Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

Tudomány és politika Tudomány-e a politika? Mondjuk meg rögtön, hogy nem az. A politika nem tudomány. A politika elsődlegesen társadalmi gyakorlat, a társadalmi tevékenység egyik fajtája, ami a hatalmi viszonyok megváltoztatása vagy megszilárdítása terüle­tén zajlik és az egész társadalom irányításának feladat­körében mozog. De ahogy a termelőtevékenység — ami szintén nem tudomány —, a tudományos kutatás tárgyává tehető, ugyanúgy a' politika is különböző elméleti vizsgálódások területe lehet. S bár a tudomány nagyon látványosan fejlődik a XX. században és igen sok összefüggést vilá­gított meg a politika területén is, semmi jel nem mutat arra, hogy a politika tudománnyá változott volna, vágy hogy a jövőben azzá válna. Ezért szokták inkább képletesen azt mondani, hogy a politika művészet. Ezzel azonban mindig csak az hang­súlyozódik, hogy a politika kevésbé egyértelmű, mint a “tudományos kutatás eredményei, és hogy irányítása sok­szor bravúros képességeket követel. Ha azpnban a politika alapvetően nem is tudomány, kölcsönhatása a tudományos vizsgálódásokkal igen ösz- szetett. * A politikusok azonban nem tudósok. Régi vágya az emberiségnek, hogy a társadalom irá­nyítói a legtöbbet tudó és legbölcsebb emberek legyenek. Platón, a görög filozófus is arról álmodott, hogy a töké­letes államban majd a filozófusok-lesznek a vezetők. A társadalmi tapasztalat azonban azt látszik mutatni, hogy a tudósok a legritkább esetben képesek megfelelően be­tölteni a politikai posztokat. ,(E ritka példák egyike: Lenin!) Igaz, Marcus Aurelius, a' sztoikus bölcs a Római Birodalom császára volt, Francis Bacon és Morus Tamás Anglia lordkancellárja, Wilson professzor az Egyesült Államok elnöke, és még sorolhatnánk jópár nagytudo- mányú férfiút, aki egyben államférfiként is számottevő volt. Ezek az emberek azonban a politikai feladatok be­töltése során elsősorban politikusok voltak. Politikusok voltak abban az értelemben, hogy nem elméleti megfon­tolásokból kutattak tudományos összefüggések után. Egy politikusnak ugyanis a hatalomgyakorlás során közvetlenül kell elfogultnak és részrehajlónak lennie azon nemzet, társadalmi osztály, vagy réteg szempontjá­ból, amelyet a politika porondján képvisel, míg ez egy tudósnál sokkal elvontabban jelentkezik. A politikusnak épp abban áll elsődleges feladata és felelőssége, hogy érd eket képviseljen és érvényesítsen más érdekekkel szemben. Nem műveltség, tudás vagy becsület kérdése az, amelyben a tudós eltér a politikustól, hanem a konk­rét munka milyensége. A társadalomban kialakult mun­kamegosztás különböző, ha nem is egymástól független helyeit jelenti a politikai és a tudományos tevékenység. Vannak azonban politikai tudományok. A tudományos gondolkodás persze mindig érdeklő­dött a politikai tevékenység iránt. A gondolkodás törté­netében számos és jelentős szellemi érték született a po­litikai viszonyok vizsgálata során. A legújabb időkben pedig néhány viszonylag új tudományág kifejezetten a politikával foglalkozik. Ilyen tudományág például a po­litikai szociológia, a politikai filozófia, a politikai antro­pológia és az egyre inkább művelt politikai tudomány. Fölösleges lenne itt az egyébként is nehezen meghatároz­ható különbségeikre kitérni, mert éppenséggel közös erő­feszítéseik figyelemre méltóak tárgyunk szempontjából. ? Ez pedig az, hogy a tudomány sokoldalú megközelítési 4 lehetőségeivel feltárják a politikai gyakorlat belső össze- <> függéseit és világosabbá tegyék számunkra politikai te­vékenységünk módját, értelmét, célját, lehetőségét. ? Mindezek nagy dolgok, mert valamit világosabbá ;? tenni fontos és nagyszerű. Ebből azonban nem követke­5 zik az, hogy a tudomány elfoglalja, vagy elfoglalhatná '•í a politika helyét. A politikus nem lesz tudós — még ha ■ személyében esetleg arra nyert is képesítést —, és ál­lj lampolgári tevékenységünk nem válik tudományos tevé- I kenységgé. A politika azonban alkalmazhatja a tudományt 4 A politikai gyakorlat, mint minden emberi gyakorlat, emberi ismeretek alkalmazása. Az ismeretek azonban 5 nem feltétlenül tudományosak és nem feltétlenül kor- •; szerűek. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, azt is 4 figyelembe kell venni, hogy a tudományom javaslatok ko- 4 rántsem egyértelműek. Egy területfejlesztési kérdés el­döntésére például egymástól eltérő és egyaránt elvileg i megalapozott tudományos ajánlások születhetnek. Ami­íj kor egy politikai döntés előkészítésénél alkalmazzák a ; tudományos eredményeket, akkor a politikus testület •j feladata nem abban áll, hogy a szakemberek által javal- 'j lőtt variációkról eldöntsék azt, hogy melyik „igaz”, vagy I „igazabb”, hanem azt, hogy a lehetőségek mérlegelése 4 során — ez itt a politikus funkció —, a legalkalmasab- bat kiválasszák. Idézhetjük Kossuth Lajos mondását, aki szerint a politika az exigenciák tudománya, azaz a kényszerűsé­gek, lehetőségek megfelelő mérlegelése, a legalkalmasabb kompromisszum kiválasztása. A tudomány alkalmazása a politikában csak azt célozza,' hogy a döntésre jogosul- : tak világosabban lássák a döntési szituációt. A döntéstől — annak felelősségétől és esetleg dicsőségétől — a tudo­mány nem mentheti fel a döntést gyakorló testületet. A tudományos döntés-előkészítés épp abban rejlik, hogy nem egyoldalú, hanem többoldalú szakértői véleményt mérlegelve az összetett feltételek és ütköző érdekek kö- ; zepeíte a döntés politikai lesz. Ne essünk tehát a tudomány bűvöletébe. A tudo­mány azon mit sem változtathat, hogy a társadalmi ré­tegek, gazdasági ágazatok, igazgatási egységek között el- ' térőek az érdekek, és ezért tökéletes döntés nincs — abban az értelemben, hogy az mindenkinek egyformán jó. Ezeknek az eltéréseknek és esetenként konfliktusok­nak a kezelése a politika feladata és ha a politika a ? helyzet világosabbá tétele érdekében a legkorszerűbb tudományos eredményeket alkalmazza, úgy elnyerheti a < tudományos jelzőt. ? A tudományos politika azonban csak a tudomány < sikeres alkalmazása, de lényegében politika. A politikai 4 tevékenységnek az állandó döntési kényszerben egyez- \ tetni kell az eltérő érdekalapú álláspontokat egy meg- í határozott politika értelmében. De ezen túlmenően ál- < ; landó kiegyensúlyozottságra van szükség az állampolgá- $ rok kívánságát és a törvényes előírásokat illetően, vala- ’ mint a leggazdaságosabb javaslat és a még nem feltét- íj lenül gazdaságos, de a tudomány fejlődéséből már ész- £ lelhető jövőbeni állapot megfelelő kialakítása szem- ? pont iából. - \ i Mir d ehhez a politikában nagy áttekintő képesség, í erkölcsi bátorság, képzelőerő és állandó tettrekészség | kelt • korszerű ideológiát és tudományt alkalmazó po- 4 > lit!ka tehát nevezhető tudományos politikának, és ezért í ; igen soka* és állandóan tenni kell. Csak azt ne feledtük í y hogy egy politika elsődleges frigdaía és fe1előssége nem 5 valamely elvont tudományos icnz*ág k^rd^s^ben reilik. < * hanem a megbízók, a demokráciát gyakorló /Választók < ' megelégedésében és megbecsülésében GOMBÁR CSABA \ 0 nemben egy karpe­rec, majd úgy fest, nintha a közelmúlt- ‘ ián készült volna, hi­szen az évezredek pusztításának nyomait eltüntette a jól kép­zet,,. restaurátor szakértelme. Huszonhat századdal ez­előtt hordhatta valamelyik szkíta harcos felesége, aki annyi más társával együtt az Eged-hegy oldalán meg­húzódó településen élt, s ta­lán nem is egyszer visszaál­modta az ázsiai puszták végtelenségét. Élt, szeretett, aggódott a férjéért, gyer­mekeiért, s aztán — ez az élet szörnyű regulája megöregedett, meghalt, s el­temették, kövek tömegét zúdítva szebb napokat lá­tott testére. Vitézlő párja kíméletesebb békére szem- derült, mert a „teremtés koronáját”, a ritka nyuga­lom fegyveres oltalmazó ját elégették, s hamvai égy ré­szét urnában helyezték a földbe, mellé rakva fegyve­rét Itt a dárda, s itt poriad a csontmaradványok őrzője, a szürkésfekete edény, s meg­annyi ( más relikvia ©gy visszahozhatatlanul eltűnt világból,, tanúságtétel egy te­lepülésről, egy népcsoport­ról, . akire szfinx-arcával, időtlen nyugalmával éppúgy letekintett az öreg Eged, mint a Csebokszári város­negyed egyre-másra épülő 1 betoncsodáira. A hallgató múlt feltárul­kozott. Kezdődött a vélet­lennel, a hegyoldalon vég­zett szőlőrekonstrukciós munkákkal, s utána jött a régész, aki megszólaltatta a sírvilágot, azonosította a csont-, a fegyver-, az ék­szermaradványokat, egy har­cos nép emlékeit. Régészet. Romantikával övezett, titkok fátylát fel­derítő, kevesek által ismert, s még kevesebbek által gya­korolt munka Olyan tevé­kenység, amely nélkül nem létezne tényekkel érvelő történettudomány. Hogyan is dolgozik a múltba hullt századok, év­ezredek búvára, mit jelent számára a felfedezés, az archimédeszi heureka min­dén narkotikumnál többet nyújtó öröme, min töpreng, miért bosszankodik, amikor nap mint nap, olykor eső­ben, sárban, kerékpáron és gyalog rója a dűlqutakat? Erről beszélgettem, ezek­re a kérdésekre vártam vá­laszt Szabó János Győzőtől, á Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettesé­től. aki évtizedek óía ré- gászkedik megyénkben. Szkíták LiJ az A felfedezés? Néha a vé­letlen szüli. Nem* kell hoz­zá más, csak az, hogy va­lahol építsenek valamit, meginduljanak a monstrum földmarók, s felszakítsák a' háborítatlan, a múlt relik­viát rejtő rétegeket. A töb­bi már a megszokott recept szerint megy: az üzemek, a közös gazdaságok vezetői küldik az értesí'ést, s utá­na hamarosan megjelenik a szakember. Ez* a metódust szakszerűen leletmentésnek nevezik. — Így tárta fel Fodor László kollégám a Nagv- Eged oldalán, az időszámí­tásunk előtti ötödik század­Eged alján Műhelytitkok & régészetről bői származó szkíta sírokat, amelyek a tudomány szá­mára igen jelentősek, hiszen újabb adalékai egy kevéssé ismert hegyvidéki kultúrá­nak, a Podóliából, a Verec- kei-szoroson hazánkba ér­kezett lovas nép létének. Egy másik, még Inkább jelentős sztori a saját ta­pasztalatok sorából: — A kiskörei tsz főagro- nómusa jelezte, hogy bekö­tő út készítése közben cson­tokra és egyéb maradvá­nyokra bukkantak a Pap-ta­nyán. Érdekességek sorát találtam: a VII—VIII. szá­zadi avar sírcsoport mellett, a germán eredetű gepida lakosság temetőjére leltem. Ez a tény egyik adaléka an­nak, hogy nem lehet elfo­gultan, sablonosán értelmez­ni a magyarság etnogenezi­sét, vagyis a honfoglalás után ezek a törzsek is itt éltek, s különállásukat meg­őrizve is kapcsolatokat te­remtettek, vérségi köteléket formáltak őseinkkel. Ez azt jelzi, hogy műveltségük­kel. kultúrájuk emlékeivel foglalkoznunk kell. S amikor az oklevelek segítenek, s a felfedezés az íróasztal mellett születik, s izgalmakban bővelkedő, a krimik fordulatosságát lekö­röző nyomozás követi. Így talált rá Sarud mellett egy török korban elpusztült fa­lu,^ Magyarád nyomaira. Előbb okleveleket böngé­szett, ezekben tűnt fel a te­lepülés neve, később jött a hely azonosítása. S az ása­tások bizonyították a hipo­tézis hitelességét. Erről a területről sem hiányoztak az Arnád-kori emlékek mellől a késéi germán sírok. A X —XT. századi falurész két fel+árt háza jelez+e a kora­beli építkezés eddig még nem ismert •sajátosságait. Eddig az öröm. a min­dennapi újrakezdés értelme. Ám a keserűségek a régészt sem kerülhetik el, mert nem mindenünnen érkezik a jel­zés, a leletmentésre hívó szó,, e néha a gondatlanság következtében felbecsülhetet­len értékek pusztulnak el. — Egyre inkább aggasztó ez, mert az elmúl* tíz tizen­öt év nagy beruházásai — megyénkben és országszerte — eddig soha nem lá*ott,. s képzelt menny’ségben hoz ták felszínre bis+óriai je­lentőségű emlékeinket. Saj­nos, ezek jelentős részéf végérvényesen eltemették a könyörtelen fpldmarkoló, út­építő és mezőgazdasági gé­pek. Mi mentünk, mentet­tünk volna, de legtöbbször senki sem kért bennünket, mert a muzeális emlékek védelménél fontosabbnak tartották a pillanatnyi ter­melési érdekeket. Aggasztó jelenség ez, s minél hama­rabb • változtatni kellene ezen a torz felfogáson. Tévedés ne essék, nem a túlzott szakmai féltés tüze­li a régészt, hanem olyan egészséges indulat, amelyet ma már legfelsőbb szinten is méltányolnak, támogat­nak. Kulturális miniszte­rünk ez év szeptemberében levélben kérte fel a me­gyék tanácselnökeit, hogy az eddiginél is hatékonyabban segítsék a kulturális érté­kek ' védelmét szolgáló jog­szabályok betartását. S időzzünk csak el a s®= kát mondó beszédes érvek­nél! .. a régészeti-történelmi jelentőségű védett földterü­letek bolygatása, az enge­dély nélkül végzett ásatások egyre jobban elszaporodnak. Mind gyakoribbá válik, hogy az előkerülő leleteket — azok megmentésére és meg­őrzésére hivatott múzeuma­ink kijátszásával — a zug­kereskedelemben értékesítik. ... A múzeumi szakemberek becslése szerint a felszínre kerülő leletek 60—70 száza­léka pusztul el a kötelező bejelentés elmulasztása mi­att... a nemesfémeket &• megtalálók nemegyszer szét­darabolják és egymás közt felosztják... A magyar föld leleteivel egyre gyakrabban találkozunk a külföldi auk­ciók katalógusaiban... A szemlélettel van baj azok­nál a vállalati, szövetkezeti vezetőknél és más felelős beosztású személyeknél, akik például a leletek kötelező bejelentését — az ásatások esetleges elhúzódásától fél­ve — vélt gazdasági érde­kek miatt elmulasztják.” Elszomorító példákban saj­nos nincs hiány. Nagyhar- sányban egy római villa hat­van négyzetméter« mozaik­padlóját tette tönkre a mély­szántás. Dombegyházán, a kunhalmok bolygatói régé­szeti és középkori település- történeti emlékekben okoz­tak károkat. Rakamazon honfoglalás kori sírokat dúl­tak fel. S jóformán teljesen el­pusztult a Szabó János Győ­ző által felfedezett Sarud melletti Magyarád is. ! Ezek után nem túlzás megkongatni a vészharan­got... Persze vannak —- szeren­csére megyénkben is — el­lenpéldák. Említettem segí­tőkész gazdasági vezetőket, akik nemcsak jelzést küld­tek a régésznek, hanem fel­ajánlották nagy» teljesítmé­nyű gépeiket is. ‘ Ez történt Gyöngyöspatán, ahol hosszabb ideje rendsze­resen dolgozott Szabó Já­nos Győző. Megbízatása terv- munka volt, része annak az országos kutatási program­nak, amely néhány Árpád­kori megyeközpont feltárásá­ra vállalkozott. — Pata egyházi jellegű centrum volt. a várral és a főesperesi templommal együtt. Ez utóbbit szőlő és gabona takarta a Póc-tetőn. A keresést az ásatásokat ta­valy kezdtük s az idén fe­jeztük be. Megéri® a kitar­tás, a türelem, mert egy há­romhajós templomra talál­tunk, amely országps ritka­ságnak számít, hiszen ebben az időben az egyhajós típus dívott, s a patai épület- komplexum minden bizony­nyal kabar vagy bizánci hagyományt őriz. A .feltárt romokat az Országos Mű­emléki Felügyelőség konzer­válja majd, s jövőre már a turisták is gyönyörködhet­nek ebben az építészeti ku­riózumban. Lassabban ha­ladtunk volna, ha a helybeli szövetkezet nem ajánlja fel gépeit. Komoly segítség volt az is, amit Eger városának tanácsa nyújtott Fodor kol­légámnak az almári kolos­tor és romterület feltárásá­hoz. Ezt a kölcsönös meg­értést, együttműködést le­hetne, kellene fokozni. A feltárás se könny® munka, mert az alkotókedv­nek határt szab a pénztár­ca, a szűkös költségvetés, amely ellen nincs apelláta. Bizony kevés a forint; minden forrást összevetve jó, ha eléri a hetven-nyolcvan- ezret. Az embereknek, akik a nem éppen könnyű, s nagy figyelmet igénylő fizi­kái munkát végzik, mini­mum 12—13 forintos órabért kell fizetni. így aztán ért­hető, hogy sok álom marad meg\41ósula tlan. Az ásó, a lapát se a leg­modernebb eszköz, hiszen már a mezőgazdaságból - is kiszorult. 1 — Furcsa ellentmondás ez. Régészeink elméleti fel- készültségét, publikációit Európa-szerte elismerik, e ugyanakkor a technika a régi, az elmaradott, akadá­lyozza a gyors előrehala­dást, a még rangosabb si­kereket. — Segíthetne a kalandra szomjas, a múlt titkai iránt érdeklődő ifjúság. Rájuk nem számítanak? — Almárban a nyárom szerveztünk először fiata­lokból toborzott feltáró tá­bort, amelyik kitűnően si­került. Ezt a bevált kezde­ményezést folytatjuk majd, persze a diákokra csak a nagy vakációban számítha­tunk. . ej S most lépjünk be a ré­gész szentélyébe, a restau­rált leletek rejtelmes vilá­géba. Külön sorakoznak, pontosabban a padlástérben szoronganak a gonddal ren­dezett relikviák, vallva ko­rokról, régvolt emberekről, szokásokról. Megannyi ér­dekesség, amelyet bizony aligha láthatnak a história­kedvelők, mert nincs kiállí­tási terem, ahol a szenzáci­ós emlékeket bemutassák. A gótikus palota történel­mi anyaga kizárólag az eg­ri vár, s a város esemé­nyekben gazdag históriájáról tanúskodik, hiányoznak a tíz éve összeállított gyűjte­ményből a megye régészeti emlékei, s az sem valószínű, hogy az újabb, talán két év múlva megnyíló állandó ki- ' állításban helyet kapnának. Raktárba kerül az Eged oldalán húzódó temetőből előkerült szépmívü karkötő, ide jutnak a szkíta harco­sok fegyverei, dacolva az idővel, s vá-va az újabb fel­fedezésre. S pihenhetnek ki tudja meddig, akárcsak a szfinx-arcával, időtlen nyu­galmával évezredek titkait őrző öreg he?v lankáin. Menteni kellene őket, ffi tegnapokból okuló jzls~,*- muK. „ Pécsi Esitfás) f *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents