tekintik, szinte bűnöző­nek, aki letöltötte ugyan a büntetését, de... (Egy elvonókúrán átesett páciensnek a Vöröskereszt­hez írt leveléből: „Munka­helyemen, akik tudják, hogy elvonókúrán voltam, kigú­nyolnak, ez iszákossá tesz és ivásra ingerel...”) — Mindez nagyon megne­hezíti a gondos gyógykeze­lés utáni teljes rehabilitá­ciót. Kiközösítette válik az egyén, hiszen nem fogadja be teljes mértékben a nem ivók társadalma, az ivók pedig nem tartják többé megbízható havernak. Lé­nyegében a nem ivó többi munkatárs az elvonókúrával látja bizonyítottnak, hogy a szaki alkoholistává vált. Odáig már nem jutnak el a következtetésükben — és éppen ez lenne a józanok okos álláspontja —, hogy a súlyos betegségből gyógyult munkatársukat éppen a kö­zösség rendkívül nagy hatá­sú befogadóerejével kellene szívükre ölelni. — A pomázi intézet veze­tői igyekeznek segíteni ápoltjaikat — mondja K. Z. — Azzal, hogy a kezelés után még hónapokig enge­délyezik az intézet gazda­ságában dolgozni a volt al­koholistát. Megszokhatja * a nem ivók józan közösségét, (sorstársaiét), jelleme erő­södik, csiszolódik a normá-. lis életre, akaraterejét edzi. Aztán, ha már elég .szilárd a cél, hogy nem iszom! — a Pomázi Munkatherápiás Intézet segít az elhelyezke­désében. — De mfért csak az inté­zet a biztos pont? (Kulcsár) tlFoit/uajuki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents