Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

Ember alkotja — az emberért Hagyan születik a törvény? Jegyzetek az NSZK»b6f F^yaszfá e a fonyasztó? százaléka, uram. És ez nagy szó!.. — szúrta rá az utolsó feliratot is a villájára August Franke úrf és aztán el­szuszogott a* tanácsülés­re. Aligha le­hetne tagad­ni a nyilván­való tényt, hogy az NSZK mező- gazdasága a kíméletlen racionalizá­lása nyomán igen magas színvonalat ért el és Manfred Ju-< terczenka szerint, aki nemcsak ki- A Bonn főterén felállított fo. alá nem keriU tűnő újságíró aJár}dék‘ A Oondokat meg ki tenné egy fényiv /« Kölnből. de °ffci elismert szakíró is az agrár­kérdésekben, a nyugatnémet „A Magyar Népköztársa­ságban törvény állapítja meg az állampolgárok alap­vető jogaira és kötelessé­geire vonatkozó szabályo­kat.” Alkotmány 54. § (3). „Törvényt a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa* a Minisztertanács, mindem országgyűlési bi­zottság és bármely ország­gyűlési . képviselő kezdemé­nyezhet--” Alkotmány 23. § (1.) „A törvényhozás joga az országgyűlést illeti meg.” Alkotmány 25. § (2.) E három idézet mellé sok­minden elférne még, s ha minden szükségeset és fonto­sat odaírnánk, egy sajátos, érdekes törvénykönyv telne ki belőle; szocialista Jogal­kotásunk története. De ezt megírni mások hivatottak. Az alábbiakban a törvényről, a nagybetűs Törvényről lesz szó, illetve arról a „hétköz­napi” munkáról, amelynek eredménye befolyásolja hét­köznapjainkat. Arról, hogy hogyan születik a tárvény? Nem amolyan véletlen „öt­letszerű” érdeklődés vezetett el az Igazságügyi Miniszté­riumba. Országgyűlési tudó­sítóként közvetlen szemtanú­ja vagyok a törvényalkotás befejező eseményeinek, s az utóbbi években a korábbiak­hoz képest igen sok új tör­vény született 1971-ben a tanácsokról, a szövetkezetekről, majd pedig az ifjúságról, 1972-ben az Al­kotmány módosításáról, az egészségügyről, a bíróságok­ról, az ügyészségekről, és a népgazdasági tervezésről, 1973-ban a büntetőeljárásról, a Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak a jogállásáról és a felelősségé­ről. a minisztériumok felso­rolásáról, majd a statisztiká­ról, s végül az Idén az őszi ülésszakig a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvény módosításáról és a külkereskedelemről döntött az országgyűlés. Azt hiszem, ennyi elég, hogy az ember kíváncsiságát felkeltse, n a „hogyan” iránt crdéklődjön. Szíves és alapos tájékoztatást kaptam az 1 gazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Főosztályá­nak munkatársaitól. o o o o A ..hogyan” előtt azonban még felsorakozik a „miért”... A válasz erre egyszerű, ön­magáért beszél: a társadalmi viszonyok változásával, fejlő­— Ha Jegyeznék a világ­rekordot, akkor ők vala­mennyien ehhez a csapathoz irtóznának — jegyzi meg '■«ak úgy, „mellékesen” Sza- ncs János, a visontai gép­szerelő üzem főmérnöke. És már sorolja is a bizo- ovítékákat. Az egyik monst- amnak, a 2300 tonna súlyú jtrógépnék a mechanikai s ereiése hét hónapig tár­óit, / míg a „csupán” 1500 rnnás hányóképzőé csak égy hónapig. Erre a teljesít­ményre hivatkozott az NDK- beli vállalat egyik főmérnö­ke. amikor ezt mondta egy másik szerelőcsoportnak: — Mit piszmognak már ötödik hónapja azzal az ösz- sze.szerel és sei, hiszen Vison- tán ez négy hónap alatt si­került Talán a rövidke történetből az is kiderült, hogy most az NDK-ból jött, de már hó­napok óta itt lakó és még néhány hónapig itt Is mara­dó szakértőkről van szó. Ok a karácsonyi ünnepe­ket is nálunk töltik. ★ Vidám, jó kedélyű fiatal­ember Manfred Conrad, a lipcsei cég területi vezető fő­mérnöke. Nőtlen, tehát jog­gal lehetett tőle megkérdez­nünk, talált-e csinos lányo­kat Magyarországon. Mire a válasza: — Hát hol nincsenek csi­nos lányok? És úgy mosolyog még a szeme is a válaszhoz, mint­ha, ki tudja, hány kellemes emléket idézett volna fel masában egyetlen agfamajfc désével lépést kell tartania a jogalkotásnak is. Voltak olyan jogszabályok, amelyek hosszú évekig jól betöltötték szere­püket, később azonban \ — éppen a társadalom rohamos fejlődése miatt — módosí­tásra szorultak, vagy újat kellett állítani a helyükbe. Vagy — s ez talán a legfon­tosabb — a társadalmi igény teljesen új törvény világra- segítését sürgette. Elég ez utóbbira példaként megem­líteni az ifjúságról szóló tör­vényt, amely a maga Remé­ben — nálunk — teljesen új, „hagyománymentes” jog­szabály. Az igény valahol megfogal­mazást nyer. így volt ez az említett ifjúsági törvényt megelőzően is, amikor pár­tunk Központi Bizottsága ha­tározatot hozott az ifjúság­gal kapcsolatban. Ügy is mondhatjuk tehát, hogy a tár­sadalom idényét tükröző po­litikai te dők egyik formá­ja a jogalkotás. így válik a szocialista társadalom joga a társadat«*! viszonyok for­málásának fontos eszközévé. 0 o o o Az igényt tehát megfogal­mazták. Az Alkotmányból vett második idézetünk a törvény kezdeményezéséről szól. Nálunk többnyire a Mi­nisztertanács teszi ezt Ezt azonban megelőzi az a nagy­arányú munka, amelyet a törvényelőkészí tésnek neve­zünk, ■ amelynek fontos alapelve van: a szaksze­rűség ét a demokratizmus. Készül a környezetvéde­lemről szóló törvényjavaslat mely nemsokára az ország­gyűlés elé kerüL A szaksze­rűség e törvény előkészíté­sében azt jelenti, hogy tudo­mányosan elemzik, hol van a legtöbb probléma a szabá­lyozandó területen, s hogyan 1 éhért ezeket a jog eszközei­vel megfogni Utána néztek, hogy más országokban — el­sősorban 4 szocialista orszá­gokban — milyen hasonló jogszabály született. Például az OSZSZK-ban, Bulgáriá­ban, az NDK-ban és Romá­niában már alkottak tör­vényt a környezetvédelemről. Érdekességképpen: Bulgáriá­ban már 1936-ban volt ter­mészetvédelmi törvény. Elsősorban — természete­sen — a hazai tapasztalato­kat gyűjtötték össze. A jogalkotás demokratiz­musa társadalmunk jellemző­je. A törvénytervezetek sok­szor kerülnek széles körű megvitatásra különböző fó­rumokon, mint annak idején az ifjúsági törvény és a osa­tört része alatt Tapasztalt „világjáró" 6, aki néhány évig a Szovjet­unióban. is dolgozott. Hogy miért vállalt olyan beosz­tást amely együtt jár kül­honi szolgálattal is? Mert tervező volt és szerette vol­na a gyakorlatban is tapasz­talni, hogyan működnek azok a gépek, amiket a rajz­táblán alkottak meg először. Nem tagadja, hogy a külföl­dön való élet nehezebb, mint az otthoni, de azért sokat se­gít hogy baráti államban dolgozik, baráti szívességgel veszik körül a hozzá hason­ló világnézetű, gondolkodású emberek. — Nekem is van autóm, és mihelyt egy kicsit több sza-* bad időm lesz, igyekszem majd megismerkedni a kö­zelebbi és a távolabbi tájak­kal is. Sok ismerősöm van már és mondhatom nagyon jól megértjük egymást a munkában is. Így jutottunk el a széplá­nyoktól a komoly feladatig: a munkáig, aminek igyekszik Manfred Conrad is minden­ben jól megfelelni. Hogy mi­lyen sikerrel jár ez a törek­vése, a már említett nem hivatalos „világrekorddal” is bizonyítja. ★ Persze, a két gyerek, a hétéves Claudia és a négy­éves Ralph nagyon meg­könnyíti. az itteni tartó zko­ládjogi törvény módosítása, s maradva a legfrissebb témá­nál, így történt ez a készülő környezetvédelmi törvény tervezetével is. A szakmai vitákon jogászok és olyan szakemberek mondják élj vé­leményüket, akiknek a mun­katerületét a téma közvetle­nül érinti, más esetekben a társadalmi fórumokon az ál­lampolgárokat érintő javas­latokról kémek véleményt o o o o A törvények előkészítésé­ben természetesen részt vesz­nek a különböző országos szervek (szakszervezet!) és az érintett minisztériumok veze­tői is. Mindenki hozzáteszi a maga elképzeléseit, amelye­ket aztán egyeztetni kell. s ez — nem mindig könnyű feladat... A Minisztertanács elé már a kész törvényjavaslat ke­rül. Ott megvitatják, esetleg néhol módosítást is javasol­nak, majd vitára bocsátják az országgyűlés érdekelt bi­zottsága, vagy bizottságai elé, és csak ezután kerül na­pirendre az országgyűlésen, ahol döntenek az új törvény sorsáról. Az országgyűlésen a leg­több törvényjavaslatot a té­mának megfelelő szakminisz­ter terjeszti elő az igazság­ügyi miniszterrel együtt, vagy ha a javaslatnak nincs tárcája, akkor az igazságügyi miniszter a referens. o o o o Még egy, nem közömbös szempontról kell szólnunk a törvényalkotással kapcsolat­ban. Ez a tartalmi kérdés. A követelmény: a törvény jól tükrözze a társadalmi viszo­nyokat, szolgálja a fejlődést és legyen közérthető. Ez utóbbi azt jelenti, hogy szer­kezetileg világos és áttekint­hető legyen, s kerülje a fe­lesleges, idegen, vagy szak­mai kifejezéseket. Az utóbbi években törvényeink meg­szövegezésére ez is a jellem­ző. Természetesen még így is száraz „olvasmány” marad, de irodalmi fordulatokat a félreérthetőeég veszélye nél­kül nem is várhatunk tőle. A lényeg a pontosság; ez a közérthetőség legfontosabb eleme. S természetes is: akiknek és akikért születik a tör­vény, értsék meg, hogy he­lyesen értelmezhessék a min­dennapokat szinte észrevét­lenül terelgető, ember al­kotta és emberért alkotott törvényeket. dást Klaus Greifenhahnnak. A felesége gondoskodik a gyerekekről, és így mindig családi körbe térhet meg munka után. A gyöngyösi, Bethlen Gábor utcai lakás­ban olyan minden, mintha otthon lenne Köthenben. — A kislányt, Claudiát a feleségem tanítja németre és matematikára otthon, az "is­kolában pedig a többi tár­gyat hallgatja itt, Gyöngyö­sön — magyarázza a kissé furcsa helyzetet. — Vizsgáz­nia a kislányomnak a NDK követségén kell majd. Tessék. Ettől „otthonibb” gond kell-e még? Tanulás vizsga, a kisebbik pedig óvo­dába jár. No és a háztartás? Mégis: idegen ország, másfajta konyha, más szokások. — Mi már otthon is meg­szoktuk a fűszeresebb étele­ket. No, nem azért, mintha előkészültünk volna Magyar- országra. De így könnyebb az itteni konyhát átvenni. Mondhatom, olyan valódi halászlét tudok főzni, hogy bárki megkóstolhatja. Belép­tem az itteni horgász egye­sületbe, a pontyot is magam fogom meg a halászléhez. — Mi lesz karácsonykor a menü? — Nálunk, otthon 8 kara csonyi liba a special*' ilyenkor. És van egy Jel zetes mazsolás kalács Ebből a vállalatom már Uu, — lie én úgy tudom, hogy az orvosok a margarin mel­lett szállnak síkra, önök meg most a vajat népszerűsítik... Erich Höbermann, a Mező- gazdasági Piackutató Intézet vezető munkatársa kissé ér­tetlenül néz rám. Hát niég mindig nem értem, hogy a fogyasztó azért fogyasztó, hogy fogyasszon? Sokat! Azt, amit ez a jólétinek nevezett fogyasztói társadalom fon­tosnak tart, hogy fogyasszon. Az intézet pedig arra való. hogy. ha vajat kell eladni, akkor vajat propagáljon, ha margarint, akkor margarint. Mikor miből van felesleg a nyugatnémet gazdaságban. Erich Höbermannak telje­sen igaza van: hogyan lehet nem mégérteni azt, amivel két-három évtizede, az Egye­sült Államokban már vala­mivel több ideje is lefékez­ték a válságokat, elrejtették a kríziseket. A klasszikus ka­pitalizmus pauperizmusig szorított munkásaiból fo­gyasztók lettek. Manipulálja és fogyasztásra ösztönzi a mai kapitalizmus a dolgozó­kat, s ezzel kétségkívül meg­növelte életszínvonalukat, de hallatlanul megnövelte saját profitját is. A nyugati köz­gazdászok megesküdtek rá, hogy a jólétinek nevezett fo­gyasztói társadalom fügét mutat a szocializmusnak, a marxi eszméknek: lám, sehol és semmilyen krízis nem fe­nyegeti többé. A fogyasztói társadalom a lehető világok legjobbika. August Frankénak neve­zik azt az urat, aki Gudes- bergben egy frissiben egye­sített 183 ezer lakójú járás székhelyén, a vendéglő mel­léktermében, kövéren és szu­szogva, bal kezében söröspo­hárral, a jobb kezében villá­val, időt szakított, hogy szót váltsunk... — ... elnézést — pihegte — de csupa rohanás a éle­tem, most is tanácsülésre sie­tek. .. Várjon, Willie, rögtön végzünk az úrral — muta­tott tévedésből a tányérjára, valóban ösztönös mozdulattal nagyon is a tányért tartva fontosabbnak, mint a messzi­ről jött újságírót Willie, a sofőr kislattyogott a terem­ből és kiült az Opelba... — ... mert azt bízvást ki­jelenthetem, hogy a világon itt, nálunk a legmagasabb a parasztok életszínvonala... — Nem a bajoroknál? — Ugyan már — szusszan­tott mérgesen. A bajoroknál? Nálunk uram. Ha nem így lenne, akkor a Schwalm- Eder járás lakóinak nem a 16 százaléka dolgozna, a mezőgazdaságban. Tizenhat dött is, nehogy hiányunk legyen belőle. De kaptak a gyerekek játékokat is, szin­tén már a vállalatomtól. Miután a karácsonynak az a lényege, hogy a család együtt ünnepel, nem is dön­tő, hogy milyen határok vesznek körül bennünket Mi együtt leszünk, csupán a nagyszülők hiányoznák majd. Nekik telefonon keresztül mondjuk el majd a jókíván­ságainkat ★ — Nehéz-e a külszolgaia- tos szakembernek feleséget kapnia otthon?-— Nem, mert én a felesé­gemet már az egyetemi tanul­mányaim alatt megismertem, jól tudta, mire vállalkozik — jelenti ki Helmut Wrobel főmérnök, akinek eredeti munkahelye Cottbusban van. Ebből az életformából már „előtanulmányokat" folyta­tott a felesége Romániában. De Wrobel főmérnök nálunk is járt már korábban, nem is rövid ideig. 1967-ben ismer­kedett meg Visontával. — Majdnem hazajöttem, úgy is mondhatnám —■ jegy­zi meg. Hogy sok a munkája néki is, renguteg a túlóra, hiszen azt a bizonyos „világrekor- ’ 4” nem adták ingyen, tag- 'i sem kell. rógis, valami kis szabad ' • talán aU”d azért? Német savai­gazdaság ma már 70 száza­lékban önellátó a mezőgaz­dasági termékekben. — Elérhetnénk a száz szá­zalékot is, de az ipar miatt szükség van a harminc szá­zalékos mozgásra. Az export­import miatt. Gondolom, ér­ti, hogy van ez. Az import­ra exporttal akarnak vála­szolni a partnerek. Ez tehát az egyik oldal. A másik? Határozott elképzelések, hogy 1980-ra a gazdaságok fele olyan legyen, amelyben egyik lábbal itt, a másikkal ott, az iparban álljon a pa­raszt. Vagy hogy a munkás. Igen. A világ legfejlettebb mezőgazdasága — ahogyan ezt önmagukról tartják — egy évtizeden belül a kétlaki- ságra rendezkedik be. Hogy az ipar gondjait a mezőgaz­daságra, a mezőgazdaság gondjait, az iparra hárítsák? Nem pontos a megfogalma­zás: hogy a munkás gondját a parasztra és a parasztét a munkásra hárítsák. Ez a shizofrén önteherviselés len­ne a kiút Honnan? A válságból. Mert a fogyasztói társada­lom mákutcába jutott. A fi­tyiszt mutató kezek most lá­zasan keresnek, kutatnak, mit lehetne tenni a krízis, a válság megfékezésére? Köz­ben növekszik a munkanél­küliség, s ez már nem is csak a vendégmunkásokat érinti, hanem mind mélyebbre rág­ja be magát az autóiparba, amely pedig gyutacsa a tő­kés gazdasági életnek. A világ ja: háromkor hazaér —• Gyöngyösre, a Bethlen utcai lakásra —, megiszik egy ká­vét, aztán maga mellé veszi a három és fél éves Ricot. A nyolc hónapos Frank csak figyeli őket. Így tart ez este hatig, akkor hozzákezd a másnapi feladatának az elő­készítéséhez. És már le is telt a nap. — A kétnapos ünnepen pe­dig felmegyünk a gyerekek­kel a Mátrába. Ezt nem hagyjuk ki. Karácsony esté­jén én leszek a Télapó, va­lószínűleg Wrobeléknál is. Az ajándékok egy részét a feleségem vette meg, többek között egy építőszekrényt Tehát minden úgy történik majd itt Is karácsonykor, mint otthon szokott. ★ Mind a hárman megegyez­tek abban, hogy többet sze­retnének látni, tapasztalni, mint az átlag turista: köze­lebb kerülni az élethez és a felszín mögött a lényeget is megismerni. — Ez a mostani feszített munka menjen le, aztán már minden könnyebb lesz. Hiszen jó Ismerősök között vagyunk, baráti államban, majdnem otthon. Ilyenek ők, hárman a ti­zenhatból, annak a bizonyos, hivatalosan nem jegyzett vi­lágrekorder csapatnak a tag­jai. Akik ugyan nincsenek oi' 1, de mégis itthon ér* 7.' igukat Visontán, Gyön­ú Moln&i Ferenc nem bírja tovább a féktelen anyag- és energiapazarlást! Az egykori termelési, eladási válságok ma a nyersanyag­válsággal kötöttek szövetsé­get. Megszűnt a megsokszoro­zódott piac felvevőképessége! A kirakatok szájtátian gazdagok. Az áruválaszték felbecsülhetetlen. A hentes­üzletek szinte iparművész tervezte portáljai inkább pa­tikára, vagy kozmetikai szalo­nokra hasonlítanak már, mintsem hentesüzletre. Köln, Frankfurt, Bonn üzleti negye­deiben nincs is lakóház, ha­nem csak üzlet és üzlet vá­rosrésznyi területen. Az autó Volkswagen, Opel,, Mer­cedes — jobbára. A ruhák, az öltözködés, az étkezés is uni­formizált. Hiába a féktelen áruválaszték, különösen a fiatalok, de a derékhad is szinté azonos fazonú öltöny­ben, vagy farmernadrágban, azonos szabású, mintájú pu­lóverben, ingben jár. Csök­ken a vásárlási kedv, óvatos tanácstalanság és ideges bi­zonytalanság uralkodik most a nyugati világ eleddigi jó- létszigetén, az NSZK-ban is. Az energiaválság csak egy, bár kétségkívül heveny gyul­ladás, amely azonban meg­mutatta, hogy milyen az egész test ellenállóképessége. És*kiderült: gyenge. Szemre még erős, de belül mélyre rágott mix a kór. — Tudja, megéltem már hat évtizedet, s abból is leg­alább kettőt politikusként —t mondta tűnődve, a Bundes­tag mellett emelkedő felhő­karcoló, — a képviselői iro­dák varrnak itt — nyolcadik emeletén, kitekintve a szép tájra, Karl Bewerungen, a CDU képviselője —, de én mindig megéreztem. mint a kutyám a vad nyomát, meg­szimatoltam, hogy valami jön. Hogy valami más lesz. Most is igy van... Az „öreg róka” szimatjára hivatkozni lehetne egysze­rűen csak egy jó újságírói fogás, de hát nem az. Az NSZK-ban feláldoztak egy egész osztályt majdnem, hogv a nyugatnémet gazdaság és politikai vezérlő — nem ve­zénylő, az azért nem — ere­je legyen Nyugat-Európa éle­tének. Az áldozat nyomán kétségkívül a világ egyik leg­magasabb életszínvonalát le­hetett kialakítani, a tartós­ság és az erő látszatát kelten1 Hosszú évekig! A nyugatné­met gazdaságot összehasonlí­tani a magyaréval — erőlte­tett és kissé nevetséges is lenne. Az lenne valóban? Milliós munkanélküliség, erőteljesen emelkedő árak. növekvő nyersanyaggondok minduntalan gáncsvetés e koalíció politikájának és Pr, 1980-ra elérendő cél: a két- lakiság. Mint a bizton?')" egyik alapja. Ez most a h?v zet Itt és nem más. Aki r •- sze üveges tekintettel cső'- s kirakatokat bámulja, az’"! furcsa varázslat történik: rengeteget néz, de semmit sem lát. Gyurkő Géza (Vége.) Npnfiicnn iJSHSsSES m 1974. december 25» mmés Kátai Gábor Itthon, de mégsem otthon *

Next

/
Thumbnails
Contents