Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

«illivMt'IW U magyar ti m Nyárfaerdő közepében ma­gányos házikó áll, s abban él egy szelíd szavú öregasz- szony, akinek van egy uno­kája, akit Mártonnak nevez­nek. .. — Tulajdonképpen így, ilyen meseszerűen is kezdődhetne ez a film, amely egy legendából építkezve éb­reszt mindenkor időszerű gondolatokat Csakhogy a film nem így kezdődik, nem kezdődhet így mert ahogyan az irodalmi forgatókönyvben olvashatjuk: „A fa nem fa. Az erdő nem erdő. A levél­rések mögött szemek. Az ág- reccsenés is závárcsattanás. Nyomodban jár a háború, előtted jár, fölötted jár, át­megy rajtad.” Kása Ferenc, Csoóri Sán­dor és Sára Sándor filmje háborúval kezdődik. 1944 őszén egy front mögötti ma­gyar alakulat, hogy a német parancsnokság előtt bizonyít­sa a katonák harci kedvét, 20 kilométeres terepfútó ver­senyt rendez, A tét óriási, csaknem maga az élet: aki elsőnek ér be a célba, két hét szabadságot kap. Haza­mehet. És a katonák elin­dulna^ egymást tiporva, ta­posva, hegynek fel, hegynek le, patakokon átgázolva fut­nak, vonszolják magukat az életet jelentő cél felé. Közöt­tük van Csorba Márton hon­véd is, aki megelégelte a há­borút és most győzni akar. Győzni, minden áron. Még a gyilkosság árán is! S való­ban elsőnek ér a célba, így őt illeti a szabadság. Felejt­hetetlen képsorokkal mutat­ja be a film ezt a kegyetlen versenyt, amely szinte rosz- szabb, mint maga a háború, hiszen itt még a bajtársi se­gítség is ismeretlen fogalom, helyette egymást ölik az em­berek. Lám, Csorba Márton is ölni kényszerült két hét életért... Ez a kegyetlen realitás a film egyik kiindulópontja, eb­ből bontakozik ki a történet és az alkotók félreérthetetlen mondanivalója, az ember és a háború viszonyáról, a cse­lekvés lehetőségeiről. A film másik vonulata egy legendára utal. A film ren­dezője, Kása Ferenc elmond­ta, hogy még főiskolás korá­ban kezébe került egy könyv; Fukazawa híres re­génye, a Zarándokének. Té­mája az a népszokás, amely szerint Japánban a felesle­gessé vált idős emberek el­zarándokolnak a hegyekbe, meghalni. S akkor arról ál­modozott, hogy egyszer majd filmet csinál ebből a regény­ből. A történetért nem kell olyan messzire menni, hiszen Sánta Ferenc nagyszerű no­vellája, a Sokan voltunk, az öngyilkosság e különös szo­kásának székely változatáról vall döbbenetesen. A filmben 88 OS: Riportf'lm kormánykül­döttségünk mdiai és burmai látogatásáról A riportfilm készítői — (Elek János szerkesztő és Csák István operatőr) indiai és burmai útján kísérték el kamerájukkal a Fock Jenő miniszterelnök vezette ma­gyar kormányküldöttséget. S QiÜÉ 1914, ixss vasáro&p Kamatozó milliói* ••• Délután, a kollé ium an is ez a székely változat él tovább, csakhogy itt nem a szegénység hajtja, kényszerí­ti fel a hegyre az embereket, hanem a háború. így ötvöződik a népmesét idéző motívum a realitással, a balladai hangulatú, csodá­latosan szép képsorok a há­ború kegyetlen törvényéről valló jelenetekkel. Igaz, a két hangulat nem mindig si­mul egymáshoz. Egy-egy szép, szemet gyönyörködtető részletért, tájért olykor el­kalandozik Sára Sándor, az operatőr, hogy a következő pillanatban rádöbbentse a nézőt: hogyan hatol be a há­ború a szép, a tiszta ember­séget árasztó hegyek közé. Mint a népmesékben, itt is a jó és a rossz emberek élnek a hegyek között. A Mama akár az örök jóság szimbóluma is lehetne, csen­des, halk szavú, tudja az élet rendjét, beletörődve, nem lázad ellene. Az alkotók szinte leírhatatlan szeretet­tel rajzolták meg a Mama alakját, jellemét, még a csendet is dramatizálták kö­rülötte, mozdulata, tekintete külön hangsúlyt kapott, mi­közben finoman, árnyaltan felvillantották a befejezést: ő a múlt, ő marad fenn a hegyen, s rázúdul majd a hószakadás. A honvéd Csorba Márton a film legösszetettebb alakja. Az ő sorsán, magatartásán keresztül döbbenünk rá ar­ra, hogy mit jelent az elmu­lasztott lehetőség, a későn ébredt ellenállás. A szabad­ságra érkezett katona a Ma­mával indul fel a hegyekbe, hogy megkeresse a Dontól hazaszökött apját. De a há­ború uralja a hegyeket is, s a tábori csendőrség elfogja őket. Kosa művészetét, szuggesz- tív erejét dicséri, hogy még egy gyilkost is a néző rokon- szenvébe tud ajánlani. Hi­szen ez a Csorba megölte bajtársát, tulajdonképpen ön­ző, magának élő ember, aki az erdőben sorsára hagyja a sérült partizánlányt, elveszi fegyverét, s a tábori csend­őrségen is csak a saját sor­sával törődik. S mégis, az ő jelleme járja be a leghosz- szabb utat, mert mikorra a végéhez ér a történet, már ott áll a parancsnokság előtt, s eszeveszetten ereszti a gép­mivel a nagy távolság nem tette lehetővé, hogy az ott- tartózkodás ideje alatt na­ponta küldjenek híradófilme­ket haza — egybegyűjtve az út legfontosabb és legérdeke­sebb részleteit, most együtt,- egy filmriport keretében lát­hatjuk. Ott voltak a riporterek a hivatalos programokon Indi­ra Gandhi indiai miniszterel­nök-asszonnyal és U Sein Winnel, a Burmai Unió Szo­cialista Köztársaság minisz­terelnökével folytatott tár­gyalásokon, a hősök sírjánál tisztelgő koszorúzásokon. Láthatjuk a filmben a Nehru emlékmúzeumot, a híres új- delhi-i Vörös Erődöt. Megis­merhetjük a filmből India múltjának és jelenének né­hány jellegzetes helyszínét, a Tadas Mahalt és egy üveggyá. rat (amelyben sok magyar gép dolgozik) a boombayi atomkutató központot Aztán Burma életébe pillanthatunk be a kamera segítségével. A küldöttséggel együtt a tele­víziónézők is gyönyörköd­hetnek a világ egyik legszebb budhista pagodájában, részt veszünk egy hajókirándulá­son és meglátogatunk egy olajfinomítót. A film — amellett, hogy csodálatos tó­ikkal, műemlékekkel ismer­et meg — nagy teret szentel open a kormányküldöttség ltja eredményeként is bő­vülő, sokoldalú magyar—in­diai kapcsolatoknak. Q£Sb pisztolysorozatot. De a lövé­sek már csak az ajtót érik, a csendőrök visszavonultak, elkésett a bátorság. Mint aho­gyan elkésett tágabb értelem­ben is... Líraian szép, egyben iz­galmas is a Hószakadás, amely egyetlen történetben, néhány sorson keresztül szin­te összegezését adja annak, hogy milyen kapcsolatban van az ember a háborúval. Az összeszokott hármas ez alkalommal is a humanizmus .oldaláról járta körül a té­mát, s eszmeileg őszinte és tiszta filmet alkotott, olyat, amely gondolkodásra, állás- foglalásra készteti a nézőt. A Mama szerepében Maria Markovicová nyújtott meg- rendítően hiteles alakítást. Kósáék felfedezettje az ama­tőr Szabó Imre elfogadtat­ta Csorba Márton honvéd alakját és magatartását is. A film legszínesebb alakítá­sát Haumann Péter nyújtot­ta. A táborparancsnokot ját­szotta, a megszokottól, a sablontól teljesen távolálló típust, egy olyan katonatisz­tet, aki bár nem hisz a há­borúban, a győzelemben, mégis megteremti a saját fi­lozófiáját ahhoz, hogy szinte gyűlölet nélkül, kedélyesen csevegve és mosolyogva ad­ja ki gyilkos parancsait. Dorkó Zsolt kísérőzenéje jól kiegészítette a festőién szép és látványos jelenetso­rok hangulatát 25. Kedvére hirtelen sötétség borul. Apát ennél szörnyűbb hír nem érhet. Tudósítják, hogy kisebbik leánykája vörhenyben meghalt, fia és nagyobbik lánya ágyban fekvő beteg, felesége szin­tén gyengélkedik, fizikai­lag megviselt, szomorú ked­vében vigasztalhatatlan. Haza, haza. amilyen gyor­san csak lehet! Ütja kétség- beesett, ziháló sietség Euró­pán át. 1846 október végén érkezik haza. Nem úgy tör­tént, ahogy reménye bátorí­totta: ahelyett, hogy az idő gyógyulást hozott volna, fia is meghalt, felesége és egyet­len életben maradt gyerme­ke még mindig beteg. Gyásza közben érkezik meg a Lipcsében kinyomta­tott Népkönyv, amelyben felvilágosítja olvasóit, ho­gyan törekedjenek szabad­ságra a zsarnoki hatalom ellen, hogyan küzdjenek eredendő emberi, polgári jo­gaikért, szemben a feudális uralmi gépezettel. Alig ke­rült ki a Népkönyv a nyom­dából, a „Hunnia független­sége” közeli megjelenéséről is értesítik. Nem tud igazán örülni a várva várt ered­ménynek. Fájdalma eltom- pftja, gyermekeit siratja, szerencsétlen családi életé­A * harmadévesekkel ' már találkoztam. Akkor még régi otthonunkban, az évszázados titkokat őrző kolostorépület­ben szorongták, s múltat idé­ző öreg falak között készül­tek fiatalos akarással, leen­dő hivatásukra. A hetvenöt szakmunkásta­nuló akkor azért szorgosko­dott, hogy megszerezze a kollégiumi címet, amely sok­kalta többet jelent a diákott­hon titulusnál,, s méltatása egy közösséggé kovácsolódott gárda törekvéseinek. A fiúk vágya teljesült, s most két év után megvaló­sult egy másik régi óhaj is: birjokba vehették azt az in­tézményt, amely huszon­nyolcmillió forintba került, s az összkomforton, a kényel­men túl zöld jelzést biztosít minden életképes nevelési el­képzelés számára. Erről beszél Cseh István, az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója: — 1700 diákunk közül ed­dig közel ezren jártak be nap mint nap a környező közsé­gekből, s a fárasztó utazás a tanulásra szánt időt kurtítot­ta. Aki tehette, albérletbe költözött, erre elsősorban a harmádévesek vállalkoztak, mivel meglehetősen jól ke­resnek Különösképp nehéz helyzetben voltak a lányok; részükre nem biztosíthattunk kollégiumi elhelyezést. Az új, a huszonnyolcmilliós léte­sítmény megoldotta a gondok jó részét: ide háromszáz fiút vehettünk fel. Az épü­lethez csatlakozik a korszerű tanműhely, amelyik két mű­szakban 480 első éves tanuló színvonalas szakmai képzé­sét segíti. Ügy is mondhat­nám, hogy egy nagyszerű le­hetőségeket kínáló nevelési komplexumot alakítottunk ki. ahol minden az ifjúsá­gért történik. Az iskolapad­ban elsősorban az elméletet nek rendbehozatala köti le inkább figyelmét. Megmozdul a rendőrség. Bizonyos, hogy titkos úton, a hazai cenzúra megkerülé­sével, a fennálló rend el­len nyílt izgatás, lazításra* való felbujtás céljával nyo­matta ki külföldön műveit. Üldözésére kész a hivatalos jogcím. Kossuth Lajos arra kéri levélben, sürgősen ke­resse fel, halaszthatatlan ügyben beszélnie kell vele. Siet hát a központi ellenzék vezéréhez, aki közli vele: „Biztos tudomásom van arról, hogy elhatározták Stancsics uram letartóztatá­sát. Nincs sok ideje. Mene­külnie kell, órákon belül. El tehát a fővárosból! Nem akar menekülni. Er­kölcsi és érzelmi okok tartr ják vissza. Amit tett, azért nyíltan vállalni óhajtja a felelősséget. Nem tekinti magát bűnözőnek. Am ha a zsarnokság annak tekinti, az az ő dolga, bátran a sze­mébe néz. Maradásának má­sik oka, hogy menekülésé­vel nem rendítheti meg sok csapást átszenvedett család­ját. Kossuth érvei győznek. Beláttatia - vele, sokkal ször­nyűbb hatással lenne gyer­mekére és feleségére, ha •szemük láttára vernék vas­ra a zsandárok. Amellett sajátítják el, a tanműhely­ben 9 munka szépségét is­merik meg, s a kollégiumban sokoldalúbb, emberibb em­berré formálódnak. Termé­szetesen ez mjm megy máról holnapra, de az alkalom adott, s mi élni is akarunk vele. S végre lányokat is fo­gadhattunk: ötvenen a fiúk helyére költöztek, a lakályo­sabbá formált épületbe. S milyen az új kollégium? Versenghetne bármelyik városi szállodával A mérték­tartó eleganciával kialakított hall tágas és impozáns. A földszinten a modernül be­rendezett klubszobából még a pianínó sem hiányzik. A könyveket kedvelő fiatalokat az olvasóterem várja. Az emeleteken hat tanuló­szoba sorakozik, s jókora á közös foglalkozásokat segítő előadóterem is. • A szobák 4 ágyasak, az elrendezés min­denütt ízlésről tanúskodik. Így aztán érthető, hogy még a honfoglalók, az elsősök is jól érzik magukat, pedig még csak ismerkednek a kollégiu­mi, a közösségi élet megannyi örömével, kötelmével. Viselkedésük még zavart, de társaik közt már fesztele­nül mozognak, s az ebéd utá­ni szabad időben ők sem ma­radnak ki a folyosókon ren­dezett rex-csatákból. Dobos Bálint Nagyvisnyó- ról jött, ahol egyszobás, majd minden komfortot nélkülöző lakásban élt édesanyjával: — Nagyon tetszenek a mosdók, hiszen otthon nincs fürdőszobánk. Hallottam, hogy új kollégiumba kerü­lök, ekkora kényelemre még­sem számítottam, — összege­zd az első hét tapasztalatait. Az autószerelő Nagy Gyur­ka a klubszobát dicséri, s örömmel újságolja, hogy a hét végén a „sziláeyis” lá­nyokat fogadják majd. bízzon a hazafias vezetők­ben, távollété alatt minden­ben számíthat rájuk a csa­ládja. így hajt fejet Stan­csics jóakaróinak terve előtt. Mire elérkezik a hajnal, már a menekülés úttalan út­jain találja magát. Nehezen búcsúzik a még mindig súlyos beteg kislá­nyától, egyetlen életben ma­radt gyermekétől. Teréz he­lyesli menekülését, erősnek mutatja magát, gyakorlati tanácsokkal látja eL Nincs idő a meghatódásra, Stan­csics siet sebtében össze- kapkodptt batyujával a Du- na-partra, ahol ladik vár rá, hogy átvigye a szem­közti Sáros (ma Geliért) fürdőhöz. Itt a megbeszéltek szerint találkozik Fiáth Ist­ván Fejér megyei földbirto­kossal, Kossuth bizalmasá­val. Segítője gyors kocsijá­ba száll és még az éjszakai sötétben elindulnak. No­vember vége van, barátság­talan időben, istenkísértően rossz utakon osonnak falu­ról falura; Adonyon át Han­tosra, de mivel kémek vág­táznak nyomukban, itt nem maradhatnak. Tovább Cecé- re, majd Alapra. Mindenütt lelni segíteni kész emberek­re, de a császári besúgók sem restek. Alapon sem ma­radhat, megint Fiáth István jön érte, Seregélyesre viszi, közben tájékoztatja, latinul, nehogy értse a kocsis a szót: gróf Batthyány Káz- mér hajlandó segíteni, fel­ajánlotta legeldugottabb rej­tekhelyét, a horvátországi Brod melletti hegyi birtokát búvóhelynek. Oda kell te­hát eljutni minél hama­rabb. Seregélyesen csak annyi ideig van, hogy bőrzsákját átteszik a hosszú útra alkal­masabb fedeleskocsira, s már viszik is tovább. Hat nap múlva érkezik a Brod melletti emeletes kastélyba, Bobor álnév alatt. Kísérője Kardos Mihály jószágfel­ügyelő gondjaira bízza. A táj gyönyörű, vadregénye- sebb már nem is lehetne. Mindössze ?z a baj, hogy Bobor úr nem üdülési cél­lal tartózkodik a magyar— osztrák ha'áron, a Kite- és Nagy-nuipa folyók találko­zásánál, noha & jószágfel­% A szentdomonkosi Vinczs András is elégedett: — Lesz bőséges kulturális program. Van énekkar, iro­dalmi színpad, s mindenki (sportolhat, ha kedve tartja. ' Nem félünk attól, hogy unatkozunk majd. S az is sokat mond, hogy a tanulók az egy havi ellá­tásért, mosásért, kénye­lemért, napi kétszeri étke­zésért mindössze hetven fo­rintot fizetnek. Kezdődik a szilencium, a délután négytől este fél hét­ig húzódó tanulás. Elcsende­sül az épület, előkerülnek a könyvek, füzetek, mindenki készül a következő napra. Nem kis munka vár a ne­velőkre, Nyíri József kol­légiumvezetőre, aki negyed- százada foglalkozik a bizony­talankodó, a helyüket kereső fiatalokkal. — A felsőévesek példa­adásában bízom, s” azt hiszem, joggal, hiszen fegyelmezettek, tudják, mit jelent a máso­kért is érzett felelősség, s mindennapos gyakorlat ná­luk az egy mindenkiért, » mindenki egyért elve. Ök s hálófelelősök, ott vannak a nyolcvankilenc tagú diákta­nácsban, tagjai a KISZ-ön- kormányzatnak, a fegyelmi bizottságnak, segítik a házi vezetőképzést, egyszóval: számíthatunk rájuk. Életké­pes ötletekkel segítették « házirend összeállítását, s fo­kozatosan megismertetik as elsősökkel a közösségi élet ábécéjét, bizonyítva azt, hogy nemcsak kötelességek vajá­nak, hanem jogok is. Ezt sejti Gyurka, Bálint, András is, akik jó helyre ke­rültek, akár az építkezésre fordított kamatozó milliók..* Pécsi Hsívási ügyelő szeretne róla valami hasonlót elhitetni Itt-tar- tózkodásának bevallott cél­ja, ellenőrizni a brodi gaz­daság számadásait. Bobor úr szívesen sétálgat a környé­ken, alkonyaikor elbeszél­get a Kulpa hídján posz­tóié osztrák határőrökkel, esténként is ^lénk részese a közös vacsorákat követő beszélgetéseknek. Amikor azonban Brodra is elérkezik a letartóztatásáról intézkedő körözvény, többé nem láto­gatja sem a Kulpa hidjai, sem a közös vacsorákat Dolgozik. Eddig sem tét­lenkedett, a körözvény meg­érkezése után azonban ki­zárólagos időtöltése a mun­ka lesz. Írja a „Nép szava i— Isten szava” című politi­kai tanulmányát, erőteljes okfejtéssel bizonyítva a dézsma és a robot, a feu­dális termelési mód e két hírhedt velejárójának tart­hatatlanságát. A mű elké­szül, viszik Károlyvárosba, ahol szeretnék kinyomatni. A nyomdász először hajlana rá, de felesége úgy meg­ijeszti, hogy körmöci ara­nyakért sem nyújtana se­gítséget a fennálló rendet támadó mű megjelenéséhez. Stancsics javíthatatlan bi­zakodással Pestre csempész­téti a kéziratot és máris hozzálát Robespierre életé­nek megírásához, beszédei­nek magyarra fordításához. Megkísérti a tenger kö­zelsége, látni akarja Fiume mediterrán környékét, ame­lyet bejárt gimnazista ko­rában. Fiatalosan, felfrissül­ve érkezik vissza február végén a tengerpartról. Le sem verheti magáról az uta­lás porát, megtudja a tragi­kus újságot: immár nincs egyetlen gyermeke sem, le­ánykája meghalt. Szobájába zárkózik, szavát nem halla­ni, sír , csillapíthatatlanul. Gyászoló magányát kényte­len megszakítani Kardos Mihály jószágfelügyelő. 1847 március 4-én este tizenegy órakor rémülten kopogtat be hozzá. Közli.: tele van a kastély udvara fegyveres poroszlókkal, érte, Stancsics Mi hiú yért jötted [Folytatjuk)) Márkusz László GERENCSÉR MIKtOS^ § ÁGSTESZÉRTŐl H&IHMTIMISÍGIG TÁNCSICS MIHÁLY életregényé /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents