Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
!£C? sytXLowiÉseal ktfaaátefiüua ái gyermekkor éveiben, asni- jkor először láttam a hajósak csillogó egyenruháját elhatároztam : tengerész leszek. De amikor megláttam „a" vizet, nyomban letettem szándékomról. Pedig a megáradt Tisza volt csupán . . . Később mégis láttam a nagy vizet, hallgattam morajlását. s hacsak a part mentái is. de egy órányit hajóztam a • Fekete-tengeren, sőt egyszer az Adriára is kimerészkedtem, miközben hatalmas vihar, sőt orkán csapkodta a hullámokat, amelyek mint könnyű játékszert dobálták a hajót. Őszintén szólva, voltak pillanataim, amikor nem hittem, hogy partot ér az a rozoga bárka. Egyszerű, nyári zápor volt egyébként a tengeri „vihar” . . . A karácsony előtti ünnepi hangulatban ismét vízre szálltam, s örömmel jelenthetem: „bejártam” a tengereket, a messzi óceánokat. Mégpedig vihar és tengeri betegség nélkül ... Jó szeleit Szerencsés hajózást! — így búcsúznak egymástól a tengerészek. A szelet ugyan nélkülözni tudja az újágíró, de a szerencsét aligha. E sorok írójának is része volt néhány szerencsében. Az első: A MAHART vezetői örömmel fogadták a szerkesztőség elképzelését. és nagy igyekezettel segítettek áthidalni a távolságokat. Második szerencse: Németit András, az 1700 tonnás Herend tengerjáró hajó második tisztje, szabadságon van idehaza, Egerben. Egy telefon, s néhány óra múlva már a presszóban ülünk. Romantika nélkül — Mit isznak a tengerészék? — Ki mit szeret Énköny- nyű olasz bort, a Chiantit Az nincs. A magyar konyaknál maradunk. András most tapossa harmincadik esztendejét, atléta termetű ember, aki első látásra inkább egy precíz mérnök benyomását kelti. Kérdéseimből nyomban megérzi, hogy igencsak furcsán képzelem el a tengerész életét. — Nem, a regényekben oly gyakran megírt romantikával, vérfagyasztó kalandokkal, emberre vadászó cápákkal, a kikötőkben várakozó nócskékkel, „menyasszonyokkal”, szeszgőzös csapszékek hangulatával, késeié matrózokkal, marcona kalózok támadásaival, a süllyedő hajó életmentő hőstetteivel szerencsére nem szolgálhatok. _ Ezek szerint a nevezetes Piszkos Fred ma már nem lehetne kapitány? — Még hajósinas sem. Rejtő mulatságos hősei elbuknának az első vizsgán. A tengerészélet nehéz, sokféle ismeretet és kitartást követelő hivatás. — Mii csinál a második tiszt? _ Ö felelős a navigálásért. — Mivel tölti a tengerész a szabad időt? — Pihenek, közben angolt tanulok, igyekszem sportolni, van könyvtárunk, szeretek olvasni, fényképezek, de sokan nézik a televíziót, a mozit, mert az is van. Reggelenként és pontban 12 órakor pedig, aki csak teheti, szívdobogva hallgatja, ml újság odahaza: rövidhullámon akkor mond híreket és krónikát a Kos- suth-rádió. Amikor pedig kikötünk és rakják az árut, irány a város .,. — Egy hangulatos kikötői kocsma... — Olyan is akad, de még több a szolid halászcsárdaszerű vendéglő. Én is megfordultam már ilyen helyeken, de amikor már többször megjárja az ember a tengert, rájön, hogy milyen sok látnivaló van a világban. — Babonásak-e a tengerészek? A tengert járó ember sokat ad a jelekre, az évszázados tapasztalatokra. Ha például vízre ül a sirály, számítani lehet a viharra. De körbejár a hálósok köMórlcusz László rioortia zött egy tréfás mondás is: ha a nap vörösben áldozik, az idő murád. Vagy változik. — Ismer-e egri tengerészeket? — Vámos Gyurit, aki az 1300 tonnás Tata parancsnoka. Tengerész az öcsém is, harmadik tiszt a Cegléden. Egri fiú a Tata parancsnoka. E riport során ez a harmadik szerencsém. Sőt, ismerem a parancsnokot, közel másfél évtizedig egy házban laktunk az egri Széchenyi utcában, aztán megnősült és a fővárosba költözött. De, hogy tengerész, azt nem tudtam .«, Lánc, lánc, éterlánc Talán csak versben lehetne igazán kifejezni azt a különös hangulatot, amely megragadja az embert Budapesten, a MAHART központjában, a rövid- hullámú rádió előtt, s az érkező jelekkel együtt képzeletében messze repíti idegen tájakra. Tenyérnyi szoba az egész, a zsúfolt belváros közepén, s lám elfér benne az egész világ. Egykét mozdulat, s máris sok ezernyi mérföldet utazhatunk a rövidhullámok hátán. A rádiós ujját a morze billentyűjére helyezi és már mennek, jönnek a sípjelek, amelyből én ugyan semmit nem értek, de nagyszerű „tolmácsom” van hozzá, a rádiós Horváth Ferenc, aki már tizenötödik esztendeje tartja kezében azt a láthatatlan szálat, amely összeköti a központot a hazától távoli kikötőkben horgonyzó, vagy a messzi vízi birodalmakban közlekedő magyar hajókkal. — Halló, Tata! Itt központ. Jelentkezz! — Itt Tata! Mi újság odahaza? Bármilyen sürgős, vagy hivatalos az üzenet, a távoli tengerészeknek mindig ez az első kérdésük. Miután a rádiós megnyugtató választ adott, elmondta, hogy Egerből a Népújság munkatársa szeretne beszélni a parancsnokkal. Néhány pillanat, s felhangzanak az apró sípjelek. — Itt Vámos György, a Tata parancsnoka. — Üdvözlet Egerből! Riportot készítünk a karácsonyi lapra. Válaszoljon néhány kérdésre! — örömmel. Különben mi rég ismerjük egymást. — így van. Hol tart most <s hajó? — Itt vagyunk a görög partnál, Pireus-kikötőjében. Olajat veszünk fel, aztán felkészülünk a korinthoszi áthaladásra. — Ez nehéz feladat? — El lehet képzelni: alig harminc méter széles az a csatorna, amely összeköti a pireusi és a patrasi öblöt, s égnek meredő sziklafalak között kell áthaladni. Igaz, ilyenkor révkalauz irányítja a hajót. — Milyen az idő? — Plusz 12 fok. De tegnap még a nyílt tengeren horgonyoztunk. ahol elég nagy volt a vihar. — Mit szállít a hajó? A flotta Sólyom Tibortól, a MAHART 1 Tengerhajózási Üzemigazgató- \ ságának vezetőjétől két kérdés- | re vártam választ. — Milyen szerepe van a | flottának hazánkban, amely- 1 nek tudvalévőén nincs tengere, ! Az igazgató az ablakhoz in- § vitái: — Nincs tengerünk? Igaz, de I nézzen körül Itt: a csepeli sza- 1 badkikötőben összpontosul a | közúti, a vasúti és a vízi szál- | litás. Ebből a kikötőből a Du- = na segítségével megnyílik az | út, ki a tengerekre, az óceá- 1 nokra. Sőt, ha megépül a tér- | vezett Duna—Rajna—Majna csa- i torna, akkor nyitva áll élőt- | tünk a világ valamennyi ten- = gere. A magyar tengeri flottá- I nak egyébként óriási jelentősége van. Nemzeti jővedel- : műnk közel 50 százalékát a külkereskedelem biztosítja. Saját flotta nélkül ki lennénk szolgáltatva a nemzetközi, főleg a nyugati fuvarpiac szeszélyeinek. Export-import’ forgalmunk 15 százalékát saját hajóinkkal bonyolítjuk le. Tizenhat ten- i gerjárő hajónk évente 600 ezer tonna rakományt szállít, g ennek közel 10 százaléka olyan áru, amelyet ml adtunk el, vagy mi vásároltunk. A flotta legfontosabb feladatát így fogalmazhatom meg: a bérfuvarozással mennél több valutát szerezni, a saját ám szállításával pedig valutát megtakarítani. — Milyen a magyar flotta hire, becsülete? — Nem szeretném, ha dicsekvésnek venné, de az az igazság, hogy a magyar tengerészek kivívták a mintegy 150 külföldi partner legteljesebb elismerését. A flotta pontosan és időben teljesíti a megrendeléseket, tengerészeink jó szakemberek, fegyelmezettek, kulturáltak, megbízhatóak és tudják, hogy a távoli kikötőkben, a tengereken, a messzi óceánokon Magyarországot képviselik. — Hatszáz tanná narancsot, 50 tonna citromot, és egyéb apróságot viszünk hazafelé. — Mi a parancsnok legnagyobb öröme? — Ha rendben mennek a dolgesk. Itt a hajón és odahaza is. Egyébként most minden okom megvan az örömre. Hamarosan kikötünk a jugoszláviai Koper- ben, odajön a feleségem s hosszú évek után itt a hajón, együtt töltjük a karácsonyt. Ennél már csak äz lenne nagyobb öröm, ha jöhetne a két gyerek is. — Milyen a távolban egy magyar tengerészkarácsony? — A hajón lesz feldíszített fenyőfa, kis ünnepség, rövid beszédet mondok, megajándékozzuk egymást, szóval, igyekszünk kellemessé tenni az estét. — Mi lesz az ünnepi asztalon? — Sült kacsa, bejgli, aztán némi innivaló. Van még egy üveg bikavérem is, majd csak elosztjuk valahogy. — Abból bizony egy nagy hordóval kellene. — Jó lenne. — Mit jelent távol lenni az otthontól? — Azt, hogy nagyon nehéz és soha nem lehet megszokni. Különösen ilyen ünnepi hangulatban, amikor mindenkinek odahaza jár a gondolata. Tizenöt éve szolgálom a tengert, s ez a nyolcadik karácsony, amelyet távol töltök. — Ha újra kezdené? — Akkor is tengerész lennék. — fis mit jelent ott, a messzeségben a haza fogalma? — A családot, barátokat, ismerősöket, az embereket... a várost, ahol felnőttünk, ahol az otthonunk van és mindazt, ami ebbe a gondolatba belefér... És természetesen az országot, ahová olyan ritkán megyünk, és ahová mindig nagyon vágyódunk... Nekünk most ez a hajó is a hazát jelenti, egy darabka úszó Magyarországot itt, a távoli tengeren. — Ezzel a szép gondolattal be is kellene fejezni a beszélgetést. — Ha már ilyen kedves volt a megyei lap és megkeresett bennünket, hadd kívánjak kellemes ünnepeket és boldog új évet édesanyámnak, gyermekeimnek, bátyámnak, az egrieknek, a Népújság olvasóinak, és mindenkinek... Csókoljuk az egri és a pesti nőket!... Halló, központ! Az utolsó mondatot kérem törölni! A rádiós buzgólkodott... — Miért kellene törölni? Örömmel átadjuk... És jó szelet, szerencsés hajózást, mielőbbi hazatérést, Tata! Távoli keresztelő A rádiós fordít a kapcsolón, és biztat, hogy figyeljek, mert most jön a meglepetés. — Halló, Ady! Itt központ! Hói vagytok? — Itt Ady! Mi már leadtuk a jelentést. Mit akartok? — méltatlankodik § hajó rádiósa. — Egerből, a megyei laptól keresnek benneteket. Riportot írnak, itt ül az újságíró és a parancsnokkal szeretne beszélni. — A legrosszabbkor. Most nem lehet. Nagy rumli van a hajón. Huszonöt mérföldre vagyunk az egyenlítőtől, mindenki készül a szertartásra. Most keresztelik a feleség«?»£ Ja’ H?vjeWlt módkor! Megszakad az összeköttetés, s a krónikás örömmel nyugtázza a negyedik szerencsét. A rádiós pedig a térképen mutatja a 13 600 tonnás Ady óceán járó útvonalát. — December 6-án Indult az észak-spanyolországi Santar dérből, s Afrika megkerülésével Japánba tart, Jokohamába. Délelőtt, amikor az utolsó jelentést adták, a 02.09 északi szélességi és a 13.22 nyugati hosszúsági foknál haladt a hajó . .. Két nap múlva ismét sikerült felvenni a kapcsolatot az Ady- val. — Halló, Ady. Remélem, most már ráértek — adja a jeleket a rádiós. — Itt vagyok. Jenei Imre, az Ady óceánjáró parancsnoka. — Üdvözlet Heves megyéből! Kérem, válaszoljon néhány kérdésre. — Én pedig a Csendesóceánról küldöm az üdvözletei negyven tengerész nevében! Tessék, várom a kérdéseket. — Mikor és hol lépték át az egyenlítőt? — Nem léptük, passzál- tűk, mégpedig 16-án, hétfőn, otthoni idő szerint 15.40- kor, az afrikai parttól 550 kilométerre. — Milyen volt a tenger és az idő? — Nyugodt, sima tengerünk volt. A meleg 23 fok, de 90 százalékos páratartalommal. — Hogyan lehet azt kibírni? — Nehezen. De azért hozzászokik az ember. — Kiket avattak a hajón és hogyan? — A rádiós feleségét — aki erre az útra elkísérte férjét — két matrózt és három gépészt. Magát a szertartást nehéz elmondani, hiszen annak hangulata, humora van. Sőt, ha nincs nő a hajón, akkor még vaskosabb tréfát is megengednek maguknak a tengerészek. — Érdeklődéssel hallgatjuk. — Néhány „öreg” tengerész fehér palástot öltött, a fedélzetmester volt Poszei- dón, a tenger istene, alá segédei élén irányította a ceremóniát Felvonultak a fedélzetre, s maguk elé rendelték azokat akik először haladtak át az egyenlítőn. Poszei dón intelmekkel teli tréfás beszédet intézett hozzájuk, azután a férfiakat nagy korongecsettel beszappanozták, s egy óriási fakéssel megborotválták, majd kátránnyal varázsjeleket rajzoltak a testükre. Ezután jött az igazi próbatétel: egy szűk csövön át kellett bújniuk, még inkább vergődniük. miközben hátulról botokkal biztatták, elölről pedig hideg zuhanyt sugárzó fecskendővel fogadták őket. így jelképezve az életet, amely bizony sok megpróbáltatást tartogat a tengerész számára, de ennek ellenére mindig cselekedni, előrehaladni kell. A ceremóniát természetesen sok móka, nevetés kísérte. Aztán gint töltöttünk a poharakba, és ittunk. Az újonnan kereszteltek természetesen tengervizet. Végül kaptak egy kacifántosán megfogalmazott „oklevelet”, amely sok pecséttel és aláírással igazolja, hogy tulajdonosa áthaladt az egyenlítőm. — Egy prózai kérdés: mit szállít a hajó? — Takarmányt viszünk és vasat hozunk. — Hol töltik a karácsonyt? — Itt a tengeren. Tizenöt mérföldnyi sebességgel haladunk — egy tengeri mérföld 1852 méter — s úgy számítom, hogy karácsonyra Afrika déli csücskénél, Vtfhoéros kSzeWoen lesrifrCA — Mivel készül az á«“ nepre a hajó szakácsa? — Erőleves, gesztenyés sült pulyka és sör lesz az ünnepi ebéd. A karácsonyfánk nem egészen igazi, de a bejgli az igen. És gondolataink odahaza járnak majd a családi körben. — Gyerekek? — Kettő. Egy fiú, meg egy lány. — Hová való? — Békéscsabai vagyok. — Mikor jönnek haza? — Mennénk mi, akár azonnal is. de hát ilyen a tengerészélet... Előreláthatóan január 20.-a felé érkezünk meg Japánba, néhány napig rakodunk, aztán indulunk hazafelé. Haza! Tudja milyen messze van az a japán partoktól? Közel 20 ezer tengeri mérföldre. Nem hiszem, hogy március közepe előtt hazaérünk. Az pedig még nagyon soká lesz... — Búcsúzom, és köszönöm a válaszokát. Jó karácsonyt, jó egészséget, boldog új évet és szerencsés hajózást, Ady, parancsnok és tengerészek! — Köszönjük. És azt is, hogy gondoltak ránk, hogy felkerestek az éterben. 'Mi is minden jót kívánunk « szép Eger városának, én külön köszöntőm Békéscsabát és a családomat. — Átadjuk... Üdvözlet az Egerről Létezik egy Eger nevű hajó — ez az ötödik szerencsém. Legnehezebben az Eger motoros parancsnokával tudtam beszélni. Peaig az a hajó volt legközelebb, lévén folyami, s. így nem futhat ki a tengerre. De nincs rajta rádió, s ezért napokig kellett várni, amíg elértek Hénít, a Szovjetunió dunai kikötőjét. Akkor mellé állt a rádió-telefonnal felszerelt Kaposvár motoros és odahívtak a parancsnokot. Recseg a készülék, gyenge a hang, nehezen érthető. Az óceán közelebb volt... — Halló! Egerből hoztam üdvözletei, az Eger motoros parancsnokának és személyzetének. — Nagyon köszönjük. Ez igazán jólesett. Egyébként Józsa Ernő vagyok, Fejér megyéből. Ercsiből. — Ismeri-e Eger városát az Eger hajó kapitánya? — Ismemi ismerem, tudom, hogy kedves, szép város, de bármennyire is szégyellem, még nem jártain ott. Történelméről, a várvédők hősi harcairól persze mindent tudok, én is olvastam valamikor az Egri csillagokat. — Kérem, mutassa be röviden a hajót. — Az Eger 62 méter hosz- szú, tíz méter széles, 18 személyes folyami hajó, amely tíz uszályban, tízezer tonna árut tud. vontatni. Most például vasat hoztunk és foszfort viszünk haza. — Hol töltik a karácsonyt? — Ütőn. Valószínűen. Rent és Russze között. De azért igyekszünk kellemessé tenni, főzünk jó halászlét, utána jöhet a bor. — Egri? — Az is van. Majd azzal koccintunk karácsonykor, meg szilveszterkor, az egriek egészségére. — Mi is ezt tesszük. És kellemes ünnepekei kívánunk! Jó lenne egyszer találkozni. beszélgetni. Mikor jön haza? — Január közepe felé. Utána szívesen összejönnék az egri újságírókkal. — Akkor búcsúzzunk így: szerencsés hajózást! És a viszontlátásra, kapitány! Kérem, rögzítsék a hajónaplóban ezt az egri üdvözletei — Meglesz. A viszontlátásra odahaza. Ab Adj/ óceáoj&ro <$JMtnatíb András felvétóim A korinthoszs-csatonsn A Tata teugeijuio és paiautsuolut f
