Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

ílzs szőrig Sírásuknak kacagásuknak térdet ölelő bársonyos ra­gaszkodásuknak, szívszomorí- tó szépsége, szomorúsága van. Te is tapasztalod ezt és el­mondod, én is tapasztalom és leírom, mások hallgatják és elolvassák, és bólintanak, hogy igen, hogy istenem, mi­lyen is az élet. szegénykéim, milyen aranyosak... ! December van, ünnepektől terhes, hóeséssel ékes hónap. Aki csak teheti, köszöntőkre készül, a meglepetésszerzés, az ajándékozás szép örömé­re. Legtisztábban, legkevésbé leplezetten a gyermek örül. Babának, mackónak, kisvas­úinak. nagy fenyőnek. de legjobban — a szeretetnek. A család levegőjének, jó me­legének. o o © © Mintha mindenkit hívna mintha mindenkit várna: tár­va-nyitva a mónosbéli gyer­meknevelő intézet nagy vas­kapuja. Nevelőnők irányít­ják, ápolják, egymást ölelő hegyek vigyázzák ezen a szép helyen nyolcvan kisgyermek lépteit, álmát sl még inkább sok-sok szeretetvágyát. Tízen is kiáltanak egyszer­re. tizenöten is, ahogyan meglátják az érkezőt: — Anyu, Anyukám! Ugye, az én anyukám vagy, ugye, értem jöttél, ugye, engem viszel el? !... Puha kezek kapaszkodnak az ujjaidba, gyengécske ka­rok ölelik a térdedet, nyaka­dat, és nem lehetsz olyan ú.i, olyan még sohasem látott, hogy azonnal ne válnál sok kicsinek reményévé, édes­anyjává. Kovács Miklósáé, az intézet igazgatója mondta: — Ahogyan csak lehetsé­ges. igyekszünk oldani az intézeti zártság érzését. Csa­láddá. otthonná válni azon­ban nincs módunk. Hiába adunk meg mindent. ami csak lehetséges, hiába jobb a mi gyerekeink ellátása, mint a szerencsésebbeké, akiknek család jutott. Ezért van. . . — hogy is mondjam csak? —, hogy ezek a kislányok és kis­fiúk szinte szomjaznak. Ügy szomjazzák a szülői szer ete­tet, hogy arra nincsen szó kifejezni... Jé, milyen Ügyes vagyok: papírt szépen hajtogatok és rajzolni is jól tudok. (Foto: Puskás Anikó) Ahogyan elhallgat az igaz­gató-asszony, arcán a szó , szegénysége miatti tehetet­lenség nem leplezhető nyo­maival, a kimondhatatlan tudatánál« keservével. úgy válik teljessé a befejezetlen beszéd: „Arra nincsen szó, kifejezni... ” Mert valóban így van, mert így igaz: nincs nem is lehet szó, erről az ér­zésről mindent elmondó. Ezt QM&M) 1914. december 25., szerda talán csak a zene hangja ad­hatja vissza, a húrok síró­nevető lágy remegése. o o o o Köréd seregük, öledbe ku­porodik a sok kis szöszke, barna, fekete, s záporoznak rád a kérdések, ölelések: — Te ki vagy? — Ugye, értem jöttél? — Ugye, engem viszel el? — Ha elviszel, télapó-ver­set mondok. Egyet megsimogatsz közü­lük, s mindőjüké a simítás, bársony arcuk együtt ég te­nyeredben. Eggyel beszél­getsz, s a szó mindőjü­ké: hangjuk selyme szemed­be patakzik, s ott csobog to­vább, csendben csörögve-csi- lingelve... Bondor és szőke és három­éves, ha lehet a kislány. Te­kintetében óvatos remény. — Te ki vagy? Édesapa? — En? En egy bácsi va­gyok. Es te? — En Ciliké. — És van aptíkád? — Nincsen, Csak anyu­kám van. — És testvéred? — Az is van. — Hogy hívják? És mert nincs válasz, mert kiapad a csevegése, új­ra kérdezem: — Ki a kistestvéred? Akkor ő azt mondja, na­gyon halkan: — A babám. 0 O O 0 Maga az intézet már tizen­nyolc éves, és nincs egyedül, több ilyen működik az or­szágban. Itt, a mónosbéliben jelenleg nyolcvan kis állami gondozott él, háromtól hat évesek. Akik foglalkoznak velük: óvónők. Képesítettek és képesítés nélküliek. Keve­sen vannak, mindössze ha­tan. Rájuk hárul a teljesen soha meg nem oldható fel­adat: intézeti lehetőségekkel és korlátokkal — családot pótolni. Hozzáértéssel és megértéssel, legfőképpen pe­dig sok-sok szeretettel iré­nyítgatják ezeknek a szomo­rú sorsú — a szüleiktől kény- szerűségből elvett vagy a szüleik által elhagyott — kisgyerekeknek első lépéseit. „Az a szomjúság.,. — mondta az igazgató-asszony a szülő szeretetnek szórn­ia. .. ezt, ha pótolni tud­nánk! ” Erre tartanaik, ez a céljuk, ezért keresik, kutat­ják azokat, akik legalább időnként hazaviszik ottho­nukba a gyerekek egyikét- másikát, és egy-két-hároim napra már-már igazi családi meleget tudnak adni, ajándé­kozni. Akik vállalják ezt, azok a patronálok. Jó hallani, jó leírni, hogy már szép szám­mal vannak. Sorolni is öröm: a bélapátfalvi KISZ- esek, a borsodnádasdi le­mezgyáriak, a mikófalvt ál­talános iskola nevelői, az eg­ri főiskolás lányok és né­hány család. Számuk össze­sen húsz körül van, és ez már jó, ez már valami, de persze^ sohasem elég. Tőlük térnek vissza egy-egy hétvé­ge, ráérő nap — megannyi ünnep! — után, kevéske sí­rással és sok kedves emlék- ltel-élménnyel a gyerekek. S amikor már megnyugodtak, újra-újrajátsszák az „ott­hon” látottakat-tapasztal la­kat. O O O O — Téged hogy hívnak? — Balogh Maca. — Anyukád hol van? — Budapesten. — Télapót láttad-e? — Igen. És dobolót kér­tem tőle, de nem kaptam. 0 0 0 3 És aki először szaladt eléd, aki elsőként ölelt ót, akinek, akinek hangja immár kitö­A babám.,, rölhetetlen az emlékezés tár­házából, aki kérdezés nélkül mondja: — Renáta vagyok — Es otthon? Otthon mi­kor voltál? — Amikor a Gombóc ku­tyásnál voltam... Akkor vol­tam. o o o o Renáta, kicsi szöszke Re­náta! A hangod, a tekinteted, a neved zenéje, tisztaságod csillogó kútja! Honnan... honnan az aggódás, amit ér­ted annyira érzek? Miért do­bol fel oly mélyről a kérdés: hogy mi lesz veled? Talán a tudott történetek sorstársaid­ról, akik már felnőttek? Ta­lán ezért a sok kérdés, hogy mi lesz? Ha eltelik tíz fagy-puha karácsony, kicsi Renáta, mondd, mi lesz veled? Becky Tibor Múltba merülő népszokások Valamikor, Pista bácsi gyermekségének éveiben, de­cember hava, dermesztő hi­dege szinte elvágta a külvi­lágtól Herédet, s a szomszé­dos Nagykökényest. Szegérty is volt e falvak népessége, hiszen a tejet minden eszten­dőben az uraság fölözte le. így nem csoda, ha terjedt a babona, s jó táptalajra leltek a különböző vallási hiedel­mek. Akadt persze élesztge- tője ennek a misztikumnak. A herédi plébános Tóth Pis­ta bácsin még húsz éves ko­rában is számon kérte a va­sárnapi miséket, az adventi böjtöt, áldásából pedig igen­csak juttatott a betlehemes csapatoknak, amelyek Kata­lin napja után nyakukba vet­ték a hólepte utcákat. Áhítat? Inkább a szükség parancsolta össze a fázós lá­bú kis parasztgyerekeket, amikor megragadták az egy- betákolt betlehemi istállót. Két fillér, meg néhány szem dió minden háztól kitelt, így az ünnepnapok eljöttére va­lahány vagyonos emberké­nek érezte magát. o o o o Hogy miféle szokások ta­padtak még ezen a tájon ka­rácsony ünnepéhez? Miként teltek advent napjai? Ml ju­tott otthon a családi aszta­lokra? Jézuska-várás napján még tartott a szigorú böjt. S nem dolgozott senki. A családok gyermek tagjai járták legfel­jebb a rokonságot, megra­kodva ajándékkal. Tej, vaj, túró, káposzta, mák, dió kel­lette magát tarisznyájukban, megbecsülést és szeretet hir­detve. A déli asztal? Hát az nem volt hires.' Ha csak arról nem, hogy a ház ura minde­nütt kukoricával, árpával, zabbal, lucernával teli sza­kajtót rakott alája, imádsá­gába pedig azt az óhajt szőt­te, hogy mind százszorosán fizessen az elkövetkező gaz­dasági évben. Ima után pe­dig gerezd fokhagyma, a fel­nőtteknek kupica pálinka is, majd mosolygó almák, két személyre számítva egy-egy belőlük. Az almákat ketté vágták, s jól megjegyezték maguknak, ki eszi meg egyik félnek a masát. Hiedelem szerint ugyanis bárki eltéve- lyedett az élet eredejében, s ha erősen alma-testvérére gondolt, az kivezérelte őt a bajból. Hanem azokat az almákat meg is kellett ám hámozni! Héjukat összegyűjtötték, megszárítötták, s következő nyárban, fordult bár jégve- résesre az idő, e miskulan- ciából elég volt maréknyit parázsra vetni, füstjétől nyomban el takarodtak a sú­lyos fellegek. o o o o Nohát, hogy tovább idéz­zük Tóth Pista bácsi emlé­kezéseit, el kell mondanunk: Jézus-várás délutánján a betlehemes csapatokhoz csat­lakoztak Heréd, Nagyköké­nyes apróságai. Kezükben csörgős bot, s kan tálasul fölverte a szomszédos ké falut. Ment ez késő esteiig amikor már gsak a cipők csizmák fényesítgetése kő vetkezett fiz éjféli miséig. Ezt aztán nagyon várta’' mind az ifjabbak, mind i vének. Persze nésj a cere mónia miatt, hanem hogy ; böjt leteltével otthon neki eshessenek a kemapcéber főtt, rotyogó töltött kápesz tának és az illatos „angNnl kolbásznak.” Heréden, Nagykökényes-t némely parasztházaknál 1 vent utolsó napjának bö't- jét az öregek még tarják most is. Délben például csuk habart bableves, fokhagyma pálinka kerül az asztalra, s hozzájuk vajjal sütött kalá­csot kanyarít a háziasszony A kántálók, betlehemes-k viszont már teljesen kivesz­tek. Ahogy a falubeliek mondják, Érdótarcsáról szo­kott néhány ilyen csapat le ereszkedni, a tagok jobbár? cigányok, s nincs más cél­juk e régi, vallásos népszo­kással, minthogy forint»' zsebeljenek, avagy disznóto­ros házak ajándékával töm­je meg iszákját az „öregpász- tor.” o o o o Eddig jobbára legényfiata lókról, férfiemberekről eset' szó. Holott a két település­nek akadnak olyan karácso nyi népszokásai, amelyek ben a gyengébb nem játssz» a vezető szólamot! Advent Idején kezdték fonni a falvak eladó leánya a kendercsöpüt, hogy ja nuárban kelmét szőhessenel belőle. Az így nyert vászon­ból készült el álján farsang ra ágytakarójuk, lepedőjük pamuttal keverve mé£ az al sónemű is, hogy a nég?s?eg. letes „ponyust” ne említsem Mi a rendeltetése ennek i furcsa hangzású fehérne műnek? Sokszor, sokat szol gált az! Kiváltképpen arr? volt jó. hogy vásárlásnál ezt- azt belerakjanak, s hátulról nyakukba kössék, így köny- nyítve a szállítást. Heréden Nagykökényesen elvétve mi is találkozik az ember po nyussal, ami 30—40 eszten­deje az eladó lányok staff- rungjának elengedhetetler kelléke volt. Hogy hol termesztették * hozzá való kendert? A kií parasztházak körül, 50—6( négyszögöles portákon. 5 ugyanott mindig kéznél voll a szövőszék, amiből ali( húsz esztendővel ezelőtt He réden még nyolcvannégy da rabot vett számba Tóth Pisti bácsi. Mi végből? Szívén visel mindent, am csak a település történetével múltbeli életével kapcsolatos S nagyon örülne, ha valak mindezt írásba foglalná. Égj apró részletre vállalkoztunk Talán nem haszontalanul Mert az Idős emt^rekke együtt lassan kivész a ké település sok-sok szellem néprajzi emléke, hagyomá nya. Moldvay Győző Demény Ottó; Betlehemesők Megálltunk a Zombai utca sarkán, az üreg evangélikus iskola előtt és tanakodni kezdtünk, hogy — merre to­vább? Ha a Luther utcára kerítünk sort, ott laknak a falu legnagyobb gazdái, a nyolcvan-, száz-, százötven- holdasok, utcára nyíló, nagy­ablakos kőhózaikban. — Ott aztán van pénz dtv- gig — febegte átszellemülten Novák Gizi, de Kálmán le­torkollta: — Csak pem ne­ked! Jól tudta. Ö volt közöttünk ez egyetlen profi. A betlehe­met is ő készítettéi s tőle ta­nultuk meg a 12—15 perces, remek dramaturgiai érzékkel megszerkesztett, játékot is. S mert ő igy találta jobbnak, a Szőlő-köz apró házal felé in­dultunk el. ahonnan halkabb, de biztonságosabb fények csalogattak. A betlehemet két élesztős- ládából eszkaláltuk össze, s ahogy ma visszo-em 1 ékszem rá. négy oldalra fűzött karton- tornyaival a pécsi székesegy­házra hasonlított. Egyik ol­dalát nyitva hagytuk, azon keresztül lehetett belátni a már-már iparművészeti tö­kéllyel berendezett ájtatos istállóba. Puhafából faragtuk a jászolt, a nővérem kauesuk- babája volt a Jézuska; igazi szénából volt megvetve az ágya. Körülötte álltak, Mária, József, a három-királyok, kis- •sé hátrébb a pásztorok, de a ló, a tehén és a szamár köz­vetlenül a jászol mögött, mert nekik nagy feladat ju­tott ezen az estén — ők fúj-/ Iák a meleget, hogy a kis új­szülött meg ne .fagyjon. Bizony, ma már nehéz vol­na meghatározni, hogy e haj­dani játékban mennyi volt az áhitat, s mennyi a józanul mérlegelő pénzkeresési szán­dék, de gondolom, hogy kettő ez esetben jól kiégés/ tette egymást. Hiszen a Szőr köz apró , házainak szegény lakói nagyon örültek jelenlé­tünknek, s még olyan ház is akadt, ahonnan átmentek a szomszédokért, hogy a na­gyobb közönség előtt még át- ütőbb legyen a produkció, ami az alábbiak szerint zaj­lott le. Kálmán, a subás Öreg meg­állt a bejárat előtt, s botjá­val — amelyre régi pénzeket szögei tünk — elkezdett dö­römbölni az ajtón. A bot zör- gött, de muzsikált is egyszer­re, s a két angyal, aki a bet­lehemei vitte, a Mennyből az angyalt énekelte. Ha az ajtó, vagy az ablak megnyílt, ez a kérdés következett: — Jó estét és karácsonyi békességet a ház minden la­kójának! Be szabad-e vinni a betlehemet? A rendszerint beleegyező álaszra Kálmán belépett az itón. botiával négyszer-ot '.őr megütötte a szoba pad­iját — vigyázva arra Is hogy ha mázas az a padló, valahogy föl ne sértse —, s aztán se szó, se beszéd, maga alá kanyarította a subáját és ráfeküdt. A két angyal ez­után elkezdte énekelni a Cso­dapásztorok midőn Betlehem­ben kezdetű dalt, s mikor a végéhez értek, megszólalt a kispásztor: — Kelj fel öreg, kelj fel! Most rövid, humoros huza­kodás kezdődött a nagyot­halló öreg, s a buzgó kispász­tor között, amelynek végén az öreg ráocsúdva a pillanat fenségére, gyorsan fölugrott, s elindult a betlehem felé, meglátni a kis Jézust. Mécset gyújtottunk és csillagszórót, s a háziaknak is megmutat­tuk a templom belsejét, majd vidám Uéregető rigmusba kezdtünk, ami így végződött: — Adjon a gazdasszony szíve és tehetsége szerint, hogy a szegény betlehemesek új mécsest vehessenek a kis Jézuskának! Olyan gyorsan pergő, szép s vidám volt az egész: sokért ■^m adnám, ha ma végignéz- 'tném. Ha újra látnám egy­kori. magunkat, széltől kicse- repesedett kezünket, mázas orrunkat, s a Szőlő-köz sará­ban cafattá azott, dróttal megfércelt bakancsainkat. H kutyák ugatása kisérn utunkat a léckerítések men tén, s ha az utcasarok lám pája alatt újra számolhat nánk a bevételt: a sárga két filléresek között megbúj? ritka nikkel tíz- és húszfillé reseket. Ha még egyszer betekint hetnék annak a hajdani sze génységnek a lényegébt amelynek — szerencsére - már olyan régen vége sza kadt. De már^csak torokszorít emléket lappanganak ben nem, hogy időnként föltá ma'dva egybemossanak kín és örömöt, didergető fagyó s az ünnep belső forróságát. hiába tudom, hogy keserve volt, mégis valami megv U kisfáiét sugall felém múlta r ból áz a naív Betlehem, id< a lágymányosi összkomfor' ba, ahol karácsony este tisztes ..bőség”, s a köles nos ajándékozás légkörébe! majd a tv-n nézhetem, vág rádióból hallgathatom Bac karácsonyi oratóriumát. i Hólepte udvar, hólepte fenyőfák. Es játék, játék, sok mindent feledtető...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents